Magyarság, 1924. július (5. évfolyam, 130-155. szám)

1924-07-02 / 130. szám

1924 julius 2, szerda Ára 2000 korona Budapest, V. évi. 130.(1029.) sz« Előfizetési árak: Negyedévre 120.000 korona. Egy bóra 40.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 3000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség t VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telelőn: József08-90, Józ$e!68-91. - Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa-utca 8. Telelőn: Józsel 08—92. Megjelenik héttő kivételével mindennap. Levélcím: Budapest 741, Postaliók 19. Hollandia szive Pár nap óta Budapesten járnak fezok a hollandus asszonyok, akik a magyar gyermekjóléti intézmé­nyek fökérésére magyar kisfiúkat és kislányokat vettek gondjaikba odakinn egy-egy üdültetési akció időtartamára. Ä magyar gyere­kek hollandi mamái azért jöttek, hogy meglátogassák idehaza gyá­­moltjaikat, akiket annyira meg­szerettek és szivükbe zártak, hogy a hivatalos üdültetés idején és formaságain tnl is érdeklőd­nek dolgaik iránt, figyelemmel akarják kisérni sorsukat és se­gítségükre akarnak lenni a ma­gyar gyermek nehéz életküzdel­meiben. Ezek a hollandi asszonyok ta­lán az elsők, akik egy külföldi, íboldog és virágzó nemzet képvi­selői gyanánt jöttek el hozzánk, hogy az anyai kéz simításával érintsék meg annak a Magyar­­országnak homlokát, amely még gyermekcipőben, gőgicsélő száj­jal, de szivében és elméjében ta­lán maris gondokkal készül a jövő küzdelmeire. Egy úgynevezett semleges nemzet képviselői ők, amely ezt a semlegességet a há­ború alatt igazán a szó legideáli­sabb értelmében magyarázta és gyakorolta. Mert a holland nem­zet semlegessége nem gyűlöletet, rosszindulatot leplezett velünk szemben élethalálharcaink köz­ben. Ezen a semlegességen lépten­­nyomon keresztülütközött azok­ban a borzasztó években is a ro­konérzésnek az a szelleme, amely a magyar-holland történelem nagy közös emlékeiből táplálko­zik s amely bukásunk óráiban se feledkezett meg irántunk a huma­nitás és az emberbaráti köteles­ség legnemesebb parancsairól. Ezt ü követség járást, a hollandi anyáknak ezt a szeretetlátogatá­­sát s azt az érdeklődést, mely általa egy egész nemzeti társada­lom részéről irántunk megnyilat­kozik, azoknak a szegény magyar gyerekeknek köszönhetjük, akiket egy falat kenyérért, egy lélegzet­­nyi jó levegőért, néhány heti pi­henésért küldtünk ki hozzájuk s akik minderre ráadásul elvégez­ték azt a legnehezebb diplomáciai feladatot, amellyel a mi szeren­csétlen külügyi képviseletünk oly tehetetlenül áll szemben. Ezek a gyerekek elérték azt, amit külön­ben semmiféle külügyi képviselet csupán a maga eszközeivel el nem érhet: felénk fordították egy nem­zet valódi érdeklődését. Ami a kor­mányoknak, sajtónak, diplomaták­nak a politikai vagy hatalmi érde­kek szálain keresztül talán nem si­kerülhetett volna, ime ezek a gye­rekek a hollandi anyák szivén át megvalósították. Nem is csodál­kozunk ezen a sikeren, hiszen ezek a gyerekszájak és szivek odakünn a romlatlan Magyar­országot képviselték. Ha testiek­ben nem is, lelkiekben csakugyan azt. Mindazt az értéket, amit uj sorsunk bennünk halálra Ítélt: az erőt, az értelmet, az ártatlan­ságot és az egészséget. Nem mond­tak rosszat odakinn senkiről, nem csináltak pártpolitikát, és mégis beszéltek a maguk módja szerint helyettünk és^mindnyájunkért. A hollandi anyák most itt van­nak és láthatják azt a Magyaror­szágot, amelyet ellenségeink oda­kint éveken át halálra elrágal­maztak s láthatják azt a magyar­ságot, mely a történelem legmél­tatlanabb Ítéletét kénytelen el­szenvedni magán, győztes ellen­ségei jóvoltából. Az asszonyi szív fogékonyságával, mely sokszor többet jelent a hideg vagy lángoló értelemnél, láthatják, mit vettek el tőlünk s hogy semmisítették meg egy egészséges nemzeti tár­sadalom fejlődésének alapföltéte­leit. Láthatják a sorvadó, élet­színvonalukban lezüllött magyar munkás- és értelmiségi osztályok nehéz küzdelmét a. mindennapi kenyérért, egy iilyan Magyaror­szág közepén, amelyet a világ köztudata valamikor Európa élés­kamrájának tartott. De láthatják ennek a képnek másik oldalát is. A háborún hízott uj társadalmi rétegek fényűzését, pazarlását és lelkiismeretlenségét, a nyomorral szemben olyan hivalkodó gőgöt, amely náluk, a világnak talán legegyensulyozottabb társadalmá­ban, amely telítve van a keresz­tény erkölcsiség, a szociális köl­csönösség isteúi szellemével, me­rőben ismeretlen. S mindezen túl láthatják a magunk ezer hibáját, tehetetlenségét, egy társadalom öntudatlanságát, a kormány és tör­vényhozás vakságát és érzéketlen­ségét a mi legnagyobb problémá­inkkal, a jövő nemzedék életérde­keivel szemben. Ezzel az önző, hi­valkodó és lelkiismeretlen társa­dalommal szemben az egyszerű­ségnek, az öntudatnak és áldozat­­készségnek azt a leikületét hoz­zák magukkal, amely őket oly naggyá tette s amelytől viszont semmiféle jó sors őket el nem tán­toríthatta. Hozzák azt az üzene­tet, amelyet Hollandia talán ak­kor tolmácsolt számunkra leg­először, amikor a Rákóczi-féle béketárgyalások alatt a drágakö­vektől, prémtől és bársonytól csillogó magyar uraknak követe utján figyelmébe ajánlotta, hogy a holland nemzet ólomgombos posztókabátokban vivta ki a maga szabadságát és független­ségét, A puritánságnak e nagy elve mellett ezeknek a holland asszonyoknak látogatása emlékez­tesse a társadalom és a kormány­zat lelkiismeretét egyaránt arra, hogy'a gyermek a legnagyobb ér­ték egy ország számára s egy ön­tudatos nemzet valójában csak ott kezdődik, ahol ezt az értéket megbecsülik- mert ott tudják, hogy csak ezen keresztül olthat­ják meg a jövendőt is. Köszönjük a hollandus anyák ölelését, könnyét és kézszoritását, melyet a magyar gyermekek és egész Magyarország számára ma­gukkal* hoztak. Vigyék el maguk­kal érzéseikbe és emlékükbe a mai Magyarország igazi képét s a gyermekekért bocsássák meg a felnőttek bűneit; a jövő Magyart országért a jelen hibáit, lelki, er­kölcsi és szociális sebeit. Vigyék el magukkal azt a tudatot, hogy ha a jövő Magyarország szebb, boldogabb és emberibb sorsot él, mint a mai, ez egyebek közt azért is lesz igy, mert hólesőjét a hol­landus anyák szerető karja is ringatta. A mi általánosságban megszavazta az indemnitast A kormaim a koronának csak loftozafos emelkedését klvania Fokról-lokra teszik szanaddá a devizaforgalmat - Január elsejével változtatnak a forgalmi adó rendszerén Korányi frigyes bárá a pénzügyi nemzetről — A Magyarság tudósítójától Délelőtt még heves ostromot intéztek a fajvédők a felhatalmazási javaslat ellen, melynek sorsa a kora délutáni órákban is bizonytalan volt s estére általánosságban mégis megszavazta a Ház az indemnitást. A váratlan fordu­latot Dénes István rövid felszólalása okozta. A vita folytatásának hívei ugyanis úgy tudták, hogy Dénes meg­szokott hosszadalmasságával »kibeszéli« az ülést s ezért nem gondoskodtak szó­nokokról, aminek következtében azután Dénes párperces beszédével lezárult a hetek óta tartó vita. , Az általános tár­gyalás befejeztével Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter elmondotta már régen bejelentett nagy beszédét. Újat nem sokat hallottunk a minisztertől, aki főképpen arra szorítkozott, hogy védelmezze a szanálási akciót. Tizenkét óra tájban nyitották meg az ülést és folytatták az indemnitási ja­vaslat tárgyalását. Az első felszólaló Lakó Imre negyveunyolcas kisgazda volt. Főképpen az adórendszert bírálta, majd a földreform végrehajtásának gyorsítása mellett érvelt. Az indemní­­tást nem szavazta meg. Benárd Ágoston beszélt ezután. A fő­városi javaslat letárgyalását célzó meg­beszélésekből arra következtet, hogy a miniszterelnök nagyon soka-t közeledett a szélsőbal felé. Bethlen István gróf ma már nem az, aki három évvel ezelőtt volt. A legjobban bizonyltja ezt az az emlékezetes memorandum, amelyet a társadalmi egyesületek szövetsége 1921- ben a destruktiv sajtó megrendszabá­­lyozására terjesztett a kormányhoz és amelyet annakidején Bethlen István gróf maga irt alá. Felolvasta a memo­randum szövegét, amelyben kifejezésre jut, hogy a forradalom előkészítésében részos sajtóorgánumok nem számíthat­nak egyenlő elbánásra a tisztességes sajtóval. Meskó Zoltán: Ha már erről a kér­désről van szó, hát szüntessék meg A Népben a Krisztus cimü regényt. Benárd Ágoston: A Krisztus cimü regényről a legjobb kritikát mondták a közlés előtt a bírálók, köztük egy szer­zetes is. A bírálók szerint a regény nem. sértő Krisztusra, sem Szűz Má­riára, sőt alkalmas arra, hogy a Szűz Mária-kultuszt még , a nemkatolikus ke­resztények között is terjessze. A bírálók véleménye alapján vette meg A Nép a regényt s most nagy meglepetéssel állapitolta meg a szerkesztőség, hogy a katolikus egyház Krisztus és Szűz Ma­rfa kultuszának megsértését látja, a ry­gényben. Ezért nyomban intézkedett a regény közlésének megszüntetésére. Csak akkor engedné meg a folytatások közlését, ha az egyház ehhez hozzá­járulna. Milyen áron Kötne paktumot a szélsőbal a Kannán nyal Benárd Ágoston: Beszéde további so« rán a szélsőbaloldali képviselők állandó közbeszólásai mellett arról beszélt, hogy meggyőződése szerint á szociáldemokra­ták szívesen paktumot kötnének a kor­mánnyal, ha ez visszaadná a munkás­­biztositó autonómiáját és Rassay Ká­roly ék is azonnal kormánytámogatók lennének, ha a miniszterelnök biztosi­­tana a zsidók városházi uralmát. Hosz­­szahban birálta a kormány szociális po­litikáját, gyors intézkedéseket sürge­tett az anya- és cRecsemővédelom terén, végül a tisztviselői fizetésrendezésről is szólott, kifogásolta, hogy ■ a létminimu­mot tulalacsonyan állapították meg. Az indemnitást nem szavazta meg. Őri-Szabó Dezső volt a következő szó­nok, aki megállapította, hogy a kor­mány politikája nem keresztény és nem agrárius. Az a meggyőződése, hogy a kormány csak azért nem siet a válasz­tási törvénnyel, mert tudja,, hogy vá­lasztóinak óriási többségét elvesztette. Hosszabban birálta adórendszerünket s antiszociálisnak mondotta a forgalmi adót. A bankoligarhia egyik titkos rugó­jának a kedvezményes részvények ügyét tartja. Erdélyi Aladár: Beszéljen inkább a. tehenekről. Őri-Szabó Dezső: Szóvátetto a három év óta húzódó Eskütt-ügyet is. Lehetet­lennek tartja, hogy Vas? József népjó­léti miniszter ne tudott volna Zákány Gyulának az Eskütt-ügyben való sze­repléséről, hiszen az első nemzetgyűlés napokon keresztül tárgyalt Zákány mentelmi jogának felfüggesztéséről. Megemlítette, hogy a tisztviselők köré­ben kedvezőtlen hatást szült a képvise­lői fizetések magas megszabása, amikor a tisztviselői fizetésrendezős nem meg­felelő. Az indemnitást nem szavazta meg. A Kormány pénzügyi poiitiKájánaK hibái Zsilinszky Endre következett szólásra. Abból, hogy a kormány hathónapos fel­hatalmazást kér, arra következtet, hogy a miniszterelnök sem bízik a szanálás gyors sikerében. Bethlen István gróf­nak az egységes párt legutóbbi vacsorá­ján elhangzott ama kijelentésére, hogy a fajvédők csak személyeskedésből él­nek, megállapította, hogy a fajvédő csoport minden fontosabb kérdésnél ko­moly érvekkel vonult fel a nei-' -etgyű­lésen, est azonban sem a kormány, sem á Pdrfja nem akarja elismerni. A pénz­n

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék