Magyarság, 1937. július (18. évfolyam, 146-172. szám)
1937-07-01 / 146. szám
2 Csütörtökön megnyitják a francia tőzsdét A szenátus ülésének végeztével a kormány tagjai az Elysée-palotába mentek, ahol este hét órakor Lebrun köztársasági elnök elnöklésével rendkívüli államtanács kezdődött. Az államtanácson a pénzügyi felhatalmazás alapján életbeléptetendő első szanálási szükségrendeleteket tárgyalták és az első rendeletet ki is bocsátották. A francia tőzsdére vonatkozóan azt a határozatot hozta az államtanács, hogy az áru- és értéktőzsdét csütörtökön délelőtt ismét megnyitják, mert a további zárvatartásra semmi ok nincs már, miután a pénzügyi válság rendezésére és a spekuláció letörésére a szükséges intézkedések megtörténtek. Csütörtök délelőtt 10 órára újabb államtanácsot hívtak össze, amely folytatni fogja a szanálási szükségrendeletek tárgyalását. A francia kamara ülését szerdán délelőtt, Herriot bejelentése után, amelyben a felhatalmazási törvényjavaslat elfogadását hirdette ki, berekesztették és az ülést szerda este 10 órakor folytatták. A kamara ülése a késő éjszakai órákban még tartott. Az angol kormány határozottan kívánja a Franciaországgal való szoros együttműködést Londonból jelentik. Az alsóházban Simon kincstári kancellár kijelentette: Általában fölismerik, hogy a frank helyzetének 1936 szeptemberében előidézett módosításával nem sikerült teljesen helyreállítani maradandó egyensúlyt Franciaország, az Egyesült Álla Kórházban írta: Török Sándor A közös nyomorúság hozott össze megint Bartha Bandival, régi iskolás cimborámmal, a betegség. S megörvendtem nagyon, legalább mégis nem fekszem itt olyan árván, van kihez egy jó szót szólni s a jó szó jól esik az embernek. Láttam, az ő arcát is elfutotta a melegség s mindjárt kértem az orvost, hogy ebbe a szobába fektessenek, az Agya mellé. Egy ideig aztán nemigen beszélhettünk — neki az orrából húztak elő holmi csontokat, nekem a torkomat birizgálták —, jobbára csak nyögtünk s nagy szeretettel pislogtunk át egymásra. Harmadnap reggelre kezdtünk megint emberré válni s mondom is neki szívesen. — Na, Bandi, hogy vagy? — Meg vagyok — mondja —, csak akkora ti fejem, mint egy dézsa. — Megtapogatja. . — Á — mondom —, azt csak úgy érzed, az elmúlik hamar. — Úgy érzed, úgy érzed ! Persze, hogy csak úgy érzem, tudom, hogy elmúlik, nem vagyok hülye. — Ne idegeskedj. Nekem is olyan a torkom, mintha valami kés állana benne keresztbe. — Az semmi. Mindig olyan nyafogós voltál. — Én, nyafogós? Meg se mukkantam barátom, míg a torkomban kaparásztak. — Miért mukkantál volna? Az annyi, mintha a körmit levágják az embernek. A manikürözéstől még nem muszáj jajgatni. Én, barátom, egy szót sem szóltam. Összeszorítottam a kezemet ökölbe és az egész műtét alatt egy szót sem szóltam. L «— Nahát, nem kivánom, hogy téged így megmanikürözzenek torokba — • keserű fölénnyel elhallgatok, nézek magam elé. Jó félóra múlva ő szól át: — Azt mondta a főorvos, csoda, hogy hogyan bizom. — Nekem azt mondta, valósággal hős vagyok. —... hogy amióta áll ez a kórház, még ilyen kutya kemény ember nem feküdt a műtőben ... —... hogy a prakszisában még nem fordult elő... — Na jó, hát az más, öregem. A végtére is nem műtét, amit neked csináltak. — Nem műtét? Hát micsoda! Jó háromnegyed óra hosszat kínoztak. — Háromnegyed órai? Félóráig sem voltál a műtőben s abban még benne van a bemosakodás is. — Mire levittek, már be voltak mosakodva. Háromnegyed órát tartott, kérlek. — Az enyém, kérlek, majdnem másfél órát tartott. — Na jó, hát ez olyan ... olyan kozmetikai dolog inkább — mondom epésen. — Koz-me-ti-ka-i?!... Te csacsi, te! Először is minden műtét veszélyes. A legkisebb műtétnél is előállhat egy trombózis. — Trombózis! Ne beszélj! — De beszélek. Másodszor a legkényesebb valami, ha az embernek a fejében dolgoznak. Kérlek, veszélyesebb mint... mint... mint egy amputáció. Már tudniillik kényesebb dolog és a beteg részéről több önuralmat öööö ... izél. Igényel. — Kérlek, Amerikában minden csecsemőnek megcsinálják ezt előre. Nehogy nagykorában valami baja legyen vele. — Csecsemőnek. Hát persze. Az semmi. Azt még úgy lehet gyúrni, ahogy akarják. Egy csecsemőnél ez annyi, mint felnőttnél, mondjuk, egy torokműtét, amit neked csináltak. — Na — mondom békülékenyen —, hát túl vagyunk rajta s ez a fontos. — Te, túl. De nálam még mindig felléphet valami... valami... — Na, mi? — Ne tréfálj, kérlek, az ember sosem tudhatja. Nem gyerekjáték ám ez. — Ne félj semmit. — Egyáltalán nem félek. Hallgattunk. Aztán mondom: — Nem vagy éhes? — Dehogy nem, hát te? —Egy kicsit. De még legalább négy-öt napig alig ehetek. Neked jó, te már holnap teljes kosztot kaphatsz. — Megőrültél? — felkönyököl az ágyban. — Teljes kosztot? Egy hét beletelik, barátom, legalább egy hét !Előbb most még egy-két napig üres tea, leves, aztán pépek, meg efféle, egy hét beletelik, amíg egy kis gyönge csirkehúst megpróbálhatok. De te nem tudom mit affektálsz. Ehetsz, amit akarsz, még jól is teszed, ha nem kényezteted el magad. Én már csak a sok injekciótól sem tudok enni, tönkrement a gyomrom. Legalább húsz injekcióval érzéstelenítettek. — Én harminckettőt kaptam — mondom. — Harminckettőt, hehehe. Duplán számoltad, öreg. Csacsi. Harminckettőt! — De, ha mondom. Megkérdeztem az ápolót. — Hááát... lehet. De biztosan nem novokaint. Valami gyöngébb dolog. — De novokaint, bizony. — Valami gyöngébb novokain lehetett. Valamivel fölhigítják, ilyen kisebb esetekhez, amikor ilyen könnyebb műtét... — Könnyebb műtét! Nem kívánom semmiféle ellenségemnek. — Az ellenségednek nehezebbet kívánsz, mi? — Mindenkinek megvan a maga keresztje — mondom bölcsen. — Jó annak, aki nem tudja hogy mi az igazi szenvedés. — Nyilvánvalóan reácélzok és utána megint hallgatunk egy keveset. — Nyög. Nem veszem észre. Még jobban nem veszem észre. Rettentőeket nyög. Én la nyögök. Még nyögök. Meg még. Jön a testvér. Hőmérőzünk. Fekszünk szépen, csöndes drukkban. Na?! Az enyém harminchat nyolc. Az övé harminchét egy. — Csak följebb ne menjen a lázam — mondja ő halkan. — Á — mondom —, az nem láz. — Nem-e? Hát várjon micsoda? — Hőemelkedés. Haminchét egy az nem láz. — És a tied láz? — már így, egész nyiltan. — Nekem — mondom — mindig alacsony a hőmérsékletem. Nálam a harminchat nyolc az már egy kis láz. — Ne beszélj! Érdekes eset vagy. — De beszélek. — Csend. Kérdem: — Meddig maradsz bent? — Hjaj... — sóhajt —, ki tudja. Te egykét nap múlva már ugrálhatsz, ha vigyázol magadra. Velem mi lesz, csak a jó Isten tudja. A krízisen, azt hiszem, túl vagyok... — Kriziius!? Eredj már! — Könnyű neked a más baján gúnyolódni. — Hát én talán nem vagyok bajban. — Akit a szúnyog megcsíp, az is bajban van végtére. Ahogy vesszük. Többet nem igen beszéltünk. Hiába, kutyából nem lesz szalonna, mindig is ilyen volt ez a Bartha Bandi, nincs meg benne az a megértés, meg mi, mint például... akár bennem is. S aztán kértem a főorvost: tegyenek másik szobába. MICHBLifi 1937 július, csütörtök Bonnet pénzügyminiszter a hazaáruló frank kontremin ellen Éjjel egy órakor Bonnet pénzügyminiszter kijelentette, hogy az államkincstár számára az év végéig 28 milliárd frankot kell előteremtenie. Az utóbbi napokban a jegybank 7,8 milliárd frank aranyat veszített a frankkontremin miatt. A pénzügyminiszter ezután kijelentette, hogy kérlelhetetlen harcot indít a hazaáruló spekuláció ellen. A spekuláció elfojtására szükséges: a pénzügyi egyensúly helyreállítása, az adóeltitkolások megakadályozása, a vasúti tarifák emelése, adóemelés, minden új kiadás tilalma. Az aranyelvonást azonban nem lehet megszüntetni, ha a francia frank jelenlegi árfolyamát fenntartják. A kormány éppen ezért elhatározta, hogy az 1936 október elsejei leértékelési törvényben megállapított alsó aranyhatáron állapítja meg a frank árfolyamát. Bonnet pénzügyminiszter ezután a külpolitika és a pénzügypolitika összefüggéseiről beszélt. A három nagy demokrácia közötti együttműködéstől függ az egészséges pénzügyi politika — mondotta a miniszter. A jobb- és balszélső pártoknál megnyilvánult ellenszenvvel szemben a középpártok élénk helyesléssel fogadták a beszédet. 393 képviselő adta le szavazatát a kormány mellett és 142 ellene. A Chautemps-kormány az első szavazáskor tehát 251 főnyi többséget kapott. Blumnak csak 100 főnyi többsége volt. A felhatalmazási törvény A szavazás eredményének kihirdetése után Bonnet pénzügyminiszter beterjesztette a felhatalmazási törvényjavaslatot. A törvényjavaslat egyetlen szakaszból áll és a következőképpen hangzik: " A kormány augusztus 31-éig felhatalmazást kap arra, hogy a minisztertanács által letárgyalt rendeletek alapján intézkedéseket hajtson végre az állam hitelének gyengítését célzó törekvések elnyomására, a spekuláció elleni küzdelemre, a gazdasági élet helyreállítására, az árak ellenőrzésére, a költségvetési és az államkincstár egyensúlyának helyreállítására, az aranytartalékok védelmére, a francia frank árszintjének fenntartására és a francia jegybank ügyvitelének átszervezésére. A rendeleteket ratifikálás céljából e törvényjavaslat kihirdetésétől számított három hónapon belül a kamara elé kell terjeszteni. A szenátusban meglepően nagy többséget kapott a kormány Páksból jelentik. A kormány pénzügyi felhatalmazását tartalmazó törvényjavaslat a kamara pénzügyi bizottságában csupán egy szavazattal ment keresztül s jellemző, hogy nyolc képviselő, öt kommunista és három szocialista tartózkodott a szavazástól s igy tüntetett a kormány ellen. Ezzel szemben a középpártok mentették meg a javaslatot. Ezután a képviselőház már nagyobb többséggel, 380 szóval 228 ellenében megszavazta a felhatalmazási törvényt. A szenátus pénzügyi bizottságában szintén a középpártok juttatták többséghez a kormányt, mégpedig meglepően nagy majoritáshoz. A bizottság húsz szóval három ellenében elfogadta a törvényjavaslatot, tizenketten nem szavaztak. A szenátus maga 167 szóval 82 ellenében fogadta el a javaslatot, amely ezzel törvénnyé is vált. Chautemps miniszterelnök a bizottságban megnyugtató kijelentéseket tett: a kormány meg fogja védelmezni a népképviseleti törvényhozáson nyugvó alkotmányt és tiszteletben fogja tartani a szenátus jogait. A Paris Soir értesülése szerint a miniszterelnök a következőket mondotta: Nem leszek sem Kerenszki, sem Brüning. mok és Anglia gazdasági rendszerei között, ami a háromoldalú devizaegyezmény fő célja volt. Értesülésem szerint a francia kormány által most tervbe vett intézkedés, amely a frank számára előírt felső és alsó arányhatárok megszüntetésével járna, ennek a helyzetnek módosítását célozná. A francia kormány azonban biztosított bennünket arról, hogy em szándékozik devizaelőnyöket szerezni ebből a módosításból és folytatni akarja a szoros együttműködést az Egyesült Államok kormányával és az angol kormánnyal. Ugyanezt kívánja igen határozottan az angol kormány is és ebből a célból a célból szoros érintkezésben áll a francia pénzügyminiszterrel és az Egyesült Államok kincstári államtitkárával. A Times szerint a francia frank válságát csak abban az esetben lehet legyűrni, ha a francia kormány fáradozásait angol és amerikai részről is támogatják. A francia, angol és amerikai kormánynak most már szorosan együtt kell működniük egymással, ha továbbra is érvényben akarják tartani az angol—francia—amerikai valutaegyezményt. Az angol kormány a maga részéről már bebizonyította, hogy betartja az egyezményből folyó kötelezettségeit, amennyiben 350 millióról 550 millió font sterlingre emelte föl az angol valutakiegyenlítő alapot. Anglia ezzel a lépéssel megmutatta, hogy hajlandó kivenni részét a francia frank válságának megoldásából. Amerika a francia frank mellé Ali Parisból jelentik. A Paris Soir washingtoni jelentése szerint Morgenthau pénzügyminiszter és a francia pénzügyi attasé között tárgyalások folytak le. Időközben Washington és London pénzügyi kormányzatai sűrű telefonösszeköttetésben álltak egymással. Jólértesült körökben általában titoktartásba burkolódznak, de egy illetékes amerikai személyiség kijelentette, hogy Amerika a válság óráiban továbbra is teljes mértékben együttműködik Franciaországgal és erkölcsi támogatásáról biztosítja a francia kormányt. A nemzetiek elfoglalták Valmaseda és Castro Urdiales városokat Salamonadból jelentik. A nemzeti főhadiszállás szerdai jelentése szerint a nemzeti csapatok megállás nélkül folytatják győzelmes offenzívájukat a biscayai tartományban. Az ellenség minden ellenállási kísérlete hiábavalónak bizonyult és óriási veszteségekkel járt. A köztársasági csapatok visszavonulásának útját — mondja a nemzetiek jelentése — mindenütt halottak és sebesültek tömegei jelzik. A Santander felé előrenyomuló csapatok elfoglalták Valmazeda városát, az éjszaka folyamán pedig bevonultak Castro Urdiales kikötővárosba, amely felentén fekszik Bilbao és Santander között. A baszk köztársasági csapatok mielőtt elhagyták a várost, szigorú parancsot adtak, hogy a polgári lakosság is távozzék, igen sokan azonban nem engedelmeskedtek a parancsnak, megvárták és lelkesen ünnepelték a bevonuló nemzeti csapatokat. A nembeliek gyorsított menetben folytatják az előnyomulást Santander felé. Az előnyomulást a nemzeti flotta is támogatja, amely állandóan lövi a Castro Urdialesből Laredo felé vezető országutat. Helyreállították a vasút összeköttetést Bilbao és a nemzeti Spanyolország között A Bilbao és Miranda de Ebro közötti vasútvonalat a nemzetiek ismét üzembe helyezték. Ezzel Bilbaot bekapcsolták a nemzeti Spanyolország vasúti hálózatába. Jégszekrények Turista jégszekrények szab. Markovtto-féle has csövekkel Sörkimérő pultok olcsón IlIlDCpi I JÉGSZEKRÉNYGYÁR n I L 3 L L n. Vilmos császár ut 12. T. 1-189-86 San Francisco—Moszkva és newyork—római repülőútra készül három amerikai pilóta Washingtonból jelentik. Mattern pilóta bejelentette, hogy San Franciscóból Moszkvába repül, úgyhogy az alaszkai Fairbanksban repülés közben vesz föl benzint és egyéb készleteket. Mattern 1933-ban már megkísérelt egy ilyen utat, akkor Szibéria fölött eltévedt és orosz repülők mentették meg. Neville és Lamble repülők ugyanakkor bejelentették Los Angelesben, hogy ha a kereskedelmi minisztériumtól megkapják az engedélyt, júliusban megkísérlik, hogy leszállás nélkül repüljenek Newyorkból Rómába, majd résztvesznek a Marseille— Damaszkusz—Páris útvonalon tervezett repülőtúrán.