Magyarság, 1933. július (14. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

A marokkói asszony ma sem szabadulhat a háremtől , V­ • ' t' t . Bábát, június hó Az Utah­ok sorsa Mohamed próféta fel­lépő előtt nem volt a legkedvezőbb, mert a­kбt megvetették, a legutolsó munkát vé­­s­ézte, akinek mindenki parancsolt és aki­nek mindenkitől mindent el kellett tűrnie.­­A családban semmi joga nem volt és életé­nek nem volt oly szaka, amikor a saját sze­mélye felett rendelkezhetett. A házasság vá­sár volt, a válás gyakori és a többnejűséget­­minden határ nélkül engedték. Arábiában b némely törzsnél úgy szabadultak meg a leánygyermekektől, — különösen szűkös esztendőkben , hogy megölték, de előfor­­­dult az is, hogy a szerencsétleneket élve el­ásták. Abban az esetben, ha a férj meghalt, az örökösök úgy örökölték az elhunyt fele­ségeit és úgy osztották el maguk között, mint annak egyéb örökségét. De politikai okoknál fogva Mohamed pró­féta, sem tüntethette el egészen a többnejű­­séget, mert akkor vallása népszerűtlenné fajtílt volna. Ő megengedte, hogy legfeljebb négy felesége lehet egy férjnek és a férj kö­teles mind a négyet egyformán szeretni. Ezt a Koránban hangsúlyozza és itt követeli az asszonyok oktatását is, amidőn írja, hogy „a tudás keresése kötelessége minden mu­zulmánnak és muzulmán asszonynak, ezt keresd a bölcsödtől a sírodig, mert többet ér egy óra tanulás, mint hatvan imádság“. Ebből azonban nem sok valósult meg. A marokkói asszony élete európai szemmel n­ézve, mélyen szomorú. Szabadsága nincs. Tízéves korában már csak fátyollal léphet az utcára nagy ritkán. Ellenben otthon dolgo­zik és ettől az időtől kezdve tanulja meg egész élete végéig elviselni az örökös zárkó­zottságot. Tizenötéves kora körül a leány apja elintézi a házasságot, amely ma is egy vásári aktus. Ebbe a leány bele nem avat­­kozhatik és legtöbbször a házassága pillana­tában látja vőlegényét először. A vőlegény fizet, az adja az apának a hozományt, mert így kárpótolja azért, hogy felnevelte a leá­nyát és részben azért is, mert így egy oly személyhez jut, aki őt örökösen szolgálja. Mint látjuk, az arab házasságban nincs sok ezer elem, ezt maga az arab költő is mondja: „Az igaz, hogy a férfiak — már t. i. az apa és vőlegény — akik megkötik az egyezséget, — nem csinálnak poézist a házasságból, — mert végre is a házasság az nem egy sze­relmi kaland, hanem egy komoly egyezség,­­ amely egy életen át tart és folytatódik a túlvilágon“. A marokkói asszony folytatja elzárt életét. I­la kimegy a házból ritkán, elkíséri egy idősebb asszony, aki rá vigyázz és ez leg­többször az anyós. Ezt az örökös zárkózott­ságot, ezt az állandó munkát csak az tudja elviselni, aki vagy nagyon tudatlan, vagy rendkívül intelligens, már pedig a marokkói asszonyok legnagyobb része az első csoport­hoz tartozik. A feleségeket a férj köteles eltartani, éle­lemmel, ruházattal ellátni és belátása szerint annak kívánságait kielégíteni. Ha egyik asz­­szony kíván például egy ékszert, úgy a férj megy az üzletbe, magához vesz három-négy mintát, amiből ez asszony otthon választhat. Ha pedig valamelyik feleség zenét kíván hall­gatni, nem mehet el az arab kávéházba, de kárpótolja őt a férje — mert mint Ibn­­izzobek­ mondja — olyan szépen énekelni és hegedülni senki sem tud, mint ez a férj, akit szeretünk. A férj halála esetében a feleség csak egy negyedrészét örökli a vagyonnak, legnagyobb­részt a fiúgyermekek. E szokatlan arányt Bari, az arab bölcs, aki tudásától messze földön híres volt, így okolja meg: Az asszo­nyoknak általában kevés az eszük és sok a kívánságuk. Ha pedig ők egy nagy vagyon birtokosává lesznek, félő, hogy azt oktalan módon elpazarolják, mert a vágyom a fiatal­ság és a tétlenség a legrosszabb tanácsadó. De a Korán szerint is az örökségnél a férfi az, aki az elsőbbségre jogot formálhat, mert a harcok alkalmával a férj teszi kockára életét, ő védi az állam vagy törzse érdekeit és végül ő volt az, aki hozományt adott a leány apjának. A férj a házasságot egyolda­­lulag bármikor felbonthatja, ezt azonban a Korán elítéli, mert­ nincs szebb tett az Isten előtt, mint felszabadítani a rabszolgát és nincs csúnyább, mint felbontani egy házas­ságot. Mohamed — mint már előbb említettük — megengedi, hogy egy férjnek négy felesége legyen, de mind a négyet egyformán kell szeretni. Ha — írja Mohamed a Koránban — félsz attól, hogy igazságtalan leszel, akkor ne legyen több, csak egy. A marokkói asszony, ha utcára lép, arcát befödi teljesen, csak egy kis nyílást hagy egy szeme részére. Ez nem törvény, ez tradíció, amelynek — mint El Khardhi írja — kettős oka van. Megvédi a szép arab asszonyokat az utcai ostromtól, a csúnyákat és öregeket pedig attól, hogy rútságuk miatt megbánás­ban részesüljenek. Mert végül is a legtöbb asszony részére sokkal előnyösebb, ha jól be­takarja magát és mennél kevesebbet enged magából láttatni. A marokkói asszonyt csak a közvetlen rokonok látogathatják, azok kö­zü­l is csak akiknek a férj engedélyt adott, így tengeti életét, ma sem érve el azt a ní­vót, amit ezerháromszáz év előtt Moha­med próféta részére biztosított. Azonban az arab intelligencia — ami sajnos, ma még aránylag kevés — és a francia protektorátus mindent megtesz, hogy biztosítsa az arab nő jogait. Ez a munka nehéz, meg kell küzdeni a lelke mélyéig a tradícióknak élő fanatikus nép szokásával, össze kellene gyűjteni a kü­lönböző és szétszórt törzseket, amelyek ma is harcban állanak egymással. Le kellene rombolni azokat a három­ falakat, ahol fiatal gyermekanyák tengetik életüket elzárva és gyakran fordul elő — dacára, hogy e falak mögött a feleségek jóbarátságban és megér­tésben élnek —, hogy a féltékenység, a mel­lőzés, az irigység néha egész életen át végig­kíséri az együtt élő marokkói asszonyokat. Gondoljunk a Hassan szultán mekneszi há-­­remében tengődött asszonyokra, akik nem­­ kevesebb, mint nyolcszázharminchét gyer­mekkel ajándékozták meg illusztris férjüket. A szultán ebből tömegből egy ötszázharminc­­hét főből álló testőrséget szervezett — ennyi volt ugyanis a fiúgyermekek száma. Még ma is, mint egy követendő mintaképet állítják a marabuk a legendás hitű Hassan szultánt az arab hivők elé. Dobozy János тмпмжмиаие 1933 június 1, szombat i „magyarság“ slsi nagy u­rsasutazása a szentföldre 1933 július 26-tól augusztus 11i-ig, „AUGUSTUS“ 36.003 tonnás pazar óceánóriáson Athén, Rhodos, Jeruzsálem, Nazaret, Jericho, Holt tenger, Beirut, Rhodes, Kréta, Palermo és Nápoly megtekintésével Budapesttől­­ Buda­pestig . 555, teljes útiköltséggel, amelyben vasút- és hajójegyek, teljes ellá­tás, a Szentföldön lakás és nagy autótúrák, vallásos és turisztikai vezetéssel, bennfoglaltatnak. — Részletes prospektust készségesen küld: MAGYARSÁG UTAZÁSI OSZTÁLYA, Budapest, Aradi­ utca 8. STALLA-COSULICE, hajóstársaság magyarországi irodája, Budapest, Thököly­ út 2. A pécsi ügyvéd-parlament vitája a pálya túlzsúfoltságáról Pécsről jelentik: Az országos ügyvédszö­vetség pécsi kongresszusára az ország min­den részéből mintegy félezer ügyvéd gyűlt össze. A megnyitó ülésen résztvett Lázár Andor igazságü­gyminiszter is, aki Fittler Dezső dr. udvari tanácsos megnyitóbeszéde után szólásra emelkedett s azt hangoztatta, hogy az ügyvéd sokszor ellenérték nélkül is elvégzi a munka oroszlánrészét s munkája miután sohasem a maga jogaiért harcol, egész különös altruizmust vált ki belőle. Hangsúlyozta a miniszter, hogy a magyar ü­gvédség nem kiszakított rész a nemzet tes­tében, hanem kar és agy a magyar nemzet egészében. Természetes, hogy amikor a test b­eteg, beteg a kar és az agy is, viszont az ügyvédek baja a nemzet baja is. A miniszter beszédét lelkesen megtapsolta a hallgatóság, majd Nendtwich Andor dr., Pécs város polgármestere üdvözölte a kon­gresszust. Szabó Lajos dr. pécsi törvényszéki elnök, Krisztics Sándor dr., a pécsi Erzsébet­­tudományegyetem jogi dékánja és Papp Jó­zsef a budapesti ügyvédi kamara elnökének felszólalása után Niamessay Mihály dr. or­szággyűlési képviselő beszélt. Azt fejtegette, hogy az ügyvédi kar függetlenségét, mint al­­kotmánybiztosítékot, egyenesen a birói füg­getlenség mögé kell sorozni. Virágh Ferenc dr. az előző vándorgyűlés történetét ismer­tette, majd a kongresszus tagjai a pécsi Kossuth-szobor elé vonultak, ahol Szalay Zoltán dr. ügyvezető-főtitkár megkoszorúzta a legnagyobb magyar ügyvéd szobrát. Ez­után a Pannonia-szálló éttermében díszebéd volt, amelyen Ostor József az igazságügy­minisztert köszöntötte fel és az ügyvédi nu­merus clausust sürgette. A miniszter válaszá­ban bejelentette, hogy az ügyvédi nyugdíj­in­tézeti hátralék rendezése tárgyában rövide­sen törvénytervezetet küld szét. Délután négy órakor az igazságügyminiszer vissza­utazott a fővárosba. A délután folyamán a kongresszusi bizottságok megkezdették mun­kájukat, este nyolc órakor pedig a Nemzeti Kaszinóban Pécs város rendezett fényesen sikerült garden partyt az ügyvédek tisztele­tére. Pénteken az Erzsébet-tudományegyetem tan­termeiben tartották meg az egyes bizottságok üléseiket. A mezőgazdasági hitel kérdésében Kálnoki-Bedő Sándor elnöklésével ült össze a bizottság. Vályi Lajos dr. a bíróság előtt le­folytatandó kényszeregyezségi eljárásban látta a probléma megoldását. Demi Ágost, a LEBOSz igazgatója, a gazdahitel kérdését elsősorban pénzügyi és szociális kérdésnek tartja. Szerinte a gazdakölcsön hozadékát összhangba kell hozni a föld hozadékival. Nyulászy János, a TÉBE igazgatója, azt ja­vasolta, hogy a bizottság ne határozatokat hozzon, hanem csak javaslatokat terjesszen elő. Az ügyvédi pálya túlzsúfoltságának kér­dését Ostor József az ügyvédi numerus elau­sus bevezetésével tartja megoldhatónak. Vészi Mátyás dr. az ügyvédi nyomor főokát abban látja, hogy a községi jegyzők jogi magángyakorlatot űznek. Vekerdy Géza dr. azt javasolta, hogy a mostani nehéz gazda­sági viszonyok miatt egyelőre tíz esztendőre önálló ügyvéd ne lehessen senki. Végül hatá­rozati javaslatot fogadtak el, amelyben el­határozták, hogy az országos ügyvédszövet­ség feliratban fordul az igazságügyminiszter­hez és az ügyvédi kar érdekeit érintő több kérdésben ankét összehívását kérik. A bizott­sági ülések után az egyetemi aulában Wink­ler János dr. pécsi egyetemi tanár A törvény­kezési élet célja és az igazság érvényesülésé­nek előfeltételei címmel tartott előadást. szonális unióban való egyesülése körül az utolsó szó még nem hangzott el. Egyelőre az osztályharcokat kiküszöbölő és pártok feletti diktatúrára van szüksége Ausztriának, mert a demokrácia összeomlott. Ausztria megkapja a francia kölcsönt A londoni Morning Post párisi levelezője jelenti. Mivel a francia kormány eloszlatta a párisi parlament aggodalmait az osztrák— magyar egyesülés kérdésében, az osztrák kölcsönt nem fogják többé ellenezni. Szombaton az Akadémia oszlopcsarnokából temetik Pauner Ákost A magyar tudományosságot ismét pótol­­hatatlan veszteség érte: június 29-én 57 éves korában meghalt Pauler Ákos egyetemi nyil­vános rendes tanár, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató­ és rendes tagja, vala­mint osztályelnöke. Pauler Ákos Budapesten 1876-ban szüle­tett. 1902-ben a budapesti egyetemen nyert magántanári képesítést az ismerettanból. Előbb a pesti paedagogiumban tanárkodón,­­majd 1906-ban a pozsonyi akadémiához, 1912-ben a kolozsvári, 1915-ben pedig a budapesti egyetemhez nevezték ki a filozófia tanárának. Az Akadémia 1910-ben megvá­lasztotta levelező tagnak, 1924-ben rendes tagnak. 1921-ben az Országos Közoktatási Ta­nács elnökévé nevezték ki, ez állásáról azon­ban később lemondott, nem értvén egyet Klebelsberg gróf kultúrpolitikájával. Nagy­számú tudományos dolgozatot irt, munkás­sága felölelte a filozófia egész birodalmát. Tanulmányait a stílus választékossága, kris­tályossága jellemzi. Legkiválóbb munkái: Az etnikai megismerés természete (1907); Beve­zetés a filozófiába (1920) és Logika (1925). — Pauler Ákos a legutóbbi időkig maga volt az egészség, derű és harmónia. Pár hét­tel ezelőtt lett beteg, orvosai: Szinnyey és Уапптдет professzorok mindent megtettek gyógyítására, de, fájdalom, eredménytelenül. A megboldogultat az Akadémia saját halottjának tekinti. A beszentelést Martin Aurél egyetemi tanár végzi július elsején, szombaton délután négy órakor az Akadémia oszlopcsarnokában. A tudomány nagy halott­ját az Akadémia nevében Korniss Gyula ál­lamtitkár, egyetemi tanár búcsúztatja. A beszentelés után a koporsót a Kerepesi­ úti temetőben levő családi sírboltban helye­zik el. Elfogták az osztrák robbantó­merényletek néhány nemzeti szocialista tettesét Bécs, Junius 30 A rendőrségnek végre sikerült kiderítenie néhány bombamerénylet tetteseit: a bécs- badeni villamos pályáját három nemzeti szocialista fiatalember robbantotta föl s egyi­küket letartóztatták a huszonegy éves Kras­­senberger Károly személyében, aki a Zlit­er­­ifjúság badeni bajtársi egyesületének elnöke. A merényletben társa volt Gazda János diák, a bajtársi egyesület berchtoldsdorfi csoport­jának elnöke, de ez megszökött. Letartóztat­ták Kiesling badeni fürdőorvost is. Ugyan­akkor Salzburgban megállapították, hogy az ottani hazafias felvonulásoknak rakétával és papírmozsarakkal való megzavarását a nem­zeti szocialista rohamcsapat tagjai hajtották végre. Vezetőjük, Dumböck huszonkilencéves takács Münchenbe szökött, a többit azonban letartóztatták és elítélték. Megsemmisítették a bécsi nemzeti szocialista kép­­viselők mandátumát A bécsi tartománygyűlés pénteken a keresztényszocialisták és szociáldemokraták egyhangú szavazatával megsemmisítette a tizenöt nemzeti szocialista képviselő mandá­tumát s ezzel megszűnt a nemzeti szocialista képviselet a szövetségi tanácsban, a bécsi városi tanácsban és a bécsi kerületi tanácsban is. Frauenfeld és friedl városi tanácsosok élesen tiltakoztak a mandátumfosztási indít­vány ellen s azután lobbi tizenhárom társuk­kal együtt testületileg kivonultak az ülés­teremből. Dollfuss a kormány több tagjával Inns­bruckban volt csütörtökön egy tiroli hazafias ünnepen, amelyen sokezer főnyi delegáció jött össze Tirol minden községéből, hogy fogadalmat tegyen az Ausztria függetlensé­géért folytatott harcra. A kormány tagjai pénteken érkeztek vissza Bécsbe és miniszter­­tanácsot tartottak, amelyen két politikai ren­delettervezet is tárgyalásra került. Az egyik megadja a kormánynak azt a jogot, hogy azonnal megvonhassa az iparengedélyt, ha annak tulajdonosa tevékenységet fejt ki a nemzeti szocialista, vagy kommunista párt érdekében. A másik rendelet kancellári enge­délyhez köti a lapalapítást; eddig Ausztriá­ban minden engedély nélkül alapíthattak lapot. Starhemberg az osztrák—bajor perszonálunió mellett Londonból jelentik: Starhemberg herceg, az osztrák Heimwehr fővezére, igen érdekes nyilatkozatot adott a Morning Post tudósító­jának. Többek közt kijelentette, hogy Ausz­tria és Magyarország egyesülésének terve nem merült fel, de Ausztria és Bajorország per­ ki erdészek gyűlésén a fakereskedelem szabaddá­­tételét sürgették Miskolcról jelenti a Magyarság tudósítója. A tiszajobbparti erdészek egyesülete most tartotta Lillafüreden évi közgyűlését. Wald­­bott Kelemen báró megnyitóbeszédében az Alföld fásításának kérdésével foglalkozott. Az eddigi kormányokat nagy mulasztás ter­heli, mert nem fordítottak elég gondot a sík területek befásítására. A fakérdés Csonka- Magyarországon fontosabb, mint a búza pro­blémája. Felhívta a MÁV figyelmét arra, hogy n­e folytasson olyan tarifába politikát, amely a magyar fatermelés érdekeivel ellen­­kezik. Azután arról beszélt, hogy a kormány nem tudja a behozatalt a szükséglettel össz­hangba hozni, azért jön be az országba na­­gyobb mennyiségű­ fa, mint amennyire szük­ség van. A szabadkereskedelem visszaállítását és termelőszövetkezetek felállítását sürgette, Onczay László szintén faértékesítő­ szövetke­­zet létesítését javasolta. A kormány a ter­melt tűzifára adjon előleget. A magyar erdő­­gazdaságot minden tekintetben előnyben kel­lene részesíteni. Kérte, hogy a behozatali vá­mot emeljék fel az eredeti 50 aranykoronára. Véssey Ferenc statisztikai adatokkal bizonyí­totta, hogy a kormány a múlt évben 50.000 mázsa román fát engedett be, pedig csak 5000 mázsára lett volna szükség. A felszóla­lásokat határozati javaslatba foglalva, meg­küldik a miniszterelnöknek és a földművelés­­ügyi miniszternek. * 12 311. U178?. rcgisz Г.1. Wesselési.vi­nton GO., I. m­. 4. Telefon: 32-5­00, 12 hav k­észletfizetési kedvezmény. Mérsékelt órák Schatz Jenő

Next