Magyarság, 1929. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1929-09-01 / 197. szám

ha egyenesen a Stabil Részvénytársaságnak, vagy más építővállalatnak adta volna ki a munkát és így a Titán nem iktatódott volna közbe a maga köbméterenkénti hatpengős nyereségével. Hatvan lakással kevesebb épült ilyenformán attól eltekintve, hogy a köz­­szállítási szabályrendeletet súlyosan megsér­tette a belügyminiszter, a kincstárt is nagy­mérvű károsodás érte. Még különösebb azon­ban ennek az ügynek az a része, amely ak­kor derült ki, mikor az építkezéssel már el­készültek. Ennek a megértéséhez előre kell bocsátani, hogy a rendőri lakótelepet úgy akarták megépíteni, hogy a telepen lakáshoz juttatott rendőrök lakbérét harminc eszten­dőre lekötötték. Ezek után kiszámították, hogy hány lakásnak kell felépülnie a telepen, ki­számították lakásegységekben és légköbméte­rekben is. Mikor azután a Stabil Részvény­társaság a telepet megépítette, kiderült, hogy a telepen hatvan lakással kevesebb van, mint amennyi rendőrnek a lakbérét harminc esz­tendőre lekötötték. Az építtető cég eleget tett annak a kötelezettségének, hogy annyi lég­köbmétert épített föl, mint amennyit a szer­ződés számára előírt, nem tett eleget azon­ban annak, hogy ugyanannyi lakást is épített volna, mint amennyire szükség volt. Az építő céget itt nem feltétlenül terheli felelősség, mert kérdéses, hogy milyen volt az a szer­ződés, amelyet ő, mint alvállalkozó, a Titán­tól kapott. Az azonban mindenesetre bizo­nyos, hogy kevesebb lakás épült, mint amennyinek kellett volna épülnie és ennek következtében az is bizonyos, hogy az épít­kezésre még rá kellett fizetni, ha nem is köz­vetlenül. Azt a hiányt ugyanis, ami a rend­őrök lefoglalt lakbére és a lakások között fölmerült, ki kellett egyenlíteni. Miután hat­van rendőrnek foglalták le a fizetését, úgy, hogy nem tudtak nekik lakást adni, a belügy­miniszternek ezt az összeget vissza kellett fizetnie és a minisztérium ezt ki is fizette egyik alapjából. Ezek után bizonyos, hogy az államot több­felől is károsodás érte. Károsodás érte elő­ször a Titánnal szemben, másodszor azért, mert olcsóbban lehetett volna felépíttetni a lakótelepet, harmadszor pedig azért, mert végül is a lakótelep nem úgy készült el, mint amilyennek tervezték és kevesebb lakást épí­tettek, mint amennyit akartak. TUNGSRAM wisgmsifi 1929 szeptember 1. vasárnapi Hatszáz mozizenész kétségbeesett harcot indít a hangos film ellen Az Országos Magyar Zenészszövetséget állandóan foglalkoztatja a veszedelem, amely a hangos film bevonulásával a mo­zikban alkalmazott zenészek jövő sorsát és megélhetését fenyegeti. Hatszáz mozizenész­­ről és ezek családtagjairól, összesen körül­belül kétezer emberről van szó és a Zenész­­szövetség mindent elkövet, hogy ezek exisztenciáját biztosítsa. A harc a jövő hó­nap elején indul meg, közvetlenül azután, hogy Olgyay István dr. főtitkár visszatér a nemzetközi unió elnöki tanácsának brüsz­­szeli tanácskozásáról, ahol szintén a hangos film ellen való védekezés módját és eszkö­zeit beszélik meg. Az Országos Zenészszövetség megálla­pítja, hogy sem szociális, sem kulturális, sem gazdasági tekintetben nem jelent előnyt az országra a hangos film behozatala. Ha a hangos film annyira elterjedne, hogy a zenekarokra valóban nem lenne szükség, ez azt jelentené, hogy körülbelül hatszáz mozi­zenész válnék állástalanná. Minthogy a többi zenei pályán tömegével vannak állás­talanok, egészen kétségtelen, hogy ennek a hatszáz mozizenésznek nem kínálkoznék el­helyezési lehetőség, ha csak úgy nem, hogy más zenészi pályán működőket nyomna ki helyéből, ami pedig végeredményben nem változtatna azon, hogy hatszáz zenész vál­nék állástalanná. Kulturális tekintetben a hangos film nem jelent semmi haladást, mert a néma film már elérte művészi tető­pontját, a hangos film pedig még messze van ettől és ha el is éri, akkor sem hoz újat. A hangos film filmrészét a néma film már kiaknázta, hangos része pedig művészi tekintetben semmit sem jelent. A beszéd, ének és a zene még a legművészibb leadás­ban is csak mikrofon reprodukció, nyomába sem jöhet az élő leadásnak. Emellett komoly vezedelem fenyegeti szín­­művészetünket és drámairodalmunkat is a hangos film elterjedésével. Gazdasági tekin­tetben egyenesen veszedelem a hangos film, állapítja meg a zenészszövetség, elsősorban azért, mert magyar kéz és magyar szellemi munka abban nem vehet részt, a film szel­lemi, művészi, technikai és zenei része külföl­dön készült. A zenész átlagos 300 pengő havi keresete alapján és a hatszáz magyar zenész jövedelme meghaladja a 180.000 pengőt, vagyis évente több, mint kétmillió pengő esik ki hazánk gazdasági vérkeringéséből, ha a hangos film folytán a zenészek feleslegessé válnának. Ehhez járul még az a számottevő összeg, amely a zeneszolgáltatás megszűnté­vel a zenei kereskedelemnél és iparnál is ki­esik. E számottevő kérdéssel szemben az im­portra költött összegek tetemesen megnöve­kednének. Már a néma­filmnél is horribilis összegek vándoroltak­ ki külföldre, mennyivel nagyobb összegek menének ki a hangos film révén! Egy hangos filmberendezés ára 50— 80.000 pengő között mozog. Ha Magyaror­szág 580 mozija közül csak száz szerezné be ezeket a gépeket, akkor mintegy hatmillió pengő vándorolna ki hazánkból. S minthogy a hangos film kölcsöndíja körülbelül hatvan százalékkal nagyobb a néma­filmnél, az ed­digi sok százmillió pengőt kitevő kölcsöndíj még hatvan százalékkal emelkednek. A magyar zenészek nagy aggodalmát ezek a megállapítások mérséklik­. Bizonyosra ve­szik, hogy a magyar mozitulajdonosok a ze­nét a jövőben sem nélkülözhetik, mert a ma­gyar közönség fejlett ízlése a konzerv­zenét nem fogadja el. Az a meggyőződés az Orszá­gos Magyar Zenész­ Szövetségben, hogy a han­gos filmet a zene fogja megbuktatni, mint ahogy a néma filmet a zene vitte diadalra.­­ • Küldeményeinek akadálytalan kézbesíté­sét szolgálja ha azokra a címzett nevét, a rendeltetési helyet és a közelebbi lakcímet pontosan, tisztán és olvashatóan felírja. Az eszperantisták köszönete Budapestnek Behrendt Arnold, német birodalmi posta­tanácsos, a németországi eszperantó egyesü­let országos elnöke. Berlinben, a maga és felesége nevében a következő tartalmú, esz­perantó nyelven írt levélben köszöni meg az eszperantó kongresszus alatt élvezett ven­dégszeretetünket. Idegen országban, idegen nyelvtengerben, mégsem voltunk idegen helyen. Megérkezé­sünk pillanatától kezdve otthon éreztük ma­­gukat: egy nyelven beszéltünk. Ezt az ottho­nosságunkat Önök felülmúlhatatlan barátsá­gosságukkal ékesítették. És ez a viselkedés nem volt rendkívüli, természetükből folyt. Nem is tudnának má­sok lenni. És dacára minden barátságnak, amellyel pazarul elárasztottak bennünket, egy nemes nemzet büszke gyermekei maradtak. Észrevehették, mennyire rokonszenves volt ez is nekünk ! Természetes és nemes büszke­ség, amely nem nyög, nem sír, nem panasz­kodik országuk feldarabolása miatt, hanem erélyesen cselekszik. A helyzet nem maradhat így! Hallottuk tisztán a dallamot életlüktetésük üteméből. Láttuk ezreit és ezreit a kinyújtott karok­nak készen arra, hogy magasra húzzák a félárbócon gyászosan lobogó zászlót. És mi visszhangként feleltünk az önök saját költőzsenijével: „Ember küzdj és bízva bizzák­“ Mi is hiszünk az eljövendő igazságban, mert Önökben hiszünk, mélyen meghajolva ezeréves uralmuk szimbóluma és katonai hő­siességük emlékműve előtt. • Ha az egy, egyetlen örök", mindenható Is­tenhez szóló imádság legtisztább kifejezése a mélységesen érzett kívánságnak, szálljon az én imám is a legmagasabbnak a trónjához: Legyen áldott — Te jó Isten Magyarország, ha szép, Halmozza el áldásával bőségesen az ég! Kötelességünk-e mindazt megköszönni, amit életük gazdaságából nekünk adtak? I Ha csak kötelességet éreznénk, megbánta­nánk Önöket! Elvették sziveinket, kezet szo­rítva velünk; elfoglalták lelkeinket, üdvöz­letet mondva nekünk; legyőztek bennünket, mikor megmutatták jellemességüket. És mit tettünk mi? Gyermek hagy­ja úgy cirógatni magát édesanyja puha kezével, ahogy mi merültünk bele baráti érzésük bő­ségébe. Gyönyörrel lisztünk finomérzésű ké­nyeztetésük hullámain. Ilyen napokból és órákból valami nagyobb születik, mint egyszerű hálaérzet. Valami titokzatos, csodás összekötöttsége támadt a telkeknek, valami közösség, amely felülmúlja a mi képességeinket, hogy megta­láljuk rá a méltó kifejezést; költő-bölcs tudná azt csak megmagyarázni. De nem ké­telkedünk, hogy Önök kiérzik ajkunk dado­gásából is szívünk határtalan érzéseit — és a vágyat az órák, a napok után, amelyek el­tűntek a múlt tengerében. Ami elmúlt, vissza nem jön. De ha sugár­zón tűnt el, hosszan, hosszan visszaver a fénye. És ez a visszafénylés mindig újból fel­lobogtatja a szív lángjait, átmelegeti a lelke­ket. A nyert barátság kényeztetően simogató sugarai alatt kisarjadzanak, megnőnek és ki­nyílnak az édes emlékezés színes virágai, amelyeket mindennapi életküzdelmünknek semmiféle zivatara letépni és elsodorni nem tud. És Önök? Engedjék remélnünk­, hogy az együtt töltött napok alatt Önök is emlékeze­tes lapjait írták életkönyvüknek. Magasan lobogjon trikolórjuk, amig a piros szín eléri igéretteli pírját a szépséges hajnali égnek; amig annak fehérje büszkén fogja hir­detni címerpajzsuk mindig szeplőtelen fehér­ségét, amig annak zöldje jelenteni fogja a világnak a „Remény“ teljesedését, hogy béke van a földön! Virágozzál, Magyarország, te szép! Légy újra nagy! úgy áldjon meg az ég! Eszperantóból fordította Zöldy István ISKOLACIPŐT legjobbat, legolcsóbban bud&hPREBLACHNÁL KRISZTIMA-TÉRI­­Auguszt-cukrászda mellett • » POLOSKStfUlT házilag kiirtani petéikkel együtt is csak aLOCKERER CIHIERIE1 -nel lehet. Ára olcsó, hatása biztos. Kapható mindenütt Főraktár: Angyal gyógyszertár Budapest, IX. kerület, üillői­ út 39. szám. 4n W­IS? /MxxfO (y^JbviTiJue&L^ v^vwuojtt

Next