Magyarság, 1935. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-01 / 173. szám
ELŐFIZETÉSI ARAKI FÉLÉVRE 24 PENGŐ. NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL. VASÁRNAP 32 FIJ. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS. VASARNAP 41 GARAS MEGJEI F.NIK HÉTFŐ KIVÉTEI ÉVEI MINDEN NAP rasZEILESZTOI PETHŐ SÁNDOR POHUNUTAKSI AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. VL KERTI.ET ARADIUTCA A SZÁM TELEFONI *278- 99 SZ (23 MEI I.ÉKA 1.1 DMAS).EVÉ.ITIMI BUDAPEST 62. POSIAFIÓK 129 I'TA/.ASI OSZTAI.YJ IV KER. ESET’I & TELEFON. *888 66. POSTA TAKARÉKI'ÉN/I ARI CSEKKSZÁMLA 289 60. BUDAPEST 1935 AUGUSZTUS 1. CSÜTÖRTÖK XVI ÉVFOLYAM 173 143&7) SZÁM aammsam A nagy próbatétel (y) A most kezdődő genfi tanácskozásoknak világszerte rendkívüli jelentősget tulajdonítanak. Ebben a gyönyörű fekvésű, tóparti svájci városban dől el a napokban, várjon el lehet-e hárítani az orsz-abesszin háború kitörését, amelynek előreláthatóan messze kiható súlyos következményeire rettegve gondol az európai diplomácia felelősségérzettől áthatott része. Az utóbbi órákban az égbolt annyira elkomorult, hogy a békebarátok egyelőre beérnék azzal is, ha legalább a hadműveletek megkezdését lehetne néhány hónappal eltolni és ezzel időt nyerni arra, hogy valamelyes nemzetközi egyezménnyel szedjék ki a méreg fogát ennek a veszedelmekkel telien abesszin kérdésnek. Egy olasz—abesszin háború nem csupán valamennyi európai állam Európán kívüli helyzetét és gyarmati politikáját érinti a legközvetlenebbül és nemcsak azzal fenyeget, hogy a fehér faj uralma ellen valamennyi színes fajt fölsorakoztatja, de nagyon könnyen háborús föllángolást idézhet elő az egymásra acsarkodó hatalmi törekvések lázában égő és a súlyos ellentétek tüskéitől rendkívül, ingerlékeny európai nemzetek között is. De magának a népszövetségnek létét is kockára vetheti, ha ez a nagy nemzetközi szervezet tehetetlennek és alkalmatlannak bizonyulna ennek az egyetemes kihatású súlyos válságnak ,megoldására, vagy legalábbis pusztító hatású következményeinek elhárítására,, illetve csökkentésére. Most mutatkozik meg, hogy mily végzetes hiba volt a népszövetségét, már a kezdet kezdetén, az egész világot, mind az öt földrészt felölelő szervezetté földuzzasztani. Nemcsak a nemzetek, de a világrészek egymásközti ellentéteinek és viszályainak valóságos konglomerátumát hozták így össze Génfben és ilyenképpen ennek a gyermekbetegségekkel természetszerűen küzködő ij nemzetközi szervezetnek gyönge és széteső vállaira emberfölötti feladatok roppant terhét hárították. Csoda-e, ha már a Távolkeleten a múlt évben föllángolt japán—kínai háború is legott rést ütött — Japán kiválása folytán — nemcsak a népszövetség öszszetételén, de csorbát ejtett Genf nemzetközi tekintélyén is. A lefegyverzés kérdésében sem tudott a népszövetség érdemleges eredményre jutni, ami Németország kilépésére vezetett. A világ leghatalmasabb országa, az Egyesült Államok pedig, kezdettől fogva távolmaradtak Genftől. E három nagyhatalom hiányát semmiképp sem pótolhatták azok az egzotikus országok, amelyek előtt szélesre nyitotta kapuit a népszövetség. Szovjetoroszország legutóbb történt belépése nemhogy erősítette volna ezt a nagyrahivatott nemzetközi szervezetet, de még fokozta — a legsúlyosabb világnézeti és gazdasági ellentét bevonulása következtében — a genfi gyülekezet tarkabarkaságát és ezzel együtt növelte az amúgy is gyönge kötelékek lazulását, a szervezet belső erejének hanyatlását. Ha az abesszin kérdés megoldására a népszövetségi tanács most nem tud olyan megoldást találni, amely Mussolini jogos követeléseit kielégíteni alkalmas, akkor minden valószínűség szerint Olaszország is hátat fordít Genfnek és azt fogja tenni, amit élet érdekei és keletafrikai gyarmatainak, feltétlen biztosítása követelnek meg tőle. Nem kétséges, hogy Olaszország 'kiválása' végleg megrendítené a népszövetséget és teljesen alkalmatlanná tenné a nemzetközi kérdésekben való döntőbírói szerepre. A népszövetség létét fenyegető veszedelmet teljes mértékben átérzik, az angol és francia diplomaták, annak a két országnak, Angliának és Franciaországnak külügyi vezető férfiai, amelyek igen nagy súlyt helyeztek mindig — saját érdekeik szempontjából — a népszövetség fenntartására, minden fogyatékossága ellenére is. Most is a kulisszák mögött kétségbeesett erőfeszítéssel és szívós kitartással folynak a bizalmas angol— francia tárgyalások a modus vivendi valamelyes formájának megteremtésére és a remény sugarát villantja meg az a körülmény, hogy Laval francia miniszterelnök a szerdai ülés folyamán — még az ellentétek kiütközése előtt — a tanácskozásoknak a csütörtöki ülésre való elhalasztására tett, indítványt, amelyet a tanács egyhangúlag el is fogadott. Ha sikerülne a népszövetségnek az olasz—adesszin viszály szirtjei és örvényei között valahogyan, súlyosabb sérülés nélkül, átvergődnie, rá kell végre eszmélnie arra, hogy mai tüknézetezett alakjában nemzetközi viszonylatokban komoly hivatást betölteni képtelen. A népszövetségre is igaz az a régi mondás, aki sokat markol, keveset fog. Az egés£ föld kerekségét a békés összeműköjnés karámjába terfelni, hiú ábrándozás. Máraz is rendkívüli teljesítmény volna egy nemzetközi szervezet részéről, ha csupán, az azonos kultúrfokon álló Nyugat- és, Középeurópa nemzeteit és talán még az Egyesült Államokat sikerülne olyan államközi alakulatba tömöríteni, amely a szoros nemzetközi összeműködés akadályainak kiküszöbölését és ilymódon az európai béke szilárd alapokra való fektetését tűzné ki célul és vállalná felsőbbrendű feladat gyanánt. De ennek a szervezetnek nemcsak az államok hivatalos képviselőit kellene magában foglalnia, hanem a parlamentek kiküldötteit is Egy ilyen azonos világnézetek és azonos gazdasági irányzatú nemzettagokból létrejövő államközi terület a maga nagy erkölcsi tekintélyével és súlyával valóban érvényre tudná juttatni azokat a magasztos elveket, amelyeket a népszövetségi alapokirat bevezető soraiban oly fennen hangoztat, de amelyeknek megvalósítását — és ezt mi, magyarok, annyiszor és oly keservesen tapasztaltuk — a népszövetség mindeddig elmulasztotta. Hol volna ma Európa békéje és népeinek boldogulása, ha a népszövetség valóban megfelelt volna ünnepélyes fogadkozásainak? Ha tagjaival szigorúan betartatta volna a nemzetközi jog szabályait, amelyeket az alapokiratot aláíró államok kormányai jövőben való magatartásuk zsinórmértékéül kötelezően elismertek. Hol volnánk, ha úgy, amint ígérték a népszövetség az igazságot juttatta volna uralomra és a nemzetközi szerződésekben foglalt minden kötelezettség lelkiismeretes tiszteletben tartására szorította volna az államokat a művelt nemzetek egymással való kölcsönös érintkezésében? Vájjon ez esetben ilyen földúlt és zilált állapotban volna Európa, de különösen annak szíve: a Duna völgye? Vájjon ez esetben Olaszország — háta möött a megbékült és összetartó Európával — találkoznék-e azzal a merev viszszautasítással és fenyegető rosszindulattal Abesszínia részéről, mint amilyennel most szemben találja magát . Itália az európai nemzetek ellentéteibenbizakodó Négus részéről? Laval közvetítő indítványára csütörtökre halasztotta a népszövetségi tanács az abesszin kérdés vitáját Egyórás zárt nésen mondták el a delegátusok az abesszin— olasz konfliktusról való véleményüket - Eden utasítást kapott, hogy mindent kövessen el a háború megakadályozására Éjszakai Izgalmas tanácskozáson béketervezetet ódtak ki Lava és Eden Genfből jelentik. Már régóta nem uralkodott Genfben olyan izgalom és feszült várakozás, mint a népszövetségi tanács szerdai ülését megelőző órákban. " Az összegyűlt újságírók már a kora reggeli órákban ébren voltak és az angol és francia delegáció kivételével a tanácsban képviselt minden kormány képviselője együtt volt és élénken vitatta a lehetőségeket, amikor végre reggel nyolc óra át perckor megérkezett ugyan egyvonaton, de külön az angol delegáció Eden és a francia delegáció Laval vezetésével. A pályaudvaron a népszövetség főtitkárságának tagjai, a Genfben összegyűlt diplomaták és az újságírók serege várta az érkezőket. Csakhamar olyan hírek szivárogtak ki az angol és francia delegáció köréből, hogy a hangulat egyszerre bizakodóvá vált. Híre járt, hogy Anglia és Franciaország már megegyezett a teendő lépésekre nézve, az illetékesek azonban a leghatározottabban elzárkóztak mindenféle nyilatkozattól. A szerda délelőtt legfontosabb diplomáciai tanácskozása Aloisi báró olasz delegátus és Laval francia miniszterelnök között folyt le. Laval a szállásán kereste föl Atassit és hoszszas megbeszélést folytatott vele. Ugyanakkor Litvinov, a tanács soros elnöke, meglátogatta Aveno főtitkárt, ez pedig a megbeszélés után Abesszinia két képviselőjével tárgyalt. Majd Eden is tárgyalt Abesszinia képviselőivel, továbbá Avendllal és végül Aloisi bárót kereste meg. Abból, hogy Laval és Eden külön kocsiban érkezett Genfbe és útközben sem tárgyaltak egymással, mindenki azt következtette, hogy Csakugyan létrejött a megállapodás még Párisban, de nem azon az alapon, hogy Abesszinia a népszövetség protektorátusa, vagy közös angol—francia—olasz protektorátus alá kerül. Ezt a hírt a Havas-iroda megcáfolta. Csütörtökre halasztották a döntést Szerdán délután öt óraikor Litvinov soros filmcrk .megnyitotta a népszövetség tanácsának 87. ülésszakát. A külső kép hasonló a nagy -és mozgalmas ülésekéhez. A közönség , zsúfolásig megtöltötte a karzatokat s tapssal és éljenzéssel fogadta a belépő tanácstagokat, különösen Laval francia miniszterelnököt éljenezték hoszszasan, mert általában tőle várják, hogy megtalálja a bonyodaloimból kivezetőutat. Az újságíróterem is tele van, mintegy 300 újságíró sereglett ide a vitás minden részéből. Az ülés megnyitása után a tanács tagjai zárt ülésre vonultak vissza. A zárt ülés németosan egy óra hosszat tartott. A zárt ülésen először is Aloisi báró olasz főmegbízottismertette az olasz álláspontot, amelynek lényege az, hogy az olasz—abeszszin vitát'azzalvali kérdésre kell'korlátozni. Ezután Hawarite etióp kiküldött kifejtette az etiópiaiálláspontot, amely szerint a tanácsülés vitáját az olasz—adesszin viszály teljes anyagára ki kellene terjeszteni. Látszólag ezt az álláspontot támogatta Eden, az angol küldöttség vezetője, aki azt indítványozta, hogy a tanács bocsátkozzék bele az érdemleges vitába. Ekkor Laval, a franciaküldöttség fejeszólalt föl, aki szükségesnek látta, hogy közvetítő indítványt tegyen. Azt ajánlotta, hogy az ülést zárjaik le és csütörtökön délután öt órakor új ülésre üljenek össze. Időközben megbeszéléseket lehet majd folytatni abban az irányban, hogy a vitátaz 1906 évi szerződés alapján oldják meg. Hivatalos jelentés a zárt ülés lefolyásáról A nemzetek szövetségének információs osztálya a szerdai rendkívüli ülés lefolyásáról a következő közleményt adta ki: " A tanács Litvinov elnöklésével megnyitotta nyolcvanhetedik ülésszakát. A tanács napirendjének megállapításával foglalkozott. Az elnök kijelenti, hogy az ülést a május 25-iki tanácsülési határozat folytán hívta sze. Aloisi báró közli, hogy az olasz kormány a maga álláspontját július 27-iki táviratában kifejtette. Az etióp kormány erreválaszolt. A mostani tanácsülés legfőbb célja, hogy elérje a békéltető bizottság munkálatainak újrafelvételét. / ...•-* -’■Etiópia képviselője' kijelenti,hogy a tanács, összef olvásat kérte, mihelyt július 9-én nyiilvánvaló lett, hogy'a'békéltető bizottság tárgyalásai eredményre nem vezethetnek. Hangsúlyozni kívánja, hogy január óta több ízben fordult a nemzetek szövetségéhez abból a célból,hogy esetleges háború kitörését megakadályozzák. Eden azt kérdi, hogy a tanács és a vitában álló felek vitájukat korlátozni kívánják-e, vagy hogy a tanács — ha úgy tetszik — kész-e kibővíteni napirendjét. Laval, Franciaország képviselője, kijelenti, hogy az egymással vitában álló felek mindegyike a másikra óhajtja áthárítani a békéltetőbizottság -munkálatainak megakadása miatti felelősségét.Május 25-éna tanács elhatározta, hogy-ülőkre jön össze az esetben, ha a békéltető bizottság eredményt nem ér el. Olaszország képviselője- nem vitatja a tanácskozásnak azt a jogát, hogy a tanács fog- Ára 16 fillér