Magyarság, 1937. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-01 / 198. szám
2 függönyanyagok Csipkeszövet, 300 cm széles, mtr ... P 8.60 Star-Sttggiing, 150X250.......................P 6.50 Gittertüll, 180 cm széles, mtr .. P 7.60. 2.40 Fttggiing-rip.., 130 cm széles, mtr .. P 4.90 Pavillonunk a lakbarendezési Vátáron mil marisha ről, ha a kisebbségi kérdésben a szerződések szentségét csak némileg is megtartotta vagy figyelembe vette volna. ★ A TEMPS KÜLPOLITIKAI CIKKET a kisantant szinajai értekezletének szenteli. A cikk természetesen még az értekezletről kiadott hivatalos közlemény megérkezése előtt íródott. A lap reméli, hogy a kisantant a változott körülmények között is fenn fogja tartani közös politikáját. Egyben jelentőséget tulajdonít a lap a magyar kisantant-viszony megjavulásának is. Bizonyos nemzetközi körökben meglehetősen elterjedt az a nézet, hogy az események árja máris túlhaladta a kisantant létjogosultságát és ennek az alakulatnak szükségképpen meg kell gyengülnie, vagy legalább is mélyreható átalakuláson kell átmnnie. Ez tévedés. De kétségtelen hogy az európai rendben beállott változások bizonyos mértékig módosították a három állam külpolitikájának közös jellegét. A kisantant politikája igyekszik minden eszközzel előmozdítani az Ausztriával és Magyarországgal fennálló gazdasági kapcsolatok kifejlesztését, hogy ilyen módon szilárd alap jöjjön létre valamennyi dunai állam tevékeny együttműködése számára. Ebből a szempontból a kisantant és Magyarország kapcsolatainak megjavulása új és nem lekicsinylendő tényező és valószínű, hogy a kisantant hajlandó lesz elvben hozzájárulni a magyar újrafegyverkezéshez, ha ezt a kérdést szabályszerű tárgyalás során vitatják meg és ha a kisantant kellő biztonsági garanciákat kap. A KÍNAI-OROSZ megnemtámadási szerződés változatlanul középpontjában áll a távolkeleti kérdésnek. Abból a tényből, hogy a nemzeti szocialista sajtó aránylag kedvezően fogadta Nanking és Moszkva megállapodását, általában arra következtetnek, hogy ha Oroszország hátbatámadná Japánt, akkor Németország legalább is kezdetben várakozó álláspontra helyezkednék. A kínai—szovjet szerződés egyébként londoni jelentések szerint azon az alapon jött létre, amikor a szovjet távolkeleti hadseregének felvonulása a mandzsu határon befejeződött. A japán uralom alatt álló Mandzsúriára néző orosz területeken Blücher szovjetmarsall vezénylete alatt olyan nagyszámú csapatösszevonás történt, amilyenre a világháború óta nem volt példa. Mintegy ezer repülőgép és ezer tank áll indulásra készen az orosz határon. A tokiói lapok jelentése szerint már megtörtént az első határincidens a vörös hadsereg kihívó szándékának jeléül. Juki koreai kikötőben egy szovjetorosz hajóraj, amely három torpedórombolóból és egy tengeralattjáróból állott, egy japán gőzöst feltartóztatott. .A vörös haditengerészet emberei felmentek a japán gőzös fedélzetére s az utolsó zugig átkutatták a hajót. A japán gőzöst egy óra múlva bocsátották csak útjára. Tokióban óriási izgalmat keltett ez az eset, önmagában is rendkívül súlyosnak tartják. Nagy figyelmet kelt és komoly bonyodalmak előjelének minősül a japán hatóságoknak az az intézkedése, hogy a kínai Amoiból a japán lakosságot sürgősen szállítsák át Formoza szigetére. A japán hadiflotta tetemes része segédkezik abban, hogy a délkínai város japán lakosságát minél gyorsabban olyan helyre szállíthassák, ahol nincsenek közvetlenül kitéve háborús veszedelmeknek. A párisi Jour jelentése szerint a most megkötött kínai—szovjetorosz megnemtámadási szerződés alapján Szovjetoroszország november népéig a következő hadianyagot szállítja Kínának: 362 repülőgépet, köztük 150 vadászrepülőgépet és 100 felderítő gépet, 200 harcikocsit, köztük 25 nehéz kocsit, ötezer lovat, 2000 tehergépkocsit, 2500 motorkerékpárt, 1500 tüzérségi vontató gépkocsit, 150.000 puskát, 120.000 gránátot és hatvanmillió darab gyalogsági töltényt. Azonkívül Szovjetoroszország önkénteseket és műszaki szakértőket küld Kínába. Kína köteles a szállított áradianyag vételárának felét arányban megfizetni, azonkívül sok engedményt nyújt Északkínában Szovjetoroszországnak, így többek között szovjetorosz cég kapja meg az építési megbízást a kínai vasutakat a szibériai vasútvonallal összekötő szárnyvonal építésére. AZ ANGOL SAJTÓ nem kíséri megjegyzéssel a kínai—szovjetorosz szerződés megkötését. A lapok csak a külföldi sajtó véleményét ismertetik. Angol körökben nem találnak semmi kifogásolni valót sem a szerződésben, amely nem ellenkezik a két ország népszövetségi kötelezettségével sem. Ugyanakkor az Előindiából történt angol csapatelszállítások következtében az utóbbi napokban számos angol tartalékos tisztet aktív szolgálatra behívtak Indiában. Az angol gyarmati katonaság elszállítása Kínába egyébként tovább folyik. A tokiói Aszahi Simbun úgy értesül, hogy Kína megkísérli rávenni Angliát a kínai— szovjet megnemtámadási szerződéshez való csatlakozásra. A Nisi-Nisi Simbun az angol jegyzékkel kapcsolatban azt írja, hogy a japán kormány fájlalja az angol nagykövetét ért támadást, mindamellett a lap időszerűtlennek tartja az angol kormány követeléseit, amikor még nem ismeretesek az ügyben indított vizsgálat eredményei. Sajnálatos jelenség — teszi hozzá a lap —, hogy Anglia ilyen hangon és ilyen követelésekkel áll elő, amikor az életért küzdő Japán iránt inkább barátságos magatartást kellene tanúsítania. A Jomjuri sanghaji jelentése szerint a kínai—szovjet megnemtámadási szerződés megkötése miatt a nankingi kormány német tanácsadói lemondtak állásukról. Londonban kedden este az a hír terjedt el, hogy a japán kormány visszautasította a nankingi angol nagykövetet ért japán repülőtámadással kapcsolatos angol követeléseket. Az Evening Standard tokiói jelentése szerint, beavatott japán politikai körökben úgy tudják, hogy a minisztertanács már végleg döntött az angol követelések ügyében és hogy ez a döntés teljes mértékben elutasító. Japán nem hajlandó arra sem, hogy megbüntesse a támadásban résztvett japán repülőtiszteket, sem pedig arra, hogy bármiféle garanciát nyújtson a jövőre nézve és megígérje, hogy hasonló esetek többé nem fordulnak elő. A japán kormány azonban még ennél is továbbmegy s nemcsak, hogy nem teljesíti az angol követeléseket, hanem még maga állít fel követeléseket, így elsősorban azt, hogy a jövőben minden egyes esetben értesíteni kell a japán katonai hatóságokat, ha angol diplomata utazásra készül a hadizónán keresztül. A japán válaszjegyzék mindössze egy pontban tanúsít némi előzékenységet, amennyiben „mély sajnálkozását“ fejezi ki a történtek fölött. ★ AZ AMERIKAI HAJÓ ellen elkövetett kínai repülőtámadás ügye máris elsimult, mert a kínai kormány bocsánatot kért az Egyesült Államok kormányától. A kínaiak úgy látszik siettek kidomborítani a különbséget a japán és a kínai magatartás között, mert amíg Japán még most is vonakodik bocsánatot kérni Angliától Hugessen nagykövet megsebesítése miatt, a kínai kormány Amerikával szemben kijelentette, hogy a President Hoover nevű amerikai utasszállító gőzös bombázásáért vállalja a felelősséget. A nankingi kormány kártérítés fizetésére is hajlandó. A nankingi jelentés szerint azt a négy katonai pilótát, aki az amerikai gőzöst bombázta, megfosztották rangjától és hadbíróság elé állítják. Borab amerikai szenátor a sajtónak adott nyilatkozatában élesen elítéli az amerikai kormánynak azt az eljárását, hogy még mindig nem mondotta ki a semlegességet a kínai—japán viszályban. Az amerikai nép — mondja Borab — rokonszenvez ugyan Kínával, de semmiesetre sem engedi magát belesodorni a keletázsiai bonyodalmakba. AZ ANGOL ÉS FRANCIA katonai tanácskozások hirtelen kimélyítését a japán—kínai konfliktussal hozzák összefüggésbe Londonban és Párisban. Az angol hadügyminiszter a jövő héten Franciaországba érkezik és résztvesz a francia hadsereg őszi manőverén Alencon és Falaise közt. Ugyanekkor az angol vezérkar meghívta Gamelin tábornok francia hadseregfőparancsnokot, hogy látogasson el Angliába. Gamelin tábornok elfogadta a meghívást és több napot tölt már Angliában. Most érkezett meg Londonba Welles, az Egyesült Államok külügyi államtitkára, aki kedden délelőtt az angol külügyi hivatalban tárgyalt. Amerikai félhivatalos kijelentések szerint Welles államtitkár azért jött Európába, hogy itt tanulmányozza az új angol— ameriiai kereskedelmi szerződés lehetőségét és az Amerikával szemben fennálló angol háborús adósság rendezésének kérdését. Az amerikai külügyi államtitkár egyébként Londonból Párisba megy, hogy a francia kormánnyal is tárgyaljon. Welles látogatásával hozzák összefüggésbe Lindsay washingtoni angol nagykövet Angliába való hazaérkezését is. Úgy látszik Washington, London és Páris között közös magatartást akarnak kialakítani a távolkeleti kérdésben. BELGIUMBAN KORMÁNYVÁLSÁGRÓL beszélnek. A rexisták a Belga nemzeti bank hétfői közgyűlésén azzal vádolták meg Van Zeeland miniszterelnököt, aki régebben a jegybank kormányzótanácsának tagja volt, hogy miniszterelnökké történt kinevezése után is nagy összegeket vett fel a nemzeti banktól. Van Zeeland miniszterelnök elismerte, hogy valóban kapott még bizonyos összegeket a jegybanktól, akkor is, amikor már miniszterelnök volt, hozzátette azonban, hogy csak hátralékos fizetését vette fel. De Man szocialista pénzügyminiszter ezzel a kijelentéssel kapcsolatban felszólította a miniszterelnököt, hogy kérjen maga ellen pártközi vizsgálatot, mert csak ily módon lehet megnyugtatóan tisztázni a dolgokat. A miniszterelnök visszautasította ezt a kívánságot, mire De Man pénzügyminiszter közölte, hogy ilyen körülmények között nem marad meg a kormányban. Kedden reggel a hivatalos cáfolatok ellenére már nyíltan beszéltek arról, hogy De Man lemondása közvetlenül küszöbön áll és ezt a feltevést az a körülmény is megerősíti, hogy Van Zeeland miniszterelnök a késő éjszakai órákban hosszabb tanácskozást folytatott a kormány szocialista tag- Nekrológ írta: Kunszery Gyula Szépfy Balázs, a híres író, meghalt angina pectorisban. Aránylag fiatalon, ötvenegynéhány éves volt csak, de már majdnem negyedszázados munkásságban és sikerekben gazdag írói múltra tekinthetett vissza. A temetés magasztos gyászpompával, hatalmas tömeg részvételével ment végbe. A sírnál valami hat darab hosszadalmas és rendkívül unalmas emlékbeszéd hangzott különféle irodalmi társaságok és társadalmi egyesületek képviselőinek ajakáról. No és természetesen az újságok hasábos megható nekrológokban rótták le a kegyelet adóját a nagy halott emlékezete irányában. Nyolc újság és három könyvkiadóvállalat, hogy annak idején fölfedezője volt a nagy szellem írói tehetségének. Valószínűleg mindegyik állításában volt némi igazság. Szépfy Balázs hazájában ugyanis egy fiatal író nem fedezedhetett föl, nem tűnhetett föl, nem érkezhetett be egy csapásra üstökösszerűen, hanem csak részletekben. Annál különösebb és érthetetlenebb volt, hogy Szépfy irodalmi hagyatékának rendezése során előkerült egy sárgult kézirat, amely ezt a kínosan meglepő címet viselte: „Óházi Gergely. Nekrológ. Irta: Szépfy Balázs.“ Szabályszerű halotti megemlékezés volt a még mindig élő, magát Szépfyt is túlélő Óháziról. Tartalmazta az öreg úr pontos életrajzi adatait s irodalmi működésének terjedelmes, elismerő, magasztaló méltatását.Egy-két sornyi üresen hagyott tiszta hely nyilván a várt elhalálozás bekövetkezte esetén még utólag bejegyzendő adat számára volt fenntartva. De hogy tovább folytassuk a halott szó iránt érzett általános megbecsülés megnyilvánulásának módozatait, meg kell emlékeznünk még arról is, hogy még a halál napján megalakult a Szépfy Balázs Irodalmi Társaság, valamint a Szépfy Balázs emlékbizottság. Az impozáns gyászünnepségekre mégis Óházi Gergely, a veterán publicista, a hazai írók köztiszteletben álló kilencvenéves nesztora, több kulturális egyesület örökös elnöke, illetőleg főtitkára — tette rá a koronát. Azáltal, hogy gyér olvasottságnak, de általános tekintélynek örvendő napilapjának, a Székvárosi Hírlőnek első oldalán saját maga írt egy A fentebb említett Szépfy Balázs Irodalmi Társaság indította el a lavinát alakuló gyűlésén egyhangúlag hozott első határozatával, mely szerint „az elhunyt kiválóság dicső emlékezetének ébrentartása érdekében gondoskodás fog történni az irányban, hogy visszahagyott irodalmi öröksége szakszerűen rendeztessék s még eddig kiadatlan művei méltó formában az olvasótábor elé kerüljenek.“ A szakszerű rendezésre egy jónevű fiatal esztétikus, egyetemi magántanár nyert megbízatást. Az ő munkásságának volt köszönhető, hogy a napilapok és folyóiratok az író halála után még jó pár évig közölhették Szépsy teljes oldalas gyászkeretes nekrológot még addig ismeretlen írásait, az elhunytról, mely nekrológ nemesveretű stílusával, érzelmi mélységekben és eszmei magaslatokban járó tartalmával eleven cáfolata volt az öreg úr állítólagos előrehaladott paraliziséről terjengő felelőtlen kósza híreknek. „Szépfy Balázs. Nekrológ. Írta: Óházi Gergely.“ Ez már igen. Ezért szinte érdemes meghalni.” A túlbuzgó magántanár tapintatlansága következtében a rejtélyes Óházi-nekrológ is nyilvánosságra került, óházit méltó felháborodásában most már végérvényesen és visszavonhatatlanul megütötte a guta. A közvélemény pedig értetlenül állt a különös cikkel szemben, felémeredt a megoldhatatlannak látszó nyitott kérdés: mért akarta Szépsy időnek előtte elparentálni az öregházit, akinek pedig sokat köszönhetett az érvényesülés terén? Minő titok lappanghat e Szépfy puritán jelleméhez méltatlan látszólagos hálátlanság mögött? Szorgos Fidél bölcsészettanhallgató érdeme, hogy nevéhez méltó fáradhatatlan kitartással és lelkiismeretes kutatással némi fényt derített a sötét ügyre. „Szépfy élete, egyénisége és irodalmi működése, különös tekintettel a Szépfy—Óházi-affer rejtélyére“ című vaskos doktori disszertációjában sikerült az ifjú tudósnak az izgató kérdéskomplexen megnyugtató magyarázatát megadnia. Az alábbiakban mi is a Szorgos értekezése által kijelölt csapáson haladva, próbáljuk megrajzolni a rejtélyes eset hátterét. A fiatal Szépfy Balázs, aki akkor még a kevésbé poétikus Schulzer Ferenc névre hallgatott, kitartó buzgalommal talpalt egyik szerkesztőségtől a másikig kéziratai tekintélyes tömegével. Egy kudarccal járó szerkesztőségi látogatása alkalmával véletlenül tanúja volt a következő jelenetnek. Lesújtva és megszégyenülten várakozott a főszerkesztő előszobájában, míg a szerkesztőségi titkár előkeresgélte egy teletömött mappából el nem fogadott kéziratait. A szerkesztő kitárta az ajtót és hanyagul kiszólt: — Ja igaz, Neményikém, erről a szerencsétlen komédiásról, a Csabay Tihamérról is kellene írni valami nekrológ-félét. A Neményikének szólított titkár-munkatárs abbahagyta a kéziratkeresgélést, a rozoga szekrényhez ment s a rendetlenül össze-vissza dobált könyvek közül előkereste a lexikon Békalencsei Csatár kötetét. Idegesen lapozgatott benne s közben motyogott magában címszavakat buda ... bukafalos ... buta ... bűz ... csaba ... na, Csabay Tihamér drámai szinész, lásd Schönberg Hugó. Ingerülten visszahajitotta a szakadozott kötetet és előkoborta a Rügen—Talabért. Schönberg Hugó. Művészi nevén Csabay Tihamér. Lásd ott. Neményike dühösen földhöz csapta a könyvet s aztán izgatott telefonálás kezdődött a színházi lapokhoz, színházakhoz, szinész-szövetséghez. Szépfy Balázs pedig ez alatt türelmesen várakozott. Feldúlt vonásai kisimultak, gondterhelt arcán halvány derű lengett át, borús szemeiben fölcsillant egy reménysugár. Ekkor támadt ugyanis az a kitűnő sorsdöntő ötlete, amely átsegítette a kezdet zökkenőin s elindította sürgősen kezdődő, de végül mégis csak magasra lendülő írói pályáján. Érzékeny költő lelkében támadtak kezdetben némi lelkiismereti aggályok, élénk képzelete azonnal kész volt egy frappáns szimbolikus kép megalkotásával: „irodalmi hullabogár“ — mondta magában. De mindjárt hetet is elnyomni ezeket az indokolatlan, beteges apró gyötrődéseket. Hiszen valahogyan csak el kell végre kezdeni, mert simán úgy látszik nem megy a dolog. És elvégre mindenkinek meg kell halni egyszer a természeti törvények értelmében és utóvégre ma. MACTIBSor, 1937 szeptember 1, szerda k A FRANCO-KORMÁNYNAK több délamerikai állam meg akarja adni a hadviselési jogot. Uruguay általában a spanyol nemzeti kormány elismerését is szorgalmazza. Chile már csatlakozott az Uruguay-i indítványhoz. Itt említjük meg, hogy Santander elfoglalása után a Spanyolországban küzdő olasz feketeinges önkéntesek parancsnoka üdvözlőtáviratot intézett Mussolinihez. A táviratban a parancsnok a többi között azt írja, hogy az olasz legionisták elvégezték vállalt feladatukat és a feketeingesek büszkék, hogy a baráti Spanyolország földjén harcolhattak eszményeikért. A Duce választáviratában hangoztatta, hogy ez a győzelem megkoronázta az olasz légionáriusok hősiességét, amelyet nemcsak Olaszország, de az egész világ elismer. Az olasz nép a biztos győzelembe vetett hittel kísérte a harcokat. Olaszország büszke spanyol földön harcoló katonáira— fejezte be a táviratot a Duce. XL Pius pápa kihallgatáson fogadta Agdrena őrgrófot, Franco tábornok nemzeti kormányának szentszéki ügyvivőjét.