Magyarság, 1936. június (17. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

■i2 eddigi római kri­inált osztrák követ meg­jelenése Velencében, ahol Schuschniggal már találkozott is. Vollgrubert most helyezték át Rómából Párisba követnek és azt hiszik, hogy ő készítette elő a Schuschnigg—Musso­lini megbeszélés anyagát­ . Schuschnigg előreláthatóan a hét végén érkezik vissza Bécsbe.* Parisban hétfőn délután ült össze az újon­nan megválasztott képviselőhöz. A korelnök beszéde­ után kisebb incidensre került sor, mert a közönség karzatáról nők nagy csomó röpcédulát dobtak le az ülésterembe, ezzel a felírással: — A francia nőnek választójogot kell adni! Ezt a tüntetést a szélsőbal és a szélsőjobb képviselői tapssal fogadták. Ennek az a ma­gyarázata, hogy általános tapasztalatok sze­rint a világon mind­enütt a nők, ha szavazó­joghoz jutnak, mindig a legélesebb szélsősé­gekre adják le szavazatukat. Franciaország­ban is a legszélső­jobb és a legszélső bal fűzi a legtöbb reménységet a nők esetleges választójogához.­­A formailag még kormányzó Sarraut­­kabinet csütörtökön adja be lemondását és Utána megalakul a Blum-kormány, amely első törvényeivel a következő reformokat akarja életbe léptetni: 1. a negyvenórás munkahetet. 2. a francia bank igazgatásának megváltoz­tatását. 3. a fegyvergyárak állami tulajdonba való vételét vagy legalább is állami ellenőrzés alá való helyezését. Egyébként rendkívül érdekes, hogy a szo­cialista párt a katonai szolgálati időnek le­szállítását követeli, ezzel szemben Blum a leendő miniszterelnök és Daladier, a radi­kálispárti leendő hadügyminiszter a leghatá­rozottabban tiltakozik az ellen, hogy a fran­cia hadseregben a szolgálati időt megint egy évre csökkentsék. Blum kijelentette, hogy mivel nem a szo­cialisták, hanem a radikális-szocialista-kom­­munista népfront kapott a­ választáson több­séget, nem a szocialista programot akarja megvalósítani, hanem a népfront követelé­seit. Ezt azonban nem erőszakkal, hanem belső kialakulással akarja végrehajtani. — Sokan Kerenszkyvel hasonlítanak össze — kiáltotta fel Blum Leó —, pedig Francia­­országban semmiesetre sem következik Ke­­renszky után Lenin.* Érdekes még Sztojadinovics szerb minisz­terelnök nyilatkozata, aki a diktatúra leple­zésére szolgáló új radikális egységpárt ala­kuló kongresszusán a külpolitikai helyzet­ről is beszélt és — természetesen — nem mulasztotta el, hogy kirohanást ne intézzen a restauráció-gondolat ellen, amelynek még az emlegetése is pánikot kelt Belgrádban. — Délszlávia — jelentette ki — ellenzi a restaurációt és a revíziót, háború és véron­tás nélkül sehol sem lehet határmódosítást végrehajtani. Ez a nyilatkozat nagy feltűnést keltett, nem annyira tartalmánál fogva — végre is ebben nincs semmi új —, hanem inkább az időpontja miatt. Amikor ugyanis a szerb mi­niszterelnök nyomban Beck külügyminiszter elutazása után szögezi le magát ilyen éles formában a revízió ellen, akkor ezzel azt dokumentálja, hogy a lengyel—délszláv meg­beszélés csak egyszerű diplomáciai purparlé, a mai helyzet körülbeszélése volt és hogy semilyen irányban sem tettek egyetlen lé­pést sem előre. Magában a Sztojadinovics-beszédben egyéb­ként bel­politikailag volt egy igen érdekes részlet. A félhivatalos Avala-iroda távirata szerint ugyanis a szerb miniszterelnök kije­lentette, hogy ő a szerbek, horvátok és szlo­vének testvéri egyetértését igyekszik meg­valósítani. Ez az „igyekszik“ nyílt bevallása annak, amit a diktatúra hat éve tagad, annak, hogy ezen a téren Belgrád inkább távolodik ettől a céltól, mint semhogy közeledne hozzá. A délszláviai radikális kormánypárt or­szágos értekezletének keddi záróülésén kü­lönben Sztojadinovics dr. miniszterelnököt a párt elnökévé választották. Korosec dr. és Szpaho dr. alelnökök lettek. ★ Hodzsa cseh miniszterelnök is megszólalt s a párisi Petit Journal-nak kijelentette: az európai békét csak az biztosíthatja véglege­sen, ha a római tömb és a kisántánt össze­­békül. Régi bajnoka vagyok a lengyel—cseh közeledésnek, Lengyelország Középeurópá­­hoz tartozik, sajnos azonban, úgy látszik, Varsó jelenleg nem sokat törődik a Duna­­medencével. A kisántánt gazdasági szakértői két hét múlva összeülnek Prágában, hogy olyan gazdasági egyezménytervezeteket dol­gozzanak ki, amelyek kiindulópontul szol­gálhatnak egyfelől a kisántáni, másfelől pe­dig a Németországgal, Olaszországgal és Bul­gáriával való tárgyalásokhoz. " ★ • Ribbentrop, Hitler rendkívüli nagykövete, Észak-Írországból visszaérkezett Londonba, rövid időn belül folytatja útját Berlinbe. Ribbentrop hangoztatta, hogy Írországban tett látogatása Londonderrynél egyáltalában nem volt politikai jellegű. ★ A kínaiak aggodalma máris valóra vált. A legutóbbi — mindenesetre gyanús kö­rülmények között lezajlott­­ vasúti bal­esetet a japánok valóban felhasználják ki­fogásnak arra, hogy fokozzák a Kínába irá­nyuló csapatszállítást. Japán újabb helyőr­séget állít fel Északkínában, ami ellen Sitsiing tokiói kínai nagykövet már tiltakozott Arita japán külügyminiszternél, Arita azonban visz­­szautasította a kínai nagykövet tiltakozását s arra hivatkozott, hogy a legutóbbi vasúti merénylet teszi szükségessé a japán csapat­­erősítéseket. Egyébként Lisengta tábornokot, a nankingi központi végrehajtóbizottság tagját, a 19-ik számú kínai hadsereg parancsnokát, egyik katonája álmában meggyilkolta. Hogy miért és kinek a felbujtására, még titok. A helyzetet egy Csulan nevű kínai politi­kus, aki a Victoria nevű­ olasz gőzösön Euró­pába indult, hogy a kínai kormány nevében az európai kormányokat meglátogassa, a­­fettier-iroda kantoni tudósítójának a követ­kező nyilatkozatot adta: — Kínában mindenki tudja, hogy háborút kell viselnünk Japán ellen. Most Európába utazom azzal a reménnyel, hogy sikerül meg­győznöm a nyugati népek vezetőit a Japán­­nal szemben való ellenállás szükségességéről. A kínai kormány reméli, hogy rövidesen a cselekvés terére lép Anglia és Amerika, amelynek Kínával való kereskedését teljesen tönkreteszi a japán csempészés. Alku nélkül bútor szabott áron: NAGY ZSIGMOND VI., Lázár ucca 3. Árok a bútoron. Viszontldrás írta: Cséry Dezső Ferde képpel sandított reájuk a hold. Nyilván felhő szaladt a fél orcájára. ■ Sápadt, szinte kísérteties éjszaka volt. A holdfény mélyen és fakón itatta át az egész éjszakai világot. Mégis valami mesehangulat ömlött át mindenen. A nagy platánokon, a hallgató mezőkön, a patak csobogásán mesét zengetett a­ hold. Aludt a falu, aludtak a virágok, aludtak csendesen a mezők. Május vége volt. A búza- és rozskalászok között halklehel­­letű­ szél motoszkált. Fehér ruhában im­bolygott a leány és sötétben kisérte őt a két fiú. Fiatalok voltak mind a hárman, hamvasak, ígéretesek és sokat remélők. . Arcuk fehér, mint a tej, szemük csillogó, mint az égi csillagok és szívük hevesen vert. Butákat mondtak egymásnak, csupa drága csacsiságot. A két fiú most matu­rált, a leány volt vagy tizenhatéves, múlt­juk­ nincs, csak jövőjük lesz. A rozs mel­lett mentek, ahol halkan egy magános tücsök neszezett. Ruhájukra rátapadt a harmat és a himpor a magas pipacsok­ról. Tikkadt meleg volt, messziről vi­harra gyűltek a felhők és sötét tüzekkel lángolt a föld. Valahol nagyon távol egy csillag is lehullt. Néha bele-beletéptek a rozsba és leszakítottak egy szál alvó pi­pacsot. — Tessék, Magda! — Az enyémet tűzze ki! — versenyez­tek. — Szeret, nem szeret? — tépdesték hárman a vöröslő pipacs bágyadt szir­o­l­mait. Olykor nevettek is. Néha hallgattak. Lehet, hogy gondolkodtak. Lehet, hogy komoly gondjaik voltak. És a szívük vérzett. Néha bánat ült a szemükben, az ifjúság kedves, fénnyel teli bánata. A lány is elcsendesült néha és messze nézett. Az­után hirtelen felnevetett. Olyan volt ez a nevetés, mint az ezüstharang, legalább is a két fiúnak. — Nézze, nézze, Béla, Bandi... milyen szép... az ott, az a távoli csillag. — Mu­tatott az égre Magda és beszélt, beszélt összefüggés nélkül. Olyanformán,­ mint a nők általában, amikor valamit palás­tolni akarnak. — Jaj, a mamám, otthon ... Siessünk, ha megtudja, hogy engem maguk kisér­nek haza ... Ugye nem szólnak sekinek? — Hogyan gondolja?! — Én?! — Én tartom a titkot. — Én sosem locsogok. — Ne is szóljanak, mit mondanak ró­lam ... Akkor én magukra igen megha­ragszom. Pedig... — Pedig ... Csend. Ennyi volt. Több semmi. A fa­lunál voltak. Magda elhallgatott. Hiába faggatták, a leány nem válaszolt. Csak ez érdekelte őket, ez a pedig, mindkettőt egyedül a világon. Ennek a nyitjára kell jönni, erről meg kell bizonyosodni, bármi is történik. Béla volt a bátrabb, az ra­gadta meg Magda kezét. — Mit jelent az a pedig, mondja meg?! — Mondja meg, Magda.—, Bandi is rimánkodott. De a nők tizenhatéves korukban is szí­vesen megkínozzák azt, akit szeretnek. Magda hallgatott. *—­ Kinek szólt az a pedig. Kinek, Magda?! — Villant meg Béla szeme. — Ezt nekünk tudnunk kell, Magda. — Miért? — riadt meg boldogan a leány. Egy kicsi csend és kínos, nehéz hall­gatás. Sóhajok. Nehezen, várakozón, ide­gesen szedték a lélegzetet. Pár pillanat­ban ezer és ezer láthatatlan vércsepp. — Mit akarnak?! — sötétült el ijedt örömmel a leány pillantása. — Magda, ez nekünk nagyon fontos. Ezért vártuk meg, ezért kisértük haza. Feleljen. Melyikünket szereti?! — Ki­mondta végre a nagy, szent és titokzatos szót. Bandi is belepirult. És megköny­­nyebbülten sóhajtott. — Én erről nem beszéltem. — Akado­zott bíborbaborultan Magda. — Én ... én... — Nézze, Magda, — vette át a szót Bandi —, mi ezt ketten megbeszéltük. Nekünk ezt tudnunk kell. Tudja, Magda, holnap a szemináriumban fölvétel lesz. Kettőnk közül egyik jelentkezik. Pap­nak. Érti? — Juj, de érdekes! — csillant meg gonoszul a kislány szeme. —• Ez halálosan komoly dolog. Ne nevessen! És tudja, ki lesz a pap? — Aki magától kosarat kap! Nos, vá­lasszon! A kislány szava elakadt. Mit válaszol­jon erre a kérdésre? Mit mondjon ennek a két fiúnak? Talán csak tréfálnak! Já­ték az egész. Mi lenne, ha mondaná: mindegyiküket szeretem, vagy ha azt, egyiküket sem. Lehajtotta fejét, pirult. Egy kicsikét könnyes is volt a szeme. De a két követelő nem hagyta gondolkozni. — Ha nem mondja meg, mindketten papnak megyünk. — Úgy van, Béla! — Válasszon, Magda. — Beszélt, kö­vetelt Béla elfehérült arccal. — Gyorsan. Egy izgalom voltak. Csak úgy lesték a leány meg-megránduló száját. Akkora csend támadt, hogy szívük dobogása han­­gosan hallatszott. Mert ezen az éjszakán nem jártak az utcán, a kutyák sem ugat­tak, a csend szinte aléltan hullott el kö­zöttük. A leány is kínlódott. Kezeivel iz­gatottan gyűrte fehér ruháját. Hol fel­nézett, hol lesütötte szemeit. És végre, végre Bélára tévedt tekintete. Meleg, ol­vadó tekintete hosszan belemélyedt a fiú ábrándos kék szemébe. A fiú boldogságá­ban csaknem felkiáltott. És ekkor meg­szólalt Magda: — Bandit választom! — kiáltotta ide­gen hangon és gyorsan beszaladt az ajtón. Sokáig mentek egymás mellett szótla­nul az éjszakai faluban, ahol nyílott már a jázmin. Bandi azért nem beszélt, hogy kiáltozó örömével meg ne vérezze Béla sebes szívét, Béla pedig azért hallgatott, mert félt, hogy sírva fakad, ha megszó­lal. De azért beszélni mégis csak kellett. Még pedig hetykén. — Nem baj, Bandi. Jól van ez így. De becsüld aztán meg nagyon ... ★ A főpap hellyel kínálta és örült, hogy fiatalnak és szépnek látja. Tudta nagyon jól, hogy a múlt dolgok idővel jelentősé­güket veszítik és ha Magdára gondolt, azt hitte, hogy ő is elhízott és kifáradt asszony. A főpap kettős szemmel látott: az egyik szeme ösztönösen, emberi volt, a másikat akarata uralma alá fogta. wwai Hsi­ 1938 június 3. szerda Anglia bejelentette Genfen, hogy lázadás és felkelés­sel tántoríthat­a el Palesztinai politikáját. A népszövetség mandátumbzottságának hétfői ülése Genfből jelentik. A népszövetség mandá­tumbizottsága hétfőn ülést tartott, amelyen ismertették az angol kormány jelentését a palesztiniai eseményekről. A mandatárius hatalom megbízásából Trusted előadó, a palesztiniai kormány főmeghatalmazottja a zavargásokról is nyilatkozott. Hozzátette, hogy az angol kormány legfőbb gondja a rend mielőbbi helyreállítása. Az angol kor­mány nem engedi eltántorítani magát sem felkelésekkel, sem más fenyegetésekkel poli­tikájától. Bejelentette, hogy a katonai hely­őrségeket jelentékenyen megerősítették és különböző olyan intézkedéseket hajtottak végre, amelyek alkalmasak az uszítók és sztrájkvezetők tevékenységének ellensúlyo­zására. A zavargások megszűnése után külön bizottság vizsgálja majd meg a zavargások okait, továbbá a zsidók és arabok panaszait. Véres harcok pü­nkösdkor Palesztinában Jeruzsálemből jelentik. A pünkösdi ünne­pek alatt újabb súlyos zavargások voltak az ország különböző részeiben, melyek számos halálos áldozatot követeltek. Jeruzsálem zsidónegyedében az arabok em­eltek egy németországi származásű­ zsi­dót, aki a huszonhetedik zsidó áldozat a zavargások kitörése óta. Különböző városok­ból jelentések érkeztek a felkelő arabok és rendőrök összetűzéseiről, amelyek során hét arab felkelő életét veszítette. Az arabok pünkösd első napján számos középületbe bombát dobtak, amelyek nagy anyagi kárt okoztak. Pünkösd ünnepének második napja is a terrorcselekmények egész sorozatával fejeződött be. A gyújtogatások, gyilkos támadások és szándékos rongálások pünkösd hétfőn a késő éjszaka órákig tar­tottak. Az arab általános sztrájk most már átter­jedt a városi közigazgatásra is. Az arab köz­hivatalnokok egym­ásután csatlakoznak a sztrájkhoz és most már Palesztina nyolc vá­rosában szünetel a városi közigazgatás. A víz- és elektromosáram-szolgáltatás egyik je­lentés szerint rendben folyik, tekintettel arra, hogy ezek az üzemek zsidó kézen van­nak, más jelentés szerint azonban a sztrájk a közüzemekre s így a vízszolgáltatásra és a szennyvíz-levezetésre is kiterjed. A palesztinai főbiztos londoni tárgyalásai Londoni hírek arról számolnak be, hogy a palesztinai angol főbiztos, aki csütörtökön Londonba érkezik, fontos tárgyalásokat foly­tat. Látogatását az Anglia és Egyiptom kö­zött folyó tárgyalások közeli befejezésével hozzák kapcsolatba. Wassif egyiptomi kül­ügyminiszter Párisból ugyancsak Londonba megy. Kormányától utasítást kapott, hogy csatlakozzék az angol főbiztos tárgyalásához. Tíz napra betiltották az arab lapok megjelenését Jeruzsálemből jelentik. A hatóságok tíz napra megtiltották valamennyi arab lap meg­jelenését. Az arab sztrájkbizottság kiáltvá­nyában kijelenti, hogy távol áll a rendőrség és a hadsereg ellen intézett minden tá­madástól. Amin el Husszeini, Palesztina nagymuftija a Daily Express-nek adott nyilatkozatában nyomatékosan szembeszáll azzal az állítás­sal, hogy a zsidó bevándorlással szemben tanúsított arab ellenállást ide­gén kormányok pénzelik. Az arabok a végsőkig küzdenek a zsidó bevándorlás és a palesztinai földek zsidók által való megvásárlásának megaka­dályozására. A bedfordi ezred második zászlóalja Egyiptomból Jeruzsálembe érkezett. Ezzel a palesztinai angol helyőrség létszáma öt zászlóalj gyalogság, repülők, harcikocsik és műszaki csapatkülönítmények. A helyközi társasgépkocsik csak gépfegyveres, páncélos gépkocsik kíséretében indulnak útnak.

Next