Magyarság, 1929. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
1929 szeptember 1. vasárnap bává, amikor a jövőre való minden tekintet és számítás nélkül, csupán a kormányzati kényelem és célszerűség érdekeit tartja szem előtt s amikor azt hiszi, hogy Józsueként megállíthatja a napot. Akit a hatalom megszokása nem téveszt meg, annak arra is kell gondolnia, hogy a mának legerőszakosabb megmerevítése és konzerválása sem tud változtatni a természet rendjén és hogy egykor a legerősebb hatalmat is utoléri az enyészet. A bölcs politikának azonban nem az összeomlásra kell spekulálnia, hanem a csöndes kimúlásra, ami nem ismeri a katasztrófa kárait és az agónia gyötrelmeit. A bölcs politikának gyakran önmagát kell likvidálnia, ha a hatalmon már túlélte magát s nem szabad bevárnia az erőszakos és veszedelmes megrázkódtatások lehetőségeit. Még a jövőjét is akkor tartja a legbiztosabban a kezében, ha időnkint mérleget készít magáról, mely — ha kedvezőtlennek találtatik — legalább arra figyelmeztetheti, hogy tanácsos eltávozni, ha megbukni nem akar. Az államférfi okosság és mértéktartás egyik titka, úgy hagyni el a hatalom polcát, hogy oda mielőbb és minél könnyebben visszatérhessen. Ebből pedig az következik, hogy a leghaszontalanabb emberi igyekezet az, amely a hatalmat azzal a kizárólagossággal akarja birtokában tartani, hogy még a jövővel sem akar osztozkodni. A Bethlen-hatalom legvégzetesebb hibája, hogy ezt a legyőzhetetlen jövőt is le akarja igázni s hogy egy pillanatra se gondol a saját rendszerének békés és természetes felszámolására. Senki se fog kételkedni abban, hogy előbb-utóbb menthetetlenül utoléri őt is az egy emberhez kötött politikai rendszerek törékenységének és esendőségének közös sorsa, ha csak az utolsó percben csökönyössége meg nem ereszkedik, vagyis, ha az örök életre való erőfeszítései helyett nem készül a halálra. De hát hogyan kezdje el? Miképp fogjon hozzá? Az a tény, hogy nincs többé se ellenfél, se versenytárs a porondon, vajon nem ítélte-e reménytelen vállalkozássá a természetes kibontakozást? Nem sülyedtünk e odáig, hogy már az újat, a változást is hatósági erőktől reméljük csupán s amikor azt lessük, hogy Bethlen mikor fordul szembe régibb, vagyis inkább mai önmagával s hogy az legyen a jövő, aki eddig a múlt volt és a jelen? Nem úgy képzeljük-e már hovatovább ezt a várvavárt fordulatot, hogy Bethlennek kell fellázadnia Bethlen ellen s hogy az bontsa le a házat, aki építette? Pedig, ha ki akar jutni abból a sűrü erdőségből, amelybe tévedt („mi ritrovai in una selva oscura, perche la via diritta era smarrita“), alighanem mégis csak reá vár ennek a különös paradoxnak megoldása is. Akár oly módon, hogy ő maga, vagy kormányának a demokrácia szempontjából hitelképesebb tagja vezeti az átmenetet a pártabszolutizmusból egy nemzeti és társadalmi egyensúlyt biztosító demokráciába, akár úgy, hogy végre amnesztiában és szabadságban részesíti azt a fiatal jobboldali demokráciát, amelyet vagy kiüldözött a parlamentből, vagy nem is engedett oda, amely a kormányzati diktatúra és a forradalmi liberalizmus malomkövei között őrlődik naponta, amelynek nincsenek hasznos külföldi szövetségesei és amely magyarságának és ellenzékiségének átkával kétségbeesetten bujdosik a nyomorult hazában. Hiszen a legnagyobb képtelenség lenne, ha a baloldal kisajátíthatná újból ennek a ma még halkszavu mozgalomnak lehetőségeit s a magyarság fiatal hajtásainak közéleti sorsát arra az abszurdumra kárhoztatnák, hogy ne lehessen más választása, mint együtt elpusztulni egy korhadt rendszerrel, vagy sánctölteléke lenni a felfordulásnak. Nem. Ezt a halálos alternatívát még Bethlen István gróf se kívánhatja azoktól, akik, ha nem is állanak mögötte, de kell, hogy utána következzenek, a hadianyaggyártó ipar ellenőrzése csupán az általános leszerelés keretében történhet meg. Scialoia olasz tanácstag a hágai döntőbíróság szabályzatának reformját sürgette és azoknak a függelékeknek mielőbbi elfogadását kérte, amelyeket az Egyesült Államok kormánya a döntőbíróságba való belépésének előfeltételéül tekint. Henderson szerint csak most fejeződött be a világháború Henderson angol külügyminiszter a világsajtó képviselői előtt szombaton délután nyilatkozott az angol kormánynak a népszövetség tizedik közgyűlésére vonatkozó terveiről.. Henderson hangoztatta a mostani konferencia korszakalkotó jelentőségét. 1914 augusztus 4-ike óta most lehet első ízben igazán a háború befejezéséről beszélni. Az angol kormány mindenkor azon a véleményen volt, hogy amíg idegen csapatok állanak német földön, a háború végleges befejezéséről nem lehet beszélni. Henderson végül kitért a kisebbségek kérdésére is, anélkül, hogy erre vonatkozólag határozott kijelentéseket tett volna. Hágából jelentik. Szombaton délben tartották a jóvátételi értekezlet záróülését. A sorrend szerint Stresemann-nak kellett volna elnökölnie az értekezlet záróülésén, ő azonban az elnöki tisztre a legudvariasabb formában Jaspar elnököt kérte fel, aki azt nagy örömmel el is fogadta. Az ülés szerencsekívánatait fejezte ki Vilma királynőnek születésnapja alkalmával, majd az értekezlet jegyzőkönyveinek aláírására került a sor. A jegyzőkönyveket csak történt, már az első lépésnél, a kiindulásnál. Hiszen ez a férfi ... ez nem az ... ez más ..ez ... ez ... a kaucsukeleganciájával, a negédesre kényszerített lobogó, nyers, indulatos arcával egy felbukkanó fej a Nagyváros gomolygó mélységeiből, abból a sötét világból, amelyet ő nem ismert, legföljebb sejtett, egy kültelki Apolló, egy egészen bizonytalan foglalkozású „szépfiú“ ... És irtózattal és hüledezve hátrált, homályos félelmek nyilaltak fel az agyába ... — Ez az!... — hallotta fátyolozottan... — Második emelet tizenhat . . . Stimmt . . .• Mint akit kergetnek, zúdult lefelé a lépcsőkön. S csak most nyilatkozott meg neki a ház, ez a barna és kietlen emberhodály, éktelen, meztelen falaival, gázszagú, sötét üregeivel. Az első emeleten kibújt egy nő, lobogó, szennyes ingben, kitaposott, széles férficipőkben s rekedten sivákolt, huhogott valahová a szuterrén felé. A földszinten, nyitott ajtó mögött, öreg suszter kalapált és dalolt, valami lehetetlenül cikornyás, reszketeg hangon. A tenyérnyi udvaron nagy, csontos, elszáradt némber szörnyű átkozódással kergetett egy halálra ijedt, pöttön gyereket. A gyerek meztelen hasacskáján cifra rongy fitveget, cingár karikalábaival megdöbbentő elevenséggel futott a kiszikkadt gyepágyás körül .. . Sári behunyta a szemét és kimenekült az utcára. A torkát keserűség fojtogatta. Messziről, nagyon félénken, bágyadt örömök integettek. Haza gondolt, az otthonára. És kimondhatatlanul szégyelte magát. Jaspar elnöknek és Hankey főtitkárnak kellett aláírni a konferencia határozata értelmében. Chéron francia pénzügyminiszter elismerését fejezte ki Jaspar elnöknek az értekezleten kifejtett működésért. Snowden szintén elismeréssel adózott Jaspar elnöknek és sajnálatát fejezte ki, hogy az értekezletnek olyan sok kellemetlenséget okozott. A teljes ülés ezután megválasztotta Jaspart a konferencia állandó elnökévé, aki kijelentette, hogy e megbízatásának mindenkor a legszívesebben tesz eleget. Majd köszönetet mondott a konferencia minden tagjának kitartó munkájáért és az ülést bezárta. Már most meg lehet állapítani, hogy a kiküldendő albizottságok ülésezése igénybe veszi az egész szeptember hónapot. Az albizottságok közös záróülésére, amely újból Hágában lesz, Jaspar elnök nézete szerint október első tíz napjában kerülhet sor. Közben a jogászok Brüsszelben Jasparral együtt megszövegezik a bizottságok munkásságának eredményeit. iga»*"”' «BBaaaang Véget ért a isifai konferencia Anglia a népszövetség elé viszi a szénkérdés nemzetközi rendezését Genfből jelentik. A népszövetségi tanács második nyilvános ülésén sem vett még részt senki a tanácsnak ama tagjai közül, akik az elmúlt hetekben a hágai konferencián voltak. A népszövetség gazdasági bizottságának jelentését tárgyalta a tanács. Dalton angol helyettes államtitkár a szénkérdésben fontos nyilatkozatot tett és bejelentette, hogy a népszövetség legközelebbi ülésszakán az angol delegáció javaslatot tesz majd a szénkérdés nemzetközi rendezésére vonatkozólag. Ezután a hadianyaggyártó ipar ellenőrzésére vonatkozó egyezmény kidolgozására alakult bizottság jelentését olvasták fel. A francia, olasz és japán delegátusok kormárnyaik ama nézetének adtak kifejezést, hogy ^adaButxa. ARTEN HOGY SZÉKREKEDÉS ESETEK bixtes, de enyhe fvwshaftxG AUJON RENDELJEZÉSES A kincstár többszázezer pengőt fizetett rá a rendőrotthon építkezésére A Magyarság cikke, amelyben megírtuk, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter megvásárolta a Titán Fakereskedelm Részvénytársaság Dagály utcai telkét egy rendőri lakótelep számára és a lakótelep megépítését azután ugyanennek a vállalatnak adta oda nyilvános versenytárgyalás megejtése nélkül — ugyanakkor, amikor ő belügyminisztersége előtt a Titán Rt. igazgatóságának elnöke volt — igen nagy feltűnést keltett az egész országban. Politikai és társadalmi körökön filül természetesen elsősorban az építőket érdekli ez az ügy és ezek az építési váltakozók egyáltalában nem értik, hogy milyen alapon honosította meg Scitovszky Béla belügyminiszter a teleküzletnek és az építési szerződésnek ezt az ilyen eddig szokatlan formáját, aminek következtében az építési vállakozók elestek a munkától, sőt a munkának még a reményétől is. Az építési vállalkozók, akik mindig nyilvántartják a főváros területén eladó beépíthető telkeket, megállapították, hogy igen sok üres telek volt eladó abban az időben, ahová a rendőri lakótelepet föl lehetett volna építeni, sőt arra sem lehet hivatkozni, hogy a telep számára éppen ez a hely látszott a legalkalmasabbnak, mert a Titán telepe körül egész sereg üres telek volt eladó ugyanakkor és igy választhattak volna azok közül is. a telken az eladó építse föl az épületet, kivéve Steinmetz Samu emlékezetes Munkácsyutcai építkezését, ahol szintén hasonló dolog történt. A Titán tehát a telkek vételárán kívül megkapta a vállalkozási szerződést, a Titán fakereskedelmi vállalat azonban természetesen nem foglalkozott sohasem építkezéssel és mikor a szerződést a belügyminisztériummal megkötötte, építkezésre nem is volt iparengedélye. Ennek következtében, mint már megírtuk, a Titán a munkákat alvállalatba kiadta a Stabil Építő Részvénytársaágnak. Építészeti körökben úgy tudják, hogy a Titán Részvénytársaság a belügyminisztériummal kötött szerződésében 33 pengőért vállalta légköbméterenként az építkezést, de a szerződés birtokában azt 27 pengőért adta ki a Stabilnak. Ilyenformán légköbméterenként 6 pengőt keresett a Titán Részvénytársaság ezen az üzleten és hogyha figyelembe vesszük, hogy hárommillió pengős munkáról van szó, akkor a részvénytársaság körülbelül hatszázezer pengőt nyert a belügyminisztériummal kötött szerződéssel, a telekvételáron kívül. Ezt a hatszázezer pengőt a kincstár mindenesetre megtakaríthatta volna. A Titán hat pengővel olcsóbban adta tovább az építkezést Mindezeknél azonban sokkal súlyosabb jelentőségű az a tény, hogy a kincstár többszázezer pengőt ráfizetett a rendőri lakótelep építésére, a Titánnal való szerződés következtében. Építészi körökben nem volt még példa arra, hogy valaki úgy vásároljon telket, hogy ! Színes, hangulatos zenit pompás, vidám irisen elegáns, finom közönséget smmm ■ találja együttben