Magyarság, 1929. április (10. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

) ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI, ARADI-UTCA 10. TELEFONs 'AUTOMATA 252-30, 252-31, 252-40. KIADÓ­HIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, BANK­UTCA 7. TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294-32. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 BUDAPEST, 1929 ÁPRILIS 3, SZERDA X. ÉVFOLYAM, 74. (2437.) SZÁM A Bábelbank és az 11) Európa Páris, április 1. A jóvátéíeli szakértők tárgyalásaiból egyszerre előbukkant egy gigantikus gondolat, egy világbank terve. A szak­értők eredetileg a jóvátétel verejték­köveiből két emberöltő épületét készül­tek kirakni és most váratlanul egy uj felépítményt terveztek meg, amely tul­­mulva az 1980-as éveket, (amikor a jó­vá tételi és szövetségesek közli fizetsé­gek véget érnének) irtózatos acélvázai­­yal messzi századokba magaslik, mint .valami uj rhodusi csoda, amelynek arany-cementben nyugvó hatalmas lábai közt kell immár elfolynia az emberiség életének. Micsoda csábitó gondolat, méltó arra, hogy egy tudós lombikja forrassza ki, vagy az elméleti közgazdaság levegőt­len világában szülessék meg! Milyen teremtő elgondolás elméletben kiszámí­tani, hogy egy rakomány festőanyag, .vagy barnaszén ellenértékét, amit Né­metország természetbeni jóvátétel elmén Számit Franciaországnak, a világbank átutal a Federal Reserve Bank számlá­jára, Franciaország amerikai adósságá­nak törlesztésére! Vagy a világbank ne­vében márkákat vásárolni az amster­­dami vagy zürichi tőzsdéken akkor, ■amikor''’a néniét arany-expoi) folytán a német valuta ingadozni kezd! Vagy vasútépítési hitelt nyújtani Jugoszláviá­nak jóvátéíeli követeléseinek fejében és jugoszláv bonokat elhelyezni a párisi piacon! Hitelt nyújtani, valutákat stabi­lizálni, a világbank nem állhat meg ezen az utón! A világbank kezébe fogja keríteni és ellenőrizni a világ árupiacát, szabályozni a termelést, lenyomni vagy felemelni a gabonaárakat, talán meg­határozza a munkabérviszonyokat és a mamut-kapitalizmus kíméletlenségével fog belenyúlni népek és egyének életébe! Melyik tudósnak fantazmagóriájában született meg ez a bábeli bank, a maga különböző osztályaival, hivatalnokhad­seregével, nemzetközi chéque-eivel, ta­lán a „világpénzzel?“ Melyik modern regényíró utópisztikus képzelete rajzolta meg ezt a rabszolgakort, amelyben az átlagjólétért és a kiegyensúlyozott ter­melés és fogyasztás boldogságáért a világbanknak eladtuk szabadságunkat, egyéniségünket és lelkünket? A legcsodálatosabb az egészben az, hogy ennek a nemzetközi banknak a gondolata nem társadalmi álmodozók és eljövendő századok regényíróinak ré­széről merült fel, hanem a leghivatot­­tabb pénzügyi szakértők, rideg gyakor­hűi bankárak vetették fel. Sokat tajái­­gfliják, kinek az ag\sbur**7alla:,r gigantikus gondolat? Európa mint gazdasági egység r Általában Morgannak tudajdonitják a világbank felállításának ötletét. Bizo­nyos, hogy ez az amerikai bankfejede­lem a szakértői konferencia legkimagas­lóbb egyénisége. Amikor Morgan át­hajózott Etirópába, akkor már többé­­kevésbé biztosra lehetett venni, hogy ko­moly tárgyalásokról van szó. Morgan a nagyszabású megoldások embere és el­gondolásából mindig kiüt valami ameri­­kaias, újvilági méret. Az amerikai fel­fogás mindig érthetetlenül állt szemben a.z európai államok különböző valutáris, ■jóvátételi és tarifális problémáival. Ök Európát kezdettől fogva egységes ter­melési területnek tekintették és a politi­kai problémák megoldását csak a gaz­dasági és pénzügyi kérdések megoldása révén és után tudják elképzelni. De az első kritikák a világbank terve ellen ép­pen amerikai oldalról hallatszottak el. 'Ez a bank ellenőrizheti a világ arany­készletét s igy veszélyeztetheti Amerika pénzügyi függetlenségét; megnyirbál­hatja az amerikai sas szárnyait. Ezért inkább hiszik azt, hogy a nagy kezdeményező nem Morgan, hanem az angol szakértő, Sir Josjah Stamp volt. És a bank tervében felismerni vélik az an­gol pénzügyi felfogás legjellemzőbb sa­játosságait. Az uj bank voltaképpen egy óriási Clearing House lenne, amely át- és leszámolná a világ pénzügyi műve­leteit. Ennek a Clearing Housenak a szerepét eddig a londoni piac képviselte és igy a világbank az angol pénzügyi he­gemónia biztosítása és folytatása lenne. De más verziók is vannak forgalom­ban. Ezek szerint a nemzetközi bank terve voltaképpen holland pénzügyi kö­rökből, Tér Meulen-tői származnék, aki­nek különben — mint ismeretes — a magyar szanálás kérdésében is szerepe jutott. Ezek szerint a világbank alap­­gondolatai a népszövetség pénzügyi bi­zottságának az eszméin és a jegykibo­csátó bankok együttműködésén, kon­­cerajén nyugszanak. A Világbank a nép szövetségi gondolatnak előretörését a je­lenlegi békehelyzetnek megszilárdulását, az államok gazdasági együttműködésé­nek, a vámsorompók eltávolításának, az Európai Egyesült Államok megvalósulá­sának előkészítését jelentené. Sőt, váratlanul jelentkezik a szocializ­mus is és büszkén magának követeli a mammutkapitaiizmus diadalmas alkot­mányát. Nem a H-ik Internacionálé amszterdami, majd frankfurti kongresz­­szusán merült e fel először egy nemzet­közi banknak a terve? „Bizonyos — írja a francia szocialisták pénzügyi szak­embere és vezére, Vincent Auriol képvi­selő, — hogy ez a szervezel előbb-utóbb az európai gazdasági és pénzügyi állam­­szövetség felé fog fejlődni. Előbb-utóbb a világbank ki fogja bocsátani az európai papírpénzt, hiszen a bank által tervbe­vett nemzetközi átutalások máris ilyen természetűek. Vagy a hank állal kibo­csátandó bonok nem a nemzetközi pénz­nem előfutárai? A bank ellenőrizni fogja a nemzetközi váltóforgalmat és ezáltal a világ termelési rendje is ellenőrzése alá fog kerülni!“ íme, alig került nyilvánosságra a bank terve, máris beláthatatlan lehetőségekre nyit kilátást. Váratlan perspektívákban a szocializmus és a Haute Finance együtt dolgoznak egy uj termelési, társa­dalmi és politikai rend megteremtésé­ben. Mindez rendkívül ködös, valószínűt­len. gyakorlatilag fel nem mérhető, ki nem tapintható! Ellenben ezeknél a ter­­vezgctéseknél sokkal reálisabbnak lát­szanak azok a félelmek, amiket a bank terve úgy francia, mint német, vagy angol részről kihívott. Aki ismeri a nagy­tőke természetrajzát az előtt világos, hogy a világbank — akárhogy tiltakozik is ellene — elkerülhetetlenül tágítani, ter­jeszteni fogja tevékenységét, ellenőrizni és befolyásolni fogja a világ pénzpiacát és a tőkén keresztül az egész termelési rendszert. Milyen bankok, milyen érde­keltségek, milyen konzorciumok fogják ezen az utón maguknak biztosítani a vi­lág vezetését? Ez a tőkeuralom más meg­levő gazdasági és pénzügyi szervezetek romjain fog felépülni. És ki tudná ma megmondani, kik lennének az áldoza­tok! Ezért néznek kapitalista részről is aggodalommal és erős kritikával a tery elé ! A világbank és a békerevizió De a világbank nemcsak a termelés rendjébe avatkozik be, Európának nem­csak gazdasági és szociális, hanem első­sorban politikai struktúráját változtatná meg. Ki tudná megmondani, hogyan, mi­lyen irányban? Ki tudná kiszámítani az uj Bolygónak csillagászati pályáját a politika elmosódott világképében? Annyi bizonyos, hogy a baloldali, pacifista és „népszövetségi“ körök nagy elégtétellel üdvözölték a nemzetközi bank gondola­tát, amelyben törevéseiknek diadalmas megvalósulását látják. Egy francia publicista, d’Ormesson Wladimir gróf, akinek könyve „Bizalom Németországban“ nagy feltűnést és el­ismerést keltett, nemrégiben cikket irt a népszövetségi egyességokmány annyi­szor idézett 19-ik paragrafusáról. Ez a 19-ilz paragrafus d’Ormesson szerint a népszövetség biztosítószelepe. 11a be­csuknák, Európa belefulladna a meg­fertőzött. rossz levegőbe; ha túlságosan kinyitnák, olyan leghuzam, sőt szélvihar keverednék, hogy az államhatárok meg­inognának és belepusztulnának. A 19-ik paragrafus, amelyre Sleresemnnn leg­­"■V’bbj gridi beszédebt-n is hivatkozott, a revízió paragrafusa. Ez az a biztosító szelep, amit d'Ormesson gróf egy kicsit, nagyon kicsit, de mégis csak nyitva akar hagyni, ami egy francia publicista részé­ről, már örvendetes dolog. • Sajnos, a kitűnő publicista, amint egy beszélgetésünkben magyarázta, ezt a 19-ik paragrafust elsősorban a német— lengyel kisebbségi probléma megoldására vélte alkalmazhatni. A magyar kérdésre nem is gondolt, mikor a 19-ik paragra­fust emlegette és szerinte ez a paragrafus alig is alkalmazható a magyal revíziós törekvésekre! Ezek a törekvések külön­ben is őszinte félelemmel töltik el: túl­ságosan nagyon kinyitják a szelepet. Vi­hart jósolnak, vihart támasztanak. Az uj államok birtokosai már arra a gondo­latra is megborzadnak, hogy a szelephez hozzá akarnak nyúlni. Hát még egy re­víziótól! Akármilyen szerencsétlenek lett légyenek a határvonalak, ennek a kényes biztosítószelepnek az erőszakos kifeszi-! tése elsősorban bizalmatlanságot és ellene hatást vált ki a kisántántállamoknál. Már pedig a 19-ik paragrafus alkalmazása az összes érdekelt államok megegyezését tételezi fel, tehál csak a kölcsönös biza­lom levegőjében képzelhető el. Ha ugyan egyáltalán elképzelhető! Mert d‘Ormes-1 son grófnak sincs sok illúziója afelől —< bármily óvatosan és mérséklettel nyitó-* gatnók is ezt a biztosítószelepet, bár-! mennyire is sikerülne a körülöttünk! levő államok közt bizalmat teremteni — hogy ezek az államok önként lemonda-* nának területükről, amiket szerződésileg nekik juttattak. De mégis — szerinte —< a revízió egyetlen járható útja a békés hozzáidomulás az adott helyzethez, bi­zalom teremtése törekvéseink iránt és bizalom igazunkban. Hogy miként és ho­gyan következik be az az állapot, amely; törekvéseinkre kedvező lesz, azt még nem tudja, nem is lehet előre látni! A baj az,-— fejtegette előttünk, — hogy mi még mindnyájan revízión innen és túl egy olyan politikai, olyan világ ideológiá­ját, nyelvét beszéljük, amely már eltűnő­ben van. Az államfenség régi fogalma teljesen átalakul, a világtermelés és a gazdasági szempontok éllénáuhatatlánul készülnék fölrobbantani az eddigi poli­tikai kereteket, aminek egyik legjellem­zőbb tünete éppen ennek a nemzetközi banknak a terve, amelyre még csak pár év előtt gondolni se mertünk volna. Hogy, az átalakulás menete hogyan fogja be­folyásolni a Dunavölgyének problémáját, azt még nem lehet átlátni. Halárrevizió, államszövetségek, de Dunakonfcderáció is idejét múlt fogalmak. •A jövő valami mást, valami újat készít elő, ami önma­gától meg fogja oldani sok ma még meg­oldhatatlannak látszó kérdést, amilyen a magyar kérdés is. A világbank és a Duna völgye Ez az elaltató optimizmus kétségtele­nül helyén van egy francia publicista szájában, akinek legfőbb gondja és jó­hiszemű aggodalma: a jelenlegi birtok­állomány. De d’Ormesson grófnak ezt az elringató optimizmusát még saját honfitársai Se osztják. A nemzetközi bank megalakulása csakugyan a hatá­rok lerombolását, a nacionalizmusok el­tűnését, a népek egy békés elizeumi együttélését fogja-e maga után vonni egy Uj Európában? Ellenkezőleg — fej­tegetik nekünk más oldalról. A jóvátéíeli kérdés tervezett megoldása elsősorban Németország pénzügyeit fogja stabili­zálni. A világbank legfőbb feladata Né­metország fizetési képességének, a né­met pénzügynek és nemzetgazdaságnak a biztosítása. Igaz, hogy másfelől az uj bank lenne hivatva arra, hogy a francia nemzetgazdaságot is megóvja a német ipari termékek versenyétől, amelyek természetbeni jóvátétel címén özönlik el a francia piacot. De elsősorban Német­ország hitelképességét fogja az uj bank biztosítani, kölcsönökkel, uj erőkkel fogja a német termelés motorját meg­olajozni és a német vagyon megerősödé­sével maga fogja előkészíteni Németor­szág diplomáciai programjának meg­valósulását. Ez a program nem is titkos, az Ostbund legutóbbi kongresszusán nyíltan hirdették, von Rheinbaben báró. Stresemann jobbkeze, őszintén meg­mondotta: a pénzügyi kérdések nyugvó­pontra hozása a nyugati államokkal szemben, revízió a keleti határokon! Ki tudná, ki merné ezekulán meg­jósolni, hogy a világbanknak, ha ugyan a fenti keretekben megvalósul, milyen politikai visszahatása lesz? De külön­ben is, mitől félhetnénk még mi, mi rosszabbat hozhat még reánk a világ?, A nagytőke uralmától, ámely kiszabja nemzeti létünk határait? De ellenszen­vesebb-e ez. mint a kisánlánt uralma,­­amely gyűrűjével határi fon e törpe magyar világnak és még szivdobbaná­­sunkat is leméri? A világbank beleavat­­kozhatik nemzetgazdaságunkba, lerom­bolhatja iparunkat, reánk kényszeríti mezőgazdasági terményeinek árait? Do vájjon a kisántánt vámtarifái nem főj-« togatják-e földművelésünket és állat r tenyésztésünket, ’ iparunkat és igy nem befolyásolják-e tetszésük szerint a ma-; A gyár belső piac áralakulásait? Vagy at­tól tartsunk, hogy a vámsorompókkal együtt a határok is lefognak omlani és legalább a1 kulturális szellem és tálán A­Ara 16 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék