Magyarság, 1934. augusztus (15. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

Az új osztrák kormány békét hirdet Bécs, Julius 31 Schuschnigg új kancellárnak a­­kancellária tisztviselőihez intézett beszédéből, valamint­­Adam Esredesnek újabb rádióelőadásábó­l megál­lapítható, hogy a kormány megbékül­ésre törekszik. Schuschnigg többek közt ki­jelentette: — Igyekezzünk, hogy mihamarabb meg bekért hazánk az elmúlt napokra csak mint gonosz álomra tekintsen vissza. Adam ezredes bejelentette, hogy szívesen látják az állam minden polgárát az újjáépítő munkában, bárhová tartozott is eddig, ha őszintén és fenntartás nélkül hitet tesz a szabad és független Ausztria mellett. Közölte azt ie, hogy a hazafias front vezetését Star­­hemberg herceg alkancellár veszi át. Ez azt jelenti, hogy Dollfuss öröksége nem kerül teljesen Schuschnigghoz, hanem megosz­tották hatalmát Schuschnigg és Starhemberg közt. A Heimwehr helyzete jelentékenyen erősödött ezzel a hatásköri megosztással. Papén IMI állása Még mindig függőben van Papén követi állása. A félhivatalos Reichspost szerint az osztrák—német egészséges viszony kialaku­lásának előfeltétele, hogy Papén bevonulása a bécsi követségre ne történjék az Ausztria eleni rágalmazó hadjárat állandó pergő­tüzében és hogy oszlassák fel Németország­ban az osztrák emigránsok légióit. Minden attól függ, van-e Papennek odahaza annyi befolyása, hogy megteremtse sikeres műkö­désének ezt az előfeltételét. Saarbrückenből érkező hivatalos jelentés szerint különben Papen kedden a Saarvidé­­ken fekvő watterlangeni kastélyába érke­zett, ott tölt néhány napot, mielőtt elfoglalná bécsi állomáshelyét. A német távirati iroda jólértesült körökből úgy tudja, hogy szer­dán vagy csütörtökön adja meg az osztrák kormány hozzájárulását Papén bécsi kine­vezéséhez és a hozzájárulást nem teszi po­litikai természetű feltételektől függővé. Mindössze alaki kérdések elintézése miatt húzódik az osztrák kormány hozzájárulásá­nak megadása. A német kormány eltiltotta az osztrák helyzetről kedden estére kitűzött müncheni rádióelőadás megtartását. A meg­békélés jele az is, hogy az osztrák sajtó­­szolgálat, amelyet Münchenben az osztrák nemzeti szocialista párt igazgatósága adott ki, beszüntette megjelenését. " Megtörté Intézkedések a lézaiék ellen A keddre virradó éjjel tartott rendkívüli minisztertanácson a honvédelmi és közbiz­tonsági államtitkárok jelentést tettek a leg­utóbbi napok zavargásairól és közölték, hogy az egész országban mindenütt sikerült a legteljesebb mértékben helyreállítani a rendet is nyugalmat. Karintia legdélibb csücskében is elfojtották a lázadók utolsó kísérleteit. Karintiában azért tartotta magát ennyi ideig a felkelés, mert a volt tarto­mányfőnök, Kernmaier dr. állt élére, ő irá­nyította és személyesen vezette a harcokat a feldkirchi vonalon a kormánycsapatok ellen. A lázadás leverésével letartóztatták és a klagenfurti törvényszék fogházába szállí­tották. A stájer tartományfőnök elrendelte, hogy a lázadásban résztvett, vagy abba bár­mily mértékben bekeveredett tanítók és ta­nárok illetményeinek folyósítását már augusztus elsejével szüntessék meg, mint­hogy állásuktól azonnali hatállyal felfüg­gesztette őket. Olyanokra is vonatkozik ez, akik a lázadás leverése után a menekülés­ben segítették a felkelőket. A minisztertanács újabb törvény életbe­léptetését határozta el a lázadásban résztvett nemzeti szocialisták ellen foganatosítandó intézkedésekről, hogy egyöntetűen történjék a megtorlás az egész országban. Az új tör­vény értelmében internálótáborokba kény­szermunkára kerülnek mindazok, akik a lá­za­dásban csak kisebb szerepet játszottak, míg a nagyobb szerepet játszott lázadókat rögtönítélő bíróság elé állítják. Vagyonukat a nagyobb és kisebb bűnösöknek egyaránt el­kobozzák. Megindult a vizsgálat a német tornász­szövetség ellen is, annak tisztázására, ho­gyan tudott ott világos nappal átöltözni pol­gári ruhából katonáiba 144 ember, míg a csarnok előtt húsz percig várakozott rájuk négy teherautó. A tornacsarnok letartózta­tott gondnoka és felügyelője azzal védekezik, hogy elözben államrendőrségi igazolványt felmutatott férfiak szállták meg a csarnokot és azok intézkedtek. Megállapította a rendőrség azt is, hogy né­hány nevesebb bécsi nemzeti szocialista veze­tőt már nem lehetett letartóztatni, mert ide- Törőcsik Pál aratása írta: Pados Pál. Törőcsik ott állt a ház előtt, neki­támaszkodva a gádordeszkának, nézett mozdulatlanul a június végi alkonyatba. A nap most ereszkedett le a kopasz domb mögé, fáradtan húzta maga fölé bíborszinti takarónak a foszladozó fel­hőket. A távolból elmosódva halk ének­foszlányok úsztak errefelé. —­ Aratók ... — mondta maga elé Törőcsik ... Az asszony meghallotta a nyitott konyhaajtón át, ő is kijött az udvarra, ő is a messziségbe révedezett. A levegő­ben fáradt, eltévelt tiszavirágok cikkáz­tak meg­ megrebbenő repüléssel, neki­ütődtek a ház falának, vergődtek, vagy már lehullva ott repdestek a porban. Csendes esti zsongás ölelte át a falut. Az utcán hazatérő kocsi nyikorgott, arra, messzebb porfelhő feküdt a fákra, ostor­pattogás, fü­työrészés, mindez összeol­vadt valami csodálatosan szelíd esti himnuszba... Most az asszony szólalt meg, fáradt, inkább csak sóhajtás volt a hangja: —• Ungár holnap vágatja a Bényi dűlőt... — Az ember felhördült: — Hát vágassa ... !­­ — Mint valami fekete kalapács, úgy hul­lott most közéjük a csend. Volt valami kétségbeesett szomorúság ebben a der­medt hallgatásban. Ott álltak mind a ketten, két egyszerű ember, hosszú éve­ken át egymáshoz forrt lélek, most is egyformán érezték a tragédiát, amely egyformán volt mindkettőjüké ... Hol­nap megkezdik az aratást a Földön, amelyen még egy esztendővel ezelőtt ők arattak, ők, mert az övék volt a föld ... most pedig másé ... máséi Tavaly még... Istenem ... tavalyi Még nekik hajlado­zott a selymes, aranyló búzatábla, őhoz­­zájuk tartozott az a kis föld, amelynek úgy ismerték minden rögét, minden hantját. Az övék volt minden színes vi­rág, pirosló vérpipacs, halványlilás szarkaláb, meg égetőkék búzavirág... És most egyszerűen a másé. Nékik sem­mi közük többé a földjükhöz ... kiűz­ték őket onnan ... vége! .Most más arat­ott holnap ... Érzéketlen napszámosok vágják az áldott életet, amit még ők vettetek... Az Isten ... igen, az Isten is mindig attól veszi el, akinek kevés van, aki gör­csösen ragaszkodik a földjéhez, vérén tudná megváltani minden porszemét.. de hiába ... Egy nap csak kijött hozzá­juk Székely, a jegyző, hogy baj van. Törőcsik most, hogy az alkonyatba bámult, fojtott elkeseredéssel gondolt vissza erre a napra. Tudta, érezte, hogy amíg él, soha, soha nem tudja elfelejteni ennek az egy napnak a történetét. Most is előtte volt minden, minden, úgy ahogy történt. Éppen őrléshez készülődtek, mikor Székely eljött. Törőcsik búzát rostált, reggel korán megy Banca Jóska Tó­szegre, elvisz az szívességből egy zsákot, délre már itthon is lesznek. Az asszony a konyhában szöszmötölt, főzött. — Adjon Isten — köszönt a jegyző. Törőcsik abbahagyta a rostálást. — Adjon — köszönt vissza ő. A jegyző köhécselt, ne­m tudta, hogyan is kezdjen hozzá a mondókájához. Törő­­csik látta rajta, hogy valami rosszat szándékozik mondani, hát megelőzte: — No jegyző úr, talán valami baj van? — Az Törőcsik, az, nagy baj... Bementek a szobába. Bent hűvös volt, jóleső hús. A jegyző leült, aztán elősze­dett a zsebéből egy csomó papírt, aztán megszólalt, szomorúan, halkan: — Mondja Törőcsik, ismer maga va­lami Ambrus János nevű embert...? — Ismerek jegyző ur, együtt valunk a harctéren, Örkényi ember... mér kérdi a jegyző ur? — Aláirt maga annak az embernek valami papirost? — Alá én ... Tán két hónapja, a kazai vásáron. Tanú köllött neki, aztán meg­kért engem ... Mi van vele... ? —­ No hallja Törőcsik, maga szeren­csétlen, hogy tud maga ilyent csinálni. Tönkre tette magát... Akkor maga vál­tót irt alá. Tudja maga mi az a kezes ... Ambrus nem tud fizetni. Magánál fogla­lás lesz ... Elviszik a földjét... Ő csak hitetlenül rázta a fejét: — Nem lehet az jegyző úr, már hogy fizetnék én, nem tartozom én senkinek ... becsületes ember vagyok ... Az is voltam mindig. Szegény ember vagyok, nincs énnekem semmim, csak az a kis födém a Bényi dűlőn ... A jegyző még magyarázott, aztán el­ment. Délután újra eljött, vele két uni­­forma ember ... Aztán, aztán a többi már úgy volt, mint egy rossz, gyötrő álom. Egy nap Törőcsik Pálnak nem volt már földje a Bényi dűlőben, megvette Ungár, szinte semmiért.. . És most... Holnap már 6 arat, az övé minden ... Törőcsik ezekre gondolt, amíg ott állt a ház előtt és mozdulatlanul meredt bele a csendes alkonyatba. Lassan besötéte­dett. Az ég alján még ezüstös volt a fel­hők széle, de már fent az ég tetején gyulladoztak a csillagok. Elcsendesedett a falu. A folyónál monoton békakoncert muzsikált, a rév felől harmónikaszó hal­latszott. Aztán egyszerre megkondult a harang ... Először Johan, a harangozó húzta meg, utánna mindjárt Bottyán Eszti néni, a református templomban ... Az asszony sóhajtott. Keresztet vetett és halkan susogat magában... az uran­­gyalát mondta. Törőcsik felrezzent. Lassan, mint valami alvajáró, gyüsz­­mékelt az udvarba. Bezárta az ólat. Be­rakta a szerszámot a kamrába. Aztán nagy szótlanul megvacsoráztak. Törőcsik lefeküdt, amint szokta a gá­dorban, a kis, rozzant faágyra. Az asz­­szony még mosogatott, aztán lassan min­den elcsendesedett. Az asszony is lefe­ яямwate 1934 augusztus 1. szerda jében Miföldre szöktek. Seydel bécsi rendőr­főnök önként levonta a következményeket és hosszabb szabadságot kért. A szabadságról aligha tér már vissza hivatalába s a rendőr­igazgatóság vezetését már át is vette Skubl Mihály, az első minisztertanácstól kinevezett országos rendőrségi főfelügyelő. Megindult a vizsgálat Nagelstock Walter dr., a Neues Wiener Journal helyettes főszerkesztője el­len is, mert a hintelen kormányban állító­lag ő vette volna át a propaganda-ügyek in­tézését. Nagelstockot letartóztatták. Többszáz halottja és sebesültje van a lázadásnak Az osztrák lázadás veszteséglistáját hiva­talosan még nem tették közzé. Egyetlen vesz­teséglista jelent meg, amely vasárnap reggel számolt be a katonaság, a rendőrség, a csend­­őrség és a kormány oldalán küzdő önkénte­sek veszteségeiről. Szerdától vasárnapig eszerint összesen hetvenkilenc halottat és százhatvanöt sebesültet vesztettek a kor­mány fegyveres alakulatai. Az önkéntesek közül negyvennyolc, a szövetségi hadsereg katonái közül tizennyolc, a csendőrség tag­jai közül tíz, a rendőrség emberei közül pe­dig kettő esett el vasárnap reggelig. Ezen­kívül Innsbruckban megölték Hickl vezér­kari kapitányt, akin kívül még több tiszt esett ki a harcokban. A nyolcas számú va­dászezred egyik őrnagya elesett, egy al­ezredes megsebesült, a tizenegyedik vadász­ezredből egy őrnagy elesett és egy alezredes megsebesült, az autós vadászzászlóaljból egy százados sebesült meg, míg a többi ha­lott és sebesült legénységi állománybeli. A Reichspost megállapítja, hogy a szerdai zendülésnek legalább annyi halottja és se­besültje van, mint a februári vörös lázadás­nak. A nemzeti szocialisták veszteségeit még nem állították össze, de kétségtelen, hogy ezek még több halottat és sebesültet veszítettek, mert a lázadók vesztesége min­dig nagyobb szokott lenni, mint a karha­talmi csapatoké. Hivatalos tiltakozás a kormány tagjairól törlesztett híresztelések ellen kedden éjjel a következő hivatalos jelen­tést adták ki: Az elmúlt napokban kétség­telenül ellenséges részről egyre-másra és nyilván tervszerűen mindenféle híresztelé­seket röpítettek világgá és a szövetségi kormány tagjait is rágalmazó gyanúsítások­kal illették. Ennek célja nyilvánvalóan az, hogy a hazafias lakosság soraiban nyug­talanságot, egyenetlenséget és zavart kelt­sen. Mindenkit azonnal fel kell jelenteni, aki ilyen rágalmazó és a nyugalmat veszé­lyeztető híreszteléseket terjeszt, hogy el­nyerhesse megérdemelt büntetését. „Kérem Excellenciádat, fogadja legőszin­tébb köszönetemet szíves részvétének meg­nyilatkozásáért abban a súlyos szerencsét­lenségben, am­ely Ausztriát a szövetségi kancellár úrnak, Dollfuss dr.-nak elhunytá­­val érte. Miklas szövetségi elnök." Emlékoszlopot átüt Bécs Dollfussnak A minisztertanács határozatából a meg­gyilkolt Dollfuss emlékezetére emlékoszlo­pot és örökmécsest állítanak fel a Ballhaus­­téren, a kancellári hivatal előtt. A teret valószínűen Dollfuss-térre keresztelik át. A beadott indítványok szerint a kancellár dolgozószobáját, ahol a gyilkos golyó érte, örök időkre mai állapotában akarják hagyni és ebbe a szobába is örökmécsest állítanak. Miklas köszönetet mond Hindenburg részvétéért Kedden este Miklas, az osztrák szövetségi elnök a Hindenburg birodalmi elnöknek a Dollfuss dr. szövetségi kancellár elleni me­rénylet alkalmából hozzáintézett részvét­táviratára a következőképpen válaszolt: Változások a bécsi rendőrség vezetőállásaiban Seydel Jenő dr. szabadságolásával és utó­dának, Skubl Mihály dr.-nak kinevezésével a bécsi rendőrség egész szervezetében és külö­nösen a vezetőállásokban döntő jelentőségű változások várhatók. Steinhausl Ottó rendőr­igazgató, a bécsi rendőrség bűnügyi osztályá­nak főnöke, akit nemzeti szocialista tevé­kenységgel vádolnak és aki szerda óta a bécsi rendőrigazgatóság épületét nem hagy­hatta el, szintén elhagyja állását és az ő utóda a közbiztonsági osztály eddigi főnöke, Barber udvari tanácsos lesz. A közbiztonsági osztályból el fog távozni a lovasrendőrég eddigi parancsnoka, Michal udvari tanácsos. A bécsi rendőrség alelnöke lesz az államrendészeti és politikai osztály eddigi főnöke, Presser dr. udvari tanácsos, míg a bécsi rendőrség új alelnöke és politi­kai osztályának új főnöke ennek az osztály­nak eddigi főnökhelyettese, Weiser dr. rendőrfőtanácsos lesz. Ezenkívül nagy változások lesznek a köz­biztonsági, bűnügyi és politikai osztály szer­vezetében. Háromezer lázadó szökött át Szerbiába Belgrádból jelentik. Az osztrák felkelők még mindig csapatosan szöknek át a szerb határon. Drauburg közelében kedden újabb háromszáz főnyi felkelőcsapat adta meg magát a szerb hatóságoknak. A felkelők hét golyószórót, hét gépkocsit, nyolc autóbuszt és nagymennyiségű töltényt hoztak maguk­kal. Az Ausztriából Szerbiába menekült nemzeti szocialista felkelők száma ezzel háromezerre emelkedett.

Next