Magyarság, 1933. július (14. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
A marokkói asszony ma sem szabadulhat a háremtől , V • ' t' t . Bábát, június hó Az Utahok sorsa Mohamed próféta fellépő előtt nem volt a legkedvezőbb, mert akбt megvetették, a legutolsó munkát vésézte, akinek mindenki parancsolt és akinek mindenkitől mindent el kellett tűrnie.A családban semmi joga nem volt és életének nem volt oly szaka, amikor a saját személye felett rendelkezhetett. A házasság vásár volt, a válás gyakori és a többnejűségetminden határ nélkül engedték. Arábiában b némely törzsnél úgy szabadultak meg a leánygyermekektől, — különösen szűkös esztendőkben , hogy megölték, de előfordult az is, hogy a szerencsétleneket élve elásták. Abban az esetben, ha a férj meghalt, az örökösök úgy örökölték az elhunyt feleségeit és úgy osztották el maguk között, mint annak egyéb örökségét. De politikai okoknál fogva Mohamed próféta, sem tüntethette el egészen a többnejűséget, mert akkor vallása népszerűtlenné fajtílt volna. Ő megengedte, hogy legfeljebb négy felesége lehet egy férjnek és a férj köteles mind a négyet egyformán szeretni. Ezt a Koránban hangsúlyozza és itt követeli az asszonyok oktatását is, amidőn írja, hogy „a tudás keresése kötelessége minden muzulmánnak és muzulmán asszonynak, ezt keresd a bölcsödtől a sírodig, mert többet ér egy óra tanulás, mint hatvan imádság“. Ebből azonban nem sok valósult meg. A marokkói asszony élete európai szemmel nézve, mélyen szomorú. Szabadsága nincs. Tízéves korában már csak fátyollal léphet az utcára nagy ritkán. Ellenben otthon dolgozik és ettől az időtől kezdve tanulja meg egész élete végéig elviselni az örökös zárkózottságot. Tizenötéves kora körül a leány apja elintézi a házasságot, amely ma is egy vásári aktus. Ebbe a leány bele nem avatkozhatik és legtöbbször a házassága pillanatában látja vőlegényét először. A vőlegény fizet, az adja az apának a hozományt, mert így kárpótolja azért, hogy felnevelte a leányát és részben azért is, mert így egy oly személyhez jut, aki őt örökösen szolgálja. Mint látjuk, az arab házasságban nincs sok ezer elem, ezt maga az arab költő is mondja: „Az igaz, hogy a férfiak — már t. i. az apa és vőlegény — akik megkötik az egyezséget, — nem csinálnak poézist a házasságból, — mert végre is a házasság az nem egy szerelmi kaland, hanem egy komoly egyezség, amely egy életen át tart és folytatódik a túlvilágon“. A marokkói asszony folytatja elzárt életét. Ila kimegy a házból ritkán, elkíséri egy idősebb asszony, aki rá vigyázz és ez legtöbbször az anyós. Ezt az örökös zárkózottságot, ezt az állandó munkát csak az tudja elviselni, aki vagy nagyon tudatlan, vagy rendkívül intelligens, már pedig a marokkói asszonyok legnagyobb része az első csoporthoz tartozik. A feleségeket a férj köteles eltartani, élelemmel, ruházattal ellátni és belátása szerint annak kívánságait kielégíteni. Ha egyik aszszony kíván például egy ékszert, úgy a férj megy az üzletbe, magához vesz három-négy mintát, amiből ez asszony otthon választhat. Ha pedig valamelyik feleség zenét kíván hallgatni, nem mehet el az arab kávéházba, de kárpótolja őt a férje — mert mint Ibnizzobek mondja — olyan szépen énekelni és hegedülni senki sem tud, mint ez a férj, akit szeretünk. A férj halála esetében a feleség csak egy negyedrészét örökli a vagyonnak, legnagyobbrészt a fiúgyermekek. E szokatlan arányt Bari, az arab bölcs, aki tudásától messze földön híres volt, így okolja meg: Az asszonyoknak általában kevés az eszük és sok a kívánságuk. Ha pedig ők egy nagy vagyon birtokosává lesznek, félő, hogy azt oktalan módon elpazarolják, mert a vágyom a fiatalság és a tétlenség a legrosszabb tanácsadó. De a Korán szerint is az örökségnél a férfi az, aki az elsőbbségre jogot formálhat, mert a harcok alkalmával a férj teszi kockára életét, ő védi az állam vagy törzse érdekeit és végül ő volt az, aki hozományt adott a leány apjának. A férj a házasságot egyoldalulag bármikor felbonthatja, ezt azonban a Korán elítéli, mert nincs szebb tett az Isten előtt, mint felszabadítani a rabszolgát és nincs csúnyább, mint felbontani egy házasságot. Mohamed — mint már előbb említettük — megengedi, hogy egy férjnek négy felesége legyen, de mind a négyet egyformán kell szeretni. Ha — írja Mohamed a Koránban — félsz attól, hogy igazságtalan leszel, akkor ne legyen több, csak egy. A marokkói asszony, ha utcára lép, arcát befödi teljesen, csak egy kis nyílást hagy egy szeme részére. Ez nem törvény, ez tradíció, amelynek — mint El Khardhi írja — kettős oka van. Megvédi a szép arab asszonyokat az utcai ostromtól, a csúnyákat és öregeket pedig attól, hogy rútságuk miatt megbánásban részesüljenek. Mert végül is a legtöbb asszony részére sokkal előnyösebb, ha jól betakarja magát és mennél kevesebbet enged magából láttatni. A marokkói asszonyt csak a közvetlen rokonok látogathatják, azok közül is csak akiknek a férj engedélyt adott, így tengeti életét, ma sem érve el azt a nívót, amit ezerháromszáz év előtt Mohamed próféta részére biztosított. Azonban az arab intelligencia — ami sajnos, ma még aránylag kevés — és a francia protektorátus mindent megtesz, hogy biztosítsa az arab nő jogait. Ez a munka nehéz, meg kell küzdeni a lelke mélyéig a tradícióknak élő fanatikus nép szokásával, össze kellene gyűjteni a különböző és szétszórt törzseket, amelyek ma is harcban állanak egymással. Le kellene rombolni azokat a három falakat, ahol fiatal gyermekanyák tengetik életüket elzárva és gyakran fordul elő — dacára, hogy e falak mögött a feleségek jóbarátságban és megértésben élnek —, hogy a féltékenység, a mellőzés, az irigység néha egész életen át végigkíséri az együtt élő marokkói asszonyokat. Gondoljunk a Hassan szultán mekneszi há-remében tengődött asszonyokra, akik nem kevesebb, mint nyolcszázharminchét gyermekkel ajándékozták meg illusztris férjüket. A szultán ebből tömegből egy ötszázharminchét főből álló testőrséget szervezett — ennyi volt ugyanis a fiúgyermekek száma. Még ma is, mint egy követendő mintaképet állítják a marabuk a legendás hitű Hassan szultánt az arab hivők elé. Dobozy János тмпмжмиаие 1933 június 1, szombat i „magyarság“ slsi nagy ursasutazása a szentföldre 1933 július 26-tól augusztus 11i-ig, „AUGUSTUS“ 36.003 tonnás pazar óceánóriáson Athén, Rhodos, Jeruzsálem, Nazaret, Jericho, Holt tenger, Beirut, Rhodes, Kréta, Palermo és Nápoly megtekintésével Budapesttől Budapestig . 555, teljes útiköltséggel, amelyben vasút- és hajójegyek, teljes ellátás, a Szentföldön lakás és nagy autótúrák, vallásos és turisztikai vezetéssel, bennfoglaltatnak. — Részletes prospektust készségesen küld: MAGYARSÁG UTAZÁSI OSZTÁLYA, Budapest, Aradi utca 8. STALLA-COSULICE, hajóstársaság magyarországi irodája, Budapest, Thököly út 2. A pécsi ügyvéd-parlament vitája a pálya túlzsúfoltságáról Pécsről jelentik: Az országos ügyvédszövetség pécsi kongresszusára az ország minden részéből mintegy félezer ügyvéd gyűlt össze. A megnyitó ülésen résztvett Lázár Andor igazságügyminiszter is, aki Fittler Dezső dr. udvari tanácsos megnyitóbeszéde után szólásra emelkedett s azt hangoztatta, hogy az ügyvéd sokszor ellenérték nélkül is elvégzi a munka oroszlánrészét s munkája miután sohasem a maga jogaiért harcol, egész különös altruizmust vált ki belőle. Hangsúlyozta a miniszter, hogy a magyar ügvédség nem kiszakított rész a nemzet testében, hanem kar és agy a magyar nemzet egészében. Természetes, hogy amikor a test beteg, beteg a kar és az agy is, viszont az ügyvédek baja a nemzet baja is. A miniszter beszédét lelkesen megtapsolta a hallgatóság, majd Nendtwich Andor dr., Pécs város polgármestere üdvözölte a kongresszust. Szabó Lajos dr. pécsi törvényszéki elnök, Krisztics Sándor dr., a pécsi Erzsébettudományegyetem jogi dékánja és Papp József a budapesti ügyvédi kamara elnökének felszólalása után Niamessay Mihály dr. országgyűlési képviselő beszélt. Azt fejtegette, hogy az ügyvédi kar függetlenségét, mint alkotmánybiztosítékot, egyenesen a birói függetlenség mögé kell sorozni. Virágh Ferenc dr. az előző vándorgyűlés történetét ismertette, majd a kongresszus tagjai a pécsi Kossuth-szobor elé vonultak, ahol Szalay Zoltán dr. ügyvezető-főtitkár megkoszorúzta a legnagyobb magyar ügyvéd szobrát. Ezután a Pannonia-szálló éttermében díszebéd volt, amelyen Ostor József az igazságügyminisztert köszöntötte fel és az ügyvédi numerus clausust sürgette. A miniszter válaszában bejelentette, hogy az ügyvédi nyugdíjintézeti hátralék rendezése tárgyában rövidesen törvénytervezetet küld szét. Délután négy órakor az igazságügyminiszer visszautazott a fővárosba. A délután folyamán a kongresszusi bizottságok megkezdették munkájukat, este nyolc órakor pedig a Nemzeti Kaszinóban Pécs város rendezett fényesen sikerült garden partyt az ügyvédek tiszteletére. Pénteken az Erzsébet-tudományegyetem tantermeiben tartották meg az egyes bizottságok üléseiket. A mezőgazdasági hitel kérdésében Kálnoki-Bedő Sándor elnöklésével ült össze a bizottság. Vályi Lajos dr. a bíróság előtt lefolytatandó kényszeregyezségi eljárásban látta a probléma megoldását. Demi Ágost, a LEBOSz igazgatója, a gazdahitel kérdését elsősorban pénzügyi és szociális kérdésnek tartja. Szerinte a gazdakölcsön hozadékát összhangba kell hozni a föld hozadékival. Nyulászy János, a TÉBE igazgatója, azt javasolta, hogy a bizottság ne határozatokat hozzon, hanem csak javaslatokat terjesszen elő. Az ügyvédi pálya túlzsúfoltságának kérdését Ostor József az ügyvédi numerus elausus bevezetésével tartja megoldhatónak. Vészi Mátyás dr. az ügyvédi nyomor főokát abban látja, hogy a községi jegyzők jogi magángyakorlatot űznek. Vekerdy Géza dr. azt javasolta, hogy a mostani nehéz gazdasági viszonyok miatt egyelőre tíz esztendőre önálló ügyvéd ne lehessen senki. Végül határozati javaslatot fogadtak el, amelyben elhatározták, hogy az országos ügyvédszövetség feliratban fordul az igazságügyminiszterhez és az ügyvédi kar érdekeit érintő több kérdésben ankét összehívását kérik. A bizottsági ülések után az egyetemi aulában Winkler János dr. pécsi egyetemi tanár A törvénykezési élet célja és az igazság érvényesülésének előfeltételei címmel tartott előadást. szonális unióban való egyesülése körül az utolsó szó még nem hangzott el. Egyelőre az osztályharcokat kiküszöbölő és pártok feletti diktatúrára van szüksége Ausztriának, mert a demokrácia összeomlott. Ausztria megkapja a francia kölcsönt A londoni Morning Post párisi levelezője jelenti. Mivel a francia kormány eloszlatta a párisi parlament aggodalmait az osztrák— magyar egyesülés kérdésében, az osztrák kölcsönt nem fogják többé ellenezni. Szombaton az Akadémia oszlopcsarnokából temetik Pauner Ákost A magyar tudományosságot ismét pótolhatatlan veszteség érte: június 29-én 57 éves korában meghalt Pauler Ákos egyetemi nyilvános rendes tanár, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató és rendes tagja, valamint osztályelnöke. Pauler Ákos Budapesten 1876-ban született. 1902-ben a budapesti egyetemen nyert magántanári képesítést az ismerettanból. Előbb a pesti paedagogiumban tanárkodón,majd 1906-ban a pozsonyi akadémiához, 1912-ben a kolozsvári, 1915-ben pedig a budapesti egyetemhez nevezték ki a filozófia tanárának. Az Akadémia 1910-ben megválasztotta levelező tagnak, 1924-ben rendes tagnak. 1921-ben az Országos Közoktatási Tanács elnökévé nevezték ki, ez állásáról azonban később lemondott, nem értvén egyet Klebelsberg gróf kultúrpolitikájával. Nagyszámú tudományos dolgozatot irt, munkássága felölelte a filozófia egész birodalmát. Tanulmányait a stílus választékossága, kristályossága jellemzi. Legkiválóbb munkái: Az etnikai megismerés természete (1907); Bevezetés a filozófiába (1920) és Logika (1925). — Pauler Ákos a legutóbbi időkig maga volt az egészség, derű és harmónia. Pár héttel ezelőtt lett beteg, orvosai: Szinnyey és Уапптдет professzorok mindent megtettek gyógyítására, de, fájdalom, eredménytelenül. A megboldogultat az Akadémia saját halottjának tekinti. A beszentelést Martin Aurél egyetemi tanár végzi július elsején, szombaton délután négy órakor az Akadémia oszlopcsarnokában. A tudomány nagy halottját az Akadémia nevében Korniss Gyula államtitkár, egyetemi tanár búcsúztatja. A beszentelés után a koporsót a Kerepesi úti temetőben levő családi sírboltban helyezik el. Elfogták az osztrák robbantómerényletek néhány nemzeti szocialista tettesét Bécs, Junius 30 A rendőrségnek végre sikerült kiderítenie néhány bombamerénylet tetteseit: a bécs- badeni villamos pályáját három nemzeti szocialista fiatalember robbantotta föl s egyiküket letartóztatták a huszonegy éves Krassenberger Károly személyében, aki a Zliterifjúság badeni bajtársi egyesületének elnöke. A merényletben társa volt Gazda János diák, a bajtársi egyesület berchtoldsdorfi csoportjának elnöke, de ez megszökött. Letartóztatták Kiesling badeni fürdőorvost is. Ugyanakkor Salzburgban megállapították, hogy az ottani hazafias felvonulásoknak rakétával és papírmozsarakkal való megzavarását a nemzeti szocialista rohamcsapat tagjai hajtották végre. Vezetőjük, Dumböck huszonkilencéves takács Münchenbe szökött, a többit azonban letartóztatták és elítélték. Megsemmisítették a bécsi nemzeti szocialista képviselők mandátumát A bécsi tartománygyűlés pénteken a keresztényszocialisták és szociáldemokraták egyhangú szavazatával megsemmisítette a tizenöt nemzeti szocialista képviselő mandátumát s ezzel megszűnt a nemzeti szocialista képviselet a szövetségi tanácsban, a bécsi városi tanácsban és a bécsi kerületi tanácsban is. Frauenfeld és friedl városi tanácsosok élesen tiltakoztak a mandátumfosztási indítvány ellen s azután lobbi tizenhárom társukkal együtt testületileg kivonultak az ülésteremből. Dollfuss a kormány több tagjával Innsbruckban volt csütörtökön egy tiroli hazafias ünnepen, amelyen sokezer főnyi delegáció jött össze Tirol minden községéből, hogy fogadalmat tegyen az Ausztria függetlenségéért folytatott harcra. A kormány tagjai pénteken érkeztek vissza Bécsbe és minisztertanácsot tartottak, amelyen két politikai rendelettervezet is tárgyalásra került. Az egyik megadja a kormánynak azt a jogot, hogy azonnal megvonhassa az iparengedélyt, ha annak tulajdonosa tevékenységet fejt ki a nemzeti szocialista, vagy kommunista párt érdekében. A másik rendelet kancellári engedélyhez köti a lapalapítást; eddig Ausztriában minden engedély nélkül alapíthattak lapot. Starhemberg az osztrák—bajor perszonálunió mellett Londonból jelentik: Starhemberg herceg, az osztrák Heimwehr fővezére, igen érdekes nyilatkozatot adott a Morning Post tudósítójának. Többek közt kijelentette, hogy Ausztria és Magyarország egyesülésének terve nem merült fel, de Ausztria és Bajorország per ki erdészek gyűlésén a fakereskedelem szabaddátételét sürgették Miskolcról jelenti a Magyarság tudósítója. A tiszajobbparti erdészek egyesülete most tartotta Lillafüreden évi közgyűlését. Waldbott Kelemen báró megnyitóbeszédében az Alföld fásításának kérdésével foglalkozott. Az eddigi kormányokat nagy mulasztás terheli, mert nem fordítottak elég gondot a sík területek befásítására. A fakérdés Csonka- Magyarországon fontosabb, mint a búza problémája. Felhívta a MÁV figyelmét arra, hogy ne folytasson olyan tarifába politikát, amely a magyar fatermelés érdekeivel ellenkezik. Azután arról beszélt, hogy a kormány nem tudja a behozatalt a szükséglettel összhangba hozni, azért jön be az országba nagyobb mennyiségű fa, mint amennyire szükség van. A szabadkereskedelem visszaállítását és termelőszövetkezetek felállítását sürgette, Onczay László szintén faértékesítő szövetkezet létesítését javasolta. A kormány a termelt tűzifára adjon előleget. A magyar erdőgazdaságot minden tekintetben előnyben kellene részesíteni. Kérte, hogy a behozatali vámot emeljék fel az eredeti 50 aranykoronára. Véssey Ferenc statisztikai adatokkal bizonyította, hogy a kormány a múlt évben 50.000 mázsa román fát engedett be, pedig csak 5000 mázsára lett volna szükség. A felszólalásokat határozati javaslatba foglalva, megküldik a miniszterelnöknek és a földművelésügyi miniszternek. * 12 311. U178?. rcgisz Г.1. Wesselési.vinton GO., I. m. 4. Telefon: 32-500, 12 hav készletfizetési kedvezmény. Mérsékelt órák Schatz Jenő