Magyarság, 1924. szeptember (5. évfolyam, 181-202. szám)

1924-09-27 / 202. szám

8 t kizártuk is aranyalapon kell elkészíteni költségvetésüket — !A Magyarság tudósítóidtól — ! A belügyminiszter a szanálási törvényre való hivatkozással ma újabb két rendeletet bocsátott ki, melyekkel a kis-és nagyközségek háztartásának vezetéséről, valamint a községek pénzügyiegyensúlyának helyreállításáról intézkedik. Ezeknek a rendeleteknek is, mint a kormány egyéb intézkedéseinek, legjellemzőbb sajátossága, hogy a kormány olyan jótanácsokat és utasításokat fad a községeknek, amelyeket ő maga ■nem tart be. Addig, míg legfelől, a miniszteri állásoknál nem kezdődik meg az »szanálás«, nagyon kevés meggyőző erővel követelheti a belügyminiszter a községektől a takarékosságot és létszámcsökkentést. A községek háztartását szabályozórendelet kimondja, hogy a községeknek egész évre szóló költségvetéseket kell ki■sziteni s ahhoz csatolni kell egy kimutatást, amely részletesen felöleli a bevételi forrásokat, a községi alkalmazottak járandóságainak részbeni fedezésére adott állami hozzájárulásokat, a közszolgáltatásokból eredő bevételeket s egyenként felsorolva a tartozási tételeket. Részletesen intézkedik a rendelet a bevételeknek és kiadásoknak a költségvetésbe leendő felvételi módozatairól. Külön fejezetben foglalkozik a rendelet a községi költségvetés kiadásainak fedezetéről. A községi költségvetés kiadásainak fedezetéül az egyéb bevételek mellett az 5%-os kulcs szerint, kiszámított általános kereseti adó jövedelme szolgál. Ha e jövedelmek valamennyi kiadást nem fedeznék, a község a szükséghez kévést, de legfeljebb 50%ig terjedő pótadót vethet ki. Ha a költségvetés hiányát az 50%-os községi pótadó sem fedezné, akkor a pénzügyminiszter a községnek a belügyminiszter útján előterjesztett kérelmére megengedheti, hogy a község az általános kereseti adó kulcsát a szükséghez képest felemelje. A rendelet megszünteti a külön községi iskolai, kisdedóvodai és iparostanonciskolai véradót. ..... Abban az esetben, ha állami kisded,óvodák, elemi iskolák, önálló gazdasági iskolák stb. felállítására, illetve fentarkitására a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és a község között három év alatt új szerződés nem jött létre, a kultuszminiszter beszüntetheti ezeket az intézményeket, vagy azok fentartására kötelezheti a községet. . A községi költségvetést a következő naptári évre a községi, illetve körjegyző minden évben oly időben köteles összeállítani, hogy a képviselőtestület által letárgyalt költségvetés az észrevételekkel és a képviselőtestület határozata ellen beadott felszólalásokkal együtt legkésőbb szeptember végéig a főszababíróhoz beterjeszthető legyen. A költségvetés pontos elkészüléséért és felterjesztéséért a vezető községi jegyző, illetve közjegyző, felelős. A főszolgabíró köteles a hozzá beérkező költségvetéseket saját véleményével jóváhagyás végett az alispánhoz haladéktalanul felterjeszteni. Az alispán a költségvetést vagy jóváhagyja, vagy indokolt esetben megváltoztatja. Ha az alispán a jóváhagyást megtagadta, e megtagadó határozat ellen fellebbezésnek van helye a belügyminiszterhez. A jogerős községi költségvetés végrehajtásáért a községi elöljáróság felelős. A költségvetés terhére, történő minden utalványozás csak a vezető községi jegyző ellenjegyzése mellett történhet. Ha a költségvetésben előirányzott bevételek késedelmesen folynak be, elsősorban kamattérítés mellett községi készpénztőkét kell igénybe venni, ennek hiányában, vagy ha ez nem elég, az alispán engedélyt adhat függő kölcsön felvételére. Részletesen intézkedik a rendelet a községi zárszámadás elkészítésére nézve. Ez szintén a vezető jegyző kötelessége, aki egy fél éven belül tartozik azt elkészíteni s megvizsgálás végett a képviselőtestület elé terjeszteni. A megvizsgált zárszámadás ugyancsak a főszolgabíróhoz terjesztendő fel, aki azt az alispánhoz továbbítja. .A költségvetésben a kiadásokat és bevételeket aranykorona értékben számítva kell beállítani. Az aranykorona és papírkorona értékviszonyát az erre vonatkozó mindenkori rendelet határozza meg. Az utalványozás aranykoronában, a befizetés és kifizetés pedig papírkoronában történik. Az összegeket papírkoronában kell könyvelni, de az aranykorona értéket az illető hónapra érvényes kulcs alapján a számadási főkönyvben a papírkorona fölé színes tintáival kell bejegyezni. Az 1924. évre szóló költségvetésre vonatkozólag úgy intézkedik a rendelet, hogy azt 1924. január elsejétől december 31-ig szóló időtartamra kell elkészíteni. Ha az 1924. évre netalán megállapított költségvetés már jóváhagyatott volna azt a rendelet szemelőttartásával újonnan össze kell állítani. A másik rendelet a nagyközségek és kisközségek egyensúlyának helyreállításáról szól. A belügyminiszter minden átalakítást elrendelhet, ami a közigazgatás egyszerűsítését szolgálja. Kimondja a rendelet, hogy minden község, vagy körjegyzőség köteles alkalmazottainak létszám- viszonyait felülvizsgálni s minden olyan állást, amely nem feltétlenül szükséges, meg kell szüntetni. Ha valamely község a létszámcsökkentést egyáltalán nem, vagy nem a kellő mértékben hajtja végre, a szükséges intézkedéseket a belügyminiszter teszi meg. A csökkentést elsősorban az üresedésben lévő állások megszüntetésével kell végrehajtani. Részletesen intézkedik a rendelet arra az esetre is, ha új jegyzői, vagy segédjegyzői állás rendszeresítése elkerülhetetlenül szükséges. Hasonlóképpen szabályozza a községi alkalmazottak nyugellátásának kérdését. Több hivatalos álláshoz kötött rendszeres illetményt egy és ugyanaz az alkalmazott a rendelet értelmében nem kaphat és senki járandóságán felül rendes, vagy rendkívüli javadalmazást nem kaphat. Újítása a rendeletnek, hogy a különböző hivatali átalányokat megszünteti s az ily szükségletek fedezésére szánt összeget a községi költségvetés dologi kiadásai közé sorolja. Rendezi a rendelet továbbá a kiszállások költségeinek kérdését is s a megszabott kiutazási napok számának s az út távolságának megfelelő útiátalány megállapítását rendeli el. Hasonlóképpen intézkedik a napi- és fuvardíjak tekintetében is. Ha valamely község költségvetésében az egyensúly a legmesszebbmenő takarékosság mellett sem volna biztosítható, azt felülvizsgálat és intézkedés végett a belügyminiszterhez kell felterjeszteni. Külön fejezetet szentel a rendelet a községi közmunkának a községi háztartásban való alkalmazása kérdésének. Rendezi ezenkívül az előfogat kötelezettségét és kimondja, hogy községi, közigazgatási alkalmazottak ipari és kereskedelmi társaságokban igazgatósági, felügyelőbizottsági, vagy választmányi tagságot csak akkor vállalhatnak, ha ez a közszolgálat érdekében áll. Ehhez azonban az alispán engedélye szükséges. RÉGI , • „ . DEZSERI GYULA ÖNÉLETÍRÁSA Hogy szereltem először színházba Műkedvelő színjátszó társaságunk kimondta törvényként, hogy miután Loyolaszent Ignác szerint »célszentesíti az eszközt«, pénzhiány esetén »rekvirálni« is szabad színdarabot és hazafias költeményt. Gy.szigetben az olajgyár körül volt egy antikvárius, aki teljesen megfelelt a mi igényeinknek. Ö, ki Grósz Gusztáv névre hallgatott, nagylelkűleg vállalta az általunk hozzászállított köny-veknek csekély pénzen való megvételét, esetleg nekünk tetsző más könyvvel való kicserélését. Ő természetesen úgy intézte a dolgot, hogy mindig hátralékban voltunk nála és ha a kitűzött időre esedékes pénzt vagy könyvet nem vittük el neki, rögtön azzal fenyegetett, hogy feljelent osztályfőnökünknél, Scibinger Emil úrnál. Tudta jól a lelkes hazafi, hogy a spanyol inkvizíció kilátásba helyezésével nem ér el nálunk különb hatást. Ilyenkor aztán volt rohanás egyik rokontól a másikhoz különböző címen öszszeszedni a szóbanforgó összeget, vagy »kölcsönkérni« a szóbanforgó könyveket, amiket aztán Grósz Gusztáv pártfogónk pártfogásába vett. Az így szerzett könyvek aztán kézről-kézre jártak. Jómagamnak nappal nem igen sok időm akadt az olvasásra. Iskolai feladataim elvégzése is sok időt igényelt, azonkívül mindig volt 3—4 tanítványom. Apám halála után már nagyon elkelt a külön kereset, ami fölment 21 forintra is havonta. Akkor ez igen szép pénz volt. Emellett még ebédet is kaptam mindig egyik tanítványom szüleinél. Ezzel is könnyítettem szegény édesanyámon, aki ugyan még részesült segítségben öreganyám részéről, de már onnan se tellett úgy, mint azelőtt Olvadt a vagyon, ma se tudom, hogyan és miért.... Visszatérve a dologra, mondom, hogy nappal bizony nem igen olvasgathattam, viszont a birtokomban levő könyvek nem hagytak nyugodni. Akárhányszor kiszöktem éjjel, amikor holdvilág volt és az udvaron elbújva olvastam hajnalig az ingyen világításnál. (Biztos vagyok benne, hogy kevésbé romlott tőle a szemem, mint a mai »elektrikus« fénytől.) A gyakorta rendezett műkedvelő előadások kelleténél jobban kezdték foglalkoztatni fantáziámat. Színházbamenésről szó sem lehetett, de boldog voltam, ha a színház körül ólálkodhattam. Egyszer csak látom, hogy a színlapon a II. Rákóczi Ferenc fogsága című hazafias színjáték előadása van hirdetve. Hát erre egész kis palotaforradalom lett »művész körünk«-ben. Gondoltunk merészet és nagyot és küldööztségileg megjelentünk Schibinger Emil főtisztelendő úr magasságos színe előtt és engedélyt kértünk ezen darab megnézhetésére. No hát én láttam már és hallottam már mindenféle formában megnyilvánuló igenlő és tagadó választ, simát is, durvát is, hanem amit mi kaptunk, arra még nem volt példa a világtörténelemben. Először is leszidott bennünket, hogy miként merészelünk feltételezni az ő lojális »gutgesinnt« fülszentéit stb. személyéről azt a mi rebellis agyunkban megfogamzott merényletet, hogy ő tápot nyújtson a mi bűnös érzelmeink és szándékaink fejlesztésére. Mindnyájunkat megrovással és háromórai karcerrel büntetett s egyben megtiltotta, hogy még csak szine elé is járuljunk ilyen államellenes kérelmekkel. Dicséretére legyen mondva még 56 iskolatársunknak, akik nem vettek részt a küldöttségben, ezután a tőlünk hallott eredmény után, mintha mit sem tudnának, szintén elmentek a színházbamenésre engedélyt kérni, hogy megoszthassák velünk büntetésünket, mert hogy őket hasonló sors éri, az tudnivaló volt. Ez erőszakos és jogtalan szigornak, reám igen erős hatása lett. Most már csak azért is és mindenáron színházba akartam menni, végignézni Rákóczi-t, még ha az egész pecsories hadsereg rám támad is. De hogyan, de hogyan ! Anyám vagy öreganyám támogatását nem kérhettem, az iskolai intelem miatt úgyis kétségbe voltak esve, félvén egy kicsapástól, amihez a pár év előtti bicskás história miatt az evangélikus iskolában olyan közel jártam. Lehetetlennél lehetetlenebb, regényesnél regényesebb tervek születtek agyamban, célravezető jó eszme azonban csak nem jött. Az előadás napja pedig közeledett, félelmetesen közeledett és egyszer csak itt volt, elérkezett és mentőötlet nem jött segítségemre. Minden határozott cél nélkül, ellenállhatatlan vágytól hajtva elindultam a színház felé. A színház hátsó bejárata elé oldalogtam, ahol a színészek szoktak bejárni öltözőjükbe. Most is egymásután jöttek az előadásra igyekvő színészek és mentek be a kiskapun, — számomra — a mennyország kapuján. Végső kétségbeesésembe i, mint a villám csap agyamba, hogy egyszerűen elmegyek a társulat igazgatójához, Drágusi Károlyhoz és előadva sérelmemet és kérelmemet, kikönyörgöm tőle, hogy engedje végignéznem az előadást valami olyan helyről, ahol a színházba kiküldött spiclik engem észre nem vesznek. Ezen ötleten felbuzdulva, elindulok egyenesen a színészbejáró felé, de három lépés után megint vissza, hogy mégse jó lesz, hátha kinevet és kicsúfol az igazgató. Égő vágyamtól űzve újra előre három lépést, majd megint inamba szállt bátorsággal vissza hármat. Így jártam a kállai hármast jóideje, amikor valaki vállon érint és azt kérdezi tőlem, hogy ki vagyok és mit keresek ott, ahol idegennek nem szabad járni. Én először (spiont sejtve a megszólítóban) megkérdezem tőle, hogy ki ő és mi jogon vallott. Ő erre megmondja, hogy ő Csőnyi nevű színházi szabó és ruhatárnok és igenis jogában van minden idegent felszólítani arra, hogy távozzon a csak színészeknek fenntartott helyről. Erre persze én is közlékenyebb lettem és kiböktem, hogy én lesz nem kisebb embert keresek itt, mint Dráguss Károly színigazgató urat, akivel énnekem igen sürgős beszédem volna. Föléli ő, hogy bizony pedig avval én most előadás előtt már semmiképpen nem beszélhetek," mert az ma este Bercsényi grófot játssza és már öltözik és" ilyenkor még a római pápát sem bocsátja maga elé. Kétségbeesésem oly híven tükröződött arcomon, hogy az öreg viharvert színházi kecske megsajnált és mondja, hogy mi is hát az a »sürgős« dolog, hátha ő is segítségemre lehetne annak elintézésében. Már-már vallomásra nyílik ajkam, amikor meglátom a nagysietve a színészbejáró felé robogó Zmeskál Dezső Ödön nevezetű színészt (kitől később az »Arbeuz Péter és a Spanyol inquisitió« című színjátékban Árbeuz Pétert és a »Csók«-ban Carlót láttam játszani), Zmeskál a velünk szemben lévő házban lakott és így látásból ismertem őt. Olvastam a darabokat, amikben ő játszott és bár akkor még nem láttam színpadon, tudtam, milyen színjátékban mit játszik és határtalan bámulója voltam. Ezen bámulatomnak kifejezéséül az utcán mindig kalaplevéve üdvözöltem. Minden további nélkül faképnél hagytam a jámbor szabó bácsit és egy szempillantás alatt Zmeskál előtt termettem, valósággal útját állva. Meglepetve megáll, mire én rezgő hangon üdvözölve kérem, hogy hallgassa meg mondanivalómat. Ő felismeri bennem bámulóját és uton-útfélen, napjában néha többször is útjába kerülő köszöntőjét, de miután már késve jött a színházhoz és nincs vesztegetni való ideje, mert az első felvonás első jelenetében már színre kerül, barátságos hangon arra kért, hogy inkább talán az első felvonás után adnám elő óhajomat. Én — világért sem tágítva — felelem, hogy becsületbeli közlendőmet nem halaszthatom el egy felvonásnyi időre sem. Erre ő mosolyogva azt ajánlotta, hogy kisérjem föl hát az öltözőjébe és azalatt, mig ő öltözik, adjam, elő a »lovagias« ügyet, örömömben kék, meg zöld karikák táncoltak a szememelőtt s úgy éreztem, hogy megnyílik alattam a föld, majd meg, hogy a levegőbe szállok. Valahonnan a túlvilágról hallom felém csengeni Zmeskál tréfás hangját, hogy ne átalljam egyik kis csomagjától megkönnyíteni őt, mire én, majdnem önkívületben kiragadom kezéből minden holmiját és kettőt-hármat ugorva a lépcsőn felfelé, repülök utána. Felérve az emeletre, Zmeskál kivágjaöltözője ajtaját. — Ez hát a nagyszerű drámák, isteni vígjátékok, lelkesítő, hazafias színjátékok kisiseteneinek boszorkánykonyháját. Itt gyúrják-gyavarják a sok éhesbélű, kopottkabátú, rojtosnadrágú, pipaszagas szürke komédiából a fenséges királyodkát, nagyszerű koldusokat, ragyogó hercegeket és mindent, amit csak ihletett költők fantáziája kiálmodott! Itt rejtőzik hát a varázsvessző, amelyik- nek érintésére sudár lesz a hajlott derék,, fiatal lesz az öreg, agg lesz az ifjú, bi- ■ borarany köntössé válik a rongyos ruhát! A szivem verése elállott. — Most megnyílik a nagy misztérium, gondoltam, itt most valami olyant fogok látni, amihez foghatót elgondolni se tud közönséges ember! Csodanézésre elszánt bátorsággal néztem körül és ... -láttam egymás hegyin- hátán egy csomó félig öltözött férfit, üldögélni ütött-kopott székeken; a középről aláfüggő petróleumlámpa csak gyéren világította meg őket. Mindegyikelőtt kis tükrücske volt, ami mellé két-, két szál gyertya volt ragasztva. A falak tele voltak aggatva mindenféle utcai ruhával és színpadi jelmezzel, a fent nevezett Csőnyi bácsi pedig fürge bakkecske módjára ugrált egyiktől a másikig. Itt egy kabátot gombolt be, ott egy csizmát segített fel, amott egy ingfodrot igazított helyre. Az ajtónyitásra mind a bennlevők felfigyeltek és hangos üdvrivalgással köszöntötték a belépő Zmeskált. — Szervusz Dönczi, vigyázz mert lekésel a disznótorról! — kiáltották feléje. Az, — rólam egészen megfeledkezve —* rohant öltözőasztalához, Csőnyi bácsi pedig, a helyzettel tisztában léve, egymásután kapkodta le róla nappali ruháját, mialatt ő hol piros, hol fehér, hol meg barna festéket kent a képbe, ide is, oda is. — Add már azt a reverendát, Máriád ne legyék!! Pár perc alatt ott állt előttem Lehmann Godefréd tetőtől-talpig kispapnak öltözve, csak éppen cipő hiányzott a lábáról. Csőnyi bácsi felfedezve kezemben a csomagokat, egy-kettőre előkeríti belőlük a csatos félcipőket, ekkor már hangzik is a Rákóczi-induló, mire Zmeskál hanyatt-homlok rohan lefelé a lépcsőn. Én feltartóztathatatlanul utána és ha Nagy Imre ügyelő erős karja idejében vissza nem ránt, vele együtt a nyílt színpadra. Ettől kezdve majdnem minden előadást végignéztem a színpadról. Kis deákszürümben ott álltam mindig az első színfal mögött és boldog voltam, ha a szünet alatt Beődi-Balogh Gábor, Eori- Pordány Gusztáv, Csomaffáy-Erdélyi Sándor és pártfogóm, Zmeskál Dezső Ödön imádott színész-barátaimnak szolgálatára lehettem és a szomszéd kiskocsmából töpörtyűt, túrót, vagy más efféle csemegét szállíthattam nekik, ők viszont szolgálat fejében készséggel adták ide nekem a hazafias színdarabokat, melyeket én lemásoltam, a tőlük kapott minta szerint kiszerepeztem és műkedvelői társaságommal (hol természetesért én voltam a direktor, rendező, főszínész stb.) előadtam. MAGYARSAG 1924 szeptember 28. vasárnap