Magyarság, 1924. augusztus (5. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-17 / 169. szám

18 £IB19C1£H»MI£ WtóWn | Sr ■ zrls | hölgyeim tsmun (fürdő-maison október végéig) p —— ■■ ....... .....­­ .... .. HOTEL JADS3AK | kizAlolagos»« központi fekvés közvetlen a tengerparton, 11 fCilM |% Tf Sr S%W Hk MlilRa fa. legszebb kiütés az Adrikra, napi teijas clUtis, [S 9L*»5P/­RbH i-BaL (US# 5 rk­it».,rjfHki^ szép szoba és kitűnő magyar konyha első­­n ■■———... . . .......■" rangú kiszolgálással 90 dinár. Információ- H _ az ®J?S6 maradékvAsArbAn val szívesen szolgai telelem 54-33. sz.­ Budapest, VI, Királyr-utca’32 alatt kapható ■c.^OT'iE4r:;W4HKTJZZ»ErKZSTs««^vji»w»,.'w«;i»^t? n mtr fehérített pamutvászon, ossz. 65.350 K J mtr csodaszép női kelme, összesen 114.610K — , .--------~T7-----. ------------------ a mtr divatos férfiültönyszövet, ősz- -A »Pi actor* I szesen—.....................................tas.tooKSil ma* p uj "T­ilao iCI ” Jdrb fehérített kész lepedő, össz. 221.400 K H­­/k. modellje világszenzáció mti selyemfényű Cloth, összesen—­80.500 K B * “* ‘Vezérképviselő: Kováts u.m. börerös anginok, kanavászok, paplanok, szó B A. és Társa, Budapest, üvegek és szalmazsákok minden elfogadható §■ “ V., Nádor-utca S. Kod­­árban, vező fizetési feltételekr ^ , mielőtt az egyetemre betrat­hatvaao^pch mnanfl [ ^ kitűnő garantált minőségű O-as . UUllllLU­­­JOQ­­SXEMINARHINHOZ, vagy 3 mm.-es, 100 ezer kor. J Budapest, VII., Dohány-utca SS. Borotva, tokkal, fenővel és pasztával, 80 ezer kor. Indezrevisió — Előkészítés — Tsrvrathérist Gillette, fenőkészülék, pasztával, 25 ezer korona. Indexrevisto — Előkészítés — Jegyzet bérlet. Szőnyegnyiróolló 45 ezer korona. Mindennemű éles . , _ 1 . késáruk készítése, köszörülése és javítása pontosan 1A ■ ■ A (T­VAnHlT és jól végeztetnek. Hajgépekhez vágófésük, rugók ||| ||f,L/lS 1 Ilii PEf 41 és minden alkatrésük ra­tároz[. Über Kiírni» foglalkom.no, futhat « .Jfagyamán, borotva- és késáru py araton, Budapest, VIII. ker., TAD-von­aruhát Rákóczi-ut 61. Alapi­ttatott lSfni. Telefon J. 5Sm slLtg» ~Zt, a r* . //a| Szénbánya Budapestre és Dunántúlra! őszialyvezetotf1 IlSN­fiSCIOI Keres fkwl U»«il A. ll.y“nakdfnifió 0Te. fl fixum 'óa jutalék mellett. Gépészmérnök zetésére. Csak gyakorlott, agyis, birtokosok-1 előnyben részesül. Ajánlatok­­ »Kalória kai összeköttetésben levő intelligens mskl 5746« jeligére Haasenstein és Vogler rk hirdetőjébe, Budapest, Dorottya­ utca 11 Modern bútor­szalon állandó nagy kiállítása Teljes lakberendezések: Üllői-út 14 és Baross-utcai1 Cégtulajdonos: Gáspár Nándor. Szabad megtekintés­ére fest, irt, takarít Ditrichstein Telefon : József 116-55, József 126-38 M RLEJTÉS Kiselejtezett gyapjú-, vászon-, bőr- és fémnemű­ hulladék árlejtése 1924. évi augusztus 26-án 9 órakor az Albrecht főherceg laktanyában. Buda­pesti vámőrkerület. POGÁNY VÍZVEZETÉK, KÖZPONTI FŰTÉS Budapest, VIII. Rökk Szilárd­ utca 30. Telefon: József 1—48. szám lát Kész ajtók és ablakok nagy mennyiségben azonnal kaphatók. Készít azon­kívül tömör hálószobákat és rendelésre rajz sze­rint mindenféle asztalosmunkát a legszolidabb kivitelben Halomsoky József asztaloskrugyár részvénytársaság városi mintataktira : Budapest, VII.ker., Dohány­ utca 1. szám (saroküzlet mellett) Telefon: József 91—68. — Prospektus ,díjtalan: TisztviselőM jutányos árért készíti ruháit elsőrendű kivitelben: Pekovits János uriszabó Budapest, IX.Ker., Ráday­ utca 21. sz. Felhívást k. G. K. R. T. értesíti felett, hogy azok, kik 1926. tv előjegyzéssel lakásépítő akcióban résztvenni szándékoz­nak, azok e hó 31-ig okvetlen befizessenek, mert későbbi befizetéseknél a beköltözés egy évvel később történik. Fizetendő 2­ szobásnál havi 15 a. k. 18 évi törlesztéssel » 3 » »22»»»» » » 4­0. »30»«»» » A házak teljesen modern és elsőrendű anyagokból épül­nek vidéken is___Befizetések naponta 3-6-ig. — Általá­nos Épitőosztály.Teréz-körutő.Telefon 124—40,104—,70, József 64—94. szám. — Leveleknél dupla válaszbélyeg. M WWM Tiszta, csendes szobák Balatonaligán esetleg penzióval kiadók — Felvilágosítást ad: Latinak, X., Honori-ut 2. Telefon: József 82—06 Szakorvosi RENDELŐ vér- és nemibetegek részére Ezüst salvarsan-oltás. Rendelés egész nap. Budapest, VII., Rákóci-út 32. sz. I. emelet 1. (Rókussal szemben.) Az én­­gyilkos novellám Írta: Kőhalmy József (Utánnyomás tilos) A Lomivics-utcában mindenki is­merte Kacska Petit. Igaz, hogy a Lonovics-utca nem valami hosszú, de hát Kacska*Peti is kurta kis lé­­igény volt, öklömnyi maszatoskapű gyerkőc. Hanem ordítani gyönyö­rben tudott, majd mindennap áthal­­la­tszott a sivalkodása a szomszéd­ból, a kádáréktól. Mi olyankor abba­hagytuk a hancúrozást a kertben és szív.dobogva figyeltünk : — Verik a Kacska Petit... Akkor gyerekésszel úgy éreztük, hogy ez valami szörnyű igazságta­lan sajt. Megverni a szegény, nyomo­rék Pestit! Mert Kacska Peti nagyon szánalmas, groteszk kis ember volt szegény, a lábafeje kacska mind a kettő sí Peti olyan nehezen emel­getve, mintha ólomból lett volna. Jobbra­-balra dülöngött, ha meg sietni a­kart, a kezével meg-megtá­­masztot­ta a térdét, úgy ugrált, mint a csirke­, amelyiknek leütötték a de­rekát. Itt úgy a gyerekek miért hitták Kacska Petinek, azt éppen ő mon­dotta meg egyszer s csak most tu­dom, milyen tragikum volt abban, mikor is hatesztendős kis kölyök ilyesmiket beszélt. •­­ Ne mondjátok nekem hogy Kacska Peti ... Ne csúfoljatok, mert én nyomorék vagyok... Ez a két görbe tábora : ez a kacska... Sok keserves sóvárgás lakott Kacska Peti kerek macskafejében. A gyerekben sok az öntudatlan ke­gyetlenség, s mi bizony sokszor megkínoztuk Petit; ha fogót, rabló­­pandúrt játszottunk, otthon hagy­tuk. — Peti busán leült a kapuim és onnan leste a mi hangos, zsivajgó csapatunkat. Egyik-másik meg is csúfolta, a kis Szentiványi-gyerek egyszer kikapta a kezéből a Kacska Peti kincses ládáját , a szivaros ska­tulyát, ami tele volt szebbnél-szebb sputnikkal, és felmászott vele a ház­tetőre. Onnan hajigálta le egyenként a kádárok udvarára : — No, gyere érte, Kacska Peti! Ilyenkor nem ordított Peti, csak szepegett és csöndesen sir­dogált, de a szíve úgy megtelt keserűséggel, hogy majd meghasadt. Talán azt is érezte Kacska Peti, hogy ez soha sem lesz másként, hogy neki mindig fájni fog minden, ami erős, szép és egészséges. Egyébként pedig más, sokkal alantasabb okok is megrnkat­­ták, így többek között a nadrágszíj is. Kacska Peti sokszor kikapott, mert csökönyös, makrancos kölyök szólt és mérges, mint egy kis hör­csög. Mi akkor azt hittük, hogy Pe­tivel nagy gonoszság történik, de most szinte magam előtt látom a so­vány, fejkendős kádárné jóságos ar­cát, amint ölbe kapja Kacska Petit és sóhajtozva cipeli a műhelybe : — Jézusisten, mi lesz ebből a gye­rekből ! Apja, csináljon már vala­mit vele ! Az öreg kádár letette a bántókést, megigazította a pápaszemek bozon­tos szemöldöke mögül komolyan né­zett a gyerekre, azután leoldotta az apai tekintély szimbólumát, a nad­­rágszíjat s odaadta az asszonynak: — Én nem nyúlok hozzá, verd meg te... A kádárné meg inkább csak meg­simogatta a nadrágszíjjal, de azért Kacska Peti úgy bömbölt, mintha a bőrét nyúznák. Rettenetesen fájt a jámbor szülői fenyíték, amint ki­szabadult az anyja keze közül, el­bújt a színbe, órákig kuksolt vala­melyik hordóban, nem tudták estig kicsalogatni, akkor is csak azért somfordált elő, mert megéhezett. Igaz, hogy a gyerek nagy gyönyö­rűséggel rémüldözik mindentől, de ami sötét misztikusság csak megrio­gatott bennünket, azt mind az öreg Sakk kapitányné plántálta a fe­jünkbe. Ha átjött hozzánk, órák­­hosszat mesélgetett csupa hátbor­zongató históriát. Nagyon féltünk, ha temetőről, halálról beszélt Hogy majd egyszer, amikor már sokszor, nagyon sokszor ebédeltünk, vacso­­ráltunk, akkor eljön a csontember s akire az rálehet, az meghal, elteme­tik mélyen a földbe és sok esztendő múlva abból is olyan csontember lesz. Mindezt suttogva mondta a kapi­tányné, hogy annál rémítőbb le­gyen, néha-néha hirtelen elhallga­tott vagy így sipított: huh! Mi összerezzentünk, sápadoztunk, a hisztérikus asszony meg egyenként ölbekapott, összecsókolt és teletömte a zsebünket cukorral. Féltünk tőle, mégse árultuk el odahaza, csakhogy ilyenkor szörnyű volt hazamenni a hosszú, sötét kerten át, ha nem jött értünk hazulról senki. Valameny­­nyien, vásott kis fickók, reszketve bújtunk össze és lázas félelemmel kerülgettük a bokrokat. Minden kis zörrenésre megfagyott bennünk a vér... csak Kacska Peti nem félt és ezért nagyon szerettük, ha ő is ve­lünk jött. Megcsodáltuk, a bátorságát, mo­hón hallgattuk az öreges, okos be­szédét. Elmondta, hogy nem igaz, amit a kapitányné a csontemberről beszél, mert aki meghal, azt a jó Is­ten szólítja magához, a jó gyerekek­ből pedig angyal lesz. Az angyalok­ról sokat beszélt Kacska Peti ; a szomorú,, csenevész kisfiú fantáziája gyönyörű, tiszta képeket álmodott meg és Peti áradozva, áhítattal me­sélt az angyalokról : — Oh, nagyon szépek az angya­lok ... csúf angyal nincsen. Ha a jó gyerek meghal, akármilyen volt itt a földön, a mennyországban szép lesz... hosszú, szép hosszú hajuk van és hófehér ingük... úgy csillog, mint az ezüst. — A szárnyukkal, mit csinálnak, ha fölveszik az ingüket ! — kérdezte valamelyik a szkeptikusabbak kö­zül.— Az angyalok sohasem vetik le az ingükra... mert a mennyország­ban örökké tiszta marad. És az an­gyalok nem alszanak... a szárnyuk pedig... hát az ingükön két lyuk van, amin kidugják a szárnyukat... — Muzsikálnak is ! — Igen, meg énekelnek, vagy a jó Isten trónja előtt térgyepelnek... Nekik nem fáj, akármeddig térgye­­pelnek is...— Megint későn értünk haza. A ká­dárné kint állott a kiskapu előtt és már messziről kiabált: — Te gonosz gyerek, te! Hát ilyenkor is csavarogsz ! No, majd kapsz apádtól ! Peti összerázkódott és csöndesen elmaradt tőlünk : — Szerbusztok... Egyszer azután egészen elmaradt Kacska Peti. Sokáig nem láttuk és ha elmentünk a házuk előtt, odajött hozzánk a kádárné, megsimogatta összekarmolt arcunkat és könnyes szemmel mondogatta : — Mindig csak magukat emlegeti, drágám, mindig magáról beszél... Hozzám nagyon ragaszkodott Kacska Peti, mert gyöngédeb­­b vol­tam, mint a többi. Megbámulta a hosszú szőke hajamat, az új ruhá­mat, a játékaimat... Sokszor elnéz­ték a kádárék, amint kézenfogvást mendegéltünk fölfelé a Lonovics­­utcán, a hepe­hupás, kövicses utón... Most nagyon beteg volt Kacska Peti, ezért törölgette egyre sűrűb­ben a pápaszemét a kádármester és ezért sirdogált a kádárné. Petit csak egyszer láttam ezután. De akkor már sárgán, viaszos arccal feküdt a kis kék koporsóban, a szemére egy­­egy négykrajcárost tettek és a szo­bában fehér kendővel takarták le a tükröt. Akkor este féltem a sötétben, a kapitányné rémetgetései jutottak az eszembe, s a­hogy elkergessem a fe­jemből, erősen arra akartam gon­dolni, hogy a Kacska Peti angyal lesz. És ezen az estén, de gyermek­koromban még évekig kínozott egy kép : Láttam Kacska Petit, mint an­gyalt. Szárnya is volt és ezüstösen csillogó fehér inge,­­ de az inge alól kilátszott a meztelen lába, a csúnya, nyomorék, kacska lába. Az álmaimban is sokszor megjelent a csámpás, kacskalábú angyal, ott le­begett az ágyam fölött és néhia szé­­gyellősen kapta az inge alá a lá­bát ... . * Vagy két héttel ennek a tárcának a megjelenése után ezt a levelet kaptam : Tisztelt Uram! , A­z újság egyik számában »Kacska, Petik címmel az ön neve alatt közölt történet szereplőjéről minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy az Kacska Péterről, illetőleg szüleiről szól. Fel kell hívnom az író figyelmét arra, hogy testi fogyatkozása miatt különben is embergyűlölő­­ önmagával örökké elégedetlen testvéröcsémet a történet egyene­sen az öngyilkosság gondolata felé hajtja. Ha szegény öcsém kárt tesz magában, annak ön, illetőleg gyilkos meséje lesz az oka s ez esetben kénytelen leszek a törvé­nyes lépéseket megtenni. Tisztelettel : Kacska János, kádármester. Megdöbbentett ez az irál. Bevit­tem a szerkesztőmhöz : — Mit szólsz hozzá ? Átfutott rajta s vállat vonva nyújtotta vissza . — Mi az ördögöt csinálhatnánk ? Csak nem fogjuk dementálni a tár­catémát ? Kinevetnének. — De talán írnék nekik, hogy en­gem­ is megráz ez a szerencsétlen fordulat, hogy az emlékezetemben összefolytak a gyermekkori emlé­keim, azt hittem, hogy a tikacska« csak gúnynév volt... — Csinálj amit akarsz. Különben ne írj semmit! Pereljen csak be, jó reklám a lapnak is, neked is. Hűen pörünk úgyse volt még. Engem akkor nem nyugtatott meg az újságíró cinizmusa s ettől a naptól kezdve végigböngésztem a kis város lapját. Pár hétig nem tör­tént semmi, legalább a jámbor helyi hírlap nem írt öngyilkosságról, las­sanként kezdtem elfelejteni a dol­got s inkább megszokásból futot­tam át a vidéki újságot. De a kelle­metlen érzés, amely néha elfogott, nem csak­: egy napon azt olvasom a városka újságjában,­ hogy »Kacs­ka Péter huszonhét éves fiatalem­ber, városunk közbecsülésben álló polgárának fivére, öngyilkosságot követett el. Felakasztotta magát s mire rátaláltak, meghalt.« Üldöznek a tragikusan egybevágó véletlenek — gondoltam akkor, mert nem akartam, nem tudtam elhinni, hogy az írásommal öltem. Hosszú idő­ telt el azóta, nem tett ellenem feljelentést senki, de még sokáig töprengtem azon, hogy ölhet-e az írás ? Igaz, hogy mikor divatja volt, a Werthert ott találták minden fia­talember mellett, aki tavasszal, vi­rágos erdőben golyót eresztett a szí­vébe ... de hiszen én nem töltöttem meg ezt a történetet keserű méreg­gel, engem a megindítóan groteszk ábrázolása vonzott csupán és semmi közöm az öngyilkoshoz, utóvégre ezer más oka lehetett a halálának ? Talán ez volt az igazság, talán más. A bíróság minden bizonnyal fölmentett volna, de az az esküdt­szék, amely itt belül tartja komoly és ünnepélyes tárgyalásait, elitélt engem s ez az ítélet nyugtalanító, kínos érzésekre szólt és több rossz éjszakára. 1924 augusztus 17, vasárnap MAGYARSÁG — rra...iinniMm———i—»■■—iiMiiini n mii................

Next