Magyarság, 1929. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

1929 augusztus 1. csütörtök wicubsii. Megkezdték a tanuk kihallgatását a Tuka-perben Pozsonyból jelenti a Magyarság tudósítója. A Tuka-perben szerdán befejezték a vádlot­tak kihallgatását és felvonultak az első ta­nuk. A harmadik vádlott, Mach Sándor is elejétől végig határozottan tagadta, hogy akármilyen felforgató, vagy földalatti akció­ról tudna, öntudatos tótnak vallotta magát, aki küzdött a Felvidék autonómiájáért, de akárcsak Snaczky, a második vádlott, semmi államellenes dolgot nem művelt, ilyesmiről csak az agent­ provokatőrök tudnak. A tanúk sorozatában elsőnek két csendőr­tiszt állt a bíróság elé, akik közül a vád ta­núja főként Tuka állítólagos magyar érzel­meiről tett vallomást, míg titkos szervezke­désről csak hallomásból tudott. A védelem csendőrtiszt-tanúja véletlenül éppen az a százados volt, akit az előbbi tanú összeeskü­vés miatt feljelentett. A feljelentés azonban szerinte egy olyan beszélgetés miatt történt, amelynek tartalma miatt ő épp úgy feljelent­hette volna a másikat. A bíróság izgalmas szembesítés után, amely semmit sem tisztá­zott, a vád csendőrtisztjének adott igazat és csak azt eskette meg vallomására. A szerdai tanúk nem vitték lényegesen előre a pert. Csütörtökön következik a nagy bomba, a Tuka-per egyik főmozgatójának, a vádlott elkeseredett ellenségének, Belánszky Károly losonci polgármesternek koronatanúi kihallgatása. A szerdai tárgyalás lefolyásáról a következőkben számolunk be. A Tuka-per szerdai tárgyalásán az elnök folytatta Snaczky kihallgatását. Snaczky ki­jelentette, hogy nem volt tagja a Rodobraná­­nak, csupán azért foglalkozott vele, mert az egyetemi ifjúság megkérte, hogy készítsen új tervezetet a Rodobrana további munkájáról. Az elnök ezután azt kérdezte, hogy honnan kapott pénzt az Autonómia című lap szer­kesztéséhez és kiadásához. Swaczky azt fe­lelte, hogy a lapot azért indította meg, mert a tót néppárt belépett a kormányba és emiatt nagy elégedetlenség tört ki a Felvidéken. A lap megindításához a pénzt tót magánembe­rektől kapta, de becsületszavát adta, hogy ezeket nem nevezi meg. Azt hajlandó meg­mondani, hogy összesen 70.000 koronát ka­pott autonómista célokra. Egy sikkasztó, mint terheld tanú Az elnök ezután felemlíti Belánszky vallo­mását, amely szerint Snaczky gyakori ven­dég volt a bécsi katonai kémirodában. — Szemenszedett valótlanság — kiáltotta erre izgatottan a vádlott. Ugyancsak ostoba hamisítványnak jelentett ki Snaczky egy le­velet, amelyben állítólag pénzt kért egy ma­gyarbarát lap alapítására. A Rodobrana-szer­­vezetet azért akarta katonás formák szerint kiépíteni, mert a népnek mindig valami hangzatos és új kell, az ifjúság örömét leli abban, ha katonásdit játszhatik. Az elnök felemlítette, hogy Pavlik tanú állítólag látott egy levelet, amelyben Snaczky a pozsonyi magyar konzulátustól 150.000 ko­ronát kért. Snaczky erre is azt felelte, hogy ez aljas hazugság. Pavlik közönséges csaló, akit sik­kasztásért feljelentett és ezért vall most el­lene. A harmadik vádlott Jurigától tanulta a cseh gyűlööletet Ezután a harmadik vádlott, Mach­ Sándor kihallgatása következett. Elmondotta, hogy tót származású, apját tót volta miatt üldöz­ték. Tiltakozik az ellen, hogy bíróság elé ál­lítsák, amikor csak vezéreinek, Jurigának, Hlinkának és Tomaneknek tanításait kö­vette. Igaz, hogy sok cikket írt a csehek ellen, de még többet a magyarok ellen. A csehkér­­déssel azért kellett foglalkozni, mert a tótság körében a cseh hivatalnokok behatolása miatt mind nagyobb volt az elkeseredés és a kiábrándulás. Mindenesetre erős autonómista­­elveket vallott, de ezt is Tomanektől és Juri­­gától tanulta. A Rodobranában Tomanek és Juriga voltak a leghevesebbek, Tuka volt mindig a villámhárító, ő volt a legmérsékel­tebb, legtürelmesebb. A vádiratban felhozott dolgok még 1924—1926 között történtek, amikor Jurigával és Honkával együtt min­denki uszított a csehek ellen. Juriga ilyene­ket mondott: ki a csehekkel, zsákba a csehe­ket és a zsákokat a Dunába. A fiatal politi­kusok azt gondolták, ha az öregek így beszél­nek, nekik is szabad élesebb hangot hasz­nálni. Később a vezérek egyszerűen megvál­toztat­ták hangjukat. A nép azonban emiatt haragudott, elégedetlen volt, hogy a párt be­lépett a kormányba. Ezután Mach kijelentette, hogy a bécsi kémiroda létezéséről csak a vádiratból szer­zett tudomást. A néppárti és Rodobrana szer­vezeteknek sok ellenségük volt és ezeket ők mindig ugratták, hogy féljenek tőlük. Így egyszer egy ilyen alaknak elmesélte, hogy az éjjel a Rodobrana tízezer tagja tiltott gyűlést tartott egy kolostorban. Az illető még ezt is elhitte, azonban megismételte, hogy egész sereg ada­tot rosszul vezettek jegyzőkönyvbe és a vizs­gálóbíró nagyon „szuggesztíven“ viselkedett a tanukkal szemben. Mikor Jakab vendéglős megpuhult és hajlandó volt vallani, 280 ko­rona­ élelmezési költséget utaltak ki neki. Kérdi, miért volt szükség élelmezési költségre? (Mozgás a tárgyalóteremben.) Megkezdik a tanuk kihallgatását Rövid szünet után Schwartz Albert csend­őrőrnagyot, a komáromi csendőrkerület volt parancsnokát, hallgatták ki, aki azt mon­dotta, hogy őt is meg akarták nyerni a kü­lön tót csendőrség számára, ő erre nem volt hajlandó. Tuka családjában, az ő tudomása szerint, mindig magyarul beszéltek. Schwarz csendőrőrnagy vallomása to­vábbi során elmondja, hogy Tukát gyermek­kora óta látásból ismeri. Egy faluban lakott vele s tudja, hogy Tuka mindig magyar­­érzésű volt. Tuka egy ízben hatéves korában kővel dobálta meg őt, mert tótnak vallotta magát. A csendőrőrnagy ezután az ügyész kér­désére elmondta, hogy Sida volt kassai csendőrszázados kifejezetten azért kereste fel őt Komáromban, hogy a tót csendőrség meg­szervezéséről beszéljen vele. Sida ezt a csend­őrséget az önálló Tót föld csendőrségének képzelte el, amely a cseh—tót köztársaságon kívül állott volna. Arról nem volt szó, hogy ez a változás a magyar csendőrség keretében történjen meg.­­— Mi volt az ön benyomása, nem gon­dolta, hogy magyar mozgalom áll a háttér­ben? — kérdi az ügyész. Galla dr. védő tiltakozik az ellen, hogy benyomásokról kérdezzék a tanút. Itt csak a tényeket lehet leszögezni. Ha benyomá­sokról akarnak beszélni, akkor arról beszél­jenek, hogy az egész Felvidék hangulata Tuka mellett van. Schwarz őrnagy ezután elmondta, hogy véleménye szerint Sida akciója mögött a tót néppárt állott. Sidát különben fantasztának ismerte. Ezután Tuka intéz kérdéseket a tanúhoz. Schwarz őrnagy a kérdésekre válaszolva ki­jelenti, hogy Tukát csak látásból ismerte, de vele sohasem beszélt. Különben hallo­másból tudta, hogy Tuka mindig lenézte a szlávokat. kasznár úrral. Aztán megköveti. Ne tes­sék rám haragudni. Ötven esztendeje legeltettem az uradalom birkáját, de még sohase hallottam olyant, hogy vi­lágos nappal elhajtották volna az egész nyájat. Puskásan voltak, sokan, én meg egymagam. Alásan megkövetem a nagy­ságos urat, nem vagyok oka a nagy kárvallásnak. Hogy így kerekbe szedte mondóká­ját, megnyugodott, aztán belépett a kastély kapuján. Óvatosan lépett, csoszogott. Nem akart zajt ütni, vigyázott, hogy a csizma patkója ne koppanjon. A nagyságos uraság nagy úr. Pusztán nőtt Kenyeres József szemében szédüle­tes hatalom volt a puszta ura. Előtte meghajol mindenki, parancsol és szol­gálnak neki. És jó Kenyeres József megtorpant, mintha villám sújtotta volna ... A szédületes hatalom ura kinyúlt, véres testtel feküdt az összetörött búto­rok között. Kenyeres József a homlokához ka­pott, aztán tekintetét lassan végighor­dozta a szobán, az udvaron, a kasté­lyon ... Rom, vér, üszök mindenütt. Hatvankétéves Kenyeres József be­csü­letes szivét megrázta az ébredés, dúlt agyában egymásután gyűltak meg a világosság gyertyái s halott gazdája teste mellett megértett mindent: — Hát ez az élet? Lekanyaritotta válláról a szűrt s me­legen ráteritette gazdájára. Aztán kiült a kapuba. Pislogott, hunyorgott s mikor az aranyvállrojtos tiszt arra ment és megszólította, felállt, a hosszú juhász­botot két kézre fogta, a levegőbe emelte, aztán retteneteset vágott, hogy belenyö­gött. Az aranyvállrojtos tiszt összeesett, mint a rongy. Kenyeres József sokáig nézte, aztán megvetése jeléül az arcába köpött. Egy tanú, aki „észretért“ Az elnök most felolvasta Jakab János kas­sai vendéglős vallomását, amely szerint múlt év februárjában Mach Sándor államellenes beszédet tartott a kocsmájában, így például azt mondta, hogy az állam egy papírrongy, amelyet bármikor szét lehet tépni, továbbá, hogy a föld alatt tüzek lobognak, amelyek ki fognak csapni és mindent elpusztítanak. Mach Sándor erre azt felelte, hogy Jakab kocsmáros az egész beszédből csak azt a részt hallotta, amikor sört hozott be. Jakab, mikor letartóztatták, először nem emlékezett a beszédre, nem is emlékezhetett, mert nem hallotta. Két-háromhónapi letartóztatás után megjött az esze és akkor szóról-szóra ledik­tálta azt a többórás beszédet, amiből csak néhány percet hallott. Fehér-fekete lista az elége­detlen tótok megnyugtatására Az elnök most azt kérdezte, miért csinál­­tak fehér és fekete könyvet. A vádlott kijelentette, hogy sokan jöttek hozzá elégedetlen tótok, akik a cseh hatósá­gok részéről üldözéseket szenvedtek el. Ezek­nek megnyugtatására írták be a fekete könyv­be azokat a tisztviselőket, akik nem megfele­lően viselkedtek. A fehér könyvbe a jó szlo­vákok nevét írták be. Ezek a könyvek és a földalatti munkáról tett megjegyzések csak arra valók, hogy megnyugtassák az elégedet­len népet. Meg kell vigasztalni a kétségbe­esett szlovákságot, hogy az autonómiáért tart a küzdelem és idővel fel fog törni a föld mé­lyéből. Az egyetemi ifjúság pozsonyi forra­dalmi tanácsáról azt mondotta, hogy ezt né­hány spicces fiatalember találta ki, akik másnapra az egészet elfelejtették. Urich ka­tonatiszttől azért kért katonai vonatkozású anyagot, hogy cikkeket írjon belőle a Slo­­vák­ ha. Kijelentette Mach, hogy a vizsgáló­bíró sok dolgot másképpen írt a jegyző­könyvbe, mint ahogy elmondották. Az elnök­­ezért rendreutasíotta­ a vádlott . Melyik csendőrtiszt vallomása , a megbízhatóbb? A következő tanú Sida József nyugalma­zott csendőrszázados. Beismeri, hogy le­velet írt Schwarz őrnagynak, de ezt a leve­let csak azért írta, mert hallotta, hogy a komáromi csendőrkerületben üresedésben van egy csendőrtiszti állás és ezt akarta el­nyerni. Schwarz hívására azután Komá­romba utazott. Bizalmasan elbeszélgetett az őrnaggyal, s egészen bizonyosan tudja, hogy Schwarz emiatt a bizalmas beszélgetés miatt jelentette fel őt. Schwarz attól félt, ha nem tesz feljelentést Sida ellen, Sida fogja fel­jelenteni őt. Nyilvánvaló, hogy az őrnagy beteges féltékenységében meg akarta őt előzni a feljelentésben. Schwarz feljelenté­sére a kassai hadbíróság négy hónapra ítélte, perének újrafelvétele alkalmával azonban tisztázta magát és felmentették. A tanú ezután az ügyész kérdésére el­mondta, hogy Tukát még Rózsahegyről is­merte, éppúgy, mint Hlinka pátert. Föld­alatti szervezkedésről különben nem tud, Tukával nem volt állandó összeköttetésben. Egy alkalommal levelet írt Tukának és pro­tekciót kért bátyja részére, de Tuka nem akarta protezsálni testvérét. A Rodobrana tagja nem volt, az állítólagos bécsi kémirodá­­ról nem tud. — Hát akkor miért jelentette fel önt Schwarz őrnagy, ha ön semmiről sem tud semmit és semmiben sem volt része? — vág közbe ingerülten az ügyész. — Már mondottam egyszer, hogy Schwarz azért jelentett fel, mert féltékeny volt rám és attól félt, hogy én teszek feljelentést el­lene, — válaszol türelmetlenül Sida. Az ügyész ezután Schwarz őrnagy és Sida százados szembesítését kéri. A bíróság elren­deli a szembesítést,­ amely rendkívül izgal­mas lefolyású. Mindkét csendőrtiszt fen­­tartja eredeti állításait. Az ügyész végül Schwarz m­egesketését kéri, Sida megesketé­­sét azonban ellenzi, mert összeesküvésben való részvétel gyanúja alatt áll. A védők vi­szont Sida megesketését kérik és Schwarz megesketését ellenzik. A bíróság rövid ta­nácskozás után elhatározta Schwarz meges­ketését, Sida megesketését pedig felfüggeszti. Egy prágai szenátor szerint a régi Ausztriában fennállása óta nem volt annyi hazaárulási per, mint Csehországban tizenegy év alatt Prágából jelentik. Niesner német szenátor a Social­emokratban ezt írja a Tuka és tár­sai ellen indított perről: Másokat a politikai napi küzdelemben tit­kos vagy nyílt hazaárulással, vagy irreden­tizmussal megvádolni, ez nálunk sajnálatos mániává lett. Aki a nem csehek közül nem nyugszik bele abba, hogy csak adót fizes­sen, aki nem helyesli a hivatalos bel- és külpolitikát, aki nem akarja örökkévalónak elismerni a mostani viszonyokat, aki nem akarja, hogy a saját nemzete csak a többi­nek, a kedvezményezetteknek hizlalója le­gyen, az általában bevett fogalom szerint, hazaáruló és az állam ellensége. Talán a csehek nem hallgatják szívesen, de mégis érdemes emlékezni rá, hogy nem­zeti felszabadulásukat hazaárulásnak köszön­hetik. Érdekes tehát, mennyire elterjedt a cseh nép között az a nézet, hogy igazságos és politikailag okos dolog, ha mindenkit, aki a meglevő állapotot nem találja ideálisnak, hazaáruló gondolkozással vádolnak meg. Eszerint tehát mindenki, aki nem tartozik a cseh nemzethez, hazaáruló és irredenta. Annak a gondolatnak, hogy az országban az államnak mintegy 6 millió ellensége él, mindenesetre súlyos aggodalmat kell kelte­nie. Annyi bizonyos, hogy a régi Ausztria egész fennállása alatt nem volt annyi haza­­árulási per, mint a 11 éves Csehszlovákiában. Azonkívül a csehek szeretnek mindig újabb hazaárulásokat felfedezni. Ebben a tekintet­ben a legtöbb gondot mindig Szlovákia okozta nekik; ez rejtélyes valami, azonban nem is olyan rejtélyes, ha elgondoljuk, hogy milyen módszerekkel kormányozták Szlo­vákiát éveken át. Fogadkoztak, hogy a tótok testvéreik, de a tótok ebből a testvériségből csak hátrányokat láttak és azt, hogy orszá­gukat elárasztották cseh alkalmazottakkal és tisztviselőkkel. Mivel az országot hosszú ideig úgy kezelték, mint egy rosszul kor­mányzott tengerentúli gyarmatot, a szeretet növénye vert ott a legkevésbé gyökeret. Az uralkodó osztály azonban megmaradt a maga felfogása mellett: nektek németeknek, tótok­nak és magyaroknak mindent el kell tűrnötök és az államot mindenekfelett szeretnetek kell, máskülönben hazaárulók vagytok! 3 Nipegisztrol érdeké­ből kívánatos volna, hogy a Ha a kávé minél nagyobb mér­tékben elterjedjen. Dr. R., B. Az orvos tilalma oly sok embert megfoszt a£ kávé élvezetétől... a koffein miatt. De a koffeint nem tar­talmazó kávé, tehát a Hág kávé a legfinomabb koffein­mentes babkávé, ezeknek az egészségére természetesen ár­talmatlan. A Hág kávéhoz nincs hozzáadva semmi, azt nem fosztották meg mástól, mint a koffeinnek sok em­berre kellemetlen hatásaitól. A Hág kávé annyira ártalmat­lan és oly egészséges, hogy szív- és idegbajosok, sőt még gyermekek is nyugodtan ihat­­ják. Szerezzen meggyőződést egy kísérlettel és ha ön és családja a Hág kávé jótékony, hatását egyszer megismerték, soha többé nem akarják azt nélkülözni. MA TÉNYLEG IDEGSZÜNTK 70 éves cégünk, miért is a raktáron levő KŐI GYAPJÚSZÖVETEKET ÉS MOSÓKELMÉKET STB. TÉCITELES OLCSÓM ELADJUK STEBIY JÓZSEFET ír, calvis-tér .

Next