Magyarság, 1936. szeptember (17. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

2­ iniszterelnökségre hajtatott és lakáséra ment. Amikor az autóból kiszállt, több újságíró üdvözölte s kérdéseikre azonban mindössze ennyit mondott: — Nincs semmi újság, majd kedden lesz Szenzáció. A miniszterelnöknek ez a kijelentése poli­­­tikai körökben nagy feltűnést keltett és a legkülönbözőbb következtetésekre adott al­kalmat. Hétfő este köztudomásúvá lett, hogy a kormányzó kedden délelőtt fél 11 órakor fo­gadja Gömbös Gyulát. A miniszterelnök dél­után egy órára minisztertanácsra hívta össze a kormány tagjait. Válsághírek és kombinációk Politikai körökben természetesen a leg­élénkebb figyelemmel kísérik az eseményeket és nagy érdeklődéssel várják a kormányzó döntését. Általában tudni vélik, hogy ezúttal Gömbös Gyula miniszterelnök hosszabb be­tegszabadságot kér a kormányzótól, nem úgy, mint a tavasszal, amikor először hat­hetes, azután még egyszer hat heti beteg­­szabadságot kapott. Viszont sokan aggoda­lommal gondolnak arra, hogy a miniszter­­elnök újabb hosszabb betegszabadsága kö­vetkeztében az ország ügyeit ismét hosszú hónapokon keresztül nem a felelős minisz­terelnök, hanem csupán helyettese intézné. Lehetségesnek tartják éppen ezért, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök már a keddi kormányzói kihallgatáson bejelenti, hogy hosszadalmasra nyúló betegsége miatt egy időre szívesen venné, ha a kormányzás sú­lyos felelőssége és terhei alól mentesülne. Ez esetben nem tartják kizártnak azt az ideigle­nes megoldást, hogy a kormányzó a­ kor­mány alakítására ad megbízást valamelyik posszibilis politikusnak arra az időre, amíg Gömbös Gyula egészsége teljesen helyre nem áll. A különböző híresztelések és találgatá­sok között általában még mindig a legvaló­­színű­bbnek tartják azt, hogy újra Darányi Kálmán földmivelésügyi miniszter kap meg­bízást a beteg miniszterelnök helyettesítésére. Arról is beszélnek azonban, hogy ez esetben Darányi Kálmán távoznék a földmivelésügyi minisztérium éléről és helyét Marschall Fe­renc, a jelenlegi földmivelésügyi politikai államtitkár foglalná el. Azt sem tartják kizártnak, hogy Darányi Kálmán, aki mint helyettes miniszterelnök nagyobb hatáskört és sok mindenben szaba­dabb kezet kapna, mint eddigi megbízatása során. Lehetséges, hogy az új megbízás alap­ján Darányi Kálmán a nemzeti alapon álló ellenzéki pártok vezetőivel érintkezést keresve­­ igyekezne megteremteni a végleges politikai békét. Más hírek szerint — természetesen ezek is a Marton-csoport köréből származ­nak — Darányi Kálmán miniszterelnök­helyettesi megbízatása után kormány­­rekonstrukciót hajtana végre. Álítólag Sztranyavszky Sándor lenne a Darányi Kálmán által vezetett harmadik Gömbös­kormány belügyminisztere, míg Kozma Mik­lós a honvédelmi tárca élére kerülne. Azok, akik az ilyen irányú kormányrekonstrukciót kívánnak, helyesnek látnák Winchkler István kereskedelmi miniszter távozását és helyére Mécser Andrást kombinálják. A kormái Mindezek a híresztelések természetesen nem egyebek találgatásoknál, sőt sok esetben mindössze a NÉP kisebbségének vágyálmai­nál. Gömbös Gyula betegsége kapcsán nem első esetben foglalkoztatják a politikai köz­véleményt hasonló kombinálgatások, de a legbeavatottabb politikusok mégis nem szé­gyenük bevallani, hogy pozitívumot nem tudnak. Magától értetődik, hogy a döntés tüzó dönt Horthy Miklós kormányzó kezében van és addig, amíg Gömbös Gyula kihallgatáson meg nem jelenik előtte, arról, hogy a jelen­legi helyzetet miként akarja megoldani a kormányzó, senki sem tud. A kormányzó bölcsessége kétségkívül meg fogja találni a kivezető utat a jelenlegi, tagadhatatlanul kényes helyzetből és a lehető legrövidebb időn belül meg fogja oldani a kérdést. Megcáfolt W­enckebach-ny­ilatkozat 3 Az egyik kormánypárti lap Marton Béláék­­kal szimpatizáló munkatársa a Heggel című hétfői lapban nyilatkozatot közölt Wencke­bach bécsi professzortól, aki tudvalevőleg két napig tartó vizsgálat után Gömbös Gyulának újabb, hosszabb betegszabadságot javasolt. A cikk szerint a professzor közölte Gömbös Gyulával, hogy két-három hónapon belül teljesen meggyógyítja. Erre az újságcikkre vonatkozólag a következő hivatalos cáfolat jelent meg: — Illetékes helyen felhatalmazták a Ma­gyar Távirati Irodát annak megállapítására, hogy ennek a közleménynek a miniszter­elnök egészségi állapotára vonatkozólag a minap kiadott hivatalos tájékoztatáson túl­menő minden egyéb állítása valótlan. A miniszterelnek tanácskozásai Gömbös Gyula miniszterelnök hétfőn több í­rása után kijelentette, hogy ahhoz politikai minisztertársat és politikust fogadott. A déli kombinációkat fűzni nem lehet. Amióta órákban nála járt Ernszt Sándor, aki látogató Esztergom képviselője lett, nem volt alkalma Angol-magyar elemi iskola mely II., Pala­ utca II. szám alatt van, közli, hogy a pói beiratások d. e. ____ 9-11-ig folynak._______________________L.KISS JUDITH igazgató Harangszó a falumban Írta: Szabó József Megyek az utcáján annak a falunak,­­— a „Főutcán“ —, amelyben apám­­anyám fölneveltek s mellettem a felesé­gem. Szótlanul lépdelünk, mert a föld nékem ismerős, rég látott kedves barát, neki meg uj, ismerkedni akar vele s ma­gában talán beszélgetne is, de hogy mond­tam előbb, amikor befordultunk ide a „nagyutcába“: — ez a mi utcánk volt s odébb a ház, volt otthonunk ... igen, ahol a Jézuska jött karácsonyok fehér estéin, ahol zongora szólt alkonyatok jövetelekor s ahol apám meg-megrakott időnkint egy egy apró gonosztevésem után vagy sirdogált később, a felőlem érkező panaszok miatt — „rossz diák vagyok, hanyag és lusta“ — szegény édes­anyám... «— Nos, hogy ezt mind mondtam, valami, eddigi együttélésünk alatt még nem látott fény csillant meg szemeiben s azóta szót­lanul jön itt mellettem. Megyünk a házunk, régi otthonunk felé, ő a házat kutatva pillantásával s én jobbra-balra tekintgetve, kutatva arcok után, kit ismerek meg s ki engem? .. Megmutatom volt házunkat, pedig, ami­kor elindultunk ide a városról, eszembe se volt ilyen romantikus sétaterv. Nem azért jöttem én, hogy hát ime falum­­béliek, feleséges lettem, hát most itt di­­szelgek köztetek, régi emberek, akik fel nőni láttatok rövidnadrágos gyerkőcből lobogóhaju ifjúvá s köztetek volt pajtá­saim Nem ezért jöttem, mert hiszen so­kat belőttem már, olvastam is róla, mi­lyen csalódottak, keserű iznek az ilyen találkozások a gyerek és ifjúévek kapcso­latai után, tízévi távolléttel. Nem azért jöttem s a régi ház mutogatása — pedig sokszor álmodom is a nagy, széles ám­­bitusról s érdekes, éppen nemrég, egy hajszásabb szerkesztőségi éjszaka után azt álmodtam, hogy megint befutballoz­tam az ámbitusra nyíló ablakainak min­den fiókját s apám „borotvaszijjat akart hasítani a hátamból“ —, mondom nem volt célom. Ide ebbe a faluba apró kis emlékeken kívül, azok is egyre kisebbekké zsugo­rodnak s napról-napra fogynak, mint öreg cigányok fejéből a nóták, engem csak a lánytestvérem köt, aki ide láncolta életét, itt él az urával s egy kisleánnyal s aki minden nyáron hiv és vár, jönnék már el, pihenjek itt az ő otthonában és most, hogy ketten járjuk már a napokat a feleségemmel s a szabadságom is ket­tőnké, eljöttünk ide. — Látogatóba sen­kihez nem megyünk — mondtam, a falu igénytelen, elég poros hely, a testvére­­inek házatája füves, a kertjük mögött ha­lastó, ott töltjük majd a napokat. Érkezésünk óta két nap szállt el s az­óta egyszer hevertünk a kertjük füvén, azóta inkább csak az utcán vagyunk, a régi utcákat keresem, magam se tudom miért. Gondolom ott kezdődött, hogy teg­nap átmentem ide a szomszéd utcába s valahogy úgy találtam, mintha átépítet­ték volna az egész két házsort. Én tiz év­vel ezelőtt széles hosszú utcasort hagytam itt a testvéremek szomszédságában s most íme szűk, alig száz lépésnyi kis­­te­rület az egész! No és mi lett Somogyi Margitékkal, azok itt laktak, a Margit velem járt iskolába s mindig ő közvetí­tette diákkoromban is a levelezésemet egy bizonyos Mici nevű­ se szőke, se barna, de igen szép szemű pesti kis nya­raló lánnyal s ő hordta az üzeneteket reggeltől estig, mint jó pajtás. És ő adott csókot is nekem, az első leánycsókot éle­temben és Mici helyett, mert hogy Mici egy holdtöltés estén elment sétálni a Ke­rekes Kálmán bécsi bankigazgató ludovi­­kás fiával, akit én sohasem szerettem, mert undokul mindig „kisöcsémnek“ ne­vezett. Hová lettek Margiték? A ház pedig, mintha az övék volna. Igen, már emlék­szem: két ablak az utcára s egy harma­dik a virágos kertre. S a kertre nyíló ab­lak előtt történt az a bizonyos vigasztaló csók. Bementem a házba s mondhatom elfo­gódottság nélkül, hisz ennek a dolognak több mint tizennégy éve, azóta sok min­den történt már velem is és ma feleségem van, akit szeretek, — hát csak egy olyan nyolc-kilenc éves szőke kislányt találtam s egy igen megöregedett asszonyt. Somo­gyi néni. — Hát a bácsi? — öt éve, hogy meghalt s a Margit? ... Ez a kislánya. Ő messzire ment férjhez. A Balaton mellől Sopronba. A kislánya itt van néhány napra. A ház maradt, csak belül történt egy és más, amiről nem hallottam közben. — Hát a mi házunk? — kérdeztem hazatérve testvéremtől. Nézd meg... nagyot csodálkozol... •— És Devecseri János? *— Az öreg kisbiró? — s könnyek csil­lognak a testvérem kék szemeiben boldog leány- és menyasszonykora volt, amikor ők ketten erről a mai életükről szövögettek csendesen, apró egymásra mosolygásokkal szép, rózsás álmokat. Devecseri sok-sok csokrot hozott az én akkor jövendő sógoromtól, a vén jegyző­ház leányszobájának ablakába. — A kis­biró? ... Ő még él. s is büszke, hogy, megírtál róla egyet és mást a régi betyár­­ságai közül... Hát nézzük meg a házat s talán talál­kozunk Devecseri Jánossal is. És igy történt, hogy most a régi ház, az egykori kedves otthon felé közele­dünk. Igaz, közben nem találkoztam még egyetlen régi pajtásommal sem. A Kovács Pista, hallom teljesen árva maradt, el­adta a földjeit s a hetedik faluba ment házasodni, a Kelemen Lajos meghalt tüdővészben, a Csepregi Pityu, akivel egyszer kilestük Devecseri János bácsit, hogy szerelmet vallott és csókot kért Ka­ticától, a mi szőke és kövérkés cselédleá­nyunktól s emiatt, hogy apáinknak el­mondtuk kalandunkat, két napig nem mehettünk a Balatonra s kukoricán tér­depeltünk büntetésből, nos Csepregi Pi­tyu külföldön mérnök, sőt már ő is háza­sodik. Bajor lányt vesz feleségül. A lá­nyok, akikkel együtt játszottunk bujósdit a mi szérüskertü­nkben s akik olyan re­megést okoztak belsőnkben, hogy a fogunk vacogott belé, ha a kazlak körül elrejtőztünk s hozzánk bújtak, csak még nem értettük ezeknek a remegéseknek az 1030 szeptember 1, Eea H­ytaca PaRSig. a miniszterelnökkel találkozni, s most azért látogatta meg a gyengélkedő miniszter­­elnököt, hogy elutazása előtt még beszélhes­sen vele. A délutáni órákban Darányi Kálmán föld­mivelésügyi miniszter, majd Kánya Kálmán külügyminiszter jelent meg a miniszterelnök­nél, aki napközben a miniszterelnökség több referensét is fogadta. Lehet-e egyszerre két miniszterelnöke az országaik: egy névleges és egy tényleges? A politikai élettől távolálló előkelő köz­jogász pártatlan véleményét tartalmazzák a következő sorok: — Meglepődve és hitetlen Tamásként ol­vastam a lapok ama közleményét, hogy a kormányzati ügyek intézésétől orvosilag há­rom hónapra szigorúan és teljes mértékben eltiltott miniszterelnök helyetteseként újra Darányi Kálmán bízatnék meg, de ezúttal már olyan teljes felhatalmazással, amelynek értelmében kizárólag saját belátása szerint és saját felelősségére látná el a kormányfői teen­dőket úgy az állam­os politikai irányítás te­kintetében, mint az államigazgatás egész vonalán. Nem értem, mi lenne ez a furcsa dolog és éppen ezért nem hiszek benne. Ho­gyan képzelhető el egymás mellett: egy mi­niszterelnökhelyettes teljes miniszterelnöki hatáskörrel és felelősséggel és egy tényleges miniszterelnök, aki egy levélváltás és egy tele­fonüzenet erejéig sem folyhat be a nevével megjegyzett kormány politikai és kormányzati tevékenységére. Mert hiszen az eset úgy je­lentkeznék, hogy Darányinak ugyan nem volna meg a kellő titulusa, de az övé volna teljes mértékben a miniszterelnöki hatalom, míg Gömbös Gyulának ugyan meghagyatnék a kormányfői cím és méltóság, de minden politikai és kormányzati hatalom nélkül. Még saját pártjával és párthíveivel sem mlna módjában érintkeznie abban a szigorú elzárt­ságban, abban a karthauzi hangtalan hiá­nyosságban, amelyet európai hírű orvospro­­fesszorok írtak elő számára egészségének helyreállítása céljából. — Vájjon lehetséges lenne ez a megoldás, kérdik joggal azok, akik személyi és politikai vonatkozásoktól teljesen eltekintve, a felve­tett elgondolást pusztán szigorú közjogi szempontból vizsgálják. Vájjon ismeri-e a magyar közjog a hosszabb, sőt bizonytalan időre szóló miniszterelnökhelyettesi állást tel­jes hatáskörrel és felelősséggel és ismer-e olyan tényleges miniszterelnökséget, amely pajzsán mást, mint ezt a puszta címet nem hordoz? De külföldi példákat sem ismerek a miniszterelnöki állás ilyen kettős és egyben kétarcú betöltésére. Hogy ebből súlyos köz­jogi bonyodalmak támadhatnak, amelyek a közvélemény közismert zavarodottságát is csak még fokozhatják, alig szorul bővebb ma­gyarázatra. Politikai következményeiről nem is szólva, amelyeknek megítélése már nem rám tartozik. Trockij Norvégiában marad? A norvég kormány állítólag nem utasítja ki a volt szovjetvezért Oslóból jelentik. A norvég fővárosban nagy nyugtalanságot keltett a szovjet­kormánynak az a követelése, hogy Trockijt utasítsák ki Norvégiából. A szovjet erre vo­natkozó jegyzékét állítólag már átnyújtotta s a követeléssel kapcsolatban az a vélemény, hogy az igen kellemetlen helyzetbe hozta a norvég kormányt. Roth külügyminiszter és Nygaardsvold államminiszter­er leghatározot­tabban kijelentették, hogy nem teljesíthetik ezt a moszkvai kívánságot. A külügyminisz­ter Trondhjemben mondott beszédében ki­jelentette, hogy a norvég kormány ragaszko­dik a menedékjog elvének fenntartásához. Norvégiát sem egyik, sem másik oldalról nem lehet megfélemlíteni. A hivatalos helyről elhangzott feltűnő ki­jelentés ellenére az igazságügyminisztérium elhatározta, hogy Trockij Leót és feleségét állandó megfigyelés alatt tartja. Trockij csak a központi útlevél ellenőrző hivatal engedé­lyével fogadhat látogatókat és telefonkészü­lékét is csak külön engedéllyel használhatja A számára érkező postai küldeményeket, le­veleket és táviratokat előzetesen átnézik. Egyébként — mint újabb oslói jelentés közli — a norvég törvénytár nem rendelke­zik az internálás dolgában, ezért miniszter­­tanácsi határozat szükséges, hogy Trockij esetében ezirányú érvényes alap jöhessen létre. A Trockij-házaspár ezidőszerint Hoe­­nefosban lakik. Londoni jelentés a norvég hírekkel szem­b­en aat munitját, h­ogy K­élreX©*milel fordult a független angol munkáspárt veze­tőségéhez, hogy segítse elő befolyásával, hogy neki a brit birodalomban valahol letelepedési engedélyt adjanak. A párt vezetősége még nem döntött a kérelem fölött. Érdekes a párisi Figarónak a szovjetorosz­országi eseményekkel kapcsolatban közölt híre. Eszerint a Zinovjev-per tizenhat halálra­ítéltjét nem végezték ki, hanem — mint a lap különböző értesülések alapján közli —­ augusztus 25-én hajnalán a tizenhat trocki­­jistát csak látszólag lőtték agyon. A halálra­­ítéltekre a valóságban vaktölténnyel lőttek és a kivégzési komédia után a trockijistákat Szibériába, a Bajkál-tó vidékére száműzték.

Next