Magyarság, 1937. július (18. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

2 Csütörtökön megnyitják a francia tőzsdét A szenátus ülésének végeztével a kormány tagjai az Elysée-palotába mentek, ahol este hét órakor Lebrun köztársasági elnök el­nöklésével rendkívüli államtanács kezdő­dött. Az államtanácson a pénzügyi felhatal­mazás alapján életbeléptetendő első szaná­lási szükségrendeleteket tárgyalták és az első rendeletet ki is bocsátották. A francia tőzsdére vonatkozóan azt a határozatot hozta az államtanács, hogy az áru- és ér­téktőzsdét csütörtökön délelőtt ismét meg­nyitják, mert a további zárvatartásra semmi ok nincs már, miután a pénzügyi válság rendezésére és a spekuláció letörésére a szükséges intézkedések megtörténtek. Csü­törtök délelőtt 10 órára újabb államtaná­csot hívtak össze, amely folytatni fogja a szanálási szükségrendeletek tárgyalását. A francia kamara ülését szerdán délelőtt, Herriot bejelentése után, amelyben a fel­hatalmazási törvényjavaslat elfogadását hir­dette ki, berekesztették és az ülést szerda este 10 órakor folytatták. A kamara ülése a késő éjszakai órákban még tartott. ­Az angol kormány határozottan kívánja a Franciaországgal való szoros együ­ttműködést Londonból jelentik. Az alsóházban Simon kincstári kancellár kijelentette: Általában fölismerik, hogy a frank helyzetének 1936 szeptemberében előidézett módosításával nem sikerült teljesen helyreállítani maradandó egyensúlyt Franciaország, az Egyesült Álla­ Kórházban írta: Török Sándor A közös nyomorúság hozott össze megint Bartha Bandival, régi iskolás cimborámmal, a betegség. S megörvendtem nagyon, leg­alább mégis nem fekszem itt olyan árván, van kihez egy jó szót szólni s a jó szó jól esik az embernek. Láttam, az ő arcát is el­futotta a melegség s mindjárt kértem az orvost, hogy ebbe a szobába fektessenek, az­­ Agya mellé. Egy ideig aztán nemigen beszélhettünk — neki az orrából húztak elő holmi cson­tokat, nekem a torkomat birizgálták —, jobbára csak nyögtünk s nagy szeretettel pislogtunk át egymásra. Harmadnap reggelre kezdtünk megint em­berré válni s mondom is neki szívesen. — Na, Bandi, hogy vagy? — Meg vagyok — mondja —, csak akkora ti fejem, mint egy dézsa. — Megtapogatja. . — Á — mondom —, azt csak úgy érzed, az elmúlik hamar. — Úgy érzed, úgy érzed ! Persze, hogy csak úgy érzem, tudom, hogy elmúlik, nem vagyok hülye. — Ne idegeskedj. Nekem is olyan a tor­kom, mintha valami kés állana benne ke­resztbe. — Az semmi. Mindig olyan nyafogós voltál. — Én, nyafogós? Meg se mukkantam ba­rátom, míg a torkomban kaparásztak. — Miért mukkantál volna? Az annyi, mintha a körmit levágják az embernek. A manikürözéstől még nem muszáj jajgatni. Én, barátom, egy szót sem szóltam. Össze­­szorítottam a kezemet ökölbe és az egész műtét alatt egy szót sem szóltam. L «— Nahát, nem kivánom, hogy téged így megmanikürözzenek torokba — • keserű fölénnyel elhallgatok, nézek magam elé. Jó félóra múlva ő szól át: — Azt mondta a főorvos, csoda, hogy hogyan bizom. — Nekem azt mondta, valósággal hős vagyok. —... hogy amióta áll ez a kórház, még ilyen kutya kemény ember nem feküdt a műtőben ... —... hogy a prakszisában még nem for­dult elő... — Na jó, hát az más, öregem. A­ végtére is nem műtét, amit neked csináltak. — Nem műtét? Hát micsoda! Jó három­negyed óra hosszat kínoztak. — Háromnegyed órai? Félóráig sem vol­tál a műtőben s abban még benne van a bemosakodás is. — Mire levittek, már be voltak mosa­kodva. Háromnegyed órát tartott, kérlek. — Az enyém, kérlek, majdnem másfél órát tartott. — Na jó, hát ez olyan ... olyan kozme­tikai dolog inkább — mondom epésen. — Koz-me-ti-ka-i?!... Te csacsi, te! Először is minden műtét veszélyes. A leg­kisebb műtétnél is előállhat egy trombózis. — Trombózis! Ne beszélj! — De beszélek. Másodszor a legkénye­sebb valami, ha az embernek a fejében dol­goznak. Kérlek, veszélyesebb mint... mint... mint egy amputáció. Már tudniillik kényesebb dolog és a beteg részéről több önuralmat öööö ... izél. Igényel. — Kérlek, Amerikában minden csecsemő­nek megcsinálják ezt előre. Nehogy nagy­korában valami baja legyen vele. — Csecsemőnek. Hát persze. Az semmi. Azt még úgy lehet gyúrni, ahogy akarják. Egy csecsemőnél ez annyi, mint felnőttnél, mondjuk, egy torokműtét, amit neked csi­náltak. — Na — mondom békülékenyen —, hát túl vagyunk rajta s ez a fontos. — Te, túl. De nálam még mindig fellép­het valami... valami... — Na, mi? — Ne tréfálj, kérlek, az ember sosem tud­hatja. Nem gyerekjáték ám ez. — Ne félj semmit. — Egyáltalán nem félek. Hallgattunk. Aztán mondom: — Nem vagy éhes? —­ Dehogy nem, hát te? —Egy kicsit. De még legalább négy-öt na­pig alig ehetek. Neked jó, te már holnap tel­jes kosztot kaphatsz. — Megőrültél? — felkönyököl az ágyban. — Teljes kosztot? Egy hét beletelik, bará­tom, legalább egy hét !Előbb most még egy-két napig üres tea, leves, aztán pépek, meg efféle, egy hét beletelik, amíg egy kis gyönge csirke­húst megpróbálhatok. De te nem tudom mit affektálsz. Ehetsz, amit akarsz, még jól is teszed, ha nem kényezteted el magad. Én már csak a sok injekciótól sem tudok enni, tönkrement a gyomrom. Legalább húsz in­jekcióval érzéstelenítettek. — Én harminckettőt kaptam — mondom. — Harminckettőt, hehehe. Duplán számol­tad, öreg. Csacsi. Harminckettőt! — De, ha mondom. Megkérdeztem az ápolót. — Hááát... lehet. De biztosan nem novo­­kaint. Valami gyöngébb dolog. — De novokaint, bizony. — Valami gyöngébb novokain lehetett. Valamivel fölhigítják, ilyen kisebb esetek­­hez, amikor ilyen könnyebb műtét... — Könnyebb műtét! Nem kívánom semmi­féle ellenségemnek. — Az ellenségednek nehezebbet kí­vánsz, mi? — Mindenkinek megvan a maga keresztje — mondom bölcsen. — Jó annak, aki nem tudja­ hogy mi az igazi szenvedés. — Nyilván­valóan reácélzok és utána megint hallgatunk egy keveset. — Nyög. Nem veszem észre. Még jobban nem veszem észre. Rettentőeket nyög. Én la nyögök. Még nyögök. Meg még. Jön a testvér. Hőmérőzünk. Fekszünk szépen, csön­des drukkban. Na?! Az enyém harminchat nyolc. Az övé harminchét egy. — Csak följebb ne menjen a lázam — mondja ő halkan. — Á — mondom —, az nem láz. — Nem-e? Hát várjon micsoda? — Hőemelkedés. Haminchét egy az nem láz. — És a tied láz? — már így, egész nyiltan. — Nekem — mondom — mindig alacsony a hőmérsékletem. Nálam a harminchat nyolc az már egy kis láz. — Ne beszélj! Érdekes eset vagy. — De beszélek. — Csend. Kérdem: — Meddig maradsz bent? — Hjaj... — sóhajt —, ki tudja. Te egy­két nap múlva már ugrálhatsz, ha vigyázol magadra. Velem mi lesz, csak a jó Isten tudja. A krízisen, azt hiszem, túl vagyok... — Kriziiu­s!? Eredj már! — Könnyű neked a más baján gúnyolódni. — Hát én talán nem vagyok bajban. — Akit a szúnyog megcsíp, az is bajban van végtére. Ahogy vesszük. Többet nem igen beszéltünk. Hiába, ku­tyából nem lesz szalonna, mindig is ilyen volt ez a Bartha Bandi, nincs meg benne az a megértés, meg mi, mint például... akár ben­nem is. S aztán kértem a főorvost: tegyenek másik szobába. MICHBLifi 1937 július­­, csütörtök­ Bonnet pénzügyminiszter a hazaáruló frank­ kontremin ellen Éjjel egy órakor Bonnet pénzügyminiszter kijelentette, hogy az államkincstár számára az év végéig 28 milliárd frankot kell elő­teremtenie. Az utóbbi napokban a jegybank 7,8 milliárd frank aranyat veszített a frank­­kontremin miatt. A pénzügyminiszter ezután kijelentette, hogy kérlelhetetlen harcot indít a hazaáruló spekuláció ellen. A spekuláció elfojtására szükséges: a pénzügyi egyensúly helyreállí­tása, az adóeltitkolások megakadályozása, a vasúti tarifák emelése, adóemelés, minden új kiadás tilalma. Az aranyelvonást azonban nem lehet megszüntetni, ha a francia frank jelenlegi árfolyamát fenntartják. A kormány éppen ezért elhatározta, hogy az 1936 októ­ber elsejei leértékelési törvényben megálla­pított alsó aranyhatáron állapítja meg a frank árfolyamát. Bonnet pénzügyminiszter ezután a külpolitika és a pénzügypolitika összefüggéseiről beszélt. A három nagy de­mokrácia közötti együttműködéstől függ az egészséges pénzügyi politika — mondotta a miniszter. A jobb- és balszélső pártoknál megnyilvá­nult ellenszenvvel szemben a középpártok élénk helyesléssel fogadták a beszédet. 393 képviselő adta le szavazatát a kormány mel­lett és 142 ellene. A Chautemps-kormány az első szavazáskor tehát 251 főnyi többséget kapott. Blumnak csak 100 főnyi többsége volt. A felhatalmazási törvény A szavazás eredményének kihirdetése után Bonnet pénzügyminiszter beterjesztette a fel­hatalmazási törvényjavaslatot. A törvény­­javaslat egyetlen szakaszból áll és a követ­kezőképpen hangzik: " A kormány augusztus 31-éig felhatal­mazást kap arra, hogy a minisztertanács ál­tal letárgyalt rendeletek alapján intézkedé­seket hajtson végre az állam hitelének gyen­gítését célzó törekvések elnyomására, a spe­kuláció elleni küzdelemre, a gazdasági élet helyreállítására, az árak ellenőrzésére, a költségvetési és az államkincstár egyensúlyá­nak helyreállítására, az aranytartalékok vé­delmére, a francia frank árszintjének fenn­tartására és a francia jegybank ügyvitelének átszervezésére. A rendeleteket ratifikálás cél­jából e törvényjavaslat kihirdetésétől számí­tott három hónapon belül a kamara elé kell terjeszteni. A szenátusban meglepően nagy többsé­get kapott a kormány Pák­sból jelentik. A kormány pénzügyi felhatalmazását tartalmazó törvényjavaslat a kamara pénzügyi bizottságában csupán egy szavazattal ment keresztül s jellemző, hogy­ nyolc képviselő, öt kommunista és három szocialista tartózkodott a szavazástól s igy tüntetett a kormány ellen. Ezzel szemben a középpártok mentették meg a javaslatot. Ezután a képviselőház már na­gyobb többséggel, 380 szóval 228 ellenében megszavazta a felhatalmazási törvényt. A szenátus pénzügyi bizottságában szintén a középpártok juttatták többséghez a kor­mányt, mégpedig meglepően nagy majori­táshoz. A bizottság húsz szóval három elle­nében elfogadta a törvényjavaslatot, tizen­­ketten nem szavaztak. A szenátus maga 167 szóval 82 ellenében fogadta el a javas­latot, amely ezzel törvénnyé is vált. Chautemps miniszterelnök a bizottságban megnyugtató kijelentéseket tett: a kormány meg fogja védelmezni a népképviseleti tör­vényhozáson nyugvó alkotmányt és tiszte­letben fogja tartani a szenátus jogait. A Paris Soir értesülése szerint a miniszter­elnök a következőket mondotta: Nem leszek sem Kerenszki, sem Brüning. mok és Anglia gazdasági rendszerei között, ami a háromoldalú devizaegyezmény fő célja volt. Értesülésem szerint a francia kormány által most tervbe vett intézkedés, amely a frank számára előírt felső és alsó arány­határok megszüntetésével járna, ennek a helyzetnek módosítását célozná. A francia kormány azonban biztosított bennünket arról, hogy em szándékozik devizaelőnyöket szerezni ebből a módosításból és folytatni akarja a szoros együttműködést az Egyesült Államok kormányával és az angol kor­mánnyal. Ugyanezt kívánja igen határozot­tan az angol kormány is és ebből a célból a célból szoros érintkezésben áll a francia pénzügyminiszterrel és az Egyesült Államok kincstári államtitkárával. A Times szerint a francia frank válságát csak abban az esetben lehet legyűrni, ha a francia kormány fáradozásait angol és ame­rikai részről is támogatják. A francia, angol és amerikai kormánynak most már szorosan együtt kell működniük egymással, ha to­vábbra is érvényben akarják tartani az an­gol—francia—amerikai valutaegyezményt. Az angol kormány a maga részéről már bebizo­nyította, hogy betartja az egyezményből folyó kötelezettségeit, amennyiben 350 millió­ról 550 millió font sterlingre emelte föl az angol valutakiegyenlítő alapot. Anglia ezzel a lépéssel megmutatta, hogy hajlandó ki­venni részét a francia frank válságának megoldásából. Amerika a francia frank mellé Ali Parisból jelentik. A Paris Soir washing­toni jelentése szerint Morgenthau pénzügy­­miniszter és a francia pénzügyi attasé kö­zött tárgyalások folytak le. Időközben Washington és London pénzügyi kormány­zatai sűrű telefonösszeköttetésben álltak egymással. Jólértesült körökben általában titoktartásba burkolódznak, de egy illetékes amerikai személyiség kijelentette, hogy Amerika a válság óráiban továbbra is teljes mértékben együttműködik Franciaországgal és erkölcsi támogatásáról biztosítja a fran­cia kormányt. A nemzetiek elfoglalták Valmaseda és Castro Urdiales városokat Salamonadból jelentik. A nemzeti főhadi­szállás szerdai jelentése szerint a nemzeti csapatok megállás nélkül folytatják győzel­mes offenzívájukat a biscayai tartományban. Az ellenség minden ellenállási kísérlete hiába­valónak bizonyult és óriási veszteségekkel járt. A köztársasági csapatok visszavonulásá­nak útját — mondja a nemzetiek jelentése — mindenütt halottak és sebesültek tömegei jelzik. A Santander felé előrenyomuló csapatok elfoglalták Valmazeda városát, az éjszaka folyamán pedig bevonultak Castro Urdiales kikötővárosba, amely felentén fekszik Bil­bao és Santander között. A baszk köztársa­sági csap­atok mielőtt elhagyták a várost, szi­gorú parancsot adtak, hogy a po­lgári lakos­­ság is távozzék, igen sokan azonban nem en­gedelmeskedtek a parancsnak, megvárták és lelkesen ünnepelték a bevonuló nemzeti csa­patokat. A nembeliek gyorsított menetben folytatják az előnyomulást Santander felé. Az előnyo­mulást a nemzeti flotta is támogatja, amely állandóan lövi a Castro Urdialesből Laredo felé vezető országutat. Helyreállították a vasút­ összeköttetést Bilbao és a nemzeti Spanyolország között A Bilbao és Miranda de Ebro közötti vas­útvonalat a nemzetiek ismét üzembe helyez­ték. Ezzel Bilbaot bekapcsolták a nemzeti Spanyolország vasúti hálózatába. Jégszekrények Turista jégszekrények szab. Markovtto-féle has csövekkel Sörkimérő pultok olcsón IlIlDCpi I JÉGSZEKRÉNYGYÁR n I L 3 L L n. Vilmos császár­ ut 12. T. 1-189-86 San Francisco—Moszkva és newyork—római repülőútra készül három amerikai pilóta Washingtonból jelentik. Mattern pilóta be­jelentette, hogy San Franciscóból Moszkvá­ba repül, úgyhogy az alaszkai Fairbanks­­ban repülés közben vesz föl benzint és egyéb készleteket. Mattern 1933-ban már megkísérelt egy ilyen utat, akkor Szibéria fölött eltévedt és orosz repülők mentették meg. Neville és Lamble repülők ugyanakkor bejelentették Los Angelesben, hogy ha a kereskedelmi minisztériumtól megkapják az engedélyt, júliusban megkísérlik, hogy le­szállás nélkül repüljenek Newyorkból Ró­mába, majd résztvesznek a Marseille— Damaszkusz—Páris útvonalon tervezett re­­pülőtúrán.

Next