Magyarság, 1927. június (8. évfolyam, 123-145. szám)

1927-06-01 / 123. szám

ELŐFIZETÉSI Á R A Ki félévre 24 pengő, negyedévre «pengő EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉT. KÚZNAP 16 FILLÉR. VASÁRNAP 32 FILLÉR AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS. VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIIL, JÓZSEF-KÖRUT 5. SZÁM TELEFON) JÓZSEF 46947, JÓZSEF 462-18, JÓZSEF 40491 FIÓKKIADÓ HIVATAL: BUDAPEST, VL KÉR, ANDRÁSSY-UT 8. SZ. TELEFON: TERÉZ 234-32Í LEVÉLCÍM) BUDAPEST 741, POSTAFIÓK W BUDAPEST, 1927 JUNIUS 1, SZERDA Vili. ÉVFOLYAM 123. (1894.) SZÁM Szerb or léniádé Irta: Baííorych Hornéi Hajdan, mikor filozófiával foglalkoz­tam, tanultam Bacon elméletét az idolák­­ról, a bálványképekről, előítéletekről, melyek, velünkszületve és belénknevelve, akadályai az önálló gondolkozásnak, az igazságok felismerésének. Mindig Bacon idolái jutnak eszembe, valahányszor a Magyarországon újra és újra felbukkanó szerb rokonszenv jeleivel találkozom. Magyarországon • a szerbek tömegesen először 1690-ben jelentek meg, mikor az árulóvá lett Csarnojevics III. Arzén ipeki pátriárka a szultán bosszúja elől negyven­ezer szerb családdal ide menekült.. A ma­gyar király befogadta a menekülteket és azon feltétel alatt, hogy hazájuk felszaba­dulása után oda visszatérnek, ideiglenesen letelepítette őket. Azóta a régi Kaséi a fel­szabadult, de a szerbek megmaradtak Dél- Magyarországon és a nagylelkű király kegyelmét azzal háláltak meg, hogy Ma­gyarország ez ősi területét elrabolták. A szerbek Magyarországon, hasonlítha­tatlanul kedvezőbb kulturális és gazdasági viszonyok közé jutottak, mint amilyenek közt a Balkánon éltek. Ennek köszönhe­tik, hogy a szerb irodalom a XVIII. szá­zadban Magyarországon született újjá. Egészen a múlt század nyolcvanas éveiig a szerb kulturális élet központja előbb Buda, azután Újvidék volt. Szerbiának vezető politikusai és irói a jelen századig szinte kizárólag Magyarországról kerültek ki. A karlócai szerb egyházat a magyar királyok tették gazdaggá és látták el szé­leskörű nemzeti autonómiával. Mindezért a, hála az volt, hogy' valahányszor Bécs és Magyarország ellentétbe kerültek egymás­sal, a szerbek Beccsel tartottak. Ismerete­sek a magyar szabadságharc eseményei. A szerbek hét nemzedéken á.t, duskálkodva Magyarország leggazdagabb részein, a magyar királyok kegyelméből nyert anyagi és erkölcsi javaik segítségével min­dig Magyarország vesztére törtek, mindig Nagy-,Szerbia pionírjainak tartották ma­gukat, és mikor a világháború végén el­érkezett céljaik megvalósítására a pilla­nat, tőrüket jótevőjük szivének irányítva, teljesen meg akarták semmisíteni. Csodálatosképpen Magyarországon a negyvennyolcas események után is marad­tak szerbbarátok. Horvátországban a nyolcvanas évektől a kormányzatban a szerbek igen jelentékeny szerepet játszot­tak a. Szent György-tér jóvoltából, a hor­­vátök rovására. A függetlenségi párt és a szerb radikális párt között szoros szálak fűződtek, de a szabadelvű- és a munka­pártban is mindig ott ült néhány úgy­nevezett ma gyarhu szerb. Ez az állapot a magyar közvélemény tetszésével találko­zott, holott, aki csak egy kicsit is benéz­hetett a szerb urak cirkulusaiba, tisztá­ban kellett, hogy legyen, mire töreksze­nek. Magyarország .szerfelett naiv nemze­tiségi politikát csinált. A vezető politiku­soknak rendszei'int fogalmuk sem volt a nemzetiségi törekvések igazi céljairól. Azt hitték, hogy aki jól beszél magyarul, aki veri a mellét, hogy ő büszke magyar ál­lampolgárságára, aki elsajátította a ma­gyar politikai frazeológiát, aki úgy tud mulatni, cigányozni, mint a magyar zsentri, az valóban támasza a magyar im­­périumnak. A szerbek bizánci moralitás­sal teljesen beleilleszkedtek a magyar élet külsőségeibe, amivel sikeresen vezették felre a magyar politikát és közvéleményt. Nem tanult a magyarság egy része még Trianon után sem. Pedig akkor a leg­­magyarónabb szerbek is eldobták az ál­arcot. Ki nem tudná, hogy egy munka­párti képviselő felesége lett a szerb ki­rályné első udvarhölgye, hogy egy a ma­gyar kormány által a szerbekre erőszakolt karlócai pátriárka testvére sietett Bel­­grádba megszervezni az ottani egyetem orvosi fakultását, hogy a magyar királyi Kúria egy disze hetvenéves korában át­ment szerb szolgálatba? És mégis voltak magyar miniszterek, akik szerb orientációt hirdettek, voltak magyar politikusok, akik a habsburgi „veszedelem“ ellen Belgrád pártfogását keresték, akadnak ma is ma­gyar politikai pártok, melyek Belgrád felé kacsintgatnak! És, ami mindezeknél sok­kal súlyosabb, kilenc hónappal ezelőtt, a mohácsi gyászünnepen, a Bethlen-kor­­mány még az államfőt sem átallotta egy szerbbarát nyilatkozatba belevinni. Nyugat-Európában a kormányok állam­főiket csak olyankor szokták külpolitikai nyilatkozatokra felkérni, mikor valami nagyhorderejű, perfekt dolgot a nemzet­nek és a külföldnek ünnepélyesen akar­nak bejelenteni. A mohácsi beszédet igy is fogták fel világszerte. E sorok írója akkor külföldön tartózkodott és élénken emlékszik rá, hogy nemcsak ő, hanem mindenki, magyar és idegen egyaránt, meg volt győződve róla, hogy az államfői nyilatkozat mögött kész magyar__szerb megegyezés áll. Azóta kiderült, hogy a beszéd csak ballon d’essai volt. Csekély nézetem szerint ezzel a kormány súlyos tiszteletlenséget követett el Magyarország kormányzója ellen, amiért felelősségre kel­lett volna a parlamentben vonni. És fele­lősségre kellett volna azért is vonni, hogy a mohácsi beszéd délszláv visszhangja kőiül félrevezette, vagy legalább félre­vezetni hagyta a magyar közvéleményt. A délszláv sajtóban valóban nagy vissz­hangja keletkezett a beszédnek. Száz és százféle variációban ugyan, de lényegé­ben véve a válasz mindenütt ugyanaz volt: Nagyon örülünk, hogy a magyarok végre észretértek és hajlandók beleillesz­kedni a trianoni keretekbe. Nagyon örü­lünk ennek és szívesen segítségére le­szünk Magyarországnak azon törekvésé­ben, hogy a kisántántba beléphessen. A magyar sajtópropaganda, elhallgatva e szerb kedvességeket, a mohácsi beszéd óriási hatásáról beszélt., úgy, hogy a ma­gyar közvélemény be nem avatott része heteken át valami csodát várt. A szájról­­szájra adott, ellenőrizhetetlen, de hangu­­latcsinálásra igen alkalmas „értesülések“' területi koncessziókról, szoros szövetség­ről, észak és kelet felé szabadkézről stb. tudtak. Kérdem, miért volt ezekre szük­ség? Talán csak nem azért, hogy a fiaskó lepleztessék? Az olasz—magyar barátsági szerződés visszaadta Magyarországnak külpolitikai súlyát. És sajátságos, hogy amig a tiranai szerződés által sarokbaszoritott Szerbia egy lépést sem tett a trianoni kereteken túl Magyarország felé, itt még mindig akadnak politikusok, akik nem ábrándul­­tak ki Belgrádiból. íme, a fajvédők vezére nemrégen a belgrádi Politiká-ban ma­gyar—délszláv__bolgár konfederációról beszélt és magát, keleti embernek vallotta. A konfederáció, persze, fantasztikum, egyebek közt azért is, mert Belgrád sem kér belőle. A keleti kultúrához való csat­lakozást. nem tudom, hogyan képzeli a képviselő ur. Mindenestre előbb egy uj magyar nemzetet kell teremtenie, mert ez a magyar nemzet közel ezer év óta a nyu­gati 'kultúra részese, támasza & néni kis dicsősége. Ugyanott hangsúlyozza a faj­védők vezére, hogy Budapestről az ut Fiúméba nem Zágrábon át vezet, hanem Belgrádon. Legyen szabad arra emlékez­tetnem, hogy a mohácsi beszéd után arról beszélt, hogy Budapestről az- ut Rómába Belgrádon át vezet. Kilenc- hónap alatt lényegesen közelebb került hozzánk a bel­grádi ut végpontja. Attól tartok, haf a képviselő ur még néhányszor ilyen ala­posan megrövidíti a belgrádi utat, végül is__a Konti-utcába fog eljutni! Kívüle ma már jóformán csak ott vannak szerb­barátok. Szerbiánál megátalkodott,abb ellensége még nem vöt a magyarságnak. Ott a ma­gyar szerelmi ömlengéseken mindig csak nevettek és rendületlenül folytatták akna­munkájukat Magyarország ellen. Csak gondoljunk arra, mit tett Szerbia a ma­gyar nemzet ellen az .összeomlás óta. Be­fogadta és pénzelte Lindert, Károlyit, Jászit, Lovászyt. Megcsinálta a baranyai köztársasághoz címzett komédiát. Az uralma alá került magyarokat megfosz­totta birtokaiktól, iskoláiktól, lépten­­nyomon belegázolt nemzeti érzésükbe és becsületükbe. Sehol az utódállamokban nem olyan sanyarú a magyarság sorsa, mint. Belgrád uralma alatt. Magyarország hajdani Kánaánjából mocsaras, egészség-" télén, maholnap gazdaságilag is passzív Fiók-Macedóniát csináltak. És még ma, Zalaegerszeg, május 31 (A Mcqyarsdg kiküldött tudósítójától.) Még meg sem érkeztünk Zalaegerszegre, csak a megye szélén jártunk, s máris tudtuk, hogy nem az ellenzéki Farkas Tibor és a kormány­­párti Kray István báró, hanem Farkas Tibor és a közigazgatás vivja meg a választási har­cot, mely a biróság mandátum-semmisitő Íté­lete nyomán ujuli ki a Zala völgyében. Nem mendemondából frtesültünk erről, hanem a legilletékesebb forrás, a kormánypárt nagy­­kanizsai szócsöve kürtölte ki tele hanggal, hogy „a hatóságok minden előkészületet meg­tettek a választásra“. S a kormány zalai hir­­harsonájának igaza volt: a hatóságok csak­ugyan r ekifegyverkeztek. Annyira a szó szo­ros értelmében történt ez a fegyverkezés, hogy a választási törvény 57-ik szakaszának világos rendelkezése ellenére az utolsó pillar­­natban két század honvéd toppant be váratla­nul a kerületbe. A törvény úgy intézkedik, hogy karhatalmat egyedül és kizáróan a vá­lasztási elnök rendelhet ki. Az elnök azon­ban senmiféle rendelkezést nem tett, a két század mégis megérkezett. Hogy honnan és miért? Ki más tudna feleletet adni erre a kérdésre, mint az, aki napokkal ezelőtt négy­száz csendőrt összpontosittatott Zalaegerszeg vidékén. Mert azt, ugye, mondanunk sem kell, hogy a kakastollas vitézek összpontosí­tását sem a választási elnök rendelte el. De történtek más hatósági előkészületek is. így például a zalalövői jegyző, Tóth Géza, a hétfőről-keddre virradó éjszakán egy pillana­tig sem hunyta le álomra a szemét. Reggel négy óráig rótta körjegyzőségének közsé­geit: Zalalövőt, Zalapatakát és Zalamind­­szentet. Fölhívta a választókat, ha szüksége mutatkozik, kézzelfoghatóan is korteskedni a kormánypárti jelölt érdekében. Még kézzel­foghatóbb hatósági korteskedés szemtanúi voltak hétfőn délután Zalahárshágy válasz­tópolgárai. Itt ugyanis letartóztatták Varga István földművest, akinek az volt egyetlen bűne, hogy tántorithatatlanul kitartott de­cemberben is és most is Farkas Tibor mel­lett. A letartóztatott ellenzéki választót ad­­dig-addig kisérgették, amig Zalalövőre nem értek vele. Itt azután ajánlatot tett neki a Tirana után is, legázol ássál fenyegetne^, ha a magyar__olasz barátság nekik nem tetsző méreteket öltene. Ők, a Magyar-: ország vesztére törő francia politikának és a szabadkőművességének balkáni expo­nensei, akik legújabban még a szovjettel is gyanús relációkat kezdettek. Ilyen 4L lammal vél a fajvédők vezére konfederá­­cióba léphetni? E sorok Írója őszinte csodálattal vau eltelve a szerb nép iránt, mely méltatlan vezérei alatt is törhetetlen nemzeti érzés­ről, halálmegvető hősiességről és minden’ csapásokkal dacoló elszántságról tett tanúságot. A szerb nép rászolgált arra, hogy természetes határai között meg­találja boldogulásának feltételeit. Csak azt nem tudom elviselni, hogy ez a boldo­gulás más nemzetek rovására történjék, hogy ez a par excellence balkáni nemzet Balkánontulra is kiterjessze hatalmát. És a magyar nemzetre végzetes veszedelem­nek tartanám, ha Szerbiával, baconi ido­­láktól vezetve, a jószomszédságon kívül bármily közelebbi kapcsolatokra töreked­nék. jegyző, mondván, változtassa meg elveit, nyomban szabadlábra kerül. Varga István azonban nem állt kötélnek, aminek következ­ményeképpen ottfelejtették a csendőrség őri­zetében. Talán most is ott volna még, ha Za­lahárshágy lakosai kedden reggel utána nem mennek. Ne higyje senki, hegy az ellenzéki választók erőszakoskodni akartak. Koránt­sem! Ahelyett négyszázmillió korona kauciót ajánlottak föl Varga István szabadlábrahe­­lyezése érdekében. Az ajánlat annyira gondol­kozóba. ejtette azokat, akiket illetett, hogy kaució nélkül is szélnek eresztették Vargát. Hogy mi volt az első teendője? Hazament és leszavazott Farkas Tiborra. A tanulságos hatósági előkészületek száz es száz esetét sorolhatnék még föl, azonban kénytelenek vagyunk most már csak a leg­kirívóbb esetet említeni föl. Az egységespárt zalaegerszegi irodájában is hatóság ütött ta­nyát, amennyiben a népjóléti minisztérium két kirendelt tisztviselője vette kezébe az irá­nyítást s dolgozott oly mnnkakedwel és szorgalommal, hogy ha Budapesten is igy működnék a központ, egyetlen akta sem ma­radna hátralékban. Ilyen előkészületek után nyitották meg ma reggel nyolc órakor a szavazást a kerület hetvenkét községében és Zalaegerszegen. Á székhelyen valósággal hajsza indult meg a kü­lönféle jármüvek után, melyek a választás napján is nyugodtan korteskedő egységes­párti képviselőket röpítették ki a községekbe, hogy ellensúlyozni próbálják a Farkas Ti­bor mellett megnyilatkozó lelkes hangulatot. Magában Zalaegerszegen nem volt szükség ilyen munkára, mert a város nagyrészben kormánypárti volt decemberben is s az ma­radt most is. A Magyarság munkatársa a I arkas Tibor támogatására Zalaegerszegen tartózkodó Gaal Gaszton autóján járta végig a hetvenkét község nagyrészét. Kormány­­párti lelkesedést a legjobb akarattal sem tnfl­­t.unk felfedezni seholsem: mindenütt Farkas Tibor mellett tüntetett a nép. A délutáni órákban a kerület községeiben nagyon veszedelmesre fordult a kormánypárt helyzete. Vaspör községben Farkas Tibor 160 szavazatával szemben mindössze két egységes Zalaegerszegen újra meg­választották Kray Islván bárót Ara 16 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék