Magyarság, 1932. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

1032 január 1. pontot ISETI. аянмг. Krisztus vagy Lenin? A fiatal politikus-generáció képviselői a keresztény politika új feladatairól A Magyarság szerkesztősége elhatározta, hogy az év utolsó napján kérdést intéz a nemzeti politika fiatalabb generációjának nevesebb tagjaihoz, hogy miben látják ők a keresztény politika jövendő útjait. Tíz esztendő sok csalódásai és tévedése után éppen a fiatalabb politikusgenerációtól kér­rü­nk állásfoglalást az igazi modern szociális tartalmú keresztény politika céljairól és eszközeiről. Az itt következő nyilatkozatok, amelyekben pártkülönbség nélkül mondják el fiatalabb politikusaink véleményüket, ma­guk is azt bizonyítják, hogy a liberális és szocialista oldal minden próbálkozása elle­nére csak egy helyesen értelmezett igazi keresztény politika az, amely a jövendő Magyarországot a mai mély sülyedéséből ki­emelheti. Széchenyi György gróf: Vagy erőteljes keresztény szociális politika, vagy — szovjetizálódás Széchenyi György gróf, a modern fia­tal szociális katolicizmus egyik legbátrabb előh­arcosa, a keresztény politika kérdéséről a következőket mondja nekünk: — Keresztény politika csak a legszéle­sebb néprétegekre támaszkodó szociális po­étika lehet A mai keresztény politika széles néprétegek meglepetésszerű­ félrevezetésére van alapítva — a választások alkalmával. Soha kevesebb szava az egyénnek nem volt, mint ma, még az intelligens embernek is előírják, miként szabad gondolkozni, s­­ha eltéveszti az irányt, akkor közvesélyes ember, forradalmár. Ha így jár az intellgens ember, mennyi lehet a tömegek valóágos politikai befolyása? Az igazi keresztény po­litikának ma nálunk elsősorban arra kell törekedni, hogy emberséges, erkölcsös­let­­feltételeket biztosítson a falu emberfelesé­­gének. Ez ma nincs így, ma a mezőgazdasági politika csak az exportfelesleget tartja szén előtt: a hízót, a gabonát, a gyapjút és a to­jást stb. és nem elsősorban magát az em­bert. Pedig a külső és belső fogyasztópiac teljes lezüllése folytán a falusi ember ván­dorbotot lesz kénytelen a kezébe venni, a hátára meg koldustarisznyát. Az ipar, mesterséges vámvédelem oltalma alatt túlméretezte magát, a befektetett tőke részben elveszett. A jövendő igazi keresz­ténypolitikának az ipari vámvédelem túlzá­sait meg kell szüntetni. Az aranyvalutára alapozott pénzügyi rendszer csődöt mon­dott, annál jobb, minél hamarább ismerik ezt föl a közgazdászok és politikusok; az új kereszténypolitikának itt is új alapokra kell térni. A túlméretezett államhatalommal szemben ma ismét a társadalmat kell lábra­­állítani. Mert az állam ma sem nyer már támaszt a sok egyesületben, túlorganizált és éppen ezért atomizált társadalomban. Ezen nem lehet úgy segíteni, hogy megint új alakulatokba csődítünk bele boldogot, bol­dogtalant. A szervezés rendszerén kell vál­toztatni. A természeteset, az összeillőt kell egybefűzni, világnézeti felfogásban, foglal­­kozási és gazdasági ágakban, munkaadót, munkást, tisztviselőt, öreget és ifjúságot együvé, a társadalmi rétegek arányos és in­tézményesen biztosított befolyásával. A par­lamentarizmus, a számszerű, illetve többségi demokrácia ideje lejárt. A közeli vagy távo­labbi jövőben hivatás­szervezetek fognak is­mét időnként országgyűlést tartani, vagy pe­dig ha nem értjük meg az idők szavát és nem tesszük meg azt, ami kötelességünk, nem fogjuk tudni megakadályozni, hogy ismét a szovjettanácsok üljenek az ország nyakába.­­­ Mindent egybevetve, a jövendő keresm­ény­politikának az ember, az éhező, fázó, áhátlan, züllésnek indult ember lehet csak központja, ha nemzeti életre és jövőre eyáltalában reflektálunk. Báli Trakkinget csak nál vegyen, mert szabása a legkiválóbb, minősége a legjobb, ára pedig a leg­olcsóbb Károly körút 3. A hárombetűs névre ügyelni kérem. szivét, lelkét, a múltját, az egész életét szaggatják, tépik s döntik romba e pil­lanatban. Harmadnap a városi szolga ismét fel­kereste Bagosi Mátét : — Azt üzeni a tekintetes főjegyző ur, modta hivatalos hangsúlyozással — hogy ő már kivágatta a lat, ha pedig Bagosi uramnak szüksége van rá, még ma hordja be az udvarára, mert holnap már­ a város viteti el. Bagosi arca hirtelen felderült: — Mondja meg kend a tekintetes fő­jegyző úrnak, hogy köszönöm a jó szí­vességét, nagy szükségem lesz rá. Be­hordom én azt még ma, osztán csinálok belőle hintát, diszhintót, parádés határt, no-no, persze, hogy behordom. S amikor a városi szolga eltávozott, tüstént nekilátott a munkának. A fa tör­zsét a szomszéd is segített behemper­­getni az udvarra. S ettől a naptól kezdve a Bagosi Máté kezében nem ál­lott meg a fűrész. Szép szál deszkákat vágott ki a kemény törzsből, majd mérni kezdte azokat a collstokkal. Az­tán egyre hangosabban sikongott kezé­ben a gyalu, omlott alóla a kunkorgós fragács, csattogott a véső fokán a sze­keréé és közben szokatlan vonalakat, mintákat, diszeket rajzolt a deszkala­pokra a plajbász, amelyeket öreg Ba­gosi Máté aztán gondosan kifaragott De nem lett a gyönyörű tölgyfából kerékagy. Nem lett belőle sem küllő, sem lőcs. A mester keserű lelke most másról álmodott. Egy lombhullató őszi estén aztán a Bagosi Máté ökle rádermedt a szekerce nyelére. S fagyos csend lett egyszerre a műhely körül. De a nagy pillanatkor már készen volt­ a koporsó. Rikovszky Tibor: h­a ma nem Ш a keresztény politika a sö­­regek élére állni, elveszett Rikovszky Tibor országgyűlési képviselő a kresztény párt legfiatalabb képviselőtagja a köetkezőket mondja: —Én a keresztény politika lényegét abban látom krisztusi szellemben dolgozni a földi profilnak megoldásán. Ezt az irányt szerin­tem gyakorlati politikában Csávossy, Mackenann­­és Dassonwille páterek tanai jelzik, mert a keresztény politika sohasem lehet ortpolitika. Ennek tömöríteni kell mindazzal, akik ezt a világnézetet tették életük t­gelyévé. Tehát keresztény politikát lehet és kell csinálni Gaal Gaszton pártjá­ban, az­gységes pártban, sőt­­ a keresz­tény pánan is. Azért is merem hirdetni, hogy a kresztény politikáé a jövő, mert a jövő polivai és szociális küzdelmeit világ­nézeti alapn fogják megvívni és eldönteni. Krisztus, így l­ennn: ekörül folyik a harc, a bolsevikk­ollektivizm­u­s ütközik itt meg a kereszténységel. — A kersztény pártnak, mint külön párt­nak jövője tekinteni attól függ, élére fog t­ilni-e lendüli a harcban annak a tábor­nak, melyek létében fenyeget az uj keleti veszedelem. Va szakít a pártérdek diktálta opportunizmssal, a kicsi problémák ked­véért való meg­kárás szellemével és magára öltve a kirszhi arzenál fegyverzetét, ebből a magasabb aspektívából tekint le a ma­gyar politikai­­ erőkre, d­e nincs kétségem aziránt, hogy ■ elkövetkezendő nagy küz­delemben övé esz a vezető szerep. Mind erősebbé válik kívánság, hogy a keresz­tény politika lupája és gyakorlati célkitű­zései fedjék a­­redeti krisztusi elgondolást. Soha nem volt­­ tömegekben mélyebb és hangosabb a vár egy ilyen politika után, mint ma, a szörnységesen súlyos gazdasági és szociális válsó idején. Ha ma nem ad a keresztény politik élére állni ennek a tö­megnek s nem trja levezetni a lelkek há­borgását, akkor tisztelte a csatát. A keresztény fizikától várják el a ma­gyar tömegek , összeférhetetlenség re­formját. Elvárja hogy a részvény­jogi reformból ne engte kiirtani holmi kalmár okoskodásokkal az­ szettemet, mely a köz érdekét van hivatt védeni a kevesek önös érdekeivel szemben . Ettől a kereseny politikától intranzi­­gens állásfoglalást inak minden olyan kér­désben, mely intézén­yesen igyekszik meg­ oldani a súlyos szociális problémákat. A nyomornak lehet átmeneti enyhítője a kari­­tász, de gyökeresen csak a hamisítatlan krisztusi kereszténység oldhatja meg ezt a kérdést is. A sötét jövőnek elébe néző ma­gyar ifjúság is csak akkor várhatja sorsának jobbrafordulását, ha ez a keresztény politika elsöpri az álláshalmozás rendszerét s le­dönti a mammut fizetéseknek — sajnos, nem agyaglábon álló — bálványát. Az ország egészséges közvéleménye ma bátor férfiakat keres, akik nemcsak a szájukon hordják, hanem a szívükön is viselik ennek az elgon­dolásnak maradéktalan megvalósítását. Min­denki vár valakit, vagy valakiket, akik nem­csak beszélik, hanem cselekszik is ezt a politikát. Kelemen Kornél: A keresztény gondolatnak minden nemzeti ala­pon álló pártot át kell hatni Kelemen Kornél országgyűlési képviselő, az egységes párt egyik új képviselője és a párt fiatalabb generációjának vezető alakja mondja a következőket: — A keresztény gondolatnak a proletár­diktatúra utáni látszólagos előretöréséről, sajnos, megálalpíthatjuk, hogy az nem volt egyéb, mint a gondolatnak politikai jelszó­ként való kihasználása. Megállapíthatjuk, hogy ezt a gondolatot társadalmi, hivatali és politikai érvényesülésre és szerencsétlen üz­leti vállalkozásokra játszották ki. Ami a ke­resztény gondolatnak a jövőbeni előrehala­dását illeti, azt abban a negatívumban fejez­hetem ki, hogy a keresztény gondolatot azon az utón győzelemre vinni semmiesetre sem lehet, amelyen eddig próbálták.­­ Politikai értelemben a keresztény gon­dolatot nem sajátíthatja ki egy párt sem, ez nem lehet pártcégér. Annak minden nemzeti alapon álló pártot egyaránt át kell halnia. A keresztény gondolat tetté akkor fog válni, ha a keresztény tömegekben azt nemcsak jelszóval igyekszünk ébrentartani, hanem a társadalmi igazságosság alapján a kirívó osztályellentétek megszüntetésével a tömege­ket annak áldásaiban is fogjuk részesíteni. Szerencsés kezdet, egész évben öröm: egy Telefongyári radio Napi fillér részlet Mojzes János szerint minden igazi keresztény politikának földreform és telepítés az allája A független kisgazdapárt egyik legfiata­labb képviselőtagja, Mojzes János, a követ­kezőket mondja: — Én a keresztény politikát éppen az ellenkezőjében látom mind annak az önző és egyoldalú osztálypolitikának, amely az utolsó tíz esztendő többségi rendszere és v­ilágháborút megelőző liberális rendszer miátt uralkodott ezen az országon. Szerintem igazi keresztény politika csak a széles nép­­rétegek politikája tehet. Természetes, hogy Magyarországon más politika nem is ural­­kodhatik, csak egy jól felfogott és jól értel­mezett keresztény politika. A kereszténység hirdette azt, hogy a rabszolga is az Isten képmása, hogy Isten előtt mindenki egyenlő és hogy az elnyomatás nem Istennek, hanem az embernek a műve. Ezek az eszmék azok, amelyek ezer évvel ezelőtt Magyarországon is győzedelmessé tették a kereszténységet. És ma ezek az eszmék százszor aktuálisabbak. Minden politika annyit ér, amennyire emelni tudja a nép széles rétegeinek gazdasági és kulturális fejlődését. — Én tehát a jövő keresztény politikája alatt csakis egy olyan politikát tudok elkép­zelni, amely semmiben sem folytatása a világháború előtti, úgynevezett liberális politikának, amely elkerülhetetlenül Trianon­hoz vezetett minket. Szerintem ez a magyar politika azzal vesztette el a játszmát, hogy a DS-ban megindított jobbágyfelszabadítást nem vitte tovább egy lépéssel, nem gondolt egy becsületes magyar földbirtokpolitikára, hogy a felszabadított jobbágyságot gazdasá­gilag is megerősítse. — Én, mint a szerb határhoz közel lakó ember, látom csak, hogy milyen katasztrófa volt a földbirtokpolitikának ez a teljes hiánya a nemzetiségi területeken, de az oda­­átra került tiszta magyar területeken is. Az utódállamok kormányainak nagy terük nyí­lott odaát, hogy a latifundiumokra nemzeti­ségi tömegeket telepít­hessenek és igy az el­­románosítás, elcsebesítés, elszerbesítés folya­matát meggyorsíthassák. Minden tanulság azt mutatja, hogy a jól felfogott keresztény politikának a komoly földreform az alfáia és ómegája. A termelési és értékesítési válsá­got is könnyebben érnnánk, ha itt ,a magyar föld túlnyomó részét kisemberek kezébe jut­tattuk volna és a munkanélküliség kérdését is enyhítette volna a földreform. Én tehát minden jól felfogott, egészséges, komoly poli­tikának kiinduló pontját egy okos, komoly, de sürgősen megindított földreformban és egy nagyszabású telepítési politikában látom. Az új esztendő nagy átcsoportosulásokat jelent a keresztény politikában — mondja Turchányi Egon Turchányi Egon, az ismert papképviselő, a Hunyady-csoport fiatal tagja a következő­ket mondja: — Mikor a keresztény politika jövendő útjaira gondolok, először az a keserű tény jut eszembe, hogy hová jutottunk egy ke­resztény jelszavakkal uralkodó rendszer Potemkin-parádéja után, mikor az egész társadalomnak darócba kell öltözni. De ezalatt a daróc alatt azonban ma olyan el­határozások születnek, amelyek mindjárt meg is határozzák a jövendő keresztény po­litika útjait. Az egyik legelső ilyen elhatá­rozás, hogy nem ereszthetjük vissza bizal­munkba többé azokat, akik ide juttattak minket. Ez mindjárt megszabja a jövendő BOLDOG ÚJÉVET TUNGSRAM ВАШ UMCSŐ

Next