Magyarság, 1937. június (18. évfolyam, 121-145. szám)
1937-06-01 / 121. szám
Ara képes melléklettel együtt 10 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 10 FILL., VASÁRNAP 20 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 2800 PETHŐ SÁNDOR MUNKATAUI AJTAT JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, IL. HUNYADI JÁNOS-ÚT 2. TELEFON: *1-560-10 (25 MELLÉKÁLLOMÁSSAL). ÉJJELI SZERKESZTŐSÉG (VL, ARADI UTCA 8.) TELEFONJA (ESTE 9, 10-TŐL): 1-154-61, 1-154-62. HIRDETÉS, UTAZÁSI ÉS KÖNYVOSZTÁLY (IV., ESKÜ-UT 6.). TELEFON: ♦1-881-66. LEVÉLCÍM: BUDAPEST 2. POSTAFIÓK: 55 BUDAPEST, 1937 JÚNIUS 1. KEDD XV 111. ÉVFOLYAM, 121 (4850) SZÁM Az új Bethlen írta: Pethő Sándor Az államférfiak nem veszítenek oly sokat, mint gondolják, ha időnként elvonulnak a cselekvő közélet porondjáról. A méltósággal párosult visszavonulás rendszerint megnöveszti alakjukat. Az idő, ez a legnagyobb rendező, kiegyenlítő és gyógyító erő, balzsam a vérző arénán szerzett sebekre és azonkívül az értékálló politikai személyiségek igazságos megítéléséhez megadja a távlat reális és tárgyilagos szemmértékét s kihangsúlyozza a távolság pátoszát. Letörli róluk a napi feladatokkal való birkózás verejtékét, a gyakran meg nem felelő, sőt méltatlan környezet salakját, történelmi talapzatra állítja személyiségük jelentőségét, végzett munkájuk értékét s tisztán, a szenvedélyek torzító vagy elhomályosító patinájától megfosztva mutatja meg bennük és nekünk a szinarany ronthatatlan fényét s belső énjüknek elhazudhatatlan sikertartalmát. Bethlen István gróf politikai pályájának szemlélete körül az imént még heves viták csatáztak. Mint minden markáns és nemzedéke fölé magasló ember, bőven részesült híveinek és parazitáinak sokszor émelyítő hízelgéseiben, hogy azután a solla curulis önkéntes elhagyása után, többnyire ugyanazok hárítsák rá egy korszak minden passzívájának terhét s a hozsannázások után egy becstelen és vandalisztikus üldöztetésnek hajszolt vadja legyen. Egyéniségének rendkívüli arányait és belső értékének hatalmas súlyát bizonyítja, hogy ma szinte pártkülönbség nélkül hajol meg géniusza előtt egy egész ország s hogy mindenki előtt tisztán áll: ez a férfiú nagyobb kormányzatának tíz esztendejénél, nagyobb hívei hieratikus rajongásában való alkalmi megistenülésénél, de mindenesetre nagyobb azoknál, akik számára a magyar közéletből való eltávolítása azért látszott szükségesnek, hogy alakjának dimenziói mellett ne kelljen szenvednie tulajdon törpeségüknek. Az ötéves számkivetettség és a háromesztendős ellenzékiség átszűrte és elmélyítette lényének gazdag adottságait. Ha egykor olyan konzervatív kormányférfit láttak benne sokan, aki túlságosan merev és zárkózott volt, hogysem elvegyülni tudott volna a nyájba s még azt a jupiteri fáradtságot se vette magának, hogy a közönséges halandó ábrázatát öltse fel, mikor olimpuszáról leszáll az emberek közé: ma anélkül, hogy személyiségének konzervatív színezete és beállítottsága változott volna, sokkal hajlékonyabb, melegebb, sugallóbb, lendületesebb, árnyalatosabb. Mintha szemlátomást gerjedeztek volna föl benne azok a roppant hévvízi források, amelyek erdélyi szellemvilágának kifürkészhetetlen mélyeiből a szikkadt rögök alól tódulnak a napfényre. Amikor Sulyok Dezső Kanizsán a fiatal magyar értelmiség nevében azt a szózatot intézte Bethlenhez, hogy természetes nagy képességeit és gazdag államférfim tapasztalatait bocsássa rendelkezésére az új Magyarország megteremtésének, talán nem vette észre, hogy a Zrínyiek városában már egy új Bethlen István jelent meg, régi, félelmetes fegyverzetének csorbítatlanságában ugyan, de szinte megnövekedetten, ha úgy tetszik, megújhodottan, a reánk váró problémák méreteihez alakulva és emelkedve, túl minden pártkerítésen, politikai válaszfalon, túl minden efemer érdeken és hatalmi becsvágyon, mint első reprezentánsa a múlt nagy hagyományainak és a jövő nagy célgondolatainak, illetve a kettő organikus összekapcsolásának. Nagy és szilárd formátumú egyénisége egyszer se mutatkozott érettebbnek, teljesebbnek, szinte klasszikusabbnak, mint most Kanizsán, amikor hosszú és hullámzatos politikai pályájának talán legszebb dalát zengte el s amikor seregnélküli vezérként nagyobb volt, mint eddig bármikor, hatalmának tetőpontján, roppant sokaságu hadak élén. Szellemének hatalmas rügyezésére vall, hogy túl a hatvanadik esztendőn, képessé vált önmaga legigazibb lényének megtagadása vagy elárulása nélkül az idők és a problémák követelte fölfrissülésre, kiegészülésre és megigazulásra. Voltak megnyilatkozásának olyan mélyen magyar és emberi megvillanásai, amelyek megrendítették hallgatóságát („tizennyolc esztendeig nem volt ennek az országnak egyetlen nyugodt éjszakája sem“ s voltak olyan finom erezetei külpolitikai fejtegetéseinek (a német—olasz—osztrák barátság hátteréből a dimai népek öncélúságának kiemelése), amelyek csak a mesteri diplomata agyvelejéből pattanhattak ki. De ami eseményszerű, ami döntő, ami fordulat és végzetszerű ebben a beszédben, az mégis az a verhetetlen érvelés, amellyel a nemzeti koncentrációt megindokolta s amellyel ennek az összefogásnak dialektikáját tárgyszerűen megvilágította, kiszélesítette s nemzetpolitikai magaslatra emelte. „A magyar politikai élet egy keskeny földnyelven halad előre — úgymond —, amelyet egy oldalról a vörös tenger, a másik oldalon a barna tenger hullámai csapkodnak. Ezen a földnyelven a nemzet vezetői a haladást eddig azzal biztosították, hogy kézenvezették a politikailag kevésbé éretteket, akiket az a veszély fenyegetett, hogy ha eleresztik a kezüket, vagy a vörös, vagy a barna tengerbe fulladnak. A vezetésnek ez a rendszere a titkos választójoggal megszűnik. A tömegek a saját eszük, a saját szenvedélyeik, a saját elképzeléseik után fognak indulni és csak akkor tartják meg a helyes utat, ha a nemzeti, keresztény, alkotmányos és demokratikus alapon álló polgári pártok egymással kezet fogva, fognak nekik irányt mutatni. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust mától kezdve, hogy a polgári pártok egymással farkasszemet nézzenek, egymásra rálicitálva, szemben álljanak, mert a licitálásból radikalizmus, a radikalizmusból bolsevizmus vagy a parancsuralom következik. Ezeknek a pártoknak együtt kell vállalniuk a vezetést, mégpedig a jelenlegi kormány vezetése mellett, mert különben bekövetkezhetik, hogy ennek a nemzetnek széles tömegei délibábos álmok után szaladva, beleszédülnek vagy az egyik vagy a másik szélsőségbe.“ Tegyük talán hozzá, hogy a koncentráció szükségessége még más szempontból is történelmi parancs gyanánt szól hozzánk. A külpolitikai légkör — átmeneti enyhületek ellenére is — rendellenes, feszült, viharhangulatos. Íme, itt az új spanyol incidens, amely a vörös repülők bombaesőiből óriási krízist zúdíthat a világra, mely már úgyis aléltan és kimerülten hever a válságok depressziója alatt. S íme, itt a dunai kérdés a maga elinté zetlenségének, de egyúttal halaszthatatanságának sorsdöntő problémáival, szörnyű veszélyeivel, a szélcsendben is idehallatszó dördüléseivel, magasfeszültségű áramainak telítettségével. S várjon ilyen időben lehetséges-e, hogy egy megtépázott és széthúzó kormánypárt hatalmi öncélúsága útját állhassa az ország nagy értékei összegyűjtésének és kiaknázásának? Spanyol-német összeütközés a Baleériszigetek körül Két vörös repülőgép bombázta a Deutschland német páncélos cirkálót: a támadásnak 24 tengerészhalottja volt . Megtorlásul a német hadihatórat szétrombolta Almería kikötőjét: a polgári lakosságból 19 ember meghalt, 55 megsebesült Németország és Olaszország kivonult a londoni semlegességi bizottságból és kivonta hajóit a nemzetközi ellenőrzés munkájából A több mint tíz hónapja tartó spanyol polgárháború borzalmairól vasárnap reggel óta szinte elterelődött a világ közvéleményének érdeklődése. A polgárháborúban résztvevő szovjet repülőknek a spanyol vizeken nemzetközi ellenőrzést teljesítő német flotta egyik nagy cirkálója, a Deutschland páncélos cirkáló elleni támadó mozdulata és a német kormány megtorló intézkedése, majd az eseményeket követő diplomáciai bonyodalmak a legsúlyosabb helyzetet teremtették a spanyolországi harcokkal kapcsolatban. Ibiza kikötője közelében szombaton délután két szovjet—spanyol repülőgép bombázta az ott horgonyzó Deutschland páncélos gőzöst s a bombák közül négy eltalálta a hajót, borzalmas pusztítást okozva annak legénységi soraiban. A légitámadásnál huszonnégy ember életét vesztette és közel hetvenen súlyosan megsebesültek. A véres eseményre mintegy megtorló válaszul hétfőn hajnalban egy német cirkáló és négy torpedóromboló megközelítette Alméria kikötőjét és ágyúostromot kezdtek a város ellen. A valenciai kormány a népszövetséghez jelentést küldött Alméria bombázásáról, ugyanekkor olasz illetékes körök is kijelentették, hogy Olaszország teljesen jogos megtorlásnak tekinti Alméria ostromlását és hajóit a nemzetközi ellenőrzésből kivonja, London, Páris és a népszövetség fővárosa, Genf, a legnagyobb izgalommal fogadták a híreket és további feszült érdeklődéssel várják az események további kialakulását. A Deutschland bombázásáról s az ezt követő események részleteiről a hétfő éjszakáig a következő jelentések érkeztek: Vörös repülők támadása a Deutschland cirkáló ellen Berlinből jelentik. Szombaton délután öt óra tájban a Baleári szigetek közelében, Ibiza kikötőjétől nem messze horgonyzott a Deutschland páncélos cirkáló, amelynek fedélzetén tartózkodott Fischer ellenfergárnagy is. A páncélos hajót szovjet repülőgépek közelítették meg — a két repülőgép bombázásport zúdított a Deutschlands, amelynek első részén, négy találat folytán, robbanás történt. A Deutschland legénységének huszonnégy tagja életét vesztette, hatvannégyen pedig súlyosan megsebesültek. A támadó szovjetgépek, Palma di Mallorca felé repültek el. Az Ibizánál megtámadott Deutschland páncélos cirkáló tízezer tonna űrtartalom, 54.000 lóerős géppel van ellátva és 26 csomó sebességet tud haladni. A hajóra esett bombák csak a páncélozatlan legénységi szobákat rombolták össze, magában a hajóban semmi kárt sem tettek. A hajó 1933 augusztus 1-én lépett szolgálatba. A spanyol vizeken május elseje óta tartózkodik, fedélzetén 926 emberrel. A bombázás után, a Deutschland Gibraltár felé vette útját. A hajó parancsnoka szikratávírón kért engedélyt a kikötői parancsnokságtól a halottak és sebesültek partraszállítására. A hajó hét órakor futott be a gibraltári kikötőbe és ekkor a kikötőben tartózkodó valamennyi hajó félárbocra eresztette lobogóját. A páncélos hajót két vontatóhajó vontatta a kikötőpadhoz, ahol a gibraltári katonai parancsnok várakozott vezérkarával. Ugyancsak a kikötőpadra készítették már a katonai kórház több kocsiját és ápolóját. Amikor a hajó a kikötőpad mellé ért, Evans ellentengernagy, a gibraltári kikötő parancsnoka, vezérkarával katonai tiszteletadás végett a fedélzetre ment és tisztelgett a fedélzeten elhelyezkedett, letakart holttestek előtt, majd ismét elhagyta a hajót. Az egész rövid szertartás egyetlen szó nélkül ment végbe. Rendkívüli minisztertanács Berlinben a bombázás után Hitler kancellár Münchenben értesült a Deutschland elleni merényletről és repülőgépen azonnal Berlinbe utazott, ahol vasárnap estére a Berlinben tartózkodó minisztereket rendkívüli minisztertanácsra hívta össze, hogy megvitassák, milyen magatartást tanúsítson a birodalom kormánya a Deutschlandot ért merénylet ügyében. A minisztertanács késő éjszakáig ülésezett. Az ülés után félhivatalos nyilatkozat hangzott el, amely úgy szólt, hogy Németországban erős az elhatározás, hogy a békét az utolsó pillanatig megóvják. Hivatalos jelentés Alméria bombázásáról Hétfőn délelőtt hivatalosan közzétették, hogy a Deutschland ellen elkövetett vörös légitámadás megtorlására hétfőn kora reggel német hadihajók bombázták Alméria megerősített kikötőt. A kikötői épületek szétrombolása és az ellenséges vörös ütegek elhallgattatása után a tüzelést beszüntették és a megtorló akció ezzel véget ért.