Magyarság, 1927. október (8. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
Kövess tábornok terve Bécs megszállására Ezeknek a nagyfontosságú katonai tárgyalásoknak egyik nagyon érdekes epizódja volt az az ajánlat, amelyet Kövess Hermann tábornagy tett a honvédelmiminiszternek. Akkoriban nagyon közel volt a veszély, hogy a kommunisták Bécsben is magukhoz ragadják a hatalmat, különösen, ha az orosz csapatok előnyomulása még tovább tart és folytatódott volna. Kövess ekkor három magyar hadosztályt kért a honvédelmi minisztertől és vállalkozott arra, hogy ezekkel a csapatokkal leveri a bécsi kommunista lázadást. Ennek az ajánlatnak behatóbb tárgyalására azonban már nem került sor. Halmos Károly és Semsey Andor gróf szerepe a Paléologue-tárgyalásoknál A Paléologue-féle tárgyalásokkal kapcsolatban magyar és külföldi lapok is megemlékeznek a tárgyalásokat közvetítő Halmos Károly diügyvéd és Semsey Andor gróf szerepéről. A félhivatalos magyar nyilatkozatokban ezeknek a közvetítő személyiségeknek szerepét teljesen jelentéktelennek akarják feltüntetni és úgy állítják be őket, mint akik csak magánkezdeményezésből kapcsolódtak be fontos diplomáciai tárgyalásokba. Halmos Károly és Semsey Andor gróf minden nyilatkozattételelől elzárkóznak, azonban a békedelegáció köréből szerzett információk alapján megállapítható, hogy mind a ketten a kormány megbízásából mentek ki Párisba. Halmos Károly teljesen úgy volt felszerelve, mint ahogy csak a diplomáciai testület tagjait szokták ellátni és Semsey gróf, akit most félhivatalosan egyszerű joghallgatónak igyekeznek feltüntetni, hivatalosan kapott beosztást Halmos Károly mellé. Semsey gróf különben már 1818-ban diplomáciai tevékenységet fejtett ki, akkoriban az osztrák—magyar monarchia berni követségének katonai osztályához osztották be. Ha Semsey grófnak nem lett volna hivatalos megbízása, akkor teljesen érthetetlen volna, miért tagad meg most minden felvilágosítást azzal, hogy köti őt a hivatalos titoktartás. Millerand, minitársasági elnök is fennanotta magának a francia politika irányításának jogát A Paléologue-jegyzék körül folyó vitában a legnagyobb meglepetést Simonyi- Semadam Sándornak,ayz akkori miniszterelnöknek az a kijelentése okozta, hogy a tárgyalások azért hiúsultak meg, mert közben a francia kormány megbukott. Paléologue távozott és a következő kormány az ajánlatot nem tette magáévá. Már rámutattunk arra, hogy a volt miniszterelnök a dátumokat öszszezavarta, amennyiben Millerand 1920 szeptember 23-ig volt Franciaország miniszterelnöke. Súlyos tévedés azonban Simonyi-Semadam állítása azért is, mert Millerand, amikor a bloc national jelöltjeként a miniszterelnöki székből a köztársasági elnöki, méltóságra emelkedett, kifejezetten biztosította magának azt a jogot, hogy a francia külpolitikát továbbra is ő irányítsa. Millerandnak ez a kikötése ellenkezett a francia alkotmány szellemével és azzal a gyakorlattal, amely a politika irányítását teljes mértékben a mindenkori miniszterelnök kezébe tette le. Millerandhoz hasonlóan nagy befolyást a francia politika intézésére csak Poincyre gyakorolt, a köztársasági elnöki székből, ő is csak addig, amíg Clemencaeu került a miniszterelnöki állásba, aki azután nem volt hajlandó az elnök abszolút irányító befolyását elismerni. Minthogy tehát Millerand továbbra is megtartotta a külpolitika irányelveinek a megállapítási jogát, kétségkívül nem kellett attól tartani, hogy a következő francia kormány a La Merend-féle ajánlatot nem teszi magáévá. Millerand köztársasági elnöki választása, illetőleg Paléologue távozása magábanvéve, az eddigi adatok ismerete szerint sem magyarázza meg azt, miért kellett a francia kezdeményezésnek meghiúsulnia. beszerzési forrása! Árban és fizetési feltétel ebben legelőnyösebb Minőségben vezet HéVéngu lék- pígás facsalére!|___| Négyldngu pöc | pmj bronzcsillár | 00 | KADELBURGER ERNŐ .* csillárgyári lerakat ^Budapest, V., Lipót körút 5. Telefon 14 C- Cd fi Pénz beszél,kutya ugat írta: Mécs Alajos Gazsi barátom cigány volt és úgy hozzátartozott a csárdához, mint az a hosszú, asztalnak használt fatönk, amelybe még Rózsa Sándor is belevágta a fokosát. Mulatni a puszta közepén csak az ő segédlete mellett lehetett. Nappal rendesen ott aludt a búboskemence felső padkáján. Fejét és mezítelen talpát kígyómódra a kuckó belső sarkába helyezte. Egyrészt a melegség, másrészt a kedvezőbb világítás miatt. Ilyenkor Gazsi jelenlétét csak a kimustrált huszárnadrág boldogabb felére illesztett folt jelezte. A nadrág színe természetesen meggypiros, míg az alsó folt a legsötétebb fekete volt. Gazsi filozófus elmélétére még nézni sem szerette a komorat, így, ami ruházatán kényszerűségből nem egyezett világnézetével, azt a háta környékére rakta. Ha elölről mustráltad, szeme barnájától egészen nadrágjának dús sárga paszományáig maga volt a testet öltött tolakodó jókedv. Éber állapotban pedig másik oldalát nem igen mutogatta. Gazsi, régebbi életében minden bizonnyal krokodilus, vagy legalább is kobra lehetett. Sokat aludt és keveset evett. Amikor megismerkedtem vele, akkor is a mestergerenda tövében hortyogott. Láttára a legyek kábultan hullottak a padlóra. Kint rekkenő hőség volt, az ólomfehér égen szinte olvadozott a nap. Nemcsak Gazsi, hanem az egész világ aléltan hevert az ég és a föld között. Hogy, hogy nem, estére a csárda, megtelt emberekkel. Gazsi elhagyta szállását. Hegedűjének három húrját a túlsó sarokban hangolta. A kerek asztalnál két termetes atyafi ült, hosszúnyakú, kés üvegekben savanyodott előttük a bor. Gazsi folyton őket ügyelte. Ekkor vettem észre, hogy félszemű. De ezzel az eggyel három irányba nézett egyszerre. Fekete kalapjának elvesztett karimáját szürke vadlúd-tollal kárpótolta. Volt Ivük azon elegendő, amibe díszítés céljából bedughatta. Hogy a nadrág ne fityegjen rajta, alul madzaggal feszítette meztelen talpához. Oldalt ugyan hiányoztak a kapcsok, de egy kis levegőjáratra nyáron szüksége van az embernek. Épp, amikor a három hurrár elkészült, az egyik atyafi ráütött az asztalra. Gazsi ott termett. Díszes kalpagját a sarokba vágta, a szárazfát álla alá szorította. Azután a vonót kétszer megcsavarta a levegőben s úgy eresztette a hurokra. Maradék szemét behunyta. Várt. Olyan ünnepélyes fintorral, mintha angyali szózat volna esedékes a menynyékből. A vendég végigmérte: — Ismered azt a nótát, hogy: „Nagy a puszta, kicsi rajta a babám?“ Gazsi olvadt a boldogságtól: — De sip nóta is az desip , tekintetes űrt. A tekintetes úr fahangon dúdolni kezdett, Gazsi mozgatta a vonót, de a hegedű nem szólt. Nem volt semmi támpontja a muzsika megkezdéséhez. Pedig a nagy figyelemtől füle tövétől tarkójáig minden ránc mozgott képes felén. — Mi lesz? — sürgette a másik atyafi Gazsi nagy tanácstalanságában hétrét görnyedt: — Nem tudom, ámorból seretik e az urak, mert hát az egyik húr ipen most repedt el — mentegetőzött. Aztán elszántan megpróbálta a kisérést. Nehéz munka volt, mert a kupec maga se tudta, hogy mit dudol. Gazsi minden figyelme se tudta pótolni a mulatozók borfülét. Ezért csak úgy, óvatosan fülmentében hegedült. Tisztes távolból kémlelte a hatást. Fölösleges volt az aggodalom. Félórai nótázás után megkínálták őt is borral. — Na, ugye, tud — mondta büszkén az egyik búsképű a másiknak. A cimbora helyeslőleg bólintgatott: — Debrecenben is megállná a helyét. Több se kellett. Gazsi most már ott állt a fülük tövénél. A nóta körül se lehetett baj, azt dúdolták, amit ő húzott. Kint zuhogott az eső, valahol az eresz aljában hordó állhatott. Csobogása behallatszott a csapszékbe. A többi vendég hol az esőt, hol a mulatókat hallgatta. A két mulatozó megérezte a bámészkodó szemeket. Ki akartak tenni magukért. Gazsi homlokára széles gesztussal egy félbevágott ötös bankót ragasztottak. Ettől a pillanattól kezdve még azi mennybéli Szent Dávid se húzhatta volna szebben Gazsinál. Bizonyos, hogy a bankó másik felét is kihegedüli, ha történetesen a vihar ide nem söpri Bagi urat. Csuromviz volt, amikor belépett Meglepődve nézett szét az öt-hat vendég között, azután módisan a lócára ült A korcsmáros is előkerült. — Tíz he bort adjik! A szatmári haártól ázom, — tette hozzá magyarázólag. Azután széles állat éppugy, mint a többiek, két könyökére támasztotta s ugy nézte Gazsi erőlködését. Szemehéme rebbent. Gazsi meg úgy fordult, hofgy a vak szeme került Ramur felé. Az uj vendég darab ideig még tűrte a cincogást és kornyikálást, azután megmozdult: — Gazsi! A móré se nem látott, se nem hallott, Bagi urat nem hagyta el méltósága. Kisvártatva megint megszólalt: — Süket vagy hé!? Gazsi szemével, lábával integetett. Füle, orra, szemöldöke, kérges talpa, mind mozgott. Keze helyett lábujjaival magyarázott: — Értem, értem a sót, csak még a bankó másik fele itt van . . . Bagi úr azonban nem abból a fajtából való volt, aki a cigánykodást tűrte. Dörgő hangon mordult a füstösre: — Gazsi, te! Gazsi érezte, hogy tenni kell valamit. Úgy vigyorgott a két kupecre, mint az csak széles szájából tellett: — Idehegedilek én azért, ha a somsidba’ is állok, — de már ekkor Bagi asztala mellett hajlongott százatosan könyörgött: — Regvest, regvest, csak még egy piruskát azoknak a másoknak, a bankó másik felük . . . Bagi uram úgy végigmistrálta, hogy a pirosnadrág is beleremetélt. A régi fejedelmek sújthatták le ígv tekintetükkel az árulókat. Belenézett Gazsi egyetlen hunyorgó szemébe, a dán zsebében vájt. — Elég volt, mos már ide szálik azóta! — mondta zord hangon s az aszóra tett annyi aranypénzt, amennyit hatalmas kezével iszákjából kiadott markolni Majd hozátette: — Pénz beszél, kutva ugat! Gazsi előtt tisztázódott a he'tél ,piót leszedte homlokáról és " lajbizsebébe gyűrte. Számára a két kupec wracuRSK. 1927 október 1, szombat msmswmmmsm Simonyi Semadam volt miniszterelnök és Khuen-Héderváry Sándor gróf külügyminiszteri államtitkár ellentétes nyilatkozatai a Paléologne-ajánlatról A kormány péntek délelőtt minisztertanácsot tartott, amelyen a távollevő Walko külügyminiszter helyett Khuen Héderváry Sándor gróf külügyminiszteri meghatalmazott a miniszter számolt be a Paléologue-jegyzék nyilvánosságra kerülésnek külpolitikai vonatkozásairól. A minisztertanács után Khuen- Héderváry Sándor gróf nyilatkozatot tett az újságírók előtt, amelyben azt mondja, hogy a kormányt meglepte a Paléologue-jegyzék nyilvánosságra hozatala, nem a benne foglaltak miatt, hanem, mert a jegyzéknek a külügyminisztériumban nyomát sem találják, márpedig egy ilyen jegyzéknek nyoma volna. Sem a békedelegáció, sem a külügyminisztérium nem kapta meg ezt a jegyzéket. Elsősorban be kell várni, hogy Franciaország részéről hogyan foglalnak állást a Paléologueügyben. Ha Simonyi-Semadam volt miniszterelnök azt mondja, hogy a minisztertanács annak idején ezt a jegyzéket letárgyalta és elintézte, akkor bizonyára téved. Kétségtelen, hogy voltak annak idején konverzációk, de a nyilvánosságra került dokumentumról nincs tudomása. Arra vonatkozólag, hogy ezek után mit tárgyalt le a magyar minisztertanács, mire küldött választ Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök és mit akadályozott meg Paléologue bukása, Khuen-Héderváry gróf semmi felvilágosítást nem adott. Miután pedig abban az időben Simonyi-Semadam Sándor volt a miniszterelnök és ő vett részt a döntő minisztertanácson, amelyen viszont Khuen- Héderváry gróf nem volt jelen, mégis csak kénytelenek vagyunk azt feltételezni, hogy ebben a kérdésben Simonyi-Semadam Sándor van jobban informálva és az ő megállapításait inkább kell autentikusnak elfogadnunk. Simonyi-Semadam Sándor különben ma új „hivatalos“ nyilatkozatot tett, amelyről az alábbi hivatalos közlést adták ki: Tekintettel azokra a nyilatkozatokra, amelyeket egyes lapok Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnöknek tulajdonítanak és amelyek szövegezésükben egymástól eltérnek, a Magyar Távirati Iroda egyik munkatársa felkereste Simonyi-Semadam Sándort és tőle a következő hiteles nyilatkozatot kapta: — A Magyarság tegnapelőtti számában közzétett Paléologue-féle jegyzőkönyvre vonatkozóan a lapoknak csupán a következő nyilatkozatot adtam: Az ügyet a kormány tárgyalta. Minisztertanács döntött benne minden huzavona és haladék nélkül és a kormány a maga részéről mindent megtett, hogy az ügy perfektuáltassék. Hogy a dologból nem lett semmi, annak egyedüli oka Paléo-élogue bukása. Minden, ami ezenkívül, vagy ettől eltérő fogalmazásban nevem alatt megjelent, az nem fedi az én kijelentéseimet s azzal magamat nem azonosítom, így nem mondottam azt, hogy a Magyarságban közölt jegyzőkönyvvel azonos szövegű okmányt kapott volna a kormány. Minden további kérdésre a választ kereken megtagadtam, úgy, amint a jövőben sem fogok ebben az ügyben semmiféle nyilatkozatot tenni. Ehhez a nyilatkozathoz a magunk részéről a következőket jegyezzük meg: Mi teljes mértékben méltányoljuk a volt miniszterelnök nehéz helyzetét és szívesen koncedáljuk, hogy amikor Őexcellenciája a Magyarság számára első nyilatkozatát tette, még teljesen a Paléologue-jegyzék közlésének hatása alatt állott és nem volt módjában, iratai alapján a hét év előtti események emlékét felfrissíteni. Mi azt hisszük, hogy a Paléologue rejtély tisztázását ez az új „hivatalos“ nyilatkozat is biztosítja és ezért nem óhajtunk kellemetlen vitába bocsátkozni. Csupán azt állapítjuk meg, hogy a lapunkban közölt első nyilatkozat gyorsírási feljegyzés hogy áruházamban ugyanolyan árakon vásárolhat ki havi torrszál-hitelre, mint bárhol másutt készpénzért A Hamió negy raktár? férfi és női jelöltök, télikabátok és bundák, férfiöltönyök, férfi- és női börkabátok, férfi- és női fehérneműek (méret után is), gummikabátok, angol- és francia gyapjúszövetek, Crep de Chile, Crep Georgette, Japonaise, selyemkölönlegességek és mindenféle mosóáruk, ebédlő- és futószőnyegek, sezlenátvetők, függönyök paplanok és ágyterítők, len- és ramutvásznak, whiflon, zefir, pouplinok és damasztáruk, stb. Cégem Ilimévé garantálja a jó és gondos felszolgálást Havas László Vidékre miatt- Ripest, VI., Váci-út 1. hát küldök! Vestend-ház. Telefon: T. 279—74.