Magyarság, 1933. február (14. évfolyam, 26-48. szám)
1933-02-01 / 26. szám
. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL. VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL) BUDAPEST, VL KERÜLET, ARADI UTCA 8. SZL TELEFON: AUTOMATA 294—31, 294—32, 294—3* * LEVÉLCÍM: BUDAPEST 62 POSTAFIÓK 12» MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP BUDAPEST, 1933 FEBRUÁR 1. SZERDA XIV. ÉVFOLYAM, 26. (3573.) SZÁM Adó-pergőtüz A pénzügyi expozékat rendszerint nyugodtan és feszült figyelemmel szokták hallgatni a magyar képviselőházban. Imrédy Béla pénzügyminiszter programjának kifejtését ezúttal azonban gyakran szakították meg és zavarták a zajos ellentmondások. Az ellenzék izgatott hangulatban várta a pénzügyminiszternek előre bejelentett nagyszabású beszédét amelyet már kedden délelőtt kiebbirek előztek meg az egész gazdasági életre kiterjedő újabb adó-pergőtűzről és további könyörtelen illetményleszállításokról.A pénzügyminiszter kétórás expozéja bőségesen szolgált kellemetlen meglepetésekkel, bárhogy is igyekezett ezeket a keserű labdacsokat a megokoltságnak, az elháríthatatlan szükségszerűségnek ostyájába pakolni. A miniszteren látszott, hogy nem így képzelte el programbeszédjét,, amely nyilvánvalóan nem lelkéből lelkedzett, hanem bizonyára külső erők kényszere alatt vállalta ezt a súlyos feladatot. Hiszen az új adók és új adóemelések tömege, a fizetésleszállítások folytatása mind merőben ellentétben vannak ; a Gömbös-kormány hirdetett programjával és különösen a pénzügyminiszternek azzal az ismételten hangoztatott helyes álláspontjával, hogy az államháztartási egyensúly helyreállítása nem pusztán pénzügyi, hanem inkább közgazdasági kérdés. Mennyit magyarázták az utóbbi hónapokban kormánypárti oldalon, hogy adóemelésekkel a kifacsart citromhoz hasonló magyar adózóból immár több adónedvet kipréselni nem lehet, hogy az ifj adók egyszerűen megnövelik az adóhátralékot a régieknél, tehát amit a finánc nyer a réven, elveszti a vámon. És ismételten hangoztatták ugyancsak a kormány részéről, hogy a közszolgáltatási alkalmazottak illetményeit már tovább leszállítani nem lehet és nem szabad, mert ez még jobban megbénítaná az egész kereskedelmet, az áruk cseréjét, a forgalmat és így végeredményben tovább csökkenne az állami közszolgáltatásokból, valamint az állami üzemekből eredő bevétel. És íme, mindezek ellenére, most második jelentésben a pénzügyminiszter újra eslénk tárja a Károlyi-féle szanálási programot, amely ugyan leszállította háromszázmillióval a kiadásokat, de ugyanakkor nem tudott semmit tenni az ellen, hogy az állami bevételek ennél jóval nagyobb összeggel ne csökkenjenek. A deficit inkább megnőtt, mint apadt attól a pénzügyi politikától, amely a megingott államháztartási egyensúlyt mindenáron, máról holnapra, helyre akarta billenteni, tekintet nélkül a gazdasági érdekekre. " Annak az ellentétnek, amely Imrédy pénzügyminiszter gazdasági szempontoktól vezetett eddigi elgondolása és a most bejelentett fiskális hajrá között az expozé során megdöbbentő módon kirobbant, forrását Genfben kell keresnünk. Erre mutat legalább is Imrédynek az a kijelentése, hogy a népszövetség pénzügyi bizottsága ugyan nem emelt kifogást a külföldi hitelezők pénzalapjának ötvenmillió pengő erejéig leendő felhasználása ellen, de ennek feltételeként szigorú intézkedéseket követel a pénzügyminisztertől az államháztartási egyensúlynak még a folyó évben való helyreállítására. A genfi program végrehajtásának gyürkőzik neki most az új pénzügyminiszter kétségtelenül nem a maga jószántából, hanem a kényszerhelyzet nyomasztó hatása alatt. Ismeretes, hogy ezek a Genfből jövő tanácsok a válság kitörése óta egymásután mondtak csődöt. Nem is csoda, hiszen megszületésük pillanatában sem voltak egyebek, mint csodálkozást keltő közgazdasági naivitások, amelyek sehogy sem találtak az ország belső és nemzetközi gazdasági viszonyaira. A külföldi szakértőktől, akik saját államuk egyoldalú érdekeinek és nem a közgazdasági igazságok maradéktalan érvényesítésének képviseletére vannak kirendelve, nem lehet azt várni, hogy a magyar gazdasági érdekeknek megfelelő kibontakozási programot adjanak. Amint a külföldi hitelezők érdekeinek vélt védelmében — zsákutcába vitték devizagazdálkodásunkat és a legkisebbre szorították le kivitelünket, úgy most is egyedüli gondjuk az, hogy a transzferpénzek igénybevételének esetleges megismétlődését a jövőre mindenáron elhárítsák. Ezért ajánlják nekünk, hogy egyrészt kíméletlen és gyors lebontással, másrészt pedig adópergőtűzzel rohamozzuk meg a mutatkozó deficitet, tehát a tünetnek menjünk neki fejjel és ne keressük a hiánynak mélyen rejlő gazdasági okait. A pénzügyi bizottság elfelejti, hogy ezelőtt nyolc évvel, az első szanáláskor, egészen másképpen gondolkozott. Akkor úgy ítélte meg, igen helyesen, a helyzetet, hogy szörnyű megcsonkíttatásunk következtében és az inflációs válság láza után nem szabad azonnal azt követelni a legyöngült magyar közgazdaságtól, hogy erejének minden megfeszítésével máról holnapra deficitmentessé tegye költségvetését. Ezért külföldi kölcsönnel kiméleti időt kívántak biztosítani a lábadozó országnak és a gazdasági megerősödéstől várták az egyensúly végleges helyreállítását.Pedig akkor csupán egy szerény négyszázmillió aranykoronás nettó költségvetés fedezetének előteremtéséről volt szó és ugyanakkor az ország nem küzdött olyan elháríthatatlan értékesítési nehézségekkel, mint manapság, íme tehát, a genfi pénzügyi bizottság most jóval nagyobb kiadások és rendkívül súlyos gazdasági válság mellett lehetőnek mondja azt, amit akkor lehetetlennek, közgazdaságellenesnek ítélt. Véleményünk szerint hiába várjuk a külföldi szakértőktől a kibontakozás helyes megjelölését és még kevésbé remélhetjük ezt a népszövetség hivatalos szerveitől. Nekünk kell az ország helyzetének pontos ismeretében és a viszonyok gondos mérlegelése mellett a programot megalkotni és hozzá a nemzetközi tényezők jóindulatú támogatását lehetőleg megnyerni. Nekünk kell nyílt beszéddel föltárni azokat a súlyos szervi bajokat, amelyekben a megcsonkított, erőforrásaitól megfosztott és ellenséges országok közé taszított ország szenved. Nekünk kell megragadni a kínálkozó alkalmat arra, hogy rámutassunk a Duna völgy nagy politikai és ezzel a legszorosabban összefüggő gazdasági válságára, melynek csupán egyik része Magyarország keserves gazdasági vergődése. Nekünk kell őszintén megmondani, hogy bármily becsületes igyekezettel feszítsük is meg erőinket külföldi tartozásaink fizetésére, ezt nem tudjuk teljesíteni, csak még jobban összeroppanunk alatta, ha nem lehet véget vetni a Duna völgyében egy évtized óta dúló nyílt és burkolt gazdasági háborúnak. Nekünk kell a genfi szakértőknek és hivatalos testületeknek szemét kinyitnunk, hogy a világgazdasági válságtól függetlenül van egy mélyen rejlő okokból sarjadzó, példátlanul súlyos dunavölgyi válság, amely sokkal fyomasztóbban nehezedik e területre, e területen levő mindenik államra, mint a másik, amely hiába fog elmúlni fejünk felől, továbbra is megmarad a Dunavölgy speciális válsága, amelyet a világválság immár többé el nem tüntethető módon csupán felszínre vetett és elmélyített. Régi csapáson haladva, nem tudunk Az ellenzék a kormány azonnali távozását követelte a képviselőház első délutáni ülésén (Tudósítás az 5. és 6. oldalon) kivergődni a mostani válság hínárjából. Új utakat, új módokat kell keresnünk, amelyek nem fiskális, hanem elsősorban gazdasági jellegűek. Az így feltárt utakon kell a nemzet összefogott erejével elindulnunk, ha lehet, a nemzetközi tényezők jóindulatú támogatásának megnyerésével, de ha ez továbbra is csak gazdaságellenes tanácsokkal akar ne,künk szolgálni, akkor pusztán önmagunkra támaszkodva is. Ha a lefelé vezető régi csapáson próbálunk ezután is kivezető útra találni, végleg elpusztulunk, mielőtt a célhoz érnénk. A tisztviselők fizetését az I-IV.osztályokban 7,az V-II.osztályokban 6, a Vili—XI. osztályokban 5-3 százalékkal csökkentik A nyugdíjasoknál 2 százalék a csökkentés — Az illetményredukció március 1-én lép életbe — A kormány e7 pénzügyirendeletet adott ki A jövedelmi adót újabb 10 százalékkal, a rokkantadót 100 százalékkal, a magánalkalifiazottak különadóját 25 százalékkal pótlékolják, a házadó is pótlékot kap A hivatalos lap február 1-i száma közli azokat a rendeleteket, amelyeket a kormány egyrészt a transzfermoratórium meghosszabbításával kapcsolatban, másrészt az államháztartás biztosításának céljából adott ki. Ezek a rendeletek a következők: 1. A külfölddel szemben fennálló egyes tartozásoknak pengőértékben való befizetéséről szóló miniszteri rendelet módosítása, kiegészítése és hatályának újabb meghosszabbítása tárgyában kiadott korábbi rendelet (transzfermoratórium-rendelet ). 2. Az arányban teljesítendő fizetésekről szóló rendelet kiegészítése, módosítása és hatályának újabb meghosszabbítása tárgyában kiadott rend. 3. A kamatilleték felemeléséről és az osztalékilleték rendkívüli pótlékának emeléséről szóló rendelet. 4. A villamosáram felhasználásával fényforrásul szolgáló berendezések és eszközök továbbá az elektroncsövek megadóztatása tárgyában kiadott rendelet. 5. A pénzügyi vámok alá eső egyes árucikkek vámjának emelése tárgyában, kiadott rendelet. 6. Az egyenes adók után fizetendő rendkívüli pótlékok és egyes adótételek felemelése tárgyában kiadott rendelet. 7. Az állam és az önkormányzatok személyi kiadásainak további csökkentése tárggiyában kiadott rendelet. 7 . E kormányrendeleteken felül a hivatalos lap a pénzügyminiszter következő rendeleteit közli: 8. A szvarkahüvely és szivarkapapír által fizetendő kincstári részesedés újabb szabályozása tárgyában kiadott rendeletet, 9. a villamosáram felhasználásával fényforrásul szolgáló berendezések és eszközök, továbbá az elektroncsövek megadóztatása tárgyában kiadott rendelet végrehajtására vonatkozó rendeletet, 1 10. a szeszadó és a kincstári szeszeladási árrészesedés újabb szabályozása tárgyában kiadott rendeletet. A kamatilletékek felemelése, az izzólámpák, ívlámpák, világítócsövek, rádiócsövek megadóztatása A kávé, tea és fahéj vámját 50, egyéb fűszeráruk és a déligyümölcsök vámját 100 százalékkal emelik Az első rendelet ez év december 22-ig hosszabbítja meg a transzfermoratóriumot A második rendelet ez év december 23-ig fizetésekről szóló rendelet hatályát. A harmadik rendelet ismét tíz százalékra állítja vissza a kamatilletékekets az osztalékilleték rendkívüli pótlékát, továbbá a magánkölcsönök kamataira a múlt évijén behozott tízszázalékos illeték kulcsát 10-ről 15 százalékra emeli föl. Kimondja még a rendelet, hogy az osztalékilleték eddigi 20 százalékos rendkívüli pótléka helyett 100 százalékos rendkívüli illetékpótlékot kell fizetni, vagyis az osztalék után fizetendő illeték ezután 1 százalék lesz, a kedvezményezett szövetkezeteknél pedig fél százalék. A negyedik rendelet a villamosáram- és az elektroncsőadó behozatalára vonatkozik. A rendelet felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy az izzólámpák, ívlámpák, világítócsövek, illetve rádiócsövek után fogyasztási adót szedhessen. Az adótételeket a pénzügyminiszter rendeletrg állapítja meg. A kormányrendelet megállapítja az izzólámpák és rádiócsövek után szedhető adó legmagasabb mérvét. Így a 15 Wattos izzólámpa adótétele darabonként 35 fillér, a 25 Wattosé 38 fillér, a 25 Wattosé pedig legfeljebb 10 fillér lehet. .Az átlagosan használatos rádiócsövek adótétele darabonként 1 pengő 50 fillér. A ren- Ára 16 fillér