Magyarság, 1925. december (6. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

Előfizetési árak: Félévre 300.000 korona. Negyedévre 150.000 kor. Egy hóra 50.000 korosa. Egyes szám ára hétköznap 2000 korosa. Vasárnap 4000 korona« Ausztriában hétköznap 30 garas, vasárnap 40 garas. Felelős szerkesztő: MlLOTAY ISTVÁN Szerkesztőség és kSadóhlvafa j Budapest, VII, Miksa-utca 8. szám. Teleíonszámok : József 68-90, József 68-91, József 68-92« Levélcím: Budapest 741, Postafiók 19. ssám* Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Jogegyenlőség vagy privilégium? Irta: Haller István 1921 november havában két zsidő­­égyesület beadványt intézett a népszö­vetséghez az 1920. évi XXV. törvény­cikk ellen. A törvény magyar, a panasz­­kodók egyike az angolországi „Joint For eigne Commitee of the Jewich Board of Deputies and the Anglo-Jeivich Asso­­tmlion,“ a másik a franciaországi Alli­ance Izraelito Universelle.“ Mind a kettő természetesen jogosítva érzi magát, hogy beleszóljon Magyarország kulturális és szociális belügyébe. A jogcím a közös „felekezethez“ való tartozás esetleg ezen tulmenőleg a jogegyenlőségért és .jog­rendért való aggódás, amelyet nem Orosz­ország tapos lábbal, nem a nyugati de­mokráciák hagynak figyelmen kívül, mi­kor nemzeti érdekük igy kívánja, nem Románia, nem Szerbia, nem is Csehor­szág, hanem Magyarország, amely legyő­zött, amelynek lehet diktálni, amellyel szemben illik bátornak lenni. A két zsidóegyesület vádja, amellyel fellépett egy nemzetközi fórum előtt, az, hogy az 1920: XXV. törvénycikk meg­sérti a törvény előtti egyenlőség elvét, ame­lyet a trianoni diktátum 56., 57. és 58. §-a biztosit, valamint elköveti azt a sérelmet is, hogy a zsidóságot nemzetiség és faj gyanánt kezeli, holott Magyarországon a zsidóság az 1867. évi XVII. törvénycikk óta csak felekezet. Ezt a panaszt kiadták egy hármas bizottságnak, amely Belgium és Spanyol­­ország képviselőiből állott. Ez a bizottság 1922 szeptember 80-án beterjesztette ja­vaslatát, amely úgy szólt, hogy kéressék fel a magyar kormány a szükséges in­formációk beterjesztésére. Ez is megtör­tént liánffy Miklós gróf utján. 1923 január folyamán pedig a kormány elkül­­dötte a népszövetség főtitkárának a ma­gyarországi egyetemekre és akadémiákra beiratkozott hallgatók felekezeti statisz­tikáját, kérve a szövetségtanácsot, hogy hozza azt nyilvánosságra, amit nem tett meg. Ennyi történt eddig Genfien, a nume­rus clausus ügyében két zsidó szövetség sürgetésére. Most még valami. Varsóban Aulard zsidó delegátus szintén foglal­koztatta a népszövetségi unió nevezetű privát társaságot a föntemlitett magyar törvénnyel, mert természetesen szerinte nem képzelhető ezidőszerint nagyobb jogsérelem a világon, mint ez. Nem tudjuk igazak-e a liberális lapok hirei, vagy csak óhajt árulnak el, hogy t, i. : a népszövetség most újra fog fog­lalkozni ezzel a panasszal és pedig a trianoni szerződésnek rendkívül szilárd jogalapján. A jogegyenlőséget kívánja megvédelmezni — restuálni és pedig ter­mészetesen a magyarországi zsidóság számára, mert a panaszkodók nem a nevükben, nem a megbízásukból, sőt a kissé későn jött tiltakozásuk dacára — de értük szállnak síkra. Dehát hol vau megsértve a jogegyen­lőség ? Hol van különösen megsértve a törvény előtti egyenlőség, amelyet az angol zsidószövetség emleget? A tör­vény azt mondja 8. §-nak 3. bekezdésé­ben: .. arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes uépfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehe­tőleg elérje az illető népfaj vagy nem­zetiség arányszámát,, dp legalább is ki­tegye annak 9/ln-részét. Ebben tehát min­den kétségen felül: jogbiztosilás, védelem van a kisebbségek részére, de egyben ter­mészetszerűleg védelem a többség részére is, hogy a vagyonban, élelmességben erősebb kisebbség el ne nyomhassa a többséget s ne vehessen olyan dimenziót fel a meghatárolt, a kimért területen, amely jogosan meg nem illeti, amely előny okvetetleniil a másik hátrányára válnék éppen azért mert a terjeszkedési lehetőség nem korlátlan. Az egyetemi hallgatók számának limi­tálása okszerüleg maga után vonta és vonja a zsidó egyetemi hallgatók szántá­nak restringálását is. Kivétel csak nem lehetnek az általános szabály álól? Med­dig terjedhet a megszorítás ? Nem to­vább, mint ameddig a népességben el­foglalt arányszám megengedi. Ezen a határon túl — következnék. a jogsére­lem, addig a határig el kell menni ép­pen a jogegyenlőség érdekében. Mert ha például az egyetemre 15°/o zsidó hallgató nyerne felvételt s igy csak 85°/« maradna a többi ifjúság számára ez a jogegyen­lőség sérelme volna, mert a többi ifjúság az ország lakosságának 94°/o-kából regra­­tálódik és igy joga van hozzá, hogy a megállapított kontingensnek 94°/o-át kapja. A joggyenlőségből csak nem le­het kiindulni akkor, amikor a zsidóság azt akarja elérni, hogy az orvosi fakul­táson újra 50%-ot, a műegyetemen 40°/o-ot képviseljen és az ország lakos­ságának 94%-át képviselő egyéb lakos­ság az ő kedvéért adjon le a maga kontingenséből 30—40°/0-ot. Sem kisebbségi, sem felekezeti sére­lemről nincs itt szó. Egészen másról. Egy privilegizált helyzet kihasználását nehe­zítette meti, tette lehetetlenné a törvény. A privilegizált helyzet abban áll, hogy a zsidóság sokkal jobb anyagi helyzetben van, mint az ország többi lakossága. Eredménye ez annak az ősi szokásának, hogy mindig, századok, évezredek óta előnyt adott azoknak a foglalkozásoknak, amelyek lukrativabbak. Ennek következ­tében náluk igen gyorsan megy a fel­­emelkedés az alsó rétegből a középsőbe, sőt felsőbe. Oly erős ez az áramlás, hogy végre előáll az a helyzet, amely az együttólő fajok között az egyensúlyt teljesen megbontja. Az egyik egészen fölülre kerül a gazdasági és kulturális javak élvezetében, a másik pedig érzi, hogy számára ezeknek a javaknak csak a termelése van meghagyva és .csak a legminimálisabb mértékben az élvezete. Ha ezt az a faj kénytelen tapasztalni, amely a többséget, a nemzetalapitó, a munkában, vérben államfenntartó elemet alkotja, akkor megpróbál védekezni az egyensúlynak ilyen megbolygatása ellen. Hol van az a nemzet a világon, amely igazságosnak tartana magára nézve olyan munkamegosztást, aminőt pl. az 1910. évi statisztikai adatok Magyarországra nézve mutatnak: 6748 ügyvédből zsidó 3049, 5565 orvosból 2699, 9611 gazdasági tisztviselőből 2553, de 486,771 gazda­sági cselédből csak 737 a zsidó, a 938,998 mezőgazdasági munkásból csak 2270 a zsidó, a 68.778 bányamunkásból csak 85 a zsidó, de már a 98.000 kereskedő­ből 59.000 a zsidó. Ez ellen a gazda­sági és kulturális egyenlőtlenség ellen is lehet kifogást tenni, mert ez valóban sokkal súlyosabb, sokkal nyomasztóbb, mint a numerus clausus által állítólag teremtett jogegyenlőtlenség. A zsidóság nem nevel fizikai munkára generációt. A fizikai munkát abban a nemzettestben, amelyben elhelyezkedik, a befogadó nemzet fiaira bizza. És ezt egészen természetesnek is találja. .4 sze­reposztásnak ezt az egyenlőtlenségét soha 'nem kifogásolja. Sőt írói egyenesen arra céloznak, hogy ezen a helyzeten legfel­jebb kényszerrel lehetne változtatni. Gá­bor Gyula, a pesti zsidó hitközség főtit­kárja ..A numerus clausus és a zsidó egyelem" cimii tanulmányában megírja, hogy „a külföldön orvosi, mérnöki, tanári és egyéb diplomát szerzett zsidó ifjú soha sem fog hazajönni kubikusnak. Nem is lehet őt joggal arra kénysze­ríteni, de nem is arra való. Majd lesz bizonyára zsidó fizikai munkás is, ha egyszer arra nevelünk generációkat. ..............Ha a magyar nemzet java azt kívánja valaha, hogy behozzák a falanszter­rendszert, bele fogunk törődni és a zsidó ifjúság is fogja törni a követ es lapá­tolni a havai.“ Most természetesen nincs erre szükség, mert még nem nevelünk generációkat fizikai munkára. Ezt egye­lőre még elvégzik helyettünk mások. Ha azonban ez ellen valaki kifogást emel, ha a zsidó értelmiségi tultengést a magyarságra nézve nem tartja kifogásol­­hatatlan állapotnak, akkor jön a feljaj­­dulás, vád és mint a záporeső hullanak a megtisztelő jelzők. Nem a jogegyenlőséget védik Genfben Parisból jelentik: Briand minisztériumát a vasárnap reggeli lapok tartózkodva fogad­ják. A Journal szerint Briand minisztériuma a belső megnyugvásra váló kísérletet jelent. Az Echo de Paris elismeri ugyan, hogy az u j minisztérium a kormánytöbbségnek a jobb­oldal felé való kiterjesztését jelenti, hang­súlyozza azonban, hogy uj minisztérium túl félénknek látszik. A Figaro szerint az uj kabinet kísérletet fog tenni arra, hogy egyes törvényjavaslatokat a radikálisok és a mér­sékelt köztársaságiak koalíciója, másokat a radikálisoknak a szociáldemokratákkal való együttműködése utján fogadtasson el a ka­marával. Átlagában azonban inkább Louc­­heurnak mint Briandnak a kísérletéről van szó. Az Avenir azt Írja, hogy csak a kor­mányprogram ismeretessé válása után lehet az uj kormányról véleményt alkotni, annál is inkább, mert Loucheurnek a kormányban való részvétele nyugtalanságot kelt. A Goulois az uj kormányt mostani összetételében bor­zalmas csalódásnak mondja. A radikális Oeuvre be akarja várni az uj minisztérium cselekedeteit. A radikális Ere Neuvelle sajnálja, hogy Herriot is megbíza­tást vállalt az uj kormányban. A radikális Qotidicn kifejezetten bizalmatlanul fogadja Loucheurnek pénzügyminiszterré való kine­vezését, ami senkit sem nyugtat meg. A radikális Volonlé szintén nyugtalan Loucheurnak pénzügyminiszterré való kine­vezése miatt, mégis támogatni akarja a kormányt, ha az bebizonyította, hogy olyan elszánt férfiakból áll, akikben megvan az el­határozás gondoskodni arról, hogy országok ne máról-holnapra éljen. Vasárnap este összeült a minisztertanács és tárgyalás alá vette a kormány-nyilatkoza­tot. melyet ma állapítottak meg véglegesen. A párisi lapok már közölnek egyetmást a Briand-kormány hivatalos nyilatkozatának várható tartalmából. A Maim szerint a nyi­latkozat hangoztatni fogja, hogy folytatni kell a Locarnobgn megkezdett európai béke­­müvet. Az Echo de Paris szerint a nyilat­kozat bejelenti, hogy a katonai szolgálat ide­jét egy évre szállítják le. A pénzügyi poli­tika tekintetében a Malin úgy értesül, hogy Loucheur tiz nap múlva készül el terveivel, amelyek kidolgozása coljából mintegy 15 tagú szakbizottságot bocsátottak rendelke­zésére. Nincs szó arról, hogy konszolidálja a'kincstári bonokat, a nemzetvédelmi bonokat és általában véve a rövidlejáratu kötelezett­ségeket. Ami az inflációt illeti, világos dolog, hogy az uj pénzügy miniszter ma nem eskiidöz- Jjetik, hogy rövid időn belül nem log meg­határozott összeget ; (elhasználni. Ezenkívül tervbe veszi a szövetségesközi adósságok kérdésének végleges rendezését. Loucheur, aki a? angol kincstári, kancellárral szoros a zsidó egyesületek, hanem a magyar­­országi fajrokonok privilegizált helyzeté­nek fenyegetett voltát tárják a nemzet­közi fórum elé. Annak azonban nem hivatása a privilégiumok védelme. Még egyet. A nemzetgyűlésen az egyik képviselj ur elpanaszolta, hogy • 6000 zsidó egyetemi hallgató tanul külföldön. A budapesti Pázmány Péter Tud.-Egye­temen és a műegyetemen együtt körül­belül 11.000 egyetemi hallgató tanul. Ebből legalább is 1000 zsidó. Ha a 6000 zsidó jelentkező is beiratkozhatott volna, lenne a létszám 17.000 és ebből 7000 zsidó vagyis a hallgatóság 40°/o-ka. A 94% lakosságra jutna az egyetemi hall­gatók 60%-a és a 6°/o zsidóságra 40%. Ezt az egyenlőséget keresik Genfben? baráti viszonyt tart fenn, minden bizonnyá találkozni fog a kincstári kancellárral, mi­helyt parlamenti kötelezettségei erre időt engednek neki. A Journal szerint Briand előbb a költségvetés elintézését, utána pedig elsősorban Loucheur pénzügyi szanálási ter­veinek megújítását fogja kívánni. A delegátusok útja Londonba Luther birodalmi kancellár és Stresemann birodalmi külügyminiszter ma Kepner dr. ál* lamtitkárok kíséretében Londonba érkeztek. Ugyancsak ma utazott el Párisból Briand, Berlhelot, kisérétében és Benes cseh külügy­miniszter. A Ilavas-iroda londoni tudósitó­jának értesülése szerint Briand csak rövid ideig marad Londonban, mért december 2-án már visszatér Párisba, éppen azért az angol fővárosban nem is vesz részt semmiféle lako­mán. Ennek ellenére azt hiszik, hogy lon­doni tartózkodása során behaló megbeszélések várhatók Ohanfberlain, Briand, Luther és Stresemann között. Briand tárgyalni fog Churchill kincstári kancellárral is az adós­ságok kérdésében. Londonban azt hiszik, hogy a szövetség­­közi katonai ellenőrző-bizottság január 15-én elhagyhatja Berlint. Mint a Reuter-iroda Kölnből jelenti, a kölni zónát, már hétfőn kiürítik, tehát egy nappal korábban, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Briand miniszterelnök a calaisi gyors­vonattal Párisból Londonba utazott. Ugyan­ezzel a vonattal utazik Bnnes cseh külügy­miniszter is, akit elutazása előtt a pálya­udvaron Briaud-al, Berthelot-val és néhány politikai személyiséggel, aki a Briandtól való bucsnzás végett jelent meg az állomáson; beszélgetést folytatott. Megjelent az állomáson Hocsch német nagykövet is. Benes külügyminiszter csütörtökön vagy pénteken Londonból visszatér Parisba, hogy azután (lenibe utazzék. A rajnavidéki megszálló csapatok ügye a nagyköveti értekezlet előtt A Havas-irodának jelentik Londonból, hogy a rajnavidéki megszálló csapatokra vonatkozó kérdéseket most mind sorra ve­szik a nagyköveti értekezlet tárgyalásain. A szövetségesek most tárgyalnak a második és harmadik zónában levő megszálló csapatok erejéről. Valószínű, hogy nem lógnak ott több csapatot hagyni, mint amennyit Fran­ciaország békében tartott a határzónán. Ez a létszám 45.000 embernek felel meg. Nyugtalanság a francia sajtóban Loucheur pénz­ügyminisztersége 1925 december 1, kedd M ra 2000 korona Budapest, VI. évi. 272« (1450.) sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék