Magyarság, 1934. augusztus (15. évfolyam, 172-196. szám)
1934-08-01 / 172. szám
Az új osztrák kormány békét hirdet Bécs, Julius 31 Schuschnigg új kancellárnak akancellária tisztviselőihez intézett beszédéből, valamintAdam Esredesnek újabb rádióelőadásából megállapítható, hogy a kormány megbékülésre törekszik. Schuschnigg többek közt kijelentette: — Igyekezzünk, hogy mihamarabb meg bekért hazánk az elmúlt napokra csak mint gonosz álomra tekintsen vissza. Adam ezredes bejelentette, hogy szívesen látják az állam minden polgárát az újjáépítő munkában, bárhová tartozott is eddig, ha őszintén és fenntartás nélkül hitet tesz a szabad és független Ausztria mellett. Közölte azt ie, hogy a hazafias front vezetését Starhemberg herceg alkancellár veszi át. Ez azt jelenti, hogy Dollfuss öröksége nem kerül teljesen Schuschnigghoz, hanem megosztották hatalmát Schuschnigg és Starhemberg közt. A Heimwehr helyzete jelentékenyen erősödött ezzel a hatásköri megosztással. Papén IMI állása Még mindig függőben van Papén követi állása. A félhivatalos Reichspost szerint az osztrák—német egészséges viszony kialakulásának előfeltétele, hogy Papén bevonulása a bécsi követségre ne történjék az Ausztria eleni rágalmazó hadjárat állandó pergőtüzében és hogy oszlassák fel Németországban az osztrák emigránsok légióit. Minden attól függ, van-e Papennek odahaza annyi befolyása, hogy megteremtse sikeres működésének ezt az előfeltételét. Saarbrückenből érkező hivatalos jelentés szerint különben Papen kedden a Saarvidéken fekvő watterlangeni kastélyába érkezett, ott tölt néhány napot, mielőtt elfoglalná bécsi állomáshelyét. A német távirati iroda jólértesült körökből úgy tudja, hogy szerdán vagy csütörtökön adja meg az osztrák kormány hozzájárulását Papén bécsi kinevezéséhez és a hozzájárulást nem teszi politikai természetű feltételektől függővé. Mindössze alaki kérdések elintézése miatt húzódik az osztrák kormány hozzájárulásának megadása. A német kormány eltiltotta az osztrák helyzetről kedden estére kitűzött müncheni rádióelőadás megtartását. A megbékélés jele az is, hogy az osztrák sajtószolgálat, amelyet Münchenben az osztrák nemzeti szocialista párt igazgatósága adott ki, beszüntette megjelenését. " Megtörté Intézkedések a lézaiék ellen A keddre virradó éjjel tartott rendkívüli minisztertanácson a honvédelmi és közbiztonsági államtitkárok jelentést tettek a legutóbbi napok zavargásairól és közölték, hogy az egész országban mindenütt sikerült a legteljesebb mértékben helyreállítani a rendet is nyugalmat. Karintia legdélibb csücskében is elfojtották a lázadók utolsó kísérleteit. Karintiában azért tartotta magát ennyi ideig a felkelés, mert a volt tartományfőnök, Kernmaier dr. állt élére, ő irányította és személyesen vezette a harcokat a feldkirchi vonalon a kormánycsapatok ellen. A lázadás leverésével letartóztatták és a klagenfurti törvényszék fogházába szállították. A stájer tartományfőnök elrendelte, hogy a lázadásban résztvett, vagy abba bármily mértékben bekeveredett tanítók és tanárok illetményeinek folyósítását már augusztus elsejével szüntessék meg, minthogy állásuktól azonnali hatállyal felfüggesztette őket. Olyanokra is vonatkozik ez, akik a lázadás leverése után a menekülésben segítették a felkelőket. A minisztertanács újabb törvény életbeléptetését határozta el a lázadásban résztvett nemzeti szocialisták ellen foganatosítandó intézkedésekről, hogy egyöntetűen történjék a megtorlás az egész országban. Az új törvény értelmében internálótáborokba kényszermunkára kerülnek mindazok, akik a lázadásban csak kisebb szerepet játszottak, míg a nagyobb szerepet játszott lázadókat rögtönítélő bíróság elé állítják. Vagyonukat a nagyobb és kisebb bűnösöknek egyaránt elkobozzák. Megindult a vizsgálat a német tornászszövetség ellen is, annak tisztázására, hogyan tudott ott világos nappal átöltözni polgári ruhából katonáiba 144 ember, míg a csarnok előtt húsz percig várakozott rájuk négy teherautó. A tornacsarnok letartóztatott gondnoka és felügyelője azzal védekezik, hogy elözben államrendőrségi igazolványt felmutatott férfiak szállták meg a csarnokot és azok intézkedtek. Megállapította a rendőrség azt is, hogy néhány nevesebb bécsi nemzeti szocialista vezetőt már nem lehetett letartóztatni, mert ide- Törőcsik Pál aratása írta: Pados Pál. Törőcsik ott állt a ház előtt, nekitámaszkodva a gádordeszkának, nézett mozdulatlanul a június végi alkonyatba. A nap most ereszkedett le a kopasz domb mögé, fáradtan húzta maga fölé bíborszinti takarónak a foszladozó felhőket. A távolból elmosódva halk énekfoszlányok úsztak errefelé. — Aratók ... — mondta maga elé Törőcsik ... Az asszony meghallotta a nyitott konyhaajtón át, ő is kijött az udvarra, ő is a messziségbe révedezett. A levegőben fáradt, eltévelt tiszavirágok cikkáztak meg megrebbenő repüléssel, nekiütődtek a ház falának, vergődtek, vagy már lehullva ott repdestek a porban. Csendes esti zsongás ölelte át a falut. Az utcán hazatérő kocsi nyikorgott, arra, messzebb porfelhő feküdt a fákra, ostorpattogás, fütyörészés, mindez összeolvadt valami csodálatosan szelíd esti himnuszba... Most az asszony szólalt meg, fáradt, inkább csak sóhajtás volt a hangja: —• Ungár holnap vágatja a Bényi dűlőt... — Az ember felhördült: — Hát vágassa ... ! — Mint valami fekete kalapács, úgy hullott most közéjük a csend. Volt valami kétségbeesett szomorúság ebben a dermedt hallgatásban. Ott álltak mind a ketten, két egyszerű ember, hosszú éveken át egymáshoz forrt lélek, most is egyformán érezték a tragédiát, amely egyformán volt mindkettőjüké ... Holnap megkezdik az aratást a Földön, amelyen még egy esztendővel ezelőtt ők arattak, ők, mert az övék volt a föld ... most pedig másé ... máséi Tavaly még... Istenem ... tavalyi Még nekik hajladozott a selymes, aranyló búzatábla, őhozzájuk tartozott az a kis föld, amelynek úgy ismerték minden rögét, minden hantját. Az övék volt minden színes virág, pirosló vérpipacs, halványlilás szarkaláb, meg égetőkék búzavirág... És most egyszerűen a másé. Nékik semmi közük többé a földjükhöz ... kiűzték őket onnan ... vége! .Most más aratott holnap ... Érzéketlen napszámosok vágják az áldott életet, amit még ők vettetek... Az Isten ... igen, az Isten is mindig attól veszi el, akinek kevés van, aki görcsösen ragaszkodik a földjéhez, vérén tudná megváltani minden porszemét.. de hiába ... Egy nap csak kijött hozzájuk Székely, a jegyző, hogy baj van. Törőcsik most, hogy az alkonyatba bámult, fojtott elkeseredéssel gondolt vissza erre a napra. Tudta, érezte, hogy amíg él, soha, soha nem tudja elfelejteni ennek az egy napnak a történetét. Most is előtte volt minden, minden, úgy ahogy történt. Éppen őrléshez készülődtek, mikor Székely eljött. Törőcsik búzát rostált, reggel korán megy Banca Jóska Tószegre, elvisz az szívességből egy zsákot, délre már itthon is lesznek. Az asszony a konyhában szöszmötölt, főzött. — Adjon Isten — köszönt a jegyző. Törőcsik abbahagyta a rostálást. — Adjon — köszönt vissza ő. A jegyző köhécselt, nem tudta, hogyan is kezdjen hozzá a mondókájához. Törőcsik látta rajta, hogy valami rosszat szándékozik mondani, hát megelőzte: — No jegyző úr, talán valami baj van? — Az Törőcsik, az, nagy baj... Bementek a szobába. Bent hűvös volt, jóleső hús. A jegyző leült, aztán előszedett a zsebéből egy csomó papírt, aztán megszólalt, szomorúan, halkan: — Mondja Törőcsik, ismer maga valami Ambrus János nevű embert...? — Ismerek jegyző ur, együtt valunk a harctéren, Örkényi ember... mér kérdi a jegyző ur? — Aláirt maga annak az embernek valami papirost? — Alá én ... Tán két hónapja, a kazai vásáron. Tanú köllött neki, aztán megkért engem ... Mi van vele... ? — No hallja Törőcsik, maga szerencsétlen, hogy tud maga ilyent csinálni. Tönkre tette magát... Akkor maga váltót irt alá. Tudja maga mi az a kezes ... Ambrus nem tud fizetni. Magánál foglalás lesz ... Elviszik a földjét... Ő csak hitetlenül rázta a fejét: — Nem lehet az jegyző úr, már hogy fizetnék én, nem tartozom én senkinek ... becsületes ember vagyok ... Az is voltam mindig. Szegény ember vagyok, nincs énnekem semmim, csak az a kis födém a Bényi dűlőn ... A jegyző még magyarázott, aztán elment. Délután újra eljött, vele két uniforma ember ... Aztán, aztán a többi már úgy volt, mint egy rossz, gyötrő álom. Egy nap Törőcsik Pálnak nem volt már földje a Bényi dűlőben, megvette Ungár, szinte semmiért.. . És most... Holnap már 6 arat, az övé minden ... Törőcsik ezekre gondolt, amíg ott állt a ház előtt és mozdulatlanul meredt bele a csendes alkonyatba. Lassan besötétedett. Az ég alján még ezüstös volt a felhők széle, de már fent az ég tetején gyulladoztak a csillagok. Elcsendesedett a falu. A folyónál monoton békakoncert muzsikált, a rév felől harmónikaszó hallatszott. Aztán egyszerre megkondult a harang ... Először Johan, a harangozó húzta meg, utánna mindjárt Bottyán Eszti néni, a református templomban ... Az asszony sóhajtott. Keresztet vetett és halkan susogat magában... az urangyalát mondta. Törőcsik felrezzent. Lassan, mint valami alvajáró, gyüszmékelt az udvarba. Bezárta az ólat. Berakta a szerszámot a kamrába. Aztán nagy szótlanul megvacsoráztak. Törőcsik lefeküdt, amint szokta a gádorban, a kis, rozzant faágyra. Az aszszony még mosogatott, aztán lassan minden elcsendesedett. Az asszony is lefe яямwate 1934 augusztus 1. szerda jében Miföldre szöktek. Seydel bécsi rendőrfőnök önként levonta a következményeket és hosszabb szabadságot kért. A szabadságról aligha tér már vissza hivatalába s a rendőrigazgatóság vezetését már át is vette Skubl Mihály, az első minisztertanácstól kinevezett országos rendőrségi főfelügyelő. Megindult a vizsgálat Nagelstock Walter dr., a Neues Wiener Journal helyettes főszerkesztője ellen is, mert a hintelen kormányban állítólag ő vette volna át a propaganda-ügyek intézését. Nagelstockot letartóztatták. Többszáz halottja és sebesültje van a lázadásnak Az osztrák lázadás veszteséglistáját hivatalosan még nem tették közzé. Egyetlen veszteséglista jelent meg, amely vasárnap reggel számolt be a katonaság, a rendőrség, a csendőrség és a kormány oldalán küzdő önkéntesek veszteségeiről. Szerdától vasárnapig eszerint összesen hetvenkilenc halottat és százhatvanöt sebesültet vesztettek a kormány fegyveres alakulatai. Az önkéntesek közül negyvennyolc, a szövetségi hadsereg katonái közül tizennyolc, a csendőrség tagjai közül tíz, a rendőrség emberei közül pedig kettő esett el vasárnap reggelig. Ezenkívül Innsbruckban megölték Hickl vezérkari kapitányt, akin kívül még több tiszt esett ki a harcokban. A nyolcas számú vadászezred egyik őrnagya elesett, egy alezredes megsebesült, a tizenegyedik vadászezredből egy őrnagy elesett és egy alezredes megsebesült, az autós vadászzászlóaljból egy százados sebesült meg, míg a többi halott és sebesült legénységi állománybeli. A Reichspost megállapítja, hogy a szerdai zendülésnek legalább annyi halottja és sebesültje van, mint a februári vörös lázadásnak. A nemzeti szocialisták veszteségeit még nem állították össze, de kétségtelen, hogy ezek még több halottat és sebesültet veszítettek, mert a lázadók vesztesége mindig nagyobb szokott lenni, mint a karhatalmi csapatoké. Hivatalos tiltakozás a kormány tagjairól törlesztett híresztelések ellen kedden éjjel a következő hivatalos jelentést adták ki: Az elmúlt napokban kétségtelenül ellenséges részről egyre-másra és nyilván tervszerűen mindenféle híreszteléseket röpítettek világgá és a szövetségi kormány tagjait is rágalmazó gyanúsításokkal illették. Ennek célja nyilvánvalóan az, hogy a hazafias lakosság soraiban nyugtalanságot, egyenetlenséget és zavart keltsen. Mindenkit azonnal fel kell jelenteni, aki ilyen rágalmazó és a nyugalmat veszélyeztető híreszteléseket terjeszt, hogy elnyerhesse megérdemelt büntetését. „Kérem Excellenciádat, fogadja legőszintébb köszönetemet szíves részvétének megnyilatkozásáért abban a súlyos szerencsétlenségben, amely Ausztriát a szövetségi kancellár úrnak, Dollfuss dr.-nak elhunytával érte. Miklas szövetségi elnök." Emlékoszlopot átüt Bécs Dollfussnak A minisztertanács határozatából a meggyilkolt Dollfuss emlékezetére emlékoszlopot és örökmécsest állítanak fel a Ballhaustéren, a kancellári hivatal előtt. A teret valószínűen Dollfuss-térre keresztelik át. A beadott indítványok szerint a kancellár dolgozószobáját, ahol a gyilkos golyó érte, örök időkre mai állapotában akarják hagyni és ebbe a szobába is örökmécsest állítanak. Miklas köszönetet mond Hindenburg részvétéért Kedden este Miklas, az osztrák szövetségi elnök a Hindenburg birodalmi elnöknek a Dollfuss dr. szövetségi kancellár elleni merénylet alkalmából hozzáintézett részvéttáviratára a következőképpen válaszolt: Változások a bécsi rendőrség vezetőállásaiban Seydel Jenő dr. szabadságolásával és utódának, Skubl Mihály dr.-nak kinevezésével a bécsi rendőrség egész szervezetében és különösen a vezetőállásokban döntő jelentőségű változások várhatók. Steinhausl Ottó rendőrigazgató, a bécsi rendőrség bűnügyi osztályának főnöke, akit nemzeti szocialista tevékenységgel vádolnak és aki szerda óta a bécsi rendőrigazgatóság épületét nem hagyhatta el, szintén elhagyja állását és az ő utóda a közbiztonsági osztály eddigi főnöke, Barber udvari tanácsos lesz. A közbiztonsági osztályból el fog távozni a lovasrendőrég eddigi parancsnoka, Michal udvari tanácsos. A bécsi rendőrség alelnöke lesz az államrendészeti és politikai osztály eddigi főnöke, Presser dr. udvari tanácsos, míg a bécsi rendőrség új alelnöke és politikai osztályának új főnöke ennek az osztálynak eddigi főnökhelyettese, Weiser dr. rendőrfőtanácsos lesz. Ezenkívül nagy változások lesznek a közbiztonsági, bűnügyi és politikai osztály szervezetében. Háromezer lázadó szökött át Szerbiába Belgrádból jelentik. Az osztrák felkelők még mindig csapatosan szöknek át a szerb határon. Drauburg közelében kedden újabb háromszáz főnyi felkelőcsapat adta meg magát a szerb hatóságoknak. A felkelők hét golyószórót, hét gépkocsit, nyolc autóbuszt és nagymennyiségű töltényt hoztak magukkal. Az Ausztriából Szerbiába menekült nemzeti szocialista felkelők száma ezzel háromezerre emelkedett.