Magyarság, 1925. május (6. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-17 / 111. szám

1912. május 17, vasárnap MAGYARSÁG R­uhavásár­ l­ó— A Magyarság tudósítóidtól — Lassan kint a középosztályt is kezdi érdekelni a Petőfi­ utca. Ez a ruhával bé­lelt utca hű­ tükre a jelenlegi kereskedel­mi pangásnak, csak egy kicsit torzított, de mégis őszinte kiadásban. Itt még fékezhetetlenül ki mer törni a boltosból az az ősi merkantil, ami a belvárosi ke­reskedőnél csak udvarias mosolygásba enyhül. A legkeresetlenebb alkalom hoz össze a felső Király­ utcában a nyugalmazott vármegyei irodafőtiszt úrral, földim volt egy csöndes budai házból. — Hol errefelé, ahol még a keresztény madár se jár! — köszöntök rá mesei hangulattal. Szelid-bágyadtan mosolyog. — A keresztény ember bizony erre kényszerül mostanában, ha olcsó ruhát akar vásárolni. Fölcsapok hozzá útitársnak. Alig for­dulunk a Kazár-Petőfi­ utcába, máris csőstül omlik utánunk a sok becsalogató. Hiába, lem­ róla a vásárlási szándék, még én csak hagyján. — Urasága finoman lesz kiszolgálva. Esőköpeny, szép felöltő, öltönyruha. Mél­­tóztassék befáradni, kérem csak megmu­tatom, nincsen kényszer, urasága esetleg lefoglalózhatja, ha nincsen elég pénze, — ezt mondja mindegyik. Urasága, urasága. Azelőtt ez az ura­sága itt adta el saját uraságáról levetett viseltes ruháit, s most ime... Akkor azt mondták a ruháját megvevőnek: — Kérem, ez egy egészen uj ruha. Maga Vilmos császár használta, de ő csak két napig hord egy ruhát. S ha netán ellenvetni merte volna a vevő, hogy a ruha száma nem stimmel a német császár alakjához, menten le­torkol­tatott: — Urasága naiv ember. Ezt a ruhát még fiatalember korában hordta II. Vil­mos. Uraságának dagadni fog a melle. Uraságából ez a ruha önérzetes embert fog nevelni. Becsukott szemmel a sorsra bizzuk, melyik boltba lépjünk. — Egy szép sötétkék öltönyt vennék... — Nem baj, ha nagyon drága lesz, a legprímább, ami létezik? — Így biztat az üzletvezető, persze ettől a bevezetés­től nem szabad megijedni. Majd int a segédnek: — Adolf, kizárólag a legfinomabb árut hozza, mert az urnák kényes íz­lése van. (Ez a bók utcasöprőnek is ki­jár.)m.i[f. Uraság ismerősöm fölpróbálja az egyiket, föl a másikat, harmadikat, ti­zediket. A boltos nem csügged: — Kérem, nézze meg urasága ezt a minőséget, valódi amerikai, kérem, itt a jelzés: Newyork. Tessék. Tényleg New-York. Bizonyára vala­melyik amerikai Miszter úr direkte ide­hozta eladni, jó magyar valutáért. Végre, vagy a huszadiknál távozni ké­szülünk, nincsen megfelelő szabás. — Ugorjon át, Adolf, hozzon a fiókunkból. — Van fióküzletük is? — kérdezem tisztelettel, mert a főüzlet mindössze élelmiszerüzlet-méretű. — Hogyne, kérem, hogyne — felel sér­tődötten a boltos. Udvariasan elhiszem, csak magamban megállapítom, milyen erős ezek közt a konkurrens zsidók közt az­­ össze­tartás. — Kérem, inkább valami újat szeret­nék mégis — mondja a nyugdíjas Adolf­nak, aki már át is hozta a ruhákat a »fiók«-ból. — Tudtam előre, hogy újat fog pa­rancsolni, épp azért csupa újat hoztam. Már két órája üdülünk a hűvös üzlet­ben, végre akad egy testhezálló dupla­gombos. Jön tehát az ostrom a mi ré­szünkről. — Az ára?... — Előbb tessék újra jól megnézni mit vesz meg urasága. Itt kinn a na­pon, tessék csak kijönni az utcára. Nin­csen abban szégyelnivaló. Ha öt sarok­háza lesz Pesten, sem fog különbet kí­vánni urasága. Ez a bevezetés arra jó, hogy elké­szüljön a vevő a hárommillióra. De az első grádus kellemes: — Kétmillióhétszázezer. Az ember ilyenkor a kalapja után nyúl, szokásból. Félóra múlva a helyzet a következő: __ Az apámnak sem adhatom egymit, Ivóhétszázezren alul. Százezret keresek rajta, olyan igaz, hogy itt állok és ciga­rettázom. Bizonyságul a hangsúly kedvéért, szip­pant is egyet, majd uraságom felé for­dul: — Pardon, szabad lesz egy kis tüzet. Kialudt. — Még egy negyedóra. — Nem is értem, hogyan adhatta ide a segéd ezt a ruhát. Eldugva tartjuk, s csak ha szakértő vagy ismerős jön, vesz­­szük elő. Utolsó ár: egymilliós hát ezaz. Esküszöm önnek, négyszázat ráfizetek. Ha máskor talál jönni, oda sem adom ennyiért, de most három órára (!) váltót kell fizetnem, kell a pénz. Közbeni zsirosnyakú parasztfamilia vo­nul be, apjukom, anyjukom, a lányuk már kalappal, meg a legény fiuk. És egy rezolva-ismerős. Jó az ilyenkor.­­— Gumiköpenyt — mondja hetykén a legény. Ahá, tehát már a jámbor vidék is művelődik. —Nem tágítok, ha megfeszül is, — súgja nekem budai ismerősöm. — Egy­milliónál egy krajcárral se adok többet. Háromszor kijövünk és négyszer visz­­szamegyünk, — vagy fordítva, már iga­zán nem emlékszem, — végre is győzünk. A duplagombos — egymillió. — Taraságodnak szerencséje van. Ilyen öltönyt nem kap a Nájtendernél sem. Kuncsaftom marad, amig é 1. — Istenem... amig egy nyugdíjas él — gondolom én, de ismerősömnek ilyen méla utángondolás eszében sem járha­tott, mert kedélyesen lökött meg távozá­sunk után. — Az ördög vigye el azt a zsidót, tán ide adta volna még nyolcszázezerért is., S. Z. H­étfőig hirdetik ki az Ítéletet Léderer Gusztáv bűnügyében E­lhangzottak a­z ön­beszédek — A Magyarság tudósítójától.­­ A Léderer-ügy sorozatos főtárgy­alása mára eljutott az utolsóelőtti felvo­násig, amennyiben ma már megtartot­ták a pörbeszédeket. A haditörvényszék a pörbeszédek elhangzása előtt a bizo­nyítás kiegészítéseképpen felolvastatta Szerafin Gyula és Márkus Márk ékszer­­szakértők véleményét az elrablott ék­szerekről. Ezután Krantz Dezső dr. őr­nagy csendőr-ügyész tartotta meg a vádbeszédét. — úgy érzem, — kezdte vádbeszédét a csendőr-ügyész — hogy ennek a te­remnek az atmoszférája rémségekkel és borzalmakkal van tele. Ezekre a rémségekre példás megtorlásnak kell következnie. Reá kell mutatnom arra a kegyetlenségre, amellyel Léderer Gusz­táv és felesége egy embert meggyilkol­tak, földaraboltak, megnyúztak és a Dunába dobtak. Most, amikor látom, hogy a vádlott a honvédtörvényszék előtt az alakoskodás útjára lépett,­ eszembe jut az az óra, mikor az eljá­rás során először állították elém. Ak­kor rettenetes rémület ült ennek az embernek az arcán a borzalmas bűn­cselekmény elkövetése miatt. Rémület ült a szemében, mikor elmondta, hogy hogy vágták le Kodelka Ferenc fejét. A vádlott akkor mondott igazat és nem most. Elmondta, hogy sokszög nem volt kenyerük, elfogyott a tőzsdenyere­­ség, de kellett a pénz mozira és a szű­kösebb viszonyok között is úgy akartak élni, mint azelőtt. Kodelka halálának nemcsak az volt az oka, hogy Léderer­­nének, ennek az aljas nőnek a hatása alá került, hanem az is, hogy Léderer­­nének olyan házastársa volt,­­ mint a vádlott. Igazán nehéz kettejük közül megállapítani, hogy melyik a rom­­lottabb. — Az egésznek az irányítója Léderer Gusztávné volt, de a férjében sem volt semmivel több jóérzés. Itt egy hideg­vérrel, előrelátással s pokoli számítás­sal megfontolt rablógyilkosságról van szó. Lédereréknek szükségük volt a Kodelka pénzére és csak lesték az al­kalmat, hogy hogyan jussanak ennek birtokába. Kodelka végre elvitte a het­ven milliót és most már gyorsan kel­lett végezniük vele, mert a pénzt csak egy napra kölcsönözte nekik és másnap már elvitte volna. _ A katonai­ büntetőtörvénykönyv 413. §-ában meghatározott rablógyilkos­ság címén emelek tehát vádat Léderer Gusztáv ellen és a vádat orgyilkosság bűntettére is kiterjesztem, mert a vád­lott Kodelkát álmában,­orozva ölte meg. Kérem a haditörvényszéket, hogy a vádlottat kötél általi halálbüntetésre ítélje és az ezzel járó következményeket is alkalmazza Lédererrel szemben. A félóráig tartó vádbeszéd után Kugel János dr., Léderer Gusztáv vé­­dője emelkedett szólásra. — A bűncselekmény szálai — mondja védőbeszédét az ügyvéd — a háború előttre húzódnak vissza, mikor Léderer, mint tapasztalatlan tizennyolc éves fiatalember összekerül egy közönséges kasszimnővel, aki őt rövidesen hálójába keríti. A viszonynak rövidesen gyü­mölcse is volt, de a gyermek születése után nyolc órával állítólag természetes halál következtében meghalt. Léderer Gusztáv negyvenkét hónapig harcolt és a fronton több kitüntetést is szerzett, visszakerülve a háborúból pedig ki­mentette az erkölcsi fertőből azt a nőt és feleségül vette. Ettől kezdve a szü­letésétől fogva degenerált férfi teljesen felesége hatalmába került. A vádirat ténymegállapítása teljesen téves, mert ebben a bűnügyben nem rablógyilkos­ságról van,szó, mert ennek tényálladé­­kát csak az meríti ki, ha valaki gyilkol és az áldozattól erőszakkal elrabolja értékeit. A pénz már 6-án az asszony kezében volt, Léderer tehát 7-én nem követhetett el rablógyilkosságot. A védő szerint Lédererrel szemben több enyhítő körülmény merül föl. A vádlott megtépázott erkölcsi érzékkel került ki a háborúból. A haditörvény­széknek figyelembe kell vennie büntet­len előéletét, azt, hogy kétszer sebesült meg, kitüntetéseket szerzett, negyven­két hónapig küzdött a harctéren, tizen­hat éve katona és ez alatt jó minősí­tést szerzett. A gyilkosság elkövetésé­nek legelső mozzanata föltétlenül a fél­tékenység volt, amelyhez hozzájárult felesége unszolása.­­A védőbeszéd után Léderer Gusztáv áll föl és írásából olvassa föl védekezé­sét. Nagyon sápadt és szakadozottan, vontatva olvassa föl a papírlapról a szavakat: — Bűnösnek érzem magam, de nem rablógyilkosságban. Tudom, hogy meg­gyaláztam tiszti kardbajtómat és méltó vagyok a halálra. Mint tiszt, becsülettel küzdöttem a hazáért és most nyugodt lélekkel akarok kiszenvedni. Csak a fe­leségem magatartása szomorít el, rette­netes, hogy milyen sorsra juttatott.. A lelkiismer­etem tiszta, mert megbántam, amit tettem. — Tettemet féltékenységből és erős felindulásban követtem el _ folytatta védőbeszédét görcsös zokogásban Léde­rer. Én nem akartam rabolni. Most már nem emlékszem mindenre pontosan, de feleségem elleni elkeseredés vezetett a tett végrehajtására. Életemet biráim kezébe teszem le és kérem méltó bünte­tésemet. Léderer egészen kimerülve rogy le székére utolsó felszólalása után és egész testében remegve, fejét az asztalra hajtva, zokog. A tárgyalásvezető a nagy csöndben bejelenti, hogy a tárgyalást tíz percre fölfüggeszti és a haditörvény­'*'a tanácsozásra vonul vissza. Szünet után Apáthy Jenő dr. ezredes-hadbíró tárgyalásvezető kihirdeti a haditörvény­szék végzését, amely szerint, mivel az ítélethozatal fölötti tanácskozás hosz­­szabb időt­­vesz igénybe, a mai tárgya­lást hétfő délelőtt tíz órára napolják el, mikor­­a haditörvényszék kihirdeti íté­letét. m RÁDIÓNK (Nem egészen légből kapva) Zalából jelentik: Nemes vármegye Tisza Kálmán emlékének megörökí-­ tését átengedi Somogynak. Ott, Hoyos emlékezete mellett, majd csak elcsúszik ez is. Bécsből jelentik: Helybéli szociál­­demokr­aták Burgenlandot nem szándékoznak visszaadni, ellenben követelik, hogy a ráeső deficitet Magyarország fizesse. Szanált és szanáló magyar kormánytól még ez is kitelik! 13 etelves Holmi ■ Böhmische Zirkpl Nincs kegyelem, nincs irgalom: Munkában a cseh cirkálom. Nem fejteget, nem magyaráz, Csak úgy szénáikul panamáz. S míg a cseh vígan panamáz, Lepattan róla ama máz, Mit ráégetett Trianon S marad, mi volt, h­a cirkálom. Bukaresti válaszjegyzék az amerikai missziókhoz Jaj, méltóságos tekintetes missioná­­rius urak, csókálom a kezüket, lábukat, de nagyon ránk teccettek h­ajtani! Bizd Isten, egy báni se maradt a zsebünkben, oszt most mehetünk megint külföldi köl­esünkéért kunyarálni, kenyergem! Még hogy mi azokat a drágálatos nemz­eti kisebbségeket bántalmaztuk volna? Ugyan már ki volt az­ a hibás, aki evvel a tekintetes méltóságos urakat megmeszelte? Itt fusson ki minden ki­sebbségnek a két szeme, ha csak a kis­­ujjunkkal is nyúltunk hozzájuk, instá­­lom! Nincs azoknak, jó órában legyen mondva, annyicska hajuk se, mint a kormunk feketéje. Tejben-vajban, kanál rizsben feresztjük üket; még a helyet is megfujjuk a dutyiban, ahová leülnek. Az­t se engedjük, hogy az­ aranyos purgyéiknak a feje belefájduljon a sok tudományba, inkább becsukjuk azs isko­lát. Úgy élnek, mint Marcsi Hevesen, kérem sépen. Nem is kívánunk­­jobbat a tekintetes méltóságos missiónak, minthogy tesse­nek idegyülni Erdélybe,­ csak vagy fél­­esztendőre, kisebbségnek. Tudom Isten­kém, nem fognak többet sérelmükrül panaszoskodni, hacsak a másvilágon nem! Csókálom a sivák csücskit, addig is vessenek legalább vagy egy pofa bi­gót! Dutye la draku! Cse. Profik és amatőrök 1. , Magyar sport, ebbe belenyersz És csak úgy nyersz, amint mersz. Melyik jobb: a Bolton Wanderers Vagy a pesti Pudel­ Springers? 2. Az amatőr, az Ön érdekes, Ki érti a dohány­kiszedést, Ámulva szól: — Jé! Érdekes, Hát a profi is kap fizetést? Furcsa: Bethlen gróf be- és kijelentette, hogy kizárólagos joggal csak Ripka szanál­hatja oly sikeresen a fővárost, mint ahogy ő szanálta az országot. Mi ez? Hát már Bethlen is Ripka ellen dol­gozik?

Next