Magyarság, 1936. június (17. évfolyam, 126-147. szám)
1936-06-03 / 126. szám
■i2 eddigi római kriinált osztrák követ megjelenése Velencében, ahol Schuschniggal már találkozott is. Vollgrubert most helyezték át Rómából Párisba követnek és azt hiszik, hogy ő készítette elő a Schuschnigg—Mussolini megbeszélés anyagát . Schuschnigg előreláthatóan a hét végén érkezik vissza Bécsbe.* Parisban hétfőn délután ült össze az újonnan megválasztott képviselőhöz. A korelnök beszéde után kisebb incidensre került sor, mert a közönség karzatáról nők nagy csomó röpcédulát dobtak le az ülésterembe, ezzel a felírással: — A francia nőnek választójogot kell adni! Ezt a tüntetést a szélsőbal és a szélsőjobb képviselői tapssal fogadták. Ennek az a magyarázata, hogy általános tapasztalatok szerint a világon mindenütt a nők, ha szavazójoghoz jutnak, mindig a legélesebb szélsőségekre adják le szavazatukat. Franciaországban is a legszélsőjobb és a legszélső bal fűzi a legtöbb reménységet a nők esetleges választójogához.A formailag még kormányzó Sarrautkabinet csütörtökön adja be lemondását és Utána megalakul a Blum-kormány, amely első törvényeivel a következő reformokat akarja életbe léptetni: 1. a negyvenórás munkahetet. 2. a francia bank igazgatásának megváltoztatását. 3. a fegyvergyárak állami tulajdonba való vételét vagy legalább is állami ellenőrzés alá való helyezését. Egyébként rendkívül érdekes, hogy a szocialista párt a katonai szolgálati időnek leszállítását követeli, ezzel szemben Blum a leendő miniszterelnök és Daladier, a radikálispárti leendő hadügyminiszter a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a francia hadseregben a szolgálati időt megint egy évre csökkentsék. Blum kijelentette, hogy mivel nem a szocialisták, hanem a radikális-szocialista-kommunista népfront kapott a választáson többséget, nem a szocialista programot akarja megvalósítani, hanem a népfront követeléseit. Ezt azonban nem erőszakkal, hanem belső kialakulással akarja végrehajtani. — Sokan Kerenszkyvel hasonlítanak össze — kiáltotta fel Blum Leó —, pedig Franciaországban semmiesetre sem következik Kerenszky után Lenin.* Érdekes még Sztojadinovics szerb miniszterelnök nyilatkozata, aki a diktatúra leplezésére szolgáló új radikális egységpárt alakuló kongresszusán a külpolitikai helyzetről is beszélt és — természetesen — nem mulasztotta el, hogy kirohanást ne intézzen a restauráció-gondolat ellen, amelynek még az emlegetése is pánikot kelt Belgrádban. — Délszlávia — jelentette ki — ellenzi a restaurációt és a revíziót, háború és vérontás nélkül sehol sem lehet határmódosítást végrehajtani. Ez a nyilatkozat nagy feltűnést keltett, nem annyira tartalmánál fogva — végre is ebben nincs semmi új —, hanem inkább az időpontja miatt. Amikor ugyanis a szerb miniszterelnök nyomban Beck külügyminiszter elutazása után szögezi le magát ilyen éles formában a revízió ellen, akkor ezzel azt dokumentálja, hogy a lengyel—délszláv megbeszélés csak egyszerű diplomáciai purparlé, a mai helyzet körülbeszélése volt és hogy semilyen irányban sem tettek egyetlen lépést sem előre. Magában a Sztojadinovics-beszédben egyébként belpolitikailag volt egy igen érdekes részlet. A félhivatalos Avala-iroda távirata szerint ugyanis a szerb miniszterelnök kijelentette, hogy ő a szerbek, horvátok és szlovének testvéri egyetértését igyekszik megvalósítani. Ez az „igyekszik“ nyílt bevallása annak, amit a diktatúra hat éve tagad, annak, hogy ezen a téren Belgrád inkább távolodik ettől a céltól, mint semhogy közeledne hozzá. A délszláviai radikális kormánypárt országos értekezletének keddi záróülésén különben Sztojadinovics dr. miniszterelnököt a párt elnökévé választották. Korosec dr. és Szpaho dr. alelnökök lettek. ★ Hodzsa cseh miniszterelnök is megszólalt s a párisi Petit Journal-nak kijelentette: az európai békét csak az biztosíthatja véglegesen, ha a római tömb és a kisántánt összebékül. Régi bajnoka vagyok a lengyel—cseh közeledésnek, Lengyelország Középeurópához tartozik, sajnos azonban, úgy látszik, Varsó jelenleg nem sokat törődik a Dunamedencével. A kisántánt gazdasági szakértői két hét múlva összeülnek Prágában, hogy olyan gazdasági egyezménytervezeteket dolgozzanak ki, amelyek kiindulópontul szolgálhatnak egyfelől a kisántáni, másfelől pedig a Németországgal, Olaszországgal és Bulgáriával való tárgyalásokhoz. " ★ • Ribbentrop, Hitler rendkívüli nagykövete, Észak-Írországból visszaérkezett Londonba, rövid időn belül folytatja útját Berlinbe. Ribbentrop hangoztatta, hogy Írországban tett látogatása Londonderrynél egyáltalában nem volt politikai jellegű. ★ A kínaiak aggodalma máris valóra vált. A legutóbbi — mindenesetre gyanús körülmények között lezajlott vasúti balesetet a japánok valóban felhasználják kifogásnak arra, hogy fokozzák a Kínába irányuló csapatszállítást. Japán újabb helyőrséget állít fel Északkínában, ami ellen Sitsiing tokiói kínai nagykövet már tiltakozott Arita japán külügyminiszternél, Arita azonban viszszautasította a kínai nagykövet tiltakozását s arra hivatkozott, hogy a legutóbbi vasúti merénylet teszi szükségessé a japán csapaterősítéseket. Egyébként Lisengta tábornokot, a nankingi központi végrehajtóbizottság tagját, a 19-ik számú kínai hadsereg parancsnokát, egyik katonája álmában meggyilkolta. Hogy miért és kinek a felbujtására, még titok. A helyzetet egy Csulan nevű kínai politikus, aki a Victoria nevű olasz gőzösön Európába indult, hogy a kínai kormány nevében az európai kormányokat meglátogassa, afettier-iroda kantoni tudósítójának a következő nyilatkozatot adta: — Kínában mindenki tudja, hogy háborút kell viselnünk Japán ellen. Most Európába utazom azzal a reménnyel, hogy sikerül meggyőznöm a nyugati népek vezetőit a Japánnal szemben való ellenállás szükségességéről. A kínai kormány reméli, hogy rövidesen a cselekvés terére lép Anglia és Amerika, amelynek Kínával való kereskedését teljesen tönkreteszi a japán csempészés. Alku nélkül bútor szabott áron: NAGY ZSIGMOND VI., Lázár ucca 3. Árok a bútoron. Viszontldrás írta: Cséry Dezső Ferde képpel sandított reájuk a hold. Nyilván felhő szaladt a fél orcájára. ■ Sápadt, szinte kísérteties éjszaka volt. A holdfény mélyen és fakón itatta át az egész éjszakai világot. Mégis valami mesehangulat ömlött át mindenen. A nagy platánokon, a hallgató mezőkön, a patak csobogásán mesét zengetett a hold. Aludt a falu, aludtak a virágok, aludtak csendesen a mezők. Május vége volt. A búza- és rozskalászok között halklehelletű szél motoszkált. Fehér ruhában imbolygott a leány és sötétben kisérte őt a két fiú. Fiatalok voltak mind a hárman, hamvasak, ígéretesek és sokat remélők. . Arcuk fehér, mint a tej, szemük csillogó, mint az égi csillagok és szívük hevesen vert. Butákat mondtak egymásnak, csupa drága csacsiságot. A két fiú most maturált, a leány volt vagy tizenhatéves, múltjuk nincs, csak jövőjük lesz. A rozs mellett mentek, ahol halkan egy magános tücsök neszezett. Ruhájukra rátapadt a harmat és a himpor a magas pipacsokról. Tikkadt meleg volt, messziről viharra gyűltek a felhők és sötét tüzekkel lángolt a föld. Valahol nagyon távol egy csillag is lehullt. Néha bele-beletéptek a rozsba és leszakítottak egy szál alvó pipacsot. — Tessék, Magda! — Az enyémet tűzze ki! — versenyeztek. — Szeret, nem szeret? — tépdesték hárman a vöröslő pipacs bágyadt szirolmait. Olykor nevettek is. Néha hallgattak. Lehet, hogy gondolkodtak. Lehet, hogy komoly gondjaik voltak. És a szívük vérzett. Néha bánat ült a szemükben, az ifjúság kedves, fénnyel teli bánata. A lány is elcsendesült néha és messze nézett. Azután hirtelen felnevetett. Olyan volt ez a nevetés, mint az ezüstharang, legalább is a két fiúnak. — Nézze, nézze, Béla, Bandi... milyen szép... az ott, az a távoli csillag. — Mutatott az égre Magda és beszélt, beszélt összefüggés nélkül. Olyanformán, mint a nők általában, amikor valamit palástolni akarnak. — Jaj, a mamám, otthon ... Siessünk, ha megtudja, hogy engem maguk kisérnek haza ... Ugye nem szólnak sekinek? — Hogyan gondolja?! — Én?! — Én tartom a titkot. — Én sosem locsogok. — Ne is szóljanak, mit mondanak rólam ... Akkor én magukra igen megharagszom. Pedig... — Pedig ... Csend. Ennyi volt. Több semmi. A falunál voltak. Magda elhallgatott. Hiába faggatták, a leány nem válaszolt. Csak ez érdekelte őket, ez a pedig, mindkettőt egyedül a világon. Ennek a nyitjára kell jönni, erről meg kell bizonyosodni, bármi is történik. Béla volt a bátrabb, az ragadta meg Magda kezét. — Mit jelent az a pedig, mondja meg?! — Mondja meg, Magda.—, Bandi is rimánkodott. De a nők tizenhatéves korukban is szívesen megkínozzák azt, akit szeretnek. Magda hallgatott. *— Kinek szólt az a pedig. Kinek, Magda?! — Villant meg Béla szeme. — Ezt nekünk tudnunk kell, Magda. — Miért? — riadt meg boldogan a leány. Egy kicsi csend és kínos, nehéz hallgatás. Sóhajok. Nehezen, várakozón, idegesen szedték a lélegzetet. Pár pillanatban ezer és ezer láthatatlan vércsepp. — Mit akarnak?! — sötétült el ijedt örömmel a leány pillantása. — Magda, ez nekünk nagyon fontos. Ezért vártuk meg, ezért kisértük haza. Feleljen. Melyikünket szereti?! — Kimondta végre a nagy, szent és titokzatos szót. Bandi is belepirult. És megkönynyebbülten sóhajtott. — Én erről nem beszéltem. — Akadozott bíborbaborultan Magda. — Én ... én... — Nézze, Magda, — vette át a szót Bandi —, mi ezt ketten megbeszéltük. Nekünk ezt tudnunk kell. Tudja, Magda, holnap a szemináriumban fölvétel lesz. Kettőnk közül egyik jelentkezik. Papnak. Érti? — Juj, de érdekes! — csillant meg gonoszul a kislány szeme. —• Ez halálosan komoly dolog. Ne nevessen! És tudja, ki lesz a pap? — Aki magától kosarat kap! Nos, válasszon! A kislány szava elakadt. Mit válaszoljon erre a kérdésre? Mit mondjon ennek a két fiúnak? Talán csak tréfálnak! Játék az egész. Mi lenne, ha mondaná: mindegyiküket szeretem, vagy ha azt, egyiküket sem. Lehajtotta fejét, pirult. Egy kicsikét könnyes is volt a szeme. De a két követelő nem hagyta gondolkozni. — Ha nem mondja meg, mindketten papnak megyünk. — Úgy van, Béla! — Válasszon, Magda. — Beszélt, követelt Béla elfehérült arccal. — Gyorsan. Egy izgalom voltak. Csak úgy lesték a leány meg-megránduló száját. Akkora csend támadt, hogy szívük dobogása hangosan hallatszott. Mert ezen az éjszakán nem jártak az utcán, a kutyák sem ugattak, a csend szinte aléltan hullott el közöttük. A leány is kínlódott. Kezeivel izgatottan gyűrte fehér ruháját. Hol felnézett, hol lesütötte szemeit. És végre, végre Bélára tévedt tekintete. Meleg, olvadó tekintete hosszan belemélyedt a fiú ábrándos kék szemébe. A fiú boldogságában csaknem felkiáltott. És ekkor megszólalt Magda: — Bandit választom! — kiáltotta idegen hangon és gyorsan beszaladt az ajtón. Sokáig mentek egymás mellett szótlanul az éjszakai faluban, ahol nyílott már a jázmin. Bandi azért nem beszélt, hogy kiáltozó örömével meg ne vérezze Béla sebes szívét, Béla pedig azért hallgatott, mert félt, hogy sírva fakad, ha megszólal. De azért beszélni mégis csak kellett. Még pedig hetykén. — Nem baj, Bandi. Jól van ez így. De becsüld aztán meg nagyon ... ★ A főpap hellyel kínálta és örült, hogy fiatalnak és szépnek látja. Tudta nagyon jól, hogy a múlt dolgok idővel jelentőségüket veszítik és ha Magdára gondolt, azt hitte, hogy ő is elhízott és kifáradt asszony. A főpap kettős szemmel látott: az egyik szeme ösztönösen, emberi volt, a másikat akarata uralma alá fogta. wwai Hsi 1938 június 3. szerda Anglia bejelentette Genfen, hogy lázadás és felkeléssel tántoríthata el Palesztinai politikáját. A népszövetség mandátumbzottságának hétfői ülése Genfből jelentik. A népszövetség mandátumbizottsága hétfőn ülést tartott, amelyen ismertették az angol kormány jelentését a palesztiniai eseményekről. A mandatárius hatalom megbízásából Trusted előadó, a palesztiniai kormány főmeghatalmazottja a zavargásokról is nyilatkozott. Hozzátette, hogy az angol kormány legfőbb gondja a rend mielőbbi helyreállítása. Az angol kormány nem engedi eltántorítani magát sem felkelésekkel, sem más fenyegetésekkel politikájától. Bejelentette, hogy a katonai helyőrségeket jelentékenyen megerősítették és különböző olyan intézkedéseket hajtottak végre, amelyek alkalmasak az uszítók és sztrájkvezetők tevékenységének ellensúlyozására. A zavargások megszűnése után külön bizottság vizsgálja majd meg a zavargások okait, továbbá a zsidók és arabok panaszait. Véres harcok pünkösdkor Palesztinában Jeruzsálemből jelentik. A pünkösdi ünnepek alatt újabb súlyos zavargások voltak az ország különböző részeiben, melyek számos halálos áldozatot követeltek. Jeruzsálem zsidónegyedében az arabok emeltek egy németországi származásű zsidót, aki a huszonhetedik zsidó áldozat a zavargások kitörése óta. Különböző városokból jelentések érkeztek a felkelő arabok és rendőrök összetűzéseiről, amelyek során hét arab felkelő életét veszítette. Az arabok pünkösd első napján számos középületbe bombát dobtak, amelyek nagy anyagi kárt okoztak. Pünkösd ünnepének második napja is a terrorcselekmények egész sorozatával fejeződött be. A gyújtogatások, gyilkos támadások és szándékos rongálások pünkösd hétfőn a késő éjszaka órákig tartottak. Az arab általános sztrájk most már átterjedt a városi közigazgatásra is. Az arab közhivatalnokok egymásután csatlakoznak a sztrájkhoz és most már Palesztina nyolc városában szünetel a városi közigazgatás. A víz- és elektromosáram-szolgáltatás egyik jelentés szerint rendben folyik, tekintettel arra, hogy ezek az üzemek zsidó kézen vannak, más jelentés szerint azonban a sztrájk a közüzemekre s így a vízszolgáltatásra és a szennyvíz-levezetésre is kiterjed. A palesztinai főbiztos londoni tárgyalásai Londoni hírek arról számolnak be, hogy a palesztinai angol főbiztos, aki csütörtökön Londonba érkezik, fontos tárgyalásokat folytat. Látogatását az Anglia és Egyiptom között folyó tárgyalások közeli befejezésével hozzák kapcsolatba. Wassif egyiptomi külügyminiszter Párisból ugyancsak Londonba megy. Kormányától utasítást kapott, hogy csatlakozzék az angol főbiztos tárgyalásához. Tíz napra betiltották az arab lapok megjelenését Jeruzsálemből jelentik. A hatóságok tíz napra megtiltották valamennyi arab lap megjelenését. Az arab sztrájkbizottság kiáltványában kijelenti, hogy távol áll a rendőrség és a hadsereg ellen intézett minden támadástól. Amin el Husszeini, Palesztina nagymuftija a Daily Express-nek adott nyilatkozatában nyomatékosan szembeszáll azzal az állítással, hogy a zsidó bevándorlással szemben tanúsított arab ellenállást idegén kormányok pénzelik. Az arabok a végsőkig küzdenek a zsidó bevándorlás és a palesztinai földek zsidók által való megvásárlásának megakadályozására. A bedfordi ezred második zászlóalja Egyiptomból Jeruzsálembe érkezett. Ezzel a palesztinai angol helyőrség létszáma öt zászlóalj gyalogság, repülők, harcikocsik és műszaki csapatkülönítmények. A helyközi társasgépkocsik csak gépfegyveres, páncélos gépkocsik kíséretében indulnak útnak.