Magyarság, 1929. július (10. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-10 / 153. szám
. fT- A falusi iskolában... Novajról kapjuk a következő apróságot: Néhány héttel ezelőtt, a vizsga előtti utolsó napokban, az egészségtant ismételgettük az elemi iskolában. Az izmokról volt szó. Olyan kollokválás-félét tartottunk. Mindenki felel és jegyet kap, ami aztán belekerül a bizonyítványba. Szóval igen-igen komoly egy dolog ez és a jegymegállapítás benne a legkomolyabb... Éppen Barna Jani izzadt kérdéseim súlya alatt, így szóltam hozzá: — Mondj olyan izmot, amelyiknek nem tudunk parancsolni! Míg Barna Jani gondolkozott, közbevágott a pajtása, akinek Bana a neve:— A szívizom! Komolyan kérdeztem: — Jó-e az, hogy nem tudunk parancsolnió szívizomnak?— Jó, tanító úr, — nevetett Bana. — Mert milyen érdekes volna, ha az emberek este elállítanák a szívüket. Akkor reggel a várta (éjjeli őr) járna sorba kötögetni az embereket! Hegedűs Ilon meg Prajlák Julka leborult a padra s hangosan kacagott a Bana huncutságán. Én meg elővettem a noteszt és fölirtam a Bana szellemességét, amire Tyentyis odaszólt Jobbágynak: — Nagy kutya ez a Bana! Azért mondta csak, hogy benne legyen az újságba ... (Akad István tanító). Esküvői aland&KIárgyan legnagyobb választékban SCHÖKWAID IRIRE órásmester és ékszerésznél Bpest, Deák tér, az Auker-palotába HTOISSAU H. Joanovich Vera, Joanovich Pál nyugalmazott államtitkár, felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag leánya, házasságot kötött Beretzky Ödönnel, a székesfővárosi Elektromos Művek műszaki főtanácsosával. Rádlay Klári és Bán Mihály dévaványai református kántor e hó 2-án Földesen házasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.) — Labor! műtermében művészi képek és miniatűrök jutányos áron, 6 lap 10 pengő. — A 60 év óta fennálló Holzer cég, ha vásárt hirdet, akkor száz százalékban betartja azt, amit a közönségnek ígér, mert a szolid /oízer-cég sohasem dolgozott reklám-tankokkal és ágyukkal hanem mindig a decens ízlés határán maradt. Ezért nyugodt szívvel ajánlhatjuk hölgyolvasóinknak a most folyó Holzer nyáriruha-vásárt mert egész bizonyos, hogy a kisebb pénzű és nagyigényű hölgyek is megelégedéssel fogják elhagyni ezt a jónevű divatházat. (IV., Kossuth Lajos utca 1. szám.) — A MOVE sofffírtanfolyama. E hó 15-én a MOVE új gépjárművezetői tanfolyamot nyit, amelyre jelentkezéseket 12-ig elfogad a MOVE budapesti főosztálya, VI., Podmaniczky utca 45. II. em. 26., délelőtt 10—12-ig és délután 5—0-ig. Nagyrománia ismerőse Az oláh rendőrség udvara olyan volt, mint egy piszkos vásár. A rabok, meg a toloncok nagytakarítást végeztek, súrolták a cellák faalkotmányait, amikre ráragadt a bűn szennye. Ágynak, fekvőhelynek is nevezték ezeket, voltaképpen egy darabból álltak s olyanok voltak, mint valami széles ugródeszka a tornateremben. Kiüresítették a szalmazsákokat is, nagy porfelhők csaptak föl, szertefutó bogarakat üldözött mezítláb a sok léhűtő, még dévajzkodáshoz is volt kedvük. Piszkos volt ez az udvar minden részletében, látnivaló, hogy a szemetet nem szerették eltakarítani, gyűjtötték, mintha az is nemzeti vagyon lenne, az pedig így szép, ha minél több van belőle. Az egyik sarokban csikót hajszolt pányván Obrád őrmester, aki a magyar uralomból maradt itt. Elvégezte annak idején is a kötelességét, járta a piacokat és megrendszabályozta a kofákat, akik különféle kihágásra hajlamosak, sőt megmondta a véleményét a maga feleségének is, aki hetipiacokon tejfelt, meg túrót árult s igy — hasztalan tagadnék — szintén a kofák rendjéhez tartozott. Obrád tárgyilagos személy volt mindig, egyformán megitta a magyarok meg a svábok sörét, megvédve irigy az egyensúlyt és a nemzetiségi békét. A szűkebbé vált haza azonban nem reflektált a szolgálataira, ugyan azért otthon maradt és jogfolytonosságból azóta is issza a magyar, meg a sváb söröket. Most egy csikót hajszol, amelyiknek nem tudni a gazdáját, ami mindenesetre különös dolog. Ebből az alkalomból meg kell ismerkednünk Szkenderovics Ankával, akinek két rajongója is volt. Zsandár az egyik, betyár a másik. Nem a régi híresek méltó utódja, csak amolyan kapca-féle, aki felhasználja az új állam rendetlen és bizonytalan összevisszaságát. A lovat a zsandár szerezte valahonnan. Csak jött éjszakai portyázásban, egyetlen lovon ült, amint az már szokásos és mire megérkezett, a kötőfékhez egy másik ló is hozzá volt kötve. Bevinni a kaszárnyába nem tanácsos az ilyesmit, azért elhelyezte Ankáék istállójában, valamely alkalmas vásárra várakozván. Akkor jött azonban a betyár és éles füle meghallotta emez állati hangokat, amelyek fölkeltették az érdeklődését. Haladt szilárd léptekkel az istállóba. — Te, Anka, hogyan került ide ez a ló? — Nem ló az, Brankó, hanem csikó. Ugye, szép állat! Az Istenbe küldte hozzánk. — Anka, Anka, én hiszem az Istent, ha mingjárt másképpen is vélekedik rólam Nagyrománia. Én templomba is járok néha, ne mondj azért olyan káromkodásokat. Az Isten nem szokott lókötéssel foglalkozni, márpedig ezt az ügyes kerestet éppen tőlem kötötte el valamelyik akasztanivaló. Anka (igen formás személy volt és főleg a csipei zengtek hullámos szabályszerűséggel), összecsapta a puha két kezét. — Jé, Brankó, milyen érdekes ez! — Csak azt mondd te inkább, hogy miként került ide? — Hát ha én azt tudnám! Reggelre itt viháncolt és én örültem neki, mert rád gondoltam és hittem bizonnyal, hogy nagy lesz a Brankóm öröme. De már hogy éppen a tied, milyen érdekes ez a véletlen! Így szólt, mondom, Anka, a hullámosan rengő csipejü, ki az egész beszédet elfújta egy szuszra, még csak nem is hunyorgatott hozzá, ami legalább is különös, ő egyébként ezennel megint letűnik a szereplés teréről, a nyájas olvasó pedig nem nyer felvilágosítást, ha várjon Szkenderovics Anka leány-e vagy asszony. Mire való is volna tűnődni az ilyen haszontalanságon? Az azonban a történethez tartozott, hogy Brankó vitte azonnal magával a csikót. Ám útközben rátört Obrád őrmester, kiragadta kezéből a zsákmányt, mely bitang jószágként kezeltetik azóta, mert eredménytelen maradt minden igyekezet, hogy fölfedezze a gazdáját. Tehát ez a csikó állott dresszúra alatt, mikor a csendőrök nagy cigánykaravánt hajtottak be az udvarra. A vajda kezét lánc kötötte össze, ellenben a szakálla olyan szépen lengett, mint némely orvosdoktoroké. Ez volt az az ember, akiről másnap jelentést téve Obrád a kapitánynak, megjegyezte: — Nagy gazember, kétségtelenül meggyőződtem róla. — Hogyan? — Hát mikor először nyakonvágtam, úgy villogott a szeme, hogy majd felnyársalt. A megérkezésnél csak összeráncolta bozontos szemöldökét. — Na, te híres, megint itt vagy? — fogadta Obrád. Nem volt benne egészen bizonyos, hogy hol találkoztak az életben, de mérget mert volna venni rá, hogy találkoztak. Az asszonyok, meg a rajkók formája egyforma, csak tapasztalt szem látja meg bennük a különbséget, de az ilyen vénség karakterisztikus formát ölt. Azért ismert határozottságával megismétli: — Lókötő, vén mihaszna, hogy mertél visszatérni? A vajda (átesvén a beköszöntő nyaklevesen) tájveszékelni kezd. — Olyan ártatlan vagyok, mint a ma született gyerek. Most jöttem át a határon, nem vagyok én idevalósi. Vállalja inkább az engedély nélküli határátlépést, legföljebb bezárják, aztán elzsuppolják magyar területre, — azonban Obrád erősen nézi a háztetőt, ami nála gondolkodást jelent. Csakugyan, bontakozik is már kifelé a ködös távolból Szpaszojénak, az agg oláhcigánynak a képe. Van itt még betörés is. — Szpaszoje, ordít rá, te akasztanivaló, hiszen cipeltelek én téged börtönbe, meg suppra elégszer. — Kézit csókolom, össze tetszik valakivel téveszteni. Talán az apám volt, vagy a nagyapám, vagy más nemzetségbelim. De én sose voltam Nagy-Romániában, nem ismerek én itt senkit. Vakuljak meg, ha nem igaz. — Hazudsz, gazember, te tolvaj, te lázító, utasok kifosztója. A legények mennyei gyönyörrel élvezik a jelenetet, ami valóban többet ér minden elméleti oktatásnál, mert a gyakorlati élet nyújtja legdúsabban példáit és gyakorlat A Fradi Délamerikában A brazíliaiak lovon és lassóval a második félidőben kiegyenlítenek. Erdélyből kiüldözött magyarok gyűlése Gödöllőn. A gödöllői járás területén letelepült kiübözött erdélyi magyarok hétfőn gyűlést tartottak, amelyen Adorján altábornagy és Gáli Imre igazgató indítványára kimondták, hogy a megszállott területről az ország belsejébe származott magyarságot egy táborba igyekeznek összefogni és egységesen hívják fel a világ közvéleményének figyelmét Trianon barbárságára. A gödöllői négyszáz bujdosó magyar felhívja az elszakított területekről ideszármazottakat, hogy Szent István-napján az ereklyés országzászlónál nagygyűlésre jöjjenek össze akaratuk egységes megnyilvánítása céljából. A gyűlés egybehívására az országzászló-nagybizottságot kérik fel. Retirálj! Prága takarodni akaródzik, Mig koholt ürüggyel takaródzik, Előtérben még rúg-kaparódzik, De a háttérben már takaródzik. *— Felhívás a gépjárművezetőkhöz! A Keresztényszocialista Gépjárművezetők Országos Egyesülete közli a fővárosi gépjárművezetőkkel, hogy a szervezet hivatalos óráit az egyesület ideiglenes helyiségében, IV., Kossuth Lajosutca 1. szám alatt, III. lépcső, II. emelet 11., naponkint délelőtt 12—1 óráig és este 7—3 óráig tartja, amikor is a tagok belépésre jelentkezhetnek. Az egyesület célja tagjai számára minél több előny és anyagi természetű kedvezmény biztosítása, segélyek nyújtása, a tagok szociális helyzetének javítása, valamint az állásnélküli sorfőrök részére foglalkozás szerzése. Fenti hivatalos órák alatt a vezetőség mindennemű mozgalmi ügyben rendelkezésére áll a tagoknak. A rádióért járó díjakat a helyes lakásán szedi be. mang posta az enge- Emlékezés egy régi volt 48-as képviselőről. Balatonalmádiban kedves, megható emlékezés történt. Horváth Gyulának, a kilencvenes évek függetlenségi Kossuth-párti oszlopos tagjának emlékezetét örökítették meg Balatonalmádiban, amikor ünnepélyes külsőségek között avatták fel Gárh István szobrászművésznek a Szabadság-szobor egyik pályanyertes megteremtőjének hatalmas szoboralkotását. A csoportozatban Horváth Gyulát, a régi politikai élet lelkes és a mostani küzdelmes élet fáradt harcosát emeli magához és vezérli a túlvilági megdicsőüléshez Krisztus alakja. A múlt évben elhunyt kiváló politikus emlékünnepén, aki ügyvéd és az ottani református egyház főgondnoka is volt, a fővárosból megjelent notabilitásokon kívül Veszprém, Zala és a szomszédos vármegyék előkelőségei vettek részt. Az avató beszédet Szűcs József református esperes mondotta, szép beszédben méltatva Horváth Gyula közéleti munkásságát és érdemeit melyet gyönyörűen örökít meg Gách István művészi alkotása. — A debreceni összes leventék együtt, Debrecenből jelentik: Debrecen város összes városi és tanyai leventeegyesületei vasárnap tartották meg évzáró tornaversenyüket nagy erdei sporttelepen. A leventversenyen jelen volt Hadházy Zsigmond dr. főispán ott volt továbbá Pánffy-Vargha Kálmán felső házi tag, Vargha Elemér h. polgármester a város képviseletében, vitéz Bartha László főtanácsos, a VI. kerületi testnevelési felügyelő az OTT képviseletében. Both László testnevelési vezető, Sípos Árpád altábornagy. A vasárnapi leventeverseny háromezer levente díszfelvonulása volt. A tornaversenyen igen szép eredményeket mutattak fel a leventék. Az egyes atlétikai számok alatt a leventecsapatok szabad, fegyelmező és tömeggyakorlatokat aratva mutattak be igen nagy sikert 1929 Július 10, szerda Letartóztatták Gomez de Acosta portugál tábornagyot. Lisszabonból jelentik: Az új kormány megalakult. A miniszterelnök és ideiglenes külügyminiszter Ivens Ferraz tábornok. Olfjabb puccsot lepleztek le, amely az újonnan alakult kormány megbuktatására irányult. A puccsban résztvevő politikumokat és katonatiszteket letartóztatták. A lisszaboni rendőrség többek között Gomez de Acosta tábornagyot is őrizetbe vette. Az Andrássy- és Kendeffy-családról. A következő levelet kaptuk: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Igen kérem, hogy a Magyarság szombati számában megjelent: Érdekes erdélyi nyilatkozat az Andrássy- és Kendeffy-családokról című cikkre az alábbi válaszomat közzétételül méltóztassék: A Keleti Újság hivatkozott cikkét nem olvastam, tény azonban, hogy dédapámnak, az Uniót kimondó erdélyi országgyűlés királyi levéllel meghívott tagjának (regalista) és később az egyesitett Magyarország főrendiháza tagjának, sárosberkeszi és karulyai Mósa Józsefnek felesége malomvizi Kendeffy Klára volt. Nem Kendeffy Farkasnak, hanem Kendeffy Lajosnak és Bethlen Mária grófnőnek leánya. Amikor tehát valónak ismerem el Ugrón István v. b. t. tanácsosnak azt az állítását, hogy a Mózsacsalád nincs rokoni öszeköttetésben malomvizi Kendelfy Farkas leszármazóival, ehhez csak azt a megjegyzést fűzöm, hogy e megtisztelő nexust soha nem is ambicionáltuk. Kiváló tisztelettel: Mósa József, Budapest, miniszterelnökség. — Krőzusi lehetőségek:,, Az egész világ illő csodálattal fordul a földkerék leggazdagabb embere, Rockefeller felé, aki most ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Nagy üröm megérni kilencven esztendőt — nem is szólva az 1500 millió dollárnyi vagyonról, ami kellemes kisérő lehet az időtöltésben — úgy, hogyha valaki, hát bizonyára Rockefeller az, aki elmondhatja magáról, hogy megelégedett ember. — Egy ilyen krőzusi vagyon birtokában — beszéltek Rockefellerről egy társaságban — a jólét és kényelem legfantasztikusabb lehetőségeit is biztosíthatja magának az ember. — Azám, — mondotta valaki — csakhogy ő páratlanul puritán életmódot folytat. — No hiszen, csak bíznának rám ilyen vagyont, majd tudnám én, hogy mit csináljak vele, — szólt egy másik jelenlévő. Majd én megmutatnám, hogy hogy kell élni. — Föltéve Rockefeller kilencven esztendejét is? — Még úgy is. Fütyülnék a puritánizmusra és körülvétetném magamat mindennel, vasz gut, und laser. És tudja, mit csinálnék még?. — Na? — Egy alkalmazott csellengne állandóan körülöttem... ■— Mi célból? — Ő mondaná helyettem még a hamut is mamának.