Magyarság. 1928. június (9. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-01 / 123. szám

fit#28 jurzius 1, péntek m­cilBSII. Angol fotóriporterek és filmoperatőrök halált meg­­vető munkája háztetőkön, autón és repülőgépen Ma­gyarorország érdekében Sikeresen lezajlottak a magyarországi Harmsworth, illetve Rothermere-ünnepsé­­gek. A magyar sajtó bőségesen kommen­tálva az elmúlt hetek eseményeit, részlete­sen megemlékezett Esmond Harmsworth kí­séretének működéséről, múltjáról és élet­rajzi adatairól. Kötelességünknek tartjuk, hogy ez alkalommal megemlékezzünk kísé­retének azokról a szerényen háttérben meg­húzódó, de annál nagyobb energiával és fá­radságot nem ismerő munkakedvvel dol­gozó tagjairól, akiknek eredményes mun­kája nagy lépéssel fogja előrevinni­­ Ma­gyarországnak, a magyar igazságnak az Ügyét. A Daily Mail e szerény és lelkes közkato­nái a Harmsworth kíséretében Magyaror­szágra jött angol fotóriporterek és film­­oportőrök. Hogy milyen fontos az ő mun­kájuk, erre vonatkozólag csak Rothermere lord szavait kell idéznünk, amelyekkel őket útnak indította: — A költségekkel ne törődjetek, mindig a legjobb autókat béreljétek ki, haladjatok mindig a menet legélén („on the front“) és filmezzetek és fényképezzetek le mindent, mert az írást meg lehet cáfolni, de a fény­kép nem hazudik. Az angol fotoriporter és filmoportőr gárda tagjai: Mr. J. G. Harding és Mr. R. L. Murray (a Gaumont filmvállalat operatőr­jei, akiket Rothermere lord fogadott fel fiának magyarországi útjára), továbbá Mr Grant, Mr. Thurner és Mr. How, Mr. M­r Victor Console-lal, a Continental Daily Mail igazgatójával, az élükön híven követték nagynevű gazdájuknak utasításait. Egészségüket és idegeiket nem kimélve és sokszor az életükkel játszva dolgoztak az­­egész látogatás folyamán autón, repülőgépen, imbolygó létrák tetején, házereszeken és tíz­­tizenöt méternyi szédítő magasságban az utca fölé kinyúló párkányokon. Oda se he­­derítettek a magyar klíma szörnyű szélsősé­geinek, amely egyik nap afrikai hőséggel, másnap pedig jeges szibériai széllel tette próbára ellenállóképességüket. Egyforma hidegvérrel végezték munkáju­kat a szegedi Klauzál-tér háromemeletes há­zainak kiugró párkányain és a Hortobágyon, a megvadult bikák karámjában. Sohasem vesztették el önuralmukat és flegmájukat, dacára annak, hogy az ő munkájuknál pilla­natokon múlik minden. — Mi azt nem tehetjük meg, ■— mondotta Mr. Console — amit a drámai filmek opera­tőrjei csinálnak, hogy t. i. ötször-hatszor megismételtetnek egy-egy jelenetet, s csak akkor veszik fel, mikor már egészen jól megy. Ha mi jó előre nem szimatoljuk ki, hogy hol lesz számunkra a legjobb kilátás és ha egy vonatból való kiszállást, üdvözlést, vagy csokorátnyújtást ennek folytán elmu­lasztunk, akkor nem mehetünk oda Mr. Harmsworth-hoz, hogy tessék ezt még­­egyszer megismételni. Már­pedig minden el­mulasztott felvétel állásunk elvesztésével fenyegethet bennünket. Egy alkalommal ijedten figyelmeztettem Mr. Hardingot, a legidősebbik filmoperatőrt, hogy milyen borzasztóan veszedelmes helyen áll fiatalabbik kollégája, Mr. Murray egy két­emeletes ház kiálló párkányán minden tá­maszték nélkül. — Tudja, kedves uram, — mondotta Mr. Harding, — mikor olyan fiatal voltam, mint ő, akkor még én sem féltem semmitől és a ■torony tetejére is kimásztam egy-egy jó fel­vétel kedvéért. Azonban tizenkétesztendős ­ az utak királya .­­ SZILÁRD BÉLA Nagymező­ u. 15. Telefon: T. 253—34. filmoperatőri pályám alatt tizenhárom autó­karambolban és két repülőgéplezuhanásban vettem részt. És most bizony már nem olyan biztos a fejem, mint azelőtt. Éppen ezért meg is kérem önöket, hogy ne vegyék rossz­néven és bocsássák meg nekünk, ha sokszor olyan idegesek és rossz modorúak vagyunk. (Megjegyzendő, hogy mi ezt az állítólagos idegességet és rossz modort sohase vettük észre.) De hát ez a mi munkánk nagyon igénybe veszi az idegeket és amint Mr. Con­sole helyesen mondotta, minden pillanatban az életünkkel, vagy, ami még rosszabb, az állásunkkal játszunk. — Miért fontosabb az állás, mint az élet? — Azért, mert ha meghalunk, a vállalat gondoskodik a családunkról, ha azonban az állásunkat elveszítjük, akkor családunk kol­dusbotra jut. Mr. Harding kemény, viharvert arca egy­szerre felderül és markáns vonásai szinte meglágyulnak, amikor a „család“ szót ki­mondja. Mert a család az angol ember előtt a legszentebb szentség, amely mellett eltör­pül minden: hiúság, becsvágy­, hivatali am­bíció, sőt még a mindenható Business őszentsége is. Pálóczi Horváth Lajos A­ Földközi tenger környéké­nek békéjét szolgálja az új olasz—török A római Tribum tudósítója beszélgetést folytatott Suad bej kvirináli török követtel. A követ nyilatkozatában a török—olasz ba­rátsági szerződés nemzetközi jelentőségével foglalkozott, rámutatott arra, hogy ezzel a két nemzet közötti barátságot pecsételték meg. Az aláírt szerződés súlya abban fog je­lentkezni, hogy a Földközi-tengeren, a Bal­kánon és egész Európában is a békét erősíti. Olaszország és Törökország a szerződés megkötésével a béke ügyét szolgálták. Hasonlóan is a többi lap is vezércikkében. Hangsúlyozzák, hogy az olasz—török szer­ződés betetőzése azoknak a fáradozásoknak, amelyek a Földközi-tengeri medence viszo­nyainak tisztázására indultak meg és kieme­lik, hogy a népszövetség égisze alatt indult sok hiábavaló erőfeszítés után milyen nagy jelentősége van a Földközi-tenger békéje szempontjából a szerződésnek. A lapok meggyőződése szerint a teljesen békés jellegű szerződés egyáltalában nem fogja érinteni a különösen érdekelt államok érzékenységét. Bethlen István még mindig nem látja elérkezettnek az időt az aktív külpolitikára A képviselőház külügyi bizottsága csütör­tökön tartotta rendes havi ülését, amelyen a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök és Walkó Lajos külügymi­niszter jelent meg. Az ülés napirendjén az időszerű külpolitikai kérdések szerepeltek. Walkó Lajos külügyminiszter szólalt fel elsőnek s rövid összefoglalót adott a külpoli­tikai helyzetről. Főképpen a döntőbíróság kérdésével foglalkozott, rámutatva arra a mind általánosabban érvényesülő törekvésre, hogy az államok a közöttük felmerülő vitás kérdéseket békés utón, békéltetőbizottsági, illetőleg választottbírósági intézmény igény­­bevételével oldják meg. Magyarország ennek a törekvésnek az előbbrevitelében tevékeny részt vesz, amit bizonyítanak a már eddig kötött békéltető- és választottbírósági szer­ződések Ausztriával, Svájccal és Olaszország­gal. Ezidőszerint a magyar kormány hét ál­lam kormányával folytat megbeszéléseket ilyen szerződések megkötése érdekében, ne­vezetesen az Egyesült Államokkal, Spanyol­­országgal, Észtországgal, Finnországgal, Lett­országgal, Lengyelországgal és Svédországgal. A tárgyalások azon az alapelven folynak, hogy mindazokat a vitás kérdéseket, ame­lyeket diplomáciai uton elintézni nem lehet, a békéltetőbizottsági eljárás alá bocsássák, ennek eredménytelensége esetén pedig, amennyiben jogi természetűek, a választott­bírósági eljárás útján oldják meg. A külügyminiszter tájékoztatása után hosz­­szabb vita indult meg. Apponyi Albert gróf külpolitikai helyzetünk javulásának jeleivel foglalkozott és hangsúlyozta, hogy nemzeti céljaink megvalósítása hatalmi és erőviszo­nyok alakulásától függ, amelyben igen jelen­tékeny, de nem egyedül döntő tényező a köz­vélemény állásfoglalása. Lakatos Gyula azt fejtegette, hogy a barátsági és döntőbírósági szerződések hálózatának nincsen túl nagy jelentősége. Lukács György a Kellogg-féle békepaktum-javaslattal és a leszerelés kérdé­sével foglalkozott. Beck Lajos arról beszélt, hogy elsősorban gazdaságpolitikai téren kell előnyök biztosítására törekedni. Gratz Gusz­táv a népszövetségi alapokmány 19. cikkéből folyó lehetőségekkel és e lehetőségek érvé­nyesítésének nehézségeivel foglalkozott. Szük­ségesnek tartaná, hogy a középeurópai kér­dések tudományos feldolgozásában Magyar­­ország is minél nagyobb mértékben vegyen részt. Bleyer Jakab arra mutatott rá, hogy az úgynevezett utódállamokban a konszoli­dáció folyamata egyáltalában nem halad előre, amit előbb-utóbb az európai politika döntő tényezőinek is fel kell ismerniök. Biró Pál a gazdaságpolitikai pesszimizmussal szemben foglalt állást. A vita végeztével Bethlen István gróf miniszterelnök hangsúlyozta, hogy el fog jönni az idő, amikor Magyarország a bel­politikai konszolidáció és megerősödés gyü­mölcseit külpolitikai téren is leszakíthatja, de helytelen volna, ha ezt idő előtt akarnák elérni. Interpelláció a kormányzónak a közgaz­dasági egyetemen mondott beszédéről Sándor Pál a képviselőház interpellációs könyvébe csütörtökön interpellációt jegyzett be a kormányzónak arról a beszédéről, ame­lyet legutóbb a közgazdasági egyetem dok­tori avatásán mondott s amelynek egyes részei az interpelláció szövege szerint „szem­ben állanának a magyar kereskedelem repu­tációjával“. Az interpelláció bejegyzésének hire gyor­san elterjedt a Ház folyosóján s minden ol­dalon nagy feltűnést keltett. Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter úgy nyilatko­zott az ügyben, hogy végighallgatta a kor­mányzó beszédét a közgazdasági egyetemen s ezért állíthatja, hogy a kormányzó szavai­nak semmiféle éle nem volt a magyar keres­kedelemmel szemben. Az interpelláció be­jegyzéséről jelentést tettek Bethlen István gróf miniszterelnöknek is, aki kijelentette, hogy a kormányzó a Sándor Pál interpellá­ciójában érintett kijelentéseket nem tette meg. Beavatott helyen úgy magyarázzák a dol­got, hogy a kormányzó beszédének szövegét, amelyre Sándor Pál interpellációja támasz­kodik, a kormány félhivatalos kőnyomatosa, a Magyar Országos Tudósító tette közzé, a kőnyomatos tudósítója azonban tévesen kö­zölte a beszédet. A királyhelmeci petíció A közigazgatási bíróság Lampel-tanácsa csütörtökön folytatta a királyhelmeci válasz­tás ellen benyújtott petíció tárgyalását. A kisebbségben maradt Wagner Károly egysé­gespárti jelölt híveinek jogi képviselője a választási visszaéléseket ismertette, amelye­ket a megválasztott Baráthy Béla jogi képvi­selője pontról-pontra cáfolni igyekezett. A tárgyalást pénteken folytatják.­­ 3 A szerbek a határmenti községekben véresre verik a magyarokat a Rother­­mere-akció miatt Kelebia, május 30. (A Magyarság tudósítójától.) A szerb meg­szállt területi lakosság magyar és német része között óriási elkeseredéssel tárgyal­ják a szerbeknek a bánásmódját, akik mióta a Rothermere-akció megindult, állan­dóan kimondhatatlan üldözésben részesítik a magyarságot. Időnként már szünőfélben volt ez az ül­dözés és ezt a rövid szélcsendet különösen a Harmsworth Magyarországon léte szakí­totta meg. Az elmúlt napok és különösen a pünkösdi ünnepek alatt a szerb hatóságok a felelőt­len elemeknek, a radikális párt protekto­rátusát élvező úgynevezett szmnao szerve­zetnek engedte át a magyarok elleni hajtó­­vadászatot. Ez az üldözés azután, mint a következmények mutatták, alapos munkát is végzett. A kelebiai határrészen, úgyszintén más határrészeken is, napok óta sok ember me­nekül át Magyarországra és itt borzalmas dolgokat mondanak el a szerbek emberte­­lenségeiről. Munkatársunk fölkeresett egy ilyen át­­szökött embert és annak előadásából a kö­vetkező rendkívüli érdekes és jellemző dol­gokat tudta meg. A két pünkösd hajnalába — Csantavéren, Topolyán, Bajsán és Kishegyesen — vad orditozás és fenyegető kiáltás ordított bele. Mindegyik helyen a szinai szervezetek em­berei voltak a felvonuló tüntetők és hatal­mas lármával követelték, hogy a magyarok­nál tartsanak házkutatásokat, mert ott kü­lönböző adatokat rejtegetnek, amelyekből­­ tudomást lehet szerezni a Rotherme re­­akció terveiről. Ezt a tüntetést a hatóságok közömbösen szemlélték, mire a szervezetek vérszemet kaptak, sorra járták a magyarok házait és azokban inzultálták a magyarokat. Ezeknek az inzultusoknak közel ötven se­besültje van, akik közül néhányat beszállí­tottak az újvidéki kórházba. Majd a következőket mondotta informá­torunk. — Én most itt kelebiai rokonaimnál pi­henem ki az izgalmakat, mert mint gyen­gélkedő és beteges ember nem bírtam ki azt a valóságos embervadászatot, amit ott ren­deztek. — A támadók késekkel felszerelve rohan­tak ránk és többen voltak olyanok, akik­ rendkívül súlyos sérüléseket szenvedtek. A vasárnapról hétfőre virradó éjjel szöktem át a határon és még vasárnap délután oda­haza hallottam, hogy vasárnap, mint egy, jélre majdnem valamennyi bácskai község­ben kitörtek ezek a véres tüntetések. Az ok, szerintük az, hogy a magyarok csempészett budapesti lapokat hozatnak be és azokból olvasták föl esténkint a Rothermere-akció­­ról szóló újabb híreket. A magyarok véré­nek nincs most értéke a szerbeknél —­ folytatta. Egy-egy magyar sebesültet, akit a szerbek összeszurkáltak, semmibe sem vesznek és még elégtételt sem lehet ott ma­gyarnak kapni. Keserűen mondotta még el, hogy" többen a magy­arok közül az üldözések folytán kénytelenek lesznek Magyarországba költözni. A magyar községeket most meg­szállták ezek a szervezetek és válogatott fe­­ny­egetések közt jegyezték meg, hogy ott is maradnak és a magyarok legkisebb ellen­kező magatartása esetén rájuk gyújtják, házaikat. ­ Utazásnál ne legyen soha Aspirin tabletták nélkül, ízérte azonban határozottan az eredeti „átnyerő"-csomagolást, a zöld szalaggal. Pótszereket, vagy lyes tablettákat utasítson vissza.

Next