Magyarság, 1925. május (6. évfolyam, 98-122. szám)
1925-05-17 / 111. szám
1912. május 17, vasárnap MAGYARSÁG Ruhavásár ló— A Magyarság tudósítóidtól — Lassan kint a középosztályt is kezdi érdekelni a Petőfi utca. Ez a ruhával bélelt utca hű tükre a jelenlegi kereskedelmi pangásnak, csak egy kicsit torzított, de mégis őszinte kiadásban. Itt még fékezhetetlenül ki mer törni a boltosból az az ősi merkantil, ami a belvárosi kereskedőnél csak udvarias mosolygásba enyhül. A legkeresetlenebb alkalom hoz össze a felső Király utcában a nyugalmazott vármegyei irodafőtiszt úrral, földim volt egy csöndes budai házból. — Hol errefelé, ahol még a keresztény madár se jár! — köszöntök rá mesei hangulattal. Szelid-bágyadtan mosolyog. — A keresztény ember bizony erre kényszerül mostanában, ha olcsó ruhát akar vásárolni. Fölcsapok hozzá útitársnak. Alig fordulunk a Kazár-Petőfi utcába, máris csőstül omlik utánunk a sok becsalogató. Hiába, lem róla a vásárlási szándék, még én csak hagyján. — Urasága finoman lesz kiszolgálva. Esőköpeny, szép felöltő, öltönyruha. Méltóztassék befáradni, kérem csak megmutatom, nincsen kényszer, urasága esetleg lefoglalózhatja, ha nincsen elég pénze, — ezt mondja mindegyik. Urasága, urasága. Azelőtt ez az urasága itt adta el saját uraságáról levetett viseltes ruháit, s most ime... Akkor azt mondták a ruháját megvevőnek: — Kérem, ez egy egészen uj ruha. Maga Vilmos császár használta, de ő csak két napig hord egy ruhát. S ha netán ellenvetni merte volna a vevő, hogy a ruha száma nem stimmel a német császár alakjához, menten letorkoltatott: — Urasága naiv ember. Ezt a ruhát még fiatalember korában hordta II. Vilmos. Uraságának dagadni fog a melle. Uraságából ez a ruha önérzetes embert fog nevelni. Becsukott szemmel a sorsra bizzuk, melyik boltba lépjünk. — Egy szép sötétkék öltönyt vennék... — Nem baj, ha nagyon drága lesz, a legprímább, ami létezik? — Így biztat az üzletvezető, persze ettől a bevezetéstől nem szabad megijedni. Majd int a segédnek: — Adolf, kizárólag a legfinomabb árut hozza, mert az urnák kényes ízlése van. (Ez a bók utcasöprőnek is kijár.)m.i[f. Uraság ismerősöm fölpróbálja az egyiket, föl a másikat, harmadikat, tizediket. A boltos nem csügged: — Kérem, nézze meg urasága ezt a minőséget, valódi amerikai, kérem, itt a jelzés: Newyork. Tessék. Tényleg New-York. Bizonyára valamelyik amerikai Miszter úr direkte idehozta eladni, jó magyar valutáért. Végre, vagy a huszadiknál távozni készülünk, nincsen megfelelő szabás. — Ugorjon át, Adolf, hozzon a fiókunkból. — Van fióküzletük is? — kérdezem tisztelettel, mert a főüzlet mindössze élelmiszerüzlet-méretű. — Hogyne, kérem, hogyne — felel sértődötten a boltos. Udvariasan elhiszem, csak magamban megállapítom, milyen erős ezek közt a konkurrens zsidók közt az összetartás. — Kérem, inkább valami újat szeretnék mégis — mondja a nyugdíjas Adolfnak, aki már át is hozta a ruhákat a »fiók«-ból. — Tudtam előre, hogy újat fog parancsolni, épp azért csupa újat hoztam. Már két órája üdülünk a hűvös üzletben, végre akad egy testhezálló duplagombos. Jön tehát az ostrom a mi részünkről. — Az ára?... — Előbb tessék újra jól megnézni mit vesz meg urasága. Itt kinn a napon, tessék csak kijönni az utcára. Nincsen abban szégyelnivaló. Ha öt sarokháza lesz Pesten, sem fog különbet kívánni urasága. Ez a bevezetés arra jó, hogy elkészüljön a vevő a hárommillióra. De az első grádus kellemes: — Kétmillióhétszázezer. Az ember ilyenkor a kalapja után nyúl, szokásból. Félóra múlva a helyzet a következő: __ Az apámnak sem adhatom egymit, Ivóhétszázezren alul. Százezret keresek rajta, olyan igaz, hogy itt állok és cigarettázom. Bizonyságul a hangsúly kedvéért, szippant is egyet, majd uraságom felé fordul: — Pardon, szabad lesz egy kis tüzet. Kialudt. — Még egy negyedóra. — Nem is értem, hogyan adhatta ide a segéd ezt a ruhát. Eldugva tartjuk, s csak ha szakértő vagy ismerős jön, veszszük elő. Utolsó ár: egymilliós hát ezaz. Esküszöm önnek, négyszázat ráfizetek. Ha máskor talál jönni, oda sem adom ennyiért, de most három órára (!) váltót kell fizetnem, kell a pénz. Közbeni zsirosnyakú parasztfamilia vonul be, apjukom, anyjukom, a lányuk már kalappal, meg a legény fiuk. És egy rezolva-ismerős. Jó az ilyenkor.— Gumiköpenyt — mondja hetykén a legény. Ahá, tehát már a jámbor vidék is művelődik. —Nem tágítok, ha megfeszül is, — súgja nekem budai ismerősöm. — Egymilliónál egy krajcárral se adok többet. Háromszor kijövünk és négyszer viszszamegyünk, — vagy fordítva, már igazán nem emlékszem, — végre is győzünk. A duplagombos — egymillió. — Taraságodnak szerencséje van. Ilyen öltönyt nem kap a Nájtendernél sem. Kuncsaftom marad, amig é 1. — Istenem... amig egy nyugdíjas él — gondolom én, de ismerősömnek ilyen méla utángondolás eszében sem járhatott, mert kedélyesen lökött meg távozásunk után. — Az ördög vigye el azt a zsidót, tán ide adta volna még nyolcszázezerért is., S. Z. Hétfőig hirdetik ki az Ítéletet Léderer Gusztáv bűnügyében Elhangzottak az önbeszédek — A Magyarság tudósítójától. A Léderer-ügy sorozatos főtárgyalása mára eljutott az utolsóelőtti felvonásig, amennyiben ma már megtartották a pörbeszédeket. A haditörvényszék a pörbeszédek elhangzása előtt a bizonyítás kiegészítéseképpen felolvastatta Szerafin Gyula és Márkus Márk ékszerszakértők véleményét az elrablott ékszerekről. Ezután Krantz Dezső dr. őrnagy csendőr-ügyész tartotta meg a vádbeszédét. — úgy érzem, — kezdte vádbeszédét a csendőr-ügyész — hogy ennek a teremnek az atmoszférája rémségekkel és borzalmakkal van tele. Ezekre a rémségekre példás megtorlásnak kell következnie. Reá kell mutatnom arra a kegyetlenségre, amellyel Léderer Gusztáv és felesége egy embert meggyilkoltak, földaraboltak, megnyúztak és a Dunába dobtak. Most, amikor látom, hogy a vádlott a honvédtörvényszék előtt az alakoskodás útjára lépett, eszembe jut az az óra, mikor az eljárás során először állították elém. Akkor rettenetes rémület ült ennek az embernek az arcán a borzalmas bűncselekmény elkövetése miatt. Rémület ült a szemében, mikor elmondta, hogy hogy vágták le Kodelka Ferenc fejét. A vádlott akkor mondott igazat és nem most. Elmondta, hogy sokszög nem volt kenyerük, elfogyott a tőzsdenyereség, de kellett a pénz mozira és a szűkösebb viszonyok között is úgy akartak élni, mint azelőtt. Kodelka halálának nemcsak az volt az oka, hogy Léderernének, ennek az aljas nőnek a hatása alá került, hanem az is, hogy Léderernének olyan házastársa volt, mint a vádlott. Igazán nehéz kettejük közül megállapítani, hogy melyik a romlottabb. — Az egésznek az irányítója Léderer Gusztávné volt, de a férjében sem volt semmivel több jóérzés. Itt egy hidegvérrel, előrelátással s pokoli számítással megfontolt rablógyilkosságról van szó. Lédereréknek szükségük volt a Kodelka pénzére és csak lesték az alkalmat, hogy hogyan jussanak ennek birtokába. Kodelka végre elvitte a hetven milliót és most már gyorsan kellett végezniük vele, mert a pénzt csak egy napra kölcsönözte nekik és másnap már elvitte volna. _ A katonai büntetőtörvénykönyv 413. §-ában meghatározott rablógyilkosság címén emelek tehát vádat Léderer Gusztáv ellen és a vádat orgyilkosság bűntettére is kiterjesztem, mert a vádlott Kodelkát álmában,orozva ölte meg. Kérem a haditörvényszéket, hogy a vádlottat kötél általi halálbüntetésre ítélje és az ezzel járó következményeket is alkalmazza Lédererrel szemben. A félóráig tartó vádbeszéd után Kugel János dr., Léderer Gusztáv védője emelkedett szólásra. — A bűncselekmény szálai — mondja védőbeszédét az ügyvéd — a háború előttre húzódnak vissza, mikor Léderer, mint tapasztalatlan tizennyolc éves fiatalember összekerül egy közönséges kasszimnővel, aki őt rövidesen hálójába keríti. A viszonynak rövidesen gyümölcse is volt, de a gyermek születése után nyolc órával állítólag természetes halál következtében meghalt. Léderer Gusztáv negyvenkét hónapig harcolt és a fronton több kitüntetést is szerzett, visszakerülve a háborúból pedig kimentette az erkölcsi fertőből azt a nőt és feleségül vette. Ettől kezdve a születésétől fogva degenerált férfi teljesen felesége hatalmába került. A vádirat ténymegállapítása teljesen téves, mert ebben a bűnügyben nem rablógyilkosságról van,szó, mert ennek tényálladékát csak az meríti ki, ha valaki gyilkol és az áldozattól erőszakkal elrabolja értékeit. A pénz már 6-án az asszony kezében volt, Léderer tehát 7-én nem követhetett el rablógyilkosságot. A védő szerint Lédererrel szemben több enyhítő körülmény merül föl. A vádlott megtépázott erkölcsi érzékkel került ki a háborúból. A haditörvényszéknek figyelembe kell vennie büntetlen előéletét, azt, hogy kétszer sebesült meg, kitüntetéseket szerzett, negyvenkét hónapig küzdött a harctéren, tizenhat éve katona és ez alatt jó minősítést szerzett. A gyilkosság elkövetésének legelső mozzanata föltétlenül a féltékenység volt, amelyhez hozzájárult felesége unszolása.A védőbeszéd után Léderer Gusztáv áll föl és írásából olvassa föl védekezését. Nagyon sápadt és szakadozottan, vontatva olvassa föl a papírlapról a szavakat: — Bűnösnek érzem magam, de nem rablógyilkosságban. Tudom, hogy meggyaláztam tiszti kardbajtómat és méltó vagyok a halálra. Mint tiszt, becsülettel küzdöttem a hazáért és most nyugodt lélekkel akarok kiszenvedni. Csak a feleségem magatartása szomorít el, rettenetes, hogy milyen sorsra juttatott.. A lelkiismeretem tiszta, mert megbántam, amit tettem. — Tettemet féltékenységből és erős felindulásban követtem el _ folytatta védőbeszédét görcsös zokogásban Léderer. Én nem akartam rabolni. Most már nem emlékszem mindenre pontosan, de feleségem elleni elkeseredés vezetett a tett végrehajtására. Életemet biráim kezébe teszem le és kérem méltó büntetésemet. Léderer egészen kimerülve rogy le székére utolsó felszólalása után és egész testében remegve, fejét az asztalra hajtva, zokog. A tárgyalásvezető a nagy csöndben bejelenti, hogy a tárgyalást tíz percre fölfüggeszti és a haditörvény'*'a tanácsozásra vonul vissza. Szünet után Apáthy Jenő dr. ezredes-hadbíró tárgyalásvezető kihirdeti a haditörvényszék végzését, amely szerint, mivel az ítélethozatal fölötti tanácskozás hoszszabb időtvesz igénybe, a mai tárgyalást hétfő délelőtt tíz órára napolják el, mikora haditörvényszék kihirdeti ítéletét. m RÁDIÓNK (Nem egészen légből kapva) Zalából jelentik: Nemes vármegye Tisza Kálmán emlékének megörökí- tését átengedi Somogynak. Ott, Hoyos emlékezete mellett, majd csak elcsúszik ez is. Bécsből jelentik: Helybéli szociáldemokraták Burgenlandot nem szándékoznak visszaadni, ellenben követelik, hogy a ráeső deficitet Magyarország fizesse. Szanált és szanáló magyar kormánytól még ez is kitelik! 13 etelves Holmi ■ Böhmische Zirkpl Nincs kegyelem, nincs irgalom: Munkában a cseh cirkálom. Nem fejteget, nem magyaráz, Csak úgy szénáikul panamáz. S míg a cseh vígan panamáz, Lepattan róla ama máz, Mit ráégetett Trianon S marad, mi volt, ha cirkálom. Bukaresti válaszjegyzék az amerikai missziókhoz Jaj, méltóságos tekintetes missionárius urak, csókálom a kezüket, lábukat, de nagyon ránk teccettek hajtani! Bizd Isten, egy báni se maradt a zsebünkben, oszt most mehetünk megint külföldi kölesünkéért kunyarálni, kenyergem! Még hogy mi azokat a drágálatos nemzeti kisebbségeket bántalmaztuk volna? Ugyan már ki volt az a hibás, aki evvel a tekintetes méltóságos urakat megmeszelte? Itt fusson ki minden kisebbségnek a két szeme, ha csak a kisujjunkkal is nyúltunk hozzájuk, instálom! Nincs azoknak, jó órában legyen mondva, annyicska hajuk se, mint a kormunk feketéje. Tejben-vajban, kanál rizsben feresztjük üket; még a helyet is megfujjuk a dutyiban, ahová leülnek. Azt se engedjük, hogy az aranyos purgyéiknak a feje belefájduljon a sok tudományba, inkább becsukjuk azs iskolát. Úgy élnek, mint Marcsi Hevesen, kérem sépen. Nem is kívánunkjobbat a tekintetes méltóságos missiónak, minthogy tessenek idegyülni Erdélybe, csak vagy félesztendőre, kisebbségnek. Tudom Istenkém, nem fognak többet sérelmükrül panaszoskodni, hacsak a másvilágon nem! Csókálom a sivák csücskit, addig is vessenek legalább vagy egy pofa bigót! Dutye la draku! Cse. Profik és amatőrök 1. , Magyar sport, ebbe belenyersz És csak úgy nyersz, amint mersz. Melyik jobb: a Bolton Wanderers Vagy a pesti Pudel Springers? 2. Az amatőr, az Ön érdekes, Ki érti a dohánykiszedést, Ámulva szól: — Jé! Érdekes, Hát a profi is kap fizetést? Furcsa: Bethlen gróf be- és kijelentette, hogy kizárólagos joggal csak Ripka szanálhatja oly sikeresen a fővárost, mint ahogy ő szanálta az országot. Mi ez? Hát már Bethlen is Ripka ellen dolgozik?