Magyarság, 1935. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-27 / 23. szám
34 - -.-mi------------------M M~ ■ .........- r.?—--j-— WlCfAMIfi 1935 Január 27, vasárnap — A király megnézte az elpusztult várost, járt a szakadt töltésen és bizonyos, hogy szomorú látvány megrendítette, de királyi elfogódottsága túl nagy volt ahhoz, hogy gondolhatott volna a történelemre, amely várta a történelmi kijelentéseket. — Ott volt a sokadalomban Mikszáth Kálmán is, aki a Szegedi Napló munkatársa volt abban az időben és csatlakoztat a királyi kísérethez. Mikszáth érezte, hogy neki históriát kell írni, nem közönséges riportot. Történelmi emlékezésekre feszítette agyát és megforgatott benne minden nagy embert, aki történelmi pillanatokban nagy vizek előtt állt a história tanúsága szerint. Mit mondhatott például Noé, mikor jött az özönvíz? !Vagy Mózes a Vörös-tenger előtt? Vagy az első viking az angol tengerparton? Hát hiszen bizonyos, hogy ezek mind rövid, velős mondásokat ötvöztek bele a történelembe és világos, hogy nem maradhat mögöttük a magyar király sem. De még éjfélkor sem tudta, mit mondhat a király, ami méltó tegyen egy mikszáthi riporthoz. — Mi lesz már? — türelmetlenkedett éjfélkor a Szerkesztő, — meglesz-e már az a történelmi mondás a cikkben? — Éppen most agyaltam ki. — mondta megkönnyebbülten Mikszáth Kálmán. — Itt van. Szinte trombitál. „Szeged szebb tesz, mint volt.” Ezt mondta a király. Ez egy királyi szó: egyszerű és erőteljes, mint a prófécia. A Híradó bizonyosan mást mondat királlyal, de az sohase hiteles. Ez a hiteles Mert ez a szép. — Szép volt, nem lehetett letagadni. Biztató volt és Szegednek biztatás kellett. Nem volt igaz, de igaz lehetett volna. Mindenképpen olyan volt, hogy belejuthatott a tör tandembe és belefutott. De vallást is lehetett csinálni belőle és a hivő szegediek vallást csináltak belőle. Mindmáig is a szegediek krédója: Szeged szebb lesz, mint volt. Ferenc József Schonbrunntól hozatta a vizet Ferenc Józsefre ráfogták — sokan meg is írták, — hogy ha Magyarországon tartózkodott, még a vizet is Bécsből hozatta maga után. Annyira gyűlölte a magyarokat, hogy még a vizüket sem akarta inni. Ez azonban egy rágalom. Az a valóság, hogy Ferenc József sohasem ivott más vizet, mint schönbrunni forrásvizet. Orvosai írták ezt elő. Schönbrunni vizet küldtek hát neki Bécsbe is, Magyarországra is, de mindenüvé, ahol éppen nyaralt vagy vadászott. Minden nap megérkezett gyorsvonattal tartózkodási helyére schönbrunni viz, a számára gyártott kishordó müncheni sör, amiből egy-egy kis pohár hal ivott ebédre vacsorára s ugyancsak viztartályban érkezett számára Németországból a rasznai lazac. Rákosi Viktor francia szónoklata Gambetta szobránál A monarchisták nem tudták megbocsátani Franciaországnak sokáig, hogy elcsapta az uralkodóját és köztársasággá alakult át. Nem tudta ezt megbocsátani I. Ferenc József sem sír új francia republikának. Ezért merte el követni Tisza Kálmán 1888-ban azt a durvaságot, hogy egy megrendelt interpolációraidolt válaszában ezt a kijelentést tette:—■ Azért nem veszünk részt a párisi világ■ kiállításon, mert kár eshetik a magyar kiállítók javaiban, vagy sértést követhetnek el nemzeti lobogónk ellen. Felzúdult erre a példátlan sértésre az egész francia közvélemény és a függetlenségi magyarok: Ugrón,Polónyi, Helfy, Orbán, Lukács, Komjáthy veztése alatt monstredeputációt szerveztek s 84 5 magyar utazott el Kossuth Lajoshoz Turinba, onnan pedig Párisba. A magyarokat már a francia határon nagy ünnepségekkel fogadták a hatóságok s bevonulások Párisba valóságos diadalut volt. Párisban a magyar lobogódiszt öltött városházán a francia politika, társadalom és irodalom legelőkelőbbjei ünnepelték a magyarokat. . Polónyi melegen hálálkodott. — Képviselő úr — mondták ekkor neki,— ezzel szemben a francia kormány is kér valamit. Tisza súlyosan megsértette a francia nemzetet, Goblet külügyminiszter egyenes felkérésére tolmácsoljuk hát, hogy e sértéssel szemben csak egy kis elégtételt adjanak a magyarok: koszorúzzák meg a Gambetta szobrát. — Rendben van,— felelte Polónyi ■— mondja meg a külügyminiszternek, hogy megkoszorúzzák Gambetta szobrát. Helfy Ignác függetlenségi képviselő azonban — akibről később kiderült, hogy a Tisza megbízásából csak azért vett részt ebben kirándulásban, hogy minden franciabarát tüntetést megakadályozzon — minden erejével ellenezte Gambetta szobrának megkoszorúzását. Nem bírt azonban Polónyiékkal és látszólag belenyugodott a megkoszorúzásba El is határozták, hogy az ünnepi beszédet Tors Kálmán fogja tartani, össze is gyülekeztek, már indulni kellett volna a szoborhoz, de Törs Kálmán nincs sehol. — Törs beteg lett — jelentette ekkor lelkendezve Bartók Lajos—, ezt a derék, jóhiszemű embert Helfy az utolsó pllanatban leterrorizálta. Nemzetközi botrány lesz, ha ez az ünnepség elmarad. — Nem fog elmaradni! — kiáltotta erre Rákosi Viktor író. — És ki fog beszélni? — Ént — vágta ki önérzetesen Rákosi Viktor. — Hiszen ön nem tud jól franciául. — Nem baj. Van nálam kutyanyelv. Menetközben megírom a beszédet és valaki közben lefordítja franciára. Annyira pedig tudok franciául, hogy hibátlanul fel tudjam olvasni. Úgy is történt. Felvonulás közben Sipulusz megírta a beszédet Egy magyar újságíró lefordította s Rákosi Viktor olyan szónóki diadalt ért el, hogy ezrekre menő tömegek éljenezték meg, a francia lapok vezércikkben foglalkoztak vele. Helly epegörcsöket kapott s Tisza Kálmán majdhogy bek nem bukott. Miért kedvelte meg Ferenc József Kossuth Ferencet? Ferenc József mindenkinek megbocsátott, ak Kossuth Lajosnak nem. Amikor a Tia-párt megbukott és kénytelen volt Kosuth Ferencet kinevezni kereskedelmi miszterré, az egész ország izgatottan leste, mi szensit? Mi lesz akkor, ha Ferenc Józsefek fogadnia kell kihallgatáson a Kossuthajos fiát? Rendkívül ideges volt Kossuth Ferenc is, és a térdei is remegtek, amikor betámolyul a bécsi Burgba, hogy kihallgatáson jenjen meg ő — a Kossuth Lajos fia — a frlelhetetlen Ferenc József előtt. Ferenc Józefet is izgatta ez a találkozás. Bosszús is ít miatta, nehezen is vette rá Wekerle erre nem mindennapi fogadtatásra. Kossuth Frenc halálsápadtan, remegve borkárt a császár-király elé, aki mély megállását hideg fejbiccentéssel fogadta. Kosth előbb magyarul kezdte el mondókáját, olyan halkan, ijedten, hogy nyombinzrevette: Ferenc József nem érti a szavait. Arra hirtelen németül folytatta, de mert igen rossz német volt Kossuth Ferenc, ezt még kevésbé értete meg az uralkodó. Nagy zavarában ekkor, minden szokás és illem ellenére — olaszul, a saját valóságos anyanyelvén kezdett beszélni Kossuth. • Ferenc József arcán másodpercek alatt elsimultak a ráncok, felengedett a fagy és mosolyogva felelt olaszul Kossuthnak. — Nagyszerű. Tizenhat éve nem beszéltem olaszul — mondta, — ezután mindig olaszul fogunk beszélni. Magyarázata pedig ennek az, hogy miként valamikor a porosz udvariban mindenki franciául beszélt, azonképpen a bécsi udvarnál valamikor az olasz volt a társalgási nyelv. Ferenc József gyermekkorában — az övéké volt akkor még Itália legjelentősebb tartománya — olaszul tanult, ifakorában olaszul beszélt, az olasz nyelvet szerette a legjobban, pedig ezt a nyelvet száműzték az udvartól, amióta elvesztették az olasz tartományokat. Ferenc József hát szinte felujjongott, amikor ismét olaszul — kedves nyelven beszélhetett. Ezért szerette meg Ferenc József Kossuth Ferencet, ezután fogadta azután mindig szívesen s nemsokára a Lipót-rend nagykeresztjével is megajándékozta — ami valamikor osztrák bárói ranggal járta Kossuth Lajos fiát. El is vesztette ezért népszerűségét a tömegek előtt a zempléni forradalmár fiskálisnak a bécsi Burgban szívesen látott fia. Hogy csapta le Wekerle Ferenc Józsefet? Kossuth Lajos öregségére igen nagy nyomomba került. Szerény igényű ember volt ugyan, de úri módon kellettt élnie — már csak a hazaiak miatt is, —akik miért, miért nem, tábornok úrnak titulálták. Akadtak jó rokonok, akik még őt is pumpok, kis vagyonkája pedig (kevesen tudják ezt) a börzén úszott el, ahová lelkiismeretlen olaj bankárja vitte a pénzügyekben járatlan, naiv öregúr pénzét. Suttogva beszéltek erről itthon legbizalmasabb hívei, akik titokban pénzt gyűjtöttek, hogy a Kossuth Lajos megírandó nagy történelmi munkája szerzői tiszteletdíja címén juttatják hozzá e pénzt, nehogy érzékenységében megbántsák őt, aki sohasem tudta meg, hogy e pénzt nem kiadója fizette, hanem hívei gyűjtötték össze. Hoitsy Pál, aki akkor negyvennyollcas képviselő volt és barátja Wekerle Sándor pénzügyminiszternek is, igen bizalmasan Wekerléhez fordult Hetek múlva nagy titokban jelentős összeget nyújtott is át Wekerle Hoitsynak. Hozzátette azonban: — ... Pszt, erről azonban nem szabad tudni senkinek... Sean arról, hogy ki adta a pénzt, sem arról, hogy mire... Még a legjobb barátodnak sem szabad tudni, mert furcsák az emberek és senki sem tudja, hogy kiben mi lakik. Ferenc József meghalt már akkor, amikor régi dolgokról esett szó Wekerle és Hollisy között. Wekerle végre, évtizedek után, elmondta a pénz történetét: — Tudod-e, Pali — mondta ekkor Wekerle, «— hogy volt egy Jellasics-alap? Ez az alap arra szolgált, hogy titokban ebből utaltatott ki Ferenc József azok részére pénzt, akik negyvennyolcban nagy szolgálatokat tettek a dinasztiának, vagyis nagyot ártottak a magyaroknak. Sok árulót, renegátot támogatott ebből Ferenc József. S elkezdett ennél a visszaemlékezésnél jóízűen kacagni Wekere. — Emlékszel-e még, Pali, amikor pénzt adtam át neked Kosuth Lajos részére? Hát tudod-e, hogy kivel fizettettem én ezt?... Jászai Mari — markotányosnő Jászai Mari beszélte el, hogy ő egy ácsmester lánya volt Apja és mostohaanyja oly kegyetlenül bántak vele, hogy minden csekélységért vizes kötéllel verték véresre meztelen gyerek testét. Cseléd lett, bebarangolta mint egy vándor büvészpár szolgálja fel Magyarországot s Csehországot. A poroszosztrák háború idején egy markotányosnő cselédje volt a háború színhelyén. Azután szolgáló volt vidéki társulatnál s ugyanitt később kóristalány. Sokat éhezett, szenvedett. Később tanult meg németül, sőt franciául, angolul. Igen művelt nő lett. Minden évben elzarándokolt Czenkre a Széchenyi István sírjához. Sokat tett a Görgey Artúr rehabilitálása érdekében. Naplójában megírja, hogy milyen zord, meghasonlott lélekű volt , s azzal vádolta magát, hogy hiába akarta, nem tudta leküzdeni hiúságát s indulatos, haragos természetét. Hahaha, Ferenc Józseffel... És tudod-e, hogy miből?... Hahaha, a Jellasics-alapíók És olyan jóizűen kacagott, hogy csorogtak a könnyei... Ez volt Wekerle Sándor. Az igazi elnök Az igazi képviselőházi elnök Szilágyi Dezső volt. Úgy ült az elnöki emelvényen, mint Jupiter Jonans az Olympusom. Rettegett tőle félisten, satyr, aprószent egyaránt. Neki nem kellett rázni a csengőt, mert akire ránézett, villámokat szóró tekintetével, annak a torkán akadt a közbeszólás. A miniszterelnökkel gyakran hetekig nem állott szóba, úgy kellett közvetítőknek könyörögni nála, hogy ezt vagy azt a kérést teljesítse. Nagyobbára nem teljesítette. . .Amikor a pozsonyi Mária Terézia-szobort leleplezésekor az országgyűlés küldöttségét a tábornoki kar mögé akarták állítani, kijelentette, hogy ő akkor nem vezeti fel a képviselőházi deputációt. — De kérlek, ebből világbotrány lesz, —kérlelte a miniszterelnök —, rajtunk fog nevetni az egész világ. — Rajtatok igen — felelte Szilágyi de rajtam nem. Mert a magyar miniszterelnökön gyakran röhög a világ, az osztrák generálisokon még többet, de Szilágyi Dezsőn még nem nevetett soha senki. Próbálták kapacitálni, hogy ez az udvari etikett, hogy a programon már változtatni nem lehet és hogy a király most már csak azért sem akar engedni. — A király? —* förmedt fel Szilágyi. A király? Ő csak Isten kegyelméből uralkodik, de engem egy szuverén ország törvényhozó testülete választott maga fölé... Antiszemita volt-e Kossuth Ferenc? Kossuth Ferenc, mint szélső liberális élt a köztudatban. Szatmári Mór — aki pedig zsidó publicista volt, ennek ellenében így írt Kossuth Ferencről: — Liberális volt-e és meggyőződéses függetlenségi politikus volt-e Kossuth Ferenc? Mind a két kérdésre nemmel kell válaszolnom. — Röviddel haza jövetele után beszélgettem vele a liberalizmusról, meg felekezeti kérdésről. Akkor még tdve volt azzal a demokraliikus szabadelvűséggel, melyet magával hozott. 1894 végefelé lezajlott ugyan már az egyházpolitikai harc, de bizonyos mértékű antiszemita áramlat maradt utána a kötelező polgári házasság, meg a recepció révén. Kossuth azt mondta, hogy egyáltalán nem érti, hogyan lehet beszélni felekezeti kérdésről, hiszen az ellenkezik a legelemibbzabadságjogokkal, ellenkezik a szabadelvűéggel. De később alaposan megváltozott a felfogása. — Nem volt ugyan hangos antiszemita, de nem szerette a zsidókat. Egy ízben azt fejtegette előttem, hogy a zsidók nem akarnak és nem tudnak nemzetiek tenni, hanem világpolgárok. És ez nagy baj, mert igen nagy számmal özönölvén el az értelmiségi, gazdaági pályákat, világpolgári felfogásuk súlyos ártalmára lesz a nemzeti életnek. — Egyszer egyenesen megmondta, hogy demokrácia és liberalizmus dolgában nem követheti mindenben apját, mert az idő halad és nem kövesedhetik meg. Erős a meggyőződése, hogy a világpolgárság és liberalizmus nem helyezhető a haza elé. Kossuth Ferenc, bár a lelke mélyén sohasem tudott hinni a 48-as politika győzelmében, eleinte erős akarással csinálta a függetlenségi politikát, de amikor a koalíció kormányra jutott s ő is miniszter lett, már ez az akarás is lelohadt benne. Többször fejtegette előttem, milyen károsnak tartja a katonai kérdés erőszakos feszegetését, mikor nyilvánvaló, hogy a király erről hallani sem akar, márpedig a király megnyerésével lehet csak a kérdéseket megoldani. A koalícióban bekövetkezett szakadás után, mikor már kitört a válság és valamely új kibontakozás módjairól folytak a tárgyalások és különféle üzenetváltások, Kossuth Bécsbe ment a királyhoz kihallgatásra. Közvetlenül a vonat elindulása előtt, egy szolga levelet hozott egyik minisztertársától, aki arra figyelmeztette, hogy ne mulassza el a király előtt a katonai kérdés hangsúlyozását. Nagyon elkomorodott s ekkor némi melenkóliával mondotta: — Nálam tragikus összeütközés volt a hagyományos kötelesség és a meggyőződésem között. Hagyomány bennem a Kossuth-névvel örökölt, alkuvást nem tűrő függetlenségi politika és ez a fennforgó viszonyok közt: nem egyezik meg sem hitemmel, sem temperamentumommal. — Jó ember volt. Hill az emberekben és senkiről sem tett fel rosszat. Sohasem hal-