Magyarság, 1926. június (7. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

4 Szigorú árlista vizsga a rendőri tazol­ság előtt — A Magyarság tudósítójától — Mióta az egész világon és nálunk, minden téren elterjedt a B-lista förtelmes betegsége, azóta szegény magyar artistáknak se a leg­jobban megy a sora Budapesten. De a gyere­kekkel csak nem lehet hinni, úgy látszik, a bohém hajlandóságok nem vesztek még ki egé­szen az emberekből, még ebben a szomorú vi­lágban is nagyon sokan vannak, akik színé­szek, művészek és egyéb hasonló nagyemberek akarnak lenni. Az Artista Egyesület hétfőn délután ren­dezte szokásos havi vizsgáját a Royal Or­feumban és a kedvezőtlen kilátások ellenére most is zsúfolásig töltötték a páholyokat, a zsöllyéket, a kakasü­lőket a pályázók fiatal, művészi ambícióktól fűtött ifjak és hölgyek, izguló papák és mamák, no meg komor és bús udvarlók kíséretében, akik eljöttek, hogy végre színpadon gyönyörködhessenek szívük választottjában. A hatóságot Diószegi­y Já­nos miniszteri tanácsos és Bingerth János rendőrkapitány képviselik, az első széksor közepén Sándor József elnök ül, előtte a csengő, mellette a zsűri tagjai. Szétlebben a függöny és egy savanyú arcú fiatalember lép a színpadra, aki koplalóművésznek látszik, de ennek dacára énekelni kezd, hogy aszongya: — Mondd, mért jár a szád ... A közönség rendületlenül tapsol. Egy Sugár Jenő nevű úr következik, aki nagy­szerű parasztfigurát mutat, óriási sikere van. Aztán belibeg az első szőke -/épség, utána a második, aztán a harmadik. Egy droguista­­segéd jelenti a változatosságot utánuk, frakk­ban van, másfélméteres csokornyakkendővel. A „Festett Klára“ balladáját énekli nagy ambícióval, de annál kevesebb hozzáértéssel, úgy hogy a közönség hangosan nevetni­­. 1. — Most próbálkozik tizenötödször, sze­gény — mondja az egyik zsin­itag. — Hiába, az artistasághoz tehetség kell! Egy szmokkingos céllövő törtet most elő. A barátja kezéből úgy kilövi a tojást, mint a pinty. Sőt még a fülbevalót is. Végül hátra­felé céloz, tükörből. Ez már mester! De való­ban emelkedni kezd a műsor színvonala és vele együtt a közönség hangulata. Mert most következik a füttyművész és állatimi­­tor. Utánozza a kanárit, a tyúkot, a kakast. — No, milyen háziállatot parancsolnak még? — kérdi büszkén. — A házmestert! — A poloskát! — kiáltják. Az imitátor végül, mint tehervonat távozik a színről, teljes gőzzel és megelégedéssel. Egy négyéves kisleány jön utána. Delikát Magda, aki, ha angolnak születik, bizonyára lefűzi Jackie Coogant. Úgy táncol és énekel, mintha a színpadon született volna. Neki volt a leg­nagyobb sikere az artistavizsgán, percekig tapsolták. Pók Imre aktív huszárfőhadnagy volt vala­mikor, most, mint telepatikus fenomén és szuggeráló­művész működik. Egy kövér urat úgy megszuggerál, hogy az egészen megmere­vedik, ráfekteti két székre és rááll a gyom­rára. A médium még csak el se tüsszenti ma­gát, pedig a mester, saját bevallása szerint, 88 kilót nyom. Vagy tíz táncosnő szerepel még, három-négy közülök igen tehetségesnek ígérkezik. Egy fiatalember orosz táncot jár rendkívül ügyesen. A közönség a tenyerével veri neki a taktust, nagyon jó a hangulat. Az utolsóelőtti szám Náldasi Magda. Hatéves. Konferál, Nagy Endrét, Békefit, Feddkot utánozza olyan művészettel, hogy az emberek könnyeznek a nevetéstől. Csak egy fiatal­ember van leforrázva, mert az elnök előadás alatt ráordított: — Winternitz, maga ne szellem­eskedjék! Mindezeket összegezve: Az artista-vizsga fényesen sikerült és nagyon szép eredménye­ket hozott, eltekintve néhány lipótvárosi szép­ségtől, akik sehhogysem tudták művészetükről meggyőzni a zsűrit és a közönséget. A leg­nagyobb sikert a gyermekek aratták. ­ Pubikám gyere haza, várnak aggódó szüleid Látogatás a bugaci ménesnél Bugac-puszta, május 30 (A Magyarság kiküldött tudósítójától) Kerekes Dezső gazdasági intéző úrral hosz­­szan elbeszélgetnünk a Bugácról, mialatt a ménes felé halad kocsink a pusztán. Térképen nézve, olyan a Bugac alakja, mint egy tüdő, vagy mint egy kiterjesztett szárnyú lepke. Különben 24.160 hold s két részre oszlik: a Nagybugacra és a Szent­­királyi- vagy Kisbugacra. A Nagybugac ős­idők óta a városé, az utóbbi részt viszont csak huszonhat esztendővel ezelőtt vásárolták bugaci Szentkirályi Kálmántól. Ebből az óriási területből maga Kecskemét 2500 holdat tart házikezelésben, közlegelője — az újabb rendezés szerint — van körülbelül 6000 ka­­tasztrális hold vagy hét és félezer hold az erdő, a többi haszonbérlet. A haszonbérletek öt holdtól harminc holdig terjednek. A most folyó földbirtokrendezésnél is elszednek a Bugáéból vagy 160 holdat. Egyébként a város maga is telepit. Monos­torfalvát például még Kada Elek idejében száznyolcvan házhellyel alapították meg s ezek­ számát, úgyszólván, minden évben növe­lik. Csak a tavalyi egy esztendőben is nyolc­vanhat újabb házhelyet osztottak ki. A gazdasági intéző úr szerint a Bugac állatállománya jelenleg a következő: A város saját tulajdona 170 szarvasmarha, 169 sertés, 1800 juh és 128 ló. A legelőn jár összesen 1866 darab fübéres szarvasmarha és 256 ló. A csikósok, gulyások és egyéb pászto­rok állatai 3,32 darabot tesznek ki ezenfölül. — Milyen alapon szegődtetik a pászto­rokat? — A pásztor minden darab marha után húsz kilogram rozsot vagy búzát, félkilogramm szalonnát és négyezer koronát. Csikós és gu­lyás ráadásul még negyven darab állatot tart­hat fühérmentesen s tüzelő is jár neki. A pénzjárandóságnál mégis annyi a különbség, hogy a csikósnak hatezer koronát fizetnek da­rabonként. Kocsink szélsebesen közeledik ezalatt a mé­neshez, az intéző úr pedig elmond még egyet­­mást a pusztai életből: — Régi pásztortörvény, hogy asszonysze­mélynek semmi helye idekint. A feleség csak pünkösdkor jöhet ki, magával hozza a gyere­keket is és olyankor nagy dinom-dánomot csapnak a cserény körül. A számadók heten­­kint egyszer mennek be a városba s kihozzák az egész hétre szóló elemózsiát... — S mi a napimenü, ha szabad igy kér­denem ? — Lebbencs, tarhonya, szalonna és tarkó. Aztán a bugaci kisvasútra terül a szó, ame­lyet öt esztendővel ezelőtt építettek, amikor leirhatatlan fa­ínség volt Kecskeméten. A vasút a pusztaházi erdőből indul ki s a ga­­lambosi állomásnál kapcsolódik bele a balas­­majsai fővonalba. Hossza tizennyolc kilo­méter. Most is fát szállítanak s azonkívül tég­lát fuvaroznak. A Bugacon ugyanis sokkal jobb téglát csinálnak, mint bent Kecskemé­ten.­— Hogy milyen volt a hainség 1921-ben, — folytatja az intéző ur — arra nézve leg­jellemzőbb, hogy a szentlőrin­c erdőben és a Szikrában három héten át, kemény télben, gimnáziumi diákok vágták a fát tanáraik ve­zetésével. Erről a ritka vállalkozásról mozi­fölvételt is csináltattunk... * Kint vagyunk a városi ménesnél. Ifj. Dobos József számadócsikós siet felénk mosolyogva. Ismerős már, mert előzően a cserénynél találkoztunk, ahol látogatóban járt az apjánál. A lovak szerteszét legelnek a pusztán. Mi­kor arra kérjük, nem vetne-e pányvát, meg­fordul s odakiált a két csikósbojtárnak: — Nyomjátok ide őket! A két csikós lóra ugrik s nagy ostorkod­nás közt kezdenek körözni. Szinte repülnek, mi­alatt a ménes fújva és prüszkölve m...­­.ü­l mind szűkebb körbe. Száz meg száz ló patás­tól dübörög a puszta. Szakadatlanul pattog­nak a karikások. Mikor együtt van a ménes, a számadó­­csikós már ott áll szélről, két kezében a­­­ karikázott pányvakötél. Egy intésére a bojtá­rok hajtani kezdenek, futásba fognak a lovak s mikor mozgásban van az egész mező, a számadó meglengeti a kötelet, aztán kirepiti éles lendülettel. Magasan zúg a pányvahurok s ahogy levágódik, egy lovat kap el a rügyé­nél, a csikójával együtt. Menekülni sz­­üle a ló, de a számadó lába nekifeszül a földnek s az állat tehetetlenül vergődik a kötélen. Moccanni se tud. A ponyvadobást kétszer ismétli meg. Az eredmény mindig ugyanaz. Később a művész rajzolni kezdi a számadó­csikóst. Úgy áll félórát, hogy meg se rezdü­. Mögötte a két bojtár hasal, mindegyik ino­gott a ló. A fiatal számadó magasra emelke­dik közülök, mint egy szálfa. Mosolyogva pipázgat aközben. Arra a k­érdé­­sünkre, mi a bojtárok járandósága, nagy ön­bizalommal mondja: — Fejenkint tiz mázsa rozs és félmillió ko­rona. Meg osztán én kosztolom őket Szent­­györgytől Katalinig. Elég a nekik! Szóvátesszük, hogy miféle trafik ég a pi­pában? Mosolyogva hunyorgat: — Nem trafik­a, hanem magyar királyi do­hány! Mink vágjuk, kérem... Csak akkor eszmélünk rá, hogy a cserény­­ben ottláttuk a dohányvágókészséget is. — No és mit szól hozzá a finánc! — Messze van a, kérem, — felel meg mh£­­dig mosolyogva. — Meg tán nem is igen mer idegyönni... Ez fölötte valószínű. Beszélgetés közben szóbakerül egy bizonyos Kelemen Jakab nevű számadógulyás, aki odaát táborozik a százgulyánál. Az a csúfság érte ezt a Kelement, hogy amikor egyszer kint járt itt Garay Ákos festőművész, strucc nyakán lovagolva rajzolta le őt s a rajz meg is jelent aztán az újságban. Mikor a városi urak megmutatták neki a képet, sokáig néze­gette morfondírozva, hogy mekkora szégyenbe eset. Végül is kifakadt: — Üsse meg a szakajtó! A súlyos kívánság, természetesen, a művész­nek szólt.­­. . Délután a pusztaházban vagyunk újból. Az udvaron Bodics Sándor vályogvető-cigány al­kudozik az állatorvos úrral. Csikó kéne a mó­rénak s nagylelkűen felajánl érte négyezer darab vályogot. A legkitűnőbb vállfajut! Ott nyomban megesküszik sziverezett kézzel, hogy nyelje el a föld, ha csak egy vályoggal többet ad is azért a nyavalyás állatért. Radics Sándor ismert ember a tájon s na­gyon sokat ad rá, hogy a hires Radics-nem­­­zetségből származik. Nagybátyja, a Gyuri bácsi, kilencvenhét éves mult a tavaszon, s még most is prímás. De még milyen! Bandá­jával csak nemrég fordult meg a pusztaház­ban s hegedülni kezdtek az állatorvos urnak. Csak úgy tiszteletből. Az állatorvos ur azon­ban rendreutasította őket, hogy hagyják abba a cincogást, mert különben az összes egerek előjönnek. A három hijján százesztendős Ra­dics ekkor erőnek-erejével a Rákóczira akart rárántani. Alig tudták kituszkolni. Ahogy másfélóra múlva áthaladok az ud­varon, Radics Sándor még mindig a csikóra alkudozik. És noha esküje köti, hogy nem kérhet többet, a négyezer vályoghoz máris hozzácsapott ötvenet. Csorog róla a veríték. Kinn a ménes, kinn a pusztán mcfiRLift 1926 Június 1, kedd ­érirtó, mezei egérirtó „R A-l N O L“ baktériumtenyészet. Biztos hatása irtószer, gyöke­­■esen Irt. Más állatra, emberre­rtalmatlan. Békebeli anyag. Napt árban utánvéttel szállítja: BATIXOL Laboratórium, BudapesttVII, Maránis­ utca 36/11 Patkány­, I

Next