Magyarság, 1924. augusztus (5. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-17 / 169. szám
18 £IB19C1£H»MI£ WtóWn | Sr ■ zrls | hölgyeim tsmun (fürdő-maison október végéig) p —— ■■ ....... ..... .... .. HOTEL JADS3AK | kizAlolagos»« központi fekvés közvetlen a tengerparton, 11 fCilM |% Tf Sr S%W Hk MlilRa fa. legszebb kiütés az Adrikra, napi teijas clUtis, [S 9L*»5P/RbH i-BaL (US# 5 rkit».,rjfHki^ szép szoba és kitűnő magyar konyha elsőn ■■———... . . .......■" rangú kiszolgálással 90 dinár. Információ- H _ az ®J?S6 maradékvAsArbAn val szívesen szolgai telelem 54-33. sz. Budapest, VI, Királyr-utca’32 alatt kapható ■c.^OT'iE4r:;W4HKTJZZ»ErKZSTs««^vji»w»,.'w«;i»^t? n mtr fehérített pamutvászon, ossz. 65.350 K J mtr csodaszép női kelme, összesen 114.610K — , .--------~T7-----. ------------------ a mtr divatos férfiültönyszövet, ősz- -A »Pi actor* I szesen—.....................................tas.tooKSil ma* p uj "Tilao iCI ” Jdrb fehérített kész lepedő, össz. 221.400 K H/k. modellje világszenzáció mti selyemfényű Cloth, összesen—80.500 K B * “* ‘Vezérképviselő: Kováts u.m. börerös anginok, kanavászok, paplanok, szó B A. és Társa, Budapest, üvegek és szalmazsákok minden elfogadható §■ “ V., Nádor-utca S. Kodárban, vező fizetési feltételekr ^ , mielőtt az egyetemre betrathatvaao^pch mnanfl [ ^ kitűnő garantált minőségű O-as . UUllllLUJOQSXEMINARHINHOZ, vagy 3 mm.-es, 100 ezer kor. J Budapest, VII., Dohány-utca SS. Borotva, tokkal, fenővel és pasztával, 80 ezer kor. Indezrevisió — Előkészítés — Tsrvrathérist Gillette, fenőkészülék, pasztával, 25 ezer korona. Indexrevisto — Előkészítés — Jegyzet bérlet. Szőnyegnyiróolló 45 ezer korona. Mindennemű éles . , _ 1 . késáruk készítése, köszörülése és javítása pontosan 1A ■ ■ A (TVAnHlT és jól végeztetnek. Hajgépekhez vágófésük, rugók ||| ||f,L/lS 1 Ilii PEf 41 és minden alkatrésük ratároz[. Über Kiírni» foglalkom.no, futhat « .Jfagyamán, borotva- és késáru py araton, Budapest, VIII. ker., TAD-vonaruhát Rákóczi-ut 61. Alapittatott lSfni. Telefon J. 5Sm slLtg» ~Zt, a r* . //a| Szénbánya Budapestre és Dunántúlra! őszialyvezetotf1 IlSNfiSCIOI Keres fkwl U»«il A. ll.y“nakdfnifió 0Te. fl fixum 'óa jutalék mellett. Gépészmérnök zetésére. Csak gyakorlott, agyis, birtokosok-1 előnyben részesül. Ajánlatok »Kalória kai összeköttetésben levő intelligens mskl 5746« jeligére Haasenstein és Vogler rk hirdetőjébe, Budapest, Dorottya utca 11 Modern bútorszalon állandó nagy kiállítása Teljes lakberendezések: Üllői-út 14 és Baross-utcai1 Cégtulajdonos: Gáspár Nándor. Szabad megtekintésére fest, irt, takarít Ditrichstein Telefon : József 116-55, József 126-38 M RLEJTÉS Kiselejtezett gyapjú-, vászon-, bőr- és fémnemű hulladék árlejtése 1924. évi augusztus 26-án 9 órakor az Albrecht főherceg laktanyában. Budapesti vámőrkerület. POGÁNY VÍZVEZETÉK, KÖZPONTI FŰTÉS Budapest, VIII. Rökk Szilárd utca 30. Telefon: József 1—48. szám lát Kész ajtók és ablakok nagy mennyiségben azonnal kaphatók. Készít azonkívül tömör hálószobákat és rendelésre rajz szerint mindenféle asztalosmunkát a legszolidabb kivitelben Halomsoky József asztaloskrugyár részvénytársaság városi mintataktira : Budapest, VII.ker., Dohány utca 1. szám (saroküzlet mellett) Telefon: József 91—68. — Prospektus ,díjtalan: TisztviselőM jutányos árért készíti ruháit elsőrendű kivitelben: Pekovits János uriszabó Budapest, IX.Ker., Ráday utca 21. sz. Felhívást k. G. K. R. T. értesíti felett, hogy azok, kik 1926. tv előjegyzéssel lakásépítő akcióban résztvenni szándékoznak, azok e hó 31-ig okvetlen befizessenek, mert későbbi befizetéseknél a beköltözés egy évvel később történik. Fizetendő 2 szobásnál havi 15 a. k. 18 évi törlesztéssel » 3 » »22»»»» » » 40. »30»«»» » A házak teljesen modern és elsőrendű anyagokból épülnek vidéken is___Befizetések naponta 3-6-ig. — Általános Épitőosztály.Teréz-körutő.Telefon 124—40,104—,70, József 64—94. szám. — Leveleknél dupla válaszbélyeg. M WWM Tiszta, csendes szobák Balatonaligán esetleg penzióval kiadók — Felvilágosítást ad: Latinak, X., Honori-ut 2. Telefon: József 82—06 Szakorvosi RENDELŐ vér- és nemibetegek részére Ezüst salvarsan-oltás. Rendelés egész nap. Budapest, VII., Rákóci-út 32. sz. I. emelet 1. (Rókussal szemben.) Az éngyilkos novellám Írta: Kőhalmy József (Utánnyomás tilos) A Lomivics-utcában mindenki ismerte Kacska Petit. Igaz, hogy a Lonovics-utca nem valami hosszú, de hát Kacska*Peti is kurta kis léigény volt, öklömnyi maszatoskapű gyerkőc. Hanem ordítani gyönyörben tudott, majd mindennap áthallatszott a sivalkodása a szomszédból, a kádáréktól. Mi olyankor abbahagytuk a hancúrozást a kertben és szív.dobogva figyeltünk : — Verik a Kacska Petit... Akkor gyerekésszel úgy éreztük, hogy ez valami szörnyű igazságtalan sajt. Megverni a szegény, nyomorék Pestit! Mert Kacska Peti nagyon szánalmas, groteszk kis ember volt szegény, a lábafeje kacska mind a kettő sí Peti olyan nehezen emelgetve, mintha ólomból lett volna. Jobbra-balra dülöngött, ha meg sietni akart, a kezével meg-megtámasztotta a térdét, úgy ugrált, mint a csirke, amelyiknek leütötték a derekát. Itt úgy a gyerekek miért hitták Kacska Petinek, azt éppen ő mondotta meg egyszer s csak most tudom, milyen tragikum volt abban, mikor is hatesztendős kis kölyök ilyesmiket beszélt. • Ne mondjátok nekem hogy Kacska Peti ... Ne csúfoljatok, mert én nyomorék vagyok... Ez a két görbe tábora : ez a kacska... Sok keserves sóvárgás lakott Kacska Peti kerek macskafejében. A gyerekben sok az öntudatlan kegyetlenség, s mi bizony sokszor megkínoztuk Petit; ha fogót, rablópandúrt játszottunk, otthon hagytuk. — Peti busán leült a kapuim és onnan leste a mi hangos, zsivajgó csapatunkat. Egyik-másik meg is csúfolta, a kis Szentiványi-gyerek egyszer kikapta a kezéből a Kacska Peti kincses ládáját , a szivaros skatulyát, ami tele volt szebbnél-szebb sputnikkal, és felmászott vele a háztetőre. Onnan hajigálta le egyenként a kádárok udvarára : — No, gyere érte, Kacska Peti! Ilyenkor nem ordított Peti, csak szepegett és csöndesen sirdogált, de a szíve úgy megtelt keserűséggel, hogy majd meghasadt. Talán azt is érezte Kacska Peti, hogy ez soha sem lesz másként, hogy neki mindig fájni fog minden, ami erős, szép és egészséges. Egyébként pedig más, sokkal alantasabb okok is megrnkatták, így többek között a nadrágszíj is. Kacska Peti sokszor kikapott, mert csökönyös, makrancos kölyök szólt és mérges, mint egy kis hörcsög. Mi akkor azt hittük, hogy Petivel nagy gonoszság történik, de most szinte magam előtt látom a sovány, fejkendős kádárné jóságos arcát, amint ölbe kapja Kacska Petit és sóhajtozva cipeli a műhelybe : — Jézusisten, mi lesz ebből a gyerekből ! Apja, csináljon már valamit vele ! Az öreg kádár letette a bántókést, megigazította a pápaszemek bozontos szemöldöke mögül komolyan nézett a gyerekre, azután leoldotta az apai tekintély szimbólumát, a nadrágszíjat s odaadta az asszonynak: — Én nem nyúlok hozzá, verd meg te... A kádárné meg inkább csak megsimogatta a nadrágszíjjal, de azért Kacska Peti úgy bömbölt, mintha a bőrét nyúznák. Rettenetesen fájt a jámbor szülői fenyíték, amint kiszabadult az anyja keze közül, elbújt a színbe, órákig kuksolt valamelyik hordóban, nem tudták estig kicsalogatni, akkor is csak azért somfordált elő, mert megéhezett. Igaz, hogy a gyerek nagy gyönyörűséggel rémüldözik mindentől, de ami sötét misztikusság csak megriogatott bennünket, azt mind az öreg Sakk kapitányné plántálta a fejünkbe. Ha átjött hozzánk, órákhosszat mesélgetett csupa hátborzongató históriát. Nagyon féltünk, ha temetőről, halálról beszélt Hogy majd egyszer, amikor már sokszor, nagyon sokszor ebédeltünk, vacsoráltunk, akkor eljön a csontember s akire az rálehet, az meghal, eltemetik mélyen a földbe és sok esztendő múlva abból is olyan csontember lesz. Mindezt suttogva mondta a kapitányné, hogy annál rémítőbb legyen, néha-néha hirtelen elhallgatott vagy így sipított: huh! Mi összerezzentünk, sápadoztunk, a hisztérikus asszony meg egyenként ölbekapott, összecsókolt és teletömte a zsebünket cukorral. Féltünk tőle, mégse árultuk el odahaza, csakhogy ilyenkor szörnyű volt hazamenni a hosszú, sötét kerten át, ha nem jött értünk hazulról senki. Valamenynyien, vásott kis fickók, reszketve bújtunk össze és lázas félelemmel kerülgettük a bokrokat. Minden kis zörrenésre megfagyott bennünk a vér... csak Kacska Peti nem félt és ezért nagyon szerettük, ha ő is velünk jött. Megcsodáltuk, a bátorságát, mohón hallgattuk az öreges, okos beszédét. Elmondta, hogy nem igaz, amit a kapitányné a csontemberről beszél, mert aki meghal, azt a jó Isten szólítja magához, a jó gyerekekből pedig angyal lesz. Az angyalokról sokat beszélt Kacska Peti ; a szomorú,, csenevész kisfiú fantáziája gyönyörű, tiszta képeket álmodott meg és Peti áradozva, áhítattal mesélt az angyalokról : — Oh, nagyon szépek az angyalok ... csúf angyal nincsen. Ha a jó gyerek meghal, akármilyen volt itt a földön, a mennyországban szép lesz... hosszú, szép hosszú hajuk van és hófehér ingük... úgy csillog, mint az ezüst. — A szárnyukkal, mit csinálnak, ha fölveszik az ingüket ! — kérdezte valamelyik a szkeptikusabbak közül.— Az angyalok sohasem vetik le az ingükra... mert a mennyországban örökké tiszta marad. És az angyalok nem alszanak... a szárnyuk pedig... hát az ingükön két lyuk van, amin kidugják a szárnyukat... — Muzsikálnak is ! — Igen, meg énekelnek, vagy a jó Isten trónja előtt térgyepelnek... Nekik nem fáj, akármeddig térgyepelnek is...— Megint későn értünk haza. A kádárné kint állott a kiskapu előtt és már messziről kiabált: — Te gonosz gyerek, te! Hát ilyenkor is csavarogsz ! No, majd kapsz apádtól ! Peti összerázkódott és csöndesen elmaradt tőlünk : — Szerbusztok... Egyszer azután egészen elmaradt Kacska Peti. Sokáig nem láttuk és ha elmentünk a házuk előtt, odajött hozzánk a kádárné, megsimogatta összekarmolt arcunkat és könnyes szemmel mondogatta : — Mindig csak magukat emlegeti, drágám, mindig magáról beszél... Hozzám nagyon ragaszkodott Kacska Peti, mert gyöngédebb voltam, mint a többi. Megbámulta a hosszú szőke hajamat, az új ruhámat, a játékaimat... Sokszor elnézték a kádárék, amint kézenfogvást mendegéltünk fölfelé a Lonovicsutcán, a hepehupás, kövicses utón... Most nagyon beteg volt Kacska Peti, ezért törölgette egyre sűrűbben a pápaszemét a kádármester és ezért sirdogált a kádárné. Petit csak egyszer láttam ezután. De akkor már sárgán, viaszos arccal feküdt a kis kék koporsóban, a szemére egyegy négykrajcárost tettek és a szobában fehér kendővel takarták le a tükröt. Akkor este féltem a sötétben, a kapitányné rémetgetései jutottak az eszembe, s ahogy elkergessem a fejemből, erősen arra akartam gondolni, hogy a Kacska Peti angyal lesz. És ezen az estén, de gyermekkoromban még évekig kínozott egy kép : Láttam Kacska Petit, mint angyalt. Szárnya is volt és ezüstösen csillogó fehér inge, de az inge alól kilátszott a meztelen lába, a csúnya, nyomorék, kacska lába. Az álmaimban is sokszor megjelent a csámpás, kacskalábú angyal, ott lebegett az ágyam fölött és néhia szégyellősen kapta az inge alá a lábát ... . * Vagy két héttel ennek a tárcának a megjelenése után ezt a levelet kaptam : Tisztelt Uram! , Az újság egyik számában »Kacska, Petik címmel az ön neve alatt közölt történet szereplőjéről minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy az Kacska Péterről, illetőleg szüleiről szól. Fel kell hívnom az író figyelmét arra, hogy testi fogyatkozása miatt különben is embergyűlölő önmagával örökké elégedetlen testvéröcsémet a történet egyenesen az öngyilkosság gondolata felé hajtja. Ha szegény öcsém kárt tesz magában, annak ön, illetőleg gyilkos meséje lesz az oka s ez esetben kénytelen leszek a törvényes lépéseket megtenni. Tisztelettel : Kacska János, kádármester. Megdöbbentett ez az irál. Bevittem a szerkesztőmhöz : — Mit szólsz hozzá ? Átfutott rajta s vállat vonva nyújtotta vissza . — Mi az ördögöt csinálhatnánk ? Csak nem fogjuk dementálni a tárcatémát ? Kinevetnének. — De talán írnék nekik, hogy engem is megráz ez a szerencsétlen fordulat, hogy az emlékezetemben összefolytak a gyermekkori emlékeim, azt hittem, hogy a tikacska« csak gúnynév volt... — Csinálj amit akarsz. Különben ne írj semmit! Pereljen csak be, jó reklám a lapnak is, neked is. Hűen pörünk úgyse volt még. Engem akkor nem nyugtatott meg az újságíró cinizmusa s ettől a naptól kezdve végigböngésztem a kis város lapját. Pár hétig nem történt semmi, legalább a jámbor helyi hírlap nem írt öngyilkosságról, lassanként kezdtem elfelejteni a dolgot s inkább megszokásból futottam át a vidéki újságot. De a kellemetlen érzés, amely néha elfogott, nem csak: egy napon azt olvasom a városka újságjában, hogy »Kacska Péter huszonhét éves fiatalember, városunk közbecsülésben álló polgárának fivére, öngyilkosságot követett el. Felakasztotta magát s mire rátaláltak, meghalt.« Üldöznek a tragikusan egybevágó véletlenek — gondoltam akkor, mert nem akartam, nem tudtam elhinni, hogy az írásommal öltem. Hosszú idő telt el azóta, nem tett ellenem feljelentést senki, de még sokáig töprengtem azon, hogy ölhet-e az írás ? Igaz, hogy mikor divatja volt, a Werthert ott találták minden fiatalember mellett, aki tavasszal, virágos erdőben golyót eresztett a szívébe ... de hiszen én nem töltöttem meg ezt a történetet keserű méreggel, engem a megindítóan groteszk ábrázolása vonzott csupán és semmi közöm az öngyilkoshoz, utóvégre ezer más oka lehetett a halálának ? Talán ez volt az igazság, talán más. A bíróság minden bizonnyal fölmentett volna, de az az esküdtszék, amely itt belül tartja komoly és ünnepélyes tárgyalásait, elitélt engem s ez az ítélet nyugtalanító, kínos érzésekre szólt és több rossz éjszakára. 1924 augusztus 17, vasárnap MAGYARSÁG — rra...iinniMm———i—»■■—iiMiiini n mii................