Magyarság, 1924. szeptember (5. évfolyam, 181-202. szám)

1924-09-02 / 181. szám

4 Állami Árverési Csarnok aukciója Az Állami Árverési Csarnok /IX. ker., Kinizsy­ u. 2/ a )Vagyonmentő Vásár• név alatt ismert időszaki aukcióját leg­közelebb 1. évi október hó elején tartja meg. Ezen aukcióra szeptember 15-ig lehet tárgyakat benyújtani. Az arany-, ezüst- és é­kszertárgyak felvétele az auk­cióra délelőtt 8—12-ig, egyéb ingósá­gok átvétele pedig d. u. 3—6-ig történik. Az Állami Árverési Csarnok egyéb­ként mindennap délelőtt és délután foly­tonos árveréseket tart. Bútorok és egyéb lakásberendezési tárgyak azonban­ csak­ minden pénteken délelőtt, arany-, ezüst- és ékszertárgyak pedig minden szombat délelőtt kerülnek eladásra. Az árverésre benyújtott tárgyak min­den délután 3—6 óra között előzetesen kiállításon megtekinthetők. A folytonos árverésekre a tárgyak délelőtt 8—12-ig­­ és délután 3—6-ig vétetnek fel. magyarság 1924 szepteniD®r a, tedd Akin eláPTnlt Somló b li tiiilii üli éhé mu fii le esi Husii lísüaii Somlóhegy, augusztus hó (A Magyarság tudósítójától) Régi igazság: ami megvan, azt nem értékeli a magyar, csak az után sóhajt, ami nincsen. Most, amikor idegen já­rom alatt nyög Erdély, Felsőmagyar­­ország, Nyugatmagyarország, Bánát, tudjuk már, mekkora értékkel bírtunk, amíg megvolt, de nem tudjuk ma sem, milyen értéket bírunk abban, ami még megvan. A magyar ugar, a magyar parlag összezsugorodott földünkön is lépten­­nyomon elén£ szomorodik. Dunántúlnak egyik ékessége a Som­­lóhegy. Búzatermő rónaság közepén gyönyörű tájképként állítja meg a messzeszaladó tekintetet, szinte roska­dozva az Isten által rárakott kincs­­teher alatt. Bora világhírű, de mintha kezdenék nem ismerni már, teljesen eltűnt a vendéglők asztaláról, étlapok rovatából. Pedig ez a hegy ma is csak úgy terem, mint hajdanában, amikor el sem lehetett képzelni valamirevaló magyar éttermet butél­ázott somlói nélkül. S ezek a jellegzetes szűknyaku és sokszínű üvegek ott voltak minden világváros minden elsőrangú étterme asztalán is, ahol ma szintén hiába keressük. Önként vetődik fel a: — Miért! — Somlón már a legkisebb gyerek is tudja, hogy erre a miértre egyetlen azért az állambölcsek köve: a vasuti- és vámtarifa. A szőlősgazdák mondják: — Ma már ott tartunk, hogy a somlói csak oda juthat el, ahova elszállítható — a tengelyen*. Szekéren, így csupán a környékbeli, leginkább falusi kiskocs­­márosok veszik, városi, pesti vagy ép­pen külföldi vendéglős, feléje sem igen néz a hegynek. Nem hozza be a vas­úton való szállítás költsége. És azután — ha valaki mégis akar somlóit tar­tani, megveszi a szomszédban — Budafokon. Gyümölcse is van Somlónak nagy­szerű. Az a lávatalaj, amely borát he­víti, a gyümölcsének is különös és kiváló zamatot ad. De nem termelik, csak olyan tessék lássékképpen, mert nincs mód a szállításra, értékesítésre. Azért még így is sok terem. — Csakhogy — így mondják a gaz­dák — jobb, ha nem terem sok, mert úgyis a fák alatt rothad el. Hova vi­gyük! Piac nincs, a vasút messze és drága, ráfizetnénk . • . Igen, a vasút drága. És messze. Van is, nincs is vasútja a hegynek. A legkö­zelebb eső állomás: Somlóvásárhely. Ez a hegy túlsó, nagyobb részéhez, egyórai gyaloglás. Terével több is. És állomás­nak igazán csak a legszegényesebb fo­galom szerint állomás, valóságban pedig egy nyomorúságos bakterház egyetlenegy zugnyi váró­tszobával, amely még az itteni, igazán vidéki igényeknek sem fe­lel meg. A »főnök úr«-at egy kiadó őr játssza; teheráruállomás nincs, va­n ehelyett nagy személyforgalom, de nincs férőhely a »váróterem” büszke név alatt szégyenkező odúban, ahol a legbalkánibb állapotok uralják a­­ padlót, különösen vasár- és ünnepnapokon, amikor a kör­nyékbeli falvak aranyparasztsága ide jön itt szórakozni (köpködni, pipálni, megjegyzéseket tenni) és kiszorítani a valóban utazókat. A­­főnök ura tehetet­lennek látszik, talán neki is tetszik, hogy a csizma ráköpdös a cipőre. A másik állomás Tüskevár, másfél óra, a hegyhez, távol a falvakhoz. Itt van teheráru-rakodó. De hogy kik­ rakodnak, amióta a tyukászok otthonragadtak a »Burgenlandinak elszocializált magyar földön, — hosszas tanulmány tárgyává kellene tenni. És itt van szép, tágas III-ik és I—Il-ik osztályú váróterem. Van, — de utas, személyforgalom nincs. Ez Nagymagyarország legkisebb for­galmú vasútállomása — hatalmas épü­letekkel, nagy forgalomra berendezve. A Magyar Nyugati vasút megindulása óta minden jogos köz- és magánérdek azt kívánta volna, hogy ezt a két visszá­járól csinált állomást — kevés költségbe kerülne — fölcseréljék, vagy legalább Somlóvásárhelyen szintén létesítsenek teherállomást, hogy ezzel Somlóhegyet a valóságban is bekapcsolják a vasúti forgalomba. Ám hasztalan kívánta és kívánja a közérdek, árva Somlónak fütyül a tehervonat — 1871 óta­ így valóban hogyan és hova szállítsák a somlóiak a gyümölcsöt, zöldségfélét és mindazt, ami itt mind-mind csudálatos buján teremne és óriási hasznot hajtana, ha­­ érdemes lenne termelni. De, amint látjuk, minek termelnének többet, mint ami a »házhoz kell«, mikor minduntalan elébeáll az akarásnak a csúnya magyar rém, s­ nem érdemesít ilyen nálunk gyakorlatban a többter­melés. Azért azelőtt, — a messze-messze »jó időkben« — nem veszett kárba a gyü­mölcs; kifőzték pálinkának — a zsi­dónál. — Most elvették a zsidótól a kisüstöt, a keresztény embernek meg nem adják. Vagy ha hozzáférne is, nincs benne kö­szönet. Az utána való csúszás-mászás, könyörgés, pénzelés szinte lehetett m­n , teszi ma a pálinkafőzést ... Ezt mondja a gazda és hozzáteszi: — A gyümölcs, jó hogy nem igen van az idén, a fa alatt rothad el, a szőlőtör­­kölyt, söprűt pedig évele­ hosszú sora óta ki kell szórni a trágyára! * Somló kész nyaralóhely. A sokszobás, kisebb-nagyobb épülettől kezdve a bo­gár háza viskókig van itt mindenrangu hajlék — csak lakó nincs benne. A tu­lajdonosok, az ország különböző vidé­kén lakó kis- és nagyurak, legfeljebb szüretkor ha elnéznek errefele, a nya­ralni pedig jó magyar szokás szerint elmennek külföldre. Ott jó nekik akármi rossz, itthon a jobb sem jó. Mintha le­néznék a sajátjukat s ezzel együtt ön­magukat. De ha már így van, akkor legalább adnák ki az üres hajlékokat, persze nem uzsorára. Ez hasznot hajtana a tu­lajdonosnak, hasznot a bérlőnek és egy gyönyörű nyaralóhellyel gazdagabb l­ene ez a gazdag-szegény ország. Mert gyönyörű még így, ősi mozdulatlansá­gában is Somló. Csupa liget, árnyas és verőfényes akvarell minden zuga, telve a hegycsúcson omladozó lovagvár kö­rül szövődött-fonódott romantikával, mondával. Bő források fakadnak a hegyben, ezekből uszodát, fürdőt le­hetne csinálni, aminek azok a tulajdo­nosok sem mondanának ellent, kiknek a birtokán ma semmibe vész ez a két — A Magyarság tudósítójától — Az antant katonai ellenőrző bizottsága — amint ismeretes — a békeszerződés értelmében a háborúból visszamaradt repülőgépeinket, repülőmotorjainkat és új gépek gyártására alkalmas nyers­anyagunkat három esztendővel ezelőtt az utolsó szálig szaromboltatta. A rom­bolás befejezése óta az ellenőrző bizott­ság megállapította, hogy a háború alatt működött repülőcsapatunk leszerelése befejezést nyert, Magyarországon repü­lőanyag egyáltalában nem maradt. A repülésügyi ellenőrző bizottság fel­adatát befejezvén, ezzel fel is oszlott s annak további teendőit Loriot francia repülőkapitányra bízták. Ezek után kellemetlen meglepetést kel­tett, amidőn a minap egy dntáni­ bizott­­ság váratlanul megjelent a Fehérvári­ úti Magyar-Fiat motorgyárban és az ott raktáron lévő és automobilmotor gyár­tásra szolgáló több millió aranykorona értékű műszaki anyagot lefoglalta azzal a megokolással, hogy az illető anyag repülőmotorok előállítására is felhasznál­ható. Különösen 200 lóerős Hiero-moto­­rok gyártására találta alkalmasnak az antant-bizottság az ott talált gépalkat­részeket és nyersanyagot, amely motoro­kat a háború alatt a magyar repülőgé­peken elterjedten alkalmazták. Kétségtelen, hogy a gyár helyén a háború folyamán működött Ganz-Piaz elsősorban repülőmotorok előállításával foglalkozott és a lefoglalt anyag egy kis része még a háborúból maradt vissza, de azokat egy olasz bizottság még a rombolások idején annak rendje és módja­ szerint átvizsgálta és semmit sem talált közöttük szétrombolni valót. Ezekből a motoralkatrészekből ugyanis autómotorok éppúgy voltak előállítha­tók, mint repülőgépmotorok s egyébként az egész gyári üzem autómo­torgyártásra tért át a háború befejezése óta. Az említett műszaki anyag lefoglalása annál kevésbé indokolt, mert a külföldön gyártott katonai repülőgépekbe ma már nem 200 lóerős motorokat építenek, mint a háború folyamán, hanem 150—600 ló­erős motorokat s így ha alkalmas is a lefoglalt anyag repülőmotorgyártásra, akkor is legfeljebb csak kereskedelmi repülőgépekben volnának azok felhasz­nálhatók. Ezt pedig az antantnak a bé­keszerződés értelmében semmi joga sin­csen megakadályozni. Egy időben volt is szó róla, hogy a­­magyar légiforgalmi vállalatok magyar motorokat fognak alkalmazni és erre von­atkozól­ag rendelések is történtek ugyannyira, hogy az említett gyár a lefoglalt anyag egy részét is ekkor sze­rezte be, tehát ezekre a dolgokra az ántánt azon az alapon sem teheti rá a kezét, hogy­ azok a háborúból vissza. Ha az ántánt minden nyersanyagot és műszert meg kívánna semmisíteni, am­i a háborúból visszamaradt és az aviati­kában felhasználható, akár törje dara­bokra valamennyi iránytűnket, semmi­­síts­ meg a fotográfusok fényképező­gépeit, szántassa fel a repülőtereinket és robbantassa föl a bakonyi bauxit-telepet, nehogy az onnan előállítandó alumí­niumból katonai repülőgépeket épít­­hessünk ... A Fehérvári­ úti gyártelep nagyértékű lerakatának lefoglalása valószínűleg egé­szen más célok szolgálatában áll, mint amit a bizottság nyilvánosságra hozott. Amint repülőanyagunk kíméletlen meg­semmisítése annak idején elsősorban­­ ■magyar repülőipar tönkretételére irá­nyult, hogy újonnan építendő repülő­gépeinket az antant-államokból legyünk kénytelenek beszerezni, éppúgy, mint Csehország­, Oláhország, Lengyelország és Szerbia, hasonlóképpen akarják a magyar autóipart is megfojtani, hogy ebben a tekintetben is külföldre legyünk utalva. Tiltakozunk az ántantnak ez újabb jogtiprása ellen, amely nélkülöz minden néven nevezendő jogalapot és a lendület­nek indult magyar motoripart megbéní­tani törekszik. Elvárjuk a kormánytól, hogy módot talál ezen erőszakos intézke­dés ellen az illetékes fórumok előtt való tiltakozásra, mert ha tétlenül törjük, hogy az orrunknál fogva vezessenek bennünket, akkor maholnap arra ébre­dünk, hogy a házunk fedelét is elviszik a fejünk felől. természet alkotta jótétemény. Erdődy gróf­sági birtokán lehetővé tette egy zsidó vállalatnak, hogy a bazalt földje gyomrából milliárdokat bányászhasson ki, bizonyára csak elősegítené Watsdorff báróval együtt. Somló: a magyar érték kamatoztatását Azután jönne önmagától minden más; lenne egy kis kultúra, lenne egy kis rend, ami most mind nincs. Sajnos, már csak régi öregek emlékeznek azokra az időkre, amikor a hegy elöljárósága gondolt az utak karbantartására, értesí­tették a külbirtokosokat a szürett s a hegygyűlés idejéről és nem lehetett csak úgy átadotába szüretelni, kinek mikor tetszett, mert ez mezőrendőri kihágás volt büntetéssel járt, hanem egyszerre, a meghatározott időben. Ez most mind _______________________ nincs meg; pedig, úgy tetszik, megvan még a mezőrendőri törvény s van ille­tékes szolgabirói hivatal is — csakhogy, a Somlóhegy dohai részén mintha nem volna hegyelnök, hogyan várjunk hát akkor valamit hegybíró és hegypásztor uramtól!! Ábránd volna: Somló, a nyaralóhely! Igen is, nem is. Óváry Ferenc egyes­­egyedül csinálta egy elhanyagolt szőlő­hegyből a mai kincses almádit fürdő­, helyet. Mondhatná erre valaki: — Igen ám, Almádinak van Balatonja! Igaz. De ha Somlónak lenne csak egy Óváry Ference, akkor ebből is gyönyörű nya­ralóhely lenne Balaton nélkül is. Csak­hogy Óváry Ferenc egy van, magyar ugar, magyar parlag pedig sok van. Porkoláb István [KUHMdi nénzehef 8 serslegn­eKdt j előnij0sen¥ásárlaiiik, B Ezüst koronást 5.700 K Danzigi frt .... 1­­1.000 K H? Ezüst forintost 15.600 K Algír, Marocco, B Ezüst 5 kor.­st 31.000 K Tunisi fos......... 3.800 K H Kanadai d.......72.000 K Görög dr........... 1.250 K m Argentin p......22.000 K Egypt, font.......330.000 K B Brazil mill.... 7.000 K Finn márka...... 1.500 K h Japán yen......29.000 K Török font........ 36.000 K ti Romanow rus. 60 K Kerensky rub.... 7K Il és az összes egyéb külföldi különleges arany-, ezüst­érmeket és banjegyeket, régi pénzeket H Konvertált sj. 19.000 K Új magyar kor. ... 1.700 K B Hazai sór­sj... 18.000 K Régi magyar kor.. 700 K H Bazilika sj.... 700 K Hadikölcsön ...... 800 K M Szanat. sorsj. 400 K 4­/0 koronatár. ... 9.000 K IIJ Jósziv sorsj... 400 K 4% jelzálog.........5.000 K H Olasz sorsj.... 190.000 K 3% jelzálog..........4.000 K I Szagai Ute­aa Ba­lg bank- és váltó üzlet, a magy. kir. Osztálysorjáték fo­lg elárusítója, a Magyart Nemzeti Bank jogosított de- Hinza közveti­tőhelye. Táviratcím: Sigeco, Budapest Vill., Baroes-ter 2. Alapittatott: 1905. évben

Next