Magyarság, 1926. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

1929 szeptember A, szerda iffitGtMBlfi A macedón felkelők vezérkara megállapította a Szerbia­ elleni csatározás új haditervét A döntő tanácskozás után tájékoztatták a Magyarság munkatársát Malesz-hegység, augusztus hó (A Magyarság kiküldött tudósítójától) A vezérek megérkezte után még három kisebb csapat jött fel rövid egymásután­ban a vízmosáson. Az utolsók megérkez­tével, úgy látszik, teljesszámú volt már a bizottság, mert bevonultak egyik házba és megkezdődött a tanácskozás. Künn az­alatt szakadatlanul főzte a kávét egyik fiatal legény s hordta be a Keleten szoká­sos, fogantyún lógó, karimás bádogtálcán. Akárcsak valamelyik városi kávéházban lett volna, mindössze annyi volt a különb­ség, hogy a kis csészék mellé a rendes pohár vizet nem tették oda. A tanácskozásra engem, természetesen, nem hívtak meg, de nem is kívánkoztam, óraszámra egy ismeretlen nyelvet hall­gatni, melyből legfennebb egy-egy szót vagy mondattöredéket ért meg az ember, igazán nem élvezet. Annál inkább érdek­lődött azonban a szófiai kolléga, aki min­den ajtónyitásnál, amikor a kávésfiú be­ment vagy kijött, hegyezte a fülét a tor­nácban és leskelődött befelé. Időnként hozzám jött s rejtelmes arccal suttogta : __Nagy viták folynak bent. Nem tud­nak megegyezni. Más dolog hiányában sétálni indultam ebben a sajátságos hegykatlanban, így fe­deztem fel a sziklák közt egy kürtőszerü szakadékot. Majdnem függőlegesen ment le két szirt közt, úgy, hogy szédültem a le­nézéstől. Egy darabig elelmélkedtem mel­lette, hogy milyen alkalmas sülyesztő le­het­ ez olyan emberek eltávolítására, aki­ket el akarnak tenni az útból. Aztán tovább ődöngtem az áfonyabokrok és törpefenyők közt, s elgyönyörködtem a juhnyájban; óraszámra tanulmányoz­tam a hangyák nyüzsgés-mozgását, s végül ép­pen aludni akartam egyet, amikor meg­nyílt az ajtó, behívták a szófiai kollégát s ez pár pillanat múlva nevemet k°zdte kiabálni. Már úgy, ahogy ki tudta ejteni, de megszoktam idelenn, hogy minden ért­hetetlen megszólítást magamra vegyek. Besiettem a teremnek beillő szobába. A társaság apró csoportokra oszolva, be­szélgetett. Az az úr, aki a találkozásnál üdvözölt, megkérdezte, milyen nyelven közöljék velem a határozatot. Amit mon­dani akarnak, ugyanis rájuk, illetőleg Bulgáriára nézve, olyan fontos, hogy nem szeretnének semmiféle félreértést. __ Csak a magyarul, németül vagy oláhul elmondottakért vállalok teljes ga­ranciát, _ feleltem. __Franciául és ola­szul is szívesen elfogadom, de akkor kér­ném, hogy a leglényegesebb pontokat fog­lalják írásba. Utóvégre egyikünknek sem anyanyelve egyik sem és tévedések be­csúszhatnak. A macedónok bosszul állnak földjeik elrablásáén Kis ideig tanácskoztak s aztán hozzám lépett egy­ kékesbe játszó feketehaju, olaj­­barna arcú, zömök férfi és oláhul szólított meg. Elmondta, hogy ő képviseli a bizott­ságban a cineárokat (macedón-oláh), akik szintén csatlakoztak a bolgár nemzeti moz­galomhoz, mert a szerbek velük is majd­nem olyan kegyetlenül bánnak, mint a bolgárokkal. Nekik is elkobozták minden templomukat és iskolájukat, s a teljes személyi és vagyoni jogbizonytalanság őket is úgy sújtja, mint a bolgárokat. A csatlakozás fejében a macedón komité tel­­jes jogú tagoknak fogadta el a cincárok képviselőit is és írásban kötelezte magát, hogy a szabadság vagy legalább is az autonómia kivívása esetén teljes vallási, iskolai szabadságot és vagyonbiztonságot garantál a macedóniai cincár városi tele­peknek és a hegységekben elszórt külön oláh faluknak. Ennyit tart szükségesnek a maga nevében közölni, a továbbiakban pedig az elnök üzenetét fogja tolmácsolni. Kérdésemre még annyit elárult, hogy egyik macedóniai városban kereskedő. Az elnök rövid, pattogó mondatokban tette meg kijelentéseit. Látszik, hogy ren­delkezésekhez van szokva. A következőket tartotta szükségesnek közölni: __ A macedóniai kérdés történelmi és néprajzi részét pontosan összeállítottuk abban a röpiratban, melyet Szófiában meg fog kapni, vagy meg is kapott már talán. Erre tehát most nem térek ki. A helyzet az, hogy a berlini kongresszuson feleleve­­nített „Macedónia“ név olyan területet jelent, melynek egy kis része ma Bulgáriá­hoz, másik darabja Görögországhoz, leg­nagyobb része azonban Szerbiához tarto­zik. A görögök személyválogatás nélkül úgy kiüldözték a nekik jutott területről a bolgár lakosságot, hogy ma már mindössze 150.000 bolgár lakik itt Vodena, Lenin, Koszton, Jenidzse kerületekben a Vardar körül. Szerb-Macedóniából csak az intelli­genciát űzték ki és űzik ma is egyre az intelligensebb paraszt-férfilakosságot is. Ezek családjának egy része ittmaradt. Most az a helyzet, hogy férfiak elszakítva élnek feleségeiktől, gyermekeiktől, fiuk nem láthatják szüleiket. Természetesen, földjeiket is elvették az elüldözötteknek és szerbeket telepítettek rá. A bujdosók egy része elhelyezkedett Bulgáriában, de sokan nem tudnak vagy nem akarnak ott élni, hanem visszatértek ezekbe a he­gyekbe. Macedóniában vagyunk s ránk­nézve közömbös, hogy milyen fenhatóság alatt áll az a macedón terület, amelyiken éppen tartózkodunk. Mi az ősi földhöz ragaszkodunk, vannak olyanok is közöt­tünk, akik ötvennégy évvel ezelőtt már a Karadzsa-féle felkelésben fegyveresen vettek részt, s vannak fiatal legények is, akik most vívják első harcukat az idegen elnyomókkal. A csapatok néha lemennek a völgyekbe, hogy elszedjék a beköltözte­tett idegenektől a saját elrablótt földjü­kön termelt gabonát, visszaszerzik saját lefoglalt állataikat, s ha ilyenkor fegyve­res összeütközésre kerül a sor a meg­szállókkal, a szerb kormány mindjárt ha­társértést, bandabetöréseket emleget és Bulgáriát fenyegeti. A megszállás óta ál­landósultak ezek az állapotok, legfennebb annyi a különbség, hogy évről-évre több lesz a bujdosó, aki ide a hegyek közé me­nekül. Ide nem mernek utánuk jönni. A felkelő csapatok át­csoportosulása a szerb domers­alán __Másfél évvel ezelőtt sajnálatos meg­hasonlás támadt a szabadságharcosok táborában. Bulgáriai bolgárok kerültek közénk, a megbuktatott Sztambulins­ki­­rendszer hívei, akik szerb zsoldban ban­dákká verődtek és szerb katonai támoga­tással betöréseket követtek el Bulgáriába. Ezek a bandák máig is megvannak, de erről a területről már kiszorítottuk őket s most jóval feljebb, északon élvezik a szerb hatóságok támogatását. Azóta a ma­cedón­ mozgalom jóval csendesebb s a szerb sajtó után-útfélen azt hirdeti, hogy Ma este 6 órakor még a S­POLMRICH söröző és étterem 1—Bili ■IMMKHIII ■ilHHimiliilBHI 1 IHilllddlH—miW I llll'lllllllMI— (volt Csalányi, Ferenciek­ tere 7) M technika, a művészet és a magyar munkáskezek világhírű alkotása E­lsőrangú magyar konyha H­erceg Eszterházy húsárui S­aját készítményű sóskiflink és pogácsáink jósága egyedülálló D­reher világsörei K­iváló fajborok M­érsékelt polgári árak megszűnt az egész macedón­ kérdés, s a szerb csendőrség pacifikálta ezeket a terü­leteket. Nekünk most jelét kellett adni annak, hogy élünk és céljainkat nem ad­tuk fel, mert különben Európa még csak­ugyan elhiszi a szerb hazugságokat. Egy­néhány kirívóbb hatósági kegyetlenkedést megtoroltunk, erre most mind a három szomszéd állam egyöntetű­leg Bulgáriára támadt. Pedig Görögországnak és Ro­mániának semmi köze ezekhez a habok­hoz. A három szomszéd együttes fellépése elég kellemetlen helyzetbe hozta a bolgár kormányt, melynek közegei egyáltalában nem barátságosan viselkednek velünk szemben. A mi szabadságmozgalmunk ugyan független a bolgár kormányból, de azért nem akarjuk testvéreinket kellemet­lenségekbe keverni. Ma végre sikerült a központi vezérlő bizottság kívánságára az összes szervezetek nevében a következők­ben megállapodni: — A bujdosók demarkációs vonalnak fogadják el kelet felé a Var­dar-folyót. Ettől keletre, tehát Bulgáriához közel, megszüntetünk minden fegyveres tevé­kenységet, míg a szerb megszállók újabb erőszakoskodásokkal ezt ki nem provo­kálják. A Vardartól nyugatra azonban továbbra sem tűrünk el semmit. Itteni fellépésünkért azonban senki a bolgár kormányt felelőssé nem teheti. Magyar katonák a szerb-bolgár határon __ A külfölddel való kapcsolatainkról, szabadságmozgalmunknak a világpoliti­kába való bekapcsolásáról, természetesen, nem nyilatkozhatom. Most azonban mi kérnénk az ön részéről egy szívességet. __Parancsoljon! ___biztattam előzéke­nyen, s közben villámgyorsan cikázott át mindenféle feltevés az agyamon. Vájjon miféle szívességet akarnak tőlem? Csak nem azt, hogy menjek most már magam­ban haza? De hiszen, el is szegődöm én inkább vénségemre az öreg gazdához birkapásztornak, mert innen soha ki nem találok. __Arra kérnek, _ folytatta most már az elnök franciául,__küldjön Budapest­ről néhány, egyszerűbben megszerkesztett bolgár-magyar nyelvtant és szótárt, hogy az embereink megtanuljanak magyarul. Nagyon meglepett ez az eszme. Meg is kérdeztem, mire kell nekik a magyar nyelv. __A szerbek jóideje állandóan magyar katonaságot tartanak Macedóniában. De állandóan cserélgetik őket, úgy hogy mire a magyar fiúk valamit érteni kezdenének bolgárul, mindjárt elviszik őket s másokat hoznak helyükbe. Most hát a mi embe­reink akarnak megtanulni magyarul. Tudja, mindig jó az, ha a barátok ki­beszélhetik magukat. Szerb csendőrök jönnek fel Azon gondolkoztam, van-e egyáltalában bolgár-magyar nyelvtan és szótár, mikor egyszerre két lovas jelent meg a vízmosá­son. Jelentettek valamit, erre az elnök is mondogatott valamit, gyorsan csomagol­tak. A szófiai kolléga hozzám lépett, el­magyarázta, hogy más után kell levonul­nunk a hegyről és az éjszakát nem fogjuk itt tölteni. Szó nélkül felkaptam háti­zsákomat ,és indultam. Várjon hol lehet az a másik út, amikor még az egyiket se láttam. A lovak ottmaradtak a nyáj mellett, minket pedig a 102 éves öreg vezetni kez­dett a sziklák felé. Rossz sejtelmem támadt. Csakugyan ott állt meg annál a sziklakürtőnél, ame­lyet ebéd után fedeztem fel. __ Itt fogunk lemenni, __ mutogatott lefelé a mélységbe a kolléga. __Maguk, lehet, hogy lemennek, de én legfennebb leesem, __ állapítottam meg lemondóan. __ Harminc esztendővel ez­előtt talán le tudtam volna mászni egy ilyen lyukon, de ma már meg sem próbá­lom. Miért nem megyünk le a vízmosá­son? __Mert annak a torkolatánál már vár­nak a csendőrök.__felelte közömbösen a kolléga. __A szerb csendőrök?___érdeklődtem, s egyszerre nem látszott már annyira jár­hatatlannak ez a sziklarepedés. __ Mindegy, hogy melyik, m tért ki óvatosan az egyenes felelet elől, — ellen­ség itt minden csendőr, akár szerb, akár bolgár. __ Akkor hát egy szívességre kérném. Itt vannak már megirt tudósításaim eb­ben a borítékban, ezt a levelezőlapot meg a családomnak címeztem meg. Adja fel ezeket, ha történetesen egy darabban leér valamilyen emberlakta helyre, s írja rá, hogy hol törtem ki a nyakamat. Készséggel átvette a paksamétát s az­zal már el is tűnt a hasadékban. A hátul lévők nógatására én is leereszkedtem és pedig olyan óvatosan, mintha csakugyan reményem volna arra, hogy épkézláb le is érkezem valahová. Dr. Bursics Zoltán ügyvéd jopien­siá figrífi Berlini-tér S. (Westend-ház) Előkészit az összes jogi, köz­­gazdasági, ügyvédi vizsgára. Jegyzet bérlet. Tanácskozás mBBLINI NYAKKENDOHAZ IV., Kigyó­ u. 6. Apponyi-tér sarok (Klotild-palota) likvidál-leSirámol! Eladásra kerülnek: Angol i­ganyagok méterenként, férfi fehérnemű­ek, harisnyák, ka apók, nyakkendők, különféle siffonok, stb. Saját érdekében kérjük kirakataink megtekintését «

Next