Magyarság, 1936. október (17. évfolyam, 224-250. szám)
1936-10-01 / 224. szám
ELŐFIZETEM IRAKI FÉLÉVBE M PENGŐ, NEGYEDÉVBE A PENGŐ, EGY HÓBA 4 PENGŐ EGYES SZÁMÁBA HÉTKÖZNAPI« FI 1.1» VASÁRNAP S3 FILL AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP SO GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MFGJFI FMK HÉTFŐ KIVÉTEL ÉVEI MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁI 38990. PETHŐSÁNOD POMONFATIRSI AJTAT JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALA IL, HUNYADI JÁNOS UT . SZERKESZTŐSÉGI TELEFON: 1-560-10 ÉS 1-560-19. ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG (VL. ARADI UTCA 8.) TELEFONJA (ELTE H10-TŐL): 1-154-61 ÉS 1 154 62. KIADÓ-TELEFON: 1-560-17 ÉS 1-560 18. HIRDETÉS. UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY (IV. ESKÜ-UT 6.) TELEFON: M-888-AS. BUDAPEST, 1936. OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK XVII. ÉVFOLYAM, 224 (4655) SZÁM Lefelé írta: Spectator Kolozsvár, szeptember hó Csöndes, de terjedező szórakozásunk lett a román közéleti erkölcs állandó hanyatlásának ügyelése. Mindinkább kifürösztve az eddig „élvezett“ politikai jogokból, mit is csinálhatnánk okosabbat, mint éber figyelemmel szemlélni a felszín lesülyedését, mialatt a derék román parasztság s az átkeltezésű szívós kispolgárság fölfelé törekszik? Ez az ellentétes feszülés is hozzájárul köröskörül a légkör állandó forralásához, melyben főleg a kisebbségi elem fuldoklik, mint a szárazra vetett hal. A beteg levantin szellemet, a görög—török hagyományt, a romlott balkanizmust az ősszabadelvű párt, amely pedig az államot alapította és megnagyobbította, esztelen kormányzásával ezúttal ismét visszahelyezte régi zavartalan uralmába, sőt meg is erősítette a cenzúra, ostromállapot, házelnapolás, hatalmi szabadalom, politikai téboly adalékaival. Ha ez a rendszer majdan öngyilkosságra kényszerül, aranygolyóval lőheti főbe magát, mint a nyugatindiai szigetvilág néger Napóleonja cselekedte. Aki a „pecsenyesütő“ keletet áthasonlítani és rétegezni volna hivatott, az erdélyi románság, sajnos, szintén fokozza ezt a vérmérgezést. Nyugatról egyre jobban hozza be a nemzeti kizárólagosság elvei közül a legsilányabbakat és ezeket is az eltanult romlottságba füröszti meg. Bivalyok a mocsárban! Elég hivatkoznunk Goga hírhedt nyilatkozatára németországi útja után, amelynek lényegét a németországi sajtó meghazudtolta, de nem tisztított vele. „A romlás virágai“ közt szinte csodának tetszett a tisztaság egy fölvillanása. Az év elején, amikor még volt rövid törvényhozás, egy elkeseredett kormánypárti képviselő váratlan kezdeményezésére rohamszerű gyorsasággal a kormány ellenzését elsöpörve, mert buktatási céllal az összes ellenzéki pártok csatlakoztak, eltörölték a hazárdjátékot engedélyező törvényt, mely a romboló szenvedélyt általánossá és végzetessé tette. Csakhogy nem volt folytatása; a kitűnő példa elszigetelődött. Az egyetemes tisztogatást, úgy látszik, a haladó ifjúság és a fölszivárgó népszellem, amelynek győzelméről a parasztállam pártja álmodozik, csikarhatja ki majd egyszer ennek a valóban jobb sorsra érdemes népnek és a háttérre állított, romlatlan, törekvő értelmiség kis töredékének. Néhány más példa magyarázhat. Főleg a politikai morál hanyatlásáról, mert az anyagi részt unalmas volna megint szellőztetni. A kormány, részben külföldi nyomásra, részint a külügyi rendszer megbuktatása fejében, két áldozatot vállalt magára: a lényeges személyi átalakulást és a harcot a szélsőjobboldali törekvések ellen, amelyeket már úgyszólván nyeregbe segített dédelgetésével. Állítólag megtörtént a vasgárdista munkatáborok föloszlatása, mégis a napokban hallottuk, hogy Kolozsvár tőszomszédságában, a „kapitány úr“ Codreanu eddig titkos birtokán rendőri látogatást kellett végezni. Csak „vendégeket“ leltek ott. Aztán megjelent az új belügyminiszter általános rendelete a kilengések ellen, oly fuvolázó hangon s a törvényes propaganda leple alatt szabad izgatást engedélyezve, hogy senki sem hisz sikerében, de annál inkább hiszi mindenki, hogy „az üldözöttek“ hamarosan kormányra kerülnek. A rendelet értelmében szabad lenne most már a magyar párt betiltott közgyűlése, de semmi remény hozzá, pedig az alkotmány- és rendszerellenes pártok vígan gyüléseznek, a községi választások falragaszain nyíltan hirdetik a törvénybe ütköző dolgokat, izgathatnak a társadalmi rend, a kisebbségek, városi ingatlanok stb. ellen. A nyíltan demagogista cenzor — a közalkalmazottak és a karhatalom kitűnőségei, hir szerint, egyre inkább térnek át a csúcsai vásár irányába — természetesen lehetetlenné teszi az ilyen firtatását s a cenzúra lassanként már csak a nemzeti parasztpárt, már csak a nem-német kisebbségek sajtójára szorítkozik a legszeszélyesebb egyéni önkény módján. Időszerű, hogy most leplezik le a „rendtörvény“ hozójának, Marzescu „liberális“ igazságügyminiszternek szobrát: ennek a törvénynek alapján kerülnek most börtönbe a magyar és zsidó — a világért se más kisebbségi — újságírók, így aztán szaporodhatnak vígan az új romboló csoportok. Vajda volt miniszterelnöki titkára, akiről csomó furcsaság sült ki később, nyíltan szervezi az új nemzeti gárdát, melynek főcélja teljes beolvadásra kényszeríteni a kisebbségeket, vagy pedig megfosztani őket minden jogtól, minden kenyérlehetőségtől. Valószínűleg új szélsőjobboldali csoportot fog alakítani a híres hírlapíró, Crainic Nichofor is, akit engedetlenség miatt kizártak a keresztény nemzeti arcvonalból, amely anyagi téren még mindig együttműködik a „piszkos kisebbségi tőkével“, nyilván mert már a római világban, az ősök idején sem volt a pénznek szaga. Viszont el kellett csöndesülnie Scrutatornak, akit a tavaszi verekedések idején — a Sarindar utcai demokrata sajtó és a kormánypárti, antirevíziós, kisebbségellenes, reakciós Universul párbajai között — alaposan helybenhagytak és közeledő pőre nem valami sok jóval kecsegtet. Köztudomású, hogy ekkor kezdődött el végzetes közbelépése miatt Titulescu külön tragédiája. Érdekes bizonyíték e hazug és bizantin világra, hogy tüntető módon mind a két horogkeresztes német párt, a régi vezetőséggel együttműködő megújulási és a szélsőségesebb német néppárt, mely halálos gyűlölködéssel vetélkedik, egyformán és továbbra is élvezi a kormány kegyét, szabadon készülhet kongresszusára, a választásokra és olvashatja cenzúramentes lapjait. Bizonyára közrejátszik itt, hogy Románia nagyszámú marhát és sertést vihet ki legközelebb Németországba. A magyarságnak csak az a része mozoghat és vonulhat föl teljes békében, amely csatlakozik valamely dédelgetett román párthoz vagy csoporthoz, mert gyűlölt volta nem akadály ilyenkor. A székelység pedig kezd itt-ott ismét megrendülni. A kommunista, parasztpárti és egyéb lélekhalászás után most a kisebbséggyűlölő szélsőjobboldal is ráveti magát e szennyes forgószélben az utált magyarságra és ezzel öngyilkosságba révült. Bélafalván, Háromszék megyében a góthék horogkeresztes zászlót vittek beszentelni a katolikus templomba s mikor a magyar plébános kitért előlük, helyére lépett a görögkatolikus pópa. Az új kultuszminiszter, akibe annyi reménységet vetettünk, mert két év előtt irtózatos hajszát kezdtek ellene néhány kisebbségmegértő mondata miatt, hatalmas anyagi erőt ad a görög egyházaknak, hogy a vallásszabadság „klasszikus földjén“ a székelyek nyelvi és vallási „visszarománosítását“ folytassa. Pedig a saját portáján volna elég tennivaló: Moldvában ismét fölszitották az ó-naptár híveinek, a stilistáknak vakbuzgóságát s nemrég egy vérengző tömeget rohamra vitt a női ruhába öltözött román Rasputin, egy Grigorie nevű szerzetes, állítólag több apacs segítségével, a tüzelő karhatalom ellen. Az ilyen véres eseményeket pedig nem felejtik el itt könnyedén. Az 1907-iki parasztforradalom, a petrozsényi és grivitai halálos sztrájk emléke ma is kísért. Ezért mondta most Averescu tábornagy, a néppárt vezére, nyári pihenőről hazatérve, hogy: „vagy parancsuralom, vagy forradalom közeledik“. Mit várhatnak olyan kormánytól, amely szabadelvűnek és alkotmányosnak nevezi magát s minden lépésével belegázol a szabadelvűségbe, népuralmi rendszerbe, törvényhozás nélkül kormányoz s majdnem négy éve tartja fönn az ostromállapotot? Milyen erkölcs legyen, amikor a saját törvénye alapján esedékes községi választásokat kénye-kedve szerint hirdeti meg, vagy nem írja ki, vagy baljóslatú jelek esetén egyszerűen elhalasztja őket ad graecas Calendas? Nem is kell itt már nyílt parancsuralom, amikor megvan a népképviselet és alkotmány leple alatt. Nem meglepő, hogy a tegnap még bálványozott Titulescu betegségéről a rádió mélységesen hallgat és az újra nagy mozgalmasságot csapó, kormányra készülő numerus vallachicus tábora — most indít új lapot Kolozsvárt, mégpedig Offenziva Romana címen — éppen a hős betegségének legválságosabb pillanatában szemenszedett durvaságokat, erkölcstelen föltevéseket és ízléstelen leleplezéseket vág a lázban jövő fejhez, ami tagadhatatlanul bizonyítja, hogy a bosszút lihegő Vajda és akinél ez a rosszmájú aulikus az eszét tartja, Tiba volt sajtófőnök, elsőrangú szerepet visznek a román erkölcsi szint leszállításában, egyben legfőbb múzsák a kormányzat bomlasztó ihletése körül. Így aztán hitelt kap a Titulescu megmérgezéséről keringő mese, amelyet, bár a marosvásárhelyi halállista alapján a szélsőjobboldalra kenhetnének, mégis a vak hiedelem a kamarillának tulajdonít, amelynek őse a politikai rágalomköltészet ostobaságai szerint erőszakkal távolította volna el a világháború második évében, a szabadelvű kormányzat idején, a békebarát nagyságokat. Emlékeztetnek, hogy Titulescu akkor futott külföldre „húsmérge* zéssel“, amikor már készültek Madgearu volt nemzeti parasztpárti pénzügyminisztert halállal fenyegetni Szinaiában, ahol már annyi szomorú dolog történt a marosvásárhelyi határozat alapján. A meg* fenyegetett királyi tanácsadó, mint köz* tudomású, táviratban emelt panaszt a trón lépcsőjén, amire csakhamar bekövetkezett a mostani kormány átalakítása és rendcsináló fogadalma, mely úgy látszik, mintha új cselekvés volna, pedig a quieta non movere jelszavát követi. Pedig a derék román nép és ha ennek sugallatát hallja, a kitűnő tehetségű király is tudja, mi a megtisztulás, az emelkedés, a megmaradás, a boldogság valódi és tiszta föltétele. Csak a páratlan szépségű és népi erejű ünnepre a szabadság mezején, Balázsfalván, emlékeztetek, amelyet az erdélyi Astra közművelődési egylet hetvenötéves jubileumára rendeztek. Ömlöttek a tömegek és megjelent a király is. Ennek az ünnepnek hátterében közvetve akaratlan is hódoltak a magyar uralom tisztább és jobb szellemének és érezték láthatóan a transsylvanizmus megváltó lehetőségét. A király megértette a hely és a régi magyar idő suttogásait. Ezeket mondta s elég minden megjegyzés nélkül közölni szavait: „Az én kulturlényem, lelkemnek emberi alapzata valójában az Astra, mert az erdélyi tanító* mesterek termelték ki. Az én román ér zésem alapzatát a Nagyszeben mellett fekvő Resinar vidékéről hozta... a tanító poros tarsolyában... és a másik tanító, aki később elhozta nekem az erdélyi tájakról a román nemzeti lelket..Ezeket a tanítókat, ezt az erdélyi román szellemet pedig a magyarság dajkálta és nevelte, oktatóit és bujtogatóit egyenesen ő nevelte föl iskoláiban és táplálta pénzével, javaival, kongruájával. De az egyenlő viszonzás érte ugyancsak elmaradozik. A francia szenátus elfogadta a devalvációs törvényjavaslatot Olaszország és Németország kivitelének alátámasztásával ellensúlyozza szomszédainak devalvációjét Részben megcáfolt hírek szerint a lengyel zlotyt és a cseh koronát is leértékelik . Az amerikai-angol —francia valutakiegyenlítő alap az aranyár zuhanását is meg akarja akadályozni Amerika hajlandó megvédeni a többi ország valutáját is A leértékelő operációnak Európa még nem jutott a végére s ott, ahol a folyamat megindult, Franciaországban is tart még a láz, egyelőre a gyógyulás minden jele nélkül. Amivel éles ellentétben áll a világ gazdasági szakértőinek túlnyomó többségben való véleménye, hogy ha a franciaországi belső zavarok megbéníthatják is a devalváció belső előnyeit, nemzetközi téren minden valószínűség szerint jótékony felélénkülés várható. Mindenesetre, ami a megélénkülést illeti, a jóslat ebben a tekintetben már kezd is beválni, bár ezt egyelőre inkább az ijedtség okozza s nem a konjunktúrában való hit. Svájcban például vásárlási pánik tört ki, mert az emberek attól tartanak, hogy bármilyen erélyesen fenyegeti a kormány az árdrágítókat, az árak mégis fognak emelkedni. ★ A devalváló országok mellett növekvő figyelem irányul a többi valuta felé is. Minthogy valamely pénznem leértékelése legalább is egyelőre előretörést biztosít az illető ország számára a világpiacon, természetes, hogy Ára 16 fillér I 1