Magyarság, 1929. október (10. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

1929 október 1. kedd Bethlen István gróf miniszterelnök a revízióról, a reparációról, a demokratikus reformokról és a gazdasági problémákról Bethlen István gróf miniszterelnök, mint más években is, az idén többhónapos hosszú nyári szünetet tartott, amely alatt szinte semmiféle formában sem vett részt a politi­kai és államügyek intézésében. Szabadság­­idejét inkepusztai birtokán töltötte, ahonnan csak nagyon ritkán jött fel a fővárosba, az utóbbi két hetet pedig vadászattal töltötte az ország különböző vidékein. A miniszterelnök­nek a politikai élettől és a közügyekből való hosszas távolmaradása meglehetős feltűnést és többé-kevésbé éles kritikát váltott ki poli­tikai körökben, amelyek hatástalanok marad­tak, mert a miniszterelnök tovább folytatta nyaralását. Passzivitása csak most ért véget; október elsejére Bethlen István gróf minisz­terelnök visszatér Budapestre és átveszi hi­vatalát. Munkásságának megkezdése előtt Lőkópusztán fogadta több fővárosi lap munkatársát, akik előtt nyilatkozott a belső és külső politika legfontosabb aktuális problémáiról. A miniszterelnök nyilatkozatá­ban a következőket mondotta: bátorította, a másik Martint tüzelte. A két ember vágta, ütötte egymást Lihegve, hörögve, véresre habzott szájjal rohantak egymásnak, az öklük csattogva vágott a másik testébe. Néha összeka­paszkodtak, marták, szakgatták egy­mást Lezuhantak a fedélzetre, ott fet­­rengtek, átbukva egymás testén, egymás torkát keresve. A halott fedélzet megtelt élettel. A matrózok kurjongatva, kiabálva táncol­tak a két küzködő körül, az izmok meg­feszültek bennük, az öklük görcsbe szo­rult. Benne éltek az ütésekben, amit azok osztogattak egymásnak s mikor Jack vé­res arccal elterült a fedélzeten, úgy só­hajtottak fel kéjesen, jóllakottan, mintha valami nagy lakomát ettek volna végig. Martin véresre vert arccal, cafatos szájjal, boldogan, büszkén ült fel ismét a raktárra s magához füttyentette Luxot. — Szegény, öreg kutya, szegény, öreg kutya, — mondogatta lihegve s véres kezével gyöngéden simogatta az állat okos fejét. Jack is feltápászkodott és odatántor­­gott a raktárhoz, ahol ellenfele ült. — Azért mégis beléd rúgtam, Martin. — röhögte véres szájával. Az emberek harsogva, boldogan ka­cagtak. A csend fojtogató réme lefosz­­lott a lelkükről. Felpezsdült vérük nótás zuhogással száguldott bennük. Az egyik elővette a harmonikát és játszani kezdte: „Gyöngyélet a matrózélet.. Az emberek vele énekeltek. Lux elhúzódott tőlük s félretartott fejjel, keservesen vonitott fel a magasba, ö, szegény, nem értett semmit, mert csak a kutya volt. ­ Pénzintézeti Központ és a Nemzeti Bank munkája a pénzválság enyhítéséről . A pénzdrágaság enyhítése súlyos kér­dés. A világ pénzpiacának helyzete ma — jól tudjuk — nagyon feszült. Angliában most emelték fel a kamatlábat és nagy kérdés, hogy meddig fog ez az állapot tartani? Ad­dig pedig csak palliatív eszközökkel segíthet a bajokon a magyar kormány. Ez alatt olyan intézkedéseket értek, mint amineket a leg­utóbbi minisztertanács tett, amikor a hizla­­lási hitelt újból lehetővé tette a gazdák szá­mára, vagy amikor a nyár folyamán a fagy­károk által sújtott vidékek részére nagyobb hiteleket bocsátott a kormány rendelkezésre. Ezek azonban mind olyan eszközök, ame­lyekkel a kérdés megoldva nincs, momen­tán segítséget nyújtanak. Természetesen hat­nia kellene a Pénzintézeti Központnak a vidéki pénzintézetekre, hogy azt a margeot, amelyet a Nemzeti Bank kamatlába és az ő általuk a gazdáknál kihelyezett pénzek után vett kamat között mutatkozik, lehetőleg csökkentsék. És itt, azt hiszem, hogy a Pénz­intézeti Központ derék munkát végzett a múltban a Nemzeti Bankkal együtt. Remé­lem azonban, hogy még fokozottabban fogja ezt a hivatását betölteni a Pénzintézeti Köz­pont, valamint a Nemzeti Bank a jövőben. Erőszakos eszközökhöz azonban ezen a téren A revíziós mozgalom időpontja és tempója A miniszterelnök ezután a békerevízió kér­déséről beszélt hosszasabban és ismételten hangoztatta, hogy a magyar kormány a reví­ziót óhajtja, annak érdekében külső és belső politikai téren mindent meg akar tenni, amint az természetes is.­­­­ Abban a meggyőződésben vagyok, — mondotta a miniszterelnök — hogy a revízió helyes külpolitikával, a belső renddel, a nem­zeti egység és helyes belpolitika segítségével érhető el. Ezalatt értem azt, hogy kerüljünk minden olyan lépést, amely a politikai, pénz­ügyi és gazdasági konszolidációt a legcseké­lyebb mértékben is veszélyeztethetné. Nem tartom tehát időszerűnek olyan kérdések erő­szakolását, amelyek ebből a szempontból ag­gályosaknak tűnnek fel, még akkor sem, ha különben elvi szempontból helyesek, elfogad­hatók, sőt az idő és kor szelleméből folyólag el sem lesznek kerülhetők.­­ Köztem és azok között, akik ezen a té­ren követeléseket állítanak fel, nem elvi diffe­renciák állanak fenn, csak az időpont meg­választása tekintetében és a tempó kérdésé­ben van közöttünk nézeteltérés. Kötelessége­met úgy vélem teljesíteni, hogy rámutatok azokra a veszélyekre és bajokra, amelyek származhatnak abból, hogyha ezeknek a kö­veteléseknek idő előtt enged a kormány és experimentumokba bocsátkozik, amelyeknek eredménye legalább is nagyon kétséges. A kultusztárca túlméretezése és a revízió . A revízió kérdésével függ össze a kul­tuszköltségvetés problémája is. Többször hallottuk azt a szemrehányást, hogy a kul­­tuszköltségvetés túl van méretezve. Igaz lenne ez a megállapítás akkor, ha a magyar nemzet véglegesen belenyugodott volna az ország megcsonkításába és nem követne re­víziós politikát. Mi azonban követeljük nem­zeti egységünk helyreállítását, gondoskod­nunk kell tehát arról, hogy azok a szellemi tőkék készen álljanak, amelyek a nagyobb ország adminisztrációjához, közgazdasági életének irányításához és politikai tevékeny­ségének felvételéhez szükségesek. A kormány mulasztást követne el, ha nem lenne meg benne a kellő előrelátás ebből a szempontból. Demokratikus politikai célok és a gyakorlat A miniszterelnök ezután azokkal a kifogá­sokkal foglalkozott, amelyek a demokrácia szempontjából bírálták a kormány politikáját és különböző szempontokból a demokratikus irányú fejlődés tempójának gyorsítását sür­gették. Bethlen István gróf ezekről a kérdé­sekről a következőket mondotta: — Több ízben hangoztattam, hogy foko­zatosan és rendre a közszabadságok, sőt a választójog terén is a demokratikus irány­ban kell fejlődni. Ebben a kérdésben is nem a lényegben, hanem a tempó kérdésében van differencia köztem és azok között, akik siettetnek. Számtalanszor hangsúlyoztam, hogy a mai nehéz helyzet a legrosszabbul megválasztott időpont lenne a különben is megrázkódtatásokkal járó reformoknak az egyik napról a másikra meggondolatlanul való keresztülvitelére. A fő kérdés az, hogy az ország külpolitikai helyzetét javítsuk, hogy nemzeti egységünket visszanyerjük, hogy a háború és a forradalmak által oko­zott szociális bajokat és ellentéteket meg­szüntessük. A titkos választójog és a belső rend . Hogy titkos választójog lesz-e, az nem kétséges, ezen a téren azonban, felfogásom szerint, a kiterjesztés csak fokozatos lehet. A reformot akkor kell keresztülvinnünk, amikor az nem járhat katasztrofális hatás­sal parlamentünk életére és a nemzet életére. Ennek is el fog jönni az ideje, egyelőre azon­ban a sajtó, az egyesülési és gyülekezési jog az az irány, amelyben egy lépést kívánnék tenni előre. A titkos választójog tekinteté­ben most vannak folyamatban az előkészü­letek a megyei általános választásokra, ame­lyek az egész vonalon titkosak lesznek. Az itt megnyilvánuló jelenségek mindenesetre ta­nulságul fognak szolgálni a kormánynak ab­ban a tekintetben, mikor és hogyan foglal­kozzék ezzel a problémával a képviselő­választói jog terén is.­­ Azt mondják, hogy Németország azért ért el külpolitikai sikereket, mert demokra­tikus ország. Erre az a válaszom, hogy a német hatalmas nemzet, míg mi kis nép va­gyunk és így sokkal nehezebb a helyzetünk. Hiába fogja Magyarország behozni a legde­mokratikusabb intézményeket, ha ezeknek érvényesülése mellett nem tud majd rendet tartani a maga portáján, ami nekünk első és legfontosabb feladatunk. Az elvek érvényesí­tése terén azt a tempót kívánom betartani, amely mellett az ország békéjét és nyugal­mát megőrizhetjük. Nem kívánom és az or­szágra nézve a legnagyobb veszély volna, hogyha újból olyan parlament, vagy annál sokkal rosszabb parlament ülne össze, mint amilyen 1919-ben, az összeomlás és forra­dalmak után az általános titkos választójog alapján összeült. Az ellenségemnek sem kí­vánom, hogy az én helyemen legyen köteles akkor az országban rendet tartani. A miniszterelnök ezután foglalkozott azok­kal az éleshangú kritikákkal és a különböző javaslatokkal, amelyek a demokratikus fej­lődés kérdéseivel kapcsolatban az utóbbi időben nyilvánosság elé kerültek és elmon­dotta, hogy Baltazár püspökkel legközelebb személyesen fog tárgyalni tizenkét pontjáról, majd a következőket mondotta: — A különböző akcióknak nem az a cél­juk, hogy a kormány bizonyos reformokat megvalósítson, hanem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nyeregből ki­emeljék. Szegénységi bizonyítványnak tar­tom, ha magyar politikusok nem konkrét és objektív érvekkel, hanem kevéssé vagy eset­leg rosszul informált külföldi jóakaróink be­vonásával és csatasorba állításával akarnak a belpolitikában sikert elérni, amelyet én a magam részéről semmi körülmények között nem vagyok hajlandó alátámasztani. Közállapotainkat csak mi ítélhetjük meg, nem a külföldiek . Megszégyenítőnek tartom az országra nézve, hogy megszólaltatnak egyes külföldi embereket az ország közállapotáról, akik azokat alig­ ismerve, de helybeli politikusok 3 A mezőgazdasági termelés bajai — Kétségtelen tény, hogy mezőgazdasá­gunk súlyos válsággal küzd. A válság okait különböző tényezőkben lehet megtalálni: egy­felől a mezőgazdasági termények árának ha­nyatlásában, másfelől a hitelkérdés nehézsé­geiben, harmadszor pedig az állami terhek­­ben. Az összes mezőgazdasági termények ár­hanyatlása okozza, hogy a mezőgazdaság ma nem olyan rentábilis, mint volt azelőtt. Min­denekelőtt ki kell jelentenem, hogy ezt ab­­normis, kivételes és átmeneti helyzetnek tar­tom. Annak a következménye ez, hogy az utóbbi évek, különösen a múlt esztendő re­kordtermése óta az exportállamoknak óriási készleteik vannak, amelyek természetszerűen nyomják a világpiaci árakat. Ezzel magya­rázható, hogy a világpiaci ár és a magyar árak között igen nagy a különbség, sokkal nagyobb, mint amilyen normálisan szokott lenni. Egyáltalában nem tekinthető ugyanis normális helyzetnek az, hogy amikor Csiká­­góban és Liverpoolban 27—28 pengő között állanak a búzaárak, — akkor Budapesten 21 pengő a búza. És ugyanez a helyzet a többi mezőgazdasági termények áránál is. __ Ha ezt sikerül csökkenteni, már sokat nyertünk a magyar termelés számára, bizo­nyos azonban az, hogy exportállam lévén, nem mi diktáljuk az árakat, hanem a világ­piaci árak mértékadók reánk nézve. Addig, amíg változást nem tudunk elérni, egy állandó iparosodási folyamat lévén, amelyet a kor­mány által támogatandónak tartok, a hely­zet változását nem igen várhatjuk, itt is lehet azonban, az export alátámasztásának segít­ségével, enyhítést elérni. Különösen az exporthitel kérdését kell a kormánynak ko­molyan tanulmányoznia, a tarifapolitikában bizonyos mozgékonyságot kell tanúsítanunk, minden módon lehetővé kell tenni a terme­lésnek kivételes konjunktúrák kihasználását. Ezt az utat eddig is követtük, fokozottabb mértékben kell követnünk a jövőben. A mezőgazdasági termelés reformja __ A mezőgazdaság talpraállásának másik előfeltétele a mezőgazdasági üzemek átala­kítása, illetve olyan termények fokozottabb termelése, amelyek könnyebben elhelyezhe­tők és a nagyobb transzportot is megbírják. Itt a földmivelésügyi miniszter termelési politikája bír nagy jelentőséggel és nem sza­bad lekicsinyelni azokat a kis eszközöket, amelyek gyakran igen hatékonyak, például tejtermelő gazdaságainkat, baromfitenyészté­sünket, tojástermelésünket, gyümölcs- és zöldségtermelésünket, amelyeket fokozni kell, esetleg más termelési ágak rovására is. Ide kapcsolódik szervesen a kereskedelemügyi miniszter helyes útépítési politikája, vala­mint a kisvasutak kérdése, amely a terme­lőt közvetlen kapcsolatba és biztosabb össze­köttetésbe hozhatja a fogyasztóval és a világ­piaccal is. Itt nem lehet hangzatos jelsza­vakkal dolgozni. Itt a detailmunkának van tág tere és ezt lekicsinyelni semmi körülmé­nyek között nem szabad. Mindez azonban szintén összefügg nagy­ beruházási politi­kánkkal, amelynek lehetőségét a párisi tár­gyalások és a pénzpiac kedvezőbb alakulása kell, hogy megelőzze, illetve meghozza. Ez­zel csak felelni akartam azokra a kritikákra, amelyek a kormány közgazdasági poli­tikájával szemben a közelmúltban is kiadós mértékben elhangzottak. Mi minden termékeny kritikát örömmel fogadunk, hi­szen nem tartjuk magunkat csalhatatlanok­nak, különösen minden gyakorlati javaslatot a kormány a legkomolyabban mérlegel. Ké­rem mindazokat, akik komolyan szívükön viselik az ország gazdasági életének javulá­sát, akár kormánypárti, akár ellenzéki olda­lon állanak, működjenek együtt ők is abban a munkában, amely hosszú és nehéz feladat, de amelyet el kell végeznünk. Az adók enyhítésének terén csak kis lépések tehetők . Az adópolitika terén a kormány komo­lyan törekszik arra, hogy a költségvetés ki­adási összege ne emeltessék tovább,­ hanem lehetőleg csökkenjen. A pénzügyminiszter ennek megfelelően az egész költségvetést revízió alá vette, a jövő költségvetés ennek a szempontnak remélhetőleg már meg fog fe­lelni. Az természetes, hogy ezen a téren csak kis lépések tehetők, de már az is nagy eredmény, ha a költségvetés további felduz­zadásának gátat vetünk, ami pedig minden körülmények között megtörténik. A krízisen keresztülmenő közgazdasági élet a költség­­vetéssel szemben fokozottabb követelménye­ket támaszt, mert hiszen az ipar helyzete sem rózsás. Az ipar foglalkoztatása állami kötelesség is, nagyobb állami kölcsön fölvé­tele nélkül nagyobb arányú programot ezen a téren nem valósíthatunk meg, még mindig arra vagyunk utalva, hogy a büdzsé keretén belül eszközöljük a beruházásokat, nyúlni nem lehet. Az erőszakos intézkedések itt nemcsak hogy nem segítenének, hanem egyenesen károsan hatnának. Hosszúlejáratú hitel a gazdáknak — Arra kell törekednünk, hogy mentől nagyobb mértékben tudjuk biztosítani a gaz­dák számára a hosszúlejáratú hitelt, mert hi­szen ennek segítségével konvertálhatja a gazda a váltóadósságát, amiért olyan magas kamatot kénytelen fizetni. A hosszúlejáratú hitel kérdésének megoldását elsőrangú fel­adatnak tartom, azonban meg kell jegyez­nem, hogy ez a probléma is összefügg a pénz­piac helyzetével, amelynek javulását kell vár­nunk, mert enélkül nehezen tudnánk a meg­oldáshoz jutni. A magyar kormány semmiesetre sem vállalhat újabb reparációs terheket Bethlen István miniszterelnök ezután a járásban folyó úgynevezett keleti jóvátételi konferencia problémájával foglalkozott és rámutatott arra, hogy ezek a tárgyalások a magyar állam hitele szempontjából igen nagy jelentőségűek.­­ Mag a magyar állam vagyona és jöve­delmei az esetleges reparációk részére van­nak lekötve, — mondotta a miniszterelnök, — addig nincs teljesen szabadkezünk állam­­kölcsönök felvételére. A hitelezők és a kül­földi tőke azonban addig nem bírhat sem azzal a bizalommal, sem azokkal a garan­ciákkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy nagyobb államkölcsön felvehető legyen. A reparációs probléma eltűnése a világ szín­padáról óriási lépést jelentene pénzügyi és gazdasági rekonstrukciónk és újjászületésünk terén. Addig új beruházási program, amire a magyar állammak és a magyar közgazda­ságnak égetően szüksége van, nem vihető keresztül. Az­ iparnak, a mezőgazdaságnak, az egész magyar közgazdasági rekonstrukció­nak nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy ezek a tárgyalások sikeresen érjenek véget és Ma­gyarország újabb terhek vállalása nélkül nyerje vissza pénzügyi szuverenitását. Egyéb­ként újabb terheket a magyar kormány semmi körülmények között sem vállalhatna magára.

Next