Magyarság, 1926. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

Az olasz szanálási program folytatjik a deflác­is po­ltikai Urnából jelentik. A minisztertanácson Volpi pénzügyminiszter kifejetette pénzügyi terveit, melyeknek értelmében: 1. Szeptember 1-én az államkincstár 90 millió dollárt utal át a Banca d’Italia-nak, vagyis az 1925 novemberben felvett Morgan­kölcsön összegét. A Banca d’Italia ezzel szemben törli 2500 millió lírányi követelését, amely az állam számlájára történt bankjegy­kibocsátásokból származik. Az említett arany­­értékű összeget a bank tartalékainak növelé­sére használja fel, így az állam számlájára kibocsátott bankjegyek forgalma, amely jú­lius 31-én 6729 millió 500 ezer líra volt, 4.229.500.000 lírára csökken és a Banca d’Italia mintegy 455 millió aranylírával nö­veli aranytartalékát, amely így 2400 millió aranylírát tesz ki. 2. A pénzügyminisztérium költségvetése évenként legalább 500 millió lírát fog előirá­nyozni a bankjegyforgalom fokozatos csökken­tésének elérésére, kezdve a jelenlegi költség­­vetési évtől. Az állam­jegyek forgalmát, amely július 31-én összesen 2100 millió líra volt, 400 millióval fogják csökkenteni, vagyis a 25 lírás állam­jegyek összegével, melyeket a forgalom­ból kivonnak és megsemmisítenek. Az 5 és 10 lírás államjegyeket ugyancsak kivonják a for­galomból s októbertől kezdve 5 és 10 lírás ezüstpénzzel helyettesítik. A pénzügyminiszter másik terve szerint a Banca d’Italia bizonyos felügyeletet kell hogy gyakoroljon az olyan pénzintézetek fölött, amelyek hitelügyletekkel foglalkoznak. Az új pénzintézetek alapítását engedélyhez kötik; a pénzintézeteknek évi nyereségükből legalább egytizedet tartalékalapjuk növelésére kell for­dítani, egészen addig, míg ez az alaptőke 40%-át el nem érte. Végül közölte a pénzügy­­miniszter, hogy a valutaügyleteket központo­sítja s gondoskodik arról, hogy az államnak a­ Banca d’Italiánál lévő számlái állandóan el legyenek látva devizákkal. A minisztertanács elhatározta, hogy folytatja a rendszeres deflá­ciós pénzügyi politikát, amelynek célja a líra fokozatos revalorizálása, s elfogadta a pénz­ügyminiszter javaslatait. Elhatározta végül a minisztertanács, hogy bizonyos egyenes adókat eltöröl, s így folytatja az adóegyszerűsítés po­litikáját, amelynek folyamán főleg a háború alatt és után bevezetett adókat igyekezik ki­küszöbölni, mert azok inkább ártottak az or­szág általános gazdasági életének. ör, Fehérváry jo­giszemná.umna! Budapest, Belvárosi Váci-utca 20 | egyetemi hallgatók fölvételi, beiratási és minden* más ügyei­ben szakszerű tanácsot ad, az össze*­­ jogi vizsgálatokra, szigorlatokra egyesített ügy-­­ védi-birói vizsgálatra, államszámviteli Allatmvizs-­­ gálatra biztos sikerrel készít elő. Jegyzetbérlet:­­ Az adminisztratív ügyeket R. VOZÁKT GYULA­­ egyetemi ny. főellenőr végzi. Telefon: 39-11 Teréz ! Kolozsy bosszút áll­ ítta: Botos János (Erdély) Gyuri urfi szeleburdi volt, mint egész nemzetsége. Parázs vére ficánkolásra ser­kentette minden porcikáját, néha úgy meghegesztette idegeit, hogy szétpattaná­suk fenyegetett. De jófajta szervezetet adott hozzá az Isten, keményet, szívósat, __s mert legénykorára esik a história,__ a lányok ugyancsak bolondultak szépsége után is. Pestre járt tudományt szürcsölni, _ ahogy mondogatták akkortájt, __ kóstol­gatni, melléje járni, hiszen nemes ember­nek annyi is elég volt. A sokhoz kicsi volt az ország. Meg aztán robotm­unkára az úr nem való. Hanem a világból annyit láthatott, hogy más alföldtáji tizedannyit se. He­tekbe tellett, míg felbóbiskoltak a reszke­tős térdű postalovak a Királyhágóig, még ha gyakrabban is váltogatták őket. Út­közben annyi bölcs fajtáját láthatta a közigazgatásnak, hogy sok is volt az isten­­háta megetti Felsőfehérvármegye tiszti­kara részére. A vicispánnál nem jó többet tudni,__ennyi esze mindig volt a Kolo­zsyaknak,__még baj lenne belőle, pedig az egy tálhoz valók között már a szárma­zás minemüsége is kizárja az udvariatlan­ságot. Kolozsy Gyuri is azt tette, amit a többi turisták. Megtanult egypár citátumot, hadd vakuljon a paraszt, azonfelül a tár­salgás és a szép beszéd mesterségében igyekezett némi jártasságra szert tenni. Bejárogatott a Pilvaxba, dorbézolt is, amennyire tellett és beledugta néha az orrát a tervgyúrásba is, amelyektől hem­zsegett a levegő azóta, hogy a felvidéki fiskális merészebb hangokat kockáztatott meg a pozsonyi diétán. Télire hazajött disznótorozni. Kijárt be­lőle. Úgy volt rendezve, hogy vígan tel­jék az idő. A tekintetes asszonyok meg­kérdezgették egymást: __ Hát te mikor ölsz? Eszerint osztották be a nagy eseményt. A dáridózásnak rendszerint szánkázás lett a vége, úrikocsissal, együtt­­ az egy­félék. Akkor veté a szemét Gyuri urfi elő­ször a szépséges Gyulay Katára, kinek megkülönböztetett tiszteletére mindig az út közepén hajtott, noha törvény szerint kijárt volna egy-két sáncbafordítás min­den ilyen alkalommal. Baj nélkül, hancú­rozásból. Hanem azért az ördög nem al­szik. A városban éppen Arzel-napja volt. Tudni kell azt, hogy a Kolozsy-birtok­­tól csak parittyalövésnyire volt a Király­föld. Amott már más szokások, más tör­vények és más emberek éltek. Nem is ke­veredtek volna össze, ha vásárra nem kényszerül a termés és a jószág. Gyuri urfinak az az ötlete támadt, hogy be kellene szánkázni a városba. Helyesel­ték. Amott savanyu bort mértek, muzs­­nait, mely után megköszörüli az ember a torkát. Hogy azonban Urzel­ napja volt, ugyan­csak megriasztották a lovakat. A szabók céhe cipelte egyik mestertől a másikig az örök kínosét, a ládát.­ Másutt nem szokás, ide valami régi hagyomány szerint vető­dött a karneváli bolondság. Azt mondják, a török időkben gyakran jártak a Har­bach völgyében fosztogató bandák, por­­tyázó csapatok. Nyáridőben örökké nem állhatott fegyverben az egész falu népe, így esett aztán, hogy a hegyről, az alma­­keréki út felől, váratlanul betört a faluba az ellenség. Hiába építették kiugróra a házakat, hogy minden lakásból ablak nyíl­jék az újegyházi és apoldi országútra, hiába állott az alabárdos a templom nagy tornyán. Késő volt a riadozás, a török már benntermett a községben. Ekkor egy ügyes mesternek ördögi ötlete támadt. A sok rongycafattal, tarka-barka pántliká­val és zsinórral hevenyében felcicomázta legényeit, álarcot is rögtönzött részükre és kiküldte őket az utcára. Ordítva, ostor­­pattogással, juhkolomp-csilingeléssel, nagy zenebonával ugrottak ki a legények a tö­rök elé. Megijedtek a paripák, de a jani­csárok is. __Juj, az ördögök!__és mint szélvész menekültek más vidékre. Ennek az emlékére rendezik céhmester­­változáskor az Urzel-járást. Ugyanúgy, mint hajdanában, rongycafatokkal, ördögi álarcokkal, ostorpattogással és sok-sok rikácsolással, lármával. Gyuri urfit elkapták a lovak. Az érze­­lek sikongva, kacagva hagytak helyet a rohanó szánnak. Szerencsére nagy volt a hó. A falun túl felborult a társaság min­den nagyobb baj nélkül. De Kolozsy Györgyöt ette a méreg. Se­gítettek ehhez a többi dendik is, kik nem­­győzték eleget törni a borsot vetélytársuk orra alá. __ Na, legény! Röstellheted magad! Két gebével sem bírtál, s egy vármegyét akarsz kormányozni! Kolozsy György lenyúzza az érzelekről nemcsak a ruhát, de a bőrt is, ha meg nem akadályozzák a többiek. __ Büdös németek! ._ sziszegte és taj­tékzott, mint a dühös oroszlán. Pozdor­­jává törte össze az ostort, feltépte a mente gallérját és úgy megrázta bozontos fejét, hogy messzi repült a süvege. Nem is maradt tovább a faluban. Visszatért Pestre akkorra, amikor ott már bontogatta szárnyát a forradalom. Nem érdekelték a jelszavak. Sőt elítélte a nagy egyenlőséget. Úr volt! De úgy hatott rá a német­ szidás, mint tűzre az olaj. Megalázását és szégyenkezé­sét jelentette ez Gyulay Kata előtt. Bele­vetette magát az utca forgatagába. Zápor­esőként zúdult ki belőle a szidalom. A gyűlölet lelkét marcangolta. Elől ment. Vérbenforgó szemekkel, taj­tékzó akarással. Lamberg generálist hozta elé a végzete. Nem tudta, kicsoda. Csak annyit, hogy német. Leszúrta a Lánchídon... Nemzeti hős lett a kövesdi kurtanemes­ből. Honvéd,főhadnagy, vitéz oroszlán. Világos után elbujdosott. Földije ismerte fel, __talán az érzelek közül valaki,­­ amikor bujdosás közben az elfojtott vágy hazahozta, hogy még egyszer láthassa Gyulay Katát. • Elfogták s a császári táborban ítéletet ült felette a hadi jog. Gyulay Kata hiába várta. MlCllBSlfi 1926 szeptember 1, szerda Bud miniszter első jelentése Smith főbiztos távozása után a magyar pénzügyi helyzetről A júliusi költségvetési hiány százhuszonhárom milliárd — A Magyarság tudósítójától — A pénzügyminiszter ma adta ki első havi közleményét, melyben nyilvánosságra hozta a tavalyi költségvetéseket és az állami gyűjtő­számlák eredményeit, ezenkívül néhány fon­tosabb, az ország pénzügyi helyzetét megvilá­­gító adatot. Az alább ismertetendő első jelen­téssel nyílik meg az a közlemény­sor, mely Smith Jeremiás, Magyarország egykori fő­biztosának havonként visszatérő jelentéseit lesz hivatva újra és újra emlékezetünkbe idézni. Megállapítható, hogy a pénzügy­­miniszter jelentése szűkszavúbb, mint elődjé­nek közleményei voltak. A jelentés mindenekelőtt beszámol az 1926—1927. költségvetési év első, azaz július hónapjának költségvetésérről, mely 123 mil­liárd, azaz 8,5 millió aranykorona hiányt mu­tat. A bevételek szempontjából ez a legkedve­zőtlenebb hónap. Az augusztusi bevételeket a júliusihoz képest majdnem 209 milliárd pa­­pírkoronával magasabban irányozták elő, ami az egyenes adók negyedévi esedékességével van összefüggésben. Az augusztusi nettó költ­ségvetés ötmilliárd papírkorona többletet mutat. A július hónapban befolyt a költségvetési bevételi számlán 343,8 milliárd papírkorona, a zárolt számlákon pedig 298,8 milliárd ko­rona, úgy, hogy az összes bevételek 39,6 mil­liárd papírkoronát tettek ki, a bevételek te­hát a júniusra előirányzott összegnél 21,9 mil­liárd koronával kedvezőbbek. Júliusban ezen­kívül még 167,5 milliárd korona folyt be, amely összeg azonban elszámolás szempontjá­ból az előző évi költségvetési bevételekhez tar­tozik. A jelentés ezután szól a Magyar Királyság 1924. évi állami kölcsönéről, a magyar királyi posta, távirda és távbeszélő júliusi forgalmá­ról, a magyar királyi Államvasutak ugyan­csak júliusi forgalmáról, amelyeket részletes tabellák illusztrálnak. A jelentés ezután rátér a vármegyei kölcsönre. A vármegyék átépítési és más céljaira 2.250.000 angol font kölcsön­nek felvétele iránt az N. M. Rotschild le Sons, Baring Brothers & Co. Ltd. és J. Henry Schroeder &­ Co. cégekkel megindított tárgya­lások ez év július 23-án megkötött szerződés­sel befejezést nyertek. Mint ismeretes, a köl­csönösszeg nyolcvan százaléka útépítésre for­dítandó. A fentmaradó összeg közegészség­­ügyi közigazgatási és szociális célokra tárható fel. A kölcsön első részletei­k 1.250.000 angol font névértékű kötvénye kibocsátásra kerültek és Londonban t­öbbszörösen túljegyezték. Az ország külkereskedelméről szólva, meg­állapítja a jelentés, hogy a forgalom az előző év ugyanezen időszakához képest fejlődést mutat, úgy a behozatal, mint a kivitel mint M——MM—M—— egy tíz százalékkal emelkedett, így a passzí­vum is mintegy nyolcmillió aranykoronával nagyobbodott. 1925-ben januártól július vé­géig a behozatal 332.3 millió, a kivitel pedig 272.5 millió aranykorona volt, a passzívum tehát 59.8 millió aranykorona. 1926-ban ugyanezen idő alatt a behozatal 366.9 millió, a kivitel pedig 299,1 millió aranykorona volt, a passzívum 67.8 millió aranykorona. A pénzügyminiszter végül beszámol a ma­gyar Nemzeti Bank jegyforgalmáról, amiről időről-időre mi is tájékoztatjuk a közönséget. A magyar királyi postatakarékpénztár július havi forgalmáról szólva, megállapítja a je­lentés, hogy a betevők száma e hónapban 1333-mal gyarapodott s összes számuk e hó végén 1,252.263 volt. A betétek összesen jú­nius 31-én 516,019.194 aranykorona, július 31-én pedig 545,407.086 aranykorona volt az 1924 június 30-iki 76,729.826 aranykoroná­val szemben. Tájékozódunk az intézet érték­­papírállományáról, a július havi záróüzleti forgalomról, a zálogelladékról és az árverési csarnok forgalmáról. A vegyes rovatból meg­tudjuk, hogy a postatakarékpénztárnál és a tizenhárom legnagyobb budapesti intézetnél úgy a takarékbetétek, mint a folyószámla-be­tétek július folyamán körülbelül 6,8 száza­lékkal emelkedtek, továbbá, hogy a korona értékelése az aranyvalutákhoz viszonyítva, jú­lius hó folyamán sem változott. A budapesti tőzsdén jegyzett értékpapírok árfolyamalaku­lására vonatkozóan jelentéktelen emelkedést mutat a jelentéshez mellékelt táblázat és ugyancsak innen megtudjuk, hogy az árak alakulásában június óta alig állott be válto­zás, úgy a nagykereskedelmi indexszámok, mint a fentartási költségek indexszáma lé­nyegtelenül emelkedett. A már említett táblázatos mellékletek rész­letes kimutatást közölnek a július havi és augusztus havi költségvetésekről, úgy papír­­koronában, mint pengőben. Ezeknek a nettó költségvetéseknek végadatait fentebb ismer­tettük. Táblázatokban van összefoglalva az összehasonlító kimutatás az állami bevételi gyűjtőszámlákon befolyt bevételek alakulásá­ról és az összehasonlító kimutatás a magyar királyság 1924. évi állami kötelékének bizto­sítására zárolt bevételek alakulásáról. Ez utóbbinál érdekes, hogy a vámjövedék, do­hányjövedék, cukoradó, sójövedék, júliusban befolyt végösszege 295.783.829.262 korona, ami 22.534.904.262 koronával tú­jálja felül a költségvetési előirányzatot. A további tabellá­kat már fentebb említettük. Átmeneti kabát és turberry ragján készen kapható Elegáns férfiruhát mértél­ után készítek Widder férfiszabó. IV . Városháza u. 20. Tel. 95-96 Az angol alsóház szünete A kivételes hatalomról szóló rendszabályok érvényének meghosszabbítása London, augusztus 31 (A Magyarság tudósítójától) Az­ angol alsóház tegnap éjszakai ülésén több szocialista módosító indítvány leszava­zása után 232 szavazattal 91 ellenében jóvá­hagyták a kivételes hatalomról szóló rend­szabályok érvényének szeptember 30-ig való meghosszabbítását. A ma délutáni ülésén 225 szavazattal 100 ellenében elfogadták a kormány indítványát, amelynek értelmében az alsóház legközelebbi ülését szeptember 29-én tartja. A munkáspárti képviselők hevesen tiltakoz­tak az újabb egyhavi szünet ellen és Mac­Do­nald határozati javaslatot nyújtott be, amely­ben az alsóház szeptember 7-ére való össze­­hívását indítványozta azzal az indokolással, hogy a bányakrízis megvitatása semmi körül­mények között sem szenvedhet újabb egyhavi haladékot. Mac­Donald indítványát a kormány indítványával együtt tették fel szavazásra s a szavazás a kormány indítványának juttatott többséget. Churchill pénzügyminiszter az ülés végén bejelentette, hogy a kormány haladéktalanul visszahívja a képviselőket szabadságukról, ha szeptember folyamán oly események adódná­nak elő, amelyek a parlament összehívását szükségessé tennék. A szeptember 29-iki ülé­­sen az alsóház ismét a kivételes hatalomról szóló rendelkezések érvényének további egy hónappal való meghosszabbítását fogja tár­gyalni, feltéve, hogy a bányászsztrájk szep­tember végéig nem fejeződik be. A szeptem­ber 29-iki ülés után az alsóház november 19-ig fogja elnapolni ülésszakát, amikoris kezdetét veszi az ülésszak. A Daily News jelentése szerint a bányá­sok feleségeit és gyermekeit segélyező bizott­­ág irodájába egy láda érkezett, amelyben hisz töltött bomba, gyutacs és kartács volt. A robbanóanyag elegendő lett volna a parla­ment épületének levegőbe röpítésére. A ládát egy fiatal leány bontotta föl, aki annak tar­­talmát gyanúsnak találta. Az előhívott szak­értő megállapította, hogy a bombák töltve vannak és a rendőrség a lioda veszedelmes tartalmát azonnal a vízbe sülyesztette.

Next