Magyarság, 1929. október (10. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
2 meg a mostani magyar irredentapolitikának az alapjait és Magyarország ezen az alapon szegi meg önkényesen a trianoni szerződés rendelkezéseit. Az elmúlt évek alatt — mondja Ayles — már több gyamok merült fel, hogy Magyarország boszúálló háborúra készül. Ezt elárulta 1928 január elsején a szentgotthárdi gépfegyvercsempészési eset és ugyanabban az évben december 20-án Bécsben felfedezett hadianyagszállítmány, amelyet szántón Magyarországra akartak küldeni. Sajnos, egyetlen esetben sem lehetett Magyarországra rábizonyítani, holott bűnösségéről mindenki meg volt győződve. Magyarország titkos fegyverkezése A békeszerződés 104. szakasza kimondotta, hogy Magyarország hadseregének létszáma nem lehet több 30.000 embernél. Ezzel szemben Magyarország kétszer annyit költ hadseregére, mint Ausztria, a katonáknak ellenben csak feleannyi zsoldot fizet, mint Ausztria. Az osztrák hadsereg teljes létszáma 30.000 ember, ők pontos számokat hoznak nyilvánosságra, a magyarok ezzel szemben nem hoznak nyilvánosságra semmiféle adatot, mert kétségtelen, hogy a fenti alapokon számítva, Magyarországon legalább 70.000 ember van állandóan fegyverben és katonai kiképzés alatt. Nem csoda tehát, hogy Magyarország szomszédai nyugtalankodnak. A trianoni szerződés 107. szakasza megtiltja, hogy bármiféle katonai kiképzést adjanak közoktatásügyi intézmények cégére alatt. Ennél a pontnál történik azonban a szerződés legsúlyosabb megsértése és ezért — mondja Ayles, — részletekbe kell mennem a Levente-intézmény céljait illetőleg. Ez a szervezet egy kötelező testnevelési rendszer álarca alatt semmi más, mint katonai szervezet, amely nagy tömegekbe képzi ki a katonailag besorozottakat „a nagy nap“ számára. Minden fiú 14-től 21. évéig leventeköteles. A testnevelési törvény előírja, hogy minden levente köteles hetenként legalább egyszer résztvenni a gyakorlatokon. Aki nem jelenik meg ezeken a gyakorlatozásokon, azt rendőrileg lehet elővezetni és megbüntetni, azonkívül a szülőket is büntetéssel sújtják. A Levente-szervezet titkos szabályzatai értelmében a szervezetnek az a célja, hogy a magyar ifjúságot fizikailag, erkölcsileg és katonailag képezzék ki. Szélcsend írtat Kertész József Az összezárt emberek, kiket együttélésre ítélt a tenger, utálták egymást, mint a bűnt, mint a gyűlöletig hallott muzsikát, mint a százszor kiolvasott könyvet, mint a piszkos tányért, amelyből csömörlésig ették magukat. Csupa halálos ellenség élt együtt, beleszorítva a hosszú, unalmas utat járó hajó szűk matrózkaszárnyájába, akik csak azért gyűlölték egymást, mert az egyiknek kiolvasott, üres, céltalan élete, mint rettenetes, csúfolódó vád meredt a másik elé: ilyen vagy te is! A szörnyű eseménytelenségben, mely úgy ült rajta a lelkeken, mint valami egyszínűen piszkos nagy pókháló, az emberek gyilkolni vágytak, hogy érezzék, hogy élnek, hogy megbizonyosodjanak felőle: még nem halottak. A szép idők rettenetes egyhangúságában állt a hajó, mint a végtelenségek örök egyformaságába gubózott pici féreg. Semmi sem mozdult, semmi sem élt körülötte, benne s a tetszhalálba dermedt emberi szívek kétségbeesetten ordítottak életért és vad gyűlölettel méregették egymást, mert utálták egymást: a szörnyű életü kéz a másik életében. Az emberek az egyes számú raktár tetején ültek, lelógatva mezítelen lábaikat, vagy elheveredtek a raktártető forró vásznán, melyből a meleg kicsalta a kátrány illatát és hallgattak. Vasárnap délután volt. Az ünnepnap ragyogó, pompás, csendessége úgy hullt reájuk, mint börtönablak rácsa mögé csúfolódó napsugár. Mindegyiknek élt a szivében valami igazi vasárnapnak emléke, abból a korból, mikor még emberek voltak, mikor még voltak örömei az ünnepnapoknak s szerettek volna felugrani, megragadni ezt a lomha, tunya, örömtelen vasárnapot és fojtogatni, hogy kisikoltson belőle az élet. Mindegyik hagyott otthon valakit a régi vasárnapokkal, akit szeretet, aki az ünnepnapja volt az életének és el kellett hagynia, hogy helyette maga mellett láthassa azokat, akiket egy láncra fűzött vele a könyörtelen, gályarabtartó tenger s akikben a maga sorsát utálta. Volt itt ezek között a matrózpárcák között mindenféle ember, akárcsak a szemétdombok tarkaságában a mindenféle lom, melyet talán a főúri lakásból vetett ki a seprű, vagy a pincelakások dohos padlójáról, de így összeöntve, egy halomba hordva csak szemét volt. Ezek csak matrózok voltak. Az egyik kiskorában árvaságra jutott s az emberek kirugdalták maguk közül, hogy ne legyen gondjuk vele. így került ki a tengerre, igy korcsosodott bele az élete a matrózsorsba, mely az életről való lemondások végtelen kínjaiból áll. A másik ur volt valamikor, háza volt, pénze, szép családja és gyönyörű vasárnapjai, de mindent elvettek tőle az emberek, az erősebbsoguak elmarták az élet terített asztalától s a tülekedőbb könyökök leszorították a hazai földről, mint egy zsúfolt, keskeny pallóról, így zuhant ide. Voltak itt talán gyilkosok is, akiket az emberek törvénye halálra keres, elbújva a sötét arcok lárvája alatt és itten voltak az áldozatok is, akiket az emberek világában már meggyilkoltak, mert elvették tőlük az élet lehetőségeit. És voltak nagy műveltségű, tanult emberek közöttük és olyanok is, akik nem tudták leírni a nevüket és nem tanultak soha senkitől imádkozni. Az élet különböző lyukacsú rostáin áthullott kisebb-nagyobb életek voltak, akiket egy rettenetes kéz keresztülpréselt a lyukakon. Mindegy, honnét zuhantak ide, magasból, avagy alacsonyról, itt egyformák voltak mindnyájan, egyformán elhullatott életek voltak, legfeljebb annak, aki magasból zuhant, jobban fájt a zúzódás, amit el kellett szenvednie, mikor ide ért. Itt egyformán matrózok voltak mindnyájan s a mozdulatlan vasárnap őrjítő tétlensége alatt az elmúlt élet szája egyforma kegyetlenséggel marta lelküket. Az árbocokról nagy, lelketlen, szürke vitorlák lógtak le, dermedt, halott, mozdulatlan vásznak, csupa akasztott ember s a mozdulatlanságukból áradt a halál s beszitálta az emberek lelkét. A hallgatag emberek belsejében, mint lezárt katlanban a boszorkányok kotyvaléka forrt a csend , tébolya, készen kirobbanni minden pillanatban, hogy a másikra vesse magát, üvölthessen, üthessen, haraphasson, hogy gyűlölt életét meggyilkolhassa a másikéba, de mindezt csak azért, hogy a küzdelem, a fojtogatás hörgése, az ütésekkel járó mozgás életet vigyen a rettenetes halálszerűségbe, mely rajta ült a világon, a simára feszített tengeren, a mozdulatlanul lihegő levegőn, a merev vitorlákon s az egy halomba hullt szótlan embereken. Lux, a parancsnok farkaskutyája, sétált végig a fedélzeten. Félszegen, oldalógva ment az emberek felé, megállt előttük s szomorú, okos szemével felnézett reájuk, megértően, szánakozóan, mintha a testvérük volna, aztán, mivel senki sem figyelt reája, odadörzsölőzött az egyik matróz lelógó, bütykös lábához és nyalni kezdte. — Menj a fenébe! — csikorodott fel Jack, a matróz és belerúgott az állat oldalába. A kutya szűkülve ugrott félre s meglapult a fedélzeten. — Mit bántod azt a kutyát, te állat? — mordult fel haragosan Martin, a dalmát matróz, aki mellette hevert a raktár tetején. — Mi közöd hozzá? Akkor lármázz, ha te beléd rugok! Mikor ezt mondta már lent volt a fedélzeten s a szeméből ömlött a gyűlölet a másikra. — Belémrúgsz, he? — kérdezte a dalinál gonosz vigyorgással s leugorva a raktárról, odatolta átizzadt vörös képét a másik álla alá. — Belém? Te vacak! — Nesze, hogy elhidd! — kiáltotta Jack s teljes erejéből belerúgott a másik hasába. Martin felüvöltött. Egy pillanatra összegörnyedt a kíntól, a másikban már belesujtott ökle a támadója arcába. A matrózok leugráltak a raktárról, szemükben lobogott az élet, kurjongattak, kacagtak, hangos szóval biztatták a két verekedőt. — Üsd, Martin! Ne sajnáld a kutyát! Csapd agyon, Jackie! Vágj az álla alá, hogy felforduljon! Két pártra szakadtak. Az egyik Jacket Ayles »bizonyítékai« Most azonban — mondja Ayles — sokkal kétségtelenebb bizonyítékok vannak a kezében arra nézve, hogy Magyarország a trianoni szerződés katonai rendelkezéseit megszegi és megfontoltan egy irredentaháborút készít elő és ő alapos kutatás alapján kérte az angol külügyminisztert, hogy ezt az ügyet vigye a népszövetségi tanács elé. A trianoni szerződés 103-ik szakaszát, amely Magyarországon eltörölte az általános honvédelmi kötelezettséget, nem tartják be. A honvédelmi minisztérium ugyanis katonai parancsnokok útján rendszeres nyilvántartást vezet a 14—21 éves fiatal férfiakról, akiket a leventeszervezethez való csatlakozásra kényszerítenek. Ez olyan szervezet, amelyről azt állítják, hogy egyszerűen testnevelési célokból alapították és habár a közoktatásügyi minisztérium viseli ennek költségeit, az egész szervezet a honvédelmi minisztérium ellenőrzése alatt áll. A levente, mint bűnbak A leventék uniformist viselnek és rendszeres katonai kiképzésben részesülnek, mint például kézigránátvetés stb. Valamennyiüknek katonai esküt kell letenniük. Minden egyes faluban a m. kir. honvédség szabályzatai szerint képezik ki rendes csapatokban. A Levente-szervezetek nem mások, mint hivatalos könnyű katonai hadtestek. A leventéket katonatisztek vezetik és a honvédelmi minisztérium ellenőrzése alatt állanak. Háború esetében a leventékre nézve a következő rendelkezések állanak fenn: A leventék 14 és 18 év között a különböző középületeket őrzik és vigyáznak az általános rendre. Leventék 18 és 21 év között rendes katonai szolgálatot teljesítenek. Amint Csehországgal szemben háború vagy mozgósítás veszélye forog fenn, minden 18 év körüli leventét, aki a cseh-szlovák határ közelében él, fel fognak fegyverezni. Ezek a levente-csapatok azután betörnek Cseh-Szlovákiába és valamennyinek kötelessége, hogy olyan mélyre hatoljon be ezen a területen, amennyire csak tudnak. Minden leventének a kötelessége, hogy legalább tíz csehet megöljön. A leventék ünnepélyes alkalmakkor zászlók alatt vonulnak fel, amelyekre az van felírva, hogy működésük mindaddig nem fog megszűnni, míg Nagy- Magyarország fel nem támad és az elvesztett területeket vissza nem foglalják. A leventéket szoros katonai alapokon organizálják ezredekbe (1500 ember), zászlóaljakba (500 ember), századokba (125 ember) és így tovább. Legtöbb csapatot hadviselt emberek képzik ki. — íme, ezek a tények és birtokomban még sok egyéb adat is van, — mondja Ayle. — Magyarország problémáit elismerjük, azonban a többi utódállamoknak a helyzetét is tiszteletben kell tartanunk. A kiút nem lehet háború. A trianoni békét egyszer aláírták és azt meg is kell tartani. A népszövetségi tanácsnak a feladata, hogy intézkedjék, mielőtt ez a helyzet kikerülhetetlen fegyveres konfliktusban törne ki. Valamelyik nemzetnek végre már a népszövetségi tanács elé kell vinni ezeket a szerződésszegéseket. Anglia nagyszerű példáját mutatta a béke utáni vágyának és bebizonyította már jószándékait, hogy áldozatokat is tud hozni a béke érdekében. Mint az egyetlen európai nagyhatalom, amely eltörölte a kötelező katonai sorozást, minden más államnál jobban tudja őrizni a szabadság és béke eszméit!* A magyar közönség elképpedve és felháborodva értesül az angol szocialista képviselőnek „adatairól és dokumentumairól“, amelyekkel gyalázatos vádindítványát akarja támogatni Magyarország ellen. Ez a szegény, bőréig meztelenre vetkőztetett, gazdasági nehézségeiben fuldokló Magyarország az egyetlen szálka annak a demokratikus szocializmusnak szemében, még Angliában is, amely dehogy venné észre déli határainkon a handzsáros demokráciát, a cseh és román kirakatdemokráciát, ahol a balkán fanarióta ravaszság és a cseh alattomosság minden hájóval megkent politikai gépezetek vannak arra beállítva, hogy egy fajt,egy nemzetet céltudatosan és rendszeresen kiirtsanak. Ez nem fáj az angol szociáldemokrata képviselő pacifista keblének. Nem fáj az ő érző szívének az sem, hogy a trianoni vaskerítésen túl több mint egymillió román, szerb és cseh katona áll készenlétben, hogy akár koholt ürügyek alapján is bevonuljon a lefegyverzett Magyarországba. Ennek a békeszerető hipokrízisnek az a katonai konvenció sem fáj, amelyről csak az imént rántották le a leplet s amely a trianoni Magyarországot Belgium és Görögország sorsára juttatná még abban az esetben is, ha fegyveres konfliktus esetén kinyilatkoztatná semlegességét. E pacifista élelmességnek egy cseppet sem esik rosszul, hogy a páriskörnyéki kastélyokban diktált békerendszerek alapján az egyenlőség szelleme teljesen kiveszett a népek közti viszony természetéből. Ennek az angol szociáldemokrata képmutatásnak csak a szegény magyar levente- 1929 október 1, ketet másra úsro Ill csemesan ^LBI!£U? ¥ ismét kapható, intézmény fáj, ettől félti Középeurópa békését és ezt vádolja be a népszövetségi törvényszék előtt, mint a békeállapot egyetlen veszé* lyes szervezetét. Miután Magyarország ismét telten keresztülesett a győztes államoknak és a népszövetségnek katonai, ellenőrzésein s véderejét még a törvényben vagy a béke* kötésben szabályozott mértéknél is alacsonyabb fokra süllyesztette, most, íme, a szocialista közvélemény előtt újból ott áll, mint militarista hatalom, amely erőszakos béke* revízióra tör. Kérdés, vájjon honnan merítette a vakmerő rágalomra ezeket az úgynevezett adatait az angol socialista képviselő? Ismerve hazai szcialistáinknak a Levente-intézmény iránt tarisított szeretetét és ragaszkodását, bizony mri nem járunk messze az igazságtól, amikor lama meggyőződésünknek adunk kifejezés, hogy ezek az adatok, ezek a dokumentumok és statisztikák alkalmasint a világszocializmusnak, Contiutcai fiókjából jutottak a brit képviselő birtokába. Egy román város egész tanácsa a vádlónak padján Bukarestből jelentik: Nagyszabású panamákról rántották le a napokban a leplet, amely miatt Tulcea város egész városi tanácsa a vádlottak padjára kerül. A tanács ugyanis elhatározta, hogy a város főbb utcáit csatornáztatja és vízvezetékkel ellátja. A többmilliós munkát Flore József polgármester egyik barátja kapta meg. A munka csak hamar elkészült, s a milliókat kifizették. Nemsokára névtelen feljelentés érkezett a belügyminisztériumba, amelyben közölték, hogy az elvégzett munka körül súlyos panama történt. A vizsgálat megállapította, hogy a vízvezeték ólomcsövei helyett vascsöveket raktak le, ami nemcsak sokkal olesőbb, henem hosszabb használat után az oxidálódás következtében megrontja az ivóvizet és könnyen megmérgezheti az egész város lakosságát. A vizsgálat lefolytatása után a vizsgálóbíró elrendelte a tanács tagjainak letartóztatását, mert bebizonyosodott, hogy a panamában részesek voltak. A tanácstagok letartóztatása után a feljelentések özöne érkezett ellenük, amelyek a legkülönbözőbb panamákkal vádolják a város volt vezetőségét. Pénzt távirati úton is küldhet.