Magyarság, 1930. december (11. évfolyam, 274-296. szám)

1930-12-02 / 274. szám

Az összes istenBAsid­HKei legnagyobb választéka, közismert olcsó Áron r Ram­as paszománya mesterek orsz. szövet SHZ8tO IV’ K4ro,a kirAly*nt SS8 (Kczp. Városháza aj helyiségeiben kapható. Fenti cé? n „Mag­ya­rság-elövetséff* »egt Életb­eléptenek a német kormány gazdasági szükségrendeleteit Berlinből jelentik. A gazdasági és pénzügyi szü­kségrendeletek este tíz órakor életbe léptek. A kancellári hivatal hivatalos közleménye szerint Hindenburg elnök a késő esti órák­ban aláírta a kormány részéről előterjesztett rendeletet, amelynek értelmében a kormány a birodalmi alkotmány 48. szakasza alapján különleges felhatalmazást nyer az ország pénzügyi és gazdasági rendjének biztosítá­sára. A szükségrendeletet az elnöki aláírás után azonnal nyomdába adták és este tíz órakor már meg is jelent a birodalmi tör­vénytárban. Hindenburg elnök és Brüning kancellár hétfői tanácskozásáról a következő jelentést­­adták ki: Hindenburg elnök kihallgatáson fogadta Brüning kancellárt, aki részletes je­lentést tett az elnöknek a kormány javasla­tairól. Az elnök jóváhagyta a javaslatokat, amelyek értelmében szükségrendeletet bocsá­tanak ki az ország gazdasági és pénzügyi rendjeinek biztosítására. Hindenburg elnök ezután köszönetet mondott Brüning kancel­lárnak fáradságos munkájáért és fölkérte, hogy tolmácsolja ezt a köszönetét a kormány többi tagjának és Luther dr.-nak, a biro­dalmi bank elnökének is. Ulabo szerb merénylet olasz vámőrök ellen Milánóból jelentik. A görzi tartományban vasárnap este megint politikai merényletet követtek el olasz állami hivatalnokok ellen. Amikor egy olasz vámőrökből álló nagyobb társaság bérautón hazafelé indult az őr­­állomásra Canale község vendéglőjéből, a falutól nem messze ismeretlen tettesek több fegyver- és revolverlövést adtak le rájuk. Az egyik olasz vámőrt megölték a golyók. A merénylők megszökte­k a sötétben. Az olasz *■<*.›• Vámőrelknél nem volt fegyver, mert nem voltak szolgálatban. A görzi polgármester azonnal mozgósította -az, egész tartomány rendőrségét és körülzárta Canale község­ környékét. A határőrséget is megerősítették, nehogy a tettesek szerb területre szökhes­senek Sándor... . Írta: Szalay László Reménytelen, lucskos, őszi alkonyat volt... Mindszent hava ... A Duna felől fogas szél fésülte az aluszékony mező­városkát ... A tócsákat csillogtató nyo­morúságos, néptelen utcákat s a kertek­ben halottak napjára tartogatott, nehéz­­illatú őszirózsákat... Lámpák nem igen fényeskedtek a sö­tétségben ... A községháza előtt nya­valyogott­­— egyetlen ... De világosság helyett ez is csak rossz szagot meg kor­mot ömlesztett, mintha összejátszott volna a sunyi éjszakában portyázó gono­szokkal ... A városka lakói megbújtak odvaik­­ban ... Mécseket füstölögtettek a sötét­ség ellen... S csöndben hallgatták a szél zokogását, ahogy vakon ténfergett az éjszakában ... Valamelyik téren — csak pár lépés­nyire a községházától — özönviz előtti, hosszas épület terjeszkedett... Beépített kapuszája még a sötétségnél is nagyobb sötétséget árasztva ... S e pokoltornác szörnyű üregéből valami láthatatlan, vén h­ázőrzőeb ugatott makacs elszántsággal. Ez a viharvert, ormótlan épület volt a kaszinó ... Illetve csak az egyik szár­nya ... Mert a másik szárnya kocsma volt... Ütni kezdett a toronyóra ... Hatot kon­gatott egymásután, náthásan ... A han­gok, mint a meleg szobából kiebrudalt árvák, minden lendület nélkül potyog­tak ki a toronyablakból... S a sötétség hirtelen olyan süni lett, mint a lekvár... Mikor is aztán a hivatalokból az irodák­ból, meg a nemesi kúriákból elindultak a kaszinóba a honorád­orok ... Mint a bosszúszomjas összeesküvők a drámában, innét is, onnét is felvillantak A gyertyavilágitotta kézilámpák... A százgalléros, felleghajtós, szürkekabá­tos, plédes, bőrbekecses kaszinótagok ... Mire a köszvényes kutya nyöszörögve hátrált ki a boltív alól s az érkezők egy­másnak adták a kilincset... Egy időses, rosszkedvű emberke sze­degette le róluk a kabátot... Dörmögve, morgolódva ... — Az uraknak is elment a jó dolguk, hogy­ ilyen kutyának való időben idebal­lagnak ... Ahelyett, hogy meghúzódná­nak otthon, a banyakemence enyhén ... Nevették a morgolódó vénembert, aki­vel olyan baráti viszonyt tartottak . . Aztán az egyik asztalnál elkezdték ke­verni a kártyát — tarokkhoz gyürköz­­tek —, a másiknál borozgattak, beszél­gettek, s a harmadiknál sakkozott a tár­saság ... Künn meg süvöltött a szél — mintha sárkány torka lökné —, tépte, marta a sötétséget s időnként ugy megverte ferde esővel az ablakokat, mintha puskából lőtt sörét csörgött volna ... Anno, 1844 ... A magyar csillag már feljött, csak még vérszegény, pihegős volt, a mint a télviz idején született bárány ... De gyerünk csak vissza a dunavecsei kaszinóba ... — Te, Petrovics! — mordult a kiszol­gáló komor kis emberkére a vadasi ná­­bob, Jankovics ... Ugyanaz a Jankovics, aki negyvennyolcban a Vigyázó-erdőből elsülyesztette ágyúval az osztrák ármá­dia egyetlen ágyúnaszádját a Dunán ... — Hej, le Petrovics!... Mi van a Sán­dor fiaddal? .. . Hol van, mit csinál?! ... A szemek Petrovicsra meredtek ... S az öreg megbántottan fordított hátat a nagyúrnak ... — Felelj, Petrovics! — és nagyot ütött öklével az asztalra a nagyúr ... Erre megfordult az öreg, rákvörös áb­­rázattal: — Minek azt tudakozni?!... Hogy tő­lem, az édesapjától halljad a nyomorú­ságát?!... Hogy éhezik, fázik, rongyos­­kodik, mert ahelyett, hogy dolgozna, bukfencet árul, meg verseket farag?!.. . Elhülve néztek ... Petrovics folytatta: — Nincs jobb dolgod, mint hogy az apa sebeit tépjed?!... Aki­­abban a re­ményben ringatta magát, hogy papot, jegyzőt vagy tanítót nevel a fiából, hogy a halála után ősz édesanyja gyámolitója legyen?!... — Bolond vagy, Petrovics!... — Garasokért verseket ir!... Holdat ugat! ... És uszit az urak ellen!... For­radalmat hirdet!... Nahát!... — Te őrült!... — De megjósolom neked, hogy akasz­tófán hal meg! ... Vagy maga is bele­fullad abba a vértengerbe, amit fölidéz!... A hangos szavakra besietett Petro­­vicsné is ... Csillapítgatta az urát... Most aztán túri Végh József birtokos szólalt meg ... Ugyanaz, aki a szabad­ságharc után hét évig raboskodott Kuf­steinben ... Nekifordult Jankovicsnak: — Igaza van Petrovicsnak! ... Egy busz és egynéhány éves kölyök ne csi­náljon országos politikát!... Tanul­jon! ... — Hallgass, pecsovics!... Nem egy húsz egynéhány éves gyereknől van szó, hanem a magyar jövőről!... A magyar jövő forr, buzog, dübörög abban a gye­rekben! ... — Az!... Az!... A magyar jövő!... A forradalom és a fölfordulás!... — Ó, te kishitű!... A népek szabad­sága úgy se Magyarországon fog el­dőlni! ... És nem lokálpatriotizmus, ha­nem világeszme az, amit a Petrovics­­gyerek hirdet! ... — Jó, jó!... Csak beszélj!... Majd ráfizettek ti még arra a fennen hangoz­tatott szabadságra — Kossuthtal együtt! — Sári-fári!... Belőled a hódoló meg­­hunyászkodás beszél!... Kántor öcsém! Hogy is mondja „A hazáról“ című költe­ményében az a «Sándor gyerek?!... A kántor — bizonyos Mizsey — föl­emelkedett . . . Megköszörülte a torkát, aztán komoran kongó hangján szavalni kezdte: Lement a nap. De csillagok nem jöttének. Sötét az ég . .. Közel, s távolban semmi fény nincs, Csak mécsvilágom, s honszerlemem ég. Valamennyien tenyérbe hajtott fővel, mélyen elgondolkozva hallgatták ... S mikor készen lett, Jankovics könny­­fátyolos szemmel körülnézett: — Hol vagy, Petrovics?!... — Itt vagyok! ... — Hát idehallgass: Mikor várod haza a Sándort? ... — A jó Isten tudja! ... Úgy lehet, mos­tanában! ... Majd írni fog!... — Hát idefigyelj, öreg! ... Ha írja, hogy jön, nekem te azonnal híradással légy!... — Jó ... — Befogatom a legdrágább hintóm elé a négy szénfekete lovam!... Megértet­tél? ... — Meg ... — Minden kerékküllőt és mind a négy ló szerszámját telitüzdössük fehér őszi­rózsákkal! ... — Értem ... — A bakra én magam ülök, oszt úgy megyek élejbe a határba, oszt úgy ho­zom be ide, az udvarodra!... A nagyúr befejezte ... Irtózatos csönd jön ... Mindenki megmerevedve ült a helyén, csak a szél nyögött, zokogott, sirt és kacagott az ablak alatt... Egyszercsak megkopogtatta valaki az ajtót... Minden szem arra merevült... Kitárult sarkig — s egy sáros, vizes, kopott, betegesen sápadt és vékony, de lángoló tekintetű ifjú lépett be. Petrovics felhördült s a felesége nagyot sikoltott: — Sándor!!!... Egymás nyakába borultak, önfeled­ten ... Csilléry András személyében új elnök került az igazoló­ választmány élére Igen rejtélyes körülmények közt történt meg hétfőn az igazolóválasztmány elnöké­nek, Gaál Vilmos dr.-nak visszavonulása az elnöki pozícióból. A szavazóigazolványok és ajánlási ívek szétosztását rábízták, e szét­osztás körül olyan feltűnő panaszok voltak, hogy napokon keresztül valamennyi párt a legsúlyosabb kifogásokat hangoztatta. Min­denki azt várta, hogy az elnök a hétfőre összehívott ülésen megjelenik, szembeszáll a vádakkal, erélyesen beigazolja, hogy min­den gyanúsítás fölött áll és közli majd azt, hogy ezután minden a legteljesebb rendben megy. Ehelyett azonban az történt, hogy Gaál Vilmos nem jelent meg az igazoló­választmány illésén, mert vasárnap írásban bejelentette Ripka Ferenc dr. főpolgármes­ternek azt, hogy erről a tisztségéről meg­rongált egészségére való hivatkozással le­mond. A főpolgármester nyomban intézke­dett is az új elnök kijelöléséről, úgy hogy hétfőn délelőtt a választmány ülésén Csilléry András dr. elnökölt. A rapid változás rendkívüli módon meg­lepte a választmány tagjait. A Magyarság munkatársa beszélt Csilléry András dr. el­nökkel, aki a következőket mondotta: — Ebben a pillanatban még nem mond­hatok mást, csak annyit, hogy a hivatalt átvettem és azonnal megindítottam a vizs­gálatot annak kiderítésére, milyen módon történt a szavazóigazolványok kikézbesítése. Kiterjesztettem a vizsgálatot a szavazóiga­­zolványok kézbesítésének postai végrehajtá­sára is. Az igazolóválasztmány holnapi keddi ülésén már,­­ jelentést fogok tenni a vizsgálat eredményéről és megállapítom, történt-e szabálytalanság. — Már most kijelenthetek annyit, hogy Gaál Vilmos a maga részéről a legkorrek­tebbül járt el, de 300.000 szavazóigazolvány egyszerre való kikézbesítése olyan nagy és nehéz feladat, hogy ennek minden igényt kielégítő megoldása, majdnem lehetetlen. Lehet, hogy történtek a technikai lebonyolí­tásnál hibák, ezeket majd megkeressük és a legsürgősebben kiküszöböljük. Nem is volt érdemleges ülés a hétfői, ezen Hann Arnold biztosította az új elnököt ar­ról, hogy az ellenzék teljes mértékben támo­gatja munkáját, ha pártatlanul jár el. Majd egyes hiányos kézbesítéseket tett szóvá, mire az elnök közölte, hogy ezeket is megvizsgál­tatja. Farkas Zoltán is megnyugtató intéz­kedéseket vár az elnök részéről. Biró Dezső pedig azt firtatta, hogy csodálkozik Gaál Vil­mos lemondásán, különösen pedig az indo­kolást furcsállotta, mert vasárnap este még semmi baja sem volt Gaár Vilmosnak. Úgy látszik, hogy a számonkérés alól akart ki­bújni. Arra kérte az új elnököt, állapítsa meg azt, hogy hány szavazójegy maradt már a városházán. Az összeszámláláshoz hívja meg őket is. Joanovics Pál dr. azt fejtegette, hogy a formális jog Gaár Vilmos oldalán volt, min­den párt igazolványainak kézbesítése hiányo­san történt, ő maga megkapta például, de a felesége már nem. Lázár Ferenc szintén kö­zölte a választmánnyal, hogy ő sem kapta még meg szavazóigazolványát, pedig a szom­széd ház lakóinak már kikézbesítették. Nem lehet tehát tendenciózus a dolog, meg kell várni, míg a posta lebonyolítja a hatalmas munkát. Miután Bíró Dezső fentartotta azt az Indítványát, hogy a választmány összes tagjai megnézhessék a szavazóigazolványo­kat, az elnök szavazást rendelt el s mivel sza­vazategyenlőség volt, az elnöki szavazattal az indítványt elvetették. Csilléry András elnökké való kinevezéséhez tejtől előbben a havas áruházban vásárolhat Tekintse meg kirakataimat/ Kérje divatértés/rémoi! 1930 december 2. kedti Fogyasztóknak gyár! áronl Két meglepetés! Köt e­g­yedár­u­s tt ! », , VICTORIA 200 Kettő plus, egylámpás nagyteljesítmény«, há­lózati készülék szavatossággal, TELEFUNKErt L. «M. közismert, közkedvelt és legelterjedtebb conus-hangszóróval csak t* 188.--2 Garanciális esM­auM minősége a legjobb­ árban a leg­old­dbb S 60 00 120 volt 9.72 12.96 összes TELEFUNKEN gyártmányok, valamint Pro­tos porszívó- és padlófény­ezőgépek előnyös részlet­fizetésre szerezhetők li Vidékre csomagolást nem számítunk. Viszonteladókat nem szolgálunk ki! Kérje díjmentesen, diszárjegyzékünket. KAMMER ÉS TÁRSA, Budapest, VI., Vilmos császár­ ut 5. T.: 269—42._______ illetékes helyen még azt fűzték hozzá, hogy erre a tisztségre ő volt a legalkalmasabb, mert mint a törvényhatósági bizottság örökös tagja, egyetlen listán sem vállalt jelöltséget, így tehát érdektelensége vitán felül áll. A Keresztény Községi Párt adminisztratív ve­zetését pedig már hétfőn reggel átadta Pet­­rovácz Gyulának. A Felvidék fele lakossága kivándorolna, ha szabaddá ten­nék a határokat Prágából jelentik. Dzurdnyi László, a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője, foly­tatja intervju-sorozatát, amelyet a Felvidék nevezetesebb tényezőivel folytat. Ezúttal Vazus Mártont, a tót nemzeti párt vezető­emberét, a tótság legnagyobb élő költőjét, intervjúvolta meg, aki főleg gazdasági kér­désekről nyilatkozott. A mostani helyzet, Barus szerint, tarthatatlan. A Felvidék nem élhet és nem örülhet is szabadságnak abba­n a tudatban, hogy gazdaságilag tönkremegy. A Felvidék kenyeret kiván asztalára, ha odaitt, a nyugati részen nyomor lenne, ám legyen itt is, de a kenyeret meg kell fe­lezni. A tótok kénytelenek kivándorolni. Ez a kivándorlás szörnyű vádat jelent. Azelőtt is volt kivándorlás, de ha ma szabaddá ten­nék a határokat, a Felvidék lakosságának fele kivándorolna. .

Next