Magyarság, 1924. december (5. évfolyam, 257-279. szám)

1924-12-02 / 257. szám

Előfizetési árak: Negyedévre 120.000 korona* JSgy hóra 40.000 kor* Egyes sxüm ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 8000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. K. Felelős szerkesztő; Milotay István Szerkesztőség 3 MI. kerület, Miksa-utca 8. «ám* Telefon: József 08-90, József 68-91. - Kiadóhivatalt VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 68-412* Megjelenik hétfő kivételével mindennap» Levélcím: Budapest 741, Posta-fiók 19. k csodaszer Ötödik éve vergődik és viasko­dik a magyar társadalom a fizikai lét legelemibb föltételeinek bizto­­sitásáért a trianoni határok kö­zött, A szanálás tündöklő sikeré­nek bizonyságaival lépten-nyomon találkozunk. Üres boltok, kiham­­vadt gyári kazánok, hideg szobák­ban didergő elbocsátottak, munka- és : keresletdefláció, csöndes és tompa apátia, amely már határos az idegbénulással, az enyészet némasága, amelyből néha felresz­ket-cgy-egy megszanált egziszten­ciának vagy osztálynak tébolyitó halálsikoltása: ez a szanálás. A parlament tehetetlenül vagy érzé­ketlenül nézi ezt a nesztelen elvér­zést. A kormány mulasztásait és | bűneit egy mindenre elszánt több­ség vak hűsége fedezi. Az ellenzék a maga szétporlott, akcióképtelen, komoly és tekintélyes vezetést sinylö állapotában, az életösztön egyre ritkuló felhördüléseivel várja a napof, amikor az egységes párt pretoriánusai elénekelik fö­lötte a liázszabályrevizíó cireum dedcrunt-j-Át Nein hisszük, hogy akadna józa­nul és elfogulatlanul ítélő ember ebben a csonka hazában, aki meg­­fejtepi tudüá', mi célja van a kor­mányfőnek a házszabály váratlan és kegyetlen megszorításával! Mi­kor Tisza István 1904-ben hírhedt ugrai levelében hadat üzent a fegy­vereit éppen pihentető o.bstruk­­ciós ellenzéknek s amikor tíz esz­tendővel később kidobatta a tör­vényhozás terméből az ellenzéki képviselőket: akkor az az érdek vezette, hogy egy erőszakos ház­­szabálycsiunyel végetvessen a ki­sebbség parlamenti önkényének és terrorizmusának s törik-szakad, biztosítsa a monarhia nagyhatal­mi állásának katonai intézményeit. Soha impozánsabb célokat kevésbé megfelelő és kevésbé alkalmas esz­közökkel nem szolgáltak, mint amelyekkel Tisza István elérni vélte élete központi célját: a dua­lisztikus monarhia belső megújho­dását. * Bethlen István gróf klorürös terve mögött hiába keresnénk ilyen, alapeszméjében és kivitelé­ben ártalmas és végzetes volta mellett is mindenki számára meg­érthető célgondolátot. Bethlennek nem kell gondoskodnia egy, a nemzet testétöl-lelkétöl idegen nagyhatalmiság biztosítékairól. Neki nincs, nem is volt olyan ellen­zéke, amely tehnikai obstrukcló­­val, a viták és beszédek mestersé­ges megnyújtásával, a házszabá­lyok kazuisztikus magyarázatával akarná .meghiúsítani a kormány­nak úgynevezett alkotómunkáját. Se az-eléö, so a második nemzet gyűlés még csak fenyegetés gya nánt se forgatta a parlamenti forradalom ósdi szerszámait. Mi-, csoda veszedelem ellen akar hát védekezni? Ki ellen-és micsoda-el­lenzék ellen fújja a roham induló­ját és vezényelteti közelharcra a palotaőröket? A tisztviselők elége­detlenkednek: fizetésemelésért in­­stanciáznak, s akad egy halkszavu ellenzéki hang, amelyen át ezeket a panaszokat belekiáltják a ma­gyar nyilvánosságba? Elő hát a klotürrel. Munkanélküliek belát­hatatlan sorban ácsorognak a gyá­rak portája előtt; számuk napról­­napra ijesztő sokaságokban növek­szik. Talán egy tapintatlan kép­viselő tolmácsául szegődik ennek a reménytelen,„ Ínséges tömegnek? Nosza, itt a házszabály revízió, el kell fojtani a kellemetlen hangot s egyszerre megoldódik a pauperiz­­mus problémája. A kormányzat er­kölcseiről olyan vádak vannak forgalomban, amelyek — ha ezred­részükben igazak —* alkalmasak arra, hogy ez a sülyedő nemzedék megmutassa vele szemben egyetlen erejét: az undort és a megvetést. Ezek a vádak természetesei! üres dajkamesékké válnak, mihelyt a klotürrel torkára forrasztják a szót annak a törvényhozónak, aki igazságot és vizsgálatot követel. A házszabály megszigoritásá tehát az a Csodálatom gyógyHó^zer, «piciy után cseng az egész magyar politi­kai társadálom, amelytől újból füstölögni fognak a gyárkémények, amely elindítja a termelőmunkát, meggyógyítja a sajgó sebet s amelytől jóllakik a korgó gyomor. És.ez a szegény, gyámoltalan, megfélemlített ellenzék még arra se tudja összeszedni az erejét, hogy a saját létének megmentébe érde­kében küzdeni tudjon és merjen. Passzív rezisztenciával, vagyis a küzdelem és a hareszmtér feladá­sával úgynevezett elvi tiltakozás-* sál próbálja a maga megíutamodá­­sát indokolni. Beleesik abba a vég­zetes hibába, amelyet az 1913-as ellenzék elkövetett, amikor ki­vonta magát a Tisza-íéle házsza­bályok tárgyalásából s eltűrte, hogy ellenállás nélkül, a saját bő­rére befejezett tényt teremtsenek. Utóbb azonban akarva-akaratlan előbb egyenkint, majd esapatou­­kint visszaszálliugózott abba a parlamentbe, ahonnan kiűzték s kénytelen-kelletlen alávetette ma­gát a Tisza-iele házszabályok kau­­diumi igájának. A mai ellenzékre ugyanez a sors vár. Politikában azé az igazság és az utolsó szó, aki a befejezett tények birtokában van. Senkise kíván ettől a szellemi és erkölcsi tekintetben selejtes el­lenzéktől hősi helytállást, azt, hogy a bői'ét vásárra vigye. Dé annyit mindenki természetesnek' hitt,' hogy becsületből, a látszatért, a .jövő érdekében, fölveszi az odado­bott kesztyűt és. megvívja a maga öijvédelmi harcát, igaz, Iiog-y a. Bethlen fele kormánypárt lassau­­kiüt foifadahiiositja a .lelkeket s* ily módon egy uj baloldali felfor­dulás ekéje alá lágyítja a. talajt. Vaksággal verte meg az Isten azt a rendszert, amelynek politikai bölcsességét az a mondat fejezi ki, hogy ami nem kérdés a parlament­ben, az nem kérdés az életben sem. A nemzeti társadalom pedig elbo­rult szemmel és szorongó szívvel asszisztál annak a látványnak: mint csatáznak fölötte azok a poli­tikai végletek, amelyekhez semmi köze, azok a múltban agyonkom­promittált irányok, amelyek nagy­szerűen megélnek egymás hibáiból és bűneiből s amelyek most vad galoppban futnak versenyt az or­szág másodszori felfordulásáért wm & Itberáttsoh t$ szotiálűcmokrafák hívóimnak a namtíMesMM — A Magyarság tudósítójától — A házszabályrevizió tárgyalása ma megkezdődött a nemzetgyűlésben, a he­tek óta előrejósolt obstrukció helyett nagy csöndben, de ez a csönd nem volt túlságosan kellemes a kormánynak és pártjának. A liberális és szociálde­mokrata pártok a pénteki robbanás után csak rövid látogatásra jöttek bo a Házba, felolvasták harci szózatukat és gúnyos hajlongások közben távoztak. A kormánypárt egyedül maradt a sötét­ben, szinte félni is kezdett, hogy tul­­gyorsan, vita nélkül, kell elfogadnia a roviziót és nagyon hálásak voltak Gri­­ger Miklósnak, hogy gyengélkedése el­lenére színvonalas és érdeke^ ellenzéki ' beszécfet ‘ tiirtírttV A miniszterelnök a távozó ellenzékiek után haragos igéket küldött, azonban ezeknek dinamikája nagyon gyöngült, hogy az üresen ásító ellenzéki padok fejé kellett lövöldöznie. A kormánypárt valahogy nem tudta magát a szükséges lelkesedés! fokra csigázni, mert nem in­gerelték odaátról Rupert és Rothen­­stein közbeszólásai. R assay Károly ugyan férfiasán képviselte az ellenzéket néhány mérsékeltebb kollégájával együtt, do az üres padokat nem tudta betölteni. Végül is néhány ősnvunkapárti átült a halszélre - boldogan élvezték az ellenzéki szemlélet pikantériáját, de mi­kor Szabó József ismét indítványozta parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését a panamák ügyében, felébredt ösztöneik­nek megfelelőleg a baloldalról is könyör­telenül leszavazták ezt a tiszteletlen in­dítványt Scitovszky Béla elnök féitizenkét óra­kor nyitotta meg az ülést. Kabinok Ist­ván, a mentelmi bizottság előadója tett ezután jelentést. A pénteki üléssel kap­csolatban a mentelmi bizottság azt a javaslatot teszi, hogy Györki Imrét és Szilágyi Lajost 25 ülésből az ülés zava­rása miatt (Nagy helyeslés a kormány­párton), Proppcr Sándort és Kábák La­jost huszonkét ülésről (Újabb helyeslés), Peyer Károlyt, Baticz Gyula, Sütő Jó­zsef, Szabó Imre, Sah/ Endre, Klárik Ferenc, Esztergályos János,. Parkos Ist­ván, Szeder Ferenc és Malasitz Géza képviselőket husz-husz ülésről, végül Peidl Gyulát tiz ülésről tiltsa ki a nem­zet gyűlés (Állandó lelkes helyeslés a kormánypárton), Hébelt Edét pedig a némzetgyülés ünnepélyes megkövetésére Ítéljék. A Kereszténypárt tulszigorunaK tartja a mentelmi bizottság döntését Vargha Gábor (keresztény gazdasági párt) előterjeszti a kisebbségi véle­ményt, mely szerint, ez a büntetés - tul­­szigoru. A pénteki jelenségek miatt ő is helyesli a megtorlást, azonban ezt az/itc ' létet úgy fogjál? illa gyár ázni, hogy «r ellenzéket ki akarják zárni: w.k-jszabály­­réviMos javaslat tárgyalásából. % Ezért' azt indítványozza, hogy Peidl.Gyufa ki­tiltását egy napra. Szilágyi Lajos* és Györki Imre kitiltását Kai-hatl .papra, a többiek kitiltását három három napra szállítsák le. - i 1924 december 2, ketki M Átfúrna korona Budapest, V. évf. 257.(1156.) szs^ MftSmAKSUft A kormánypárt, noha a kisebbségi ja­vaslatot Káas Albert is támogatta, mégis Kubinek István javaslatát szavazta meg. Mikovinyl Jenő, a mentelmi bizott­ság előadója ismertette ezután a men­telmi bizottság határozatát Baross Já­nos bejelentése dolgában, aki a pénteki ülésről kivezetett tizenöt képviselő mentelmi jogának sérelmét jelentette he. A mentelmi bizottság egyhangúlag ügy határozott, hogy mentelmi jogsérelem­ről beszélni nem lehet. A jelentéseket napirendre fogják tűzni. Ezután hozzákezdett a Ház a házsza­­bályreviziós javaslat tárgyalásához* ötvennéi több képviselő kérte a sürgős­ség kimondását. Erről az indítványról már holnap határozni fog h'Ház. Örffy Imre a „csehszlovák^ házszabályokra hivatkozik Örffy Imre előadó ismertette a reví­ziós javaslatot. Kijelenti, hogy nagyon feszélyezettnek érzi magát, mert az egyéb javaslatokat a miniszterek szok­ták előterjeszteni, mig most ez az $ feladata. Szerinte a javaslat egyáltalá­ban nein veszélyezteti d szólásszabad­ságot. Hivatkozik a - »csehszlovák« pár­iament példájára, amelynek á házsza­bályai lehetővé tettek, hogy huszonnégy óra alatt huszonegy fontos alkotmány­­jogi javaslatot szavazzanak meg, A ja­vaslat célja főleg a tehnikai obstruk­ció megakadályozása, üj dolog a kül­ügyi bizottság titkosságára vonatkozó rendelkezés, továbbá a zárt ülések tit­kosságának védelmét célzó intézkedé­sek. Fontos intézkedések vannak a vita korlátozására vonatkozóan, azonban szerinte ezek az intézkedések sem foszt­ják meg a kisebbséget a kritika lehe­tőségétől. Az eddigi rendelkezésekkel ellentétben az elnök a zárt ülésen is tel­jes fegyelmi jogot kap- és kivezettetheti a képviselőket. Kéri a javaslat elfoga­dását. • ­Ezután nagy zavar keletkezett, a ja­vaslathoz senki sem iratkozott fel. Ezért az elnök felfüggesztette az ülést és a szünet alatt rávették a gyengélkedő Griger Miklóst, hogy mondja el ma a beszédét. A parlamentarizmus mindenütt beteg Szünet után Griger Miklós foglalko­zott a revízióval. Rámutatott arra, hogy a parlamentárizmus az egesz világon beteg és sok országban kiábrándultak már belőle, abból az üres alkotmány ósdi játékból, amely a komoly parlamenti munkát felváltotta. Elsősorban a kis­­ántántállamok, amelyekre az előadó hi­vatkozott, , mutatják, mennyire vissza lehet élni a demokráciával s mennyire fel lehet hasznúin; az igazi népakarat .ölti órására. Angliától eltekintve, Euró­­in'.Dap jppidouiitt a legnagyobb nehéz,sé- F<*kkol küzd a paHamauíirizfuus. Orosz­­országban a cái;izmusu ál sokkal vadabb zsarnokság * uralkodik, Olaszországban <jfrak,a jus murmurandi maradt meg c parlamentnek, Törökországban Kemal' befolyása nagyobb, mint a, száljaié völt, Spanyolországban „ szintén diktatúra 4 Kormánypárt megKezdíe a bázszabálurevizló tárgyalásai Nagyon csöndes volt á nemzelgyiiies diese

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék