Magyarság, 1929. október (10. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

2 meg a mostani magyar irredentapolitikána­k az alapjait és Magyarország ezen az alapon szegi meg önkényesen a trianoni szerződés rendelkezéseit. Az elmúlt évek alatt — mondja Ayles — már több gyam­ok merült fel, hogy Magyar­­ország boszúálló háborúra készül. Ezt el­árulta 1928 január elsején a­ szentgotthárdi gépfegyvercsempészési eset és ugyanabban az évben december 20-án Bécsben felfedezett hadianyagszállítmány, amelyet szántón­ Ma­gyarországra akartak küldeni. Sajnos, egyet­len esetben sem lehetett Magyarországra rá­bizonyítani, holott bűnösségéről mindenki meg volt győződve. Magyarország titkos fegyverkezése A békeszerződés 104. szakasza kimondotta, hogy Magyarország hadseregének létszáma nem lehet több 30.000 embernél. Ezzel szem­ben Magyarország kétszer annyit költ hadse­regére, mint Ausztria, a katonáknak ellen­ben csak feleannyi zsoldot fizet, mint Ausztria. Az osztrák hadsereg teljes létszáma 30.000 ember, ők pontos számokat hoznak nyilvánosságra, a magyarok ezzel szemben nem hoznak nyilvánosságra semmiféle ada­tot, mert kétségtelen, hogy a fenti alapokon számítva, Magyarországon legalább 70.000 ember van állandóan fegyverben és katonai kiképzés alatt. Nem csoda tehát, hogy Ma­gyarország szomszédai nyugtalankodnak. A trianoni szerződés 107. szakasza meg­tiltja, hogy bármiféle katonai kiképzést ad­janak közoktatásügyi intézmények cégére alatt. Ennél a pontnál történik azonban a szerződés legsúlyosabb megsértése és ezért — mondja Ayles, — részletekbe kell men­nem a Levente-intézmény céljait illetőleg. Ez a szervezet egy kötelező testnevelési rend­szer álarca alatt semmi más, mint katonai szervezet, amely nagy tömegekbe képzi ki a katonailag besorozottakat „a nagy nap“ számára. Minden fiú 14-től 21. évéig leventeköteles. A testnevelési törvény előírja, hogy minden levente köteles hetenként legalább egyszer résztvenni a gyakorlatokon. Aki nem jelenik meg ezeken a gyakorlatozásokon, azt rendőri­leg lehet elővezetni és megbüntetni, azon­kívül a szülőket is büntetéssel sújtják. A Le­vente-szervezet titkos szabályzatai értelmében a szervezetnek az a célja, hogy a magyar if­júságot fizikailag, erkölcsileg és katonailag képezzék ki. Szélcsend írtat Kertész József Az összezárt emberek, kiket együtt­élésre ítélt a tenger, utálták egymást, mint a bűnt, mint a gyűlöletig hallott muzsikát, mint a százszor kiolvasott könyvet, mint a piszkos tányért, amely­ből csömörlésig ették magukat. Csupa halálos ellenség élt együtt, beleszorítva a hosszú, unalmas utat járó hajó szűk matrózkaszárnyájába, akik csak azért gyűlölték egymást, mert az egyiknek kiolvasott, üres, céltalan élete, mint rettenetes, csúfolódó vád meredt a másik elé: ilyen vagy te is! A szörnyű eseménytelenségben, mely úgy ült rajta a lelkeken, mint valami egyszínűen piszkos nagy pókháló, az emberek gyilkolni vágytak, hogy érez­zék, hogy élnek, hogy megbizonyosod­janak felőle: még nem halottak. A szép idők rettenetes egyhangúságában állt a hajó, mint a végtelenségek örök egy­formaságába gubózott pici féreg. Semmi sem mozdult, semmi sem élt körülötte, benne s a tetszhalálba dermedt emberi szívek kétségbeesetten ordítottak életért és vad gyűlölettel méregették egymást, mert utálták egymást: a szörnyű életü kéz a másik életében. Az emberek az egyes számú raktár tetején ültek, lelógatva mezítelen lábai­kat, vagy elheveredtek a raktártető forró vásznán, melyből a meleg kicsalta a kátrány illatát és hallgattak. Vasárnap délután volt. Az­ ünnepnap ragyogó, pompás, csendessége úgy hullt reájuk, mint börtönablak rácsa mögé csúfolódó napsugár. Mindegyiknek élt a szivében valami igazi vasárnapnak emléke, abból a korból, mikor még emberek voltak, mikor még voltak örömei az ünnepna­poknak s szerettek volna felugrani, megragadni ezt a lomha, tunya, öröm­­telen vasárnapot és fojtogatni, hogy ki­­sikoltson belőle az élet. Mindegyik ha­gyott otthon valakit a régi vasárnapok­kal, akit szeretet, aki az ünnepnapja volt az életének és el kellett hagynia, hogy helyette maga mellett láthassa azo­kat, akiket egy láncra fűzött vele a kö­nyörtelen, gályarabtartó tenger s akik­ben a maga sorsát utálta. Volt itt ezek között a matrózpárcák között mindenféle ember, akárcsak a szemétdombok tarkaságában a minden­féle lom, melyet talán a főúri lakásból vetett ki a seprű, vagy a pincelakások do­hos padlójáról, de így összeöntve, egy ha­lomba hordva csak szemét volt. Ezek csak matrózok voltak. Az egyik kiskorában árvaságra jutott s az emberek kirugdal­ták maguk közül, hogy ne legyen gond­juk vele. így került ki a tengerre, igy korcsosodott bele az élete a matróz­sorsba, mely az életről való lemondások végtelen kínjaiból áll. A másik ur­ volt valamikor, háza volt, pénze, szép csa­ládja és gyönyörű vasárnapjai, de min­dent elvettek tőle az emberek, az erő­­sebbsoguak elmarták az élet terített asztalától s a tülekedőbb könyökök le­szorították a hazai földről, mint egy zsúfolt, keskeny pallóról, így zuhant ide. Voltak itt talán gyilkosok is, akiket az emberek törvénye halálra keres, elbújva a sötét arcok lárvája alatt és itten voltak az áldozatok is, akiket az emberek vilá­gában már meggyilkoltak, mert elvették tőlük az élet lehetőségeit. És voltak nagy műveltségű, tanult emberek közöt­tük és olyanok is, akik nem tudták le­írni a nevüket és nem tanultak soha senkitől imádkozni. Az élet különböző lyukacsú rostáin áthullott kisebb-nagyobb életek voltak, akiket egy rettenetes kéz keresztül­préselt a lyukakon. Mindegy, honnét zuhantak ide, magasból, avagy ala­csonyról, itt egyformák voltak mind­nyájan, egyformán elhullatott életek voltak, legfeljebb annak, aki magasból zuhant, jobban fájt a zúzódás, amit el kellett szenvednie, mikor ide ért. Itt egyformán matrózok voltak mindnyájan s a mozdulatlan vasárnap őrjítő tétlen­sége alatt az elmúlt élet szája egyforma kegyetlenséggel marta lelküket. Az árbocokról nagy, lelketlen, szürke vitorlák lógtak le, dermedt, halott, moz­dulatlan vásznak, csupa akasztott em­ber s a mozdulatlanságukból áradt a ha­lál s beszitálta az emberek lelkét. A hall­gatag emberek belsejében, mint lezárt katlanban a boszorkányok kotyvaléka forrt a csend , tébolya, készen kirob­banni minden pillanatban, hogy a má­sikra vesse magát, üvölthessen, üthes­sen, haraphasson, hogy gyűlölt életét meggyilkolhassa a másikéba, de mindezt csak azért, hogy a küzdelem, a fojtoga­­tás hörgése, az ütésekkel járó mozgás életet vigyen a rettenetes halálszerű­­ségbe, mely rajta ült a világon, a simára feszített tengeren, a mozdulatlanul li­hegő levegőn, a merev vitorlákon s az egy halomba hullt szótlan embereken. Lux, a parancsnok farkaskutyája, sé­tált végig a fedélzeten. Félszegen, olda­­lógva ment az emberek felé, megállt előttük s szomorú, okos szemével fel­­nézett reájuk, megértően, szánakozóan, mintha a testvérük volna, aztán, mivel senki sem figyelt reája, odadörzsölőzött az egyik matróz lelógó, bütykös lábához és nyalni kezdte. — Menj a fenébe! — csikorodott fel Jack, a matróz és belerúgott az állat oldalába. A kutya szűkülve ugrott félre s meg­lapult a fedélzeten. — Mit bántod azt a kutyát, te állat? — mordult fel haragosan Martin, a dal­­mát matróz, aki mellette hevert a raktár tetején. — Mi közöd hozzá? Akkor lármázz, ha te beléd rugok! Mikor ezt mondta már lent volt a fe­délzeten s a szeméből ömlött a gyűlölet a másikra. — Belém­­rúgsz, he? — kérdezte a dalinál gonosz vigyorgással s leugorva a raktárról, odatolta átizzadt vörös képét a másik álla alá. — Belém? Te vacak! — Nesze, hogy elhidd! — kiáltotta Jack s teljes erejéből belerúgott a másik hasába. Martin felüvöltött. Egy pillanatra összegörnyedt a kíntól, a másikban már belesujtott ökle a támadója arcába. A matrózok leugráltak a raktárról, szemükben lobogott az élet, kurjongat­­tak, kacagtak, hangos szóval biztatták a két verekedőt. — Üsd, Martin! Ne sajnáld a kutyát! Csapd agyon, Jackie! Vágj az álla alá, hogy felforduljon! Két pártra szakadtak. Az egyik Jacket Ayles »bizonyítékai« Most azonban — mondja Ayles — sokkal kétségtelenebb bizonyítékok vannak a kezé­ben arra nézve, hogy Magyarország a trianoni szerződés katonai rendelkezéseit megszegi és megfontoltan egy irredentaháborút készít elő és ő alapos kutatás alapján kérte az angol külügyminisztert, hogy ezt az ügyet vigye a népszövetségi tanács elé. A trianoni szerződés 103-ik szakaszát, amely Magyarországon eltörölte az általános honvédelmi kötelezettséget, nem tartják be. A honvédelmi minisztérium ugyanis katonai parancsnokok útján rendszeres nyilvántar­tást vezet a 14—21 éves fiatal férfiakról, akiket a leventeszervezethez való csatlako­zásra kényszerítenek. Ez olyan szervezet, amelyről azt állítják, hogy egyszerűen testne­velési célokból alapították és habár a közok­tatásügyi minisztérium viseli ennek költsé­geit, az egész szervezet a honvédelmi minisz­térium ellenőrzése alatt áll. A levente, mint bűnbak A leventék uniformist viselnek és rendsze­res katonai kiképzésben részesülnek, mint például kézigránátvetés stb. Valamennyiük­nek katonai esküt kell letenniük. Minden egyes faluban a m. kir. honvédség szabály­zatai szerint képezik ki rendes csapatokban. A Levente-szervezetek nem mások, mint hi­vatalos könnyű katonai hadtestek. A leven­téket katonatisztek vezetik és a honvédelmi minisztérium ellenőrzése alatt állanak. Há­ború esetében a leventékre nézve a követ­kező rendelkezések állanak fenn: A leventék 14 és 18 év között a különböző középületeket őrzik és vigyáznak az általános rendre. Le­venték 18 és 21 év között rendes katonai szolgálatot teljesítenek. Amint Csehországgal szemben háború vagy mozgósítás veszélye fo­rog fenn, minden 18 év körüli leventét, aki a cseh-szlovák határ közelében él, fel fognak fegyverezni. Ezek a levente-csapatok azután betörnek Cseh-Szlovákiába és valamennyinek kötelessége, hogy olyan mélyre hatoljon be ezen a területen, amennyire csak tudnak. Minden leventének a kötelessége, hogy leg­alább tíz csehet megöljön. A leventék ünne­pélyes alkalmakkor zászlók alatt vonulnak fel, amelyekre az van felírva, hogy működé­sük mindaddig nem fog megszűnni, míg Nagy- Magyarország fel nem támad és az elvesztett területeket vissza nem foglalják. A leventé­ket szoros katonai alapokon organizálják ez­­redekbe (1500 ember), zászlóaljakba (500 ember), századokba (125 ember) és így to­vább. Legtöbb csapatot hadviselt emberek képzik ki. — íme, ezek a tények és birtokomban még sok egyéb adat is van, — mondja Ayle. — Magyarország problémáit elismerjük, azonban a többi utódállamoknak a helyzetét is tiszte­letben kell tartanunk. A kiút nem lehet há­ború. A trianoni békét egyszer aláírták és azt meg is kell tartani. A népszövetségi tanács­nak a feladata, hogy intézkedjék, mielőtt ez a helyzet kikerülhetetlen fegyveres konflik­tusban törne ki. Valamelyik nemzetnek végre már a népszövetségi tanács elé kell vinni eze­ket a szerződésszegéseket. Anglia nagyszerű példáját mutatta a béke utáni vágyának és bebizonyította már jószándékait, hogy áldoza­tokat is tud hozni a béke érdekében. Mint az egyetlen európai nagyhatalom, amely eltörölte a kötelező katonai sorozást, minden más ál­lamnál jobban tudja őrizni a szabadság és béke eszméit!* A magyar közönség elképpedve és felhábo­rodva értesül az angol szocialista képviselő­nek „adatairól és dokumentumairól“, ame­lyekkel gyalázatos vádindítványát akarja tá­mogatni Magyarország ellen. Ez a szegény, bőréig meztelenre vetkőztetett, gazdasági ne­hézségeiben fuldokló Magyarország az egyet­len szálka annak a demokratikus szocializ­musnak szemében, még Angliában is, amely dehogy venné észre déli határainkon a handzsáros demokráciát, a cseh és román ki­rakatdemokráciát, ahol a balkán fanarióta ravaszság és a cseh alattomosság minden há­jóval megkent politikai gépezetek vannak arra beállítva, hogy egy fajt,­­egy nemzetet cél­tudatosan és rendszeresen kiirtsanak. Ez nem fáj az angol szociáldemokrata képviselő paci­fista keblének. Nem fáj az ő érző szívének az sem, hogy a trianoni vaskerítésen túl több mint egymillió román, szerb és cseh katona áll készenlétben, hogy akár koholt ürügyek alapján is bevonuljon a lefegyverzett Magyar­­országba. Ennek a békeszerető hipokrízisnek az a katonai konvenció sem fáj, amelyről csak az imént rántották le a leplet s amely a trianoni Magyarországot Belgium és Görög­ország sorsára juttatná még abban az esetben is, ha fegyveres konfliktus esetén kinyilatkoz­tatná semlegességét. E pacifista élelmesség­nek egy cseppet sem esik rosszul, hogy a páriskörnyéki kastélyokban diktált béke­­rendszerek alapján az egyenlőség szelleme teljesen kiveszett a népek közti viszony ter­mészetéből. Ennek az angol szociáldemokrata képmu­tatásnak csak a szegény magyar levente- 1929 október 1, ketet másra úsro Ill csemesan ^LBI!£U? ¥ ismét kapható, intézmény fáj, ettől félti Középeurópa békés­­ét és ezt vádolja be a népszövetségi törvény­­szék előtt, mint a békeállapot egyetlen veszé* lyes szervezetét. Miután Magyarország ismét telten keresztülesett a győztes államoknak és a népszövetségnek katonai, ellenőrzésein s­ véderejét még a törvényben vagy a béke* kötésben szabályozott mértéknél is alacson­­yabb fokra süllyesztette, most, íme, a szo­­cialista közvélemény előtt újból ott áll, mint militarista hatalom, amely erőszakos béke* revízióra tör. Kérdés, vájjon honnan merí­tette a vakmerő rágalomra ezeket az úgy­nevezett adatait az angol s­ocialista képvi­selő? Ismerve hazai szci­alistáinknak a Levente-intézmény iránt tar­­isított szeretetét és ragaszkodását, bizony mr­i nem járunk messze az igazságtól, amikor lama meggyőző­­désü­nknek adunk kifejezés, hogy ezek az adatok, ezek a dokumentumok és statisztikák alkalmasint a világszociali­zmusnak, Conti­­utcai fiókjából jutottak a brit képviselő bir­tokába. Egy román város egész tanácsa a vádlónak padján Bukarestből jelentik: Nagyszabású pana­­mákról rántották le a napokban a leplet, amely miatt Tulcea város egész városi ta­­nácsa a vádlottak padjára kerül. A tanács ugyanis elhatározta, hogy a város főbb utcáit csatornáztatja és vízvezetékkel­­ ellátja. A többmilliós munkát Flore József polgármester egyik barátja kapta meg. A munka csak­ hamar elkészült, s a milliókat kifizették. Nemsokára névtelen feljelentés érkezett a belügyminisztériumba, amelyben közölték, hogy az elvégzett munka körül súlyos pa­nama történt. A vizsgálat megállapította, hogy a vízvezeték ólomcsövei helyett vas­­csöveket raktak le, ami nemcsak sokkal ol­­esőbb, henem hosszabb használat után az oxidálód­ás következtében megrontja az ivó­­vizet és könnyen megmérgezheti az egész vá­ros lakosságát. A vizsgálat lefolytatása után a vizsgálóbíró elrendelte a tanács tagjainak letartóztatását, mert bebizonyosodott, hogy a panamában részesek voltak. A tanácstagok letartóztatása után a feljelentések özöne ér­­kezett ellenük, amelyek a legkülönbözőbb panamákkal vádolják a város volt vezető­­ségét. Pénzt távirati úton is küldhet.

Next