Magyarság, 1935. február (16. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-01 / 27. szám
0 wmaiwsk 1935 február 1, péntek" A kisgazdapárt Gömbösi további támogatásával, az egységes pártot pedig kipusztítással fenyegeti A reformnemzedék küldöttsége a miniszterelnöktől kért gyűlési engedélyt Az egységes pártban még nem ültek el az utóbbi napok politikai eseményeinek izgalmai és úgy látszik, hogy a pártértekezleten történtek, úgyszintén a miniszterelnöknek a felszólalók, vagyis a „petárdások“ felé intézett támadása tovább kavarta az egyébként is összekuszált helyzetet. A harcból megerősödötten kikerült régi egységespártiak nem hagyják elütni magukat az Eckhardt-ügyön kívül egyéb követeléseik teljesítéséről sem. Beszámoltunk arról, hogy a különböző keresztény alapon álló ifjúsági szervezetek vezetői megalakították a reformnemzedék intézőbizottságát és a választójog ügyével kapcsolatosan nagygyűlésre készülnek. Miután ebben a bizottságban nagyobb számban vesznek részt egyrészt a TESz-hez, másrészt a független kisgazdapárthoz közelálló szervezetek vezetői, ezért az egységes pártban nyugtalanságot kelt ez a mozgolódás. Amint a Turul Szövetség szerda esti gyűlése és a reform-nemzedék intézőbizottságának bizonyos megnyilatkozásai sejteni engedik, ez a szervezkedés nem egyéb, mint a Gömbös— Eckhardt barátság és az Eckhardt-féle elgondolások alapján tervezett választójogi megoldás támogatása. E tekintetben a helyzet még nem alakult ki véglegesen, mert ezidőszerint még más pártokhoz, így a keresztény párthoz tartozó ifjúsági szervezetek vezetői is , részt vesznek ebben a mozgalomban, ők pedig, — ha a reformok terén azonos felfogást vallanak is, mint többi társaik —, távol állnak attól, hogy az Eckhardt—Gömbös-féle politikai elgondolások számára hátvédül, vagy faltörő kosként szerepeljenek. A reformnemzedék intézőbizottságának képviseletében vitéz Bánsághy György, Bornemissza Géza, Bajniss Ferenc és Szentpály László csütörtökön délben küldöttségben jelentek meg Gömbös Gyula miniszterelnöknél és bejelentették azt a kívánságukat, hogy február közepén a Vigadóban nagygyűlést tarthassanak, amelyen a „reformnemzedéknek“ az időszerű közéleti kérdésekkel, így elsősorban a választójoggal kapcsolatos állásfoglalását vitatnák meg. Gömbös Gyula miniszterelnök válaszában kijelentette a küldöttségnek, hogy kérelmét hajlandó megfontolás tárgyává tenni. Politikai körökben máris úgy tudják, hogy a belügyminiszter a reformnemzedék vigadói nagygyűlését február második vasárnapjára engedélyezni fogja. Ulath Ferenc: Barátság a miiniszterekkel, harc az egységes párt elpusztításáért Az egységes párt és a független kisgazda- párt harca a jelek szerint a közeljövőben rendkívül módon kiélesedik. A független kisgazdapárt azonban, miként vezérei hangoztatják, csak a párt ellen harcolnak, Gömbös Gyulát nem tekintik ellenfelüknek ezentúl sem. Eszerint a kormánnyal úgy látszik tovább kacérkodnak, éppen csak a kormánytámogató pártot piszkálják, sőt mint fennen hangoztatják, mindent megtesznek az egységes párt elpusztítása érdekében. Jellemző a helyzetre az egyik kisgazdapárti korifeusnak, Ulain Ferencnek a nyilatkozata. Ismeretes, hogy Ulain hozta össze Gömbös Gyulával Eckhardt Tibort és a kormánnyal való paktumnak ő volt a szülőapja. Ulain csütörtökön nyilatkozott a helyzetről és a kisgazdapárt jövőbeli magatartásáról. Harc következik — mondotta Ulain Ferenc — most azonban nem Gömbös Gyulát tekintjük ellenfélnek. Mi két félt látunk magunk előtt, a nemzeti egység megteremtéséért mindent megteszünk, ezzel szemben ugyancsak mindent megteszünk az egységes párt elpusztítása érdekében. Tisztán látjuk, honnan indultak el a politikai aknafúrók. „Az a klikk — folytatta Ulain —, amely vezérének Bethlen István grófot tekinti, nem merte magát Gömbös Gyulát támadni, mert tudta, hogy Gömbös milyen tényezők bizalmát bírja. Ezért a legjobb politikai taktikának az mutatkozott, ha Eckhardt Tibor ellen koncentrálják a dühüket és ha ezen keresztül gáncsolják el a titkos választójogot." A materfényképezőknek nélkülözhetetlen kézikönyv Vydareny István: a felvítel és negatív eltarts című munkája. Ára 2.50 pengő. Kapható a „Magyarság“ könyvosztályában, Budapest, VI., Aradi utca 8. földszint Naplótöredék Irta: Berkes Imre I. Valamikor régen. Az arca fehér, mint a bárányfelhő Csipkéje s a hangja olyan lágy, mint falevelek csendes susogása az estben. Ujjai hosszúkásak s a szeme lázas, mintha félne valamitől. Még nem tudom, honnan jött s hová megy, a nevét sem tudom, csak bolyongok körülötte szótlanul, mint akinek sok mondanivalója van. Szeretnék vele megismerkedni. Azt hiszem, ügyetlen és gyáva vagyok. Sokszor irigykedve gondolok azokra, akik oly vakmerőn és biztosan mernek üres és botor szavakat kiejteni, meséket mondani, amelyek soha meg nem történtek és csodálatos ígéreteket ígérni, amelyek soha valóra nem válnak. Milyen nők azok, akik mindenre hallgatnak .— azt hiszem — nem a lelkükkel, hanem a fülükkel élnek, vágyak és gondolatok nélkül? Nem hinném, hogy ő is ilyen. Sokszor oly komoran bámul maga elé, mintha messziről jött és súlyos gondolatokat cipelne magával, láthatatlan terheket, amelyek talán fájnak neki és elszomorítják. Ha énekelni tudnék, felvidítanám, ha értenék valami hangszerhez, zenét lopnék a szívébe, hogy az arca mindig derűs és világos legyen, mint a tiszta nap. Én boldogtalan vagyok. Szeretném, ha ő mindig boldog lehetne életében. A nemzeti legitimista néppárt váci és miskolci gyűlései A nemzeti legitimista néppárt szombaton, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján délelőtt tizenegy órakor Vácott gyűlést tart, amelyen megnyitóbeszédet mond Hornyánszky Zoltán volt nemzetgyűlési képviviselő. A gyűlés szónokai Griger Miklós és Sigray Antal gróf országgyűlési képviselők. A befejező beszédet Somlyódy László, a párt igazgatója mondja. A nemzeti legitimista néppárt vezetői tisztelegnek Hanauer A. István váci megyéspüspöknél is. A párt vasárnap Miskolcon, a Korona Szálló nagytermében tart gyűlést A miskolci gyűlés szónokai Griger Miklós és Pallavicini György őrgróf képviselők lesznek. II. Tegnapelőtt Kedvesem! Nem hiszem, hogy valaha is elolvashatnád ezeket a sorokat, mert lehetetlen, hogy innen esküdhessem. A tábori posta három hét óta már nem működik. Éjjel, piciny és pislákoló tábori lámpa fényénél rád gondolok az emlékezés és a vágy olyan erejével, hogy azt már alig tudom kifejezni. Ne hidd, hogy félek, de szeretnék innen elmenekülni, hogy téged láthassalak. Szeretnék fénysugár lenni, amely hozzád száll, madárszárny, amely a te lábadnál omlik össze, repülőgép, amely fölötted kering, mint valami ismeretlen, vad, szerelmes madár. És nem tudok innen elmozdulni. Körülöttem az élet és a halál keserves birkózása, mint egy dantei spektákulum, van-e és lehet-e erről fogalmad álmatlan éjszakáidon, magányodban és boldogtalan gyötrődéseidben, ahogy legutóbb is írtad? Ha egy szemem volna, mint Polifémosznak, akkor is boldog volnék, mert azzal az egy szememmel is téged látnálak. Ha félkarom volna, mint Mutius Scaevolának, azt hiszem, ez a félkar is elegendő volna ahhoz, hogy magamhoz öleljelek örökre. Oly nyugtalan vagyok, mint a gyorsan surranó éj s mint az éhes saskeselyű lidérces szeme. Ó, nem magam miatt. Mi várhat rám? Szeretnék innen elmenekülni. Tudod, mi történt? Kállay hadnagy agyonlőtte a feleségét. Talán emlékszel rá, a kicsiny, hosszúkásfejű, szőke tisztre, a zavaros és feldúlt garnizonban, ahol heteket töltöttünk el együtt, mielőtt a harctérre vezényeltek volna? Nem tudom, ez az ember annyira a szívemhez férkőzött, igazán szerettem s dúlt éjszakáinkon azt is elmondtuk egymásnak, amiről a férfiak nem igen szoktak vallomást tenni. Némelykor elpirult a lelkem, de erről ő nem tudott, mert ő nem volt itt egészen, csak félig volt itt, félember volt Kállay hadnagy a galíciai vérmezőkön, mint egy szélütött zászló, vagy mint egy széthasadt vitorla a szélviharban. Egyszer csak megnémult, a szava berekedt, maga elé bámult s titokban egy levelet olvasgatott. Százszor is elolvasta ezt a levelet, olvasta, nyilván már régen kívülről tudta, mégis betürgette, sillabizálta, mint egy fáradt diák. Egyik éjjel hozzám kúszott és ezt mondta: — Szabadságra megyek, pajtás! Isten veled ! És mint egy vaskapocs, úgy szorította kezével a kezemet Nemsokára hallottuk, hogy agyonlőtte a feleségét, az az átkozott levél. Abban írták meg néki a felesége rut hálátlanságát és hűtlenségét Kállay hadnagy egész férfi volt. Becsülöm és tisztelem őt és imádkozom érte, hogy gyors és biztos szabadulása legyen. Tudom, hogy a szent és tiszta asszony mindig szent és tiszta marad. Végtelen szomorúsággal gondolok a boldogtalanokra. III. Tegnap Nincs félkarom és félszemem, de akkor sem volnék több, ha csonkán és nyomorékon jöttem volna haza. Senki sem vagyok. Járok az űrben célok nélkül s magamat vizsgálom, hogy miért vagyok senki. Hiszen szerettem, ő, mennyire szerettem őt. Kállay hadnagy már régen kiszabadult s már másodszor is megházasodott. Megkérdeztem tőle: — A másikat szereted? — Nem. *— Engem már nem szeretsz? — De szeretlek.— Akkor miért tetted? — Nem tudom. És maga elé bámult oly bizonytalanul, hogy kétségbeestem. Mennyi erő van ebben, hogy nem tudom. Nem tudja. Semmit sem tud. A nem tudom: a mentség, a vallomás, a könyörgés, a megalázkodás és a remény. A nem tudom, hogy talán megbocsátanak neki. Tudja-e a felhő, hogy száguld, az eső, hogy esik, a szél, hogy tombol, a nap, hogy sütve sem tudja. Sokszor áll mereven és félig holtan, mint egy nedves fa, vagy imbolyog, mint a gyertyafény a csendes szobákban, amelyekben egyszer oly parázsló élet lihegett. Leszalad a lépcsőkön s tétován visszajön, gondolkodik az utcasarkon, merre menjen. Itt is itt, ott is it, mégsem tudja. Valamit elvesztett. Azt keresi. ó, soha soha nem fogja többé megtalálni. Majd elindul, száll, vándorol, s többé nem mer visszatekinteni. Mi van a múltban? Élet. Szerelem. Bűn. Kállay hadnagy agyonlőtte a feleségét. Én a csillagokról gondolkodom,a Február 5-én tárgyalják az orvoskamarai javaslatot A képviselőház társadalompolitikai, közigazgatási és pénzügyi bizottsága február 5-én, kedden délelőtt 11 órakor az I. számú bizottsági teremben ülést tart és azon az orvosi kamarákról és az orvosi gyakorlatról szóló törvényjavaslatot tárgyalja. A növényvédelmi egyezményt elfogadták a Ház bizottságai A képviselőház földmivelésügyi, külügyi és pénzügyi bizottsága Mayer János elnöksésével csütörtökön ülést tartott. A bizottsági Igmándy Aladár előadásában a növényvédelém tárgyában Rómában kötött nemzetkjzi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Ivády Béla üdvözölte Darányi Kálmán földmivelésügyi minisztert abból az alkalomból, hogy első ízben jelent meg a bizottság ülésén. Utána Schandl Károly, Temesváry Imre és Inkey Pál báró szólaltak fel, akik mindannyian örömmel üdvözölték a javaslatot, majd Darányi Kálmán miniszter válaszolt a felszólalásokra, megköszönte a vele szemben nyilvánított bizalmat s arra kérte a bizottságot, hogy jóindulatú bírálatával a jövőben is támogassa munkásságát. A bizottság a törvényjavaslatot változatlanul elfogadta. Sztrájkkal tiltakoznak a francia egyetemek a külföldi orvosok beözönlése ellen Párisból jelentik: Franciaország valamennyi egyetemén az orvosi kar hallgatói csütörtökön sztrájkot rendeztek, hogy ilyen módon tiltakozzanak „a külföldi orvosok beözönlése“ ellen. A hallgatók mindenütt azonos szövegű határozati javaslatokat fogadtak el, amelyben hangoztatják, hogy nem vezeti őket sem politika, sem pedig idegengyűlölet. Követelik, hogy a külföldi orvosok a francia állampolgárság felvétele után ne nyomban, hanem csak tíz év múlva kessék meg orvosi működésüket. Követelik, hogy a külföldi orvostanhallgatókat rekeszszék ki a díjazott állásokból a kórházakban, tiltsák el őket az orvosi helyettesítéstől, végül azokat a külföldi orvosokat, akiknek nincs egyetemi oklevelük, tiltsák el mindenféle orvosi állás elvállalásától. A vegyész-, a sebész- és a fogorvos-hallgatók, szintén csatlakoztak a mozgalomhoz és ugyanilyen szövegű határozati javaslatot fogadtak el. A szovjet a vörös hadsereggel fenyegetőzik Londonból jelentik: Tuhacsarszki, a szovjet hadügyi népbiztosának helyettese, a moszkvai szovjet nagygyűlésen mondott beszámoló beszédében ismertette a vörös hadsereg növekedését. A beszámoló szerint a vörös hadsereg békelétszáma 562.000 főről 940.000 főre emelkedett. Az 1934. évi hadügyi költségvetés 1665 millió rubel (mintegy 3,3 milliárd pengő névleges árfolyamon számítva) volt, tényleg azonban a katonai kiadások 5000 millió rubelt tettek ki, az idén pedig 6,5 milliárd rubelre emelkednek. 1931 óta a vörös légihaderők 330 százalékkal, a könnyű páncélkocsihaderő 760 százalékkal, a középnehéz páncélkocsi-haderő 790 százalékkal, a búvárhajók száma 435 százalékkal, a könnyű torpedóhajók száma 375 százalékkal, a gépfegyveregységek száma 800 százalékkal, a vöröshadsereg rádiófelszerelése 1650 százalékkal, a nehéz tüzérség 210 százalékkal emelkedett. Ezzel lépést tartott a lőszerellátás emelkedése is. Hozzátette még a hadügyi népbiztoshelyettes, hogy a múlt évben befejezték a nagyarányú állandó cementbetonépítmények felépítését. — Igen komolyan fenyeget bennünket az a veszedelem — folytatta —, hogy a kapitalista államok megtámadják a szovjetet, de mindenre felkészültünk. A vöröshadsereg békelétszámába nincsenek beszámítva a határőrségek, a volt csekazászlóaljak, a territoriális, továbbá a katonai készenléti zászlóaljak. Angol politikai körökben nem veszik komolyan a hadügyi népbiztosnak ezt a kérkedését s az adatokat túlzottaknak tekintik, abból a célból, hogy Franciaország előtt nélkülözhetetlennek mutassa magát Moszkva; ezért hangzott el ez a nyilatkozat most, közvetlenül a francia kormányfő és a külügyminiszter londoni útja kezdetekor. lyamsza Mcswiwei Aki egészséges akar maradni, egészségesen táplálkozzék! A diétás konyha technikája Irta Soós Aladár dr., egyetem. tanár Ára 6.80 P. Megrendelhető a „Magyarság“ könyvosztályában, Budapest, VI., Aradi utca 8. szám.