Magyarság, 1929. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1929-07-10 / 153. szám

1029 Július 10, szerda : Hat évig kóborolt három óceánon végig egyedül a tenger sze­relmese Le Havre, július hó Egy Alain Gerbault nevű francia fiatal­embert vár július 12-ére haza Le Havre. Ez a fiatalember pontosan hat esztendővel ezelőtt indult el Cannesból tíztonnás vitor­láshajóján teljesen egyedül, minden segítség nélkül, körüljárni a világot. A nevezetes fia­talember 1921-ben már kitűnő nevet szerzett magának a wimbledoni tenniszversenyeken Ekkor vette meg Southamptonban a tízton­nás Firecrest nevű hajót, mellyel a föld há­rom nagy óceánját keresztül-kasul járta. Első útja 142 napig tartott, Cannesbe Newyorkba. Több, mint 14.000 kilométer ez a távolság. Alain Gerbault megnyerte vele a sportakadémia nagydíját. Teljesítménye méltó is volt a díjra, ő volt az első ember, akinek először sikerült átvitorlázni egészen egyedül az Atlanti-óceánt keletről nyugatra Angol nyelven könyvet is adott ki erről az útjáról The Fight of the Firecrest címmel Mielőtt 1923 szeptemberében kikötött volna a newyorki Long Islandon, minden elkép­zelhető tengeri veszedelemmel meg kellett küzdenie. A hullámok és szelek mintha csak összefogtak volna ellene, újra meg újra visszavetették keletebbre. Útjának több mint harmadát úgy tette meg, hogy naponta csak egy pohárka vizet ihatott; az éhségtől, ned­vességtől, ruhátlanságtól, szomjúságtól és hidegtől agyoncsigázott ember csak halakkal táplálkozott hellyel-közzel, a küzdelmet azonban nem adta fel. Ködben és rázúduló vízoszlopokban, szörnyűséges hullámokban lemállott róla a ruha, kisebbedett az örökös víztől a teste; hurrikánok letörték árbocait és megtépdesték vitorláit, Gerbaultnak volt ereje és bizakodása folyton helyrehozni a hibákat. Hol éjszaka, hol nappal érte el kedvező szél hajóját, ilyenkor aludt néhány órát. Vasakarata végül is diadalmaskodott, a száznegyvenharmadik napon kikötött Newyorkban. Más ember ennyi viszontagság után meg­elégedett volna a máris megszerzett dicső­séggel. Alain Gerbault összeszedte magát és újra nekivágott a messzi, nyílt tengernek. Egy­edül ismét, teljesen egyedül. A régi ten­gerészekhez hasonlatosan nem ismert két­séget, félelmet; a tenger iránt való szerelme vitte, amint maga mondta. Most az amerikai partokon haladt le a Karibi-tengerig, majd átkelt a Panama-csa­tornán, a Csütörtök-szigeteken át 1927 jú­liusában érkezett meg Ausztrália északi part­jaira. Miután Robert Louis Stevenson, a sza­­moaiak között vadak módjára élt amerikai író, kedves költője és prózaírója, a vállal­kozó francia, bejárta az egész Csendes-óceáni szigetvilágot. Innen fogott neki leghosszabb és legmagányosabb útvonalának: átkelt az Indiai-óceánon és a Madagaszkártól keletre eső Réunion-szigetén ért csak partot. Kiadó­­sabb szárazföldet nem keresett Afrikában, hanem befordult az Atlanti-óceánba és az Asconstum-, meg a Szent Ilona-szigeteken át a Verde-foki szigetek St. Vincent nevű vá­roskájába ment. Ebből a kikötőből sokáig hasztalanul próbálkozott elindulni, még 1928 júliusában odaért és a rossz idő ezidén május 6-áig egyre, meg egyre visszaverte Május 6-án végre elhagyhatta kényszerű bör­tönét, egészen június 11-éig nem is hallat­szott róla semmi hír. Június 11-én kikötött az Azori-szigeteken. Pár nap után tovább­indult, július 12-ére jelezve hazatérését Le Havreba. Mondani sem kell, hogy a tengerek egye­düljáró szerelmesének bőven kijutott minden rossz, amit a tenger csak zúdíthat az em­berre. Mindegyik óceán megmutatta harag­ját ellene, mindegyiken bőven volt része nélkülözésekben. Férfias keménysége, bátor­sága, igazi tengerészlelke azonban sohasem maradt alul az elemekkel való egyedüli harc­ban, hazatérése alkalmából mindenki meleg kézszorítással fogadja. A franciák bizonysá­got szolgáltatnak Alain Gerbaultban, hogy hajóra termett, igazi tengerésznép ők is. HÍREK — A kormányzó elfogadta a TESz jubi­leumi érdem­jelvényét. A Társadalmi Egye­sületek Szövetsége fennállásának tizedik évfordulójára jubileumi érdemjelvény ala­pítását határozta el, melyet a TESz kötelé­kébe tartozó tagegyesületek kiválóan érde­mes tagjainak adományhoz. A TESz elnök­sége ennek a jubileumi érdemjelvénynek első példányát hódolata és ragaszkodása jeléül Horthy Miklós kormányzónak aján­lotta fel és azt küldöttségileg nyújtotta át. A küldöttségben résztvett Szontagh Tamás dr. m. kir. udvari tanácsos, a TESz orszá­gos elnöke, Szörtsey József m­. kir. kormány­­főtanácsos, a TESz ügyvezető elnöke és vi­téz Mándoky Sándor ezredes-lelkész, a TESZ társelnöke. A jubileumi érdemjelvényt Szontagh Tamás dr. nyújtotta át a kor­mányzónak és kérte annak elfogadását. A kormányzó a felajánlott jelvényt szívesen fogadta és meleg elismeréssel nyilatkozott a TESz működéséről, majd a küldöttség tagjaival hosszasabban elbeszélgetett.­­ A soproni törvényhatósági bizottság örökös tagja­. Sopronból jelentik: Sopron megye törvényhatósága vitéz Simon Elemér főispán elnöklésével tartott keddi rend­kívüli közgyűlésén Gévay-­Wolff Lajos al­ispán és Bizzer Mihály esperes, bizottsági tag felszólalására lelkes ünneplésben ré­szesítették a főispánt vöröskeresztes kitün­tetés alkalmából. Ezután a régi törvény­­hatóság utolsó gyűlése megállapította az új bizottság megalakítására vonatkozó sza­bályrendeleteit. Közfelkiáltással örökös tag­jaiul megválasztotta a bizottság Széchenyi Dénes gróf titkos tanácsos, nyug. kopen­­hágai nagykövetet, Burány Gergely pre­montrei prelátust, Rupprecht Olivér felső­házi tagokat és Hőgyészi István földbirto­kost. — Kinevezések. A képviselőház elnöke Gyarmati Dezső dr. eddigi gyorsirodai má­sodfőnököt gyorsirodai tanácsossá és a gyorsiroda főnökévé az V. fizetési osztályba, Csomay Győzőt gyorsirodai osztály taná­csossá a VI. fizetési osztályba, Nemes Zol­tánt gyorsirodai titkárrá a VII. fizetési osz­tályba, Kökény Lajost gyorsirodai segéd­titkárrá a VIII. fizetési osztályba, László Jánost, gyorsirodai fogalmazóvá a IX. fize­tési osztályba, Majorcsik Sándort gyors­­irodai segédfogalmazóvá a X. fizetési osz­tályba és Szikossy Ferencet segédgyorsiróvá a XI. fizetési osztályba kinevezte. — A kitüntetett magyaróvári öreg betű­szedő. Győrből jelentik: A főispán megbízá­sából Székely Jenő dr. városi tanácsos, pol­­gármesterhelyettes. Magyaróváron hétfőn adta át Vida Ödön betűszedő-korrektornak, a Aroson vármegye­ nyom­da alkalmazottjá­nak, a kormányzó által adományozott V. osztályú polgári érdemkeresztet. Az érdem­­kereszt átadásánál jelen voltak a hatóságok képviselői, a különböző intézmények és tes­­tületek képviselői. A polgám­esterhelyettes magasröptű beszéd kíséretében adta át az ötvenöt év óta egy és ugyanazon nyomdá­ban dolgozó betűszedőnek a kitüntetést. Utána Bánvárth Sándor gazdasági akadé­miai igazgató, kormányfőtanácsos, üdvö­zölte, majd Ruff Andor, a Moson vármegye felelős szerkesztője, a nyomda vezetősége és alkalmazottai nevében, végül Vihart Ig­nác építész az ipartestület nevében mon­dott szép üdvözlő beszédet. Az üdvözlő be­szédek sorát Schlitt Rezső betűszedőnek a kartársak nevében mondott beszéde zárta be.­­ A református püspökök személyesen hívják meg az amerikai magyarokat a vi­lágkongresszusra. Most érkeztek meg az Egyesült Államokba Ravasz László és Antal Géza református püspökök, Kováts J. István kíséretében, akik a bos­toni­­kongresszuson vesznek részt, de azután sorra látogatják a magyar telepeket. A Magyarok Világkon­gresszusának irodája táviratot küldött Ra­vasz püspöknek, melyben felszólította a re­formátusok vezetőjét arra, hogy körútjukban hívják meg az amerikai magyarságot a vi­lágkongresszusra. Ravasz püspök és társai a legnagyobb örömmel tettek eleget Petényi Zsigmond báró és Ripka Ferenc dr. főpol­gármester kérésének és mindenütt a legna­gyobb agili­tással dolgoznak azon, hogy a külföldi magyarok felvonulása és megjele­nése az óhazában minél imponálóbb és ma­radandóbb emlékű legyen Laky László, az ifjúsági vezér, aki a bu­dapesti egyetem elvégzése után két évet töltött Amerikában, a Magy­arok Világ­kongresszusának idejére nagyobb, amerikai diákokból álló csoporttal érkezik Buda­pestre. Laky László az amerikai diákintéz­­ményeket tanulmányozta s az ottani ifjúság életét és életmódját annyira egészségesnek és megfelelőnek találta, hogy most az a szándéka, hogy Magyarországon is ilyen intézményt létesít. Laky Lászlót Ameriká­ban annyira megkedvelték, hogy terveinek megvalósítására megfelelő amerikai anyagi segítséget bocsátottak rendelkezésére. A Magyarországra jövő amerikai diákcsoport Clevelandból már el is utazott Montreálba, onnan hajón folytatják útjukat Budapest felé. — Szinvakságba estek a csehek! Jóhisze­műen csak úgy lehet magyarázni, hogy a szinek érzékelésével hadilábon állnak a cse­hek, mert akkorra rémület-tébolyt még róluk sem merünk föltételezni, hogy már a piros­­aranyat is magyar nemzeti színnek nézzék. Pedig Rimaszombaton (a feledhetetlen Batyi­­ban!) körülbelül ez történt meg legutóbb. Löw eszerint, hogy Nagy Sándor, a magyar nem­zeti párt rimaszombati tagozatának igazga­tója, legutóbb a késmárki jubiláris­ ünnepsé­­gen vett részt, ahol is valamennyi jelenvoltnak piros-arany kokárdát osztogattak az ünnep­ség emlékére. Nos, Nagy Sándor az ünnepen szerzett jóhangulatában még akkor sem vette le magáról a piros-arany kokárdát, amikor Késmárkról hazafelé dohogott vele a vonat, ami meg nem lett volna baj. A baj az volt mindössze, hogy piros-arany kokár­­dásan érkezett meg haza, Rimaszombatba is. A lelkes pemák beamterek, tudniillik, miköz­ben Nagy Sándor gyalogszerrel igyekezett a lakása felé, nyomban konstatálták róla, hogy piros-fehér-zöld kokárdát visel a szive fölött és mialatt a hazafias behemón hivatalnoki had egynémely egyedei ekkora vakmerőség­től bámész szájjal követték nyomon Nagy Sándort, a türelmetlenebbek egyenesen a rendőrségre rohantak, hogy lihegve jelentsék a republikát eresztékeiben recsegtető vesze­delmet: már Bátyiban is kitört a magyar irredenta . ..! Ilyen előzmények után történt­, hogy amire Nagy Sándor a lakására ért volna, már zörögtek is a kapuján nagy kard­­csörtetéssel a husszita zsaruk, hogy adja ki a magyar kokárdát! Nagy Sándor a legnagyobb előzékenységgel nyújtotta át erre a piros­­arany jubiláris­ ünnepségi jelvényt, amire maguk a cseh rendőrök állapították meg saj­nálkozva, hogy hűséges tisztviselőik vagy szinvakok lettek,, vagy — és ez a valószí­nűbb! — a magyar színek puszta gondolatára olyan páni rettegés szállja meg őket, hogy a piros mellé fehéret látnak az arany helyett, a zöld szint meg remegő fantáziájuk színezi ki hozzá ... Micsoda nyavalyás alakok! Mi­csoda nyavalyása!­;! — A magyar írónők felolvasó-körútja. A magyar írónők egy kis csoportja Teleki Sán­­dorné grófné (Szikra) és Vándor Iván veze­tésével háromnapos felolvasó körutat r°nde­­zreit a Balaton mentén. Óváry Ferenc dr. felsőházi tag, a Balaton Szövetség elnöke hívta meg a társaságot és az egész idő alatt páratlan szeretetreméltósággal látta őket ven­dégül. Szombaton érkeztek Veszprémbe, ahol megnézték a szép fekvésű város nevezetessé­geit, gyönyörködtek az ezeresztendős kápol­nában, a barokdiszitésű püspöki palotában és a Laczkó Dezső igazgató mintaszerű veze­tése alatt álló múzeum kincseiben. Este nagy­sikerű előadás volt az Óváry Ferenc által ala­­pított Petőfi­ Színházban, ahol Sziklay János dr., az Otthon-kör alelnöke mutatta be a szereplőket a város közönségének. Vasárnap Balatonfü­redre mentek át, ahol a fürdőigaz­gatóság, élén Bánó Dezső dr. kormányfőtaná­­csossal, üdvözölte az írónőket és tisztele­tükre este bankettet rendezett a Grand Hotel­ben. Innen átrándultak Balatonföldvárra, ahol az igazgatóság nevében Kussbach Fe­renc dr. igazgató ugyancsak nagyszerű fogad­tatásban részesítette őket. A hétfői napot Tihanyban és Balatonalmádiban töltötték el. Vasárnap este Balatonfüreden, hétfőn pedig Balatonalmádiban tartottak előadást. Mind a három alkalommal nagyszámú előkelő közön­ség jelent meg és lelkes szeretettel ünnepelte a szereplő írónőket: Teleki Sándorné grófnét, Vándor Ivánt, Melháné Hilf Paula dr-t, Ádelm Évát, Dánielné Lengyel Laurát, Je­­szenszkyné T. Irént, Osváth Esztert, Gy. Czikle Valériát, Simán Erzsébetet, Törökné Kovács Hermint, Lantos Judithot, Halminé László Arankát és Mótz Ferencnét. Az elő­adásokon részt vett Sonkoly István, a ki­tűnő hegedűművész is, akit Kola Margit dr. kísért zongorán. — Felvétel a debreceni egyetemi interná­lásba. A Debreceni Egyetem Tisza István In­ternálásába az 1929—30. tanév első felében való felvételről szló leckekönyv, illetve az egyetemre először iratkozóknál az érettségi bizonyítvány hiteles másolatával és a szülők vagyoni viszonyait feltüntető hatósági bizo­nyítvánnya] felszerelt pályázati kérvények, a felügyelő bizottsághoz címezve, 1929 szeptem­ber 5-ig nyújthatók be a Debreceni Egyetem quaestori hivatalánál (Református Kollégium). Lakás, fűtés, világítás, reggeli, ebéd-vacsora, ágynemű és annak mosása havonként 38 pengő, ami minden hónap elsején pontosan fizetendő. Akik a Mensán féldíjas ebéd-vacsora kedvezményben részesülnek, azok mindezért havi 24 pengőt fizetnek. ■ MIS — Új telefonkönyv. A budapesti és kör­nyéki távbeszélőhálózatok előfizetőinek és nyil­vános állomásainak betűrendes és szaknévsora a m. kir. postavezérigazgatóság hivatalos kiadásá­ban megjelent. A távbeszélő-névsor kiosztásával megbízott postahivatalok a következők: 1. sz., I., Disz-tér 16. 112. sz., T., Horthy Miklós-út 34—36. 114. sz., I., Krisztina-körut 12. 2. sz., II., Fő-utca 6. 23. sz., II., Margit-körut 8. 3. sz., III., Tavasz­utca 4. 4. sz., IV., Városház-utca 18. 5. sz., V., Szabadság-tér 10. 51. sz., V., Mária Valéria-utca 15. 56. sz., V., Váci-út 108. 61. sz., VI., Király­utca 54. 62. sz., VI., Teréz-körút 45. 72. sz., VII., Keleti pályaudvar. 705. sz., VII., Dohány-utca 5­7. 8. sz.,VIII., Rökk Szilárd-utca 2. 82. sz., VIII., Baross-utca 59. 9. sz., IX., Ferenc-körút 39. 90. sz., IX., Gönczy Pál-utca 2. 10. sz., X., Fü­zér-utca 11. 102. sz., X., Szabóky-utca 3. Újpest 1., Újpest, István-út 18. Az új távbeszélő névsort a távbeszélő előfizetők az 1928. évi május havi kiadású régi budapesti névsor, valamint az állo­­másonkint (főállomásonkint, fővezetékenkint) külön „Értesítés“ átadása ellenében szeptember 30-ig díjtalanul átvehetik. Az új névsort hat pen­gőért bárki megvásárolhatja. Kávéházbrm^vendég­l­őben vasúton kérte a V­V& Nagy nyári olcsó niteák­ a Belvárosiban m mz* odv. szállító divatház X IV., Kossuth Lajos­ u. 9 — Kitüntetett leventeoktatók. Gyünkről jelentik: A kerületi testnevelési felügyelőség Bucsky János kistormást és Keresztes Mi­hály sárszentlőrinci jegyzőket leventeoktatói minőségben végzett eredményes munká­jukért dicsérő elismerésben részesítette. Az erről szóló okmányokat Reich Oszkár fő­szolgabíró a Gerenyás kirándulóhelyen tar­tott együttes jegyzői és leventeoktatói gyűlé­sen adta át ünnepélyes keretek között. Pesthy Pál dr., volt miniszter, Papp Emil őrnagy testnevelési vezető és Komorócy Pé­ter, az Országos Jegyző Egyesület igazgatója is jelen voltak. Az együttes gyűlés után 70 terítékű bankett volt.­­ A református egyház sérelmei a cseh megszállt területen. Prágából jelentik: A barsi református egyházmegye Léván tar­totta nyári közgyűlését. Mély benyomást kel­tett Patay esperes jelentésének az a része, amely évek hossza során­ál ismétlődik, hogy tudniillik a református egyház ügye a köz­társaságban nincs rendezve, noha az egyete­mes zsinat a kormány minden követelését az egyház helyzetének rendezése érdekében teljesítette. Panasz tárgyává tették azt is, hogy a külföldön érettségizett segédlelkészek okleveleit nem nosztrifikálják. A közgyűlés ezután tiltakozott Kövy Árpád losonci lel­kész kiutasítása ellen. Kövy tizenhat év óta fejtett ki a református egyházmegyében kul­turális működést, de a politikától mindig távoltartotta magát. — Hazay Gyula dr. pénzügyi segédtitkár eltűnése. A rendőrség titokzatosnak látszó eltűnés ügyében indított nyomozást. A fő­­kapitányságon kedden délben megjelent Koós Árpád műszaki tanácsos és bejelen­tette, hogy rokona, ifjabb Hazay Gyula dr. pénzügyi segédtitkár, aki velük együtt la­kik az Alkotás­ utca 6. számú házban, na­pokkal ezelőtt eltűnt és azóta nem hallottak róla semmit. Ifjabb Hazay Gyula szombaton azzal távozott el hazulról, hogy hivatalába megy, ott azonban nem jelentkezett s az­óta semmi nyoma. A rendőrség a bejelentés alapján nyomozást indított a pénzügyi se­­gédtitkár felkutatására, mert senki sem sejti, hogy mi történt vele. 11 Szerdán a rádióban a melles magyar vonósnégyes hang­versenye. Közremfrcedik freneikovits Anna hangversei.y£nc’.esnö.

Next