Magyarság, 1927. március (8. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-15 / 60. szám

2 vagyonait, birtokait állami vagyonnak jelentik ki. A francia katolicizmusnak azonban világszerte és így Mexikóban is igen sok úgynevezett „fondation pieuse“-e (kegyes alapítvány) van, francia kato­likus alapítványok, amelyek hozzátar­toznak a nemzeti vagyonhoz és amelyek­nek hivatásuk, hogy a francia kulturális befolyást ápolják és terjesszék. Ezeket a fondation prense-kat a szabadkőműve­sek és a radikális köztársaság rendkívül értékeli és semmiesetre sem hajlandó ró­luk lemondani. Mexikóban diplomáciailag közbe is léptek a francia vagyon tisztelet­ben tartása érdekében. A helyzet tehát nagyon is analóg a két országban, az egyik ország szeparációs­ törvényt hoz, a másik agrártörvényt, amihez kétség­kívül joguk is van, azonban az idegen alattvalók birtokait tiszteletben kell tar­tani. És a francia jogászvilág még igen sok más hasonló esetekre hivatkozhatik, úgy, hogy Franciaország nagyon is meg fogja gondolni magát, várjon a döntő­bírósági elv ellen foglaljon-e állást és támogassa-e a románok kérését. A romá­nok szándéka nyilvánvaló, ők húzai­­halasztani kívánják az ügyet, szabotálni, ha kell és a jogi alapról politikai vá­gányra terelni, mint minden politikum­ban, ebben a kérdésben is, rájuk nézve előnyös kompromisszumot keresni. \\|//| MAGYARSÁG Ctj­­ m.JÓZSEF-KURUTS N­ÁX ALATT TAH ! Este a Réz-hegy alján Írta: Móricz Pál Az ősz vége, a hideg esők elkövetkezte­­kor, a Réz-hegy alján talán még szomorí­­tóbb, mint magán a sík Alföldön. A puszta télen-nyáron pusztaság­i szülöttjei, kik­hez a Tiszán, Maroson, Körösön a messze, messze felhős hegyek közül úsztatják alá az épület- és a tűzifát, a síkság felé emel­kedő lelkükkel beletörődnek a vadvirágok nyílásába, hervadásába. Ott, kint a pusz­tán, csak a nádas sírja, rivja, zokogja, zúgja bánatos dalait, mintegy kibékítésül, hogy mindenek­et elmúlnak... Az Al­föld, a puszta a változtathatatlan múlan­dósághoz korán hozzászokatja gyermekeit. A délibáb, a szivárvány sem csalogatják őket. A kunhalmok ősi, csontokkal telt sír­­­jain jószűt alszanak. Más az Ősz vége arrafelé a gesztenye-, tölgy-, bükk-, cser­erdős Réz-hegyek alján, hol az óvott völgykatlanokban száz, meg száz csillagostornyú kis magyar falu rej­tőzködik az ősi udvarházakkal. A szőlős­­kertek a lankákon mámorító rózsás bakar­­fürtöket édesítenek a víg szüretekhez. Az erdők morajló fái vadkörtét, ropogó mak­kot szórnak alá az avarra. A falu környéke olyan, mint királynak a kertje a kanya­rogva bujkáló patakokkal. Az öreg udvar­házaknak pázsitját csillagos virágok, ne­vető piros pelargóniumok, sárga, fehér őszirózsák tarkítják. Megrázkódnak, haj­­longanak, összebújnak az őszi kis virágok. A Réz-hegyről alányargaló fergetegek dühödten megtépik a kúriák százados fái­nak sárguló lombját. A hervadt levelek csörögve-zörögve hullanak a pázsit hal­dokló virágaira ... Ennyi szép, kedves, megszokott gyönyörűségnek elmúlása lát­tán nehezebben tud megnyugodni a hegy­vidéki lélek, mint a nyári hőségtől per­zselt pusztán a lihogó pásztortüzek mel­letti pusztázók. __Az Isten jelen van! ___mondják és gémberedett kezüket áldón tartják a li­hogó tűz fölé a puszták fiai, de ki__ott a Réz-hegy alján__kertje virágait, gyümöl­csösét, lombos fáit hervadni, hullani látja, kételygőn felsóhajt: __Van-e itt Isten?___Amikor pedig a harsogó szélvész előtör féktelen erővel a rejtelmes hegyszakadékokból, majd az ablakokat fenyegetőn verdesve __ zubo­rogni kezd gyászos alkonyatokon a fekete hidegeső, gonosz erők közelgését érezi az elfogódott lélek. Összepréselt szivéből nyo­masztón agyába lökődik a sürü piros vér. Káprázatokat lát s ha nem is mondja ki hangosan, érezi a közelben a__ kisértő­ket... Az ősi rendház komor nagy szobá­jában is imhol a világosságot már majd­nem teljesen agyonfojtotta a hideg esővel ereszkedő őszi alkonyat, özvegy Leel- Kürthyné nagyasszony összekulcsolta ke­zét. Talán hitte is, hogy itt van az ördög és a szakadékokból támadó viharok hara­gos szárnyán az árnyékvilág csodái repül­nek széjjel ártatlan falusi házak kémé­nyein bekukucskálni, vidám és gonosz tréfákat elkövetni? !... Bár tudta, hogy az öreg Sára néni, a vénséges bútordarab cseléd kint a konyha pislogó tüzénél __ tollat fosztogatva __ bóbiskol, mióta fér­jét, a büszke nemzetes Leel-Kürthy György urat eltemették és égjük legény­fiát valahol az orosz földön elnyelték a volhiniai mocsársirok, másik fiát meg a Doberdó millió ágyúgolyótól kalapácsolt szörnyű köveitől kellett félteni, __ nem tudott megnyugodni az erőslelkű­ nagyr­­asszony... A kopogó hideg esőcseppek mintha csak szivébe verték volna a krisz­tusi keresztfa szegeit? — Csak legalább az a Korsósné lenne már itt? _ Az égő lámpával belépő vén Bálint mindenes hallhatta e sóhajtást, mert minekutána illő módon „szerencsés jóestét“ kívánt, rámondta:__ Elmegyek én Rákhelért, instálom! __Jó lesz bsz’ az, Bálint bácsi! _ Mi­közben az öreg Bálint útnak eredt, bőr­­karosszékében, a nehéz, sima bútorokra ragyogó fénysávokat lopó talpaslámpa zi­­zergő fényénél, ezüst hajkoronás szép fe­jét kissé előrehajtva, feszülten hallgatód­­zott... Az egyedülvalóságtól nyomottan el-elrebegte:__ Hát, jönnek-e, nem-e, mán? __ Megérkeztünk, instálom! __ Bálint derűsen benyitotta az ajtót. __ Kegyes kezeit csókolom a nagy­asszonynak! Bálint háta mögöl kelle­mes csengő hangon az eleven mozgású, tagbaszakadt, javakörbeli, égő fekete­­szemű, kerek kisbundás, értelmes beszédű parasztasszony szólalt meg. __ Jó meleg van itt, tekintetes asszonyomnál. __Begyujtattam az öreg búbos cserép­kályhába. __Jól esik már ilyenkor a meleg! ___ Korsósné feketeselyem-virágokkal kivar­rott kis hajdubundáját száradni __ ottho­nosan __a kályha melletti fogasra akasz­totta.. Négylábú alacsony kisszéken a nagy­asszony elé kuporodott. Nem húzódozott attól sem, mikor a vén Bálint, asszonya parancsára, talpaspohár bakarborral kí­nálta meg. Mosolyogva fogadta a kíná­lást : Vérré válik bennem! De a nyelvedet is jobban mozgásba hozza, Rákhel! __ A kendőt, bezzeg, nem győznénk kenegetni! __Rákhel visszavágott az in­cselkedő öregnek. Bálint csak a bajusz alól merészelt mormogni. — No, no... Amint látom... A tied j sem maradt a szoknyád alsó, hátsó zsebi­­ben! Rákhel tovább nem üggyintett reá. _ Cudar lucskos, ördöngős idő van odakint, tekintetes asszonyom! Rákhel fontoskodom rejtelmességeket ígérő, fá­tyolozott hangon szólt. _ Akkor is ilyen­féle nemszeretem-idő szakadt a Réz-hegyre, amikor az én boldogult Korsós Zsigám, kinek, mint tetszik tudni, már második hites felsége voltam (mert volt neki hitet­len is éppen elég!), „ a tatarosi kőszén­bányába járt dolgozni ... Meg kell adni: dolgos ember volt Zsiga. Keresett szépen, de, ha rájött a bolondja, hetibére jórészét a kantinban hagyta... A cimborákkal ek­kor is éppen igy nekilátott, úgyhogy a sok italtól az asztalvégen elnyomta az álom... _ Hénye! __ Mikor felserkent, dör­zsölte a szemét. _ Hiszen nékem azóta már otthon kéne lennem a falumban... Node, mindegy, útnak indulok én igy is! .— dörmögte. Hiába marasztották, az Ősz­­éjszakai, lucskos időben nekivágott az erdőtől borított meredélyes, szakadékos betyárútnak ... Boros fővel azután úgy belebonyolódott a vad sűrűségbe, hogy csak akkor kapott észbe, mikor a gala­gonyabokor arconszúrta és lába alól a ki­szakadt kődarab fenyegető morajlással le­gördült valami titokzatos mélységbe .. . Rémes röhögő hangot is hallott? ... Ta­lán vaddisznók voltak?!__Szent Iste­nem !__ megrendülten felfohászkodott. — Eltévedtem!... Mi lesz most itt ve­lem? ! — Ne félj! __ Mintha ismert régi, édes, kedves hang csendült volna fülébe? Fel­­emelte mámortól ködös fejét... A sötét­­ségből kiragyogóan az első volt felesége, Simon Márta állott előtte. — Ha jólélek vagy? Isten nevére, szólj! __ Fogai vacogtak, mire kinyögte e szót. wtoimsk­ 1927 március 15. ked. A kantoni csapatok körülzárták Sanghajt San-Kai-Csek tábornok ellensége a kommunizmusnak Londoni jelentés szerint a katoniak egyik irreguláris osztaga tegnap hajnalban több he­lyütt megszállotta a Sanghaiból Nankingba vezető vasútvonalat. Ennek következtében a sanghai­i és az északi csapatok között az ösz­­szeköttetés megszakadt. A Jan-Cse-Kiangban horgonyzó kínai flotta huszonkét egysége át­pártolt a kantoniakhoz. Sanghajban a nemzetközi védelmi osztagok lázasan dolgoznak a védelmi vonalak megerő­sítésén. Az önkéntes nemzetőrség tegnap dísz­szemlét rendezett, amelyen a külföldi negye­dek önkéntes alakulatait kívül az orosz fehér gárda egyik osztaga, valamint egy kínai osz­tag is felvonult. A kínai negyedben tegnap kihirdették az ostromállapotot. A Petit Parisien sanghi-i külön tudósítója hosszabb beszélgetést folytatott a kantoni kor­mány egy magasrangú megbízottjával, aki titkos küldetésben néhány nap óta Sanghaj­­ban tartózkodik. A kantoni kormány megbí­zottja többek között beismerte, hogy a Kou- Min-Tang párt kebelén belül súlyos ellentétek vannak a külpolitikai orientálódást illetőleg s hogy a párt egy része tényleg a bolsevizmus felé hajlik, amivel szemben San-Kai-Csek tá­bornok, a kantoni haderő főparancsnoka, a kommunizmusnak nyílt ellensége. A Petit Parisien informátorának véleménye szerint végeredményben Kantonban a kommunista­­ellenes irányzat fog győzedelmeskedni. Kíná­ban a kommunizmusnak nincs talaja, hiszen a kínai nemzet földmivelő nép s a földműve­seknek csak kisbirtokaik vannak s nincs mit kommunizálni. A Kuo-Min-Tang párt csupán taktikai okokból vette igénybe a szovjet kor­mány politikai, erkölcsi és pénzügyi támoga­tását. Épp úgy, mint ahogy a keresztény misszionáriusoknak nem sikerült a kínaiakat a keresztény hitre téríteniük, nem fog sike­rülni a vörös misszionáriusoknak sem Kim bolsevizálása. A Kuo-Min-Tang párt csupán annyiban forradalmi, hogy köztársasági ala­pon áll. Sun-Jat-Cen halála évfordulójának megünneplése Vasárnap volt Sun-Jat-Cen halálának má­sodik évfordulója. Az elhunyt kínai politikus emlékére Singaporeban rendezett felvonulás a kantoni kormány mellett való tüntetéssé fa­jult, melynek során véres zavargások folytak le. A rendőrök eleinte gumibotokkal próbál­ták a tüntetőket szétoszlatni, ami azonban nem sikerült, mire a kivezényelt rendőrosztag parancsnoka sortüzet vezényelt. Tizenöt tün­tető a helyszínen meghalt, tizenketten többé­­kevésbé megsérültek. A Londonban élő kínaiak — többnyire a kantoni kormány hívei — tegnap emlékünne­pélyt rendeztek a londoni kínai követség épü­letében. Maga a kínai követ az ünnepségen nem vett részt, megjelent azonban az angol munkáspárt egy kiküldötte, aki hosszabb be­szédben adott kifejezést szimpátiájának a kínai munkássággal szemben. A kínai hajóhad átpártolt a kantoniakhoz Sanghaiból jelentik a Times-nek. Tang tengernagy, a sanghaji vizeken állomásozó kí­nai hajóhad főparancsnoka, körlevélben hírül adta, hogy csatlakozik a kantoniakhoz. A ten­gernagy kijelenti, hogy valamennyi tiszt mö­götte áll. Egyidejűleg a Kiang-Nan arzenál­ban lévő tengernagyi épületből valamennyi tengerészeti okmányt a Hak­mu cirkáló, zászlóshajó fedélzetére szállítottak. A köztár­sasági lobogót levették és helyébe a Kuo- Ming-Tang part zászlaját tűzték ki. A hajó­had jelenleg Wusung mellett tartózkodik; négy cirkálóból áll, amelyek közül a leg­nagyobb a Haicsau, továbbá öt rombolóból és három ágyúnaszádból. A hajóknak nincs va­lami nagy harci értékük; valamennyien ócs­kák és pénzhiány miatt már jó ideje nem ke­rültek kijavításra. Azt mondják, hogy maga a tengernagy sem gondol harcra. A Daily Express jelentése szerint a kanto­­niakhoz átpártolt hajók száma huszonkettő. Egy francia tudós jóslása szerint Japán el fog tű­nni a föld színéről Londonból jelentik: Noble professzor, a francia akadémia tagja, tegnap hosszabb elő­adást tartott Londonban az elmúlt hónapok­ban Japánban folytatott geológiai kutatásai eredményéről. Noble professzor kutatásai erdeményeként azt a szenzációs következtetést vonta le, hogy Japán rövidesen teljesen el fog tűnni a föld színéről. A japán szigetvilág földtani szerkezetét az állandó földrengések és a vulkánkitörések annyira megrongálták, hogy számolni kell azzal, hogy egy szép na­pon a japán szigetvilág nyomtalanul eltűnik az óceánban. APOLHK4 HÍREK Watkó Lajos a külügyi bizottságban számol be genfi tárgyalásairól A képviselőház külügyi bizottsága Walkó Lajos külügyminiszter kívánságára csütörtö­kön ülést tart. A miniszter ugyanis Bethlen István gróf miniszterelnökkel folytatott meg­beszélése alapján úgy döntött, hogy nem a képviselőház plénuma előtt, hanem a külügyi bizottság ülésén számol be a külpolitikai helyzetről és genfi tárgyalásairól. A bizott­ság ülésén a miniszterelnök is részt vesz. Ismét holtpontra jutottak a magyar-­ cseh kereskedelmi tárgyalások Prágából jelentik. A magyar—cseh kereske­delmi tárgyalások szombaton és vasárnap szüneteltek. A tárgyalások egyelőre ismét holtpontra jutottak, minthogy a magyar de­legáció nem enged követeléseiből, a cseh dele­gátusoknak pedig nem volt felhatalmazásuk arra, hogy a magyar delegátusok által kért újabb engedményeket megadják. A felmerült nézeteltérések elsősorban a borra, szénre és bőrre vonatkoznak. A ma délutáni miniszter­­tanács a magyar delegáció követeléseit ma újabb részletes vizsgálat alá vette s megálla­podott az újabb instrukciókban, amelyeknek alapján a tárgyalások holnap folytatódni fog­nak.­­ Avar ékszerleletek Sopron megyében A sopron megyei Rábapordány község hátt­­rában pár év előtt avar temető nyomára buk­­kantak. A soproni Városi Múzeum igazga­tója, Smiringer Ernő dr., az ismert archeológus a múlt évben rendszeres ásatásokat végezte­tett, mely értékes népvándorlás korabeli lele­tekkel gazdagította a múzeumot. A tudomá­nyos célokat szolgáló ásatások mellett a rába­­pordányiak is nekiláttak a kincskeresésnek és nem eredménytelenül, mert többször előfor­dult, hogy arany- és ezüsttörtmelékek, régi ékszerek kerültek elő a föld alól. Az ilyen szerencsés esetek, természetesen, megnövelték az „aranyásók“ táborát és idegeneket is csá­bított soraikba. Nemrégiben egy rábapordányi gazdálkodó ezüsttel díszített pompás arany fibulákat talált, melyekért ezer pengőt fizet­tek. Egy másik aranyásó négy aranyfülb®­­valót talált egy avar sírban. A fülbevalók bá­mulatosan finom kidolgozásúak, Lauringer Ernő dr. igazgató 160 pengőért vette meg őket a múzeum részére.

Next