Magyarság, 1932. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

ИЩРД' MWkWIWf' I 2 Válasz Bethlen Istvánnak A leghatározottabban ellent kell mondanom Bethlen István grófnak, ki karácsonyi nyilakozatában azt állítja, hogy az egységespárti uralom változatlan megmaradása a külföldön bizalmat ébreszt Magyarország iránt. Egy tízéves rendszer, mely ilyen letöréssel végződik, nem lehet alkalmas arra, hogy maga iránt bárhol bizalmat keltsen. De egyébként is éveken át elég gyakran tapasztaltam a külföldön, hogy a magyar nép iránt megnyilatkozó komoly és őszinte rokonszenv és jóakarat mily nehezen szánja reá magát az egységespárti rendszer alatt görnyedő Magyarország érdekében való cselekvésre, éppen az idejétmúlt, és világszerte kedvezőtlen reakciós hírnevű rendszer miatt, melylyel nem akar senki közösséget vállalni. Az előbb felsorolt, bevallom, rendkívül súlyos szükségintézkedéseket ma már csak egy nemzeti szellemű demokrácia tudná végrehajtani kellő közhangulatban és kellő eréllyel, melyek hijján a mai rendszer minden intézkedése félszeg, bátortalan, sőt gyakran elhibázott lesz. Kritikus új esztendő áll előttünk és unos-untig hangoztatott követelésem mellé, mellyel a kormányt gazdasági program adására sarkaltam, most már kénytelen vagyok kiegészítésül azt a követelést is odaállítani, hogy az önmagát túlélt egységespárti rendszer helyébe egy új, cselekvőképes, időbenn és odakivnn bizalmat keltő, s a bizalmat megtartani tudó demokratikus nemzeti rendszert kell létesíteni, melyben elég erő és tehetség van,hogy az elkövetkezendő nehéz és sorsdöntő időbön az országot átalvezesse. \ sainkból kell megélnünk és erre a feladatra kell berendezkednünk, ha nem akarunk idő előtt összeroppanni! A nemzet legjobb erőinek kell erre a célra összefogni s a kibontakozás legsúlyosabb akadályaként azt az egységespárti párturalmi rendszert kell megjelölnöm, mely egy ilyen feladat elvégzésére teljesen alkalmatlan és képtelen. új évet Г «Jzethy Pemetefűcukorka fogyasztóinak! / ^ /л 1 «ъ/. * лк ! Orákulum 1932-re Valamikor régen, Hadban, véres végen Sóhajtoztunk: — Béke! Mikor lesz jövendő Ennek a rettentő Háborúnak vége? Azután — vége lett! Véres végek felett Vészes varjak szálltak. Végzetünk betellett: Nékünk Paks mellett Békéket csináltak. Bele örült e honnak ... Zokog Trianonnak Tiprott nemzedéke. Veri tömlöcfalát: Mikor lesz e gálád, Rút békének vége? Maga mellét tépve Sikolt a sötétbe, Kínnal ködlő mécsnél. ■ Már vigaszt se talál. Szebb a harcos halál Békés döglődésnél! ( Jász) Öreg Bagosi Máté írta: Mados György ötven esztendő óta faragta Bagosi Máté a zömök kerékagyakat, a karcsú küllőket, a nyurga szekérrudakat, a tetszetős saroglyákat és lőcsöket s olyan gyönyörűségét találta a mesterségében, hogy ötven esztendő alatt egyszer sem szottyant kedve, hogy legalább bekuk-kantson a szomszéd kocsmába. Nem láván la ő sem az italt, sem a tereferét sem a muzsikát, évelő bort, bánatot, özvegységet, rossz időket, magányos életet feledtetett a munka. A jó munka, a csinos munka. Nyáridőben, estefelé leverte a bajuszáról és szemöldökéről a fűrészport, mosolyos elgondolkozás közt megtömte a pipáját és kiült a ház elé. Ütt, ült és nézte, nézte azt az öreg tölgyfát, mely az árok partján állott. Vastagtörzsű, terebélyes tölgyfa volt ez, melynek hűvös fekete árnyéka beborította az egész házat, ötven esztendő óta hűsölt alatta Bagosi Máté, persze ismerte is minden ágát, az ágainak minden hajlását s talán esztendőről-esztendőre együtt érezte vele a irigyezés és lombosodás tavaszi örömét s őszkor a lombhullatás mélabuját. Ült, ült a ház előtt, pipázott és nézte a fát. . Egyszer, alkonyattájban nagy sebbel- lobbal jött a kéknadrágos városi szolga és megállott az öreg előtt. Alighogy köszönt, nagy hadarva máris belekezdett a hivatalos mondókájába: — A tekintetes főjegyző ur azt üzente k Bagosi uramnak, hogy ebben az utcában a mérnök urak parancsolatja szerint minden második fát ki kell vágni. Mivel pedig itt a ház előtt ez a tölgyfa színten második fa, ez is beleesik a mérnöki határozatba. De azt üzeni a főjegyző úr, hogy a határozat szerint ezt a fát nem a város emberei vágják ki s a város nem is tart rá számot, hanem Bagosi uram a saját hasznára kivághatja, aztán csinálhat belőle lőcsöt, saroglyát, vagy akár grófi hintót is, de nyolc nap alatt cakkumpakkel kell még a gyökere helyét is takarítani. Azt is mondta a főjegyző úr, hogy ez a fa csakugyan Bagosi uramat illeti még Pilátus előtt is, mert a Bagosi uram apja ültette, amint az a nép előtt is tudva van, de Bagosi uram meg annyit nézte, hogy legjobban tudja, hol kell a derekához a fűrészt odailleszteni s hol fogja a legjobban az ágát a szekerce. Hát az biztos, hogy szép ajándék ez a várostól Bagosi uramnak, mert bizony három hintóra valóra is kijut majd belőle. No, csak használja haszonnal, egészséggel. Bagosi Máté szólni sem tudott a megdöbbenéstől s olyanokat nyelt, mint akinek egyre keserűbb nyál szalad le a torkán. Sehogy sem tudta és sehogy sem akarta megérteni a főjegyző üzenetét. Hogy ezt a fát ki kell vágni? Ezt a lát neki kell kivágni, mert ezt a lát neki ajándékozták. Neki kell ezt derékban elfűrészelni, megölni, aztán lőcsöket faragni az ágaiból, a szép, lombos ágaiból, kerékagyat csinálni a törzséből, az erős gyönyörű törzséből, amelyet gyermekkorában annyiszor átölelt, amikor madárfészek után kapaszkodott fel rá. Igen, hogy ezt a fát ki kell vágni és megengedték, hogy ő vágja ki. Valami rettenetes csapást, tébolyító szégyent, megmagyarázhatatlan fájdalmat, kigúnyoltatást és keserűséget érzett. Az első percek izgalma mindent összekavart benne. A fejét olyan nehéznek érezte, hogy meg sem tudta emelni, hogy felnézzen a fára. Csak a gyökerét látta a kínlódva oldalt sandító szeme, a földből kidudorodó vastag, izmos gyökerét, de ha a szemét lehunyta, egyszerre az egész fa, az egész fenséges, zöld terebély s mögötte a ringatózó hűvös fekete árnyék s az árnyék cirógató selyme mögött a sok-sok ragyogó nyár melege, illata, fénye tűnt elő képzeletében. Minden, ami elmúlt. Az egész élete. Krőtiszkül vánszorgott be az udvarra.] A mírhelyben.elég tett-vett, motozott, ide rakta, oda rakta a szerszámokat, rágyújtott a pipára, de nem szívta tovább, fsarangszokor aztán lefeküdt, de csak vergődött az ágyban s egyre motyogott, töprengett, mert nem értette a dolgot. Hogy ezt a fát neki ajándékoz,ták, ezt neki ki kell vágni s aztán feltrancsirozhatja, csinálhat belőle bölcsőt, saroglyát és hasznot húzhat belőle. Mint valami más idegen fából. Portékát csiinálhat ebből a fából. És viheti a vásárra. Ezt, ezt a fát. Sehogy sem tudta az agyába erőszakolni ezt a gondolatot. A szive úgy megfajdult tőle, hogy csaknem feljajdult bele. S rettegve kezdte várni a nyolcadadik napot. A terminust. Nyolc nap, múlva a városi szolga pontosan beállított: — Azt kérdezteti a főjegyző úr, hogy mi lesz a fával? Kivágja-e Bagosi uram, vagy nem? Az öreg Bagosi megemelte az összeszoritott öklét s miközben belecsapott vele a levegőbe, vad keserűséggel elorditotta magát: — Nem A városi szolga nagyot csodálkozott s mivel tüstént arra gondolt, hogy Bagosi Máté megbolondult, hirtelen sarokon fordult és elroholt. Másnap reggel az öreg Bagosi nagy recsegésre-ropogásra riadt fel. J Szekercék csattogtak odakint az utcán, suhogva zuhant le egy-egy lombos ág a magasból, acélos zengéssel vájta be magát a fa busába az ácsfürész s a csizmák tompán dobogtak a megtámadott óriás körül. — Hóhérok! — morogta tébolyult dühvel Bagosi. — Megölik a gazemberek, megölik, megölik — ismételte fogcsikorgatva s a szeme villámlása olyan gondolatokat árult el, mint akinek a м шявмд 1932 január 1. péntek Károlyi Gyula gróf optimizmust hirdet az új évben Törvény készül az álláshalmozásokról és az összeférhetetlenségről . A békerevíziónak mielőbb el kell következni Károlyi Gyula gróf miniszterelnök újévi üzenetet küldött székesfehérvári választóinak, amelyben tájékoztatja őket a kormány feladatairól. Eredetileg beszámolót akart tartani a miniszterelnök, de nagy elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg választói között, így a lapok útján ismerteti propagandáját. Legfontosabbnak tartja a gazdasági bajok enyhítését. E tekintetben a trianoni békeszerződés következtében még nehezebb a mi országunknak a küzdelme — írja a miniszterelnök — mint más országoké. Egyébként is nehéz a kormánynak a munkája, mert pénzügyi programjában állandóan ellentétes érdekek és szempontok összeegyeztetéséről van szó. A jövőben oda fog irányulni a kormány törekvése, hogy biztosítsa a gazdasági élet fejlődésének a lehetőségét, ugyanakkor a magyar állam hitelét is megóvja és fönntartsa a pengő vásárló erejét, vagy ami ezzel egyértelmű, kerülje el az inflációt. A költségvetést olyan nívóra kellett leszállítani, amelyet az ország adózóképessége elbír. Azonban tisztán a dologi kiadásoknál eszközölt megtakarításokkal nem mehettek le a megkívánt 550 millió pengős határig, tehát hozzá kellett nyúlni az állami alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeihez. Elismeri, hogy a devizakorlátozások bizonyos fokig kényelmetlenek, azonban valutavédelmi okokból nem terheltek el az intézkedésektől. Még olyan engedményt sem lehet tenni, hogy egy bizonyos fokig terjedő inflációt csináljanak, mert hiszen nem lehetettmeghatározni, hogy melyik pont az, amilyen túl az infláció veszedelmes lehet. Épp , ezért a pengő védelme érdekében száz százalékig ragaszkodni fognak a deflációs pénzügyi politikához és vállalni fogja a kormány — mondja a miniszterelnök — az átmeneti nehézségek által okozott bajok a felelősséget. 1932-es esztendő politikai feladatainak legelőször a többszörös állásokkor akarják törvényhozási uton rendezni, az összeférhetetlenségi kérdés revin és a részvényjog reflomipura keríti s sdei ezeket a prominens kérdéseket párt, polikai szempontokból nem tehetik félre s rím foglalkozhatnak tizedrangú jelentőségű ügyekkel. Károlyi Gyula gróf szerint bármennyire nehéz is a jelenlegi helyzet, mégis vannak optimizmusra jogosító momentumokrá. A nálunk tapasztalható pénzügyi és gazdasági nehézségeket az egész világ érzi. A miniszterelnök bizakodik abban, hogy a világkrízis kimélyülése előbb-utóbb ahhoz a belátáshoz fog elvezetni, hogy minden bajnak legfőbb oka az elhibázott békeszerződés és hogy a revíziónak mielőbb el kell következnie. Az az új élet ugyanis, amelyet a győztes hatalmak elképzelése szerint a békeszerződések voltak hivatva megalapozni, most már világszerte csődbe került s így joggal reménykedhetünk abban, hogy a ránkszakadt nehéz esztendőket boldogabb élet fogja fölváltani. Végül arra hívta föl Károlyi Gyula gróf választóit, hogy ne csüggedjenek, hanem bízzanak a jobb jövőben. Ivády Béla földmivelésügyi miniszter megmagyarázza képviselőházi expozéját Újév alkalmával a földmivelésügyi minisztérium tisztikara a régi szokás szerint testületileg tisztelgett Ivády Béla dr. földmivelésügyi miniszternél. Mayer Károly dr. államtitkár üdvözölte a minisztert, aki válaszában megköszönte munkatársainak megjelenését és a szavaiban kifejezett bizalmat. Azt hangoztatta, hogy képviselőházi expozéjának tendenciózus beállításával éppen a tisztikar bizalma lett volna megingatható vele szemben, majd a következőket mondotta: — Határozottan tiltakozom ez alkalommal is expozém olyan irányú beállítása ellen, mintha abban az elmúlt tíz év munkáját kívántam volna kritika tárgyává tenni, vagy hivatali elődöm fáradhatatlan és igazán önzetlen munkásságát, vele együtt a ti odaadó munkásságokat kívántam volna lebecsülni. Beszédem nem szolgált mást, mint hogy leszögezzem nyilvánosan is azt a birtokállományt, amelyet mint miniszter átvettem. Isten áldása kísérje az új évben munkásságfokait Ernszt Sándor a Juvöléten hazaid» és résztvesz a politikai életben Pozsonyból jelentik: A pozsonyi Híradó munkatársa felkereste Galgócon Ernszt Sándor dr. prelátust, a volt népjóléti és kultuszminisztert, aki karácsony ünnepén az ottani ~ sz-álomhsp a nagymise celebrálása közben, ‘rós Lécse. . Az újságíró elmondta, hogy a főpap már sokkal jobban érzi magát, bár meglátszanak rajta a betegség nyomai és fáradtságát hangoztatja. A volt miniszter elmondotta, hogy remélhetőleg a jövő hét elején visszatér Budapestre. Az újságíró kérdésére Ernszt kijelentette, hogy egyáltalán nincs szándékában visszavonulni a politikai élettől. Továbbra is küzdő katonája marad a viszonyok feljavítására felsorakozott frontnak. Az általános európai gazdasági válságról szólva hangsú lyozta, hogy szerinte nincs más megoldás hátra, mint az európai egyesült államok megalkotása, azonban ezt nem a kossuthi elgondolásban, de nem is Coudenhove- Calerghi tervei szerint képzeli el. Szabadabb gazdasági egységet kell, hogy alkossanak az európai országok és az legyen az alapja az összefogásnak. Hindenburg elnök újévi rádió-feeszédjét Moszkva megzavarta Berlinből jelentik: Hindenburg elnök Szilveszter estéjén fél tíz órakor beszédet mondott a német rádióban, amelyet valamennyi német állomás közvetített. A birodalmi elnök beszédét a moszkvai internacionálé rádióállomásának közbelépése legnagyobb részében érthetetlenné tette, Hindenburg elnök beszédének csak első részét lehetett érteni. Az elnök beszédének ebben a részében a következőket mondotta: — Tudatában vagyok annak, hogy milyen hatalmas áldozatot követel tőlünk az idő, saját erőnkből kell megkísérelnünk a válság leküzdését. A német népet őszinte köszörnet és elismerés illeti azért az áldozatkészségért, amelyet tanúsított, azért a türelemért, amellyel minden fájdalmat és terhet magára vállalt. Az áldozatok nagysága azonban arra is feljogosít, hogy egyidejűleg felemeljük követelő szavunkat a külfölddel szemben és mindenkinek értésére adjuk, hogy lehetetlent mi sem bírunk magunkra vállalni. A külföld ne nehezítse meg talpraállásunkat. Amikor az elnök idáig ért, a német rádiót hirtelen elnyomta a moszkvai internacionálé rádiója, amelyben német nyelven ismeretlen kommunista agitátor szava hangzott fel: — Készülődjetek a nagy politikai tömegharcra, — mondotta a moszkvai hang. —• Szovjetnémetországot akarunk és a коготтн nizmus meg is teremti ezt a birodalmat. Sorakozzatok a vörös zászló alá, munkások! Az alig egy percig tartó zavar után ismét hallani lehetett Hindenburg elnök beszédeinek befejező részét. Önkéntelenül is visszagondolok Tannenbergre, —rondotta Hindenburg. — Helyzetünk akkoriban szintén súlyos volt. A hit bajtűrs köteléke, a benső hazaszeretet és az önmagunkba vetett hit összetarton bennünket, úgy, hogy a döntés a mi javunkra esett. Ma szintén felhívom egész Németországot, hogy kéz a kézben, csüggedés nélkül nézzünk a jövő elé. Az Isten már sokszor megmentette Németországot, ma sem fog minket elhagyni. — És most a német nép teljességének és minden németnek egész szivemből boldog új esztendőt kívánok!