Magyarság, 1929. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

1929 szeptember 1. vasárnap bává, amikor a jövőre való minden te­kintet és számítás nélkül, csupán a kor­mányzati kényelem és célszerűség érde­keit tartja szem előtt s amikor azt hiszi, hogy Józsueként megállíthatja a napot. Akit a hatalom megszokása nem téveszt meg, annak arra is kell gondolnia, hogy a mának legerőszakosabb meg­merevítése és konzerválása sem tud változtatni a természet rendjén és hogy egykor a legerősebb hatalmat is utoléri az enyészet. A bölcs politikának azonban nem az összeomlásra kell spekulálnia, hanem a csöndes kimúlásra, ami nem ismeri a katasztrófa kárait és az agónia gyötrelmeit. A bölcs politikának gyakran önmagát kell likvidálnia, ha a hatalmon már túlélte magát s nem szabad bevár­nia az erőszakos és veszedelmes megráz­kódtatások lehetőségeit. Még a jövőjét is akkor tartja a legbiztosabban a kezében, ha időnkint mérleget készít magáról, mely — ha kedvezőtlennek találtatik — legalább arra figyelmeztetheti, hogy ta­nácsos eltávozni, ha megbukni nem akar. Az államférfi­ okosság és mérték­­tartás egyik titka, úgy hagyni el a ha­talom polcát, hogy oda mielőbb és minél könnyebben visszatérhessen. Ebből pedig az következik, hogy a leghaszontalanabb emberi igyekezet az, amely a hatalmat azzal a kizárólagossággal akarja bir­tokában tartani, hogy még a jövővel sem akar osztozkodni. A Bethlen-ha­­talom legvégzetesebb hibája, hogy ezt a legyőzhetetlen jövőt is le akarja igázni s hogy egy pillanatra se gondol a saját rendszerének békés és természetes fel­számolására. Senki se fog kételkedni abban, hogy előbb-utóbb menthetetle­nül utoléri őt is az egy emberhez kötött politikai rendszerek törékenységének és esendőségének közös sorsa, ha csak az utolsó percben csökönyössége meg nem ereszkedik, vagyis, ha az örök életre való erőfeszítései helyett nem készül a halálra. De hát hogyan kezdje el? Miképp fog­jon hozzá? Az a tény, hogy nincs többé se ellenfél, se versenytárs a porondon, vaj­­on nem ítélte-e reménytelen vállalko­zássá a természetes kibontakozást? Nem sülyedtünk e odáig, hogy már az újat, a változást is hatósági erők­től reméljük csupán s amikor azt lessük, hogy Bethlen mikor fordul szembe régibb, vagyis inkább mai önmagával s hogy az legyen a jövő, aki eddig a múlt volt és a jelen? Nem úgy képzeljük-e már hovatovább ezt a várva­­várt fordulatot, hogy Bethlennek kell fellázadnia Bethlen ellen s hogy az bontsa le a házat, aki építette? Pedig, ha ki akar jutni abból a sűrü erdőségből, amelybe tévedt („mi ritrovai in una selva oscura, perche la via diritta era smarrita“), alighanem mégis csak reá vár ennek a különös paradoxnak megol­dása is. Akár oly módon, hogy ő maga, vagy kormányának a demokrácia szem­pontjából hitelképesebb tagja vezeti az átmenetet a pártabszolutizmusból egy nemzeti és társadalmi egyensúlyt­ bizto­sító demokráciába, akár úgy, hogy végre amnesztiában és szabadságban részesíti azt a fiatal jobboldali demokráciát, ame­lyet vagy kiüldözött a parlamentből, vagy nem is engedett oda, amely a kor­mányzati diktatúra és a forradalmi libe­ralizmus malomkövei között őrlődik na­ponta, amelynek nincsenek hasznos kül­földi szövetségesei és amely magyarsá­gának és ellenzékiségének átkával két­ségbeesetten bujdosik a nyomorult hazá­ban. Hiszen a legnagyobb képtelen­ség lenne, ha a baloldal kisajátít­hatná újból ennek a ma még halk­­szavu mozgalomnak lehetőségeit s a magyarság fiatal hajtásainak közéleti sorsát arra az abszurdumra kárhoz­tatnák, hogy ne lehessen más válasz­tása, mint együtt elpusztulni egy korhadt rendszerrel, vagy sánctölteléke lenni a felfordulásnak. Nem. Ezt a halá­los alternatívát még Bethlen István gróf se kívánhatja azoktól, akik, ha nem is állanak mögötte, de kell, hogy utána következzenek, a hadianyaggyártó ipar ellenőrzése csupán az általános leszerelés keretében történhet meg. Scialoia olasz tanácstag a hágai döntő­bíróság szabályzatának reformját sürgette és azoknak a függelékeknek mielőbbi elfo­gadását kérte, amelyeket az Egyesült Álla­mok kormánya a döntőbíróságba való be­lépésének előfeltételéül tekint. Henderson szerint csak most fejeződött be a világháború Henderson angol külügyminiszter a világ­sajtó képviselői előtt szombaton délután nyi­latkozott az angol kormánynak a népszövet­ség tizedik közgyűlésére vonatkozó terveiről.. Henderson hangoztatta a mostani konferen­cia korszakalkotó jelentőségét. 1914 augusz­tus 4-ike óta most lehet első ízben igazán a háború befejezéséről beszélni. Az angol kor­mány mindenkor azon a véleményen volt, hogy amíg idegen csapatok állanak német földön, a háború végleges befejezéséről nem lehet beszélni. Henderson végül kitért a kisebbségek kér­­désére is, anélkül, hogy erre vonatkozólag ha­tározott kijelentéseket tett volna. Hágából jelentik. Szombaton délben tartot­ták a jóvátételi értekezlet záróülését. A sor­rend szerint Stresemann-nak kellett volna el­nökölnie az értekezlet záróülésén, ő azonban az elnöki tisztre a legudvariasabb formában Jaspar elnököt kérte fel, aki azt nagy öröm­mel el­ is fogadta. Az ülés szerencsekívánatait fejezte ki Vilma királynőnek születésnapja alkalmával, majd az értekezlet jegyzőkönyveinek aláírá­sára került a sor. A jegyzőkönyveket csak történt, már az első lépésnél, a kiindu­lásnál. Hiszen ez a férfi ... ez nem az ... ez más ..ez ... ez ... a kaucsuk­­eleganciájával, a negédesre kényszerí­­tett lobogó, nyers, indulatos arcával egy felbukkanó fej a Nagyváros gomolygó mélységeiből, abból a sötét világból, amelyet ő nem ismert, legföljebb sejtett, egy kültelki Apolló, egy egészen bizony­talan foglalkozású „szépfiú“ ... És irtó­­zattal és hüledezve hátrált, homályos félelmek nyilaltak fel az agyába ... — Ez az!... — hallotta fátyolozot­­tan... — Második emelet tizenhat . . . Stimmt . . .• Mint akit kergetnek, zúdult lefelé a lépcsőkön. S csak most nyilatkozott meg neki a ház, ez a barna és kietlen ember­­hodály, éktelen, meztelen falaival, gáz­­szagú, sötét üregeivel. Az első emeleten kibújt egy nő, lobogó, szennyes ingben, kitaposott, széles férficipőkben s re­kedten sivákolt, huhogott valahová a szuterrén felé. A földszinten, nyitott ajtó mögött, öreg suszter kalapált és dalolt, valami lehetetlenül cikornyás, reszketeg hangon. A tenyérnyi udvaron nagy, csontos, elszáradt némber szörnyű átkozódással kergetett egy halálra ijedt, pöttön gyereket. A gyerek meztelen hasacskáján cifra rongy fitveget, cingár karikalábaival megdöbbentő elevenség­gel futott a kiszikkadt gyepágyás kö­rül .. . Sári behunyta a szemét és kimenekült az utcára. A torkát keserűség fojtogatta. Messziről, nagyon félénken, bágyadt örömök integettek. Haza gondolt, az ott­honára. És kimondhatatlanul szégyelte magát. Jaspar elnöknek és Hankey főtitkárnak kel­lett aláírni a konferencia határozata értel­mében. Chéron francia pénzügyminiszter elismeré­sét fejezte ki Jaspar elnöknek az értekezleten kifejtett működésért. Snowden szintén elis­meréssel adózott Jaspar elnöknek és sajná­latát fejezte ki, hogy az értekezletnek olyan sok kellemetlenséget okozott. A teljes ülés ezután megválasztotta Jas­­part a konferencia állandó elnökévé, aki ki­jelentette, hogy e megbízatásának minden­kor a legszívesebben tesz eleget. Majd kö­szönetet mondott a konferencia minden tag­jának kitartó munkájáért és az ülést be­zárta. Már most meg lehet állapítani, hogy a kiküldendő albizottságok ülésezése igénybe veszi az egész szeptember hónapot. Az al­bizottságok közös záróülésére, amely újból Hágában lesz, Jaspar elnök nézete szerint október első tíz napjában kerülhet sor. Köz­ben a jogászok Brüsszelben Jasparral együtt megszövegezik a bizottságok munkásságának eredményeit. iga»*"”' «BBaaaang Véget ért a isifai konferencia Anglia a népszövetség elé viszi a szénkérdés nemzetközi rendezését Genfből jelentik. A népszövetségi tanács második nyilvános ülésén sem vett még részt senki a tanácsnak ama tagjai közül, akik az elmúlt hetekben a hágai konferen­­cián voltak. A népszövetség gazdasági bi­zottságának jelentését tárgyalta a tanács. Dalton angol helyettes államtitkár a szén­kérdésben fontos nyilatkozatot tett és beje­lentette, hogy a népszövetség legközelebbi ülésszakán az angol delegáció javaslatot tesz majd a szénkérdés nemzetközi rendezésére vonatkozólag. Ezután a hadianyaggyártó ipar ellenőrzé­sére vonatkozó egyezmény kidolgozására alakult bizottság jelentését olvasták fel. A francia, olasz és japán delegátusok kormá­­rnyaik ama nézetének adtak kifejezést, hogy ^­­adaButxa. ARTEN HOGY SZÉKREKEDÉS ESETEK bixtes, de enyhe fvwshaftxG AUJON RENDELJEZÉSES A kincstár többszázezer pengőt fizetett rá a rendőr­­otthon építkezésére A Magyarság cikke, amelyben megírtuk, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter meg­vásárolta a Titán Fakereskedelm­ Részvény­­társaság Dagály­ utcai telkét egy rendőri lakó­telep számára és a lakótelep megépítését az­után ugyanennek a vállalatnak adta oda nyil­vános versenytárgyalás megejtése nélkül —­ ugyanakkor, amikor ő belügyminisztersége előtt a Titán Rt. igazgatóságának elnöke volt — igen nagy feltűnést keltett az egész országban. Politikai és társadalmi körökön f­ilül természetesen elsősorban az építőket érdekli ez az ügy és ezek az építési váltako­zók egyáltalában nem értik, hogy milyen alapon honosította meg Scitovszky Béla bel­ügyminiszter a teleküzletnek és az építési szerződésnek ezt az ilyen eddig szokatlan for­máját, aminek következtében az építési vál­lakozók elestek a munkától, sőt a munkának még a reményétől is. Az építési vállalkozók, akik mindig nyilvántartják a főváros terüle­tén eladó beépíthető telkeket, megállapították, hogy igen sok üres telek volt eladó abban az időben, ahová a rendőri lakótelepet föl lehe­tett volna építeni, sőt arra sem lehet hivat­kozni, hogy a telep számára éppen ez a hely látszott a legalkalmasabbnak, mert a Titán telepe körül egész sereg üres telek volt eladó ugyanakkor és igy választhattak volna azok közül is. a telken az eladó építse föl az épületet, ki­véve Steinmetz Samu emlékezetes Munkácsy­­utcai építkezését, ahol szintén hasonló dolog történt. A Titán tehát a telkek vételárán kí­vül megkapta a vállalkozási szerződést, a Titán fakereskedelmi vállalat azonban ter­mészetesen nem foglalkozott sohasem épít­­ke­zéssel és mikor a szerződést a belügyminisz­tériummal megkötötte, építkezésre nem is volt iparengedélye. Ennek következtében, mint már megírtuk, a Titán a munkákat al­vállalatba kiadta a Stabil Építő Részvénytár­­saágnak. Építészeti körökben úgy tudják, hogy a Titán Részvénytársaság a belügymi­nisztériummal kötött szerződésében 33 pen­gőért vállalta légköbméterenként az építke­zést, de a szerződés birtokában azt 27 pen­gőért adta ki a Stabilnak. Ilyenformán lég­köbméterenként 6 pengőt keresett a Titán Részvénytársaság ezen az üzleten és hogyha figyelembe vesszük, hogy hárommillió pengős munkáról van szó, akkor a részvénytársaság körülbelül hatszázezer pengőt nyert a belügy­minisztériummal kötött szerződéssel, a telek­vételáron kívül. Ezt a hatszázezer pengőt a kincstár mindenesetre megtakaríthatta volna. A Titán hat pengővel olcsób­ban adta tovább az építkezést Mindezeknél azonban sokkal súlyosabb je­lentőségű az a tény, hogy a kincstár több­­százezer pengőt ráfizetett a rendőri lakótelep építésére, a Titánnal való szerződés következ­tében. Építészi körökben nem volt még példa arra, hogy valaki úgy vásároljon telket, hogy ! Színes, hangulatos zenit pompás, vidám irisen elegáns, finom közönséget smmm ■ találja együtt­­ben

Next