Magyarság, 1925. október (6. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

1.92- ölttől»««- s csütörtök MAGYARSÁG Eppier isit k­illiti orm­ánpásár... Békér­e­vízió vagy Magyarország csatlakozása Németországhoz Bukarest, szept. 29 (A Magyarnáu tudósítójától) . A Famíliában, Majesticban, az Electra­­cea ets- -a­ többi, már nem is kétes k­irű éjjeli mulatóhelyen az idültebb hölgyek közt csak társ tombol az öröm tegnap óta, 1103- hír érkezett régi kedvencük­­W­ili Hesescu úrról, aki hét éve elkerült f­estékről a jeles helyekről, s azóta végig­kalandozván Európa és Amerika min­den országát, most már megint közel ■van egykori hazájához, nevezetesen Bécsben székül és olyan benső kapcso­latokba került DUca külügyminiszter úrral, hogy alighanem amnesztiát kap ,és hazakerül. grosssírelés CSsanm Hogy hol ringott Késésen barátunk kelesője, épp úgy nem tudom, mint hogy hol fog domborodni sírja. Mind­össze tíz esztendeje ismerem. Akkor változott át Rosenfeld Chaimból Besescu- Birnuvá. A Majestic-mulató akkor nyílt meg s az ünnepélyes megnyitásra kikül­dött lapom, hogy riportot írjak. Emlék­szem, hogy hosszan kellett írni róla, mert a Vállalat nem sajnálta a reklám­ra a pénzt. A parketten legotthonosab­ban egy parányi emberke forgott, aki­ről akkora elegancia jitt le, hogy ko­moly országban rögtön szélhámosnak nézték volna. Nálunk inkognitóban levő herceget gyanítottak benne, amíg kiléte lassan kint nem tisztázódott. Rosenfeld- Besescu alkalmazottja volt a Majestic­­nek. Nem pincér és nem parkettáncos, hanem rendező. Rendezett táncokat a nyilvánosság előtt és rendezett ismeret­ségeket diszkréció melett. Az utóbbi volt főfeladata. A kém jött a háború és jött a megszállás­ , Besescu üzlete sehogysem virult, így kénytelen volt mellékkeresetről gondos­kodni. Kémnek állt be részint a szigu­­rancához, részint a megszállók rendőr­ségéhez. Románia kiürítése után egy­ időre jónak látta tevékenységét szintén külföldre helyezni át. Budapesten és Bécsben kémkedett, valutátért és sibolt,­ majd egy Olanescu nevű szökött craio­­vai vadászkapitánnyal közös cégbe áll­va, Nagyváradon telepedett meg. Itt ügyelték, hogyan igyekeznek az oláh kommunisták forradalmasítani a töme­geket. Észleleteiről beszámolt mindenki­nek, aki fizetett érte. A román megszál­lás elől óvatosan nyugatra húzódott és Bécset választotta székhelyül. Az ottani román követség zsoldjába lépett és a cseheket kémlelte. Akkor ugyanis még élénk ellentétek voltak Románia és Csehország között a Felvidék és Gali­cia felosztására nézve." Életpályáját ed­dig tudtam figyelemmel kísérni. Most a tegnapi Facla, Cocea volt képviselő­nek ez a veszedelmes lapja, fényt dorít további működésére is. Az első üzletrél e C­yorgyi görög király azt írjam, hogy okmányhamisító vál­lalatot alapított és annak idején György görög királynak ő adott el egy Venize­­loszt kompromittáló levélhamisítványt 10.000 svájci frankért. A kapott pénze­­ Parisba utazott, de ott már nem a rendőri körökben nem egészen jó hang­­zású Rosescu név alatt lépett föl, hanem kinevezte magát nemes egyszerűséggel Castillam hercegnek. Különböző nagy­arányú csalások után sikerült még ide­jében Newyorkba " átvitorláznia, ahol megint milliós csalásokat követett el. Mmikor itt is égett a föld a talpa alatt, lemondott hercegi rangjáról és mint kö­­­­zönséges­­polgári,­­ halandó tért vissza Bécsbe. Most már cionista újságíró volt. Itt alapította meg okmányhamisí­tási vállalatát két, lengyel, egy magyar és három orosz bevonásával. A nemze­tiségi­ ellentétek nem okoztak bajt a vállalatnál, minthogy a közös származás elég összekötő kapocsként tartotta ösz­­sze a négy nemzet szülöttjeit. Bécsben szemlét tartván az Európát mozgató kor eszmék fölött, rájött, hogy a kom­munizmussal és a nemzeti kisebbségi kérdéssel lehetne legjobban keresni. Az érdekeltség gyártott is egy szekérderék okmányt, aztán Besescu fölkeresett egy Bécsben megtelepedett előkelő bukovi­nai román urat, aki egy ideig diplomá­ciai állást viselt, míg Nagyromániából végleg ki nem ábrándult. Még hivata­loskodása idején ismerkedett volt össze Bosescuval, aki az ő részére is kémke­dett, s a régi ismeretség alapján most ajánlólevelet adott neki Rucához. Ro­sescu a levéllel Genfbe utazott Duca ro­mán külügyminiszterhez, aki akkor sza­­valgatta éppen legszebb frázisait, hogy milyen új, méltányos kisebbségi politi­kát kezd Erdélyben az ő kormánya. A román külügyminiszter 2500 dollárja Bosescu felajánlotta okmányait Ducá­nak, s ez külön szakértői bizottsággal megvizsgáltatván, 2500 dollárért meg­vásárolta a hamisítványokat. Volt abban minden, ami szem-szájnak ingere. Pél­dául egy kolozsvári magyar memoran­dum a Bethlen-kormányhoz, melyben adatokkal bizonyítják a kormány visszaéléseit az erdélyi magyarsággal szemben. Volt egy levél, mely azt bizo­nyítja, hogy Erdélyi János dr., a Maniu Gyula nagybátyja, egyébként az erdélyi kormányzótanács egykori követe a Károlyi-kormánynál, — kezdeményezte a telepesek panaszát a népszövetséghez. — Volt két másik levél, melyek a pa­rasztpártot kompromittálták volna telje­sen, azt bizonyítván, hogy a párt moszkvai pénzen szervezkedik. Volt aztán a Magyar Pártnak egy memoran­duma a budapesti kormányhoz, hogy miként segélyezze a párt harcát a Bratianu-kormány ellen. Alighanem sok minden egyéb is volt a Duca podgyászá­­ban, melyet az első minisztertanácson, amikor genfi útjáról referált, sorba be­mutatott. A sajtó erről csak annyit tudott meg, hogy a minisztertanács egy része bizalmas volt és nem adtak ki róla értesítést. Kiadták azonban a bizonyíté­kokat a szigurancának, s ez ennek alap­ján sorra megindította az eljárást, elő­ször Erdélyi János és Hevesi József ellen. Hevesi a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara választott alelnöke és a nála tartott házkutatáson óriási bizo­nyító anyag is került a sziguranca ke­zébe. Nevezetesen tizenkét példány a Magyarság című budapesti napilap kü­lönböző számaiból, ami aztán már igazán elég anyag a legkomolyabb államellenes összeesküvés vádjához. Kiderül a hamisítás Folytatólagosan rákerült volna a sor a parasztpárt kompromittálására is, minthogy Erdélyi Jánoson keresztül az erdélyi nemzeti pártot, vagy legalább is elnökét, Maniu Gyulát pellengérre lehe­tett állítani. A tegnapi Adeverul már bejelentette, hogy Ducának sikerült egy Bécsben székelő kommunista ügynöktől rendkívül kompromittáló eredeti okmá­nyokat vásárolnia, melyek bizonyítják az oláh parasztpárt kapcsolatait Moszkvával. Egyik okmány Rakovszki londoni szovjetkövetnek, illetőleg most már megint oroszországi népbiztosnak egy jelentése, melyben kidobott pénznek minősíti az oláh parasztpárt részére küldött anyagi támogatást. Mielőtt A Journal de Geneve szeptember 27-iki számában Paul d’Auer cik­ket írt, melyet alábbiakban kivona­tosan közlünk. Címe: Magyarország esetleg szintén csatlakozni fog Né­metországhoz. Bevezetésül megemlít­i, hogy a népek önrendelkezési jogát ma már hosszabb ideig korlátozni nem le­het, így lehetséges, hogy Ausztria csatlakozik Németországhoz, amiből előbb-utóbb világháború keletkezhe­tik. Ezt a problémát még teljesebbé teszi annak lehetősége és valószínű­­sége, hogy Ausztria csatlakozását előbb-utóbb követheti Magyarország csatlakozása is. Ha nem is formális annexió, hanem szoros alliance, kö­zös külpolitika, katonai egyezmé­nyek, esetleges közös hadviselés s addig is teljes vámközösség formá­jában, így hát számolni kell azzal, hogy Németország Ausztriából hat­millió némettel, majd Magyar­­országból nyolcmillió magyarral erősödhet. Tudjuk, — folytatja tovább a genfi újság — hogy a magyarok nem va­lami nagyon lelkesednek a néme­tekért, akiktől különbözik fajuk temperamentuma, sőt sok érdekük is visszariasztja őket. Ma már nin­csenek Habsburgok és nincsenek Hohenzollernek és ez a magyarok sok aggodalmát mérsékelheti. A csatlakozásra igazában a kényszer hajtaná őket, az a nyomás, amelyet a kisántánt rájuk minden tekintet­ben gyakorol. Magyarország nem maradhat so­káig szövetségesek nélkül. Ott fog keresni szövetségest, ahol talál és el fogja fogadni a legkevésbé rosz­­szat, így fog Németországra találni. Az osztrák nagy-német kérdés egy osztrák-magyar-nagynémet kérdéssé szélesedik ki, amelyik közvetlenül érdekli Franciaországot és a kis­­ántántot is. Mindezzel foglalkoznia kell Franciaországnak és a kisán­­tántnak is. Ezt a veszedelmet csak úgy lehet kikerülni, ha a kisántánt és közvetve Franciaország baráti kezet nyújt Magyarországnak. Ehhez három dolog szükséges: 1. Hozzájárulás a trianoni béke­­szerződés revíziójához. 2. A magyar kisebbségeknek hely­zetét biztosítani kell. 3. Jó kereskedelmi szerződéseket kell nyújtani Magyarországnak. Bizonyos, hogy az első pont ke­resztülvitele nehéz. Hiszen a kisán­tánt éppen a trianoni béke előnyei­nek megtartására alakult de neki is be kell látnia, hogy csak a reví­zió vezet tartós békére. Ha a szom­szédok visszaadják Magyarország­nak az összefüggő színmagyar te­rületeket megbecsülhetetlen értéket kapnak viszonzásul: nyugalmat maguknak, Németországnak, Ma­gyarországnak, egész Európának. A második pontra nézve elég is volna becsületesen végrehajtani a béke­­szerződések intézkedéseit Apponyi tervezetének visszautasítása a nép­szövetség részéről, Magyarországon kínos izgalmat keltett. Magyaror­szág, amely területének kétharmad­részét elvesztette, érthető érdeklő­déssel kíséri fajtestvérei sorsát és azt kellett tapasztalni, hogy a nép­­szövetség nem az audiatur et altem pars elve alapján ítélt. A népszö­vetség e határozattal újra, megfor­gatta kését az ezer sebből vérző nemzet szivében. A gazdasági kapcsolatok mind Magyarországra, mind pedig a há­rom utódállamra előnyt jelentené­nek, de hasznára volnának az egész világgazdaságnak is. A kisántáut­­nak vannak kitűnő államférfiai s ha ezek rendelkeznek megfelelő bá­torsággal és bölcsességgel, igen nagy szolgálatot fognak tenni saját maguknak és az egész emberiség­nek is. Franciaországnak pedig megmarad a leegyszerűsített német kérdés. Megmaradván befolyása a kisántantra is , összeegyeztetvén a Duna-medence népeit, emelheti a maga presztízsét. Szó volt Genfben regionális egyezményekről is. E tekintetben Apponyi híven képviselte nemzete érzületét. Ha ez egyezményekben Magyarország nélkül hoznak hatá­rozatokat, kevéssé lehet jótállani biztonságukért. De ha számítani akarnak Magyarország bevonására is, akkor előbb-utóbb hozzá kell őt juttatni ahhoz, amit megérdemel. azonban a kormány kellőleg kihasznál­hatta volna ezt a levelét, melyért egy­magában ezer dollárt fizetett Daca Ro­­sescunak, mint a mennyire ütött be a Facla mai száma, leközölvén szó szerint ezt az egész hamisított levelét és lelep­lezvén Rosescu szerepét. Természetesen most már nem lehet tovább szavalni a parasztpártról, és a kormánysajtó úgy elhallgatott mára, mintha a nyakát vág­ták volna el. Annál bármásabbak az éjjeli mulatóhelyekre járó idültebb korú úrnők. Sziviepesre várják haza Roses­­cut, mert közvetítő szolgálataira igazán nagy szükség van. Minek keveri magát a piszkos politikába az ilyen ember, aki megélhet becsületesen is a mások szerel­e­meiből? 3 Hagy vagyont szerezhet ha a magyar kir. osztálysorsjátékon látszik. Hú­zások már október 22-én kezdődnek,­melynek legnagyobb nyereménye szerencsés esetben 3 000,000,000 azaz hárommilliárd korona készpénz. Ezenkívül számos nyeremény 2, 1 milliárd, ECO, 400, 300, 200,100 stb. millió korona készpénz. 68.000 számtól 29.000 számot húznak ki, tehát majdnem minden második sorsjegy nyer. Nyere­mények összege közel K 28 milliárd készpénz Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos árai! Nyolcad Negyed Fél Egész 15.000 K 30.000 K 60.000 K120700Q K Rendelje meg sürgősen sorsjegyét Hunyadi János természetes keserűvíz (• székrekedésnél, emésztési zava­roknál gyors, biztos, enyhe hatású M­ailH Részvénytársaság Budapest, IV. Eskü-ut 3. (Ti­.Ier-palota) Telefon: József 150—10

Next