Magyarság, 1926. július (7. évfolyam, 145-171. szám)
1926-07-01 / 145. szám
k szűnnek. A tizenöt szolgálati évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkező nyugdíjasoknál továbbra is fennmaradnak ezek a korlátozások, amennyiben az illetők nem teljesen munka- és keresetképtelenek és végül fennmarad továbbra is az a megkülönböztetés, amelyet 1925 június 1-től kezdve az azelőtt nyugalomba helyezettek és az azután nyugalomba helyezettek között létesítettek. Orffy Imre kifogásolta, hogy a szanálási korlátozások megszüntetése nem január elsejéig visszamenő hatállyal történik. Wolff Károly azt találta sérelmesnek, hogy továbbra is fennmarad a régi és új nyugdíjasok közötti megkülönböztetés, Rupert Rezső azt kívánta, hogy a tizenöt évnél kevesebb szolgálati idővel rendelkező nyugdíjasoknál is szüntessék meg a korlátozásokat. Bod János pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a tizenöt évnél kevesebb szolgálati idővel nyugdíjazottaknál a törvény határidő megemlítése nélkül intézkedik. Ha a régi és az új nyugdíjasok között nem tennének különbséget, ez húszmillió aranykorona többletet jelentene, aminek fedezéséről ez időszerint lehetetlenség gondoskodni. A kormány foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy a vagyonos nyugdíjasok nyugdíját korlátozza, az a megtakarítás azonban, amit ezen a réren el lehetne érni, nagyon csekély volna. A mostani rendezéssel a nyugdíjasok ügyét nem oldották meg véglegesen, mert hiszen az egész nyugdíjkomplexum szoros összefüggésben van a pénzügyi helyzettel. A miniszter felszólalása után a bizottság úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta a rendeletet s áttért a betegápolási és a gyermekvédelmi pótadóról szóló rendelet tárgyalására. Temesváry Imre előadó ismertette a rendeletet, amely külön községi pótadóból kívánja beszedni a betegápolási és gyermekvédelmi költségek egy részét, meghatározza továbbá azokat az eseteket, amelyekben a nyilvános betegápolási költségeket az állam, illetve a községek fedezik. Több felszólalás után a bizottság elfogadta a rendeletet. Következett a kamatilletékekről szóló rendelet tárgyalása. A tőkekamatadót a rendelet tíz százalékban állapítja meg, felhatalmazza azonban a pénzügyminisztert arra, hogy az illeték szedését felfüggeszthesse vagy pedig az illeték kulcsát mérsékelhesse. Kenéz Béla, Neubauer Ferenc és Rupert Rezső felszólalásai után Bod János pénzügyminiszter megígérte, hogy azt a rendeletet, amellyel a tőkekamatilleték mérséklését július 1-től kezdődő hatállyal el fogja rendelni, a legrövidebb időn belül ki fogja adni. A városok a fázisrendszer bevezetése után is részesednek a forgalmi adóból Végül a forgalmi adó fázisrendszerének alaprendeletéről szóló tervezet tárgyalásába bocsátkozott a bizottság. Temesváry Imre előadó ismertette a rendeletet, amely egyedül abból a célból szükséges, hogy a pénzügyminiszter törvényes felhatalmazást kapjon arra, hogy a forgalmi adó rendszerét egyes árucikkekre nézve egyfázisos rendszerben szedhesse be. Dréhl Imre felvilágosítást kért, hogy milyen cikkekre nézve kívánja a kormány ezt a rendeletet életbe léptetni. Rupert Rezső a fázisrendszernek minden cikkre való kiterjesztését kívánta. Wolff Károly kifejtette aggályait a fázisrendszerrel szemben abból a szempontból, hogy a forgalmi adó lerovásának ez a módja a városokra nézve, különösen Budapest székesfővárosra nézve nagy veszedelmeket rejt magában, minthogy rendkívül sok árunak a forgalmi adóját nem a fővárosban fogják leróni, ahol azok fogyasztásra kerülnek, hanem a termelőhelyeken. A város részesedése emiatt milliárdokkal csökkenhet. Farkas István a forgalmi adó teljes eltörlését vagy amennyiben ez nem volna lehetséges, a fázisrendszernek az egész vonalon való keresztülvitelét kérte. A felszólalásokra Vargha Imre államtitkár válaszolt. Teljes mértékben igazat adott Wolff Károlynak. Kilátásba helyezte, hogy a városoknak részesedése ügyében minden egyes rendeletben meg fog történni az intézkedés abban az értelemben, hogy a városok részesedése ne csökkenjen. Dréhl Imre kérdésére reflektálva előadta az államtitkár, hogy a szénre és tűzifára vonatkozó tervezet már készen van és azt rövidesen ki is adják. A lisztre nézve megjegyezte, hogy az egyfázisos rendszerben a kenyérnek és általában a péksüteményeknek eladása után járó forgalmi adót is bele kívánja venni a malomnál a liszt után lerovandó adó kulcsába, úgy, hogy a péknél a sütemény és a kenyér után nem lesz szedhető. A rendelet kiadása még késik, mert itt a nagy- és kismalmok szempontjából létkérdés ennek az ügynek helyes szabályozása. Rendezni fogják továbbá a hús forgalmi adójának ügyét is. A tárgyalások máris előrehaladott stádiumban vannak. Tárgyalások folynak a textiláruk fázisrendszerrel való megrovására nézve és a gyarmatárukra nézve is. A bor tekintetében megjegyezte, hogy a termelő ma nem fizet adót, ha tehát a bornál a fázisrendszert akarná behozni, az csak a termelőkre volna ráróható, úgy, hogy az intézkedés kedvezőtlenebb helyzetet teremtene. Az államtitkár válasza után a bizottság a rendelettervezetet elfogadta. iwiai Bsir, 1926 július 1. csütörtök axttáj ód Ávrinnfegné jeCő&n i* m ÜZLETI FORGALMÁT EMELI, HA HIRDET A MAGYARSÁG DAIS’ Elmélkedés Irta: Balla Borisz __ Nézzen ki már, nagyságos úr, az utcánkba egyszer, úgy, ahogy kisfiu korában tette, __ mondotta az öreg gazdasszony és gyönyörködve hajtotta oldalra a fejét__ milyen derék ember lett azóta az urfiból és milyren híres. Aztán örül-e a sorsának? _ Bizony, bizony. Valahogyan minden jól sikerült, muszáj hát örülnöm ... Az író kikönyökölt az ablakpárkányra, maga mellé tett egy skatulya cigarettát és elhatározta, hogy álmodozni fog. Fent, Pesten, gyakran beleképzelte magát ebbe a helyzetbe, hogyan fog majd ernyedten, jólesően ábrándozni a kisvárosban, ahol született és első, bizonytalan tapogatódzásait végezte az élettel szemben; hogyan fog a hús nagyszülői házban kéjesen elnyújtózkodni azzal a puha tudattal, hogy félénk tapogatódzásai sikerültek, íme, s életútja most már szilárd, kényelmes és irigylésreméltó. Tenyerébe hajtotta állát és tekintetével végigfutott a csendesen álmodó, egyenes kis utcán, amely a főtérbe torkollott. Mennyit szaladgáltam errefelé és minden sötét kaputól megijedtem. Milyen ostoba kis kölyök voltam, ki gondolta s azután jólesőn nyújtotta ki derekát — most nagy szó vagyok, ez bizonyos. Mily kedves ötlet volt ez, idejönni. Itt pihenek a régi, egyszerű házban, a visszamaradt és primitívlelkű kisvárosban, pedig ugyanekkor Ostendében is lehetnék. De éppen az a tudat, hogy Ostendében lehetnék, éppen ez ad mélyebb értelmet és különös itt elhatározásomnak. A szerénység luxusát élvezem. Szeszélyes vagyok és eredeti __ ez kétségtelen. Nagy izó vagyok... __ismételte és érezte, hogy elmosolyodik. __ Milyen érdekes lehet, ha így, az elmélkedéseim során, mosolyogni kezdek__ gondolta és hamar megfordította a fejét, hogy megnézze magát az ablaktükörben. Hosszasan nézte a saját arcát és meg volt elégedve. Azután ismét kihajolt az utcára. Alatta, a pinceablakból, fehér, nagytestű macska somfordált elő; minden porcikája, izma, ina, szőreinek remegése gyanakvást lehelt az ellenséges világ felé. Jobbra és balra sunyitott, nesztelenül és kényesen, a kerékvágásokban összegyűlt víztócsákat kikerülve, átlendült a túlsó oldalra, ott púposra görbítette a hátát és vadul, ragadozó bátorsággal vetette fel magát az egyik gesztenyefára. __ Mint Risskó, ez a nagyfülű, buta lump, úgy veti magát mindenre, ami szép és ami virul__gondolta ellenséges érzelmekkel az író, akiben még ott kóvályogtak az intrikák, irigységek és irodalmi pinceharcok mérges gőzei. Ez a Risskó nevű írótársa mesterembernek nevezte őt, mert darabjai tömegsikert arattak. __ Olyan, mint ez a sunyi macska... mit tudják az ilyenek! Ma flört, hahota és látványosság kell a publikumnak. __ elmúlt a nagyképű tragédiák, az érzelmességek kora. És híres vagyok, gazdag vagyok. Pukkadjanak meg miattam! A lágy, tiszta harangszóra akart figyelni, el szeretett volna merülni az otthon meghitt hangulataiba, de hirtelen újabb és újabb arcok tolultak eléje: rosszakaratúak, cinikusok. Látta önmagát, mint alázatos kezdőt, és mint dölyfös beérkezettet. De különösen látta azt az árt, amit fizetnie kellett a nagy átért. A cinikus arcok csak akkor enyhültek meg, amióta ő is cinikus lett. Az élete kereke megfordult. Ő fellendült, de a kerék alja sok mindent letiport alatta. Azt, ami volt és amiben hitt. Az utóbbi időben már csak az fájt, hogy eltiport hitéért őt teszik felelőssé. Verekedéseket, ocsmányabbakat a kocsisokénál, látott maga előtts szellemi bicskákkal. Körutakon loholó, sajtszinü, közönséges embereket, akik nappal ájtatos erkölcsöket rónak tollakkal. Folytonos hadakozást, ő is megszokta, ideológiájukhoz hozzászokott s végeredményben belátta: ez az irodalom, ez is élet! Épp olyan csúnya közelről, mint bármi más. Élet... és ő jól tudott élni. Vele szemközt a két gesztenyefa sűrű, teli lombozata épp úgy magába szivta és különös, bizonytalanul szikrázó, átszűrt színekre és árnyakra bontotta a tűnő nap ferde sugárkévéjét, mint régen, gyermekkorában, amikor szintén itt, a nyitott ablakon kikönyökölve készült a másnapi leckére, mialatt háta mögött, az ebédlőben, a nagyanyja ide-oda csoszogott. Ezt a pillanatot jól ismerte, ilyenkor becsapta könyvét és nem tanult tovább. „Az alkony megjött __ mondogatta ravasz extázissal nagyanyjának__ s elhozta múzsáimat. Inni fogok.“ Nagyanyja pedig mindannyiszor azt felelte: „Legalább súgnának ezek a te múzsáid egy kicsit, amikor algebrából beszekundázol.“ Ő azonban leült az asztalhoz és itt és itt és akkoriban nagyon lelkesedett. — Milyen régen volt mindez, sóhajtotta erőltetett fölénnyel, de valami kellemetlen izt érzett utána szájában. Az embereket, akik ablaka alatt elhaladva, zavartan és megilletődve köszöntek fel neki, a nagy fővárosi írónak, alig vette észre. Senkivel sem érintkezett s még Pesten elhatározta, hogy rejtélyes szfinxként fog járni-kelni a városban, mert nem igenvolt biztos benne, hogy személye is anynyira tudna-e hatni, mint a hite. Három barna foltos, szomorú, kocsonyásszemű tehenet hajtottak el ablaka alatt. A másik templomban is harangoztak. A gesztenyefákon végigszántott a szél, amely a hegyekből jött és szomorú fütyörészéssel rohant el ablaka mellett. Felkavarta az ut porát. A kapuk bolthajtása alá, a fák lombjai közé, az ereszek peremeinek mentében mind mélyebb és mélyebb árnyak kezdtek lopódzni. Az író cigarettázott és nem mozdult. Azután nem is cigarettázott többé. Félig lehunyta szemét és gondolkozott. Valami sejtelmes remegés szántott végig benne és felbolygatta a rája kövesedett életpózt. Régmúlt idők atavisztikus beidegződése megmozgatta benne azt a vágyat, amely, mióta nagy írónak nevezték, számítássá transzformálódott benne. Vágyat érzett__Írni akart. Mint valaha. Ilyenkor szokott, alkonyatkor, ilyenkor álmodott, ilyenkor valóban szépnek, nagykőn szépnek talált mindent, de mindent és ilyenkor könnyek jöttek a szemébe. „Ostoba kölyök voltam...“ A Briande Caillaux-kormányt hűvösen fogadták a francia kamarában Egy héttel elhalaították a pénzügyi vitát Paris, június 30 (A Magyarság tudósítójától) Kedd délután nyílt meg tömött padsorok és zsúfolt karzatok előtt a kamara ülése, melyen 292 szavazattal 130 ellenében bizalmat szavaztak az új Briand-kormánynak. Amint megnyitotta Herriot az ülést, Briand miniszterelnök szólalt fel és részletesen vázolta a délelőtti minisztertanácson véglegesen jóváhagyott új kormánynyilatkozatot, amelynek legnagyobb része a pénzügyi problémákkal foglalkozik. A miniszterelnök elsősorban arra utalt, hogy az új kormány összetétele fényes bizonyítéka a politikai momentumok teljes háttérbe szorulásának, majd behatóan foglalkozott az új kormány pénzügyi terveivel. Megállapította, hogy az adórekord a költségvetés egyensúlyának már megtörtént helreállítása után elsősorban azért kívánja az adóbevételeket fokozni, hogy a pénzügyi kormánynak tartalékok álljanak rendelkezésére. Mindazokat a nehézségeket, amelyekkel a kincstár küzd, véglegesen ki kell küszöbölni. Mindenekelőtt stabilizálni kell a valutát és helyreállítani a kereskedelem normális kereteit. A kormány reméli, hogy a Francia Bank segítségével, amelynek függetlenségét továbbra is tiszteletben fogják tartani, hamarosan ura lesz a helyzetnek. A valuta stabilizálásával szorosan összefügg a háborús adósságok végiges rendezése. Expozéja végén Briand Franciaország külpolitikai helyzetével foglalkozott. A kormány azon lesz, hogy Európa népei a jövőben minél több egyezményt kössenek egymással a népszövetség szellemében. A belpolitikát illetőleg a kormány a parlamentben minél előbb tető alá akarja hozni a kerületi választások rendszeréről szóló törvényjavaslatot. Egyébként a kormány poltikája ugyanaz, mint volt a kilencedik Briand-kormányé. A kormánynyilatkozatot úgy a kamara, mint a szenátus , ahol Laval igazságügyminiszter olvasta fel a nyilatkozatot — meglehetősen hűvösen fogadta. Briand csak itt-ott aratott tetszést. Többizben gúnyos közbekiáltások hangzottak el. Briand azt kívánta, hogy a benyújtott huszonhárom interpelláció vitáját halasszák el jövő keddre, miután a kormány a jelen pillanatban nem tartja helyénvalónak a politikai vita folytatását. Indítványát megszavazták. Több baloldali képviselő felszólalt, akik különösen a pénzügyi tervekről mondottakat kezdték ki minden oldalról. Tardieux előre óvta a kormányt attól, hogy a következő héten olyan lépést tegyen, melynek pénzügyi orvoslás helyett a kamarával való újabb konfliktus járna nyomában. Briand éles válaszokat adott, Tardieux azonban felszólalásával megnyerte a baloldali pártokat magának. Tardieux fellépését úgy magyarázzák a kamara folyosóján, mint a kormányhoz intézett előzetes figyelmeztetést, nehogy túlságosan bízzék presztízsében és nehogy nélkülözhetetlenségének tudatában kritikán felül állónak tekintse magát, vagyis hogy a kamarának nem fog nagy elhatározásába kerülni a kormányt a jövő keddett leszavazni. A francia sajtó a kormánynyilatkozatról A kormánynyilatkozatot a reggeli párisi lapok épp oly hűvösen fogadják, mint a kamara. A lapok legnagyobb része megállapítja, hogy a kormány ezúttal sem adott pozitív pénzügyi programot. A kormánynak az a szándéka, hogy a stabilizációt tényleg végre akarja hajtani, meglehetősen platonikus jelleggel bír. A sajtó véglegesen még nem foglal állást az új kormánynyilatkozattal szemben s nagyrészt várakozó álláspontra helyezkedik. A Journal értesülése szerint a frank stabilizálásának tervezetét tulajdonképpen nem is Caillaux pénzügyminiszter, hanem Dubois helyettes pénzügyi államtitkár készítette el. A stabilizálási terv alapja a Francia Bank és az Angol Bank és a newyorki Federal Reserve Bank együttműködése. A lap megállapítja, hogy a Francia Bank vezetősége ennek a tervnek végrehajtása ellen legerélyesebb tiltakozását jelentette be és hogy Robineau lemondása is ezzel áll összefüggésben. A Temps véleménye szerint a pénzügyi szakértői bizottság a legközelebbi napokban közzéteszi jelentését a francia pénzügyek szanálása kérdésében. Caillaux részletes pénzügyi programját a jelentés adatainak figyelembevételével fogja elkészíteni s az új pénzügyi javaslatokat a jövő hét keddjén adja át a kamara titkárságának szétosztás végett. A pénzügyminiszter még a kamara keddi ülésén indítványozni fogja, hogy a pénzügyi javaslatokat a sürgősség kimondásával utalják át a kamara a pénzügyi bizottságához. távéházakban, vendéglőkben éttermekben a MaPvarsáe-ot kérjél