Magyarság, 1924. szeptember (5. évfolyam, 181-202. szám)
1924-09-02 / 181. szám
4 Állami Árverési Csarnok aukciója Az Állami Árverési Csarnok /IX. ker., Kinizsy u. 2/ a )Vagyonmentő Vásár• név alatt ismert időszaki aukcióját legközelebb 1. évi október hó elején tartja meg. Ezen aukcióra szeptember 15-ig lehet tárgyakat benyújtani. Az arany-, ezüst- és ékszertárgyak felvétele az aukcióra délelőtt 8—12-ig, egyéb ingóságok átvétele pedig d. u. 3—6-ig történik. Az Állami Árverési Csarnok egyébként mindennap délelőtt és délután folytonos árveréseket tart. Bútorok és egyéb lakásberendezési tárgyak azonban csak minden pénteken délelőtt, arany-, ezüst- és ékszertárgyak pedig minden szombat délelőtt kerülnek eladásra. Az árverésre benyújtott tárgyak minden délután 3—6 óra között előzetesen kiállításon megtekinthetők. A folytonos árverésekre a tárgyak délelőtt 8—12-ig és délután 3—6-ig vétetnek fel. magyarság 1924 szepteniD®r a, tedd Akin eláPTnlt Somló b li tiiilii üli éhé mu fii le esi Husii lísüaii Somlóhegy, augusztus hó (A Magyarság tudósítójától) Régi igazság: ami megvan, azt nem értékeli a magyar, csak az után sóhajt, ami nincsen. Most, amikor idegen járom alatt nyög Erdély, Felsőmagyarország, Nyugatmagyarország, Bánát, tudjuk már, mekkora értékkel bírtunk, amíg megvolt, de nem tudjuk ma sem, milyen értéket bírunk abban, ami még megvan. A magyar ugar, a magyar parlag összezsugorodott földünkön is léptennyomon elén£ szomorodik. Dunántúlnak egyik ékessége a Somlóhegy. Búzatermő rónaság közepén gyönyörű tájképként állítja meg a messzeszaladó tekintetet, szinte roskadozva az Isten által rárakott kincsteher alatt. Bora világhírű, de mintha kezdenék nem ismerni már, teljesen eltűnt a vendéglők asztaláról, étlapok rovatából. Pedig ez a hegy ma is csak úgy terem, mint hajdanában, amikor el sem lehetett képzelni valamirevaló magyar éttermet butélázott somlói nélkül. S ezek a jellegzetes szűknyaku és sokszínű üvegek ott voltak minden világváros minden elsőrangú étterme asztalán is, ahol ma szintén hiába keressük. Önként vetődik fel a: — Miért! — Somlón már a legkisebb gyerek is tudja, hogy erre a miértre egyetlen azért az állambölcsek köve: a vasuti- és vámtarifa. A szőlősgazdák mondják: — Ma már ott tartunk, hogy a somlói csak oda juthat el, ahova elszállítható — a tengelyen*. Szekéren, így csupán a környékbeli, leginkább falusi kiskocsmárosok veszik, városi, pesti vagy éppen külföldi vendéglős, feléje sem igen néz a hegynek. Nem hozza be a vasúton való szállítás költsége. És azután — ha valaki mégis akar somlóit tartani, megveszi a szomszédban — Budafokon. Gyümölcse is van Somlónak nagyszerű. Az a lávatalaj, amely borát hevíti, a gyümölcsének is különös és kiváló zamatot ad. De nem termelik, csak olyan tessék lássékképpen, mert nincs mód a szállításra, értékesítésre. Azért még így is sok terem. — Csakhogy — így mondják a gazdák — jobb, ha nem terem sok, mert úgyis a fák alatt rothad el. Hova vigyük! Piac nincs, a vasút messze és drága, ráfizetnénk . • . Igen, a vasút drága. És messze. Van is, nincs is vasútja a hegynek. A legközelebb eső állomás: Somlóvásárhely. Ez a hegy túlsó, nagyobb részéhez, egyórai gyaloglás. Terével több is. És állomásnak igazán csak a legszegényesebb fogalom szerint állomás, valóságban pedig egy nyomorúságos bakterház egyetlenegy zugnyi várótszobával, amely még az itteni, igazán vidéki igényeknek sem felel meg. A »főnök úr«-at egy kiadó őr játssza; teheráruállomás nincs, van ehelyett nagy személyforgalom, de nincs férőhely a »váróterem” büszke név alatt szégyenkező odúban, ahol a legbalkánibb állapotok uralják a padlót, különösen vasár- és ünnepnapokon, amikor a környékbeli falvak aranyparasztsága ide jön itt szórakozni (köpködni, pipálni, megjegyzéseket tenni) és kiszorítani a valóban utazókat. Afőnök ura tehetetlennek látszik, talán neki is tetszik, hogy a csizma ráköpdös a cipőre. A másik állomás Tüskevár, másfél óra, a hegyhez, távol a falvakhoz. Itt van teheráru-rakodó. De hogy kik rakodnak, amióta a tyukászok otthonragadtak a »Burgenlandinak elszocializált magyar földön, — hosszas tanulmány tárgyává kellene tenni. És itt van szép, tágas III-ik és I—Il-ik osztályú váróterem. Van, — de utas, személyforgalom nincs. Ez Nagymagyarország legkisebb forgalmú vasútállomása — hatalmas épületekkel, nagy forgalomra berendezve. A Magyar Nyugati vasút megindulása óta minden jogos köz- és magánérdek azt kívánta volna, hogy ezt a két visszájáról csinált állomást — kevés költségbe kerülne — fölcseréljék, vagy legalább Somlóvásárhelyen szintén létesítsenek teherállomást, hogy ezzel Somlóhegyet a valóságban is bekapcsolják a vasúti forgalomba. Ám hasztalan kívánta és kívánja a közérdek, árva Somlónak fütyül a tehervonat — 1871 óta így valóban hogyan és hova szállítsák a somlóiak a gyümölcsöt, zöldségfélét és mindazt, ami itt mind-mind csudálatos buján teremne és óriási hasznot hajtana, ha érdemes lenne termelni. De, amint látjuk, minek termelnének többet, mint ami a »házhoz kell«, mikor minduntalan elébeáll az akarásnak a csúnya magyar rém, s nem érdemesít ilyen nálunk gyakorlatban a többtermelés. Azért azelőtt, — a messze-messze »jó időkben« — nem veszett kárba a gyümölcs; kifőzték pálinkának — a zsidónál. — Most elvették a zsidótól a kisüstöt, a keresztény embernek meg nem adják. Vagy ha hozzáférne is, nincs benne köszönet. Az utána való csúszás-mászás, könyörgés, pénzelés szinte lehetett mn , teszi ma a pálinkafőzést ... Ezt mondja a gazda és hozzáteszi: — A gyümölcs, jó hogy nem igen van az idén, a fa alatt rothad el, a szőlőtörkölyt, söprűt pedig évele hosszú sora óta ki kell szórni a trágyára! * Somló kész nyaralóhely. A sokszobás, kisebb-nagyobb épülettől kezdve a bogár háza viskókig van itt mindenrangu hajlék — csak lakó nincs benne. A tulajdonosok, az ország különböző vidékén lakó kis- és nagyurak, legfeljebb szüretkor ha elnéznek errefele, a nyaralni pedig jó magyar szokás szerint elmennek külföldre. Ott jó nekik akármi rossz, itthon a jobb sem jó. Mintha lenéznék a sajátjukat s ezzel együtt önmagukat. De ha már így van, akkor legalább adnák ki az üres hajlékokat, persze nem uzsorára. Ez hasznot hajtana a tulajdonosnak, hasznot a bérlőnek és egy gyönyörű nyaralóhellyel gazdagabb lene ez a gazdag-szegény ország. Mert gyönyörű még így, ősi mozdulatlanságában is Somló. Csupa liget, árnyas és verőfényes akvarell minden zuga, telve a hegycsúcson omladozó lovagvár körül szövődött-fonódott romantikával, mondával. Bő források fakadnak a hegyben, ezekből uszodát, fürdőt lehetne csinálni, aminek azok a tulajdonosok sem mondanának ellent, kiknek a birtokán ma semmibe vész ez a két — A Magyarság tudósítójától — Az antant katonai ellenőrző bizottsága — amint ismeretes — a békeszerződés értelmében a háborúból visszamaradt repülőgépeinket, repülőmotorjainkat és új gépek gyártására alkalmas nyersanyagunkat három esztendővel ezelőtt az utolsó szálig szaromboltatta. A rombolás befejezése óta az ellenőrző bizottság megállapította, hogy a háború alatt működött repülőcsapatunk leszerelése befejezést nyert, Magyarországon repülőanyag egyáltalában nem maradt. A repülésügyi ellenőrző bizottság feladatát befejezvén, ezzel fel is oszlott s annak további teendőit Loriot francia repülőkapitányra bízták. Ezek után kellemetlen meglepetést keltett, amidőn a minap egy dntáni bizottság váratlanul megjelent a Fehérvári úti Magyar-Fiat motorgyárban és az ott raktáron lévő és automobilmotor gyártásra szolgáló több millió aranykorona értékű műszaki anyagot lefoglalta azzal a megokolással, hogy az illető anyag repülőmotorok előállítására is felhasználható. Különösen 200 lóerős Hiero-motorok gyártására találta alkalmasnak az antant-bizottság az ott talált gépalkatrészeket és nyersanyagot, amely motorokat a háború alatt a magyar repülőgépeken elterjedten alkalmazták. Kétségtelen, hogy a gyár helyén a háború folyamán működött Ganz-Piaz elsősorban repülőmotorok előállításával foglalkozott és a lefoglalt anyag egy kis része még a háborúból maradt vissza, de azokat egy olasz bizottság még a rombolások idején annak rendje és módja szerint átvizsgálta és semmit sem talált közöttük szétrombolni valót. Ezekből a motoralkatrészekből ugyanis autómotorok éppúgy voltak előállíthatók, mint repülőgépmotorok s egyébként az egész gyári üzem autómotorgyártásra tért át a háború befejezése óta. Az említett műszaki anyag lefoglalása annál kevésbé indokolt, mert a külföldön gyártott katonai repülőgépekbe ma már nem 200 lóerős motorokat építenek, mint a háború folyamán, hanem 150—600 lóerős motorokat s így ha alkalmas is a lefoglalt anyag repülőmotorgyártásra, akkor is legfeljebb csak kereskedelmi repülőgépekben volnának azok felhasználhatók. Ezt pedig az antantnak a békeszerződés értelmében semmi joga sincsen megakadályozni. Egy időben volt is szó róla, hogy amagyar légiforgalmi vállalatok magyar motorokat fognak alkalmazni és erre vonatkozólag rendelések is történtek ugyannyira, hogy az említett gyár a lefoglalt anyag egy részét is ekkor szerezte be, tehát ezekre a dolgokra az ántánt azon az alapon sem teheti rá a kezét, hogy azok a háborúból vissza. Ha az ántánt minden nyersanyagot és műszert meg kívánna semmisíteni, ami a háborúból visszamaradt és az aviatikában felhasználható, akár törje darabokra valamennyi iránytűnket, semmisíts meg a fotográfusok fényképezőgépeit, szántassa fel a repülőtereinket és robbantassa föl a bakonyi bauxit-telepet, nehogy az onnan előállítandó alumíniumból katonai repülőgépeket építhessünk ... A Fehérvári úti gyártelep nagyértékű lerakatának lefoglalása valószínűleg egészen más célok szolgálatában áll, mint amit a bizottság nyilvánosságra hozott. Amint repülőanyagunk kíméletlen megsemmisítése annak idején elsősorban ■magyar repülőipar tönkretételére irányult, hogy újonnan építendő repülőgépeinket az antant-államokból legyünk kénytelenek beszerezni, éppúgy, mint Csehország, Oláhország, Lengyelország és Szerbia, hasonlóképpen akarják a magyar autóipart is megfojtani, hogy ebben a tekintetben is külföldre legyünk utalva. Tiltakozunk az ántantnak ez újabb jogtiprása ellen, amely nélkülöz minden néven nevezendő jogalapot és a lendületnek indult magyar motoripart megbénítani törekszik. Elvárjuk a kormánytól, hogy módot talál ezen erőszakos intézkedés ellen az illetékes fórumok előtt való tiltakozásra, mert ha tétlenül törjük, hogy az orrunknál fogva vezessenek bennünket, akkor maholnap arra ébredünk, hogy a házunk fedelét is elviszik a fejünk felől. természet alkotta jótétemény. Erdődy grófsági birtokán lehetővé tette egy zsidó vállalatnak, hogy a bazalt földje gyomrából milliárdokat bányászhasson ki, bizonyára csak elősegítené Watsdorff báróval együtt. Somló: a magyar érték kamatoztatását Azután jönne önmagától minden más; lenne egy kis kultúra, lenne egy kis rend, ami most mind nincs. Sajnos, már csak régi öregek emlékeznek azokra az időkre, amikor a hegy elöljárósága gondolt az utak karbantartására, értesítették a külbirtokosokat a szürett s a hegygyűlés idejéről és nem lehetett csak úgy átadotába szüretelni, kinek mikor tetszett, mert ez mezőrendőri kihágás volt büntetéssel járt, hanem egyszerre, a meghatározott időben. Ez most mind _______________________ nincs meg; pedig, úgy tetszik, megvan még a mezőrendőri törvény s van illetékes szolgabirói hivatal is — csakhogy, a Somlóhegy dohai részén mintha nem volna hegyelnök, hogyan várjunk hát akkor valamit hegybíró és hegypásztor uramtól!! Ábránd volna: Somló, a nyaralóhely! Igen is, nem is. Óváry Ferenc egyesegyedül csinálta egy elhanyagolt szőlőhegyből a mai kincses almádit fürdő, helyet. Mondhatná erre valaki: — Igen ám, Almádinak van Balatonja! Igaz. De ha Somlónak lenne csak egy Óváry Ference, akkor ebből is gyönyörű nyaralóhely lenne Balaton nélkül is. Csakhogy Óváry Ferenc egy van, magyar ugar, magyar parlag pedig sok van. Porkoláb István [KUHMdi nénzehef 8 serslegneKdt j előnij0sen¥ásárlaiiik, B Ezüst koronást 5.700 K Danzigi frt .... 11.000 K H? Ezüst forintost 15.600 K Algír, Marocco, B Ezüst 5 kor.st 31.000 K Tunisi fos......... 3.800 K H Kanadai d.......72.000 K Görög dr........... 1.250 K m Argentin p......22.000 K Egypt, font.......330.000 K B Brazil mill.... 7.000 K Finn márka...... 1.500 K h Japán yen......29.000 K Török font........ 36.000 K ti Romanow rus. 60 K Kerensky rub.... 7K Il és az összes egyéb külföldi különleges arany-, ezüstérmeket és banjegyeket, régi pénzeket H Konvertált sj. 19.000 K Új magyar kor. ... 1.700 K B Hazai sórsj... 18.000 K Régi magyar kor.. 700 K H Bazilika sj.... 700 K Hadikölcsön ...... 800 K M Szanat. sorsj. 400 K 4/0 koronatár. ... 9.000 K IIJ Jósziv sorsj... 400 K 4% jelzálog.........5.000 K H Olasz sorsj.... 190.000 K 3% jelzálog..........4.000 K I Szagai Uteaa Balg bank- és váltó üzlet, a magy. kir. Osztálysorjáték folg elárusítója, a Magyart Nemzeti Bank jogosított de- Hinza közvetitőhelye. Táviratcím: Sigeco, Budapest Vill., Baroes-ter 2. Alapittatott: 1905. évben