Magyarság, 1932. június (13. évfolyam, 119-144. szám)
1932-06-01 / 119. szám
2 A nemzet égető adóssága a hadirokkantai, özvegyek és árvák sorsának rendezése A székesfőváros törvényhatósági tanácsa csütörtökön délután ülést tart, melynek tárgysorozatán harminc pont szerepel. Tárgyalni fogják többek között a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák sorsának törvényhozási úton való rendezése érdekében a kormányhoz intézendő felterjesztést. A feliratot már el is készítette a polgármester és abban rámutat arra, hogy a világháború során legtöbbet e elveszítettek, akik a harctéren feláldozták VfIL épségüket és azok a családtagok, akik nemntartójukat veszítették el. Hangoztatja a polgármester, hogy egy nemzet életében a legfontosabb és a legnemesebb erkölcsi eszme, a hazafias áldozatkészség csak akkor buzdíthatja a nemzet fiait újabb önfeláldozásokra, ha látják, hogy a kötelesség teljesítése után a nemzet gondoskodik azokról, akik az eszméért áldozatot hoztak. A hadirokkantak, özvegyek és árvák szomorú sorsa nyitott seb marad az ország testén mindaddig, amíg ezt a kérdést megnyugtató módon nem rendezik. A feliratban a főváros utal arra, hogy a maga részéről eddig is mindent megtett a hadirokkantak megsegítésére. Felkéri a főváros törvényhatósága a miniszterelnököt, hozza nyugvópontra ennek az annyira égető nemzeti adósságnak a rendezését és a már készen fekvő rokkantellátási törvénytervezetet terjesszék még a mostani törvényhozási ciklus befejezése előtt a parlament elé. Bódy László dr. tanácsnok a BESzKÁRt üzemviteli formájának ügyéről tesz előterjesztést, amely arra vonatkozik, hogy maradjon meg a BESzKÁRt részvénytársasági formája. Foglalkoznak a székesfőváros autóbuszforgalmára vonatkozó jogosítvány megújításának ügyével. Kovácsházy Vilmos tanácsnok a központi városháza üzletbéreinek leszállításáról tesz előterjesztést. A bérlők már többizben folyamodtak a meglehetősen magas bérösszeg leszállítása iránt, azonban a város vezetősége eddig elutasító álláspontra helyezkedett. Most azonban az a javaslat kerül a törvényhatósági tanács elé, hogy a városháza üzletbéreit 5—10 százalék 1932 június 1, szerda ашвштлп A londoni WEST-END legelőkelőbb szabóihoz igazodva, mi is propagandahetet tartunk, hogy ne csak állandó tisztelt vevőink, hanem a férfidivat iránt érdeklődő úriközönségnek is alkalma legyen megismerni a „scüwarcz Jakab is Fiai“ англа Propaganda-hetünk iunius 6-ig tart Ezen idő alatt igen tisztelt vevőinket és ezen értesítés után bennünket fölkereső új vevőket kivételes mérsékelt árakon szolgáljuk ki schwarz Jakab és Fiai szabók VI., Nagymező utca 6. Propaganda-hetünk reklámja: „Palim - Beach“ az Ideális angol kánikula-ruha. Úgy ruha súlya 80 deka, magyaromig')!) Hizarólag nálunk kapható! Péterrel megismerkedünk Írta: Szombathy Viktor (Komárom) Mikor megállott a kis, harciasképű Őrnagy előtt, összevágta sarkantyúit, előrehajolt szabályosan, homlokán kidagadtak az erek, piros képén pedig olyan roppant igyekezet, szorgalom, becsületesség ragyogott, hogy az őrnagy, aki szerette magát jó emberismerőnek tartani, rámutatott azonnal: — Ez az ember jó lesz — mondta németül, aztán csehül is elismételte, Péter ebből nem értett semmit, csak állt feszesen. A többi katona, akit odarendelt az őrmesteri hatalom, csalódva ment ki. Péter azonban bennmaradt s tolmács útján számos keresztkérdést kapott fel. Fennhangon, ahogy tanították, jelentette, hogy Száraz Péternek hívják, a Duna mellé való, ott lakik egy kis faluban, kétkezi munkás, nyáron részavató, apja hadifogoly volt Szibériában sokáig. Jelentette továbbá, hogy ezidőszerint az istállóban teljesít szolgálatot, mint Alfonz és Achylles csutakolója. Achyllesnek, ennek a kövér ágyuslónak nevével baj volt, többször és sikertelenül próbálkozott, hogy rendesen kiejtse. Mikor sikerült, a tolmácsra nézett, aki viszont a részarató kifejezést keresgette a szolgálati nyelven s türelmesen várt. Az őrnagy odaszólt a proviantur hadnagynak: ■ — A becsületesség és a szorgalom úgy van az arcára írva, mint a könyvre a cím. A proviantur hadnagy bólintott s a zsirosbödönre gondolt, amit a szakácsok mindig megdézsmálnak, mióta a világ világa számot vetett Száraz Péterrel, vajjon mennyi zsír fog elszáradni Péter csizmáján is . . . Mert disznózsírral kenik a bitangok. A hadnagy egyre jobban belelovalta magát a gondolatba s a következő pillanatban minden meggyőződés nélkül kiabálni kezdett és fenyegetőzött. Az erkölcsről kiabált, meg a magántulajdon s a katonai konyha szentségéről, majd merész lendülettel a fazekak között uralkodó állapotokról s óva intette Pétert még a gondolatától is annak, hogy egy követ fújjon Bodnárral, a szakáccsal s Kysilkával, a kuktával. Péter úgy állott, mint rózsa mellett a karó. Szavak kopogtak dobhártyáján, meg kiáltások. Végre is, szemével a tolmács felé intett, hátha az többet magyaráz. A tolmács több jóakarattal, mint hozzáértéssel, lefordította a rettenetes szavakat. Péter egy pár pillanatig hallgatott, aztán felelt: — Mondd meg neki, hogy megbecsültem én magamat a gróf földjén is. Én a konyhába nem kéredzkedtem, de, ha odatesznek, sem leszek rosszabb, mint az istállóban. A hadnagy megértette a hangsúlyt, ha a szavakat nem is. Még pöfögött egyideig, aztán bevezette Pétert új működési színhelyére, a konyhába. Itt lesz Péter edénypucoló és konyhalegény. Igazán nem rossz állás, így került Péter a nagyközönség, akarom mondani, a proviantára és a tisztikar figyelmébe. Egy hétig alig tudott róla valaki. Szagolgatta a munkát, mint ő maga mondta. Megnézte a kondért, kitanulta a knédliszaggató-teknő súrolását, elhajkurászta a macskát a fazekak mellől, hurcolta a krumplis zsákot, zsírt, cipelt, tett-vett, alig vette észre valaki. A közfigyelem akkor terelődött rá, amikor a konyhában maradt, vizet melegített és estére kisúrolta a konyhát, a kondérokat, minden eszközét-edényét a konyhának, úgyhogy mikor a kaszárnyaügyeletes őrmester hétfőn reggel bejött, hogy a húsmérésre felügyeljen, ijedten kérdezte, hogy nem valami tisztasági vizit ígérkezik-e délelőtt. Péter akkor már egy szekrény tetején állott s az öreg pókhálókat célozgatta egy seprővel. Nem is felelt, hanem még délelőtt kiballagott a kamrába, kiszellőztette, kisöpörte, a szakács pedig, aki a fal mellé rakott konzervekből egyet a köténye alá akart dugni hirtelen, tízórainak, sziszegve húzta vissza az ujját, mert Péter odacélzott neki a seprőnyéllel. Este felsorolta Péter a konyha előtti folyosót, reggel a rézedényeket vette sorra s rendbehozta a fáskamrát. A proviantur hadnagy egy pillanatig bámult, aztán olyasfélét mondott, hogy uj seprő jól seper. De a Péter seprője kitartott. Mikor az ezredes váratlanul és rettentő orditozások kíséretében megjelent a konyhában, elfelejtette lecsukatni a szakácsokat, úgy elámult a nagy rend láttán. Péter éppen mosta a szakácsok fehér kötényét s az eperfákra aggatta. Finomabb munkára persze nem volt használható. Megpróbálták, hogy felszolgáljon a tiszti asztalnál, de végigöntötte az abroszt paradicsomlevessel kétszer is. A szolgálati nyelvet sem bírta megtanulni. De a pincében egérfogót fabrikált s a legyeket a legfurfangosabb módon csapdosta agyon. Néha nagyokat ordított, ha a padlóját besározták. A dicséret jólesett neki s ilyenkor kettőzött örömmel dobta magát a munka martalékául. Az őrnagy nem szólt semmit később, bárhogy ragyogott is minden. Erre Péter roppant elszomorodott, átballagott a kantinba s teleszitta magát sörrel. Két napig nem tudtak nyitjára jönni Péter bajának, végre harmadnap kinyögte: — Úgy látszik, a major urnak mégse tetszik a munkám ... így jöttünk rá, hogy Pétert az önérzet férge rágja. Az őrnagy Zóra-cigarettát adott neki, erre Péter két nap alatt szörnyű cipőtörlőt font hálából az ajtó elé s visszalökdösött mindenkit, aki néni oda törölte sáros csizmáját. Idővel híre kerekedett Péternek. Unatkozó tisztek a konyhába jártak gyönyörűködni, amikor Péter a munka himnuszát súrolta a padlóra. Kölcsönkéregették Pétert. ‘ Családos tisztek vele ásatták föl virágoskertjüket, legényállapotban levők vele hurcolkodtak új lakásba. Végre pedig, mivel állandóan vágmenti aratásról és nyitraparti búzáról beszélt, vele arattatták le a rozsot, amit a gyakorlótér puszta sarkába vetettek tavasszal, mivel itt más nem terem. ő volt a szorgalom szobra. Mintaképül szolgált. De esténként, mikor a kantin kis lócáján üldögéltünk, Péter kiöntötte szíve bánatát. Haza akart menni mindenáron. Hol aratni akart otthon, hol Julis hívta. A távolság azonban óriási volt: hatszáz kilométer. Tél felé már kizárólagosan a Julis zavarta. Levelek jöttek-mentek, Julistól mind kevesebb, Pétertől mind több. Segítettünk Péternek az Írásban, le is fényképeztük őt, mindez nem segített. Hazai Valahogy mindig elügyetlenkedte a szabadságot. Vagy rosszkor kérte, vagy, rosszul, vagy dologidőben, vagy sehogy, Julisról meg egyre különösebb hírek érkeztek. Péter egyre busábban mesélt. Március vége felé, mikor a leszerelés közeledett, szinte megnémult. Valami nyomta a lelkét. Még sóhajtása is másminőnek tűnt. Mikor az őrmesternek átadtuk a holmit, Péter szó nélkül gombolkozott ki a mundérból. Nem dalolt a dalolókkal, nem sietett az állomásra igyekvőkkel. Vállára vette kis ládáját, úgy tűnt el a kaszárnya kapujánál. kal csökkentsék. Indokolják ezt a gazdasági válság kimélyülésével, ami azt eredményezte, hogy több mint 50.000 pengő boltbérrel maradtak hátralékban az üzletbérlők. Foglalkozik a törvényhatósági tanácsülés a gázműveknél gyártott gázból benzol kiterbelésének ügyével. Elintéznek ezenkívül egy nagy sereg segélyügyet. Megállapítják a hitfelekezetek, a magániskolák, népjóléti és közegészségügyi intézmények, közművelődési és közgazdasági egyesületek és intézmények számára kiutalandó évi segélyek összegét. délivasúti tisztviselőket csak automatikus rendszerű státusban lehet egyesíteni a MÁV-alkalmazottakkal Jelentettük, hogy a MÁV július elsején átveszi a Délivasút forgalmi irányítását. A Délivasút igazgatósága a régi ügyek elintézése végett mai összetételében még három hónapig megmarad, októberben aztán a két vasutat teljesen egybeolvasztják. A forgalmi irányítás és az adminisztráció átvétele nem okoz különösebb nehézséget, annál is inkább, mert az erre vonatkozó tennivalókat már részletesen megállapították. Július elseje után MÁV-jelzéssel indítják a vonatokat, a Délivasut címére érkező iratokat pedig a MÁV ügykezelése szerint könyvelik el. Ámde, nem megy ilyen simán a Délivasút alkalmazottainak az átminősítése. . Amikor legelőször szóba került a két vasút egyesítésének a terve, a tisztviselők és a többi alkalmazottak mindkét oldalról azonnal előadták azt a kívánságukat, hogy a két üzem személyzetét ne vonják össze egy státusba, mert ez mindkét kategóriára nézve hátrányos következményekkel járna. Később kérvényeket, memorandumokat adtak be a MÁV igazgatóságához, a kereskedelmi miniszterhez és kimutatták, hogy ha a mai rendszer mellett megduzzasztják a MÁV státusát, akkor valamennyi vasutas előmenetelét évtizedekre kihatóan meg fogják nehezíteni. A személyzet sorsáról eddig még nem döntöttek, most azonban, hogy az átvétel megtörténik, ezt a kérdést is el kell intézni, hogy a szolgálatba induló vasutasok legalább tudják, hogy hová, kihez tartoznak. De éppen azért, mert a sorsukról való határozás ideje mindjobban közeledik, a vasutastársa Idalom egyöntetű állásfoglalással nyilvánítja azt a kívánságát, hogy a délivasúti alkalmazottakat hagyják meg külön státusban. Ez az érdeke a délieknek is meg az államvasutiaknak is. A MÁV-alkalmazottak előmenetelét a Tamássy-státus kitalálása óta, éppen úgy, mint az államnál, évről-évre mindjobban megnehezítették és ma már a vasutasok nagy többsége a rangosztályok első fokozatában stagnál az előbbrejutás reménye nélkül. A Délivasúthoz azonban nem ért el a státusreformátorok kerékkötő keze, azért ott valamivel könnyebben mehettek az emberek előbbre a ranglétra jövedelemtöbbletet jelentő fokozatain és aránylag ma is magasabb rangban vannak s ennélfogva a javadalmuk is nagyobb. Például az 1-1-20 éve szolgáló főiskolás tisztviselők közül a vasúti IV. és V. fizetési osztályba a MÁV-nál 4 százalék, a Délivasútnál 19 százalék jutott el. A 21—36 éve működő tisztviselőknél ez arányszám 60 és 67. Az érettségit végzett, kisebb szolgálatú vasutasok ebben a rangban a MÁV-nál 0.1, a Délinél 2.9 százalékkal vannak képviselve, a 20 évnél hosszabb ideje szolgálók pedig 13.6 és 38 százaléknyi arányban állanak szemben egymással. A segédtiszti és altiszti státusok ugyanezt az arányt mutatják. Ezek a számadatok megdönthetetlen bizonyítékai annak, hogy az államvasúti tisztviselők, akiknek a státusát a kormány állandóan reformálja, javítgatja, milyen mérföldes távolságra maradtak el a délivasúti kollégáik rangsorhelyétől, amelyet azok az élet által irányított természetes előhaladás útján értek el. Az államvasúti alkalmazottak, tisztviselők, segédtisztek, altisztek és szolgák létszáma 29.000, a délivasutiak száma pedig 2500. Most ezt a 31.500 embert bele akarják szorítani a régi státuskeretek közé. Ha ez megtörténne, akkor a státus régi tagjait megakasztanák az újonnan besorozottak, ezek pedig visszamaradnának és hozzásimulnának ehhez a sokat kifogásolt és minden előmeneteli reményt elsorvasztó normálstátushoz. Ez ellen valamennyien határozottan állást foglalnak és azt kérik, hogy a Délivasút alkalmazottai maradjanak meg az eddigi státusban és csak fokozatosan vegyenek majd át MÁV-tisztviselőket a nyugdíjasok helyére. Van azonban egy módja annak, hogy a státusegyesítés kérdését mind a harmincegy vasni tudni hogy Schmidthauer Igmándi ásványvize a hatékony forrás-sókban Európa leggazdagabb keserűvize. Utasítás minden palackhoz mellékelve! Kapható mindenütt! ezer vasutas megelégedésére el lehetne intézni: vissza kell adni a vasutasoknak az automatikus előléptetést. Ha ezt a törvényes jogát megkapja minden vasutas, akkor nem okoz nehézséget a déli vasúti státus egyesítése. M. L Megszűnik a győri tankerületi főigazgatóság A Magyar Távirati Iroda jeelnti: A vallás- és közoktatásügyi miniszter a győri tankerületi kir. főigazgatóságot ez év július 1-ével megszüntette. utolsó napoki Értesítem, hw ifjabb árleszállítással prolongáltam щ háttól a legkitűnőbb férfi-, női-, trolleur-, luxus- és fehér cipók hihetetlen olcsó árakon árusítását. SMWl CiOOItöz Petőfi Sándorussa to. szemben !) Címre Ügyelni!!! Szabó, alkalmiárukereskedő. шпшшшв