Magyarság, 1935. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

ELŐFIZETÉSI ARAKI FÉLÉVRE 24 PENGŐ. NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL. VASÁRNAP 32 FI­J. AU­SZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS. VASARNAP 4­1 GARAS MEGJEI F.NIK HÉTFŐ KIVÉTEI ÉVEI MINDEN NAP rasZEILESZTOI PETHŐ SÁNDOR POHUNUTAKSI AJTAY JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. VL KERTI.ET ARADI­­UTCA A SZÁM TELEFONI *278- 99 SZ (23 MEI I.ÉKA 1.1 DMAS)­­.EVÉ.IT­IMI BUDAPEST 62. POSIAFIÓK 129 I'TA/.ASI OSZ­­TAI.YJ IV KER. ESET­­’I & TELEFON­. *888 66. POSTA TAKARÉKI'ÉN/I ARI CSEKKSZÁMLA 289 60. BUDAPEST 1935 AUGUSZTUS 1. CSÜTÖRTÖK XVI ÉVFOLYAM 173 143&7) SZÁM aammsam A nagy próbatétel (y) A most kezdődő genfi tanácskozá­soknak világszerte rendkívüli jelentős­­­­­get tulajdonítanak. Ebben a gyönyörű­­ fekvésű, tóparti svájci városban dől el a napokban, várjon el lehet-e hárítani az o­r­sz-abesszin háború kitörését, amely­nek előreláthatóan messze kiható súlyos következményeire rettegve gondol az európai diplomácia felelősségérzettől át­hatott része. Az utóbbi órákban az égbolt annyira elkomorult, hogy a békebarátok egyelőre beérnék azzal is, ha legalább a hadműveletek megkezdését lehetne né­hány hónappal eltolni és ezzel időt nyerni arra, hogy valamelyes nemzet­közi egyezménnyel szedjék ki a méreg fogát ennek a veszedelmekkel telien abesszin kérdésnek. Egy olasz—abesszin háború nem csu­pán valamennyi európai állam Európán kívüli helyzetét és gyarmati politikáját érinti a legközvetlenebbül és nemcsak az­zal fenyeget, hogy a fehér faj uralma el­len valamennyi színes fajt fölsorakoz­­­­tatja, de nagyon könnyen háborús föl­lángolást idézhet elő az egymásra acsar­kodó hatalmi törekvések lázában égő és a súlyos ellentétek tüskéitől rendkívül, in­gerlékeny európai nemzetek között is. De magának a népszövetségnek létét is kockára vetheti, ha ez a nagy nem­zetközi szervezet tehetetlennek és alkal­matlannak bizonyulna ennek az egyete­mes kihatású súlyos válságnak ,megoldá­sára, vagy legalábbis pusztító hatású­ kö­­vetkezményeinek elhárítására,, illetve csökkentésére. Most mutatkozik meg, hogy mily végzetes hiba volt a népszö­vetségét, már a kezdet kezdetén, az egész világot, mind az öt földrészt felölelő szervezetté földuzzasztani. Nemcsak a nemzetek, de a világrészek egymásközti ellentéteinek és viszályainak valóságos konglomerátumát hozták így össze Génf­ben és ilyenképpen ennek a gyermek­betegségekkel természetszerűen küzködő i­j nemzetközi szervezetnek gyönge és széteső vállaira emberfölötti feladatok roppant terhét hárították. Csoda-e, ha már a Távolkeleten a múlt évben föllángolt japán—kínai há­ború is legott rést ütött — Japán kiválása folytán — nemcsak a népszövetség ösz­­szetételén, de csorbát ejtett Genf nemzet­közi tekintélyén is. A lefegyverzés kérdé­sében sem tudott a népszövetség érdem­leges eredményre jutni, ami Németország kilépésére vezetett. A világ leghatalma­sabb országa, az Egyesült Államok pedig, kezdettől fogva távolmaradtak Genftől. E három nagyhatalom hiányát semmi­képp sem pótolhatták azok az egzotikus országok, amelyek előtt szélesre nyitotta kapuit a népszövetség. Szovjetoroszország legutóbb történt belépése nemhogy erő­sítette volna ezt a nagyrahivatott nem­zetközi szervezetet, de még fokozta — a legsúlyosabb világnézeti és gazdasági el­lentét bevonulása következtében — a genfi gyülekezet tarkabarkaságát és ez­zel együtt növelte az amúgy is gyönge kötelékek lazulását, a szervezet belső ere­jének hanyatlását. Ha az abesszin kér­dés megoldására a népszövetségi tanács most nem tud olyan megoldást találni, amely Mussolini jogos követeléseit kielé­gíteni alkalmas, akkor minden valószí­nűség szerint Olaszország is hátat fordít Genfnek és azt fogja tenni, amit élet ér­dekei és keletafrikai gyarmatainak, fel­tét­len biztosítása követelnek meg tőle. Nem kétséges, hogy Olaszország 'kivá­lása' végleg megrendítené a népszövetsé­get és teljesen alkalmatlanná tenné a nemzetközi kérdésekben való döntőbírói szerepre. A népszövetség létét fenyegető veszedelmet teljes mértékben átérzik, az angol és francia diplomaták, annak a két országnak, Angliának és Franciaország­nak külügyi vezető férfiai, amelyek igen nagy súlyt helyeztek mindig — saját ér­dekeik szempontjából — a népszövetség fenntartására, minden fogyatékossága ellenére is. Most is a kulisszák mögött kétségbeesett erőfeszítéssel és szívós ki­tartással folynak a bizalmas angol— francia tárgyalások a modus vivendi va­lamelyes formájának megteremtésére és a remény sugarát villant­ja meg az a kö­rülmény, hogy Laval francia miniszter­­elnök a szerdai ülés folyamán — még az ellentétek kiütközése előtt — a tanács­kozáso­knak a csütörtöki ülésre való el­halasztására tett, indítványt, amelyet a tanács egyhangúlag el is fogadott. Ha sikerülne a népszövetségnek az olasz—adesszin viszály szirtjei és örvé­nyei között valahogyan, súlyosabb sérü­lés nélkül, átvergődnie, rá kell végre esz­mélnie arra, hogy mai tüknézetezett alak­jában nemzetközi viszonylatokban ko­moly hivatást betölteni képtelen. A nép­­szövetségre is igaz az a régi mondás, aki sokat markol, keveset fog. Az egés£ föld kerekségét a békés összeműköjnés karám­jába terfelni, hiú ábrándozás. Már­­az is rendkívüli telj­esítmény volna egy nem­zetközi szervezet­ részéről, ha csupán,­ az azonos kultúrfokon álló Nyugat- és, Kö­­zépeurópa nemzeteit és talán még az Egyesült Államokat sikerülne olyan ál­lamközi alakulatba tömöríteni, amely a szoros nemzetközi összeműködés akadá­lyainak kiküszöbölését és ilym­­ódon az európai béke szilárd alapokra való fek­tetését tűzné ki célul és vállalná felsőbb­­rendű feladat gyanánt. De ennek a szer­vezetnek nemcsak az államok hivatalos képviselőit kellene magában foglalnia, ha­nem a parlamentek kiküldötteit is Egy ilyen azonos világnézetek és azonos gazdasági irányzatú nemzettagokból lét­rejövő államközi terület a maga nagy er­kölcsi tekintélyével és súlyával valóban érvényre tudná juttatni azokat a magasz­tos elveket, amelyeket a népszövetségi alapokirat bevezető soraiban oly fennen hangoztat, de amelyeknek megvalósítá­sát — és ezt mi, magyarok, annyiszor és oly keservesen tapasztaltuk — a népszö­vetség mindeddig­­ elmulasztotta. Hol volna ma Európa békéje és népeinek bol­dogulása, ha a népszövetség valóban megfelelt volna ünnepélyes fogadkozá­sainak? Ha tagjaival szigorúan betartatta volna a nemzetközi jog szabályait, ame­lyeket az alapokiratot aláíró államok kormányai jövőben való magatartásuk zsinórmértékéül kötelezően elismertek. Hol volnánk, ha­­ úgy, amint ígérték a népszövetség az igazságot juttatta volna uralomra és a nemzetközi szerző­désekben foglalt minden kötelezettség lelkiismeretes tiszteletben tartására szorí­totta volna az államokat a művelt nemze­tek egymással való kölcsönös érintkezé­sében? Vájjon ez esetben ilyen földúlt és zilált állapotban volna Európa, de kü­lönösen annak szíve: a Duna völgye? Váj­jon ez esetben Olaszország — háta mö­­ött a megbékült és összetartó Európá­val — találkoznék-e azzal a merev visz­­szautasítással és fenyegető rosszindulattal Abesszínia részéről, mint amilyennel most szemben találja magát . Itália az európai nemzetek ellentéteiben­­bizakodó Négus részéről? Laval közvetítő indítványára csütörtökre halasztotta a nép­­szövetségi tanács az abesszin kérdés vitáját Egyórás zárt n­ésen mondták el a delegátusok az abesszin— olasz konfliktusról való véleményüket - Eden utasítást kapott, hogy mindent kövessen el a háború megakadályozására Éjszakai Izgalmas tanácskozáson béketervezetet ódtak ki Lava­ és Eden Genf­ből jelentik. Már régóta nem uralko­dott Genfben olyan izgalom és feszült vára­kozás, m­int a népszövetségi tanács szerdai ülését megelőző órákban. " Az összegyűlt új­ságírók már a kora reggeli órákban ébren voltak és az angol és francia delegáció ki­vételével a tanácsban képviselt minden kor­mány képviselője együtt volt és élénken vi­tatta a­ lehetőségeket, amikor­­ végre reggel nyolc óra át perckor megérkezett ugyan egy­­vonaton, de külön az angol delegáció Eden és a francia delegáció Laval vezetésével. A pályaudvaron a népszövetség főtitkárságá­nak tagjai, a Genfben összegyűlt diplomaták és az újságírók serege várta az érkezőket. Csakhamar olyan hírek szivárogtak ki az angol és francia delegáció köréből, hogy a hangulat egyszerre bizakodóvá vált.­­ Híre járt, hogy Anglia és Franciaország már meg­egyezett­ a teendő lépésekre nézve, az illeté­kesek azonban a leghatározottabban elzárkóz­­tak mindenféle nyilatkozattól. A szerda délelőtt legfontosabb diplomáciai tanácskozása Aloisi báró olasz delegátus és Laval francia miniszterelnök között folyt le. Laval a szállásán kereste föl Atassit és hosz­­szas megbeszélést folytatott vele. Ugyanakkor Litvinov, a tanács soros elnöke, meglátogatta Aveno­ főtitkárt, ez pedig a megbeszélés után Abesszinia két képviselőjével tárgyalt. Majd Eden is tárgyalt Abesszinia képviselőivel, to­vábbá Av­endllal és végül Aloisi bárót kereste meg. Abból, hogy Laval és Eden külön ko­csiban érkezett Genfbe és útközben sem tár­gyaltak egymással, mindenki azt következ­tette, hogy Csakugyan létrejött a megállapo­dás még Párisban, de nem azon az alapon, hogy Abesszinia a népszövetség protektorá­tusa, vagy közös angol—francia—olasz pro­tektorátus alá kerül.­­ Ezt a hírt a Havas-iroda megcáfolta. Csütörtökre halasztották a döntést Szerdán délután öt óraikor Litvinov soros filmcrk .megnyitotta a népszö­vetség tanácsának 87. ülésszakát. A külső kép hasonló a nagy -és mozgalmas ülésekéhez. A­­ közönség , zsúfolásig megtöl­tötte a karzatokat s tapssal és éljenzéssel fo­gadta a belépő tanácstagokat, különösen La­val francia miniszterelnököt éljenezték hosz­­szasan, mert­ általában tőle várják, hogy meg­találja a bon­yodaloimból­ kivezető­­utat. Az újságíróterem­ is tele van, mintegy 300 újságíró sereglett ide a vitás minden részé­ből. Az ülés megnyitása után a tanács­ tagjai zárt ülésre vonultak­ vissza. A zárt ülés néme­tosan egy óra hosszat tartott. A zárt ülésen először is Aloisi báró olasz főmegbízott­­ismertette az olasz álláspontot, amelynek l­ényege az, hogy az olasz—abesz­­szin vitát'az­zalvali kérdésre kell'korlátozni. Ezután Hawarite etióp kiküldött kifejtette az etiópiai­­álláspontot, amely szerint a tanács­ülés vitáját­ az olasz—adesszin viszály teljes anyagára ki­­ kellene terjeszteni. Látszólag ezt az álláspontot támogatta Eden, az angol küldöttség vezetője, aki azt indítványozta, hogy a tanács bocsátkozzék bele az érdemleges vitába. Ekkor Laval, a francia­­küldöttség feje­­szólalt föl, a­ki szükségesnek látta, hogy közvetítő indítványt tegyen. Azt ajánlotta, hogy az ülést zárjaik le és csütörtökön dél­után öt órako­r új ülésre üljenek össze. Idő­közben megbeszéléseket lehet majd folytatni abban az irányban, hogy a vitát­­az 1906 évi szerződés alapján oldják meg. Hivatalos jelentés a zárt ülés lefolyásáról A nemzetek szövetségének információs osz­tálya a szerdai rendkívüli ülés lefolyásáról a következő közleményt adta ki: "­­ A tanács Litvinov elnöklésével megnyitotta nyolcvanhetedik ülésszakát. A tanács napi­rendjének megállapításával foglalkozott. Az elnök kijelenti, hogy az ülést a május 25-iki tanácsülési határozat folytán hívta sze. Aloisi báró közli, hogy az olasz kormány a maga álláspontját július 2­7-iki táviratában kifejtette. Az­­ etióp kormány erre­­válaszolt. A mostani tanácsülés legfőbb célja, hogy­ elérje a békéltető bizottság­­ munkálatainak újrafelvételét. / ...•-* -’■Etiópia képviselője' kijelenti,­hogy a tanács, összef olvásat kérte, mihelyt július 9-én nyi­il­­vánv­aló lett, hogy'a'békéltető bizottság tár­gyalásai eredményre nem vezethetnek. Hang­súlyozni kívánja, hogy­ január óta több ízben fordult a nemzetek szövetségéhez abból a célból,­­hogy esetleges háború kitörését meg­akadályozzák. Eden azt kérdi, hogy a tanács és a vitában álló felek vitájukat korlátozni kívánják-e, vagy hogy a tanács — ha úgy tetszik — kész-e kibővíteni napirendjét. Laval, Franciaország képviselője, kijelenti, hogy az egymással vitában álló felek mind­egyike a másikra óhajtja áthárítani­ a békél­tető­­bizottság -­­munkálatainak megakadása miatti felelősségét.­Május 25-én­­a tanács elha­tározta, hogy-­ülőkre­ jön össze az esetben, ha a békéltető bizottság­ eredményt nem­ ér el. Olaszország­­ képviselője- nem vitatja a ta­nácskozásnak azt a jogát, hogy a tanács fog- Ára 16 fillér

Next