Magyarság, 1924. augusztus (5. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-01 / 156. szám

2 Hivatalos jelentés a jóvátételi /bizottság londoni szereplését*/»­ Londonból jelentik: A jóvátételi bi­­zonság a következő hivatalos közle­ményt adta ki: A jóvátételi bizottság megerősíti azt a félhivatalos határozatát, amelyet teg­nap hozott Pak­sban azzal a fenntartás­sal, hogy a határozathoz Bra­dbu­ry hoz­zájárul A jóvátételi bizottság ma tar­tott ülésén kimondotta, hogy mindany­­ny­iszor, amikor ez szükségessé válik, hi­vatalos ülést tart Londonban, s ezeken az üléseken tárgyalni fogja mindazokat az illetékessége alá tartozó kérdéseket, amelyek a szakértői jelentés alkalma­zása körül felmerülhetnek. Barisiou ma délelőtt újabb megbeszé­lést folytatott Herriottal, utána pedig a jóvátételi bizottságban működő kartár­saival jött össze, akik 10 órakor magán­­beszélgetést folytattak a helyzetről. En­nek a magánjellegű megállapodásnak az alapján hozta meg azután a bizottság határozatát. Küszöbön áll a németek meghívása Londonból jelentik. A hetek tanácsa délután fél 5 órakor az alsóházban ta­nácskozásra ü­lt össze. A harmadik bi­zottságnak még be kell számolnia az át­utalás kérdéséről. Ha ezt a jelentést ked­vben fogadják, akkor, mint kire jár, a­ konferencia, amennyiben a szövetsé­gesek jönnek számításba, befejezettnek tekinthető és a németek meghívása köz­vetlenül küszöbön áll. Természetesen — teszi hozzá a Reuter — előbb még a ban­károknak kell nyilatkozniok. A meghosszabbított Mitrum-szerződés Düsseldorfból jelentik. A hatos­ bizott­ság i£. &~ Micum több módosítással ma meghosszabbította az eddigi egyezményt. Az új egyezmény a szakértői tervezet végrehajtásának­­ megkezdéséig lesz ér­vényben, a hátosbizottság azonban augusztus l­yike után ötnapi határidő­vel felmondhatja a szerződést. £›magy^^itej£^nszSma\ SZERKESZTŐSÉG: J. 6&-9Q.­­98-91 SA kiadóhivatal, JÓZSEF^TsZ A vad és a Kopó írta: Palásthy Marcell (Utánnyomás tilos) Az első igazi megingás, amit Va­lér a magándetektv-irodáb­an fia­tott, nem nagyon volt Ínyére, a mesterség egyáltalában nem, .íjalm ^zatím­abeli érveket vonulta­tott­ föl a saját maga meggyőzésére^ — Ha az élet háború, — és ki ta­l ad»e, hogy*az? — szükségt van fel­­em­tő járőrökre, sőt kémekre is. Ez természetes. Valyr ugyanis pár év előtt még a losonci vadászzászlóalj főhad­nagya volt s ezért életigazságait, ezeket a narkotizáló hazugságokat, a stratégia és a taktika tudomány­­köréből vette. Azóta napidijas vol£, majd bizto­sító ágens és sföjjgrügyn­ök. Végül provízióért adományokat gyűjtött ,különböző társadalmi egyesületek­nek. Jützben pedig sokat­­koplalt és el­vette az ezredese lányát, akivel egy szoba bútort örökölt, amikor az öregurat elvitte az asztma az el­­hnnlt télen. A szoba bútor egy vagonban volt elrendezve. Nagyon lakályos ottlym volt ez a vagon, amely e£ész jó holcsinpáron vesztegelt a rákosi rendezőpályaudvaron. Közel az­ úttesthez. _A kalocsniba alig folyt bele a sár, mikor reggelente bejött Valér a vagonból a városba. Az­ ezredbe, is menekü­lt volt, épp úgy, mint Valér. Mikor az öregúr végképp elmene­­­­ült az­ életből, Valérinak éppen na­gyon rosszul ment a sora. Az emberek csak Ófá­t akartak venni és Lipták­ot, Vörösmarthyt m­lg Remeki­ókot egyáltalán nem. Adni pedig nem akartak semmiféle célra már. És az életbiztosítást? Hát élet ez a mai, kérem? Hiába, ilyen idők jártak. Boldog volt tehát, mikor a Sher­lock Holmes magándetektív-iroda alkalmazta. Hirdetés alapján, persze­ Most azután szidhatták neki volt kollé­gái a destruktív újságokat. Ele­venül, átérezte, hogy a legszebb emberi intézmény a szabad sajtó, noha néha bele is üti az orrát olyan dolgokba, amik kényelmetlenek a Tekintély számára. Holmes magánnyomozó úr a szerződés aláírásakor szerfölött he­lyeselte Valér okfejtését, mellyel saját maga előtt mentegette a kato­nai kaszt-becsület nézőpontjából kissé sajátságos hivatásvállalását. — Igen helyesen jegyzi meg, fő­hadnagy úr, — mondotta a főnök. — Az állam magánvagyonok és a közmorál összeségéből alakul, már pedig a katona rendeltetése, hogy az államot és a nemzeti vagyont megvédje. — És a presztízst is. — Igen, igen, — felelte Holmes mester. — Ez azonban kívül esik irodánk ügyforgalmán. Valér azután hát figyelt. Bank­fiukat, akik túlsokat pezsgőztek, zsokékat, akiknek gyanús barátai voltak s figyelt bizalmi állásban lévő mindenfajta embert és bár sok ácsorgással és egyéb sok kellemet­lenséggel járt is, _ — mert _ hiszen gyakran csak hajnalban térhetett hasri a vagonbait és Baby asszony fél egyedül — valami elkövetke­zendő jobba vetett indokolatlan re­ménnyel viselte a robottot. Detektivregények élményeinek ol­vasásával igyekezett a romantika mázát adni ennek a száraz és furcsa mesterségnek. Majd megjön egyszer számára is a nagy élmény, ami már túlnő a kenyérkereső robot méretein s meg­hozza a szimat, a hajsza, a kombi­náció, az izgalom lihegő, sarkaló mámorát, a dicsőséget is talán és a sikert, amely aranykerekeken gu­rul s nem olyan reménytelenül sin­­hez tapadt, mint az a vagon ott künn a rsákosi­ rendezőn. Úgy vette, hogy ezek még csak az inaskodás napjai, de inasból lesz a mester. Az első igazi, nagy megbízás azonban nem nagyon volt ínyére. Még nagyon elevenül élt benne a gavalléria és a galantéria lova­glás erény­ csokra és most azt mondja neki Holmes mester, hogy Frank urat, a derék cégvezetőt tet­ten kell éreznie, amikor bizalmas, összebújó vacsorácskát fogyaszt Szőke Szépsód kisasszonnyal, aki a szabad idejében shummit táncol egy lokálban. Csak az informatív vizit után — amelyet Holmes mester nem közön­séges rábeszélőképességétől meg­­gyortan tett meg Frankné nagysá­gos asszonynál — győzte meg ma­gát, hogy nemcsak köteles vállalni ezt a megbízást, hanem méltó fel­adat is a számára. Frankné nagyságos asszony ugyanis csúnya volt és kövér, mint egy Wertheim-szekrény, cifra, mint egy öreg papagály, gyanúsan kel­­lemeteskedő és vérlázító orrhan­­gúan leereszkedő. Mindez egyszerre és vegyesen. Valér a tárgyalás során folyton attól tartott, hogy a háj és a bot­rányt hajhászó rosszul fojtott düh egyesült erővel szétcsattantja a ro­busztus mellfüzet, melynek öblösen domborodó vértezete a római csata­hajók képét juttatta eszébe. — Aki ezt elvette, — erősí­tgette magát Valér, — az közönséges fickó és kapzsi fajankó. Megérdemli a sorsát! Más rendes ember persze szerelemből... Dél óta volt a nyomában. Most a budai Duna-korzón su­hant bele az augusztus végi esős es­tébe a villamos. Frank cégvezető úr ott állt Valér mellett a hátsó perronon. Elegáns, fiatal volt, erős és szim­patikus. Szinte diákosan duzzado­­zott izma, a jókedve, türelmetlen tavaszias láza, mely olyan, mint a szomjúság, de kellemes. Kezében aranyfonállal átkötött selyempanir-csomag, mely elárulta a benne rejlő virágok formáját, az illatát is szinte. És még hetykén dúdolni is mer ez a vénasszony kitartottja! Mert bizonyos hogy a karrierje érdeké­ben, a jómód, a kényelem és hit­vány életörömök kedvéért, a va­gyona és összeköttetései miatt vette el a parfümös, öreg hadigályát. Most haragudott rá, mert az imént szimpatikusnak tartotta már. Az Ybl Miklós szobra úszott el az eső kárpitja mögött a villamos mel­lett s a dunaparti szálló villany­­fényes forrasza hirtelen eléjük ra­gyogott. Frank cégvezető úr a túlfűtött fiatalság suszterinasos vakmerősé­gével leugrott a robogó villamosról És persze Valér is a magánnyo­mozó. Leugrott ő is és a lábai a le­vegőbe csusszantak alóla, feje­s kövezetbe vágódott és részeg-kábul­­tan csodálkozott a furcsaságon, ami történt vele. A dereka sajgott, feje szédült és hasztalan próbált talpra­­állni.­­ Pedig föltétlenül kell, mert ő most kopó és szégyen volna, ha el­­szalasztaná a vadat. A vad azonban nem szaladt. Meg­állt, lehajolt a sáros kövezeten MAGYARSAG 1924 augusztus 1, pamek ! Kifli ÉljÉ! ! íi&ÉÜ is a aicin­asÉ — A Magyarság tudósítójától — A köztisztviselők augusztusi illetmé­nyeit a számvevőségek, mint ismeretes, a júliusinál jóval kisebb augusztusi szorzószámmal számfejtették. Ez annál nagyobb megütközést keltett a tisztvi­selő társadalomban, mert tudvalevő, hogy a nemzetgyűlési képviselők július elsején a 17.600-as átszámítási kulcs alkalmazásával három hónapra előre fölvették a fizetésüket. A tisztviselők között az utóbbi napok­ban olyan hírek terjedtek el, hogy az állampénztárak augusztus elsején nem tudnak minden közalkalmazottat ki­fizetni, mert nem lesz elegendő pénz­készletük. A Magyarság munkatársa érdeklődött az állampénztárakban és ott azt a felvilágosítást kapta, hogy ma már minden kifizető pénztár el van látva megfelelő pénzkészlettel, s így az elseji fizetéseket az utolsó fillérig ki fogják adni. Az új lakáspénzek kiutalásáról is megkérdeztük ma a számvevőségeket. Az igazságügyminisztériumban a la­káspénzeket már számfejtették. A­ bíró­ságok személyzete tehát elsején azt is megkapja. A nyugdíjasok lakáspénzét másodikától fizetik. Megkapják még elsején a lakáspénzüket a pénzügyi, népjóléti, belügyi, kereskedelemügyi tárcák alá tartozó tisztviselők, altisz­tek és szolgák és a fővárosi alkalmazot­tak. A kultuszminisztérium alá tartozó tisztviselők részére szombaton, vagy legkésőb hétfőn fogják kiutalni. A földművelésügyi számvevőség rend­kívül nagy elfoglaltsága miatt, csak a jövő hét közepén fogja számfejteni a lakáspénzeket. A tényleges szolgálatban álló tisztvi­selők tehát minden valószínűség szerint valamennyien megkapják a lakáspénzü­ket, még oly időben, hogy a házbéreket augusztus 5-éig ki tudják fizetni. Ámde a nyugdíjasok lakáspénzével megint csak baj van. A nyugdíjasok közül csak I azoknak fizetik ki a lakáspénzt akinek I az aranyparitásos illetményét már számfejtették. A nyugdíjak utalványo­zása pedig, különösen a belügym­­inisz­tériumban még mindegyre késik, úgy, hogy kevés kilátás van arra, hogy a nyugdíjasok is mindnyájan kézhez kap­hassák a lakáspénzüket, még mielőtt a házbérfizetések határideje lejárna. Az egyik számvevőségtől ma egy pa­­naszos hangú levelet kaptunk. Elmond­ják benne a számvevő urak, hogy az aranyparitásos fizetésekkel kapcsolatban a sajtó nagy része és maguk a tisztvi­selők is úgy állítják be a dolgot, hogy kizáróan a számfejtő hivatalok az okai a fizetések és nyugdíjak késedelmes ki­utalásának. Megemlítik, hogy­­a kul­tuszminisztérium eddig még nem ren­delkezett a nem állami tanítók, a bel­ügyminiszter a jegyzők júliusi illetmé­nyéről, a népjóléti miniszter pedig nem mondotta meg, hogy a rokkantak fizeté­sére a községek hol vegyék a pénzt­. Hozzáfűzik még, hogy a tanítók, jegy­zők, rokkantak pedig szidják a szám­vevőséget, hogy miért nem utalja ki a járandóságukat, pedig köztudomású, hogy a számfejtő hivatal addig nem te­het semmit se, amíg az illetékes mi­nisztérium, mint utalványozó hatóság nem intézkedik. Mi már többször megemlékeztünk ar­ról, hogy a számvevőségek ma milyen emberfeletti munkát végeznek és min­denki tudja, hogy ha az aranyparitásos rendeleteket a kormány idejében kiadta volna, akkor a számvevőség is ideje­korán elkészült volna és nem lett volna senkinek sem joga zúgolódásra vagy panaszra. A mai postával a következő leveleket kaptuk: Az, ha szegény megcsonkított ország olyan nehéz helyzetben van, hogy a­­tisztviselőinek nem tudja megadni a tő­kében is szűkösen adott mindennapi ke­nyérnek a felét sem, miért van az, hogy m­íg a miniszterelnök a júniusi 1.1OO.0O0 K helyett most 20,100.000 K-t, az állam­titkár 31­00.000 K helyett 0,180.000 K-t kaphat, addig egy altiszt 572.000 K he­lyett csak 884.000 K-t, a kezelő 616.000 IC helyett 935.000 K-t és egy X. fizetési osz­tályú tisztviselő 924.000 K helyet 1,462.000 K-t kap. A miniszterelnök úr tehát a júniusi fizetésének majdnem az ötszörösét kapja, a tisztviselő, altiszt és szolga pedig mintegy felével kap többet, mint június­ban, ezzel szemben mindenféle kedvez­ménytől megfosztottak bennünket. Ki­váló tisztelettel egy agyonszanált ma­gyar. ** A református jelzészek panasza Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Teg­­napelőtt egy 213.600 koronáról szóló pos­tai csekklapon megérkezett a lelkészi nyugdíjam a folyó év júli­us—december hónapokra. A csekklapon jelzett összeg­ből szoros értelemben vett nyugdíj 1005 korona, a többi 212.535 korona pedig az orsz. ref. egyetemes konvent által bár­mikor megvonható rendkívüli segély. A 213.600 koronából egy napra 1130 (egy­ezer százharminc) korona jut, ennyiből kellene a magam és családom számára előteremteni az életfenntartási szükségle­teket. Ezt abból az összegből kapom, amit 25 évi lelkészi szolgálatom alatt a fizetésemből levontak. A kamatokat tekintetbe nem vevő számítás szerint is én a nyugdíjintézetbe 25 éven keresztül 3900 aranykoronát fizettem be, ami pa­­pírkoronában ma 65 milliót tesz ki. És ebből adnak most évi 427.200 koronát, ami fél százaléknál csak valamivel több. Teljes tisztelettel Szerkesztő Urnak kész hive egy nyugalmazott ref. lelkész. A miniszterelnök és a hivatalszolga fizetése Holnap elérkezik a lerongyolt, agyon­gyötört, sokezer tisztviselő által várva­­várt aranyparitásos f­­izetés. Lesznek a felsőbb régiókban, akiket megnyugvás­sal tölthet majd el, de lesznek az ala­csonyabb kategóriákban olyanok, akik kétségbeesett aggodalommal ébrednek rá arra, hogy a megváltásként várt­­arany­­paritás is csak a további nyomort, szen­vedést és nélkülözést hozta a számukra. Az aranyparitásos fizetésekkel kapcso­latosan csak azt kérdezem. Szerkesztő Kész ajtók és ablakok vasalva és alapmázolva nagy mennyiségben azonnal kaphatók, készít ezen­kívül tömör bükkfa hálószobákat, bükkfaszékeket és rendelésre rajz szerint ajtókat és ablakokat. Majomsoky József A*, Budapest, VII., Francia-út 11. szám. Tel. Józs. 93-27 és Józs. 93-28. Prospektus díjtalan.

Next