Magyarság, 1929. február (10. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

táris elvet az önkormányzati elvvel s lehetet­lenné kívánja tenni azt, hogy ellenállás le­gyen olyan kérdésekben is, ahol esetleg a parlament többsége egy bizonyos akaratot már kifejezésre juttatott Etllen törvényjavaslat készül a községek és városok fejlesztéséről A miniszterelnök ezután sorra reflektált az egyes felszólalásokra. Részletesen indo­kolta az érdekképviseleti elv érvényesítését a vármegyei törvényhatóságokban. Ennek az elvnek bizonyos határokon belül való érvé­nyesítésével helyes ellenszerét találja a túl­zott politikai életnek. Nem szabad, hogy a vármegyét dominálja a túlzott politikai élet, mert hiszen a vármegye nem arra hivatott, hanem arra, hogy elsősorban a maga auto-­nóm kérdéseit intézze el. Hangoztatta, hogy az ellenőrzési jogot nagyon erősen kell gya­­korolni, mert köztudomású, hogy ezen a té­ren nagyon sok városban visszaélések for­dulnak elő, amelyeknek megszüntetése az egész ország reputációjának áll érdekében. A javaslat nem kíván a községi és városfejlesz­tési problémával foglalkozni; a kormány kü­lön törvényjavaslatot készít elő ebben a kér­désben. E törvényjavaslat keretében foglalko­zik majd a kormány behatóan az üzemi kér­désekkel is, mert e téren a felügyeleti jog hatékonyabb érvényesülése és kifejlesztése feltétlenül szükséges. Köztudomású, hogy sok városban, sajnos, visszaélések fordulnak elő, amelyek megszüntetése az egész ország re­putációjának érdeke. Végezetül a kormány feloszlatási jogáról nyilatkozott a miniszterelnök. Bizonyos fokig szükséges a parlamentarizmus elvét össz­hangba hozni a vármegyei önkormányzat kérdésével. Nem lehet azonban feloszlatni egy törvényhatóságot csupán azért, mert el­lenzéki szellemű, hiszen ott van a remédium, a közigazgatási bíróság, amely biztosítékot nyújt arra, hogy a kormány nem nyúl köny­­nyelműen ehhez a fegyverhez, pusztán azért, mert egy vármegyében az ellenzéki szellem fészkelte be magát. A kormány csak blamázs­­nak tenné ki magát ilyen esetben, de élni fog e j­oggal akkor, ha a városban, vagy a me­gyében olyan­ visszaélések mutatkoznak a gazdálkodás terén, amelyek a város létérde­keit veszélyeztetnék s ha e gazdálkodást a törvényhatóság is támogatná. Sztranyovszky Sándor államtitkár rövid felszólalása után a bizottság úgy határozott, hogy pénteken folytatja a javaslat tárgyalá­sát. A szerdai zajos ülés után csendben tárgyalta a képviselő­ház a bortörvényjavaslatot A képviselőház csütörtöki ülését csak tizen­egy óra előtt lehetett megnyitni az általános álmosság miatt. A képviselők általában kedé­lyesen tárgyalták a szocialisták szerdai éjféli csatáját és mikor azok ismét elő akartak ho­zakodni a tegnapi dolgokkal s újabb tünte­tést próbáltak rendezni, minden oldalon ki­nevették őket. A bortörvény vitáját folytatva, Mayer János földmivelésügyi miniszter vá­laszolt a szónokoknak. Újabb zavart megint csak a szocialisták okoztak, akik hosszabb házszabályvita keretében tárgyalták, hogy tegnap kinek volt igaza. Úgy látszik bosszú­ból elhatározták, hogy az egységes párt tag­jait nemcsak aludni, hanem ezúttal ebédelni sem engedik­­ idő előtt.­­ A csütörtöki ülést háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg P­u­k­y Endre elnök. Az ülés meglehetősen zajosan kezdődött, mert a szocialisták tegnap éjszakai interpellációs­­roham után újabb tüntetést rendeztek. Rög­tön Esztergályos János jegyző volt az első tüntető, aki a tegnapi ülés jegyzőköny­vét hangosan szónokolva, pontról-pontra ol­vasta fel, noha eddig a felolvasás mindig csak futólag történt. Negyedóráig olvasott a jobboldal derültsége és fejcsóválgatása köz­ben, majd Györki Imre a jegyzőkönyv hitelesítéséhez kért szót. Nem járult hozzá a hitelesítéshez, mert szerinte a jegyzőkönyv nem adja híven vissza azt, ami a szerdai ülé­sen történt. Voltak ugyanis képviselők, akik az ülés berekesztésekor szólásra jelentkeztek és nem kapták meg a szólás jogát. Az ülés bezárása puccsszerűen történt. Az elnök a puccs kifejezést visszautasí­totta. Jánossy Gábor szólalt fel ezután. Györki Imre felszólalására megjegyezte, hogy nem lehet a jegyzőkönyvbe belevenni, melyik képviselő mikor tüsszentette el magát, vagy mikor ment ki a folyosóra. Az elnök, mielőtt szavazásra tette volna fel, a kérdést, megállapította, hogy a házszabályok ponto­san körülírják, mit kell tartalmaznia a jegyzőkönyvnek. Ezen túlmenően semmit sem kell belevenni. A szerdai ülés berekesz­tése szabályszerűen történt. Az elnöki enun­­ciáció után a többség hitelesítette a jegyző­könyvet. A bortörvényjavaslat vitája Napirend szerint a bortörvény­javaslat tár­gyalása következett. Szabó Iván arra kérte a kormányt, hogy a szőlősgazdákat « Virrasztók Irta: Kiss Menyhért Beborult az este s mivel már az esti szürkületből leszállott a fekete éjszaka t­örzse megindult a zsidóhoz. Lábujjhe­gyen, félve, remegve surrant a járókelő emberek mellett, szemébe húzta gyapot­kendőjét, nem tekintett se jobbra, se balra, csak ment. Az emberek kísértet­nek, vagy éjjeli madárnak hitték, amint perbál szoknyája megsuhant a levegő­ben. Tóthék kapuja előtt a göröngybe, vagy a prizmába megbotlott örzse s beleesett a sánc aljába. Csihány össze­csípte, bojtorján, vadbürök megvérezte arcát, kezét, meztelen lábszárát. Sze­génynek lihegett a keble s csurgó verej­ték omlott le róla mikor benyitott a sarki boltba. Akadozva, szégyenkezve kezdte: — Tudja, téni úr, a szégyenem mián, azért jártam igy. Fényes nappal nem mernék kibújni. Kikacagnának, köszöné­semet sem fogadnák ... A templomba is kiprédikáltak beburkolva — Úgy beszélt, hogy az embernek meg­esett rajta a szive.­­Nagy, szivrepesztő bánat s kimondha­tatlan keserűség búgott a hangjában s olyan szomorú volt, mint a szárnyaté­­pett madáré. Mózes megsimogatta. — No, csak ne veszítsd el magadat, Örzse. Adok hitelbe, te megfizeted, én tudom. Itt a szem­fedő­ virágok vannak beléhímezve, a szélén aranyszálak csil­lognak. Látod? Fáin, ez fiam. Strimfli, kék szalag, veres szalag, csokorra való, gyertyákra, a kicsi köntösére. Koporsót is kapsz, festettet, városból valót. Itt a szögek, itt meg három liter pálinka a sírásóknak, harangozónak ... — Téni ur, az Isten... nem birta to­vább mondani. Mózes tudott könyörüle­tes lenni. Az árendásnak nemesebb szive volt, mint Baloghnénak, az édes­anyának. Visszafelé örzse lekerült a nagy útról, s a Szentegyház patakjának árka felé tartott. Ez száraz volt nyáron, csak nagy esőzésekkor kuruttyoltak a fölgyülemlett tócsákban a békák. Amint belépett az elhagyatott sikátorba, bele­ütődött egy vasvillás emberbe. A bakter volt. Hadonászott és kiabált, de örzse kisiklott a kezei közül. Csúnya, bozótos, vad volt az az út. Kétoldalt sűrűn, a kertek eleven kerítéseképpen bodzák, nyár- és kőrisfák álltak s vad, tövises bokrok terpeszkedtek. Oly elhagyatott hely volt ez, milyet a gazdátlan kutyák kerestek föl előszere­tettel, meg a falun átvonuló sátoroscigá­nyok. Akiknek nem engedték meg más helyen a letelepedést. Amint örzse to­vább lépegetett, arcába csapott egy-egy előrenyuló ág, megkapta könnyű szok­nyáját s csipkebokor s néhol ingadozott, süppedt lába alatt a homokos talaj. A bokáján alul úgy érezte, mintha égő pa­rázsban volna a lába. Úgy sajgott, he­­vült, annyira szúrta, vágta a tövis, a fák cönkje, az éleshegyü kövek. Egyszer halk neszt hall a sűrűségből. Reszketés futott át a testén s nem volt elég ideje meggondolni, mi lehet, mire egy nagy fehér kutya ugrott a nyakába. Hátulról támadta meg s kendőjét letépte a fejéről, örzse azt hitte, meghal a szörnyű ijede­lemtől. A kis koporsó lehullt válláról s nagyot koppant a köveken. A hóna alól kiesett a pakk, az egyetmás s kezét az ég felé emelve, úgy állt ott, mintha el­vesztette volna eszméletét. De a kóbor kutya, mitől­e, a megtámadott merev mozdulatlanságától hátrahúzódott, egyet­kettőt ugatva, nyafogva, mélyen, tompán morogva elsompolygott Alig hogy kilépett örzse az árokból, sikoltást hall maga mellett. — Jézus, Mária! ... A Csonkáné lelke!... Minden jótét lélek dicséri az Urat! Megszólalt sebtiben, agyon rémülve örzse — Ne ijedőzzön Borcsa néni, én len­nék. — Jaj, lelkem, fiam, elállt a szívem dobbanása, úgy megijedtem. Már má­sodszor kisért ez a Csonkáné. Tudhatod, hogy egyszer kisöprüztem, mert elvitte a fejünket. A minap Cseresnyésné járt úgy, éjfélkor Dani Pista háza előtt... óh, jaj... Hát te? örzse? Egy zsuppfödte házból kivilágított az ablakon a lámpa. Valaki akkor gyúj­totta meg. örzse nem szólt semmit, csak odatar­totta a kis koporsót az öregasszony elé. — Meghalt a kicsi, hiszen alig volt be­teg, a lelkem. Jól járt örzse, nem kell kenyeret adni a kezébe .. Aldassék az Úr neve, hogy elszólitotta ... Aztán jóscakát kívántak egymásnak. Borcsa nén utána kiáltott, mikor tiz lépésnyire volt: — A gyerekeket beküldöm virrasztani, örzse...­­ Isten fizesse meg — szállingózott a hálás köszönet. Csattant a kapu s oda­bent igy szólt Borcsa nén: — No, gyerekek, átmentek Orzse nén­­hez? Tudtok-e szép érteket — Tudunk, tudunk — kiáltotta öt egészséges, ép torok Aztán éjjeli lám­pást adott a legnagyobb, a Mari kezébe s útnak indította. — Oszt tisztességesen viselkedjetek. A gyerekek vígan lépegettek Balogék felé. — Álgyüttünk virrasztani, — szóltak, hogy betápászkodjak. — Óh, én édeseim, de jól tettétek és hullott a könny az Örzse szeméből. A gyerekek letelepedtek. Ki a lócára, ki a kis székre, ládára, ágyra, földre, ahová lehetett. A Pista, a legkisebb, az ült a földre. Aztán énekelni kezdtek: Jézus az én vőlegényem, Te vagy az én menedékem. Régi, százados halotti dal ez, melyet csak falun énekelnek; ott is csak ott, ahol vallásosabbak az emberek s hűek a régi szokásokhoz. A gyerekek jó kedvé­vel, a kis halottal mit sem törődve, zenge­ték a bucsudalt s aközben biztatták egy­­mást: — No, te Gyuszi, fújjad! ... A fiatalasszony ott állt a kis halott mellett s belebámult a viaszgyertyák sárga, szomorú világába... Amint állt és hallgatta a bánatos éne­­két, lassan kint eltűnt előle a kis szoba, az éneklő gyerekek, a kis alabástrom­­testű, letörött bimbócska s ott kalando­zott a lelke a közelmúlt években, mikor még leány volt. Háromszor imádkozta, zarándokolta végig a Somlyói búcsút, még­se hall­gatta meg a kegyesszivü Mária az ő ese­­dezését. Az a legény csak bolondította három esztendőn át s végre is győztek a túlsó szülők s Kerekes Zsuzsikát vezette oltár­hoz. Nem, nem tűrhette, nem nézhette Zsu­zsannát, amint a túlsó téves udvaron hí­vogatja, szólongatja a jószágot. Nem birta tovább elviselni, amint előttük ké­zenfogva templomba sétál Zsuzsanna Fazekas Pállal. .. Édes anyám asszony, mennem kell megfelelő hitelben részesítsék. A javaslatot elfogadta. Erőd­y-H­a­r­r­a­c­h Tihamér azt fejtegette, hogy a borkrízis súlyos szociális problémát vetett fel. A szőlőbirtokosok hitel­problémáját meg kell oldani. Örömmel üd­vözölte a közraktárak létesítését és a javas­latot elfogadta. U­d­v­a­r­d­y János a homoki bor kérdését tette szóvá. A javaslatot elfo­gadta. P­a­t­a­c­s­y Dénes arról beszélt, hogy a bortermelés növelését elsősorban úgy lehet elérni, ha a termelőt a súlyos adóktól szaba­dítják meg. Kiss István volt a következő szónok. Méltányosnak mondotta a törvény­­javaslatnak az 1921. évi IV. törvénycikk szi­gorú rendelkezéseivel szemben azt az enyhí­tést, hogy az italmérési engedély a nem rosszhiszeműen vétséget elkövetett italmérők­­től nem elvonandó, hanem csak elvonható. Méltánytalan volna, ha az enyhítést csak azokra érvényesítenék, akik az új törvény életbelépte után követnek el vétséget és azt kívánta, hogy alkalmazzák az enyhítést azokra is, akik a büntetendő cselekményt az itt törvény életbelépte előtt követték el, de az ellenük hozott ítélet még nem emelkedett jogerőre. A törvényjavaslatot ő is megsza­vazta. A földmivelésügyi miniszter védi javaslatát Mayer János földmivelésügyi miniszter válaszolt most az elhangzott felszólalásokra. Azt fejtegette, hogy a javaslatban foglalt in­tézkedések nemcsak mezőgazdasági, hanem szociális jelentőséggel is bírnak. Tudatában van annak, hogy a törvényjavaslat nem oldja meg a magyar bor problémáját de ez a tör­vény is javulást hoz, amint a közelmúlt két bortörvénye is javította a helyzetet. 1928-ban az előző évihez képest megnégyszereződött az ország borexportja. Reméli hogy ebben az évben még a tavalyi mennyiség is meg fog többszöröződni. (Élénk taps és helyeslés.) A miniszter ezután a borfogyasztási adó eltör­lésének kérdéséről foglalkozott, majd azt fej­tegette, hogy a borértékesítés terén áldoza­tokat kell hozni, mert nem lehet tűrni, hogy a termelt bor fölöslegei az országban ma­radjanak. A tokaji bor erélyes védelme is nagyon fontos kérdés. A miniszter ezután kijelentette, hogy magáévá teszi a szövetke­zeti pincék létesítésének eszméjét és több he­lyen fog ilyen pincét létesíteni. A külföldi borházak hamar megnyerték a piacokat a magyar bor számára. A bor exportja nem állami feladat, hanem a kereskedelemnek kell most már a külföldi piacokat kifejlesz­tenie. A Tokajhegyalja megmentéséről be­szélt ezután és bejelentette, hogy a tarcali vincellériskola igazgatójának személyében miniszteri biztost rendelt ki a Hegyaljára. Az adminisztráció s­em kerül semmibe, mert azt a vincellériskola elintézi. Az egész szőlő­termelést modernizálni kell, mert verseny­­képes borokat akarunk külföldre exportálni, a borszövetkezeteket pedig szaporítani kell. Puky Endre elnök figyelmeztette a minisz­tert, hogy fejezze be beszédét, mert a tanács­kozásra szánt idő lejárt. Azzal fejezte be be­szédét, hogy a javaslat könnyítéseket tartal­maz a bortermelők részére. ­­ msfh­oi­­ 1929 február 1. péntek­ A szociáldemokraták ismét tüntetni próbáltak Az elnök most félbeszakította a vitát és napirendi indítványt tett, amely szerint a Ház pénteken tartfa legközelebbi ülését és a bortörvény folytatólagos tárgyalását, a sta­tisztikai szolgálatról szóló törvényjavasla­­tot és a mentelmi ügyeket tűzi napirendre. Györki Imre a házszabályokhoz szólalt fel. Azzal kezdte, hogy a szocialisták szer­dán interpelláció-sorozatot jegyeztek be, hogy felhívják a kormány figyelmét a gaz­dasági helyzetre. Több közbekiáltás és Esz­tergályos János elnöki rendreutasítása után azzal folytatta, hogy az interpellációknak csak egy részét tudják elmondani, mert az elnök az ülést bezárta P­a­t­a­c­s­i Dénes: önök vannak a túlórá­zások ellen. (Derültség.) Györki Imre: Inkább irjon ódát a kép­viselő úr, de ne szál­jon körbe. A tegnapi ülés berekesztése házszabálysértéssel történt. (Tiltakozás és derültség a jobboldalon.) A házszabályokat egyoldalúan kezelik. A föld­­mivelésü­gyi miniszter például két óráig be­szélhetett de őket nem engedték beszélni. Tiltakozott a házszabályok durva megsér­tése ellen. Ezután a jobboldal állandó közbe­­szólásai és hangos derültsége közben Esz­tergályos János szólalt föl, aki kijelen­tette, hogy az elnöki türelmellenség mindig a baloldallal szemben mutatkozik meg. Szer­dán is, amikor ők bejegyeztek néhány inter­pellációt ... (Nagy derültség. Felkiáltások: Néhányat!) ...az elnök lehetetlenné tette, hogy azokat elmondják. Az elnökség meg­­sértette a házszabályokat. — Éljen az elnök! — kiáltották a jobb­oldalon. Esztergályos János precedensek** emlegetett, hogy éjfélen túl is lehetett veln* még beszélni, majd Farkas István foly­tatta ugyanígy. Puky Endre elnök vála­szol­ a szocialista szónokoknak. A házsza­bályok világosan kimondják, hogy szerdán és szombaton van interpellációs nap, logikus tehát, hogy csütörtökön nem lehet inter­pellálni. Nála jobban senki sem tiszteli a szólásszabadságot. Pártatlanságát az elnöki székben mindig megóvta és ha a Ház he­lyesli eljárását, akkor továbbra is ellátja al­elnöki tisztségét, ha azonban megvonja tőig bizalmát, akkor egy percig sem marad to­vább helyén. A jobboldalról zajos taps hang­zott föl erre. Az elnök végül háromnegyed három órakor az ülést berekesztette. rx ©3III.ETJ id­u. m.siát HA HIRDET A BATS

Next