Magyarság, 1926. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1926-08-03 / 173. szám

Véres összeütközés a mexikói katolikusok és a kormány csapatai között Merényletet terveztek Calles elnök ellen Augusztus elsején életbe lépett Mexikó egyik területén az új egyházi törvény, amely ellen az egész mexikói katolikus társa­dalom egyértelműen állást foglalt. A pol­gárság nem tud más eszközökkel védekezni a szocialista köztársasági kormányzat val­lásszabadságot tipró terrorja ellen, mint a passzív rezisztenciivel, a kormány azonban fegyveres erejére támaszkodva, minden al­kalmat megragad arra, hogy az ellenállást letörje és az egyházi törvény kihirdetésének első napján máris véres összeütközést provo­kált. Mexikó városából érkezett lapjelenté­sek szerint az új törvény életbeléptetése al­kalmával komoly összeütközésre került a sor. A város öt különböző helyén fordult elő csendháborítás, a halottak számát hatra, a súlyosan sebesültekét harmincnyolcra becsü­lik. Több száz embert letartóztattak. A Rafael-templomban, ahol az egyházközség vallásos buzgalmában megtagadta annak a parancsnak teljesítését, hogy a templomból eltávozzék, az odahívott csapatok tüzelése következtében tíz személy megsebesült. A Szent Katalin-templomban is többen áldoza­tul estek a tüzelésnek. A kormány jelentése ezekkel a híradásokkal homlokegyenest ellenkező. A hivatalos mexi­kói táviratok szerint az új egyháztörvény ki­hirdetése nem idézett elő különösebb zavart Mexikó városában. A templomok a lakosokból álló bizottságok felügyelete alatt állanak. A katonai és rendőr­tartalékokat szükség ese­tére készenlétben tartják. A munkásszervezetek tagjai és a kormány­alkalmazottak tegnap Mexikóban és különböző nagyobb városokban utcai tüntetéseket ren­de­ztek a kormány egyházellenes politikája mellett. Mexikóban Calles elnök előtt két és félóráig tartott a tüntető menet elvonulása, melyben a résztvevők számát 15.000-re becsü­lik. Mexikó vallásos polgárai egyes városokban gyászruhát öltöttek és a házakra fekete zász­lót húztak fel. A hívők szombat este az utolsó istentiszteletig szakadatlanul tódultak a tem­plomba és Pachukában olyan óriási volt a tolongás, hogy hat asszonyt és hat gyermeket agyonnyomtak . A mexikói kormány előreláthatólag nem fogja olyan zavartalanul végrehajtani az új egyháztörvényt, mint ahogy eleinte gondol­ták. A mexikói kultúrharcban ugyanis most már erősen érdekelve van az angol kormány is. Anglia mexikói követe szombaton délután kormánya nevében jegyzéket nyújtott át a mexikói kormánynak­, amelyben bejelenti, hogy átvette a mexikói angol templomok vé­delmét. Szombat óta Calles elnök és Anglia mexikói követe között ebben a kérdésben úgyszólván szünet nélkül folynak a tárgya­lások. Egyes latin államok, Amerika diplo­matái, valamint magasrangú állami tisztvi­selők felajánlották, hogy közvetítenek az egyház és a kormány között. Az egyház a maga részéről kész hosszabb időre fegyver­­szünetet kötni abból a célból, hogy az alatt az idő alatt készítsék elő a templomreformra vonatkozó népszavazást. Ennek ellenében a püspökség azt kívánja, hogy a templomi törvényeket a fegyverszünetek tartamára függesszék fel és állítsák helyre a status­­quo antét. Merésylet Calles ellen A Berliner Zeitung am Mittag mexikói értesülése szerint az ottani rendőrség Calles elnök meggyilkolására irányuló összeeskü­vést fedezett fel. Az összeesküvéssel kapcso­latban több nőt és férfit letartóztattak. A leartóztatottak között van a többi között egy gépírónő, aki az elnöki palotával szemben lévő állami hivatalban dolgozik ,és egy ma­gasrangú hivatalnok felesége, aki maga el­tudott menekülni, továbbá Arngo mexikói szenátor fia és még öt más személy. A kor­mány a közelebbi adatokat egyelőre még ti­tokban tartja. Valamennyi letartóztatott sze­mély tagja a vallásszabdságot, védő ligának. Az angol kormány erélyes közbelépése Londonból jelentik: Mexikó­ Cityből ér­kező jelentések szerint Owen mexikói angol követ tegnap délelőtt ismételten megjelent a külügyminisztérium épületében és közölte a mexikói kormánnyal, hogy Nagybritania minden körülmények között ragaszkodik ah­hoz, hogy az angol állampolgárok tulajdo­nát képező mexikói székesegyház továbbra is régi tulajdonosai birtokában maradjon. A szóbeli jegyzék hangja rendkívüli udvarias­sága ellenére éles volt és a mexikói kor­mány még tegnap délután közölte az angol követtel, hogy hajlandó a szóbanforgó kér­dést messzemenő előzékenységgel kezelni. Ebből az alkalomból a mexikói kormány az angol követnek egy régebbi jegyzékére is válaszolt, melyben Owen kormánya nevében erélyes tiltakozását jelentette be a mexikói angol egyházközség vezetőjének, Pencost ka­nonoknak kiutasítása ellen. A mexikói kor­mány közölte a követtel, hogy a kiutasítási végzést visszavonta és hogy engedélyt adott Pencostnak arra, hogy magánházakban istentiszteleteket tarthasson. Monsignore Crespi pápai numítus a kiuta­sitási parancsnak már régebben eleget tett s jelenleg az Egyesült­ Államok területén tar­tózkodik. A hatóságok elrendelték, a katolikusok le­fegyverzését és a rendőrség tegnap óta már több helyen kutatott rejtett fegyverek után. A kormány állítólag a munkásságot is le akarja fegyverezni, a házkutatások azonban egyelőre kizárólag katolikusoknál történtek. A gépiróleány írta: Vécsey Leó I. A boldog, mámoros korszak, amikor vadonatúj ruhájában, az addig tilos séta­­pálcát kacéran pödörgetve az ujjai kö­zött, először lép az ember az ünnepien hűvös mennybolt-mennyezetű Aulába, hogy az Alma Mater újoncaként kezet szorítson a rektor magnifikusszal és elő­ször hallja hivatalosan a neve mellett a bizsergető „úr“-szócskát. Hát még a gólyakorszak többi gyönyörűsége! Kis titkos délelőtti kártyázások az Egyetemi Sportkörben, hosszú csoportos ácsorgás, a Tudomány Csarnokának nagymúltú, komor árkádjai alatt, míg a fekete, csinos­­alakú index ingerkedve kandikál ki a baloldali kabátzsebből és a korzó felől egyre özönlenek a szebbnél-szebb pesti lányok, akik a közelgő farsangra való tekintettel megengednek egy-egy meré­szebben érdeklődő szempillantást a jö­vendő táncosok felé. Életem a villódzó, szivárványszín ködbe homályló korszakából, ahol a minden­féle fürgelábú, kacagószemű, játszi sze­relmek hatalmas karéja mosolyog felém, — mint tarkahímes, könnyharmatos vi­rágágy — csak egyetlen bodros fejecske emléke hanyatlik árnyékba. A szőke gépiróleány! Ahányszor reád gondolok, ma is elszorul a szivem s itz szenvedés­tépte, véráztatta esztendő távlatán át, szégyen és fájdalom felhőzi el az emlé­keim azúrját. Alig emlékszem már a megismerkedé­sünkre. Csak azt tudom, hogy minden reggel ugyanazon az útvonalon mentem az egyetemre, és az egyik mellékutcában, amelyen azért vágtam át, hogy meg­rövidítsem az utat, valami kis üzlethelyi­ség kirakatablakában, pontosan minden­nap szembetalálkoztam rám csodálkozó, ijedt szemeivel. Eleinte mulattatott ez a játék, ami mind hevesebb, forróbb és közvetlenebb lett. — Ki vagy? — támadtam én. — Mit akarsz? — védekezett riadtan a leány tekintete. Később aztán már meglassítottam a lépteimet, ahogy az ismerős kis üzlet elé értem, meg akarván hosszabbítani a néma párbeszéd idejét. — Az vagyok, akit vársz! — ostro­moltam tovább tüzes pillantásokkal. — Itt vagyok, ha ki akarsz rabolni, — adta meg magát a leány. Másnap este megvártam az üzlet előtt. Könnyen és gyorsan ment a megismer­kedés. A szőke leány kissé szomorú volt, én azonban jókedvű. Valami kósza, hir­telen ötlettel — tán az ördög súgta így — azt mondtam neki, hogy kereskedősegéd vagyok, egy belvárosi­­ vaskereskedés alkalmazottja s reggelenként éppen azon az utcán vezet az utam az üzletbe. És a mindennapos találkozások során olyan ügyesen variáltam ezt a történetet, fiatal fantáziám annyi friss és közvetlen epizód­dal, mindenféle elgondolt élménnyel gaz­dagította a képzeletszülte, egyszerű éle­tet, hogy a szőke kis gépiróleánynak pont­­ról-pontra el kellett hinnie mindent. Ha az első napokban volt is valami halvány gyanúja, később vakon bízott a szavaim­ban. II. Az egész tél így telt el e furcsa, operettízű játékkal, amely a valóságban azonban, friss és mulatságos volt. Ha kiégetten, a farsangos, rekkenő éjszakák­tól gyűrött arccal érkeztem meg az üzlet elé a mindennapos találkozóra, megható történetet tálaltam fel nagybeteg édes­anyámról, akinek ágya mellett virrasz­­tanom kellett alvás helyett. Vigyáztam az öltözködésre is, nehogy jólszabott ru­háim feltűnést keltsenek, inkább öltönyt cseréltem a találkozó előtt. Azonkívül valami kusza történetem is volt arról, hogy hasonlóalakú bankfiú-unokabátyám­­tól ajándékba kapom a ruhákat. Most már minden este megvártam a belvárosi mellékutcában és elkísértem az Andrássy-úton, a Városligeten át az Angyalföldig, ahol az édesanyjával la­kott. Az esti séták, mind meghittebbek és bizalmasabbak lettek és bizony nem egyszer erősen vissza kellett tartanom magamat, hogy az érzés el ne ragadjon és olyan szavak ne toluljanak ajkamra, amik sehogy sem illettek az egyszerű kereskedősegéd gondolatvilágába. Észre sem vettük és a barátságunk olyan ben­sőséges lett, hogy mindkettőnknek egy­formán érzékeny fájdalmat okozott, ha valamelyik nap elmaradt a találkozó. Már feljártam hozzájuk, megismerked­tem az édesanyjával is, aki olyan túlzott és alázatos jósággal bánt velem, hogy mindannyiszor pironkodva hagytam el házukat. A kültelki bérházban mindenki tudta rólam, hogy jól kereső vaskeres­kedősegéd vagyok és lassan-lassan a szép szőke lány vőlegényének tekintettek. Lassanként magam is szívesen süpped­tem ebbe a bódító gondolatba, mint va­lami kényelmes szőnyegszékbe. Egészen beleéltem magamat, a kettősélrtű hely­zetbe. Gyakran célozgattam a szőke, fehér­­arcú lány előtt arra, hogy önállósítani szeretném magamat s akkor megházasod­nék ... És a kis vaskereskedésben nagyon, de nagyon elkelne az ilyen hóarcú, szőke tündér, aki rendben tartaná a könyveket és a pénztárat s a levelezést is önállóan intézhetné. A szivárványszin szép álom mind­kettőnket megfogott. Most már az egész vasárnapom az övé volt. A forró szép barátság lassanként veszedelmes kezdett lenni a számunkra ... Egy alkalommal a leány arról beszélt, hogy elutazik ve­lem egy vidéki rokonához, aki agglegény és tehetős ember s aki talán előlegezi a költségeket a kis üzlet berendezéséhez ... Ek­kor végre felébredt a lelkiismeret bennem és akármilyen csábító és kedves volt is ez a játék, elhatároztam, hogy véget vetek a hazudozásnak, becsületesen bevallok mindent és búcsút mondunk egymásnak... Ehhez azonban sokkal több lelkierő, élettapasztalat és kegyet­lenség kellett volna, mint amennyi egy alig húszesztendős jogászgyerekben akad. III. Késő tavasz felé járt az idő, a máso­dik szemeszter a vége felé hajlott, ami­kor huszonöt válogatott, jóvágású jogászfiú társaságában elindultam Ber­linbe, a német kollégák meghívására, valami nemzetközi diák-sportmérkőzésre. Egyforma, remekbeszabott fekete zsinó­­ros atillát, darutollas kacér sipkát, ezüst­­sarkantyús lakkcsizmát és görbekardot viseltünk. Amerre mentünk, bizony rajta­­fejetkeztek mindenütt a simogató, para­ncs asszonyi pillantások, délceg i­jii WlCTABSlr. 1926 augusztus 3, kedd Poincaré Versailles-ben össze akarja hivatni a nemzetgyűlést Páris, augusztus 2 (A Magyarság tudósítójától) Poincaré miniszterelnök a mai miniszter­­tanácson részletesen beszámolt két újabb javaslatának alapelveiről, amelyeket szerdán terjeszt a kamara elé. Az egyik javaslat a nemzetvédelmi kölcsönkötvények törlesztésére szolgáló független amortizációs pénztár fel­állításáról, a másik pedig az állami dohány­­övedék indusztrializálásáról szól. A miniszter­­tanács Poincaré tervezetét mindenben jóvá­hagyta s úgy határozott, hogy a javaslatokat a nemzetgyűlés által is szentesíttetni fogja. Mihelyt megszavazta a kamara és a szenátus a javaslatokat, a kormány a törvényhozás mindkét házában indítványozni fogja a nem­zetgyűlés összehívását. A nemzetgyűlés Versaillesben ül össze, még­pedig valószínűleg a jövő hét keddjén, feltéve, hogy az új javaslatokat a kamara és a szenátus még e hét folyamán megszavazza. A minisztertanács ezenkívül különböző taka­rékossági rendszabályok életbeléptetését ha­tározta el, hogy a költségvetés nagy nehezen helyreállított egyensúlyát bizosítsa. A mi­­niszertanács kimondotta, hogy a költségvetés keretén túlmenő rendkívüli kiadásokat csak abban az esetben engedélyezi, ha megfelelő rendkívüli bevétellel rendelkezik. A minisz­terek utazásának költségeit az állampénztár a jövőben csak abban az esetben fedezi, ha az illető miniszterek hivatalos kiküldetésben utaznak. Az ülés végén Painlevé hadügymi­niszter jelentést tett a marokkói és a szíriai helyzetről s leszögezte, hogy úgy Marokkó, mint Szíria pacifikálása programmszerűen megy végbe. Poincaré újabb pénzügyi javaslatai Poincaré újabb pénzügyi javaslata, amelyet a miniszterelnök szerdán terjeszt a kamara elé, a következő főbb pontokat tartalmazza: 1. Független amortizációs pénztárt állíta­nak föl, amely jogi személy jellegével bír. Az amortizációs pénztár intézi a kincstári utal­ványok és nemzetvédelmi kötvények kamat­­szolgálatát és törlesztését. A kincstári utalvá­nyok összegét egyszers mindenkorra véglege­sen megállapítják s a megállapított határt nem lehet átlépni. 2. Az amortizációs pénztár főbevételi for­rása a felállítandó dohányhivatal lesz. Szükség esetén a költségvetés keretén belül is kiutal­hatók bizonyos összegek az örökösödési adó­ból és a nemzeti áldozatkészség alapja javára befolyó összegekből. 3. Az amortizációs pénztár ügyeit húsz­­tagú tanács irányítja. A tanács egy elnök­ből, egy tíztagú pénzügyi bizottságból és egy kilenctagú technikai bizottságból áll. A tech­­nikai bizottság mellett egy 25 tagú tanács­adói bizottságot állítanak fel. 4. A nemzetvédelmi kölcsönök kam­atlábát az igazgatótanács saját hatáskörében álla­pítja meg A dohányjövedék cikkeinek árát a kormány határozza meg rendeleti úton, még peddig minden esetben a létfentartás in­dexének arányában. Szükség esetén a kor­mány az áremelésnél az amortizációs pénztár igazgatótanácsának véleményét is kikéri. 5. Az amortizációs pénztár jogot nyer újabb kötvények kibocsátására, amelyeket a dohányjövedék bevételei fedeznek. Javul a frank Zürichben a frankvalutákban a kora reggel megindult árjavulás a déli órákban újabb len­dületet vett s főleg a francia és a belga frank tettek szert hatalmas árnyereségre. A párisi kifizetést a déli 13.15-ös és a délutáni 13.50-es árfolyam után a késő esti órákban 13.7714 kö­rül kötötték, úgy hogy a 12.70-es nyitáshoz képest az árnyereség több, mint száz pont. A belga frank a mai napot 90­ pontos árnyere­séggel végezte és az utolsó kötések este 13.95 körül jöttek létre, szemben a 13.15-ös­ nyitás­sal. A líra feltűnően üzlettelen volt s a 16.75-ös nyitási nivó estig mindössze 16.80-ig javult.

Next