Magyarság, 1924. augusztus (5. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-01 / 156. szám

1924 augusztus 1, péntek ÁTVfelfcftip^st, V. évi. 156.(1055.) sz. Előfizetési árak: MegjredAvM UO.OOA korona. Egy hóra 40.000 kor. Egyel iiám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 3000 korona. Eatttrtábao hétköznap és vasárnap 2000 osztr. K. Felelős szerkesztő ; Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Mlksa-ntca 8. szám« Telelőn: József68-90, József 68-91. - Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: Józsei 68—92, Megjelenik hétlő kivételével mindennap. Levélcím: Budapest 741, Postaliók 19. Szanálva az éhhalálig feszített tisztviselőidegekre és az elkeseredett nyugdíjasok és özve­gyiek iszivére lés julius 31-ikén senkise tudja, mit kap, mikor kap s egyáltalában kap-e .valamit. Szörnyű dolgok ezek, jó, ka nem gondolja végig az ember teljes összefüggésükben és minden vo­natkozásukban. Mintha valami borzasztó korlátoltság és el­­vakultság démona tartaná meg­szállás alatt azoknak az agyát és lelkiismeretét, akik igy kormá­nyoznak s akik e szörnyii nyomor­galoppot vezénylik a kétségbeesés és a felfordulás felé. 7í jóvátételt bizottság a vita középpontjában Ara 200fl korona R A magyar tisztviselőtársadalom bárom rétegből áll: és pedig a B-listásokból, azután az.állami és törvényhatósági szolgálatban meg­­hagyottakból és harmadszor a nyugállományba tartozókból, akik­nek csoportjához kell sorozni azo­kat, akik az özvegység yagy ár­­yaság jogcímén »élvezik« az ál­lamkincstár gondoskodását és kormányunk atyai jóindulatát. !Á magyar társadalom e három rétege esztendők óta egymással versenyezve futja a nyomor ha­lálgaloppját. Azt hittük, hogy e ,vad és kétségbeesett rohanatot le­hetetlen már továbbfokozni s hogy a trianoni nyomorúság e marathoni futói már régen alél- Itan és kimerültén összeroskadtak & beláthatatlanul távoli cél előtt !Áz Isten csodájának, a nyomor lévtizedes tréningjének és a ma­gyar intelligens társadalom bá­mulatos fegyelmezettségének kell tulajdonítanunk, hogy ez az osz­tály még él, küzd és remél. Az Utolsó hónapokban már csak azzal lehetett tartani bennük a lelket hogy a szanáló program Végrehajtása, ha a trianoni cson­­kasághoz redukálja is a tiszt­iviselőosztályt de legalább em­berhez méltó életmódot biztosit neki és az irgalmatlan szelekció­ban megkegyelmezettek számára Végre jobb és derültebb napok kö­vetkeznek. Annyi várakozás és Csalódás után az a tudat tartotta fenn bennük a testi és erkölcsi erőt, hogy keskeny méretek közé szorított létalapjuk elegendő men­­helyet biztosit majd a száműzött nemzeti gondolatnak és a magyar­ság történelmi céljainak. Az úgynevezett aranyparitásos fizetés irtózatos arculcsapása volt a magyar tisztviselőosztály ön­érzetének, műveltségének és mun­kája értékének. Igaz, —i vallották be az általános megdöbbenés és felbuzdulás neszelésére bölcs mi­nisztereink, r— kevés az arany­­paritásos fizetés, de lehetetlen volt túlfeszíteni a szanáló műtét kereteit, amelyek közt az állami költségvetésben amúgy is a sze­mélyi tételek jelentik a terhek hatvan százalékát, ami óriási előrehaladás a régi Magyarotszág tisztviselői budgetjének arány­számához képest. Azt persze cél­szerűen elhallgatták ezek a ki­váló 6tátnsférfiak, hogy a sze­mélyi kiadások terhére Írták a magyar királyi zsoldos honvéd ség fenntartásának* költségeit is amelyek régebben nem a sze­mélyi kiadások rubrikájába! szerepeltek, illetőleg ilyen forrná ban sehol se, minthogy a magyaí honvédelem az általános katona kötelezettség elvén alapult. Az a; állítás tehát, mintha a tisztviselői személyi járandósága Triafion Magyarországban viszonylagosan nagyobb arányszámát tenné az állami költségeknek, mint , a régi­ben, sem nem reális, sem nem jó­hiszemű s csak arra való, hogy egy nemzeti érdek függönye mögé rejtsék el azt a szűkmarkú és szűklátókörű társadalmi és pénz­ügyi politikát, amelyet a mai kor­mányrendszer meghonosított. Amikor a tisztviselő és nyug­díjas tábornak fülébe muzsikál­ták ezt a nemzeti indulót, akarom mondani, takarodót: a hatás nem is maradt el. Kinek kell áldoznia a nemzeti kultúráért? Kinek kell megfizetnie az elvesztett háborút? Hol kell kitakarékoskodni a rossz békét és a reparáeiót? Kinek a bőrén kellett végigsuhintani leg­először a szanálás ostorával? Ter­mészetesen és következetesen mindig a magyar középosztály lett a kiszemelt balek, akit B-lis­­tára tettek, akit proletarizáltak és akinek minden egyiptomi csa­pás után yégig kellett ürítenie a szanálás bürökpoharát. Azaz pontos gondoskodás történt arról is, hogy ez a gyönyör ne egy per­cig tartson, hogy a serleg tartal­mát részletekben és cseppekben ibassák ki. Mint egy kis ért: ties orgona, úgy zug, sóhajt és nyöszörög ez a kis ország annak a rengeteg pa­nasznak a visszhangjától, amely elviselhetetlenül feszültté és ter­hessé teszi az amúgy is viharhan­gulatos magyar levegőt. rA tiszt­viselők és nyugdíjasok, az öz­vegyek és az árvák nem. kapják meg a szokott időben illetményei­ket. Az államkincstár megállapít­hatatlan kulcs szerint előlegek­kel, de főképp ígéretekkel tartja őket; s maguk s,e tudják már, há­nyadán állanak a fizetésükkel, a szorzószámmal és a számfejtéssel. Az a tény, hogy az elmaradt jú­liusi fizetést is az augusztusi ki­sebb szorzószám arányában kap­ják, elsőrangúan destruktív cse­lekedet s olyan cigánykodás, amely nem illik egy kulturállam­­hoz és egy jogrendi korszakhoz. A szanálás eredménye a magyar középosztályra nézve példátlan és áttekinthetetlen anyagi káoszt te­remtett, amelyben idestova senki­­sem tud már többé eligazodni s amely azoknak a régi balkáni államoknak a, színvonalára sü­­lyesztette országunkat, amelyek­ben a hivatalnokok és az alkal­mazottak fizetése alku tárgya volt: a szemesebb és a szerencsé­sebb többet és hamarabb, a sze­rényebb és az élhetetlenebb későn és kevesebbet kapott, ha ugyan kapott, Nem okoljuk érte a számvevő és számfejtő hivatalokat, amelyek emberfeletti munka súlya alatí roskadoznak az uj költségvetési időszámítás óta. A baj —i úgy mondják — egyrészt abban van hogy az aranyparitásos fizetésről 1 intézkedő rendeletet csak junius 18-án bocsátották ki, holott a sza­náló program minden részletében már májusban készen volt. A má­sik hiba az, hogy mindig későn állapítják meg a szorzószámot s az utolsó napokban döntik a teh­­nikai átszámítás rengeteg anya­gát a számfejtő hivatalok szá­nandó áldozataira. Lám, a kép­viselő urak idején gondoskodtak' magukról. Az ő fizetésük három hónapra előre készen van egy magasabb index szorzata szerint. Holnap elseje van. Számlák, ház­bérfizetés, a nyári napokra egy kis levegő is ráférne ezekre a tul-A szövetségesek ma újabb részletet födtek föl házaséletük intimitásaiból. Minthogy az amerikai bankárok szemé­ben szálka a jóvátételi bizottság, a fran­ciák pedig féltékenyen ragaszkodnak hozzá, mert benne látják a versaillesi szerződés legfőbb biztositékát, az ame­rikaiak ma kijelentették, hogy semmi­féle döntőbíróságban nem vesznek részt, ■mert nem akarnák az európaiak zava­ros dolgaiba belebonyolódni. Az amerikaiak kijelentése következ­tében a franciák tegnap újabb javasla­tot dolgoztak ki. Ez a javaslat persze ismét a jóvátételi bizottságról szól és lényege az, hogy ha a jóvátételi bizott­ság nem tud megegyezni Németország esetleges mulasztása dolgában, akkor ő maga a Dawes-bizotiságból három- vagy öttagú különbizottságot választ a kér­dés tanulmányozására s ba ez a bizott­ság se tud dönteni, akkor a hágai nem­zetközi bíróság elnöke nevezi ki az uj bizottságot. A második szakasz súlyt vet arra, hogy a dologi szállításoknál Németország ne részesítsen előnyben egyik szövetségest se. Ha ez ellen mégis vét, akkor ugyanúgy járnak el a döntő­bíróságok kijelölésénél, mint ta előbb. Végre a harmadik szakasz — amely nemkevésbó jellemző a másodiknál — azt kívánja, hogyha Németország mégis előnyben részesítené valamely szövet­séges hatalmat, állapítsák meg, hogy ez szándékosan történt-e, s ha szándé­kos volt az eljárása, akkor büntető­szankciókat kell alkalmazni, s a döntő­bíróságot ismét a föntemlitett módon kell megalakítani. A franciák tehát Amerika helyett a hágai döntőbíróságba vetik a bizalmu­kat, s Hága nyilván azért felel meg in­kább nekik, mert az amerikaiakat né­metbarátoknak tekintik. Minthogy francia javaslatról van szó, természete­sen az egész párisi sajtó hatalmas kó­rusban fogott össze, s valósággal on­totta a fenyegetéseket ma London felé, ha a javaslatot elvetnék. E fenyegetések részben elvesztették aktualitásukat az­zal, bogy a konferencia első bizottsága elfogadta a francia javaslatot. Hughes államtitkár ma délután Pá­riából Brüsszelbe utazott, s előrelátha­tóan szombaton továbbutazik Berlinbe. Ha azonban addig Marx dr. miniszter­elnöki és ßtresemann tóüügyminiszter már az angol fővárosban volnának, akkor az államtitkár közvetlenül oda fog ntazni, 7t francia Javaslat a bizottságok előtt Londonból jelentik: Az első és a ha*“ madik bizottság délelőtt megkezdték a francia javaslat megvitatását. Úgy lát­szik, a javasolt választöttbirósági el­járás nem ütközik nehézségbe. A mu­lasztások megállapításával foglalkozó első bizottság és a jóvátételi bizottság közt nincs véleménykülönbség. A har­madik bizottságban az angol szakértők kifogásolták a francia formulát, amely Németországot kötelezni akarja, hogy állampolgárainak szállításait garantál­ja. Az angol szakértők csak arra akar­ják kötelezni Németországot, hogy a dologi szolgáltatások programjának végrehajtására feszítse meg erejét a azt is kijelentik, hogy nem tudnak dön­teni arról, vájjon egybekapesolbató-o a három kérdés: a mulasztások, az át­utalások és a szállítások kérdése, n konferencia első bizottsága elfogadta a francia javaslatot Londonból jelentik: A konferencia első bizottsága egyhangúlag elfogadta a francia javaslatot. Az angol részről ma délelőtt benyújtott módosító indítványt visszavonták. A francia és az angol de­legátusok a kölcsönös fáradozás sikere alkalmából üdvözölték egymást. Az egyik delegátus kijelentette a Reuter­­iroda képviselője előtt, hogy a konfe­rencia nagy nehézségét immár áthidal­ták. ' " Ri német sajtó a francia favaslat ellen Berlinből jelentik: A Buhrvidék kiürí­tésére vonatkozó francia javaslatot a Zeit elfogadhatatlannak mondja, mert nem felel meg a Németország részéről hangoztatott feltevéseknek. A Lokal-An­zeiger szerint a francia javaslat meg­sértése a versaillesi szerződésnek. A' Kreuz-Zeitung attól tart, hogy francia részről a nemzetközi tőkére Németország szempontjából kártékony befolyást fog­nak gyakorolni és kijelenti, hogy a terv még csak alapul sem szolgálhat tárgya­lásokra, j

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék