Magyarság, 1933. július (14. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

8 ▼olt , a k­i­lönböző német kormányköröknek és nem antikapitalista meggyőződésű. A­­ Magyarság tudósítójának, értesülése szerint Schacht birodalmi bankelnök befolyásának köszönhető az ő kinevezése. Schacht azért ragaszkodott Kurt Schmidt kinevezéséhez, mert az utóbbi a nemzetközi bankvilág előtt is tekintély. . Annál érdekesebb azonban Schmitt állam­titkárának, a nemzeti szocialista Gottfried Fédernek az alakja. Ez a hitlerbajusza, kü­l­­sejében is szigvérig nemzeti szocialista párt­­ember szintén azok közé tartozik, akiket nyugtalan, kutató lelkük messzire elvitt ha­zájuktól. Feder mint építészmérnök sokáig volt a Balkánon, Bulgáriában épített nagy állami középületeket s mint a legtöbb nem­zeti szocialista gondolkodó, ő is a háború végével fogott hozzá, hogy szakmájából po­litikai elméleteket és gazdasági teóriákat ta­nuljon. Már 1918-ban szervezetet alapított „a német rabszolgaság letörése“ címen. Ugyanilyen címen manifesztumot bocsátott akkor közre és röpiratot írt Amikor 1923-ban leverték Hitler felkelését, Csehországba buj­dosott ki­­ csak képviselővé való megválasz­tása után, az immunitás védelme alatt tért vissza, miközben Hitler várfogságban ült. A párt őstagjai és ősteoretikusai közé tartozik. Ő szerkeszti a párt hivatalos könyvtárát, ah­ égész közgazdasági világ feszült érdeklődés­sel várja a bankkapitalizmus megrendszabá­­lyozására irányuló javaslatait. Papén, mint legutóbbi beszédei mutatják, nagyon közel áll a nemzeti szocializmushoz, Schachtot viszont, aki Schleicher tábornok kormányrajutása idején nyílt élességgel je­lentette ki, hogy a nemzeti szocializmuson kívül minden más próbálkozás reménytelen, szintén a horogkeresztes mozgalomhoz szá­molják. Az új kormány rekonstrukciójával ezenkívül állandó helyet kapott a miniszter­­tanácsban a nemzeti szocialista pártszerveze­tek országos feje, Hess is. Tulajdonképpen ezzel a kormányrekonstrukcióval született meg a maga teljességében a harmadik biro­dalom. A katolikus centrum és a nemzeti szocialisták Az új fasiszta államnak egyetlenegy elin­tézetlen kérdése lóg még a levegőben: a ka­tolikus centrum. Akármit ír is a külföldi sajtó, aki közvetlen közelből szemléli a né­­­met politikai eseményeket, az megállapít­hatja, hogy Hitlerék kormányzata eddig ki­vételes óvatossággal bánt a katolikus cen­trummal. Míg Hugenberg harci szervezeteit rendőrséggel és letartóztatásokkal oszlatták szét, addig a hatvan esztendős, nagy múlttal bíró katolikus centrum ellen egyetlen ren­delkezést sem tettek. Igaz ugyan, hogy a nemzeti szocialista kiunkásfront vezére, Ley, egyetlen rendelet­tel a luteránus munkásszervezetekkel együtt a harmadik birodalom számára kisajátította az összes katolikus munkásszervezeteket is. Ezzel tehát nemzeti szocialista irányítás alá kerültek a Kölnből vezetett katolikus legény-egyleti mozgalmak, amelyeknek annyi gyö­nyörűen berendezett internátusuk és szék­házuk van a Rajna vidékén. A nemzeti szo­cialistáké lettek az összes katolikus munkás­­egyesületek és az összes vallásos színezetű egyéb egyesületek is. De ez annyit jelent csak, hogy ezek az intézmények közös állami ve­zetés alá kerülnek és szerves részeivé válnak annak a középkori céhekhez hasonló nagy érdekképviseleti szervezkedésnek, amelybe Hitler megbízottja, a zömök, szőke, hárma­sán szónokló Ley akarja összefogni az ösz­­szes német fizikai foglalkozási ágakat. Míg a nemzeti forradalom hullámai a német luteránus egyház kapuinál sem állot­tak meg, addig a katolikus egyház ügyeire mind a mai napig semmi befolyást nem igyekeztek gyakorolni a nemzeti szocialisták. Sőt, Russ, a fiatal porosz kultuszminiszter, a nemzeti szocialista egyházi szervezetek csütörtöki nagygyűlése során említette fel a porosz evangélikusoknak, hogy a katolikus egyház mennyire figyelemmel van az állam érdekeire a vezető egyházi személyek kineve­zésénél. Az ember szinte csodálkozik, hogy ebben a forradalmi áramlatban, amely annyi gyűlésben és felvonulásban nyilatkozik meg most, mióta az „egy nép, egy állam“ jel­szavát kiadták, sehol sincsen egyetlen éleseb­ben uszító hang a centrum ellen, amelyet Brüning kancellársága idején a bűnök kút­fejének tartottak. A berlini lapok, amelyek politikai állás­­foglalásukban, tudvalevőleg, teljesen alkal­mazkodnak immár a nemzeti szocializmushoz ­ гЩШЯуНЬеп Ősgyógyerő rejlik. Mesterséges pótlás Nem sikerült eddig. A kis Tilaj­ puszta örökös ura írta: Móricz Pál A méltóságos és főtisztelendő egri fő­­k­áptalannak a túl a tiszai három-, négy-, ötezer­ holdas uradalmai mellett, Tilaj­­puszta az ezerötszáz holdjával csak „kis tanyának“ számított. Igaz ugyan, hogy a tilaji kasznár felügyelete alá tartoz­tak a Montaj, Salamonfa, Batuz, Nyár­­ijas legelők. Zsidók bérelték ezeket, s a tilaji kasznárnak, Bálint Bálint „téns­­ornak“ — mert szerényen így hivatta magát! — elég sok baja volt ezekkel az izraelitákkal... Mindennek dacára igen szép kis­ tanya volt a Tilaj. A méltósá­gos és főtisztelendő egri főkáptalannak egyik legszebb fás­ tanyája volt. Virág­záskor az akácok feleillatozták. Óriási nyárfái némelyikén, ötven, hatvan, het­ven varjúfészek találtatódott. Telek­dombjából embercsontokat ásogattak. A magyar vitézek errefelé is nem egyszer kerekedtek a­­ honért... Az 1850-es évek végéig a juhászok és juhok biro­dalma volt ez a föld. Csupáncsak egy a titokzatos pusztai vendégektől, pandú­roktól és éjszakajáróktól látogatott­­,bacsóháza, juhásztanya állott itt. Úgy 1830 körül Bálint Bálint kasznár úr te­remtette meg a szép fás t­ilajt a tanya­­ságával. A kezdet­ kezdetén az ősmatyó Szent-István községből látogatott az építkezések ellenőrzésére. Borsodivánka ugyan jóval közelebb feküdt Tilajhoz, de mivel az ivánkaiakat nem szerette, a „kis Tilaj“ első cselédjeit is Szent-Ist­­vánról szegődtette. 1800 óta ki nem fo­gyott ez a szentistváni cseléd nép Tilaj­­ról, a dédunokákig lemenőn máig ott szolgálnak az egymást követő főkápta­­lani cseléd nemzedékek... Ezeknek 1896-ban elkövetkezett haláláig nem­csak parancsoló gazdájuk, igazi nevelő atyjuk, a bibliába illő birájok volt a „ténsor.“ A „tisztilak“ felépítésével együtt fel­állította mindjárt a „haranglábat“, s ha déli tizenkét órakor és este nyolc óra­kor a „mindenes“ — minden Isten­­áldott-nap — ráhúzta az „Úrangyalát“, minden munka megállóit Tilajon. Az úrtól elkezdve — kalaplevéve — mind­nyájan imádkoztak. Vasár- és ünnep­nap — a „soros kerülőnek“ és a gyer­mekeknek kivételével — az egész tanya szent­misére ment a két kilométernyire fekvő Borsodivánkára. Innét senki sem maradhatott el, Bálint Bálint kasznár, a holtig sujtásos magyarruhás, kisfokosos „ténsor“ minden cselédjét tegezte, s gyakran „próbákat“ csinált velük ... Váratlanul meg-megkérdezte: — Te, Danyil Hogy is volt, mint is volt vasárnap ott Borsodivánkán?!... És a Vöröss Antal plébános úr prédiká­ciójából emlékezel-e még valamire?! — Ilyen bánásmóddal érthető, hogy Tila­jon a cselédség nemzedékeken meggyö­keresedett. A tilajiaknak káromkodni sem volt szabad. Az már valami bor­zasztó nagy eset volt, ha a „ténsor“ vala­kinek csak ennyit mondott:­­— A fene egye meg! — A hintóról azt tartotta, hogy az „csak az asszonynak és a gyereknek való“,­­ azért maga mindig vasaltkocsin járt. Egyszer, ami­dőn „kiskocsiján“ rettenetes nyári nap a határt járta, az út mellett, egy az iszonyú hőségtől elalélt cseh „fináncot“ találtak a földön heverve. Megszánta. A kocsissal felszedték, hogy a tanyában majd felüdítik és így magához tér a finánc ... Magához is tért az még a ko­csin, de mikor a ténsor pipájából kivert bagót kezdette vizsgálgatni, hogy váljon nem szűzdohány kotorék-e az? — Bá­lint Bálint kasznár úr rögtön megállí­totta kiskocsiját, s csak ennyit szólt: — Hej, te Danyi!... Dobjuk le ezt a sza­­muklátó fináncot! — S a másik szem­­pillantásban már a finánc lerepült a kocsiról... Egyszer meg a szomszéd földbirtokos úr huszárkapitány sógorá­val támadt baja. A kapitány nem vette figyelembe a „tilalmast“, állandóan ke­resztül lovagolt a Tilaj-puszta egyik tilalmas­ rétjén. A kasznár erre tilalom­fát ásatott, amelyen a büszke katona viszont tovább is csak átugratott... Kölcsönösen üzengetni kezdettek egy­másnak ... — Megkorbácsolom a gazdádat! — üzente a kapitány a kerülőtől. — Lelövöm, mint a kutyát, ha mégegyszer idemerészkedik ! —­ Adta válaszát a kasznár és kezében a híres Borsay Sámuel debreceni puskaműves­­től vásárolt 16-os „lefosé (Lefaucheaux)“ kedves puskájával, amelyből a Csák­­bácsi egyeki körvadászatán egyszer har­minchárom patronnal harmickét nyulat lőtt, — kiült a tilalomra tövébe... Várta a büszke huszárkapitányt... A kapitány azonban többé nem lovagolt arrafelé a­­ kutyakorbáccsal... Bálint Bálint tilaji kasznár úr a főkáptalan régi gazdatisztjeit jellemző ilyen puskavégre kész hűséggel szolgálta a „főurakat“ ... Mint „gazda“ mintagazda volt, s har­minchat éven át azt is kitapasztalta, hogy a Kis-Tilaj egyes földrészein mi terem meg legjobban, azért, ha úgy for­dult, a teljhatalmú „inspektor“, Póka István őnagysága rendelkezéseivel is szembeszállott. S miután Bálint urat a hosszú „disputa“ során sem tudta meg­győzni „újításai“ szükségességéről és hasznáról, a hiábavaló vitát mindig kur­tán ezzel fejezte a hatalmas inspektor: _ Elrendelem! -r Az öreg tilaji hasz­nál meg következetesen, s mindig csak ezt felelte reá: — Csak akkor teszem meg, ha írás­ban adod ki nekem ezt a rendeletet! — Ilyenkor azután Рока úr is belátta, hogy mégis csak jobban ösmeri a földjét az, aki már harminchat éve műveli azt... ★ A kis Tilaj gazdatiszti lakjába Bálint Bálint kasznár úr 1867 telén hozta fele­ségét, Kelecsényi Fejérpataky Ilonát Kelecsényi Fejérpataky Gáspár egri fő­káptalani központi tiszttartó leányát vette nőül. Egerben, a káptalan-udvar* ban, a központi tiszttartóság nagy iro­­dájában volt a lakoma... A vendég* járás, a szives vendéglátás Tilajon sem hiányzott, ámbár Tilaj kiesett a többi főkáptalani birtokok tömbjéből, s igy a túl a tiszai tisztek ritkábban járogattak ide... Bérczy Kálmán, majd utóda Beöthy Mór szihalmi, Kálnoky Ist­­ván ároktői, Ribáry Gábor bogácsi kasznárok, Körmendy Dániel és Lipov*­niczky István a Prónayak gazdatisztjei* Lemberkovics Alajos négyesi, Plank Antal egerlövői, Kintzly József szent* istváni jegyzők, Antony István mező* kövesdi ügyvéd, Fekete László mező* kövesdi főszolgabíró, Csizik szolgabiró és még mások voltak a sűrűbben for­­duló vendégek. Beöthy Mór és Kintzly­ jegyző szerfelett szerették a rákot, s a „hidógyerekek“-kel (kisbéresekkel) az akkor még szabályozatlan Egerpatakból fogott egy­ véka rákot, ez a két vendég az utolsóig megette ... Bálint­ napján, február tizennegyedikén hajnalfás felé a „krampampuli főzés“ mindig nagy ese­­mény volt. A krampampulit mindig maga az öreg „ténsor“ főzte, s abból egy-egy szilvóriumos pohárkával István,­­József és Sándor nevű fiacskáinak is adott. Az emlékező tehetségét sokszor megcsodálták. Pontosan idézte például, hogy 1872 április másodikán hol járt és mit csinált? 1881 augusztus tizenötödi­­kén mit vásárolt a debreceni nagyvásár*­ban? Vagy 1886 december 10-én hol va­­dásztak és kikkel? ... És igy tovább!... Amikor már agyvérzéssel vergődött, s a haldokló urakat látogatni jöttek Szent* Istvánból régi nyugdíjas cselédjei, az öreg Hegyi Pistát, a königgrätzi zugs* führer, volt tanyásgazdát, Szentistván ak­­kori pénztárosát így kérdezte a pillana­­tig feleszmélt öreg úr: _ Te, Pista! Átadta-e neked ördög Pali, a mostani gazdám, azt a száz* ötvenöt pengő huszonhárom krajcárt, amit szerdán adóba kültem neked?! A borból a bogácsi bort szerette. A mély типгекждШТ 1933 Julua I, июшВЩ i a nemzeti szocialista központi Irodákból kapott cikkeket és kommünikéket csonkítat­­lanul köztik, nem élezték ki máig sem a centrum kérdését, mikor pedig már annyira aktuálissá vált. A Vossische Zeitung csütörtöki vezércikke, nyilván kormánysugalmazásra, hangsúlyozza, hogy egy olyan tisztelt és nagy­­multu pártnak, mint a centrum, nem volna méltó a tradícióihoz az önfeloszlatás mód­szere és ilyen nagymultu pártnak csak ez asszimilációi, a harmadik birodalom nemzeti munkájába való teljes bekapcsolódás volna az egyetlen méltó útja. Ugyanezt a hangot veszi át a centrum hiva­talos lapja, a Kölnische Volkszeitung is, amely csütörtöki számában szintén azt írja, hogy a centrum vezetésének meg kell találni a formát, amelyen keresztül nagy lépésükre elhatározzák magukat. Csütörtökön reggel az utóbbi időben visszavonultan élő Brünini kancellár meg is jelent Berlinben. Előjött berlin környéki villájából s pápaszemes finens alakját újra ott látták néhány centrumpárti vezér társaságában a Wilhelmstrassen, ál lapoknak nem adott nyilatkozatot, de félhiva­­talos közlemények azt mondják, hogy a centrum vezérei már csak a formát keresik, amellyel nyilvánosságra hozzák a párt be* olvadását. Mint az történni szokott, a berlin* városi centrumcsoport tagjai — elébesietve az eseményeknek — kimondották a városi párt feloszlását és három centrumpárti város* atya már kérte is a nemzeti szocialista pártba való felvételét, mint hospitáns. Erkölcsi megújhodás a liberális demokrácia visszaéléseivel szemben Úgy látszik tehát, hogy a centrumnak a nemzeti szocializmusba való beolvadása közvetlenül küszöbön áll. Jellemző, hogy míg ezekben az eseményekben egyre na­gyobb mélységei tárulnak fel a nemzeti szo­cialista mozgalomnak, addig a forradalmi vezetőség minden erejével azon van, hogy ez a nagy átalakulás a pártban az erkölcsi megújhodást jelentse a liberális demokrácia összeférhetetlenségeivel is visszaéléseivel szemben. Göring most adta ki a kemény rendelkezést a Poroszországban való legszi­gorúbb takarékosságra, s a költségvetésből töröl minden reprezentatív tételt. A párt feje betiltott minden díszbankettet s Hitler maga tiltotta meg, hogy tiszteletére vacsorákat ad­janak a szervezetek. Azonnali hatállyal elbocsátottak három nyugalmazott katonai tiszt nemzeti szocialistát, aki különböző fel­sőbb rendelkezésekkel szemben protezsálni próbált egyes vállalatokat és üzemeket. Most jelent meg a rendelet az egyetemeken, amely némely egyetemi évfolyamokat augusz­­tus elsejétől kezdve nemzeti munkálatra hív be három hónapra. Ugyancsak a közel­jövőben tervezik a huszonnégy éven aluli munkanélküli leányoknak munkatáborba való behívását. A visszaéléseket, amelyek fel­merültek a forradalomban, az állambiztosok mindenütt szigorú rendeletekkel üldözik. A­ forradalmak legtöbbje bűnökben szokott hősit produkálni: a nemzeti szocializmus, úgy látszik, az erkölcsiekben akar heroikusat adni. Letartóztatták Bauer volt szocialista kancellárt A berlini ügyészség rendeletére több mint száz detektív átvizsgálta harminc családi ház­építő társaság könyveit s minthogy nagy­arányú korrupciós botrányt állapítottak meg, csütörtökön letartóztatták Bauer szociáldemo­­kratapárti volt birodalmi kancellárt és a köz­ponti lakáshivatal jelenleg éppen szabadságon lévő igazgatóját, Schöllberger városi építé­szeti tanácsost. Tilsitben a spartakusz szö­vetség nagyarányú politikai üzelmeit leplezte le a rendőrség. Itt volt a rémhírpropaganda központja s egy zsidó diák állította össze a német kormány elleni becsmérlő iratok szá­mára az adatokat. A híreket sokszorosító nyomdászokat is letartóztatták. Péntekre vir­radó éjszaka Braunschweigban a kommunis­ták agyonlőttek egy nemzeti szocialista segédrendőrt, aki egy házkutatáson egyik vendéglőben nagymennyiségű kommunista röpiratot talált. A gyilkosok elmenekültek. Amatör fényképezőknek nélkülöz­hetetlen kézikönyv Vydareny István: A felvétel is nesauv­ellaris c. munkája. Ára 2.50 pengő. Kapható a „Magyarság“ könyvosztály­á­b­an. * Budapest, VI., Aradi­ utca 8, I. emelet .

Next