Magyarság, 1927. február (8. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
frifffik átok, melyek minket a magyar közjog legnagyobb kincséhez: a szent koronához fűznek. (Élénk helyeslés.) Örök büszkeségünk, hogy a feudalizmus és patriarkális magánjogok régi századaiban mi a szent korona tanában már az állam közjogi színvonalára tudtunk emelkedni. Végezetül hangsúlyozta, hogy a felsőház feladata a különböző politikai iránylatok között a mérséklés, a kiegyenlítés lehetőségének biztosítása. A tanácskozás rendjében és komolyságában a felsőháznak kell példát adnia minden politikai testület számára. Nem szabad elfeledni, hogy a beszélnivaló nem egyértelmű a mondanivalóval. (Nagy tetszés.) Higgadtságot, a megoldandó kérdések érett megfontolását és nem köznapi frazeológiában fuldokló szószaporításokat vár a törvényhozóktól a nemzet. Nem szabad odafajulni a parlamenti küzdőtérnek, hogy az ellenfelek ellenségekké váljanak, mert így nemcsak a megtámadott félnek, de a parlamentnek hitelét is aláássák a gyűlölet harcai. A felsőház munkájában való részvétel nem prefualál a törvényes király jogainak Hosszantartó taps és éljenzés követte az elnök beszédét, majd az ováció elültével Dessewffy Aurél gróf országbíró kért szót. Üdvözölte a felsőházat életrehívó reformot, sajnálatát fejezte ki azonban afölött, hogy a régi kinevezett főrendek közül olyan kiváló férfiak, mint Gál Jenő és Rákosi Jenő, nem ülnek a felsőház tagjai porában. Végül a következő deklarációt olvasta fel: — A felsőháznak több, velem a jogfolytonosság elvéhez való ragaszkodásban együttérző tagjának nevében a következőket vagyok bátor kijelenteni: — Hazafias kötelességünk teljesítésében készséggel veszünk részt Csonkamagyarország felsőházának munkájában, amelyet az 1920. évi I. törvénycikkben kifejezést nyert nemzeti szükségjog alapján működő nemzetgyűlés létesített. De szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy ezzel nem akarunk prejudikálni, amint hogy nem is prejudikálhatunk a jogfolytonosság alapján fennálló alkotmányos tényezők, különösen pedig a törvényes király jogainak és az egész magyar nemzet elvitathatatlan igényeinek. A deklarációt Dessewffy Aurél grófon kívül Hunyady József gróf, Edelsheim-Gyulai lipót gróf, Cziráky József gróf, Széchényi Emil gróf, Csekonics Endre gróf, Széchényi Aladár gróf, Zelenski Róbert gróf, Zichy Aladár gróf, Semsey László gróf, Batthyány Lajos gróf, Esterházy Pál gróf, Somssich László gróf, Erdődy Sándor gróf és Vécsey Miklós báró írták alá. Szmrecsányi Lajos egri érsek a teljes alkotmányos rend helyreállításától Szmrecsányi Lajos egri érsek kért azután szót, hogy üdvözölje elnökké való választása alkalmából Wlassich Gyula bárót. Hangsúlyozta, hogy végzetes eltévelyedés útját nyitnák meg, ha nem a nemzet történeti fejlődésének eredményeképpen illesztenének bele valamely alkotást az alkotmányba. Az alkotmány kiindulási pontja az, hogy a nemzet akaratát mindig az alkotmány útján képezze ki és hozza nyilvánosságra, mert ha nem ezen az arcpor történik, akkor nem lehet várni, hogy átmenjen a nemzeti élet vérkeringésébe. Wlassich Gyula báró legutolsó főrendiházi elnöki tevékenysége alkalmából eléggé bebizonyította, hogy az alkotmányos jogrendhez minden erejével törhetetlenül ragaszkodik. Wlassics Gyula báró minden egyéb és jeles kiváló tulajdonsága mellett biztosíték arra nézve, hogy egész működésének végcélja az lesz, hogy a teljes alkotmányos rendet, — amely az 1790. évi XII. törvénycikken alapszik, hogy a nemzet a maga királyával egyetértésben fejezze ki a maga akaratát, — érvényre segíteni egész lelkével törekedni fog. (Éljenzés és taps.) Bethlen István gróf miniszterelnök állott most szólásra s a Dessewffy Aurél gróf által felolvasott deklarációra azzal válaszolt, hogy a kormány a felsőházi javaslat tárgyalása idején ezekben a kérdésekben kinyilvánította a maga felfogását és ezt a felfogást teljes mértékben fenntartja. Baltazár Dezső református püspök üdvözölte ezután Wlassics Gyula báró elnököt, s egyben sürgette az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtását. Ezután a háznagy és a jegyzők megválasztása következett. Százharminckilenc szavazattal háznaggyá Barkovszky Endrét, jegyzőkké pedig Bethlen Pál grófot, Borbély Györgyöt, Dáni Balázst, Jankovich Pált, Khuen-Héderváry Károly grófot, Kühne Lórántot, Latinovics Endrét és Wekerle Sándort választották meg, mire az elnök megalakultnak jelentette ki a felsőházat. A távozó körjegyzőknek jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak, majd Wlassics Gyula báró elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg a nemrég elhunyt Széchenyi Manó gróf örökös főrendiházi tagról. Végül bejelentette az elnök, hogy a legközelebbi ülés pontos idejét közölni fogja a felsőházi tagokkal. A legközelebbi ülés napirendjén a felsőház bizottságainak megalakítása fog szerepelni. Bejelentette azt is, hogy a főrendiház régi bizottságai mellett külügyi bizottságot is választ a felsőhöz. Az ülés két órakor ért véget. Véres vasárnap egy elszakított nyugatmagyarországi faluban A frontharcosok szövetsége megütközött a szociáldemokrata védelmi szövetséggel Bécs, január 31 . Az elszakított Nyugatmagyarországon vasárnap délután véres kirobbanáshoz vezetett az évek óta egyre erősebb elkeseredés. A nyugatmagyarországi falvaknak, tudvalevőleg, magas színvonalon álló népiskoláik voltak ősidők óta. Jellegüket tekintve, jórészt községiek, de egyúttal felekezetiek. A magas államsegély biztosította ezeknek az iskoláknak virulását, az elszakítás óta azonban az osztrák szociáldemokraták rendszeres hajszát kezdtek az iskolák felekezeti jellegének megszüntetésére. Minthogy a községek ragaszkodtak iskoláikhoz és nem akartak belemenni az államosításba, ami azt jelentette volna, hogy a marxizmus összes túlhajtásaival beköltözik ezekbe az iskolákba, melyekből rögtön száműzik a valláserkölcsi szellemet, az osztrák államszövetség azt az elvet állította fel, hogy Magyarország jogutóda ezeknél az iskoláknál nem az osztrák állam, hanem csak a nyugatmagyarországi tartomány s így az állam a magyar időben kiutalt segélyt nem folyósítja az iskoláknak. Maga a tartomány, természetesen, ezeket a nagy terheket nem tudta viselni, a tanítók rendszertelenül kapták fizetésüket és végre határozatilag kimondták a kultúrsztrájkot. Amíg államsegélyt nem kapnak, csak éppen a tanítási órákat tartják meg az iskolákban, de nem vesznek részt semmi kulturmunkában. Támogatást találtak Eiffl Gusztáv bécsi hercegérseknél is, aki az alig múlt napokban külön pásztorlevélben buzdította Nyugatmagyarország népét, hogy tartson ki iskolái mellett, melyek a német szónak várai voltak a magyar uralom alatt is. Ugyancsak sűrű a súrlódás társadalmi téren is a nemzeti és vallásos érzelmű nyugatmagyarországi lakosság és a szociáldemokraták közöt. A volt frontharcosok minden községben szövetséget alakítottak és mulatságokat rendeznek, hogy ezek jövedelméből emlékkövet állítsanak a világháborúban elesett bajtársaiknak. A szociáldemokraták velük szemben úgynevezett köztársaságvédelmi szövetségekbe tömörülnek, minthogy a tősgyökeres nyugatmagyarországi németség monarchista érzelmű. A kétféle szövetség csapatai és tagjai közt sűrűn fordultak elő már kisebb incidensek, most vasárnap azonban tragikus, véres összeütközésre került a sor egyik faluban. A Sopronból Bécsbe vivő vasútvonal mellett közvetlen a magyar részen maradt Ágfalvával szomszédos Somfalva és a vasútvonal másik oldalán Lépesfalva. A mai baloldali bécsi lapok jelentése szerint Somfalván a szocialisták népgyűlést rendeztek és erre sokan gyűltek át Lépesfalvából is. A frontharcosok szövetségének gyülekezőhelye a Tscharmann-vendéglő, amely előtt vonultak el a köztársaságvédelmi szövetség tagjai. A szocialista gyűlés eloszlása után a vörös védelmi alakulat zárt menetben vonult vissza Lépesfalvára, s az a hír terjedt el, hogy útközben meg akarja ostromolni a Tscharmann-vendéglőt. Mikor odaértek és be akartak hatolni az épületbe, a vendéglő ablakaiból revolver- és karabély-sortűz dördült el. Smarics Mátyás kelénpataki hadirokkant fejlövést kapott és azonnal meghalt. Pár pillanat alatt kiszenvedett egy Grössingen nevű nyolcéves somfalvi kisfiú is, alo kíváncsiságból keveredett a tömegbe. Megsebesültek még többen, s egy harmadik áldozat estére szintén meghalt. A szocialisták az összeütközés után szétszaladtak, s egy részük a csendőrparancsnokságra sietett panaszt tenni. A csendőrök rögtön a Tscharmann-vendéglőhöz siettek, mire azonban odaérkeztek, már üres volt a vendéglő. A somfalvi csendőrség erre körtáviratban értesítette a közeli falvak csendőrségeit a támadásokról, s a késő esti órákban a megszállt Nyugatmagyarország minden falujában megindult a hajsza a támadók ellen. Éjfélig a frontharcos-szövetség körülbelül negyven tagját tartóztatták le azzal a gyanúval, hogy résztvettek a lövöldözésben, de még a bécsi baloldali sajtó is azt írja, hogy jórészt ártatlanok, s az igazi tettesek jórésze átmenekült a magyar határon. Támadás Magyarország ellen A szocialista sajtó, természetesen, alkalmul használja ki a véres incidenst, hogy részint a frontharcosok szövetségével szemben, részint, mint szokásos, Magyarország ellen uszíthasson. Jellemző, hogy az alsóausztriai tartománygyűlés mai ülésén Ofenbäch és Holmer szociáldemokrata képviselők sürgősségi indítványt terjesztettek be a tegnapi somfalvi incidensek miatt. Az indítványban magyar üzelmekről beszélnek, mint ami a tegnapi eseményeket előidézte és felszólítják a tartományi kormányt, hogy az osztrák szövetségi kormánynál követelje a magyar irredenta leszerelését, mert „Nyugatmagyarország békés lakossága már áldozata volt egyszer a magyar fölkelők betöréseinek“. Pechal nagynémet képviselő hozzájárult az indítványhoz, de védelmébe vette a frontharcosokat. Nem ezek a felelősök az incidensekért, hanem nyilvánvalóig a „magyaronok“, akik még ma is Magyarország után vágynak vissza. Buresch tartományi főnök a keresztényszocialista párt és a tartományi kormány nevében kijelentette, hogy elitéli az ilyen gonosz üzelmeket, a sürgősségi indítványhoz hozzájárni s mindent meg fog tenni, hogy a tartománygyűlés határozatát a lehető legsürgősebben eljuttassa a szövetségi kormányhoz. A tartománygyűlés ezután egyhangúlag elfogadta az indítványt és kimondta a sürgősséget. Csodálatos harmóniában tud egyesülni rögtön mindhárom, különben örökké marakodó osztrák párt, mihelyt a legkisebb ürügyet találja a magyarok elleni támadásokra. Egyik elszakított tiszta német faluban ismeretlen tettesek a tüntető szociáldemokraták közé lőnek, s erre a Prágából irányzott bécsi sajtó a magyarok ellen üvölt. Osztrák hivatalos jelentés a somfalvi eseményekről Bécsből jelentik. A nyugatmagyarországi tartományi kormány hivatalosan a következőket jelenti: A somfalvi incidens ügyében még az éjszaka folyamán megindított vizsgálat alapján megállapítható, hogy a tényállás a következő: Január 30-án délután Somfalván (nagymartoni politikai kerület) a frontharcosok egyesülete és a köztársasági védőszövetség gyűlést akart tartani, de a hatóságnál csupán az első gyűlést jelentették be. A frontharcosok gyűlésének színhelye a Tscharmannvendéglő volt, a köztársasági védőszövetségé a Moser-vendéglő. A köztársasági védőszövetség tagjai zárt menetben vonultak el a vendéglőből a lépesfalva-somfalvi pályaudvar irányába. A Tseharmann-vendéglő előtt egyik részük — a sopronkertesi és kelénpataki külső tagok csoportja — visszamaradt, míg a többiek tovább folytatták útjukat a pályaudvar felé. A pályaudvarhoz való felvonulás célja az volt, hogy megakadályozzák a frontharcosok újabb csoportjának Somfalvára való bejutását, miután megtudták, hogy a legközelebbi bécsi vonattal újabb frontharcosok érkeznek, köztük Hild ezredes. A köztársasági védőszövetség elzárta a pályaudvart és nem akarta kiengedni a pályaudvarról a frontharcosokat, akik a vonattal csakugyan megérkeztek. Verekedés támadt, amelynek során többen megsebesültek. A csendőrök és a pályaudvar főnöke, akik időközben Somfalva községből odasiettek, békítés céljából beavatkoztak és a frontharcosokat bebocsátották a váróterembe, mialatt a két fél tárgyalásokba bocsátkozott egymással. A tárgyaló felek abban egyeztek meg, hogy nem akadályozzák meg egymás elvonulását. Erre mind a két fél elvonult, a frontharcosok Lépesfalva és Nagymarton irányában, a védőszövetség tagjai Somfalva felé. A frontharcosokat a csendőrök is elkísérték egy darabig, amíg csak meg nem győződtek arról, hogy nem kell tartaniok a frontharcosok visszatérésétől. Erre a csendőrök megfordultak és a védőszövetség tagjait kisérték tovább Somfalva irányában. Útközben néhány lövést hallottak a helységből; a lövések, mint később megtudtuk, a Tscharmann-vendéglőből eredtek és két embert — Smarics Mátyást Kelénpatakról és Grössingen hétéves iskolásgyereket Somfalváról — halálra sebezték. Ezenkívül Haring József hatéves gyermek könnyebben megsebesült. Ezidő szerint még nem lehet határozottan megállapítani, hogy hogyan történt ez az eset. A vizsgálat tovább folyik. Nem felel meg a valóságnak a bécsi hétfői lapok ama híre, hogy több, mint ötven lövést tettek és hogy Smarkcson és Grössingenen kívül még mások is meghaltak, továbbá, hogy Bauhofer tartományi főnök bárki előtt nyilatkozott volna az incidens ügyében. A somfalvi verekedést a szocialisták kezdték Bécsből jelenti a Magyarság tudósítója. A somfalvi eseményeket a baloldali körök a legszemérmetlenebb izgatásra használták ki, a híreket is teljesen meghamisították. Csak a késő esti órákban lehetett tisztább képet kapni az eseményekről, a kiküldött laptudósítók visszaérkezése után. Kiderült, hogy mindössze kilenc frontharcos érkezett Bécsből Somfalvára, s amikor Seiffért százados vezetése alatt a nagymartoni állomásról Somfalvára mentek, a vörös köztársasági szövetség több, mint harminc tagja megtámadta őket. A verekedésnél a százados és két társa jelentékeny sebesüléseket szenvedett a boxerrel hadakozó vörösektől. A frontharcosok a Tscharmann- vendéglőben akartak gyülésezni, de ezt a szocialisták már délben megszállták és revolverlövéseket is adtak le, melyek az egyik frontharcost megsebesítették. A bécsi polgármester reálidős irredentáról beszél a munkások gyűlésén Bécsből jelentik. A munkásságnak a népcsarnokban tartott délutáni ülésén Bécs minden kerületének munkássága részt vett. A városháza népcsarnokában tartott gyűlés, amelyen Breitner meg akrta okolni Bécs város adópolitikáját, Seitz polgármester, mint gyászgyűlést nyitotta meg. A polgármester vázolta az eseményeket és kijelentette, hogy a polgárok, földmivesek és munkások nagy tömege köztársasági érzelmű és tudni sem akar Horthy-Magyarországról. De egy jelentéktelen kis csoport azt tűzte ki célul, hogy nyugatmagyarországi irredentát teremt. Reakciós elemek tegnap az ottani munkásságot brutális erőszakkal provokálták. Ennek a hallatlan gonosztettnek — jelentette ki a szónok a gyűlés viharos tetszése mellett — meg kell kapnia a maga bűnhődését. Ausztria egész munkássága mindenekelőtt azt követeli, hogy elsősorban a rendőri és bírói hatóságok torolják meg és a kormány teljesítse kötelességét. Nem fogjuk tűrni, hogy a tényállást eltussolják, vagy meghamisítsák. Most el kell döntenünk azt a politikai kérdést, vájjon a reakció Ausztriában olyan formákat ölt-e fel, amineket már más tettekben láttunk, várjon osztályharcot vívjunk-e a fasiszmus kárhozatos rendszere szerint, vagy a kultúra és civilizáció formái között. A polgármester végül annak a reményének adott kifejezést, hogy az összegyűltek nyugodtan és méltóságteljesen fognak viselkedni és bűnténnyel nem szennyezik be magukat. A gyűlésnek hét óra tájban volt vége. A felvonulás teljes nyugalomban történt meg. Elhatározták, hogy a tegnapi esemény áldozatainak temetési napján a munkát 15 perere beszüntetik. A nyugatmagyarországi összeütközés és a Habsburg-restauráció Grazból jelentik. A tartománygyűlés délutáni ülésén Oberzauber szociáldemokrata tartományi képviselő sürgős interpellációt intézett a tartományi főnökhöz a tegnapi eseményekre vonatkozóan. A szónok nézete szerint úgy ezek, mint atöbbi nyugatmagyarországi események a Habsburgoknak magyarországi restaurálási törekvéseivel állanak összefüggésben, aminek következtében ezek az események nem maradhatnak szó nélkül a stájerországi tartománygyűlésben. A történtek arra az aggodalomra adnak okot, hogy ezek az események Stájerországra is átterjedhetnek. Ennélfogva nyilatkozzék a tartományi főnök, vájjon kész-e a kormánynál lépéseket tenni, hogy annak a bandának bűnös üzelmei elé, amely a békeszerető lakosságot veszélyezteti és erőszakosságait esetleg a határon túl is viheti, gátat vessenek. Köller, a tartományi gyűlés elnöke, kijelentette, hogy az interpellációt tudomására hozza Gürtler dr.-nak, a betegen fekvő tar- tományi főnöknek. Saját szövőgyárunkban készült nyakkendőink áraival egyetlen üzlet vagy áruház sem tud versenyezni Műhelyeinkben most dolgoz- / « ^ zuk fel angol / ^ Varan saját érdekénél hény napig fehérnesnüvásárlásaival ! Nyakkendőház IV., Kígyó-utca és Apponyi-tér sarok (Klotild-palota)