Magyarság, 1932. december (13. évfolyam, 271-296. szám)

1932-12-18 / 285. szám

10 fantazmagóriát, hanem magyar életet. A magyarság nyugodtan mehet végig a máso­dik ezredév utján, ha megérti az igaz ma­gyar testvériség gondolatát: bátran, bölcsen, becsületesen. A miniszterelnök beszéde után Sztranyav­szky Sándor állott fel szólásra s azt mon­dotta, hogy könnyelműek azok, akik a nem­zeti munkatervet el akarták parentálni. Ez­után Szalay István földbirtokos és Gömbös Zoltán nyugalmazott tábornok és sokorópát­­kai Szabó István beszéltek. A gyűlés Khuen- Híderváry Károly zárószavaival ért véget. Utána a Royal-szállóban bankett volt. A miniszterelnök Pannonhalmán, Pápán és Szombathelyen Gömbös Gyula miniszterelnök a banketten is hosszabb beszédet mondott. Kijelentette, hogy mikor elfoglalta a kormányelnöki szé­ket, ösztönösen megérezte maga mögött a milliók akarását. Az volt az érzése, hogy a magyar nép is ösztönösen megérezte, hogy a politikai élet porondjára olyan személy lé­pett, aki el van szánva arra, hogy a sötétség és köd ellenére is megy előre. Meggyőződése az, hogy a világ hatalmasai megértik a ma­gyar nemzet kívánságait, hogy békés eszkö­zökkel akarjuk érvényre juttatni törekvésein­ket. A bankett végeztével a miniszterelnök Pannonhalmára utazott, a bencés főapátság meglátogatására. Itt Kelemen Krizosztom fő­apáti koadjutor üdvözölte. Gömbös Gyula és Hóman Bálint válaszai után a miniszterelnök megtekintette a kolostort, majd továbbuta­zott Pápa felé. Délután öt órakor érkezett Pápára, ahol Kenessey Pongrác főispán, Uzonyi Kálmán helyettes polgármester, Weber Pál kanonok és Ángyán Béla képviselő üdvözölték. Karno­vit­s Adolf megnyitó szavai után Antal Géza református püspök kérte fel a miniszterelnö­köt beszéde elmondására, aki többek között kijelentette, hogy történelmi idők előestéjén állunk, ezért van egy táborban helye a nem­zetnek. Ezután a revízióról beszélt s kijelentette, hogy azért hangsúlyozza a revízió gondola­tát, mert békét akar. Ma már a kontinens szemszögéből kell nézni az életet, ezért helye­selte Briand Pán-Európa gondolatát is. Fel akarja ébreszteni a nemzet lelkiismeretét, mert hamis jelszavakat gyártottak tudatosan nemzetrontó szándékkal. A titkos választó­jognak előfeltétele, hogy a választópolgárság önálló véleményt tud­jon alkotni.­ A miniszter­­elnök ezután Antal Géza református püspök­nél tett látogatást, majd továbbutazott Szom­bathely felé. A miniszterelnök szű­kebb kíséretével este 9 óra tájban érkezett meg Szombathelyre. A város főterén fogadtatást rendeztek a mi­niszterelnök tiszteletére, akit Ujváry Ede polgármester üdvözölt. Gömbös Gyula vála­szában hangsúlyozta, hogy örömmel jött Szombathelyre, mert ennek a vidéknek tör­vényéből sarjadt ki az ő nemzetségének fája. A miniszterelnök és szőkébb kísérete Mikes János gróf megyéspüspöknél volt va­csorán­ szólalt fel. Szükségesnek látja, hogy a felső­­ház ne adja meg minden észrevétel nélkül a felmentvényt a múlt kormány tevékeny­ségéhez. Imrédy Béla pénzügyminiszter felszólalása után Weisz Fülöp az előadó javaslatának el­fogadását ajánlotta. Benedek Sándor és Si­montsits Elemér felszólalásai után a felsőház pénzügyi bizottsága elfogadta a zárszámadá­sokat és megadta a felmentvényt, de hozzá­fűzték, hogy az előirányzat és a tényleges gazdálkodás között való összhang megóvása iránti kívánság a számadási években nem tel­jesedett be, ezt pedig a bizottság úgy az ál­lami gazdálkodás, mint az alkotmányos jogok szempontjából elsőrendű fontosságú­nak tartja. A höldmivelésügyi miniszter Bécsben Bécsből jelentik: Kállay Miklós földmi­ve­­lésügyi miniszter, aki szombaton délben Bécsibe érkezett, hogy aláírja a magyar osztrák kereskedelmi szerződést, az esti órákban tanácskozást folytatott Winkler he­lyettes osztrák kancellárral. A hercegprímás a kicsikáltan zárszá­madási felmentés ellen A felsőház pénzügyi bizottsága Popovics Sándor elnökletével Egry Aurél előadásában tárgyalta az 1923—24, 1928—29, 1929—30 és 1930—31 évi zárszámadásokat és a leg­főbb számvevőszék jelentéseit. Az eladó is­mertetései után Berzeviczy Alb­ert arra mu­tatott rá, hogy az államháztartás egyensúlyát nem sikerült helyreállítani. A zárszámadások azt mutatják, hogy államháztartásunk meg­rendült nemcsak a bekövetkezett világválság miatt, hanem kétségtelenül amiatt a pénz­ügyi eljárás miatt is, amelyet a múlt kor­mány követett. A kormánynak a múlt pél­dájából tanulnia kell. Simontsits Elemér csatlakozott Berzeviczy Albert álláspontjá­hoz és határozati javaslatot nyújt be, amellyel azt akarja elérni, hogy a jövőben a visszaélések elkerülhetők legyenek. Ezután Serédi Jusztinián hercegprímás ППШШВ 1932 december 18. vasárnap M­ BM­gas SALOOTARJÁHI alfa zománcozott ■JEU I A fekete és nenLH zománcozott H. F. jegyű Könnyű­­ TAKARÉKTŰZHELYEK olcsók, szépek, gazdaságosak! ш щ-ШяШ Népgyár és vasantó шшщш Mintaraktár: VI., Andrássy­ út 29. Telefon: 24-5-63. Minden vaskereskedésben is megrendelhető! Turchányi Egon becsület­sértési pere a tabi válasz­tást vezető főszolgabíróval Kaposvárról jelentik. A tavalyi választások egyik, legnehezebb küzdelme Turchányi Egon független kisgazdapárti képviselő tabi vá­lasztása volt. Hat szolgabírót koncentráltak kerületébe. Az egyik szolgabíró, Krizsán Fe­renc dr. ellen, becsületsértésért pert indított Turchányi. A per első érdemleges tárgya­lása szombaton folyt le Tusa dr. kaposvári járásbíró előtt. Először Krizsán szolgabírót hallgatta ki a bíróság, aki előadta, hogy a választás ide­jén, őt a főispán küldte ki Tatra intézkedni. Elismeri, hogy Turchányival szóváltása volt az utcán, mert a képviselő tiltakozott zakla­tása ellen s azért mondta az inkriminált be­csületsértéseket, mert a képviselővel szemben a szóváltásnál másképp nem tudott helyt­állni. Viszonvádat emelt a képviselő ellen s s kéri Vajda csendőrszázados kihallgatását. Ezután Mester dr. és Magda dr. ügyvé­dek kíséretében megjelent Turchányi Egon papképviselő tett vallomást. — Krizsán Ferenc vádlott tevékenységéről csak néhány esetet sorolok föl — adta elő Turchányi. — Egy Huszár nevű borbélyt állí­tólagos foghúzásért megbüntetett, majd lecsu­kódó, annak ellenére, hogy a tabi járásbíró­­ság elnöke és büntetőbírája figyelmeztette a vádlott szo­lgabírót, hogy az eset elbírálása a járásbíróság hatáskörébe tartoz­ik. „Majd ha jól viseli magát Huszár a választáson, másodfokon elengedjük neki a büntetést“ — hantolta el a vádlott a figyelmeztetést. Bi­zalmi embereim a választás előtti éveken nem mertek otthon aludni, mert féltek a jogta­lan letartóztatástól. Kóród községben tizen­négy tekintélyes polgárt Krizsán tényleg le is tartóztattatott s hiányos öltözékben éjszaka a tizenhat kilométerre fekvő Tabra kísérte­tett a csendőreivel. Fekete János ságvári le­gényt, aki plakátragasztó volt, behozatta a főszolgabírói fogdába s ott sajátkezüleg és lábalag ,i, összeverte, hogy a legény kihat látszó jajgatására az utcán összefutott a nép. A legényt szabadonbocsátása után magam is láttam, amint a főszolgabírói hivatalból ki­jövet, arcából patakzott a vér. Ilyen okok tették szükségessé, hogy Krizsán működése ellen tiltakozzam, mihez őt hivatalában ke­restem föl. Mivel sértő hangon kezdett velem is beszélni, faképnél hagytam. Mintegy húsz perc múlva Krizsán az utcán támadott ne­kem, amiből éles és hangos szócsata támadt. Mivel Krizsán a riposztozásban alulmaradt s én ismét hátat fordítva neki, elindultam, távozásom után papi éremre, nyilvánosság előtt, ilyen szavakat kiáltozott felém: Pimasz. niemandi stb. Ezért kell kérnem megbünte­tését. A kihallgatott tanuk: Parlényi János, Lő­rinci Pál tabi gazdák és Harangozó János tabi iparos Turchányi előadását szóról-szóra megerősítették. Kijelentették, hogy Turchányi Krizsánnak semmi sértőt nem mondott. Majd Fekete András tabi háztulajdonost hallgatta ki a bíróság, aki hasonló vallomást tett, de szavahihetőségét Krizsán a bíróság előtt azzal vonta kétségbe, hogy Turchányi kortese volt. Erre a tanú, nagy derültséget keltve, a kö­vetkezőket válaszolta: — Csak embere vol­tam Turchányinak, de kortese nem, mert Krizsán szolgabíró nem adott nekem oly iga­zolványt, mint a kormánypártiaknak, hogy a községet elhagyhassam. — Ezután Vajda tabi csendőrszázadost hallgatta ki a bíróság, akit Krizsán jelentett be maga mellett tanú­nak. A csendőrszázados azonban, általános meglepetésre, perdöntő jellegű vallomást tett a Turchányi által ismertetett tényállás mel­lett. Igazolta, hogy a szolgabíró anélkül sér­tette meg becsületében a képviselőt, hogy a Tokaji túrok­ filléres árai: Saját termésű eredeti tokaji boraim mai árjegyzéke demijonban postai szállításnál: 3 liter­­ puttonyos régi nehéz kövér aszó • P MO 3 „ aszú­máslás nehéz­­.— 3 „ nehéz édes szamorodni ..........................4„ Árak bérmentve, demijonnal együtt értendők Vasúton történő szállításnál, kölcsönedényben bér­­mentve, literenkénti árak: 5 puttonyos nehéz kövér régi aszú . . . •' P 1.78 Aszú-máslás nehéz .....•­•••• 1-40 Édes szamorodni nehéz ...o»».*»» —.S5 Pecsenyebor la­p • • • Asztali bor .......................—-»M Ezeken kívül raktáron tartok mindenféle legízlése­­sebben adjusztált palackozott borokat a legolcsóbb árakon, már­­ pengőtől kezdve. Schwarcz Mihály bornagytermelő, Sárospatak képviselő erre a szóváltás során okot szolgál­tatott volna. Krizsán szolgabíró ezután újabb tanuk be­­idézését kérte s ezért a bíróság az újabb tár­gyalást január 21-ére tűzte ki. Abonyi Lajos születésének századik évfordulójához Beszélgetések Márton Lajos nemzeti múzeumi igazgatóval, az író fiával Az „Abonyi Lajos" írói nevén ismert zsa­­rolyáni Márton Ferencet, a Szatmár és Be­­reg vármegyékben birtokos, a nádor Wer­bőczy családjával az ősi Kerepecz-nemzet­ségből eredő Mártonok leszármazóját, a nóg­rádi palócföld szülte. 1833-ba­n, január hó kilencedikéin, Kissterenyén született, mint Márton Lajos táblabiróinak, a dúsgazdag lo­sonci Gyürky Pál jószágkormányzójának, több főúri család nagy tekintélyű jogtaná­csosának a fia. Abonyba 1840-ben telepedtek. A tábla­bíró Mártoni Lajos, hogy a már édes­apjától is beírt tiszasülyi zálogosi birtokához közelebb legyen, miután már az író Fáy András gombai birtokát is bérelte, özvegy Lendvay Antalnétól 1840-ben vásárolta a szép tanyás abonyi nemesi birtokot a Tallián Zsigmomd álltal 1780 körül épített, máig szi­lárdul fennálló nagy öreg-kuriával. A táblla­­biró Márton Lajost egyik hű cselédje, a pa­rádéskocsis, az öreg Antal, ilyen gyönyörű, megható szavakkal jellemezte: — Olyan volt a tekintetes ur, mránt az ál­dott napfény! — Ebből az áldott napfényből nagy örökség jutott az íróimnak, Abonyi La­josnak is. A diák Márton Feri Jókai és Petőfi társaságában Abonyi Lajos diákoskodása a kecskeméti kollégiumban kezdődött. Innét és ezidőből eredt a Jókai Mórral és Baksay Sándorral való barátsága. Az idősebb kecskeméti diák Jókai rajzolni, festegetniis tanította Abonyit. Valamelyik írásában meg is említi a költő­király: — Márton Ferit tanítottam orrokat, füle­ket pingálni! Jókai nemcsak tanulgata,­ hanem le is pin­­gálta vízfestéssel a tejfelesaron, kerekfejü kis Márton Fenkót, ezt a kedves Jólkai-ké­­pecskét máig őrizi­ a család. Abonyi Lajos kecskeméti diák­ork­od­ás­án­a­k legdrágább em­léke, hogy Pető­fi Sándornál is megismerke­dett, éppen Jókainál. Petőfi szerethette a gyerek népet, mert a Jókai diákládáján még kártyázgatott is a kisdiák Márton Ferkóval. „Máriásban m­orronverősdit játszottak ... Abonyi, min­el az evangélikus Idocum tanulója, Pesten is találkozott Petőfivel. Heckenast könyvesboltjában éppen egy könyvre alku­dozott s mivel az abonyi urfinak nem volt elég pénze, a jelen volt Petőfi fellobbantó me­legségével odaszólt Heckenastnak: — Nem látja, hogy a szive megszakad a könyvért a gyereknek!... Adja hát oda neki!... Én jót állok érte, hogy meghozza az árát. .. A szabadságharc után Abonyi Lajos a tizenöt életévével ki­vette részét a szabadságharcból is, miként édesatyja Ozoránál, Lajos-Ferke is nemzet­­őrköd­ött ... Az öreg Antal, a család regés, hű cselédje is 1849-ben került a Márton-kú­­riához, mint „pajzán“, azaz „ostoros-fiu“. A szabadságharc után egy öreg lengyel mene­kült is Mártonéknál húzódott meg. Tökélete­sen beszélt franciául s a hivatalos közegek előtt franciaként is szerepelt az öreg „mo­­szijje-tekintetes ur“. Abonyi Lajos e lengyel­től tanult franciául és angolul... Pesti jo­­gászkodása idején kötött barátságot It Szathmáry Károllyal és az unitárius székely Balázs Sándorral. Márton Ferenc — „Abonyi Lajos“ írói nevével — korán kezdette az irogatást. Már húsz éves korá­ban a nyilvánosság elé lépett s kezdettől a Nagy Ignác fajszerető, sziglen magyar irói csoportjához tartozott. Az akkori „Hölgy­futár", majd a „Fővárosi Lapok“-nak volt népszerű írója — Aboriyból. 1861-ben, a „kisalkotmány“ visszaáll­­ásakor, rövidebb ideig mégis kimozdult a drága falusi ottho­nából, szeretett szülei mellől. Nyáry Pál, az országos nagyhírű alispán — főleg „jó tolla“ miatt szerette és becsül­te Abonyit. Abonyi fogalmazta meg Pest vármegye bálóiratát az arigói Duncombe-Kingsley Tamáshoz, aki az angol parlamentben a magyar ügyek védel­mére költ... Nyáry Pál az 1849. évi debre­ceni országgyűlés jegyzőkönyvének ludtollai­­val jutalmazta Abonyi veretes íróművészetét... Az Abonyi szépen indult közhivataloskodása azonban nem sokáig tartott, tudvalevőleg még 1861-ben szuronyos osztrák katonaság kergette széjjel a vármegyegyülést s Abonyi hazatért végleg­­ gazdálkodni... A komor időknek derűje is támadt, Abonyi 1862-ben megnősült. Tasznádi Szűcs Klárát, a rablók­tól meggyilkolt Tasznádi Szücs Ábrahám ügy­véd, táblabir­­ó, gombai földbirtokos leányét vette nőül. Az abonyi Kis-szigeten Abony birtokos urai révén — a jászoló kunok, hajdúktól lakott Alföldön — olyan volt, mint vallatni különleges „kis sziget". Ezek a birtokos családok itteni birtoklási jogaikat az ősi rokon Kinizsy Pálné, az „imádságos könyves“ Magyar Benigna föl­desúri jogára vezették vissza s a dunántúli galánthai Balogh- és a Csuny-család leszár­mazottai voltak. Ezen dunántúli eredetük a földesúri építkezéseken és a családok­ egy részének mé­metes kulturáltságán is meglát­szott, kiérzett. Vallásukra katolikusok voltak ezek a gróf Szapáry, galánthai Balogh, Szily, gyulai Gaál, Rostyán, Tallián, Vöröss, Sivó, Sohár és a többi nemes családok. A tiszántúli protestáns magyar nemesség szelleme Kazin­czy Mikl­ósné, Beöthy Viktóriával éledt fel Abo­nyban. A szabadságharc után idetelepült báró Radák Istvánná, gróf Rhédey Klárra udvartartásszerű erdélyi nagy, magyar ház­tartásával is erősödött az. Bár maguk a Mártonok is kálvinisták voltak, az abonyi katolikus birtokoscsaládokkal a legnagyobb megértésben éltek. Az Abonyi Lajos szűkebb baráti köréhez Gaál Kálmán, Kostyán Jó­zsef, a nótaszerző Simonffy Kálmán és az abonyi zsidó orvosna­k a fia, a későbbi író és szerkesztő Ágai Adolf tartoztak. Az abonyi társaság lelke kezeléstől Abonyi Lajos volt. Ami időt a gazdálkodás engedett, a vadászatra és agarászatra is felhasználták, túl a Tiszán Recsky Bandi Szanda-pusztáján és Roffon. a Borbély uraknál sok feledhetetlen napot töl­tött Abonyi La­jos. Regényei, elbeszélései, kor- és életképei, színművei 1855-től jelentek meg Mi teszi a тш 6q n­ém­á W 1 gyönyörű Chanel nyakét karkötővel .... P 12.­­Ugyanaz csodásan csiszolt kristályból­­... P 7. Divatos Clips...........................................— P 2* Nagy pom­k­ler, ragyogó szóváltozatban P 8.— Tenyésztett igazgytrigy ion n­tin „Feiles etHu­vees" amim!­vétel .... IULS IUS JOLIE-nál, Kígyó­ utca 4-6

Next