Magyarság, 1926. június (7. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
4 Szigorú árlista vizsga a rendőri tazolság előtt — A Magyarság tudósítójától — Mióta az egész világon és nálunk, minden téren elterjedt a B-lista förtelmes betegsége, azóta szegény magyar artistáknak se a legjobban megy a sora Budapesten. De a gyerekekkel csak nem lehet hinni, úgy látszik, a bohém hajlandóságok nem vesztek még ki egészen az emberekből, még ebben a szomorú világban is nagyon sokan vannak, akik színészek, művészek és egyéb hasonló nagyemberek akarnak lenni. Az Artista Egyesület hétfőn délután rendezte szokásos havi vizsgáját a Royal Orfeumban és a kedvezőtlen kilátások ellenére most is zsúfolásig töltötték a páholyokat, a zsöllyéket, a kakasülőket a pályázók fiatal, művészi ambícióktól fűtött ifjak és hölgyek, izguló papák és mamák, no meg komor és bús udvarlók kíséretében, akik eljöttek, hogy végre színpadon gyönyörködhessenek szívük választottjában. A hatóságot Diószegiy János miniszteri tanácsos és Bingerth János rendőrkapitány képviselik, az első széksor közepén Sándor József elnök ül, előtte a csengő, mellette a zsűri tagjai. Szétlebben a függöny és egy savanyú arcú fiatalember lép a színpadra, aki koplalóművésznek látszik, de ennek dacára énekelni kezd, hogy aszongya: — Mondd, mért jár a szád ... A közönség rendületlenül tapsol. Egy Sugár Jenő nevű úr következik, aki nagyszerű parasztfigurát mutat, óriási sikere van. Aztán belibeg az első szőke -/épség, utána a második, aztán a harmadik. Egy droguistasegéd jelenti a változatosságot utánuk, frakkban van, másfélméteres csokornyakkendővel. A „Festett Klára“ balladáját énekli nagy ambícióval, de annál kevesebb hozzáértéssel, úgy hogy a közönség hangosan nevetni. 1. — Most próbálkozik tizenötödször, szegény — mondja az egyik zsinitag. — Hiába, az artistasághoz tehetség kell! Egy szmokkingos céllövő törtet most elő. A barátja kezéből úgy kilövi a tojást, mint a pinty. Sőt még a fülbevalót is. Végül hátrafelé céloz, tükörből. Ez már mester! De valóban emelkedni kezd a műsor színvonala és vele együtt a közönség hangulata. Mert most következik a füttyművész és állatimitor. Utánozza a kanárit, a tyúkot, a kakast. — No, milyen háziállatot parancsolnak még? — kérdi büszkén. — A házmestert! — A poloskát! — kiáltják. Az imitátor végül, mint tehervonat távozik a színről, teljes gőzzel és megelégedéssel. Egy négyéves kisleány jön utána. Delikát Magda, aki, ha angolnak születik, bizonyára lefűzi Jackie Coogant. Úgy táncol és énekel, mintha a színpadon született volna. Neki volt a legnagyobb sikere az artistavizsgán, percekig tapsolták. Pók Imre aktív huszárfőhadnagy volt valamikor, most, mint telepatikus fenomén és szuggerálóművész működik. Egy kövér urat úgy megszuggerál, hogy az egészen megmerevedik, ráfekteti két székre és rááll a gyomrára. A médium még csak el se tüsszenti magát, pedig a mester, saját bevallása szerint, 88 kilót nyom. Vagy tíz táncosnő szerepel még, három-négy közülök igen tehetségesnek ígérkezik. Egy fiatalember orosz táncot jár rendkívül ügyesen. A közönség a tenyerével veri neki a taktust, nagyon jó a hangulat. Az utolsóelőtti szám Náldasi Magda. Hatéves. Konferál, Nagy Endrét, Békefit, Feddkot utánozza olyan művészettel, hogy az emberek könnyeznek a nevetéstől. Csak egy fiatalember van leforrázva, mert az elnök előadás alatt ráordított: — Winternitz, maga ne szellemeskedjék! Mindezeket összegezve: Az artista-vizsga fényesen sikerült és nagyon szép eredményeket hozott, eltekintve néhány lipótvárosi szépségtől, akik sehhogysem tudták művészetükről meggyőzni a zsűrit és a közönséget. A legnagyobb sikert a gyermekek aratták. Pubikám gyere haza, várnak aggódó szüleid Látogatás a bugaci ménesnél Bugac-puszta, május 30 (A Magyarság kiküldött tudósítójától) Kerekes Dezső gazdasági intéző úrral hoszszan elbeszélgetnünk a Bugácról, mialatt a ménes felé halad kocsink a pusztán. Térképen nézve, olyan a Bugac alakja, mint egy tüdő, vagy mint egy kiterjesztett szárnyú lepke. Különben 24.160 hold s két részre oszlik: a Nagybugacra és a Szentkirályi- vagy Kisbugacra. A Nagybugac ősidők óta a városé, az utóbbi részt viszont csak huszonhat esztendővel ezelőtt vásárolták bugaci Szentkirályi Kálmántól. Ebből az óriási területből maga Kecskemét 2500 holdat tart házikezelésben, közlegelője — az újabb rendezés szerint — van körülbelül 6000 katasztrális hold vagy hét és félezer hold az erdő, a többi haszonbérlet. A haszonbérletek öt holdtól harminc holdig terjednek. A most folyó földbirtokrendezésnél is elszednek a Bugáéból vagy 160 holdat. Egyébként a város maga is telepit. Monostorfalvát például még Kada Elek idejében száznyolcvan házhellyel alapították meg s ezek számát, úgyszólván, minden évben növelik. Csak a tavalyi egy esztendőben is nyolcvanhat újabb házhelyet osztottak ki. A gazdasági intéző úr szerint a Bugac állatállománya jelenleg a következő: A város saját tulajdona 170 szarvasmarha, 169 sertés, 1800 juh és 128 ló. A legelőn jár összesen 1866 darab fübéres szarvasmarha és 256 ló. A csikósok, gulyások és egyéb pásztorok állatai 3,32 darabot tesznek ki ezenfölül. — Milyen alapon szegődtetik a pásztorokat? — A pásztor minden darab marha után húsz kilogram rozsot vagy búzát, félkilogramm szalonnát és négyezer koronát. Csikós és gulyás ráadásul még negyven darab állatot tarthat fühérmentesen s tüzelő is jár neki. A pénzjárandóságnál mégis annyi a különbség, hogy a csikósnak hatezer koronát fizetnek darabonként. Kocsink szélsebesen közeledik ezalatt a méneshez, az intéző úr pedig elmond még egyetmást a pusztai életből: — Régi pásztortörvény, hogy asszonyszemélynek semmi helye idekint. A feleség csak pünkösdkor jöhet ki, magával hozza a gyerekeket is és olyankor nagy dinom-dánomot csapnak a cserény körül. A számadók hetenkint egyszer mennek be a városba s kihozzák az egész hétre szóló elemózsiát... — S mi a napimenü, ha szabad igy kérdenem ? — Lebbencs, tarhonya, szalonna és tarkó. Aztán a bugaci kisvasútra terül a szó, amelyet öt esztendővel ezelőtt építettek, amikor leirhatatlan faínség volt Kecskeméten. A vasút a pusztaházi erdőből indul ki s a galambosi állomásnál kapcsolódik bele a balasmajsai fővonalba. Hossza tizennyolc kilométer. Most is fát szállítanak s azonkívül téglát fuvaroznak. A Bugacon ugyanis sokkal jobb téglát csinálnak, mint bent Kecskeméten.— Hogy milyen volt a hainség 1921-ben, — folytatja az intéző ur — arra nézve legjellemzőbb, hogy a szentlőrinc erdőben és a Szikrában három héten át, kemény télben, gimnáziumi diákok vágták a fát tanáraik vezetésével. Erről a ritka vállalkozásról mozifölvételt is csináltattunk... * Kint vagyunk a városi ménesnél. Ifj. Dobos József számadócsikós siet felénk mosolyogva. Ismerős már, mert előzően a cserénynél találkoztunk, ahol látogatóban járt az apjánál. A lovak szerteszét legelnek a pusztán. Mikor arra kérjük, nem vetne-e pányvát, megfordul s odakiált a két csikósbojtárnak: — Nyomjátok ide őket! A két csikós lóra ugrik s nagy ostorkodnás közt kezdenek körözni. Szinte repülnek, mialatt a ménes fújva és prüszkölve m....ül mind szűkebb körbe. Száz meg száz ló patástól dübörög a puszta. Szakadatlanul pattognak a karikások. Mikor együtt van a ménes, a számadócsikós már ott áll szélről, két kezében a karikázott pányvakötél. Egy intésére a bojtárok hajtani kezdenek, futásba fognak a lovak s mikor mozgásban van az egész mező, a számadó meglengeti a kötelet, aztán kirepiti éles lendülettel. Magasan zúg a pányvahurok s ahogy levágódik, egy lovat kap el a rügyénél, a csikójával együtt. Menekülni szüle a ló, de a számadó lába nekifeszül a földnek s az állat tehetetlenül vergődik a kötélen. Moccanni se tud. A ponyvadobást kétszer ismétli meg. Az eredmény mindig ugyanaz. Később a művész rajzolni kezdi a számadócsikóst. Úgy áll félórát, hogy meg se rezdü. Mögötte a két bojtár hasal, mindegyik inogott a ló. A fiatal számadó magasra emelkedik közülök, mint egy szálfa. Mosolyogva pipázgat aközben. Arra a kérdésünkre, mi a bojtárok járandósága, nagy önbizalommal mondja: — Fejenkint tiz mázsa rozs és félmillió korona. Meg osztán én kosztolom őket Szentgyörgytől Katalinig. Elég a nekik! Szóvátesszük, hogy miféle trafik ég a pipában? Mosolyogva hunyorgat: — Nem trafika, hanem magyar királyi dohány! Mink vágjuk, kérem... Csak akkor eszmélünk rá, hogy a cserényben ottláttuk a dohányvágókészséget is. — No és mit szól hozzá a finánc! — Messze van a, kérem, — felel meg mh£dig mosolyogva. — Meg tán nem is igen mer idegyönni... Ez fölötte valószínű. Beszélgetés közben szóbakerül egy bizonyos Kelemen Jakab nevű számadógulyás, aki odaát táborozik a százgulyánál. Az a csúfság érte ezt a Kelement, hogy amikor egyszer kint járt itt Garay Ákos festőművész, strucc nyakán lovagolva rajzolta le őt s a rajz meg is jelent aztán az újságban. Mikor a városi urak megmutatták neki a képet, sokáig nézegette morfondírozva, hogy mekkora szégyenbe eset. Végül is kifakadt: — Üsse meg a szakajtó! A súlyos kívánság, természetesen, a művésznek szólt.. . Délután a pusztaházban vagyunk újból. Az udvaron Bodics Sándor vályogvető-cigány alkudozik az állatorvos úrral. Csikó kéne a mórénak s nagylelkűen felajánl érte négyezer darab vályogot. A legkitűnőbb vállfajut! Ott nyomban megesküszik sziverezett kézzel, hogy nyelje el a föld, ha csak egy vályoggal többet ad is azért a nyavalyás állatért. Radics Sándor ismert ember a tájon s nagyon sokat ad rá, hogy a hires Radics-nemzetségből származik. Nagybátyja, a Gyuri bácsi, kilencvenhét éves mult a tavaszon, s még most is prímás. De még milyen! Bandájával csak nemrég fordult meg a pusztaházban s hegedülni kezdtek az állatorvos urnak. Csak úgy tiszteletből. Az állatorvos ur azonban rendreutasította őket, hogy hagyják abba a cincogást, mert különben az összes egerek előjönnek. A három hijján százesztendős Radics ekkor erőnek-erejével a Rákóczira akart rárántani. Alig tudták kituszkolni. Ahogy másfélóra múlva áthaladok az udvaron, Radics Sándor még mindig a csikóra alkudozik. És noha esküje köti, hogy nem kérhet többet, a négyezer vályoghoz máris hozzácsapott ötvenet. Csorog róla a veríték. Kinn a ménes, kinn a pusztán mcfiRLift 1926 Június 1, kedd érirtó, mezei egérirtó „R A-l N O L“ baktériumtenyészet. Biztos hatása irtószer, gyöke■esen Irt. Más állatra, emberrertalmatlan. Békebeli anyag. Napt árban utánvéttel szállítja: BATIXOL Laboratórium, BudapesttVII, Maránis utca 36/11 Patkány, I