Magyarság, 1935. február (16. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

0 wmaiwsk­ 1935 február 1, péntek" A kisgazdapárt Gömbösi további támogatásával, az egységes pártot pedig kipusztítással fenyegeti A reform­nemzedék küldöttsége a miniszterelnöktől kért gyűlési engedélyt Az egységes pártban még nem ültek el az utóbbi napok politikai eseményeinek izgal­mai és úgy látszi­k, hogy a pártértekezleten történtek, úgyszintén a miniszterelnöknek a felszólalók, vagyis a „petárdások“ felé inté­zett támadása tovább kavarta az egyébként is összekuszált helyzetet. A harcból megerő­­södötten kikerült régi egységespártiak nem hagyják elütni magukat az Eckhardt-ügyön kívül egyéb követeléseik teljesítéséről sem. Beszámoltunk arról, hogy a különböző keresztény alapon álló ifjúsági szervezetek vezetői megalakították a reform­nemzedék intézőbizottságát és a választójog ügyével kapcsolatosan nagygyűlésre készülnek. Mi­után ebben a bizottságban nagyobb számban vesznek részt egyrészt a TESz-hez, másrészt a független kisgazdapárthoz közelálló szer­­vezetek vezetői, ezért az egységes pártban nyugtalanságot kelt ez a mozgolódás. Amint a Turul­ Szövetség szerda esti gyűlése és a reform-nemzedék intézőbizottságának bizo­nyos megnyilatkozásai sejteni engedik, ez a szervezkedés nem egyéb, mint a Gömbös— Eckhardt barátság és az Eckhardt-féle elgon­dolások alapján tervezett választójogi meg­oldás támogatása. E tekintetben a helyzet még nem alakult ki véglegesen, mert ezidőszerint még más pár­tokhoz, így a keresztény párthoz tartozó ifjúsági szervezetek vezetői is , részt vesznek ebben a mozgalomban, ők pedig, — ha a reformok terén azonos felfogást vallanak is, mint többi társaik —, távol állnak attól, hogy az Eckhardt—Gömbös-féle politikai el­gondolások számára hátvédül, vagy faltörő kosként szerepeljenek. A reform­nemzedék intézőbizottságának képviseletében vitéz Bánsághy György, Bor­nemissza Géza, Bajniss Ferenc és Szentpály László csütörtökön délben küldöttségben je­lentek meg Gömbös Gyula miniszterelnöknél és bejelentették azt a kívánságukat, hogy február közepén a Vigadóban nagygyűlést tarthassanak, amelyen a „reformnemzedék­nek“ az időszerű közéleti kérdésekkel, így elsősorban a választójoggal kapcsolatos állás­foglalását vitatnák meg. Gömbös Gyula miniszterelnök válaszában kijelentette a küldöttségnek, hogy kérelmét hajlandó megfontolás tárgyává tenni. Politikai körökben máris úgy tudják, hogy a belügyminiszter a reformnemzedék viga­dói nagygyűlését február második vasárnap­jára engedélyezni fogja. Ulath Ferenc: Barátság a miiniszterekkel, harc az egységes párt elpusztításáért Az egységes párt és a független kisgazda-­ párt harca a jelek szerint a közeljövőben­­ rendkívül módon kiélesedik. A független kisgazdapárt azonban, miként vezérei han­goztatják, csak a párt ellen harcolnak, Göm­bös Gyulát nem tekintik ellenfelüknek ezen­túl sem. Eszerint a kormánnyal úgy látszik tovább kacérkodnak, éppen csak a kormány­támogató pártot piszkálják, sőt mint fennen hangoztatják, mindent megtesznek az egysé­ges párt elpusztítása érdekében. Jellemző a helyzetre az egyik kisgazda­­párti korifeusnak, Ulain Ferencnek a nyilat­kozata. Ismeretes, hogy Ulain hozta össze Gömbös Gyulával Eckhardt Tibort és a kor­mánnyal­ való paktumnak ő volt a szülő­apja. Ulain csütörtökön nyilatkozott a hely­zetről és a kisgazdapárt jövőbeli magatartá­sáról. Harc következik — mondotta Ulain Ferenc — most azonban nem Gömbös Gyu­lát tekintjük ellenfélnek. Mi két félt látunk magunk előtt, a nemzeti egység megterem­téséért mindent megteszünk, ezzel szemben ugyancsak mindent megteszünk az egységes párt elpusztítása érdekében. Tisztán látjuk, honnan indultak el a politikai aknafúrók. „Az a klikk — folytatta Ulain —, amely vezérének Bethlen István grófot tekinti, nem merte magát Gömbös Gyulát támadni, mert tudta, hogy Gömbös milyen tényezők bizal­mát bírja. Ezért a legjobb politikai taktiká­nak az mutatkozott, ha Eckhardt Tibor ellen koncentrálják a dühüket és ha ezen keresztül gáncsolják el a titkos választó­jogot." A materfényképezőknek nélkülöz­hetetlen kézikönyv Vydareny István: a felvítel és negatív eltarts című munkája. Ára 2.50 pengő. Kapható a „Magyarság“ könyvosztályában, Budapest, VI., Aradi­ utca 8. földszint Naplótöredék Irta: Berkes Imre I. Valamikor régen. Az arca fehér, mint a bárányfelhő Csipkéje s a hangja olyan lágy, mint fa­levelek csendes susogása az estben. Uj­jai hosszúkásak s a szeme lázas, mintha félne valamitől. Még nem tudom, hon­nan jött s hová megy, a nevét sem tu­dom, csak bolyongok körülötte szótla­nul, mint akinek sok mondani­valója van. Szeretnék vele megismerkedni. Azt hiszem, ügyetlen és gyáva vagyok. Sokszor irigykedve gondolok azokra, akik oly vakmerőn és biztosan mernek üres és botor szavakat kiejteni, meséket mondani, amelyek soha meg nem történ­tek és csodálatos ígéreteket ígérni, ame­lyek soha valóra nem válnak. Milyen nők azok, akik mindenre hallgatnak­­ .— azt hiszem — nem a lelkükkel, ha­nem a fülükkel élnek, vágyak és gondo­latok nélkül? Nem hinném, hogy ő is ilyen. Sokszor oly komoran bámul maga elé, mintha messziről jött és súlyos gon­dolatokat cipelne magával, láthatatlan terheket, amelyek talán fájnak neki és elszomorítják. Ha énekelni tudnék, fel­vidítanám, ha értenék valami hangszer­hez, zenét lopnék a szívébe, hogy az arca mindig derűs és világos legyen, mint a tiszta nap. Én boldogtalan vagyok. Szeretném, h­a ő mindig boldog lehetne életében. A nemzeti legitimista néppárt váci és miskolci gyűlései A nemzeti legitimista néppárt szombaton, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján dél­előtt tizenegy órakor Vácott gyűlést tart, amelyen megnyitóbeszédet mond Hor­­nyánszky Zoltán volt nemzetgyűlési képvi­­viselő. A gyűlés szónokai Griger Miklós és Sigray Antal gróf országgyűlési képviselők. A befejező beszédet Somlyódy László, a párt igazgatója mondja. A nemzeti legitimista néppárt vezetői tisztelegnek Hanauer A. Ist­ván váci megyéspüspöknél is. A párt vasárnap Miskolcon, a Korona Szálló nagytermében tart gyűlést A mis­kolci gyűlés szónokai Griger Miklós és Pal­­lavicini György őrgróf képviselők lesznek. II. Tegnapelőtt Kedvesem! Nem hiszem, hogy valaha is elolvashatnád ezeket a sorokat, mert lehetetlen, hogy innen esküdhessem. A tábori posta három hét óta már nem működik. Éjjel, piciny és pislákoló tá­bori lámpa fényénél rád gondolok az em­lékezés és a vágy olyan erejével, hogy azt már alig tudom kifejezni. Ne hidd, hogy félek, de szeretnék innen elmene­külni, hogy téged láthassalak. Szeretnék fénysugár lenni, amely hozzád száll, ma­dárszárny, amely a te lábadnál omlik össze, repülőgép, amely fölötted kering, mint valami ismeretlen, vad, szerelmes madár. És nem tudok innen elmozdulni. Körülöttem az élet és a halál keserves birkózása, mint egy dantei spektákulum, van-e és lehet-e erről fogalmad álmatlan éjszakáidon, magányodban és boldogta­lan gyötrődéseidben, ahogy legutóbb is írtad? Ha egy szemem volna, mint Polifé­­mosznak, akkor is boldog volnék, mert azzal az egy szememmel is téged látná­lak. Ha félkarom volna, mint Mutius Scaevolának, azt hiszem, ez a félkar is elegendő volna ahhoz, hogy magamhoz öleljelek örökre. Oly nyugtalan vagyok, mint a gyorsan surranó éj s mint az éhes saskeselyű lidérces szeme. Ó, nem ma­gam miatt. Mi várhat rám? Szeretnék innen elmenekülni. Tudod, mi történt? Kállay hadnagy agyonlőtte a feleségét. Talán emlékszel rá, a kicsiny, hosszúkásfejű, szőke tiszt­re, a zavaros és feldúlt garnizonban, ahol heteket töltöttünk el együtt, mielőtt a harctérre vezényeltek volna? Nem tu­dom, ez az ember annyira a szívemhez férkőzött, igazán szerettem s dúlt éjsza­káinkon azt is elmondtuk egymásnak, amiről a férfiak nem igen szoktak vallo­mást tenni. Némelykor elpirult a lel­kem, de erről ő nem tudott, mert ő nem volt itt egészen, csak félig volt itt, félem­ber volt Kállay hadnagy a galíciai vér­mezőkön, mint egy szélütött zászló, vagy mint egy széthasadt vitorla a szélvihar­ban. Egyszer csak megnémult, a szava berekedt, maga elé bámult s titokban egy levelet olvasgatott. Százszor is elolvasta ezt a levelet, olvasta, nyilván már régen kívülről tudta, mégis betürgette, sillabi­­zálta, mint egy fáradt diák. Egyik éjjel hozzám kúszott és ezt mondta: — Sza­badságra megyek, pajtás! Isten veled ! És mint egy vaskapocs, úgy szorította kezével a kezemet Nemsokára hallottuk, hogy agyonlőtte a feleségét­­, az az át­kozott levél. Abban írták meg néki a fe­lesége rut hálátlanságát és hűtlenségét Kállay hadnagy egész férfi volt. Becsü­löm és tisztelem őt és imádkozom érte, hogy gyors és biztos szabadulása legyen. Tudom, hogy a szent és tiszta asszony mindig szent és tiszta marad. Végtelen szomorúsággal gondolok a boldogtala­nokra. III. Tegnap Nincs félkarom és félszemem, de ak­kor sem volnék több, ha csonkán és nyomorékon jöttem volna haza. Senki sem vagyok. Járok az űrben célok nél­­kül s magamat vizsgálom, hogy miért vagyok senki. Hiszen szerettem, ő, mennyire szerettem őt. Kállay hadnagy már régen kiszabadult s már másod­­szor is megházasodott. Megkérdeztem tőle: — A másikat szereted? — Nem. *— Engem már nem szeretsz? — De szeretlek.­­— Akkor miért tetted? — Nem tudom. És maga elé bámult oly bizonytala­nul, hogy kétségbeestem. Mennyi erő van ebben, hogy nem tudom. Nem tudja. Semmit sem tud. A nem tudom: a mentség, a vallomás, a könyörgés, a megalázkodás és a remény. A nem tu­­dom, hogy talán megbocsátanak neki. Tudja-e a felhő, hogy száguld, az eső, hogy esik, a szél, hogy tombol, a nap, hogy sütv­e sem tudja. Sokszor áll mereven és félig holtan, mint egy nedves fa, vagy imbolyog, mint a gyertyafény a csendes szobákban, ame­­lyekben egyszer oly parázsló élet lihe­­gett. Leszalad a lépcsőkön s tétován visszajön, gondolkodik az utcasarkon, merre menjen. Itt is itt, ott is it, még­sem tudja. Valamit elvesztett. Azt ke­resi. ó, soha­ soha nem fogja többé megtalálni. Majd elindul, száll, vándo­rol, s többé nem mer visszatekinteni. Mi van a múltban? Élet. Szerelem. Bűn. Kállay hadnagy agyonlőtte a fele­­ségét. Én a csillagokról gondolkodom,a Február 5-én tárgyalják az orvoskamarai javaslatot A képviselőház társadalompolitikai, köz­­igazgatási és pénzügyi bizottsága február 5-én, kedden délelőtt 11 órakor az I. számú bizottsági teremben ülést tart és azon az orvosi kamarákról és az orvosi gyakorlatról szóló törvényjavaslatot tárgyalja. A növényvédelmi egyezményt elfogadták a Ház bizottságai A képviselőház földmivelésü­gyi, külügyi és pénzügyi bizottsága Mayer János elnöksé­­­sével csütörtökön ülést tartott. A bizottsági Igmándy Aladár előadásában a növényvéde­lém­ tárgyában Rómában kötött nemzetk­jzi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvény­­javaslatot tárgyalta. Ivády Béla üdvözölte Darányi Kálmán földmivelésügyi minisztert abból az alkalom­ból, hogy első ízben jelent meg a bizottság ülésén. Utána Schandl Károly, Temesváry Imre és Inkey Pál báró szólaltak fel, akik mindannyian örömmel üdvözölték a javas­latot, majd Darányi Kálmán miniszter vála­szolt a felszólalásokra, megköszönte a vele szemben nyilvánított bizalmat s arra kérte a bizottságot, hogy jóindulatú bírálatával a jövőben is támogassa munkásságát. A bi­zottság a törvényjavaslatot változatlanul el­fogadta. Sztrájkkal tiltakoznak a francia egyetemek a külföldi orvosok beözönlése ellen Párisból jelentik: Franciaország vala­mennyi egyetemén az orvosi kar hallgatói csütörtökön sztrájkot rendeztek, hogy ilyen módon tiltakozzanak „a külföldi orvosok beözönlése“ ellen. A hallgatók mindenütt azonos szövegű határozati javaslatokat fo­gadtak el, amelyben hangoztatják, hogy nem vezeti őket sem politika, sem pedig idegen­gyűlölet. Követelik, hogy a külföldi orvosok a francia állampolgárság felvétele után ne nyomban, hanem csak tíz év múlva kessék meg orvosi működésüket. Követelik, hogy a külföldi orvostanhallgatókat rekesz­szék ki a díjazott állásokból a kórházak­ban, tiltsák el őket az orvosi helyettesítés­től, végül azokat a külföldi orvosokat, akik­nek nincs egyetemi oklevelük, tiltsák el mindenféle orvosi állás elvállalásától. A vegyész-, a sebész- és a fogorvos-hallga­tók, szintén csatlakoztak a mozgalomhoz és ugyanilyen szövegű határozati javaslatot fogadtak el. A szovjet a vörös hadsereggel fenyegetőzik Londonból jelentik: Tuhacsarszki, a szovjet hadügyi népbiztosának helyettese, a moszkvai szovjet nagygyűlésen mondott be­számoló beszédében ismertette a vörös had­sereg növekedését. A beszámoló szerint a vörös hadsereg békelétszáma 562.000 főről 940.000 főre emelkedett. Az 1934. évi had­ügyi költségvetés 1665 millió rubel (mintegy 3,3 milliárd pengő névleges árfolyamon szá­mítva) volt, tényleg azonban a katonai kiadások 5000 millió rubelt tettek ki, az idén pedig 6,5 milliárd rubelre emelked­nek. 1931 óta a vörös légihaderők 330 szá­zalékkal, a könnyű páncélkocsihaderő 760 százalékkal, a középnehéz páncélkocsi-had­­erő 790 százalékkal, a búvárhajók száma 435 százalékkal, a könnyű torpedóhajók száma 375 százalékkal, a gépfegyveregysé­gek száma 800 százalékkal, a vöröshadse­reg rádiófelszerelése 1650 százalékkal, a nehéz tüzérség 210 százalékkal emelkedett. Ezzel lépést tartott a lőszerellátás emelke­dése is. Hozzátette még a hadügyi népbiztos­­helyettes, hogy a múlt évben befejezték a nagyarányú állandó cementbetonépítmények felépítését. — Igen komolyan fenyeget bennünket az a veszedelem — folytatta —, hogy a ka­pitalista államok megtámadják a szovjetet, de mindenre felkészültünk. A vöröshadsereg békelétszámába nincse­nek beszámítva a határőrségek, a volt cseka­­zászlóaljak, a territoriális, továbbá a kato­nai készenléti zászlóaljak. Angol politikai körökben nem veszik ko­molyan a hadügyi népbiztosnak ezt a kér­kedését s az adatokat túlzottaknak tekintik, abból a célból, hogy Franciaország előtt nélkülözhetetlennek mutassa magát Moszkva; ezért hangzott el ez a nyilatkozat most, köz­vetlenül a francia kormányfő és a külügy­miniszter londoni útja kezdetekor. lyam­sza Mcswiwei Aki egészséges akar maradni, egészségesen táplálkozzék! A diétás konyha technikája Irta Soós Aladár dr., egyete­m. tanár Ára 6.80 P. Megrendelhető a „Magyarság“ könyvosz­tályában, Budapest, VI., Aradi­ utca 8. szám.

Next