Magyarság, 1930. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS * LELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KLADÓHIVATAL, BUDAPEST, VL KERÜLET, ARADI UTCA 8. SÉ. TELEFON: AUTOMATA 294-31, 294-32, 294—33 LEVÉLCÍM: BUDAPEST 71. POSTAFIÓK 19 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1930 JANUÁR 1. SZERDA X. ÉVFOLYAM, 1. (2661.) SZÁM A legsötétebb század írta: Milotay István II. A XVII. század avallásszabadságértés a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelmek korszaka. Az eddigi magyar történelmi köztudat szerint a Bocskay-, Bethlen-, Rákóczi-, Thököly-féle harcokban ez a két törekvés fonódott össze elvárhatatlanul. Az erdélyi fejedelmek politikája éppen úgy ezekre a célokra irányult, mint Thökölyé, vagy Rákóczié, akik Felsőmagyarországról indultak el erre az útra, a protestáns Bethlen Gáboré, vagy Bocskay Istváné, éppen úgy, mint a katolikus Rákóczi Ferencé. Hibáik, egyéni fogyatkozásaik, hatalmi érdekeik, elfogultságuk, egyéni szenvedélyeik dacára ezért nőtte túl nevük és dicsőségük az utókor szemében is a Habsburg-gondolat híveiét, mert erőfeszítéseik amazokénál több kockázattal, áldozattal és szenvedéssel a legmagasabb célt szolgálták, melyet egy nemzet egyáltalán maga elé tűzhet A magyar törz felírás legtekintélyesebb képviselőii Horváth Mihálytól Marczally Henrikig vagy Szalay Lászlótól Andrássy Gyuláig mind ezt a nézőpontot alkalmazták a VHVII. század küzdelmeire." Szekfü Gyula radikálisan szembefordut ezzel a szemlélettel. Ő azt bizonyítja, hogy itt erdélyi fejedelmek Brocskay Istvánig még az egységes Magyarország gondolatkörében élnek, a török kiűzését s a régi birodalomnak közös uralkodó alatti egyesítését vallják végső céljuknak. Bocskay egyéniségében és harcaiban azonban megszületik az erdélyi öncélúság gondolata, a Magyarországtól végleg különvált Erdély politikája, a németekre és Habsburgokra támaszkodó királyi Magyarországgal szemben a török hódításban megnyugvó, sőt azzal szövetséges erdélyi impérium gondolata. Ez a keleti magyar koncepció Bethlen Gábor erőfeszítéseiben tetőződik, aki nyugati, svéd, lengyel, angol, francia szövetség birtokában saját uralma alatt akarja egyesíteni a Habsburgok Magyarországát is Erdél- lyel, de féllábbal még mindig a törökkel barátságban. Ez a keleti magyar politika aztán az Apafyak és Thököly alatt vazallus török politikává züllik, az erdélyi alkalmazkodás, megnyugvás, a balkáni hűbéruraság nyomorúságává a maga vicinális céljaival, a Nagymagyarországról való tökéletes lemondással, sőt török zsoldban, török járszalagon a Nagymagyarországra törekvő bécsi nyugati politika ellenségeként. A nemzeti és történelmi hivatás szempontjából kezdettől fogva ez a nyugati politika a magasabbrendű valami, ez tartja fenn a régi Magyarországhoz való ragaszkodás érzését, hagyományait a legnehezebb megpróbáltatások között s ha az egész magyarság ennek szolgálatában tudna egyesülni, sokkal többre jutna, mint az erdélyi, keleti különválás, elleniállás forszírozásával. A Bocskaytól kimondott és képviselt erdélyi gondolatra aztán nyugati és katolikus részről a Regnum Marianum gondolata a válasz, ez a felelet annak török vonatkozásaira, az uj, a magyar koronától függetlenített protestáns államalakulatra s ez képviseli velük szemben a magyar történet folytonosságát. a magvas:; 40fitú.(etük'$ s*«*wwks&/.,. at változatlan teljességét, a magyar léleknek ősi, keresztény katolikus hagyományait. A katolikusoknak ez a leginkább jezsuitáktól kidolgozott történetfilozófiája sohase tudott belenyugodni az ország feldaraboltságába, se a török uralomba, se a török védelme alatt kifejlődő, meghúzódó területi alakulásokba, minő volt az uj Erdély és utána a tiszai és felsőmagyarországi részek kuruc függetlensége. S mikor a törököt végül sikerült kiűzni, ez a gondolat biztosítja kétszázéves tévelygés után a magyar államiság tradicionális folytonosságát. S az új Nagymagyarország felépítésének munkája e szellem vezetése alatt kezdődik meg. A Habsburgok, Szekfű szerint, a XVII. század folyamán még korántsem törnek se az ország önállóságára, se a magyar nemzetiség megsemmisítésére. Ezek a célok csak később merülnek fel, és lesznek a Habsburg-politika tengelyévé. Alattuk egyesülve tehát könnyebben ellenállhattunk volna a török hódításnak s könnyebben lerázhattuk volna azt Szekfü, ha ezt igy nyíltan nem is mondja ki, ugy tetszik, mintha nem akarná beismerni azt, hogy a Habsburgok a német uralomra támaszkodva sem voltak képesek megvédeni bennünket a török előnyomulásától s épp ez a körülmény, ez a csalódás, ez az elhagyatottság hívta életre és erősítette meg velük szemben a keleti Erdély politikai sikereit. Nem felel arra a kérdésre sem, mi lett volna, ha Erdély akár a Rákócziak, akár Apaffy alatt a Habsburgokhoz áll, akik Nyugat- Magyarországot alig tudták tartani, nem hogy Erdélyt a török torkában, a végleges elfoglalás ellen megvédeni képesek lettek volna. Szekta kifogyhatatlan ennek az erdéki, keleti magyar politikának kritikájában. Bocskay, Bethlen ,vagy az Apafi vak Béccsel szemben nem kér • raas ■■••■■■»zeti figs ‘istenség gondolatát, de uralmuk odahaza saját országukkal. Erdéllyel szemben is, az alkotmányos szabadság sokkal kisebb mértékét jelentette, mint a Habsburgoké a magyarországi részeken. A Habsburgok sokkal jobban respektálták ezeket az alkotmányos jogokat, a magyar rendi szabadság jogait és intézményeit, mint az erdélyi fejedelmeket, akik az abszolutizmus, a fejedelmi korlátlanság egész nyílt és kíméletlen szisztémáját valósították meg saját portájukon. A felső- és nyugatmagyarországi nemesség ezért idegenkedett sokszor Bocskay, Bethlen vagy a Rákócziak inváziójától, mert jobban félt tőlük és kemény markuktól, mint a Habsburgoktól. Ez az erdélyi fejedelmi abszolutizmus a keleti despotaság állapotáig fajul az utolsó Báthoryak és Apaffyék alatt. A jogfosztás, birtok-, elkobzások, politikai üldözés, kivégzések, börtönzések, sötét udvari és családi harcok, intrikák, törvénytelenségek, korrupció és török szolgaság iszonyú vegyülékévé. Egy helyen ezeket irjaz „Apaffy udvara és hatalma nem sokban különbözött egy német duodec fejedelemétől, ahol a főszemélyek mindnyájan közelről ismerték egymást és a politika ügyeit családiasan, folytonos pletykák, hatásköri és rangsorbeli veszekedések közt intézték el. Hiszen még az ország a gyűlés tagjai is régi ismerősök, rokonok, atyafiak voltak, akik nem egyszer engedtek meg maguknak tréfákat. Az ügyek intézésébe Bornemissza Annán kívül az atyafiság más asszonyai is befolytak. Kemény Jánosné, Zólyominé nagy szerepet vittek a pártéletben. Keménynét és Zólyominét az Apaffy pártiak csak „táltosokénak csúfolták. Az egész komatársaságban legnagyobb befolyása Teleki Mihálynak volt Bornemissza Annával, rokonsága felmentette őt a tányérnyalástól, mayna-i faj n*° .uraknak egyedüli felervezőjéeit. Naláczi Istvánt barátai kedveskedvezőnagysága szép hoppmesterének , „a brassói asszonyok szép szemeitől megrégeszedett kopaszfejű uramnak nevezték. Az egyszerű sorsból fölemelkedett tanácsosok kihasználták a fejedelmi halom korlátlanságát s ennek leplei alatt üzleteket kötöttek, strohmanok által saját maguk vették bérbe a vám- és sótővet Csend eí csodák múlnak s mind elmúlnak ámÉs nem is lesznek már újabb csodák. Hogy: kék az ég, hogy nyit virág a fán? De jönnek felhők... hervadnak a fák? Ifjú szemekben, hogy lidérc cikát S gyújt tüzes lángot minden pillanat? De aztán elhagy a kiváncsi láz ... És semmi, semmi, ami megmaradt. Pedig de szép volt! Anyácska arca. Réten virágok. Ének. Madarak.Az első csóknak gyötrő kudarca. Új utak, célok ... Este. Virradat... Pedig de szép volt. Még a bukás is. Vagy csak a félig vívott győzelem. Táncoló szívvel táncos majális. Hab álomfelhők keringtek velem. 'Hát merre fussak? Magam elérjem!? S hol várom, most is, régi magamat? Hová lett kedvem? Lobbanó vérem? Kék szemem fénye merre s hol szalad? Tudok-e széllel versenyre kelni, Vándorátokra hajt-e, Végtelen, Tudok-e szókra rögtön felelni, Ha kicsendülnek a szivembe benn? Már csak lehunyom, de sokszor, szemem, Befelé nézek szobám ablakán. Nem várok semmit, mind emlékezem, Mint hideg őszben csend-levél a fán! Ablak tükörjén: utak . .. szerelmek ... ,S itt az út végén a szülői ház. A puszta házban egy bezárt gyermek — Vagy halott ember. A csendre vigyáz. Miklós Jenő Pillanat írta: Dallos Sándor Az után jött befelé a városba. November volt, este, a kövek már teleszívták magukat hidegséggel, a zsebekben áthültek az ércpénzek kis korongjai s ha véletlenül a földre estek, kemény és panaszos hangot adtak, az elközelgető fagyra emlékeztettek. — Tél lesz! — mondta a megdidergő tapintás. Már levél se volt a fákon. Az utcán eldobott papírok hevertek. A zsindelyek közül kimállott a vakolat s le-lepotyogott az utcára. A kirakatok üvegei merevek voltak, fagyott tükrök lapjukon cikáztak a fények korcsolyái, fényjátékot szikráztak, zeg-zug arabeszkeket, ahogy a lámpák imbolyogtak fent a drótokon. Bizony november volt, készült a tél. A villamosok kerekei élesen csikorogtak s a hang szúrva süvített a levegőn keresztül, mint az eldobott dárda. Bandukolt befelé és benézett az alacsonyabb ablakokon. Legtöbb helyen csak a függönyöket látta a rózsaszín és kék és zöld és lila világítást, tompa fényt, melyet megszűrt az ernyő színes selyme. És itt-ott órát látott a falon, fénylő korongu ingaórát, egy kép szögletét, egy lámpa zsinórját, egy foltot a falból. Néhol éppen a kályhára tettek s az égő szén rávillant a lehajtó asszony arcára. — Fütenek — gondolta — Már mindenütt fűtenek. November van. És megállt egyszerűen, nézni, hogyan fütenek. Jól be lehetett látni, az asszony meghajló alakján, ahogy itt ott meg megtapadt a lágy selyem és a villanyfény erős ragyogása élesen rajzolta az árnyékokat, így érezni lehetett, hogy a test átmelegit a könnyű kis anyagon s hogy a selyem finoman fogja vissza a lágy párát. Igen. És nagyon jól lehetett látni a feszülő harisnya ívelő varrását hátul. Aztán terítettek, készültek elő a vacsorához, az asztalokon megcsillant az ezüst, tányér koccant és az abrosz fehéren ragyogott a függő villany alatt s csak egy helyen volt rajta egy kis rózsaszínű folt. Látta — Paradicsom — mondta magának. — Paradicsomot ebédeltek délben és valaki foltot ejtett a térítőre. És ahogy ezt a kis paradicsomfoltot nézte, a zsebébe nyúlt Pénz volt a jó meleg átmeneti kabátja zsebében, pengők és kis nikkelkorongok és érezte, hogy hidegek. Hidegek voltak. A szél befut a zsebébe és áthűtötte őket. Fagyosak voltak a kis pénzek, ahogy csörgette és markolászta őket, kavart bennük s egyszerre odalépett a kapuhoz és megnézett egy kis zománcos táblát. Elolvasta: „Dr. Simon Zoltán, orvos. Rendel d. u. 3—5 ifj .. — Nos — mondta —, az orvosoknál terítenek. És nézte. A cseléd mozgott az asztal körül, simított a térítőn, a pohárszék ajtaját nyitotta és mondott valamit. — Simon Zoltán, orvos — mondta az ember. — Érdekes! így élnek Simon Zoltánék! Az asszony, kis, szőke, fiatal, kedveske. A tűzre rak, a cselédet dirigálja, délután bevásárolni jár, vagy olvas, vagy zongorázik. — Isten tudja. A férfi háromtól ötig rendel, a rendelőben fehér köpenyben várja a betegeket és ir. receptett:... „quantum grammarum“ ... és „...misce, fiat pulvis... detur, signetur ...“ Érdekes! Kik ezek? Alit. *— Misce, fiat pulvis — mondogatta. —» Recept... Lehet három szoba, meg a rendelő. Igen: ebédlő, uriszoba, háló, rendelő ... A szekrényben sok imorika női holmi... Igen. Harisnyák, batiszták, selymek, lehellet-kis dolgok!... És a másikban komoly férfiöltönyök. Érdekes ! Simon Zoltánék!... Simon Zoltánék itt előtte!... És a saját lakása! Komoly és magános szoba. November van persze, november és a kályhában izzik a szén, a bútorok fái pattogva melegszenek fel, a nagy sezlongban egyet-egyet kattan a rugó és búg sokáig, dong az átlangyosuló, komoly szobában, mint valamire emlékeztető, bentszorult dongó, lejjebb, valahol az alsóbb emeleteken meggyújtják a villanyt, a szobája ablakán bepattan a fény és a másik oldalon megvilágítja a falat, rátámaszkodik és valami cseléd falusi nótába kezd, valahol zongoráznak, itt-ott gyerekhang buggyan és a kályhakürtőben bug a szabadjára eresztett tűz, így van. És az Íróasztalon kinyitva egy Renan és a másik felén egy halom telekt papír. Írások, gondolatok és tervek, félig és egészen készen és ahogy az ember ül bent, az agy egy zugában /valami recitáló kis emlékezés ... egy doktor lánya, egy vidéki kis színésznő, egy asszony, egy, másik, néhány Mozart-motivum ... hámoll adagio, a Phantasia, az égen átúszó pár csodálatos felhő, holdfény alatt egy fehér füstöt hányó kémény, megint egy lány, az is doktor lánya — érdekes, hogy az is egy doktoré! — és ül az ember bent, ül, az íróasztal fölé hajol és a zöldernyős lámpa erős fényt vet az arcára, melyben kiéleződnek arcán az inak ... Állt az ablak előtt, feljebb, az utca vég Ára 24 fillér