Magyarság, 1927. október (8. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-22 / 240. szám

1927 október 22, szombat —IW'IJi'M il111" hii iwasarauRsa« Példátlan botrányok, tízezrek tüntetése köztpen zajlott le Szomori Dezső darabjának elő­adása a Nemzeti Színházban A Nemzeti Színház történetében példátlan izgalmak közben érkezett el Szomori Dezső Nagyasszony című darabjának érthetetlenül műsorra tűzött felújítása. A keresztény tár­sadalom az utolsó pillanatokig nem hitte, hogy ezt az oktalan és szükségtelen provo­kációt valóban a végsőkig fogják vinni. Budapest keresztény népe bízott abban, hogy a Nemzeti Színház igazgatója, Hevesi Sándor, ha csak az utolsó pillanatban is, de jobb belátásra tér és megkíméli a Nem­zeti Színházat egy olyan szégyenteljes bot­ránytól, amilyen még sohasem ejtett csor­bát az ország első színházának presztízsén. Nem így történt. Pénteken délután már nyil­vánvaló volt, hogy az előadást valóban megtartják és a rendőrkardok védelme alatt szembeszállnak a felgerjedt keresztény ma­gyar közvélemény hatalmával. Az esemé­nyek, amelyek ennek nyomán támadtak, épp olyan felejthetetlenek, mint amennyire példa nélkül állók: órákon át tartó vad tu­multus a Nemzeti Színház környékén lévő utcákban, rendőrattakok keltek Hevesi Sán­dor elhatározásának nyomában és míg bent a színpadon Szomori Dezső zagyva monda­tait­ szavalták a színészek, kint az utcán le­gázolt asszonyok sikongtak, eltaposott ma­gyar fiúk vergődtek fogcsikorgatva a rendőr lovak patái alatt, és bent a nézőtéren is bot­rányos és emlékezetes jeleneteknek voltunk szemtanúi. Ezek a példátlan események intő tanújelei annak, hogy a Nemzeti Színház vezetősége a keresztény közvélemény provokálásával va­lóban túlment minden ésszerű mértéken és ezzel olyan erős ellentállást támasztott, amellyel mindenképpen számolni kell. Az il­letékes tényezőknek a péntek esti események után meg kell érteniök, hogy az egész társa­dalom fellázadását nem lehet rendőrkardok­kal lecsillapítani, hogy ezt a szerencsétlen és szükségtelen provokációt nem lehet a végle­tekig vinni. Az első, viharos előadás után senki se várhatja be nyugodt hideg vérrel a másodikat, és ha a Nemzeti Színház igazgató­sága magától nem jött rá erre, a kultuszkor­mánynak kell közbelépnie, még­pedig nem ukázokkal és rendőrcsapatokkal, hanem a további előadásokat betiltó határozott utasí­tással. Ha ez nem történik meg, a következ­ményekért senki sem vállalja a felelősséget. A mostani napokban, amikor a numerus clausus törvény lerombolására indított táma­dás is fokozottabb mértékben ingerli a ke­resztény közvéleményt, a további provoká­ciót semmiképpen sem szabad megengedni. Pénteken este a Nemzeti Színház körül összegyülekezett tüntetőtömegek látták, hogy nem nyilvános előadás, hanem, úgyszólván, zártkörű estélyt rendeztek a színházban oda­bent. A magyar nemzet első színháza elő­adást tartott, amelyre nem juthatott el min­denki, amelyre arcok és gomblyukba tűzött jelvények, után válogatták meg a közönséget és nem engedték be azokat, akiket keresz­tény nemzeti gondolkodású magyaroknak néztek. A péntek esti tüntetőtömeg látta, hogy a Nemzeti Színháznak egy előadását, egy munkanapját, úgyszólván, elrabolták a ma­gyarságtól, amely ezt a színházat fentartja és feláldozták azért, hogy a színpadon és a nézőtéren egy arra mindenképpen méltatlan idegent ünnepeljenek. Ezt a kihívást semmi­­esetre sem szabad megismételni és ha szom­baton a Nemzeti Színház igazgatósága mégis megkísérli a Szomori-darab második előadá­sát, egészen kétségtelennek látjuk, hogy az ifjúság és az egész keresztény közvélemény felháborodása még a péntekinél is élesebb formában fog megnyilatkozni. Ezt a meg­nyilatkozást bevárni, vagy éppen provokálni senkinek sem szabad, akiben van egy csöpp felelősségtudat. Ostromállapot a Nemzeti Színház környékén A Nemzeti Színház páratlan izgalmak kö­zött készült péntek esti előadására, Szomori Dezső Nagyasszony című darabjának repri­­zére. A színház és egész környéke már jóval az előadás megkezdése előtt szokatlanul moz­galmassá vált, fél hat óra tájban hatalmas rendőrcsapatok vonultak fel a Rákóczi-úton, a Blaha Lujza­ téren és a környező utcákban. Egy erős rendőrosztag, Radák György és Barna Béla rendőrfőtanácsosok, valamint Toipel István rendőrfőfelügyelő vezetése alatt, a színház főbejárata előtt foglalt he­lyet, mellettük egy szakasz lovasrendőr helyezkedett el. Az egész színházat rendőrök vették körül, minden bejáratnál három-négy rendőrt helyeztek el. A Rákóczi­ úton és a Nagykörúton föl-alá erős őrjáratok cirkáltak, a mellékutcák torkolatában is lovasrendőrök helyezkedtek el, különböző pontokon, mint az Emke saroknál, az Akácfa­ utcában és ról, felhívták az embereket, hogy mutassák fel a belépőjegyeiket, akinek nem volt jegye, azt elküldték és próbálták szétoszlatni a tö­meget, de különösebb siker nélkül. A fő­­bejárat előtt mind többen gyűltek össze és mind sűrűbb lett a tömeg az egész környéken. Blaha Lujza­ téri szobrot hét órára már egész népáradat fogta körül, amelynek első sorai már egészen az ott elhelyezkedett rendőrosz­tag emberei mögött tolongtak. A Rökk-Szi­­lárd-utca, Gyöngylyuk-utca és Akácfa-utca bejárói csak úgy feketélleltek a tömegtől, amely egyelőre csendben, szótlanul állott és figyelte a fel-alá vágtató lovasrendőrosztago­­kat. A hangulat eleinte még szinte kedélyesnek is látszott.. A rendőrök mosolyogva biztatták a fiatalembereket: — Méltóztassék tovább menni. Itt nem sza­bad gyülekezni, másutt, tartalékcsapatok vonultak fel. Ugyanebben az időtájban a gyalogjárókon is feltűnően megélénkült a forgalom. A szín­ház körül, a Blaha Lujza és a Rákóczi­ úton mind nagyobb lett a tolongás. Lassan mént ha­talmas tömeg gyülekezett össze a Nemzeti Színház környékén, legnagybbrészt mind sá­padt arcú, kopottruhás fiatalemberek, gomb­lyukaikban a trianon-jelvénnyel, vagy piros­­fehér-zöld rozettával, ezer és­­ezer diák és diákleány, de igen sok idősebb embert is le­hetett látni a tömegben. A színház­ főbejárata előtt hét óra tájban már százakra menő tö­meg állott. A csoportot rendőrök vették ki­— De itt van randevúnk, — felelték ne­vetve a fiatalemberek, amire a rendőrök is elnevették magukat. — De miért nem tizenegy órára randevúz­­nak? — érdeklődtek még egyszer, azután mentek tovább és hagyták a tömeget sza­porodni. A színház bejárói szokatlanul soká zárva maradtak. Elmúlt hét­­óra és még nem bocsátották be a közönséget a néző­térre. Végre negyed nyolckor megnyíltak a főbejárat ajtói. Azok, akiknek jegyük volt, azok előfurakodtak a tömegből és három-négyszeres igazoltatás és jegy­­felmutatás után bevonultak az előcsar­nokba. Néhányan mások is megpróbáltak tanuk tolongani, fiatalemberek akik nem írhattak jegyhez a pénztáraknál. Fiatal arcú nemzeti jelvényeket viselő embereknek erre az előadásra nem adtak jegyet a Nemzeti Színház pénztárainál. A rendőrök visszalök­­dösték a tolongókat, amire némi kavarodás és zugás támadt. Egy páran protestáltak és panaszkodtak, hamarosan elhangzott né­hány éles füttyszó és egypár hangos kiál­tás is: — Mondjon le Hevesi! Abcúg Szomori] ioc.itas es arcúién megfittiéeb­e eredő izü'eti­ ó? ide«rfájdaloem­yi a REPARATOR 5aatée«, ti.ra­j P. .Minden t»atikábái- *auíiató hö­­rakt«u . hnegnei szyógv Bertái h’idipest vili oi»w 6 Az első rendőrpattak A főbejárat előtt álló rendőrtisztek nyom­ban intézkedtek, a lovasrendőrök első sora megindult előre. A főbejárat elől elterelték a tömeget és kezdték hajtani maguk előtt a Népszínház­ utca felé. Rettentő tumultus, lárma és sikoltozás támadt erre. A Blaha Lujza­ téren állók a rendőrlovak elöl mene­külve, belerohantak a Népszínház­ utca tor­kolatánál álló tömegbe és azt is magukkal ragadták, a lovasrendőrök vágtatva rohan­tak utánuk. A kavarodás és lárma leírhatat­lan lett. Száz és száz síp hangja sivított, asz­­szonyok sikoltoztak, a menekülő tömeg lá­bai dobogtak a kövezeten. Az összetorlódott tömegben sokan felbuktak, fiatal lányok, idős asszonyok estek keresztül egymáson és a rendőrlovak keresztülrobogtak rajtuk. A tömeg abcugolva, fütyülve futott szét a rend­őrök elől, akik egészen a körútig haladtak előre, azután oldalt fordultak és a körúton álló tömeget kezdtek szétoszlatni. Majdnem ugyanekkor megindultak a lo­vas- és gyalogosrendőrök az Akácfa­ utca közönsége ellen is, amely felháborodott lár­mával, tiltakozással és füttyszóval kísérte a színház túlsó oldalán dübörgő rendőratta­­kot. Az Akácfa­ utcába is rendőrök vágtat­tak be, maguk előtt kergetve a védtelen me­nekülők százait. Ezzel megkezdődött a küzdelem a rendőrség és a tömeg között, amely tartott több mint három órán át, minden eredmény nélkül. Az első rendőr­­attak után, ugyanis, alig múlt el néhány perc és már újból sűrű tömeg nyüzsgött zm Gallér legdivatosabb dupla lehajtó formában, kipróbált kiváló minőség 9­0 fillér , 111-50,2-50,3-50 tiamasnl elsőrendű tű­zből 4* Nadrágtartó *•_ eredeti francia és Guyot-gyártmány ” Zsebkendő .. .. ., 12-, 18-, 24-kiváló minőség­ben, tucatja szentben a Terez-templommal nagymsze­snea 2, Király­ utca 52, Vámtrót-kft­ui 16. a Nemzeti Színház falai körül. Az egyik, utcasarkon szétvert tüntetők boszorkányos gyorsasággal gyűltek össze a szomszéd utca­sarkon és még nagyobb elkeseredéssel hir­­dették újból a keresztény közvélemény fel­háborodását. A nézőtéren gyülekezik a közönség A rendőrkordon mögött ezalatt mind töb­ben vonultak be a bejárókon át a néző­térre. Egymásután érkeztek az automobilok, magánkocsik, melyekből a bank- és pénz­világ kitűnőségei, a Lipótváros és Terézváros legismertebb alakjai szálltak ki és indultak helyeik felé. A pénztárakat egyáltalán ki sem nyitották, minden falon ott lógtak a táblák, hogy minden jegy eladva. A páholy­sor, a földszint és az emelet fél nyolcra meg is lelt zsúfolásig, a karzat azonban meg­lepően üres maradt. Üres volt a karzati ülő­helyek jórésze, az állóhelyen pedig egy-két embert lehetett csak látni, szinte elveszve a rendőri egyenruhák sötét tömegében. A kar­zat valóságos rendőri megszállás alatt állt, minden sorban három-négy rendőr üldögélt. Majdnem hasonlóan nagyarányú, csak ke­vésbé feltűnő volt a rendőrök felvonulása a földszinten is. Egész kis detektívhadsereg foglalt helyet a közönség soraiban és szem­­mel tartottak mindenkit, aki csak megmoz­dult a helyén. Fél nyolc óra után néhány perccel elsötétült a nézőtér, a függöny fel­gördült és szokatlanul hangos zúgás, dugás és tárgyalás közben megkezdődött az elő­adás. A tüntetés mind elkeseredettebbé válik Kint a színház körül az utcán ezalatt mind nagyobb lett a kavarodás és a lárma. A szétszórt tüntetők percek alatt újból ösz­­szegyülekezek, a lovasrendőrök zár­sorai is felbomlottak az ide-oda nyargalásban, az egyesivel, kettesével szétkalandozó rendőrö­ket sűrű embertömeg fogta körül. A mellék­utcákból szakadatlanul áradt a tömeg a Blaha Lujza-térre és a Rákóczi-útra és a hullámzó rendőrkordon sem tarthatta már távol az embereket. A hangulat mind iz­zóbbá vált, az egyik pillanatban az egyik sarokról hallatszott vészes sipolás, kiálto­zás és a rendőrlovak patkóinak csattogása, a következő percben már a másik sarkon bomlott meg a tömeg és menekült rémült kavargásban az utánavágtató lovasrendőrök elöl. A Népszínház­ utca torkolatánál percekig valóságos dulakodás folyt. A színház mel­lett a járdán egy rendőrtiszt állott, aki szinte elvakultan csapkodott maga körül kardjának lapjával. Egy fiatal diákgyereken úgy vágott végig a karddal, hogy a penge kettétörött és a vége szikrázva repült az utca túlsó oldalára. A kavarodásba bele­került gyanútlan sétálók rémülten menekül­tek. A rendőrök egymásután vezettek elő a tömegből, gallérjuknál fogva, egy-egy férfit, sőt egy-egy nőt is. A gyengetestű, vézna fia­talemberei, nyugodtan, minden ellenállás nél­kül tűrik a hatalmas rendőrmarkok szorítá­sát., Néhányat a színészbejárón át bevezet­­tek a Nemzeti Színház belsejébe, de ezek kö­zül a legtöbbet igazoltatás után elbocsátot­ták. A többieket kivitték a Blaha Lujza­­térre, ahol beállították őket a rendőrök közé és ezeket valamennyiüket előállították a főkapitányságra. Fél nyolc óra után néhány perccel két ha­talmas teherautó érkezett a színház elé, újabb rendőrszakaszokkal megrakva. Nyom­ban utána még egy szakasz lovasrendőr is érkezett a karhatalom megerősítésére. A tö­meg éles füttyszóval és kiáltozással fogadta a rendőröket, amire lovasattakok indultak. A Népszínház­ utcából, a Rökk Szilárd-utca be­járatából és az Akácfa-utca felől vad roha­nással menekültek az emberek. A Nagy­körűbről újabb rendőrosztagok jöttek velük szemben, összevissza kavarták a tömeget, amely már azt sem tudta, hogy merre mene­küljön a veszedelmesen csattogó patkók elől. A Technológia lépcsőin százakra menő tömeg zsúfolódott össze, mások lefelé menekültek a Rákóczi-úton. A rendőrök utánuk vágtattak. A járdákon mindenütt rendőrlovak gázol­tak végig, a Technológia előtt szorongó töme­get minden oldalról körülvették és kiáltozva, kardlapozva próbálták szétoszlatni a töme­get. Abcug Hornod! A­beug Hevesi! Még izgalmasabb jelenetek játszódtak le az u­t túlsó oldalán, a Posch-féle vendéglő előtt. Az ittálldogálók közé benyomult egy lovas­rendőr, akit a tömeg "Dianátok alatt körül­fogott, néhányan kezet emeltek a rendőrre jobbról-balról megfogták és már már úgy lát­szott, hogy kiemelik a nyeregből. Egy rend­őrtiszt kivont karddal­ ugrott a szorongatott rendőr segítségére, a többi lovasrendőrök is kardot rántottak és kardlapozva, szitkozódva kergették szét a tömeget, amelyből többeket elfogtak és átkísértek a Tinódi- szobor előtt álló rendőrkordonhoz. Előállítottak t­­öbbi közt egy idősebb embert is, aki annyira elragadtatta magát, hogy botjával végig vágót természetes alkalikus sós savanyuvíz a legjobb nyél­solyó gyógyszer! I Gyomorégést azonnal megszünteti! Vezérképviselet: I Domus r.-t., Budapest, V., Nádor­ utca 3­1.­­­­ Telefon: 212—10. .Telefon: 242—10.­­ I­­­fj Mindenütt kapható! !

Next