Magyarság, 1933. február (14. évfolyam, 26-48. szám)
1933-02-01 / 26. szám
delet egyben megállapítja az adó kijátszásával járó pénzbüntetéseket Az ötödik rendelet a kdet, tea infahl vámját 50 százalékkal, az egyéb fűszeráruk is a déligyümölcsök vámját 100 százalékkal emeli fel. ki egyenes adók pótlékolása A hatodik, az egyenes adók, fizetendő rendkívüli pótlékok és egyes adótételek felemelése tárgyában kiadott rendelet szerint a házadót Budapesten 6,1 százalékkal, a vidéken 8,2, illetve 7,8 százalékkal emeli; a társulati adót az eddigi 25 százalékról 40 százalékkal pótlékolja; a 160 pengőn felüli évi jövedelmi adót az eddigi 30 százalékos pótlékoláson túl újabb 80 százalékkal sújtja; a rokkantellátási adót 100 százalékos pótlékkal látja el; a magánalkalmazottak különadóját 25 százalékkal pótlékolja; a teherautóadót 100 százalékkal emeli, végül a ház adó fizetésére havi részletfizetési kedvezményt állapít meg. Száz százalékkal nő a szivarkahüüvely és papír kincstári részesedése A hetedik rendelet a szivarkahüvely kincstári részesedésének újabb szabályozásáról intézkedik. A szivarkahüvely adótételét 100 hüvelyt tartalmazó dobozonként az eddigi 5 fillérről 15 fillérre, a szivarkapapíradó tételét pedig 60 lapot tartalmazó csomagonként az eddig 3 fillérről 6 fillérre emeli fel. МИЯШ1В 1933 február 1. szerda A tisztviselők és nyugdíjasok illetményeinek csökkentése A nyolcadik rendelet a tisztviselők és nyugdíjasok illetménycsökkentéséről intézkedik. Eszerint az 1.—IV. fizetési osztályokba tartozó tisztviselők fizetése további 7 százalékkal, az V.—VII. fizetési osztályba tartozók fizetése további 6 százalékkal, a Vil.— XI., továbbá az egyéb alkalmazottak fizetése, amennyiben utóbbiaknál az ezidőszerint élvezett fizetés összege a havi 100 pengőt meghaladja, további 6 százalékkal, egyes csoportoknál további 3 százalékkal csökken.A rendelet szerint a fokozatos előlépés szüneteltetéséről az 1932/33. évre kiadott rendelkezés 1933 június 30-ával hatályát veszti, azonban az egy év a szolgálati időbe nem számít bele. A rendelet a nyugdíjakat is csökkenti 1933 március 1-től kezdődőleg. A csökkentés mértéke azoknál a nyugdíjasoknál, akiknek havi illetménye a 100 pengőt meghaladja két százalék, azzal a korrekcióval, hogy a régi nyugdíjasoknál egy aranykoronás 136 pengőfillérrel számítanak. A szeszedő emelése A kilencedik rendelet a villanykörte és elektroncső megadóztatásáról szóló előbb ismertetett rendelet végrehajtási utasítását tartalmazza. Eszerint az adót az ipartelepek fogják fizetni, de intézkednek arról is, hogy a már szabadkereskedelemben levő izzólámpák és rádiócsövek után is beszedjék az adót. A tizedik rendelet február 1-től a szesz után fizetendő adót az eddigi 1,92 fillérről 2 pengőre emeli föl hektoliterfokonként. A keresztény párt élesen szembefordult a kormánnyal A keresztény gazdasági és szociális párt kedd esti értekezletén Csilléry András bejelentette, hogy napirend előtti felszólalásra kért engedélyt a házelnöktől, de a házszabályokra való hivatkozással ezt nem kapta meg. Tiltakozik az ellen, hogy amikor a Ház együtt van, a 33-as bizottságban tárgyalnak le döntő fontosságú javaslatokat. Új pontot lát a nemzeti munkatervben: ez a merészség nyúljanak más eszközökhöz, a karteleket adóztassák meg. Homonnay Tivadar a miniszterelnök beszéde és a pénzügyminiszter expozéja között alapvető ellentétet lát. A fizetéscsökkentés siralmas kiábrándulást jelent. A nemzeti munkatervbőz, 99-ik pontnak a. ———■——■ javasolja: tartsák meg az ígéreteket! A kormány határozott ígéretet tett, hogy a fizetésekhez és a nyugdíjhoz nem nyú. A 33-as bizottsággal játék folyik, mert — mint mondják — már minden el van intézve, semmit sem lehet változtatni. A fizetéscsökkentés ellen, ami egyedül mutatkozik sofort-programnak, éles harcot indít Huszár Mihály a gaizdatársadalom rendkívül súlyos helyzetét tette szóvá. Petrovácz Gyula szerint az agrárérdekeket védi a párt, amikor tiltakozik a tisztviselői fizetésredukció ellen. A fogyasztóképesség csökkenése végeredményben falun csattan. Úgy látja, hogy a kormánynak a város el Árnyék a homlokon Írta: Nagykárolyi Etelka Március huszonnegyedikén születtem, tehát a nyíló ibolyák és a tavaszi szél idején. Talán azért vagyok ilyen álmodozó. Ha őszinte akarok lenni, valahogyan büszke vagyok erre a tavaszi születésnapra. Úgy képzeltem gyerekkoromban, hogy a kankalinok és kökörcsinek vidáman és boldogan tekintgettek a lefüggönyözött ablak felé, ahonnan egy gyönge kis hang jelezte a világnak, hogy eggyel többen vannak, akik megkezdték a földi utakat. De mégis, ha a születésem napjáról esett szó otthon, anyám elkedvetlenedett. Csöndesre vált a hangja, s ha rátekintettem, mindig azt láttam ilyenkor, hogy könny ül a szemében. Eleinte el-eltünődtem, de nem értettem semmit az egészből, s lassan arra a megállapodásba jutottam magamban, hogy talán fiúcskát remélt az anyám, s elrontottam az örömét. Nem kérdeztem soha kedvetlensége felől. Most őszön aztán világosság derült erre is. Rézi, aki kétéves koromig dajkálgatott, eljött megnézni az ő „szegény galambját, aki ebben a szörnyű városban él“, ahelyett, hogy otthon Biharban egy új kis márciusi ibolyát dajkáltatna az öreg Rézivel. Anyám Kolozsváron volt már egy hete s csak másnapra vártam Megtanácskoztam Rézivel, hogy jó ebéddel várjuk, úgyis törődött lesz az utazástól. Paradicsomos csirkét főzz, — mondtam akkor este, — az van nálunk a legritkábban. Könnyű étel, azt hiszem, szereti is, de mégis öt esztendőben egyszer, ha asztalra kerül... Rozi úgy pattant elém, mint az eleven kétségbeesés. Hogy ő azt nem főzi, még ha akármit csinálnék is, merthogy az volt a keresztelőmön. Szívenütött valami. Hát mi történt azon a rejtelmes húsvéthétfőn, mikor engem keresztvíz alá tartottak, hogy még azt az ebédet is tilos főzni, ami akkor nap került az asztalra? Igaz, hogy nem sok örömöt tehettem anyám ölébe, de igyekeztem én mindig. Hogy lánynak születtem? Hiszen nem volnánk pogányok tán, hogy a lányt semmibe se vegyük, mit akar ez a vén Rézi? Elfutott a méreg, sírni kezdtem. Rézi csak állt az ajtóban megszeppenve, öreg szemében valami mondhatatlan szomorúsággal. Megéreztem abban a percben, másfelé van itt a baj. El is mondta később, föl-fölsóhajtva sokszor beszéd közben, s hogy elcsuklott a hangja, én is kinéztem az ablakon, valami nehéz szomorúsággal a szívemben. Mert, amit megtudtam akkor este, nem mindennapos dolog. A Károlyi-család egyik őse, aki nekem hetedik szépapám volt, az 1708-ik esztendőben, a császári dragonyosok kapitánya, szeretett egy bécsi leányt. Ez a leány nem volt egy rangbéli vele, hanem a perecsütők céhmesterének lánya, csillagszemü, bársonyarca, akit az apja imádásig szeretett, őrizte, mint a szemevilágát De a dragonyoskapitánytól mégsem tudta megőrizni szegényt. S egy reggelen, mikor Károlyi János úgy vélte, hogy elég volt már a szerelemből, hazacihelődött minden holmijával Biharba, s a kis pereceslánynak még Istenhozzádot se mondott. Hazajött, mert úgy gondolta, hogy ideje lenne már a házasodásnak; lassan mindent meg lehet unni, különösképpen, ha egyforma! A kis perecesleány meg nem sok változást jelentett Károlyi János életében. Itthon aztán hallott róla, hogy a leány másnap reggel kútba ölte magát, nem mert az apja elé állni kétségbeesetten, összetörten és elhagyottan. Mikor kihúzták a kútból, csak olyan szép volt, mint élőnek. De a homlokán, ezen a valamikor liliomfehér gyönge kis homlokon tenyérnyi széles, fekete folt húzódott végig; olyan, mintha gyászfátyollal kő tűzte volna át, mielőtt a kútba ugrott. Károlyi János úr még azon a télen feleségül vette a világszép Szalay Anna bárókisasszonyt. Esztendőre megszületett a várva-várt gyermek, egy harmatos kis rózsabimbó, tökéletes mása világszép anyjának, szőkehajú, nefelejtsszemű kis angyal. De riadtan látták, hogy a selymes kis homlokon széles fekete folt húzódik végig, mintha még a másik világon gyászfátyolt kötött volna rá egy titokzatos kéz. Talán egy kis perecesleány keze ... Azóta minden Károlyi-leány ilyen fekete árnyékkal a homlokán születik. Elmúlik két-három hét alatt, de az életükből sohasem múlik el a borongás. Károlyi János beleőrült a fekete árnyékba és megírta a bűnét egy régi kapcsos biblia utolsó lapjára azzal az üzenettel, hogy úgy igaz, amint a bibliában írva van: „Megbüntetem az atyák vétkét hetediziglen ...“ A hetedik Károlyi-leány én vagyok! — Azon a márciusi hajnalon te is ezzel az árnyékkal születtél, — sírta Rézi — s azt hittük, hogy anyád megháborodik. Úgy sikoltozott, hogy még a kő is meglágyult volna tőle, és nem engedett senkit hozzád nyúlni. A keresztelőd után egy napra fehér lett a homlokod, de addig bizony, mintha kis fátyolt viseltél volna. És úgy tekintgettél magad körül, mintha értenéd a beszédet, mintha tudnád, hogy te nehéz sorsra születtél. Emlékszem, paradicsomos csirkét készítettem, mert nem is volt kitől kérdezzem, hogy mit is főzzek? De senki nem nyúlt az ebédhez. Kivittem úgy, amint behoztam, nem kellett az étel annál az asztalnál egynek sem. Nem veheted hát rossznéven, hogy holnap se akarok paradicsomos csirkét főzni. Hallgattunk mind a ketten ... Most már olyan sok minden világos előttem, ami eddig titok volt! Azok a nagy hallgatások tavasz felé! Meg, hogy nálunk sohasem mesélték vígan a keresztelési ebédet, a megérkezésemet, apró bohóságaimat, melyek pedig valószínűleg éppen úgy megtörténtek, mint hasonló esetben történnek. Eszembe jutott az is, hogy egyszer én is levágtam a hajam a homlokomra borulón, mert úgy úgy találtam, hogy így csinosabb vagyok, de anyám iszonyodva kiáltott rám, hogy azonnal fésüljem ki a homlokomból. Hogy furcsállottam akkor, mennyire megértem most. Mentnyire sajnálom, hogy sohasem tekinthetett úgy rám, mint más anyák tekintenek leányaikra, akik semmi különösebb jelet nem viseltek magukon, mikor anyjuk először megpillantotta őket. Mennyire megértem sóhajtását, ha a szekrényét rakosgatja, s valamikori kis réklijeimet nézegeti ! Való igaz, hogy nem születtem a boldogságra. Különös volt, hogy soha senki nem tudott igazán vonzódni hozzám. Mintha az a fekete árnyék fátyolt volna közém és az emberek közé. Hiába tanultam legjobban az iskolában, hiába igyekeztem később, hiába szerettem egész szivemmel, a kis perecesleány, üzent odaátról, mindig és mindenben. Milyen jó, hogy egyedül vagyok. Le* vezekeltem most már Károlyi János úr régi vétkét, a kis bécsi leány elpihenhet,uj árnyék már nem kerülhet senki hom* lokára. Ha esténként kinézek az ablakon, eltűnődöm olyan sok mindenen, ami megtörténik velünk emberekkel, s vagy nem tudunk róla, hogy miért, vagy bezárjuk a szívünket a megértés elől. Mat héten Bécsben jártam Rokonaink tudják az utcát is, ahol Károlyi János úr lakott, s megmutatták a perecesleány otthonának helyét is. Most egy modern, ötemeletes ház áll ott, első emeletén egyetemi hallgatók internátusa van. A portás mesélte, hogy a bécsi leányok előnyben részesítik ezeket a fiukat, mert húsz év óta egyszer sem történt meg, hogy azt a leányt elhagyták volna, akit ebből az internátusból való fiú kisérgetett bálokba. Az öreg Kremsler papa elő hozott egy könyvet, amibe öreges, kerek hetükkel följegyezte, hogy harminckilenc házasság született abból a szerelemből, amit ezek a falak láttak kivirulni. A könyv régimódi volt, keveset látni most már ezekből a könyvekből. Nálunk is van egy anyám szekrényében, kapcsos* záru, kulcsa mindig anyámnál van. Egy* szer megkérdeztem, honnan való? — Hetedik szépapádé volt. — mondta anyám falfehéren. — Károlyi Jánosé, aki fönt élt egy ideig Bécsben. leni antagonizmusa ismét bebizonyosodik, mégpedig a házadóval. A budapesti házbirtok kétezer annyit fizet, mint amennyi az egész ország mezőgazdaságának adója. A földadó az egész országban 33 millió pengő, Budapest házadója 67 millió. A városi háztulajdon össze fog omlani és ezzel megrendül a legbiztosabb adóalap. Az ellen is tiltakozik, hogy az agráradósságok 1,5%-os kamatmérséklését a betétek kamatilletékének felemelésével akarják fedezni. Ez nem szolgálja a társadalmi osztályok békéjét. Helyes volt, — úgymond — hogy mi óvatos magatartást tanúsítottunk a kormánnyal szemben kezdettől fogva, hogy megőrizzük függetlenségünket. Müller Antal elmondta, hogy milyen súlyosan érintené az ipar és a kereskedelem érdekeit a fizetéscsökkentés. Franciaországban a pénzügyminiszter egy kisebb adóemelésen megbukott, nálunk 15 féle adóemelés is keresztülmegy. Hódossy Gedeon szerint a falut fel kell világosítani, hogy a tisztviselői fizetéscsökkentés neki okoz kárt. Jankovics- Bésán Endre gróf a gazdaterhekről szólt, ugyanezeket fejtegette Szontagh Jenő felsőházi tag is, Pilis Károly pedig a MÁVAG eljárását tette szóvá. 190 embert elküldtek és további 200-nak fognak felmondani. Flandorfer Ignác a vidék ínségéréről szólt. Csekonics Iván gróf két szempontra hívta fel a figyelmet A kisgazdáknak semmi haszna nem lesz abból, hogy leszállítják a tisztviselői fizetést, viszont veszedelmes, hogy a tisztviselő, ha nem tud megélni, a romániai példa felé hajlik. A kormány a négyhónapos fáklyásmenetnek — mondotta — jéghideg záporesővel vetett véget. Most beigazolódik, milyen nagy hiba volt felhatalmazást adni a kormánynak arra, hogy a 33-as bizottsággal, mint exparlamentáris eszközzel dolgozzék. A parlament a saját szuverenitását adta fel. Milyen törvényes alapja van a hármasbizottság kiküldésének, amit a pénzügyminiszter jelentett be? Ernszt Sándor szerint helytelen, hogy ilyen kardinális kérdéseket, amikor a Ház együtt van, egyszerűen a bizottságban intéznek el. A pénzügyi expozéban egy szót sem hallottunk szociális programról. A párt szónokai rá fognak mutatni arra, hogy a 8 milliót, amit a fizetéscsökkentésből vár a kormány, más forrásból is meg lehet szerezni. Ellenzéki és kereszténypárti politikusok egyaránt megdöbbenéssel fogadták a tisztviselői fizetések leszállításának és az adók emelésének bejelentését A képviselőház ülése után a Magyarság munkatársa kérdést intézett az ellenzék és a keresztény párt vezető tagjaihoz, mondják el véleményüket a pénzügyminiszter expozéjáról. A válaszokat alábbiakban adjuk. Hunyady Ferenc gróf: Az adóprés újabb megszorítása már a borzalmak kamarája, amelybe bele kell pusztulni mindennek és mindenkinek. Szlaii Ferenc: Nem nyilatkozom, mert amit mondanék, azt nem lehet megírni. Friedrich István: Nagy sajnálattal láttam, hogy a pénzügyminiszter expozéja az adóemelések sorozatában kulminál. Egyetlen gondolata sem volt, amely alkalmas lenne a gazdasági helyzet megjavítására- Különösen groteszkké tette az expozét, hogy a pénzügyminiszter lírával és pátosszal mondotta el az ország gazdasági halálát jelentő „rendszabályokat“.4 Adóemelés, adóemelés és újra adóemelés, ez az új stílus. Serényi László gróf: Több adót fizetni már senki sem képes. Hiába srófolják az adókat, még kevesebb fog befolyni, mint eddig. Lang Lénárd : A pénzügyminiszter úr mondja el vidéken, amit itt a Házban elmondott, ha olyan bátor fiú. Pénzügyi elmélkedésekből, statisztikából nem tudunk tovább élni. Belepusztulunk végképpen az ilyen pénzügyi politikába. Most már nemcsak a mezőgazdaságot sújtják lehetetlen adókkal és intézkedésekkel, hanem az egész gazdasági életet kivétel nélkül, lehetetlenné teszik a megélhetést a tisztviselők számára is. Wolff Károly: Rendkívül meglepett a tisztviselők és nyugdíjasok fizetésének csökkentése. Elhibázott lépésnek tartom a szanálásnak ezt a formáját. A 33-as bizottságban is mindent elkövettünk, hogy érvényre ne jussanak. Nagyon sajnálom, hogy a kormány ehhez a káros és helytelen eszközhöz nyúlt hozzá. Ernszt Sándor a pénzügyminiszter expo.