Magyarság, 1927. március (8. évfolyam, 48-73. szám)
1927-03-15 / 60. szám
2 vagyonait, birtokait állami vagyonnak jelentik ki. A francia katolicizmusnak azonban világszerte és így Mexikóban is igen sok úgynevezett „fondation pieuse“-e (kegyes alapítvány) van, francia katolikus alapítványok, amelyek hozzátartoznak a nemzeti vagyonhoz és amelyeknek hivatásuk, hogy a francia kulturális befolyást ápolják és terjesszék. Ezeket a fondation prense-kat a szabadkőművesek és a radikális köztársaság rendkívül értékeli és semmiesetre sem hajlandó róluk lemondani. Mexikóban diplomáciailag közbe is léptek a francia vagyon tiszteletben tartása érdekében. A helyzet tehát nagyon is analóg a két országban, az egyik ország szeparációs törvényt hoz, a másik agrártörvényt, amihez kétségkívül joguk is van, azonban az idegen alattvalók birtokait tiszteletben kell tartani. És a francia jogászvilág még igen sok más hasonló esetekre hivatkozhatik, úgy, hogy Franciaország nagyon is meg fogja gondolni magát, várjon a döntőbírósági elv ellen foglaljon-e állást és támogassa-e a románok kérését. A románok szándéka nyilvánvaló, ők húzaihalasztani kívánják az ügyet, szabotálni, ha kell és a jogi alapról politikai vágányra terelni, mint minden politikumban, ebben a kérdésben is, rájuk nézve előnyös kompromisszumot keresni. \\|//| MAGYARSÁG Ctj m.JÓZSEF-KURUTS NÁX ALATT TAH ! Este a Réz-hegy alján Írta: Móricz Pál Az ősz vége, a hideg esők elkövetkeztekor, a Réz-hegy alján talán még szomorítóbb, mint magán a sík Alföldön. A puszta télen-nyáron pusztasági szülöttjei, kikhez a Tiszán, Maroson, Körösön a messze, messze felhős hegyek közül úsztatják alá az épület- és a tűzifát, a síkság felé emelkedő lelkükkel beletörődnek a vadvirágok nyílásába, hervadásába. Ott, kint a pusztán, csak a nádas sírja, rivja, zokogja, zúgja bánatos dalait, mintegy kibékítésül, hogy mindeneket elmúlnak... Az Alföld, a puszta a változtathatatlan múlandósághoz korán hozzászokatja gyermekeit. A délibáb, a szivárvány sem csalogatják őket. A kunhalmok ősi, csontokkal telt sírjain jószűt alszanak. Más az Ősz vége arrafelé a gesztenye-, tölgy-, bükk-, csererdős Réz-hegyek alján, hol az óvott völgykatlanokban száz, meg száz csillagostornyú kis magyar falu rejtőzködik az ősi udvarházakkal. A szőlőskertek a lankákon mámorító rózsás bakarfürtöket édesítenek a víg szüretekhez. Az erdők morajló fái vadkörtét, ropogó makkot szórnak alá az avarra. A falu környéke olyan, mint királynak a kertje a kanyarogva bujkáló patakokkal. Az öreg udvarházaknak pázsitját csillagos virágok, nevető piros pelargóniumok, sárga, fehér őszirózsák tarkítják. Megrázkódnak, hajlonganak, összebújnak az őszi kis virágok. A Réz-hegyről alányargaló fergetegek dühödten megtépik a kúriák százados fáinak sárguló lombját. A hervadt levelek csörögve-zörögve hullanak a pázsit haldokló virágaira ... Ennyi szép, kedves, megszokott gyönyörűségnek elmúlása láttán nehezebben tud megnyugodni a hegyvidéki lélek, mint a nyári hőségtől perzselt pusztán a lihogó pásztortüzek melletti pusztázók. __Az Isten jelen van! ___mondják és gémberedett kezüket áldón tartják a lihogó tűz fölé a puszták fiai, de ki__ott a Réz-hegy alján__kertje virágait, gyümölcsösét, lombos fáit hervadni, hullani látja, kételygőn felsóhajt: __Van-e itt Isten?___Amikor pedig a harsogó szélvész előtör féktelen erővel a rejtelmes hegyszakadékokból, majd az ablakokat fenyegetőn verdesve __ zuborogni kezd gyászos alkonyatokon a fekete hidegeső, gonosz erők közelgését érezi az elfogódott lélek. Összepréselt szivéből nyomasztón agyába lökődik a sürü piros vér. Káprázatokat lát s ha nem is mondja ki hangosan, érezi a közelben a__ kisértőket... Az ősi rendház komor nagy szobájában is imhol a világosságot már majdnem teljesen agyonfojtotta a hideg esővel ereszkedő őszi alkonyat, özvegy Leel- Kürthyné nagyasszony összekulcsolta kezét. Talán hitte is, hogy itt van az ördög és a szakadékokból támadó viharok haragos szárnyán az árnyékvilág csodái repülnek széjjel ártatlan falusi házak kéményein bekukucskálni, vidám és gonosz tréfákat elkövetni? !... Bár tudta, hogy az öreg Sára néni, a vénséges bútordarab cseléd kint a konyha pislogó tüzénél __ tollat fosztogatva __ bóbiskol, mióta férjét, a büszke nemzetes Leel-Kürthy György urat eltemették és égjük legényfiát valahol az orosz földön elnyelték a volhiniai mocsársirok, másik fiát meg a Doberdó millió ágyúgolyótól kalapácsolt szörnyű köveitől kellett félteni, __ nem tudott megnyugodni az erőslelkű nagyrasszony... A kopogó hideg esőcseppek mintha csak szivébe verték volna a krisztusi keresztfa szegeit? — Csak legalább az a Korsósné lenne már itt? _ Az égő lámpával belépő vén Bálint mindenes hallhatta e sóhajtást, mert minekutána illő módon „szerencsés jóestét“ kívánt, rámondta:__ Elmegyek én Rákhelért, instálom! __Jó lesz bsz’ az, Bálint bácsi! _ Miközben az öreg Bálint útnak eredt, bőrkarosszékében, a nehéz, sima bútorokra ragyogó fénysávokat lopó talpaslámpa zizergő fényénél, ezüst hajkoronás szép fejét kissé előrehajtva, feszülten hallgatódzott... Az egyedülvalóságtól nyomottan el-elrebegte:__ Hát, jönnek-e, nem-e, mán? __ Megérkeztünk, instálom! __ Bálint derűsen benyitotta az ajtót. __ Kegyes kezeit csókolom a nagyasszonynak! Bálint háta mögöl kellemes csengő hangon az eleven mozgású, tagbaszakadt, javakörbeli, égő feketeszemű, kerek kisbundás, értelmes beszédű parasztasszony szólalt meg. __ Jó meleg van itt, tekintetes asszonyomnál. __Begyujtattam az öreg búbos cserépkályhába. __Jól esik már ilyenkor a meleg! ___ Korsósné feketeselyem-virágokkal kivarrott kis hajdubundáját száradni __ otthonosan __a kályha melletti fogasra akasztotta.. Négylábú alacsony kisszéken a nagyasszony elé kuporodott. Nem húzódozott attól sem, mikor a vén Bálint, asszonya parancsára, talpaspohár bakarborral kínálta meg. Mosolyogva fogadta a kínálást : Vérré válik bennem! De a nyelvedet is jobban mozgásba hozza, Rákhel! __ A kendőt, bezzeg, nem győznénk kenegetni! __Rákhel visszavágott az incselkedő öregnek. Bálint csak a bajusz alól merészelt mormogni. — No, no... Amint látom... A tied j sem maradt a szoknyád alsó, hátsó zsebiben! Rákhel tovább nem üggyintett reá. _ Cudar lucskos, ördöngős idő van odakint, tekintetes asszonyom! Rákhel fontoskodom rejtelmességeket ígérő, fátyolozott hangon szólt. _ Akkor is ilyenféle nemszeretem-idő szakadt a Réz-hegyre, amikor az én boldogult Korsós Zsigám, kinek, mint tetszik tudni, már második hites felsége voltam (mert volt neki hitetlen is éppen elég!), „ a tatarosi kőszénbányába járt dolgozni ... Meg kell adni: dolgos ember volt Zsiga. Keresett szépen, de, ha rájött a bolondja, hetibére jórészét a kantinban hagyta... A cimborákkal ekkor is éppen igy nekilátott, úgyhogy a sok italtól az asztalvégen elnyomta az álom... _ Hénye! __ Mikor felserkent, dörzsölte a szemét. _ Hiszen nékem azóta már otthon kéne lennem a falumban... Node, mindegy, útnak indulok én igy is! .— dörmögte. Hiába marasztották, az Őszéjszakai, lucskos időben nekivágott az erdőtől borított meredélyes, szakadékos betyárútnak ... Boros fővel azután úgy belebonyolódott a vad sűrűségbe, hogy csak akkor kapott észbe, mikor a galagonyabokor arconszúrta és lába alól a kiszakadt kődarab fenyegető morajlással legördült valami titokzatos mélységbe .. . Rémes röhögő hangot is hallott? ... Talán vaddisznók voltak?!__Szent Istenem !__ megrendülten felfohászkodott. — Eltévedtem!... Mi lesz most itt velem? ! — Ne félj! __ Mintha ismert régi, édes, kedves hang csendült volna fülébe? Felemelte mámortól ködös fejét... A sötétségből kiragyogóan az első volt felesége, Simon Márta állott előtte. — Ha jólélek vagy? Isten nevére, szólj! __ Fogai vacogtak, mire kinyögte e szót. wtoimsk 1927 március 15. ked. A kantoni csapatok körülzárták Sanghajt San-Kai-Csek tábornok ellensége a kommunizmusnak Londoni jelentés szerint a katoniak egyik irreguláris osztaga tegnap hajnalban több helyütt megszállotta a Sanghaiból Nankingba vezető vasútvonalat. Ennek következtében a sanghaii és az északi csapatok között az öszszeköttetés megszakadt. A Jan-Cse-Kiangban horgonyzó kínai flotta huszonkét egysége átpártolt a kantoniakhoz. Sanghajban a nemzetközi védelmi osztagok lázasan dolgoznak a védelmi vonalak megerősítésén. Az önkéntes nemzetőrség tegnap díszszemlét rendezett, amelyen a külföldi negyedek önkéntes alakulatait kívül az orosz fehér gárda egyik osztaga, valamint egy kínai osztag is felvonult. A kínai negyedben tegnap kihirdették az ostromállapotot. A Petit Parisien sanghi-i külön tudósítója hosszabb beszélgetést folytatott a kantoni kormány egy magasrangú megbízottjával, aki titkos küldetésben néhány nap óta Sanghajban tartózkodik. A kantoni kormány megbízottja többek között beismerte, hogy a Kou- Min-Tang párt kebelén belül súlyos ellentétek vannak a külpolitikai orientálódást illetőleg s hogy a párt egy része tényleg a bolsevizmus felé hajlik, amivel szemben San-Kai-Csek tábornok, a kantoni haderő főparancsnoka, a kommunizmusnak nyílt ellensége. A Petit Parisien informátorának véleménye szerint végeredményben Kantonban a kommunistaellenes irányzat fog győzedelmeskedni. Kínában a kommunizmusnak nincs talaja, hiszen a kínai nemzet földmivelő nép s a földműveseknek csak kisbirtokaik vannak s nincs mit kommunizálni. A Kuo-Min-Tang párt csupán taktikai okokból vette igénybe a szovjet kormány politikai, erkölcsi és pénzügyi támogatását. Épp úgy, mint ahogy a keresztény misszionáriusoknak nem sikerült a kínaiakat a keresztény hitre téríteniük, nem fog sikerülni a vörös misszionáriusoknak sem Kim bolsevizálása. A Kuo-Min-Tang párt csupán annyiban forradalmi, hogy köztársasági alapon áll. Sun-Jat-Cen halála évfordulójának megünneplése Vasárnap volt Sun-Jat-Cen halálának második évfordulója. Az elhunyt kínai politikus emlékére Singaporeban rendezett felvonulás a kantoni kormány mellett való tüntetéssé fajult, melynek során véres zavargások folytak le. A rendőrök eleinte gumibotokkal próbálták a tüntetőket szétoszlatni, ami azonban nem sikerült, mire a kivezényelt rendőrosztag parancsnoka sortüzet vezényelt. Tizenöt tüntető a helyszínen meghalt, tizenketten többékevésbé megsérültek. A Londonban élő kínaiak — többnyire a kantoni kormány hívei — tegnap emlékünnepélyt rendeztek a londoni kínai követség épületében. Maga a kínai követ az ünnepségen nem vett részt, megjelent azonban az angol munkáspárt egy kiküldötte, aki hosszabb beszédben adott kifejezést szimpátiájának a kínai munkássággal szemben. A kínai hajóhad átpártolt a kantoniakhoz Sanghaiból jelentik a Times-nek. Tang tengernagy, a sanghaji vizeken állomásozó kínai hajóhad főparancsnoka, körlevélben hírül adta, hogy csatlakozik a kantoniakhoz. A tengernagy kijelenti, hogy valamennyi tiszt mögötte áll. Egyidejűleg a Kiang-Nan arzenálban lévő tengernagyi épületből valamennyi tengerészeti okmányt a Hakmu cirkáló, zászlóshajó fedélzetére szállítottak. A köztársasági lobogót levették és helyébe a Kuo- Ming-Tang part zászlaját tűzték ki. A hajóhad jelenleg Wusung mellett tartózkodik; négy cirkálóból áll, amelyek közül a legnagyobb a Haicsau, továbbá öt rombolóból és három ágyúnaszádból. A hajóknak nincs valami nagy harci értékük; valamennyien ócskák és pénzhiány miatt már jó ideje nem kerültek kijavításra. Azt mondják, hogy maga a tengernagy sem gondol harcra. A Daily Express jelentése szerint a kantoniakhoz átpártolt hajók száma huszonkettő. Egy francia tudós jóslása szerint Japán el fog tűnni a föld színéről Londonból jelentik: Noble professzor, a francia akadémia tagja, tegnap hosszabb előadást tartott Londonban az elmúlt hónapokban Japánban folytatott geológiai kutatásai eredményéről. Noble professzor kutatásai erdeményeként azt a szenzációs következtetést vonta le, hogy Japán rövidesen teljesen el fog tűnni a föld színéről. A japán szigetvilág földtani szerkezetét az állandó földrengések és a vulkánkitörések annyira megrongálták, hogy számolni kell azzal, hogy egy szép napon a japán szigetvilág nyomtalanul eltűnik az óceánban. APOLHK4 HÍREK Watkó Lajos a külügyi bizottságban számol be genfi tárgyalásairól A képviselőház külügyi bizottsága Walkó Lajos külügyminiszter kívánságára csütörtökön ülést tart. A miniszter ugyanis Bethlen István gróf miniszterelnökkel folytatott megbeszélése alapján úgy döntött, hogy nem a képviselőház plénuma előtt, hanem a külügyi bizottság ülésén számol be a külpolitikai helyzetről és genfi tárgyalásairól. A bizottság ülésén a miniszterelnök is részt vesz. Ismét holtpontra jutottak a magyar- cseh kereskedelmi tárgyalások Prágából jelentik. A magyar—cseh kereskedelmi tárgyalások szombaton és vasárnap szüneteltek. A tárgyalások egyelőre ismét holtpontra jutottak, minthogy a magyar delegáció nem enged követeléseiből, a cseh delegátusoknak pedig nem volt felhatalmazásuk arra, hogy a magyar delegátusok által kért újabb engedményeket megadják. A felmerült nézeteltérések elsősorban a borra, szénre és bőrre vonatkoznak. A ma délutáni minisztertanács a magyar delegáció követeléseit ma újabb részletes vizsgálat alá vette s megállapodott az újabb instrukciókban, amelyeknek alapján a tárgyalások holnap folytatódni fognak. Avar ékszerleletek Sopron megyében A sopron megyei Rábapordány község háttrában pár év előtt avar temető nyomára bukkantak. A soproni Városi Múzeum igazgatója, Smiringer Ernő dr., az ismert archeológus a múlt évben rendszeres ásatásokat végeztetett, mely értékes népvándorlás korabeli leletekkel gazdagította a múzeumot. A tudományos célokat szolgáló ásatások mellett a rábapordányiak is nekiláttak a kincskeresésnek és nem eredménytelenül, mert többször előfordult, hogy arany- és ezüsttörtmelékek, régi ékszerek kerültek elő a föld alól. Az ilyen szerencsés esetek, természetesen, megnövelték az „aranyásók“ táborát és idegeneket is csábított soraikba. Nemrégiben egy rábapordányi gazdálkodó ezüsttel díszített pompás arany fibulákat talált, melyekért ezer pengőt fizettek. Egy másik aranyásó négy aranyfülb®valót talált egy avar sírban. A fülbevalók bámulatosan finom kidolgozásúak, Lauringer Ernő dr. igazgató 160 pengőért vette meg őket a múzeum részére.